Történelmi, háborús, középkori.

Akkó a Szentföld egyik fontos városa volt, már a középkorban és az ókorban is. Elsősorban az elhelyezkedése miatt. Kiválóan alkalmas volt arra, hogy kereskedelmi állomás legyen és a keresztes háborúk bázisa is. Több kultúra határán élt, és folyamatosan mentek is a harcok a birtoklásáért. A szultánok is ostromolták korábban, be is vették, a keresztények visszaszerezték és fordítva. Háborúzott itt Oroszlánszívű Richárd és Szulejmán. A francia Lajos innen indította a keresztes háborúját, és a mongolok térnyerésekor e városnak kellett a menekültek rohamát is kiállnia. Az utolsó nagy csata Akkórt azért olyan jelentős, mert ezzel vesztették el az európai uralkodók végleg a Szentföldet. Crowley elmeséli az előzményeket, a konkrét csatát és hangsúlyozza Akkó elestének a jelentőségét.

Roger Crowley rengeteget ír az iszlám középkori terjedéséről, az akkori nagyhatalmak közti harcokról a térségben. Ebbe a sorba illeszkedik Az Elátkozott torony is, amelyben Akkó eleste a központi téma a XIII. században.

Crowley az eddigi olvasmányélményeim alapján a témájára összpontosít, és szűk fókuszba helyezi azt. Vagyis, a világtörténelemből azokat az eseményeket és személyeket fogja kiemelni, melyek a témáját érintik. Nem keresi a nagyobb összefüggéseket, hanem mindig a témáját jelentő város/eseményre nagyít rá.
Így tett ebben a kötetben is. A keresztes háborúkból, az európai uralkodók Szentfölddel kapcsolatos politikájából, a történelmi személyiségek életéből csak azt emeli ki, ami Akkóval kapcsolatos. Sajnáltam is pl., hogy az itt feltűnt személyek későbbi sorsáról nem esett szó – máshol kellett utánanéznem, hogy pl. Nyakigláb Edward későbbi sorsa mi lett. (Bár azt egy történelmi ismeretterjesztőnél mindig értékelem, ha arra késztet, hogy még olvassak a témában. Ez olyan volt.)

Ami viszont Akkó, az itt maximálisan megjelenik. A város története, kinézete, a háborúk. Kicsit becsapósnak is érzem a címet, mert nem csak az Elátkozott toronyról szól, az mindössze egy nagyon csekély része a cselekménynek. Az alcím, az Akkó eleste és a keresztes háborúk vége, ami tényleg lefedi, miről mesélt most Crowley.

Megint imponálóan gyúrja egybe az olvasmányos ismertetést és a történelmi forrásanyagokat. Nagyon sok beidézett szöveg van, melyekkel közel hozza a kort és az általa leírtakat. Ezek egy része formailag is elkülönül a kötetben és bő Név- és tárgymutató, Jegyzetek is vannak a könyvben. Olvasmányos történelemtudomány.

Lineáris időrendben halad a történetben, kiemelve az éppen város szempontjából fontos személyeket és eseményeket. Ha csak Akkót nézem, akkor logikusan és érthetően megvannak a kapcsolódási pontok, megmutatja, melyik esemény hogyan következik az előzményekből.

Van színes fotó melléklet, és helyenként a szövegben is találunk ceruzarajzos illusztrációkat, melyek szintén segítik a megértést. A vizualizációban különösen hasznosnak találtam: akármilyen jól is írja le az erőd kinézetét, a tornyok elhelyezkedését stb. egy kép önmagában helyreteszi azt, amit a fél oldal szöveg nem feltétlenül. Azt is díjaztam, hogy a képekkel mutatja meg azt, most milyen Akkó. Mi maradt meg.

Nem nevezném szórakoztató olvasmánynak, és nem is regényszerű. Nem is kell annak lennie, bár még a történelmi ismeretterjesztő kötetekben is szeretem, ha azért kicsit azok tudnak lenni. Történelmi munkának viszont alapos, érthető és elég olvasmányos is.

