Sorozatgyilkosos, vallásos, összeesküvést leleplező.

Marcus továbbra is a sötétség vadásza – egy olyan pap, aki észreveszi a bűn nyomait, és képes felderíteni a legszörnyűbb eseteket is. Ám az eltelt három év alatt kezd elege lenni abból, hogy nem ismerheti a feletteseit. Árnyaktól jönnek a feladatok, és valaki közöttük is bemocskolódott. Amikor a Vatikánban brutálisan végeznek egy apácával, nem engedik meg, hogy a gyilkos nyomába eredjen. Belülről védik a tettest. Így, amikor egy római sorozatgyilkos nyomába kell erednie, és egy titkos szervezet nyomára bukkan, szembe kell néznie azzal, kiknek dolgozik és melyik a valós ideák, melyeket követnek. A római rémet azonban meg kell állítani, és a római rendőrségnél elhelyezkedett Sandra segít összeilleszteni a részleteket, és kivonni a forgalomból egy zseniális és egyben sérült elmét.

Donato Carrisi izgalmasan vonalon mozgatja a Marcus regényei szereplőit. Hiszen nem simán egy krimit ér, pszichológiai alapossággal, hanem misztikumot és egy más sík kérdéseit is felveti, miközben egy történelmi összeesküvésnek is a nyomára vezet, ami a maga módján ugyanolyan megkapó, mint amit Dan Brown tárt az olvasók elé.

Melyik vonallal is kezdjem?

Mivel nagyon bírom Marcus karakterét, nézzük a szereplőket! Volt ugyan a sorozatnak egy előző kötete, amit szintén érdemes elolvasni, de ha valakinek nem sikerül beszereznie, attól még fogja tudni élvezni és érteni ezt a sztorit. A lényeges elemek, amit valamiképpen tovább akar vinni Carrisi, ebben is ismertetésre kerülnek. A karakterek eredetét, korábbi történetét is átveszi, így érthető lesz mindenkinek milyen fejlődési ívet járnak be.

Marcus különleges képességgel bír, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani, ahogy a Hannibal sorozatban Will beleélte magát a gyilkos személyiségébe, és szinte azonosult vele. Van egy kifejezetten olyan jelenet is, ami akár abban a sorozatban is elfért volna. Már ez is érdekessé teszi, de ott van a rejtély, ki is ő igazán. Most sem jutunk közelebb, de itt már nem egy hű katonát látunk, aki kérdések nélkül teszi a dolgát. Kételyei vannak, az igazságot kutatja, miközben ő maga is rejtély.

Sandra kevésbé fogott meg, pedig neki is jut egy elé nagy dilemma. Újjáépíti az életét, párkapcsolatban él, elköltözött. De magának kell ráébrednie, hogy ez mennyire menekülés, mit akar igazán. Ő pedig egy olyan nő, aki cselekszik is, ahogy felismerte a választásai mögötti indokokat és nem fél változtatni.

A kettejük közti dinamika megvan, ha a kapcsolatuk kimértebb és távoli is. A módszereik kiegészítik egymást. Teljesen máshogy közelítenek a gyilkoshoz és az ügyhöz. Marcus mögött a Lelkek ítélőszéke áll, és egy titkos bűnmúzeum, valamint a képessége, és a gyilkos gondolataiba férkőzés. Övé a pszichés oldal. Sandra viszont a tényeket és a bizonyítékokat követi, és klasszikus rendőri módszerekkel halad előre.

Izgalmas és fordulatos a sorozatgyilkos utáni hajsza, de ezen felül még ott van az összeesküvés elméletes rész is, az egyházon belül megbúvó titkos szervezetről. A különleges iskola története különleges és gyilkos gyermekek részére. Miközben egy szórakoztató, jól megkomponált nyomozást követünk, egy sokkal sötétebb és misztikusabb vonalat is visz a szerző, ami szintén nagy tetőpontot kap, és vezet át a harmadik részhez.

Marcus karaktere szépen összefogja a szálakat, ha néhány kitérő szét is húzza a szerkezetet. Átláttam, mozgalmas volt, és szerettem, hogy sem magánéleti, sem a bűnügy vonalán nem hagy unatkozni. Logikus és következetes az eseménysor, egy krimiben ezt el is várom.

Talán csak Marcus személyének rejtélye, aminek még haladnia kellett volna kicsit.

Bizonyos, hogy elolvasom a harmadik részt is, megszerettem ezt a sorozatot.

Carrisi: A sötétség vadásza - Mint krimi: 90% fordulatos eseménysor, misztikum és pszichológia, karakteres hős.

Szubjektíven: 85% izgat Marcus múltjának titka, jó az ellenfél, az összeesküvés, a vége is.