Alvilágot megjárja, életért küzdő, mitikus.

A hunokat legyőzték, de ennek nagy ára volt. A kínai sereg nagyja is odaveszett. A végső összecsapásnál Shang Mulant védve súlyos sebet kapott – sokan hátra hagynák, a lány azonban képtelen erre, és a férfival marad, lassan haladnak a többiek után. Hamarosan azonban nyilvánvaló lesz, hogy a fiatal kapitány nem éri meg a másnapot. Apjának szelleme ad egy lehetőséget, amely még segíthet. Ha Mulan ráveszi az alvilág királyát, hogy hagyja életben a fiatalembert. A lány vállalja az utat, melyben a Li család őrállata, ShiShi lesz a segítségére. Alkut köt: ha kijutnak hajnalra Shang lelkével, nyertek. Ha nem, Mulan lelke örökre az alvilágban ragad. Egy boszorkány nehezíti az útjukat, és Mulannak egyre nehezebb a fiú álcát fenntartani Shang előtt, aki egyre többet jelent neki.

Már említettem azt a projektet, hogy ismert gyerektörténeteket írnak át kicsit. A Disney nagyban benne van az ilyen regényekben, és magyarul is elkezdték kiadni őket. Tudjátok, ezek azok, amelyekben megkérdezik, mi lett volna, ha.

A most feltett kérdés az, mi lett volna, ha Shang halálosan megsérül a hágón? Mivel Disney az alap, természetesen indul a mentőakció!

A regény jó ötlete, hogy Orfeusz nyomdokaiba lépve az alvilág az úti cél. Csak éppen ez egy keleti alvilág, eltejesen más szabályokkal és kalandokkal, mint amit a nyugati civilizációból ismerünk. Azért hajlamos lennék keresni hasonlóságokat: a görög alvilágban is létezett a felejtés vize, csak ott egy folyó volt, nem pedig egy boszorkány itatott vele teaként. Tetszettek a szintek, a különféle kalandok és lények.

Már olvastam olyat, hogy valakinek az új szereplőként érkező ShiShi nem nyerte el a tetszését, és jobban tetszett volna neki, ha Mushu tart Mulan oldalán az alvilágba is. Ok, Mushu a viccesebb, ezt aláírom. De én őrülik a Li család oroszlánjának, már csak azét is, mert vele bővebb képet kapunk arról, ezek a lények hogyan működnek, kihez és miért kötődnek, milyen típusaik vannak. ShiShi egy nagy erejű őrző, nem olyan csicska, mint Mushu volt igazából, így nem kell azon meglepődni, hogy hiú nagymacska. Én még bírtam is a viselkedését, tényleg volt benne valami macskás.

Tetszett az is, hogy a kalandokon túl alapozza a szerző mindkét főszereplőjét. Megtudjuk, honnan ered Shang megszállott tökéletesség hajszolása és szabálykövetése. Mit jelent neki a magánéletében a katonaság, az apjával való kapcsolatában. Ahogy arra is fény derül, Mulan miért nem lett minta lány. Lehetett volna, de neki szerencséje volt az apjával.

Itt jön az a rész, amivel még tanulság is van csempészve a kislány olvasóknak a történetben. Nagyon hangsúlyos, hogy a lányok is képesek lehetnek mindenre, amire a fiúk is. Helyt állhatnak katonaként, vagy amit csak szeretnének. Lim egy olyan kultúrát fest meg, amelyben nagyon nagy lázadás, amit Mulan megcsinál. Példaképpé emeli, feminista hősnővé. De nem szabad elfelejteni, hogy ez nem a lánnyal indult. Az apja volt az első, aki lehetővé tette, hogy a lány ilyen legyen. Ha máshogy nevelik, nem így alakult volna a történet.

Helyre teszi azt is, hogy miért nincs klasszikusabb szerelmi szál a két hős között. Ennek is a kultúrában vannak az alapjai. Nem az a megszokott, hogy egymásba szeretnek és házasodnak. Házasságokat szereznek itt, hiszen külön szakma is van erre! Meg lehet nézni, amikor Shang arról beszél, hogy családot szeretne és feleséget, szóba sem kerül a szerelem. Az anyjának akar szólni, hogy kezdjen menyasszonyt keresni. Egyszerűen ez egy nagyon más kultúrkör, mint amit megszokhattunk. De Lim most azért beépít jeleneteket, amelyekkel érzékelteti, hogy azért van vonzalom közöttük, jobban, mint a mesében.