Crowley: Az Elátkozott torony - Mint ismeretterjesztő: 75% alapos, a témáját alaposan bemutató anyag bő forrásanyaggal.

Szubjektíven: 65% kissé sokalltam a beépített forrásanyagot, de a képek és logika tetszett.

Most fedeztem fel, hogy a legkártékonyabb börtön a saját tudatunkban van, de a kulcs a zsebünkben. Bármekkora is a szenvedésünk, bármilyen erősek a rácsok, lehetőség van kitörni, bármi tart is fogva. (Eger: Az ajándék)

Nem bizarr egy kicsit, hogy itt vagyunk bezárva a hétmilliárd hústorony egyikébe, összevissza rohangálunk egy 4,5 milliárd éve felrobbant csillag bolygóján, és lázasan vadásszuk azt, ami történetesen az utunkba kerül: a szenvedélyes szexet, a tündérmesébe illő szerelmet, a következő étkezést, a megvilágosodást, a Range Roverre való foglalót, a világbékét, a mobiltelefonperceket, a fehér léckerítéses házat, a kockahasat, a józan észt, akármit? Hát nem csoda, hogy érző lények vagyunk? (Bensen: Poggyász nélkül)

A könyv egyben társaság is. Bárhol olvashatod, különleges helyeken, mint egy amszterdami vonat, aztán hazatérve felteszed a polcra, és évekkel később, amikor ránézel, eszembe jut, milyen érzés volt fiatalon azon a vonaton ülni.
Mint egy kis sziget az időben. Ha szereted azt a könyvet, odaajándékozhatod valakinek. Vagy újra és újra felfedezheted magadnak, ami olyan, mint találkozni egy régi baráttal. (Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád)

Scarlett mogyorószínű szeme máris könnybe lábadt; mindig is érzékenyebb volt a testvérénél.
– Tönkretette a koronámat!
– Egy igazi királynő hatalma nem a koronában rejlik, kicsikém. Hanem itt. – Anyja a szívére tette a kezét (Garber: Finale)

A tudás és az eredmény nem korfüggő. (Belle: Megtörtek)

A legtöbben azért szenvedünk, mert van valamink, amit nem akarunk, vagy akarunk valamit, amink nincs. (Eger: Az ajándék)

Álomvilágban éltünk, hímes tojásokként, egy lakkozott, aranyozott, ragyogó álomvilágban, miközben nem vettük észre, hogy a kapuinkon kívül a világ lassan elenyészik. (Gortner: A Romanov cárné)

Az èlet ,Jero, időnként patkányfogò,amelybe a macskák akadnak bele. (Linde&Tapia: A professzor naplója)

Az orvosok rendbe hozták ugyan, de az emberi test nem egy kocsi, amiben elég kicserélni egy alkatrészt, aztán már jobb is, mint új korában. (Howard: A bajkeverő)

Azt hallottad már, hogy a könyvek valójában helyek, ahová ellátogatunk, és amikor olyasvalakivel találkozunk, aki szintén olvasta a könyvet, az olyan, mintha ugyanoda utaznánk? (Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád)

A szeretet néha furcsa dolgokra képes. (Gibney: Nincs menedék)

A világnak mindig szüksége lesz álmodozókra: akik hajlandók engedni a belső késztetésüknek, és végigmenni az alkotást leginkább elősegítő ösvényeken. A bizonytalanság és a szenvedés fényében különösképpen kritikus szükség van álmodozókra, keresgélőkre és gyógyítókra. (Bensen: Poggyász nélkül)

Nyomozós, családi titkos, traumákat elnyomó.

