Aki nem kockáztat, nem is él. (Lackberg: Ezüstszárnyak)

az igazán bölcsek alkalmazkodnak a változásokhoz, és nem ragaszkodnak foggal-körömmel a múlthoz. (Johnston: A Megtörtek Istene)

Olyan nincs, hogy biztonság. Csak a kockázatnak vannak fokozatai. (Paolini: Álmok a csillagok közt)

Perszeusznak ott volt a csodalova, Aladinnak a lámpája, az Ószövetségben Dávid megkapta Jehova áldását. Egy isten elleni harcban nm árt, ha melletted is áll egy halhatatlan. (Sanderson: Vész)

– Télapónak öltözött – folytatta Peabody a döbbent csodálkozást. – Ez undorító. Ez egyszerűen… nem helyes.
– Micsoda? Talán ha sátánnak maszkírozta volna magát, az illendőbb lenne? (Robb: Halálos ünnep)

– Vagyis, ha a Tartarosz elkapna…
– Akkor magába olvasztana, így pedig belekerülnél a testébe, az alvilági szakadékba, az örök kínok otthonába.
– Pont ezt terveztem hétvégére… (Bessenyei: A háború lelke)

A te életed. A te döntésed – néz fel hirtelen Gergő. – Ne engedd, hogy más határozzon helyetted! (Rácz-Stefán: Pokolba a jópasikkal!)

Egy nőt ok nélkül sosem furdal a kíváncsiság. (Wul: A Perdide árvája)

Nagyon egyszerű a működése. Kikapsz a zsebedből egy ilyen szépséget és hozzávágod az ellenfeledhez. Ha fejen vagy mellkason találod, akkor biztos, hogy ki is nyírtad, de ez talán még mindig humánusabb, mint lábon dobni. Ha a lábát találod el, a bomba leszakítja, ami egyrészt baromira fáj, másrészt szépen lassan… vagy gyorsan, elvérzik az áldozat. Akkor már inkább robbanjon le a feje szerintem. Az legalább gyors. (Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója)

– Szerintem jobb, ha a pilóta most a repülésre koncentrál, és nem a vécében dug valakivel.
Kerstin idegesnek látszott, mire Faye elnevette magát.
– Nyugi, Kerstin, az Úristen ezért teremtette a robotpilótát…
– Hogy a pilóták szexelhessenek az utasokkal? Kétlem. (Lackberg: Ezüstszárnyak)