Jól szórakoztam rajta, ha a végére kicsit sok is volt az alvilágból. Jöhet a Frozen máskép…

Lim: Fénytörések - Mint fantasy: 70% meseregény, kalandokkal, nem megszokott világgal, humorral és szívvel.

Szubjektíven: 75% bár a túlnyomott feminizmus sok volt, az előtörténeteket díjaztam.

Menekülős, bűnszervezetes, vidéki nyaralás rosszra fordulós.

Tara csinos, fiatal nő volt, akit azzal az ígérettel csaltak Angliába Kelet-Európából, hogy jó állása és megélhetése lesz. A valóság: egy pincébe zárták, és prostituálták. A nő azonban nem hajlandó feladni, és kész küzdeni az életéért. A rabtartóját sikeresen átveri, és sikerül a szabadba menekülni. Rabságának helyszíne mindentől távol, egy erdőben volt. A nő rohan, hogy segítséget szerezzen. Pár fiatalba botlik, akik a hétvégéjüket töltenék itt nyaralva. Köztük Ash, a fiatal feleség. Készek segíteni a zaklatott, láthatóan menekülő, meztelen nőnek. Nem sejthetik, hogy Tara testébe jeladót ültettek, és az őrzői már nyomon vannak. Nem hagyhatnak nyomokat és szemtanúkat, így nagyon hamar a nyaraló párokra is céltábla kerül, akik nem is értik, miért akarják elvenni az életüket. Ash elhatározza, őt nem ölik meg az erdőben, elmenekül innen.

Regény vagy kisregény? Az esetek túlnyomó többségében rávágnám, hogy regény. Abban van helye a szerzőnek alaposan felépíteni a szereplői jellemét, és sokféle kalandra küldeni őket. Egy világot építeni és elvinni az olvasót nagyon messze a valóságtól.

Vannak azonban olyan kisregények, amely mindezt tudják, a maguk kevesebb oldalszámával is. A cselekmény némileg egyszerűbb, talán kevesebb a szereplő, mégis, átadják azt az élményt, amit inkább a regényekből szoktam megkapni.

Kernick kisregénye is ilyen, nagyon meg is lepett, hogy ennyire eltalált ez a sztori. (Annyira, hogy már antikváriumi vadászatban vagyok más munkáiért is a szerzőnek.)

A helyszín és az idő is limitálva van, egy szűk sáv. Pár óra történése, egyetlen erdőben. Nincsenek flashback elemek sem, lineárisan haladunk végig a történeten. Mégis, tele van izgalommal és még változatos is.

Kernick meg tudja játszani, hogy nincs 100 oldala, mégis teremt két erős női alakot, akik átadják egymásnak a stafétabotot, mint a történet főszereplői. Tara egy harcos, akivel nagyon elbántak, de küzd és menekül. Azért külön jár neki a pont, hogy amikor felismeri, hogy veszélybe sodorja a négy turistát, képes lenne egyedül tovább folytatni, hogy nekik ne legyen bajuk. A pokol után, amin keresztül ment, ez egészen hihetetlen.

Ash abban hasonlít rá, hogy benne is hatalmas az élni akarás, és ő is nagy küzdő. Így könnyen átveheti a főszerepet, mert a leglényegesebb vonásuk itt egyezik: fiatalok és életerősek, akik nem akarnak hullává lenni, így erőn felül harcolnak.

Itt még kedvez is, hogy az előéletükre legfeljebb egy-egy mondat jut. Gördülékeny a fókusz- és főszereplőváltás, ami azért nem lehetett egyszerű.

Egy nagy hajsza, vadászat az egész. Adrenalinnal, küzdelemmel vannak megtöltve a lapok. Thrilleres hangulatot ad neki, hogy a két hősnő félelmei, de az azon való felülemelkedés is ott van a lapokon. Ha nem is lesz ennyitől karakterközpontú, de úgy éreztem, hogy megismertem ezt a két nőt és tudtam nekik szorítani.