Lottie lesz az egyetlen az őrsön, aki hajlandó egy nő bejelentését meghallgatni. Rossz környéken él, nem veszik komolyan, hogy egy sikolyt hallott éjjel a temető felől. Lottie hisz neki, társával a helyszínre mennek, és egy éppen zajló temetésen valamire fel is figyelnek. Egy friss holttest van a sírban, egy fiatal eltűnt nőé. Az eset részletei emlékeztetnek egy évtizeddel korábbi eltűnésre, és Lottie mindkét szálon halad, miközben a magánéletében is gyűrűznek a problémák: az anyja leépülése, a nagylánya útja a gazdag majdnem apósához, a bonyolódó kapcsolata Boyddal. Lottie egyre nehezebben rejti el, hogy mivel képes a nyomást elviselni: egyre több vodkával.

Amilyennek egy női kriminek lennie kell: vannak érzelmek, és skandináv krimisen küszködő hősnő, aki különben erős személyiség is, miközben korrekten megy a nyomozás is. Izgalmak, érzelmek, és egyik sem túlírva.

Nem először veszem észre, hogy az ír krimi is hasonlít a skandinávra. Ez is.
1: A munkájában zseniális, de különben nyomorult nyomozó. Itt rögtön duplán. Lottie még mindig gyászolja a rákban elhunyt férjét, miközben alkalmi viszonya a nyomozótársával, Boyddal fejlődne, de Lottie nem akarja engedni. Megvan a harca a gyerekeivel, és az alkohollal is. Csodálom is, hogy tartja még magát, mert amikor iszik, Lottie nagyon elveszti a kontrollt, és egyre nehezebben bírja a napokat ital nélkül. Ehhez hozzájön a családja történetében egy sötét titok, és a nevelő anyja lerobbanása. A munka a szenvedélye, azt jól is csinálja, de a magánéletében küszködik.
A regényben pedig mindkettő ki is van bontva. Kicsit személyiségzavaros is, ahogy a munkában profi rendőrnő és a vodkának ellenállni nem tudó anya ugyanaz a nő.
De talán ez Lottie egyik vonzereje is. Nem hős, csak egy átlagember, aki próbál túlélni. A hibái miatt lehet vele azonosulni, a profi rendőrrel is, miközben sajnálni is lehet, és drukkolni, hogy valahogy tegye rendbe az életét, a dolgait.
Most Boyd világa is mélyebben kibomlik, és most először értem igazán meg, hogy miért kell neki annyira Lottie. Boyd borzalmasan magányos, dermesztő leírás van erről. Lottie nőként bejön neki, és a nő családja, a gyerekei ugyanannyira kellenek neki, mint maga a nő: az egy kész család, míg neki nincs mása, csak a gyötrő magánya.
2: Egy komor világkép. Vigasztalan a történet és a világának a leírása is. A szereplők tragédiákkal néznek szembe, és ahogy a borító, belülről is sok minden szürke, fájdalmas, vigasztalan.
3: Társadalmi kérdések az ügy kapcsán. Az ír cigányok elleni agresszió és rasszizmus. Itt egy nagyon komoly ügy bomlik ki belőle, ami erre vezethető vissza a családi viszályok mellett.

Egyaránt fontos a kötetben, hogy mi történik Lottie magánéletében, a családjában és a nyomozás során. Értékeltem, hogy most nem Lottie családjához kötődik a nyomozás. Ugyan a végére az a szál is visszaköszön, nincs vége annak sem, de szívesebben olvastam egy olyan ügy felderítéséről most, ami nem személyes ügye a nyomozónak.
Külön-külön egyik történet sem túl csavaros vagy izgalmas, de ahogy egymást váltják a történetben, dinamikus és érdekes lett. Lekötött, ha a magánéletről, ha az ügyről volt szó. Mondjuk, a nyomozás pöröghetett volna jobban is, de ennek a sorozatnak, ennek a kötetnek is ez a tempója, már megszoktam.

Gibney története gördülékeny, szövegében is. Könnyű olvasni, érthető, és visz előre a szöveg a belső monológokkal, párbeszédekkel és lényegre törő leírásokkal.

Tetszett ez a kötet, el fogom olvasni a következő részt is.

Gibney: Nincs menedék – Mint krimi: 85% vegyíti a női, belső drámákat egy sötét ügy kinyomásával. Jó női krimi.

Szubjektíven: 75% lekötött, bár kissé pöröghetett volna jobban is. Nagyon vigasztalan is.

5: Kikuchi: D, a vámpírvadász – a jövő világa sötét és kegyetlen. Az egykori urak, a vámpírok még rejtőzködnek, vagy éppen nyíltan embereket terrorizálnak. D arra tette fel az életét, hogy őket megállítsa. Noha maga is közéjük tartozik részben: Drakula embertől született fiaként erősebb az átlagnál. Rómeó és Júlia történet, zsoldosokkal való harc, elrabolt lány kiszabadítása, ez D feladata.

4: Remender: Orgyilkos osztály – van egy iskola, ahova kétféleképpen lehet bejutni. Örökösként, egy bűnszervezet tagjaként. Elveszett gyerekként, aki tett valami olyan szörnyűséget, hogy meghívják a bűn továbbképzőjébe. Egy új osztály indul neki a tanévnek, köztük az árva Marcus, akit egy árvaház leégetéséért fogadtak be. A fiú magasra tör, nem is sejtve, milyen gyilkos szabályok élnek az osztályban.

3: Liu: Monstress – adott egy lány, akinek a testében valami szörnyűség él, amely éhezik, és amikor elszabadul, Maika képtelen megállítani a pusztítást, ha magából is ad egyre többet. Adott egy küldetés, melyet a lánynak végig kell csinálnia. Közben kénytelen szembenézni a sorsával, a testében élő entitással, és különféle csoportokkal, melyeknek tervei vannak azzal, amit Maika teste rejt.

2: Carroll: Dredd bíró: Minden birodalom elbukik – túlélni már csak a városokban lehet, a világ gyilkos és ártalmas hellyé vált az embereknek. A városokban bírók tartják fent a rendet, akik egyszerre rendőrök, bírók és hóhérok. Köztük Dredd a legnagyobb, akinek újabb kihívással kell szembenéznie. Az életére törnek, miközben egy másik város ravasz taktikával és puccsa meg akarja szerezni Dredd városát.

1: Murphy: Batman: Fehér lovag – Batman és Joker hajszája nem várt fordulattal zárul, a szupergonosz szervezetébe kerül egy szer. Valami, ami képes áttörni az őrületet, és a férfi újjászületik. Jack Napier lehet belőle, aki jóvá akarja tenni a bűneit és rendbe tenni Gotham városát. Egyesíti erőit egykori szerelmével, és a Jack – Harley páros merész tervbe kezd, hogy megreformálja a világukat. Kimondják, Batman az, aki törvénytelen módon garázdálkodik, nem rá kell hagyatkozni. Új rend van születőben, de van valaki, akinek nem Jack kell. Aki vissza akarja kapni Jokert, és gyilkos tervet hoz össze.

Mágikus, szerelmes, hatalmi harcos.

Tella sértettnek érzi magát, amiért Legend faképnél hagyta, és kénytelen szembenézni azzal, hogy a szerelem elveszi a halhatatlanok örök életét. Ő pedig nem ért annyit a férfinak, hogy ember legyen érte – helyette őt szeretné megváltoztatni. Jacks is visszatér, neki is Tella kellene, a saját szabályai szerint. Scarlett is két udvarló között őrlődik, miközben kénytelen szembenézni azzal, hogy a visszatérő Fátumokhoz milyen sok szál köti. Az anyja is őrzött egy titkot a lányáról, ami miatt Scarlett döntheti el, átveszik-e a Fátumok a világ irányítását.

Ahogy a cím is hirdeti, a Caraval elérkezett a végéhez. Az első rész nem nagyon fogott meg, a közepe már jobban tetszett, és sajnos a vége újfent nem találta el az ízlésem. Kevesebb a mágia és a játszma, helyette kapunk sok szerelmet. A három részből ez a leginkább szerelmes. (Ez nem is tetszett.)