A világ sajnos olyan, amiben ráismerni a mindennapokra. Az emberek a túlélésért szörnyűségekre képesek – ezt példázzák a lányokat őrző, majd megölő emberek. Van egy nagyon frappáns idézet arról, hogy az ördög munkáját végzik, de nekik is élni kell valamiből. Ebben annyira ott érzem a világ közérzetét – sok a mocsok, úszunk benne, és csak remélni lehet, hogy nem nyel el úgy, mint az itteni szimpatikus hősöket.

Végig nagyon tetszett is a kötet. Izgalmas, változatos, és megkedveltem a két nőt is. Csak a vége – az sokkal kegyetlenebb és ridegebb, mint ami jól esett volna.

Kernick most határozottan radarra került, akarok még tőle olvasni. Majd mesélek, hogy regényben is tartja-e ezt a színvonalat.

Kernick: Rossz időben, rossz helyen - Mint akció: 100% feszes tempó, izgalmas cselekmény, jól megfogott karakterek és üzenet.

Szubjektíven: 95% a vége letört kissé, de addig faltam az oldalakat. Eltalált, izgalmas.

Mely regényekben vannak az alábbi, munkával kapcsolatos idézetek?

A szerzőket azért elárulom: Kernick, Butcher és Hand.

1: Attól tartok, Isten nem időzik túl sokat errefelé, kedvesem. Mi itt inkább az Ördög munkáját végezzük. Nem szép munka. Egyikünk sem élvezi. De a szükség nagy úr.

2: Az állás az élet része. Talán már hallottál erről az elképzelésről. Munkának nevezik. Tudod, az történik, hogy addig szenvedsz végig egy halom idegesítő és megalázó dolgot, amíg ki nem fizetik érte a véletlenül sem elég pénzt.

3: Plusz mindig tudom, hogy egyesek ezen a bizonyos éjszakán, december 25-ére virradón is szorgalmas munkával igyekeznek jobbá tenni a világot.

Megoldás: Tovább!

Túlélős, válaszokat kereső, jövőbeli, kamaszos.

Jegor egy olyan világban nő fel, amelyben egy háború majdnem mindent megsemmisített már. Egy elővárosban vegetálnak, őrzik a hidat és várják a parancsokat, az ellátmányt Moszkvából. Ahol igazából nem tudják, mi van. Jegor még túl fiatal ahhoz, hogy a rendszerük hiányosságait kutassa, viszont állandóan Misell körül járnak a gondolatai. A nála 7-8 évvel idősebb lány elvágyódik innen, és hiányolja a régi életet, aminek egy ereklyéjét, a lemerült mobilját féltve őrizgeti. Amikor katonák érkeznek, akik a hídon túli vidéket indulnak majd felderíteni, felborulnak az unalmas mindennapok. Jegor egy akcióra szánja el magát, hogy ajándékot vihessen a szeretett lánynak, akire egy katona is felfigyelt. Egy katona, akiben Misell a lehetőséget látja, hogy kijusson innen.

Már a cím el tud gondolkoztatni. Az első, ami eszembe jut, a zsánerből is fakad. Kicsit disztópia, nagyon posztapokaliptikus sci-fi. Poszt – a civilizációnk utáni. Valami, amiben elpusztult a világunk, de vannak túlélők. Akik valahogy elvegetálnak.

Ugyanakkor a helyőrség is beugrik róla. Ahogy határterületen őrködnek a városiak, ellátják a posztjukat. Annak minden nyűgével – mivel annyira kívül esnek az úgymond civilizációtól, nincs elég hír, parancs, semmi. Szinte, mintha magukra lennének hagyva. A részei, de mégis kívülállók.