Most nincs mágikus játszma, helyette egymás szívéért és a hatalomért versengenek. Bár elvileg nagyobbak a tétek, itt a legegyszerűbb a játszma. Nem lett unalmas, több minden történik, és mindkét lány mozgásban van – itt Tella és Scarlett is hősnő lett. Csak éppen az előzmények után valami nagyobb szabású végjátékot vártam, halhatatlanok játszmáihoz képest ez igencsak vérszegény és ifjúsági kaland lett.

Ehhez jött hozzá, hogy minden mögött a szerelem áll. Mindkét lány egy felesleges szerelemi háromszögben gyötrődik – noha mindketten tudják, melyik fiút szeretik és van is viszonozva az érzelmük, de azért a regény végéig Garber játékban tartja mindkettő vőlegényjelöltet. De minek? Az ilyen felesleges háromszögek nem szórakoztatóak, inkább bosszantónak élem meg őket. Akkor lett volna értelme, ha nem a papírforma szerinti a zárás: de az.
Arról nem is beszélve, hogy a Fátumok története is a szerelem körül forog. „Gonosz dög leszek, mert a szerelmem elhagyott és most mindenkit uralni fogok.” "Szeretlek, légy az enyém, hadd uraljalak, vagy véres bosszút állok!" Ahhoz képest, mennyi lehetőséget láttam abban, hogy halhatatlan, mágikus lények kiszabadulnak és káoszt hozhatnak, keveset is ismertünk meg belőlük, és a szerelmi téma köré lettek rendezve.

A karakterek nem kerültek közel hozzám. Akiket korábban kedveltem, most őket is idegenebbnek éreztem. Talán azért is, mert nagyon azt éreztem, hogy egy dolog határozza meg, miképpen döntenek és cselekednek – a szerelmi kérdések. Tella, aki egy akarnok volt, merész és heves, most a fél könyvben Legend miatt siránkozik vagy bosszankodik. Scarlett, aki annyira megveti a játszmákat és ő van a kedves, nyílt lányként eladva – nagyon nem illett hozzá, ahogy Nicolas és Julian között vacillál, mindkettővel udvaroltat magának. Azt meg már fejtegettem, az mennyire irritált, hogy a halhatatlan, mágikus lények is kimerülnek annyiban, hogy miképpen akarják birtokolni a szerelmük, vagy éppen a szerelem miatt bosszút állni. Egysíkúak lettek az indítékaik egyszerűségétől.

Stílusban pedig nagyon ifjúsági regényes a könyv: sok érzelem, belső nézőpont, köznyelvi szókincs. Inkább a párbeszédek húzzák előre, de igyekszik látványos leírásokat is beletenni, főleg az illatok és színek terén találtam színes jelzőket. Bár, túlírtnak éreztem: ennyi cselekmény és 450 oldal? Tömörebben jobban tetszett volna.

Összességében a végére elvesztett a kötet. A szereplők, a cselekmény és a nagyon romantikusra vett események, ahogy minden a szerelem körül forog – még a borító is, veszem észre – miatt ez a rész kevésbé tetszett.

Garber: Finale – Mint YA fantasy: 55% világépítés és cselekmény kevesebb, a szerelem mozgat minden hőst.

Szubjektíven: 50% már érdekelt a vége, de annyira a szerelem körött forog minden – zavart.

• Animus: A hasadék - thriller
• Park: Most! - thriller
• Athenaeum: A túlélők - kortárs, családi dráma
• 21. Század: Fiesta/A nap is felkel - klasszikus
• Álomgyár: Látlak - thriller
• Agave: Nyolc nyomozó - krimi
• Fumax: A fehér lovag átka - képregény
• Könyvmolyképző: Country-Éden - romantikus
  • Bűnös birodalom - fantasy, kaland
  • A pacsirták röpte - történelmi, romantikus
  • Némi gyűlölet - fantasy
  • A Senkise-lányok - ifjúsági
  • Hihetetlen - YA

Április

12. Garber: Legendary - YA fantasy 4

13. Archer: Egy tegez nyílvessző - novellák 3

14. Gortner: A Romanov cárné - történelmi 3,5

15. Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád - New Adult 3,5

16. Belle: Megtörtek - romantikus: 4

17. Howard: A bajkeverő - romantikus krimi 2,5

      Bensen: Poggyász nélkül - női 3

18. Eger: Az ajándék - önsegítő 5

      Del Col: Assassins Creed Kezdetek - képregény 3

Még mindig nem érzem úgy, hogy itt a tavasz... Majd talán legközelebb, addig is olvasunk fűtés mellett.

Pszichológiai, eseteket ismertető, tanácsadó.

Az önsegítő könyveket kevésbé érzem a sajátomnak, nagyon keveset is olvasok ilyesmit. Edith Eva Eger előző könyve azonban tetszett, így ennek is adtam egy esélyt, és nem is bántam meg. A maga módján még jobban meg is fogott, mint A döntés. Eger módszere ebből jobban megismerhető, kipróbálható.

Nem igazán van értelme e kötet kapcsán cselekményről beszélni. Ahogy az alcím is hirdeti, 12 leckét ad át, hogyan lehet egészségesebb és boldogabb életet élni. Általában egy egyszerű kijelentésből indulunk ki, amit aztán a fejezetben kifejt a szerző. Ehhez kapcsolja hozzá saját történetét és a páciensi közül egy-két oda illő esetet is ismertet. A végén pedig összefoglalja, hogy szakember nélkül, akár otthon magunknak a könyv segítségével mit tudunk megvalósítani. Akad köztük olyan is, ami nagyon egyszerűnek hat: minden reggel tükörbe nézni és a saját szemünkbe mondani, hogy szeretjük magunkat és azért ennél bonyolultabb gyakorlatok is.

A könyv egyik nagy vonzereje, hogy Edith Eva Eger egy nagyon inspiráló és szimpatikus személyiség. Ő már egyensúlyban van magával, és azt adja tovább, amit a saját bőrén is megtapasztalt. Hiteles, hittem neki. Egy pszichológusnál ez pedig alap kellene, hogy legyen, nem igaz? Itt megvan.
Most kevesebbet mesél magáról, de ez sem véletlen. Aki olvasta A döntést, így nem érzi, hogy ugyanazt kapja egy más köntösben. Abban ott volt az életrajz, ebben meg a módszer, amit a tapasztalatai alapján kidolgozott. Mindkettő megáll a saját lábán, de azért nem tudom nem ide írni, hogy a kettő együtt szerintem komplexebb élmény.

Ad a könyvnek, hogy nem lett száraz és nem csak a módszerről szól. Számomra olvasmányossá tette, hogy megismertette más emberek történeteit, és azokon keresztül mutatta meg, mit és hogyan kell tenni. Egy-egy ponton az emberi sorsok, és az, amire jutottak az életükkel, jobban le is kötött, mint maguk a leckék.
Itt is hitelességet kaptam. Embereket, olyan gondokkal, amiket többé-kevésbé át tudtam érezni, de mindig elhittem. Nem hősei vannak, hanem hibázó, szenvedő, vagy éppen erőre kapó emberei, akik dolgoznak azon, hogy jobb legyen nekik. Pl. az asszony, akit már nem először csalt meg a férje, egyszer már összeszedte a házasságát és most megint, miközben a saját múltjában is ott a válasz, miért ilyen az élete, kapcsolata, min kell változtatni.

Jól olvastatta magát a könyv. Nem olyan érzésem volt, hogy most belém beszélnek egy módszert, amit el kellene alkalmaznom magamon. Szimpatikus az is, amit egyelőre saját tanulságnak levontam belőle. Azt, hogy elfogadjuk magunkat és el tudjuk engedni a félelmeket, múltat, hogy a célunk felé haladhassunk. Mit viszek első olvasásra magammal? Leginkább azt a módszert, hogy megkérdezem magamtól, jó-e nekem az adott dolog, amire éppen készülök. A másik a düh elfojtásának feloldása – elég sok felesleges papír termelődik a munkahelyemen, lesz mit darabokra szaggatnom, ha ki kell engednem a gőzt. De eléggé biztos vagyok benne, hogy a 12 lecke között mindenki talál olyat, amit magára tud szabni.

Zárásként talán azt emelném ki, hogy ez nem egy olyan könyv, ami mellé leülsz, elolvasod elejétől a végéig, aztán félreteszed. Morzsák vannak benne, amiket érdemes időnként újra és újra magunkhoz venni. A kialakítása is olyan, hogy könnyen forgatható és kereshető legyen, ezt lehet személyiségfejlesztő kisokosként használni és tanulni, fejlődni belőle.

Eger: Az ajándék - Mint önsegítő: 95% nagyon hiteles, olvasmányos és használhat kötet, szinte kézikönyv.

Szubjektíven: 90% a hangulata, Eger személye inspiráló és az egyszerűbb tippek is viszik.

Zsarnok ellen küzdő, ókori, harcos.

Aya, az alexandriai harcosnő a nagyobb célért, az emberiség szabadságáért küzd, ahol szükség van erre. Most Rómában igyekszik az ügyet szolgálni, és megakadályozni, hogy Julius Caesar személyében Róma egyeduralkodót kapjon. Brutus a szövetségese, és megtalálja a hangot a nagy játékossal, Marcus Antoniusszal is. Ha a nőn múlna, akkor egy titkos és gyors merénylettel véget vetnének Caesar uralmának. Brutus azonban meg tudja győzni, hogy Rómának ennél nagyobb színházra van szüksége, és a nép melléjük fog állni egy nagyobb gesztus után. Mert Róma is szabadságot akar – elszámolják magukat. Évekkel később Aya még egyszer szembenéz a Rómában történtekkel: amikor Octavianus megindul Kleopátra ellen, aki Caesar fiát neveli fáraónak.

Az Assassin's Creed is olyan franchise, aminek a puszta nevével sok mindent el lehet adni. A játék, a filmek, a regények – most pedig magyarul is megkezdte a képregény is a maga útját. Mivel csatlakozik az egyik játékhoz és regényhez, el tudom képzelni, hogy az ezért rajongók is kézbe veszik, ha nem is szeretik különösebben a képregényeket.
De mit kapnak a pénzükért?

A cselekmény nem éppen izgalmas és fordulatos. Eleve már az, hogy a történelemből tudjuk, mi lesz a szereplők sorsa. Itt az lehetne plusz, hogy az orgyilkosok ehhez miképpen járultak hozzá, de nem sok szerepük van. Pontosítok: Aya minden fontos eseménynél ott van, harcol sokféleképpen, csak éppen nem ő alakítja az eseményeket. Ha nincs ő a történetben, akkor is minden éppen így zajlott volna, csak legfeljebb több vér kiomlott volna a végjáték előtt.
Hiányoltam a tervezést, a kalandot. Sima, egyszerű a cselekmény, halad a merénylet felé, és maximum azzal operál, hogy mikor kivel harcolnak fizikailag. Leginkább akció képregény ez, amiben a tényleges küzdelem, fizikai harc a lényeg. Ez kevés ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam a képregényt.

A szerkezet az, ami kicsit fel tudja dobni. A jelennek Kleopátra végjátéka számít, amikor már érkeznek Augustus seregei és a fáraónak döntenie kell, hogyan tovább. Ehhez képest látjuk flashback elemként, de a cselekményben nagyobb részt elfoglalva Julius Caesar végzetét, Ayát és március idusát.

Gondban vagyok azzal is, hogy nem tudtam azonosulni a történet értékrendjével. Nem először hallom, talán Dante is úgy írta meg, hogy Caesar a pokolba megy zsarnokként. Nagy Sándor, Caesar, Napóleon (Hitlert is ide szokták sorolni) felfogásáról van egy ilyen elmélet is, de engem ez zavar. Itt értem, miért veszi őt Aya a szabad akarat ellenségének, ha nem is tetszik. De ők magukat tették ilyen sikeremberré, nem tudom, miért kell őket gonosznak kezelni – Hitlert kivéve, de őt nem is szívesen sorolom melléjük.

Képregény, a grafikája legalább korrekt. Ezzel a képvilággal simán el tudom képzelni animációs sorozatnak is. Egyedi, dinamikus, és ha esztétikailag nem is nevezném szemkápráztatónak, szívesen lapozgattam és a szöveg mellett néztem a képeket is. (Mivel eléggé akcióközpontú, fontos is ez, hiszen nem az elmondottak, hanem a látottakon van a hangsúly.)

Összességében nem volt egy jó élmény, de legalább rossz sem. Egy bonyolultabb, összetettebb cselekmény, ami nem merül ki a merényletekben és a fizikai harcban, nekem jobban tetszett volna.

Del Col: Assassins Creed Origins - Mint képregény: 55% a történelem alakjai és eseményei közé beilleszkedik, de nincs csavar.

Szubjektíven: 50% grafika korrekt, de a történet nem lep meg. A szereplők sem kedvelhetők.

Monninger: A térkép, amely elvezet hozzád

Heather egyre jobban vonzódik Jackhez, aki a lányt a nagyapja naplója alapján viszi el ide-oda. Annyira egymásra hangolódnak, hogy a lányokkal meg is egyeznek abban, hogy külön válnak. Az egyiküknek haza kell repülni, mert mobilt, papírokat, mindent elvesztett. A másik is rátalál a nagy Ő-jére, aki Spanyolországba megy tovább, és a lány is vele tartana. Heather pedig Krakkóba megy Jackkel.

A napló alapján szép helyekre jutnak el, és a kapcsolatuk is fejlődik. Már azt tervezik, hogy Jack nem fejezi be a körutat, hanem hazarepül a lánnyal és együtt fognak élni New Yorkban. Heather apja ugyan szkeptikus, de neki semmi nem jó, amit a lánya eltervez.

Párizsból indulnának haza – Jack azonban nem jön el. Heather szíve összetörik.

Kb. fél évvel később, tavasszal visszatér Párizsba a barátnője esküvőjére, aki hozzámegy a nyáron megismert és megszeretett ausztrál fiúhoz. A vőlegény lesz az, aki elárulja Heathernek, mi történhetett igazán. Jack vele ment el a kórházba, és láthatóan rossz híreket kapott. Nem mondta el a lánynak, hogy rákos volt – ott pedig megkapta a hírt, hogy a kór visszajött, halálra van ítélve.

Heather őrzi a naplót, és tudja abból, Jack hova tart. Utánamegy Bulgáriába. Egy ünnepségen egymásra találnak – szerelmesek, táncolnak, de mindketten tudják, ez az út vége. Jacken már nagyon látszik, hogy hamarosan meghal.

Belle: Megtörtek

Dása szembesül azzal, hogy a tanítványai sorra mennek el. Egy szerb edző elcsábítja a szülőket. Még küzdeni próbál, de az ereje lassan elfogy: az apja súlyos beteg, és Hunorral is építeni kell a kapcsolatát, ha meg akarja tartani a férfit.

Egy baleset aztán mindent felkavar: Hunor kedvenc diákja autóbalesetet okoz. Elüt egy kisfiú, Viktort, aki Dása kedvenc tanítványa. A kórházban derül ki, hogy Viktor Hunor kamaszkori nagy szerelmének a fia. Viktor túléli, a másik fiú nem. Dása apja is meghal. A temetés pont akkor lesz, amikor Hunor tanítványáé.

Dása felszámolja a pesti életét, átadja a tanítványait is, és kiköltözik Oroszországba. Cukrásznak kezd el tanulni. Épp egy versenyen vesz részt, amikor a tévében egy orosz tehetségkutató megy. Ott van Hunor, aki neki énekel. Rohanna a férfihoz, de ő már itt vár rá. Mindketten rendbe szedték az életük, most megpróbálhatják itt együtt.