Így egyszerre figyeltem a regényben a modern kor bukása utáni világot, és ezt a pszichés helyzetet, amit a határon élés okoz. A szereplőkben az utóbbit vettem észre hatványozottan. Annyira tartozni akarnak valakihez vagy valamihez. Jegor ilyen, aki a helyzete magányát a szerelemben oldaná fel, csak éppen Misell észre sem veszi. (A mostohaapjának ez jött össze a fiú anyjával.) Misell viszont menekülne, nem akar itt semmiben és senkiben megkapaszkodni, ő abban hisz, hogy Moszkvában jobb, és neki ott a helye. Van is egy olyan érzetem, hogy a katona nem személyében tetszik neki, hanem a lehetőségben, hogy elvihetné innen.

Izgalmasak az emberek közti kapcsolatok, ahogy az erkölcs ide-oda billen. Misell a katonával töltött éjjel után vagyont érő konzerveket kap a férfitól – érzi, hogy nem szabadna elfogadnia. Hiszen ezzel az éjszakájuk nem szerelem, csak tranzakció. Ki senki nem mondja, de nagyon érzékletesen ott van a sorok között a lány lelki dilemmája.

Ugyanígy jól megfogja Glukhovsky, hogy ez a világ mit hoz ki az emberekből. Felnőttek vagy kamaszok, mindenkinek megvan a gyenge pontja.

Közben a regény feltérképezi, milyen egy ilyen tönkretett világ. Mennyire pusztítót, hogy senki nem tud semmit, vagy csak sejthet dolgokat. Nincsenek hírek, legfeljebb sejtések. A múlt is beleveszik a ködbe, és már rekonstruálhatatlan, ki kinek és hogyan, mikor ártott és miért. Csak a nagyobb érzelem marad vissza, a hibáztatás és a gyűlölet.

A regény nagyjában a személyes érzelmek, döntések dominálnak. A bizonytalanság. Nem esett jól már akkor sem olvasni, lehangoló és boldogtalan az egész. Plusz, a vége is ott van. Ami annyira sötét és reménytelen, hogy az közel van a sokkolóhoz.

Van benne egy nagyon erős gondolat is, ami szöget ütött a fejembe. Jegor egy ponton kifakad, hogy a világot a régebbi generációk tették tönkre. Mégis, nekik kell most feltakarítani a szemetük, vagy az ő gyerekeik fulladnak bele. Ez annyira mai üzenet, hogy üvölt a szövegből.

Az is elgondolkoztató benne, hogy mi okozza a regény jelenében az újabb katasztrófát. Ahogy a gyűlölet politikából megmaradt a másik elpusztításának vágya, ahogy egy politikai üzenet komolyan félremegy és pusztít. A jelennek szól ez is – de vajon elegen meghallják?

Az üzenete fontos, kell is, de mint regény, nagyon nem éreztem a magaménak. Kevés cselekmény, rengeteg depresszív elem, és nem lett hősöm sem.

Glukhovsky: Poszt - Mint sci-fi: 45% a világkép profi, de a cselekmény vontatott és a vége eléggé túlírt, brutális.

Szubjektíven: 20% nem találtam szimpatikus szereplőt. Néhol untam is, a végét rühelltem.

Cím: Mindörökké Jóbarátok

Szerző: Gary Susman – Jeannine Dillon – Bryan Cairns

Műfaj: epizód könyv – olyasmi, mintha kapnánk egy tartalomjegyzéket a 10 évad részeihez, ami mellett lesznek interjúk és jó sok kép is.

Cselekmény: a Jóbarátok kultikus részei, mi történt a sorozat egyes részeiben? Avagy 6 barát társ- és karrierkeresése New York városában.

Várható megjelenés: magyarul is már az őszre tervben van a megjelenése, október vége-november eleje.

Miért várós?

• Megint divat a Jóbarátok. Évforduló volt, így megint van rá kereslet.
• Számomra a nosztalgia-faktor. Ha nem is néztem úgy, mint az Agymenőket, szerettem azt a sorozatot.
• Látok ötletet abban, hogy a kalauz segítségével könnyen visszakereshetek egy-egy részt, és akkor azt célzottan tudom nézni. Pl. amikor Brad Pitt vendégszerepelt.

Nyaralós, rejtély nyomába eredős, vidéki.

Kitti unatkozik, az egyetlen lehetősége a menekülésre a fantáziája. Ám ez is folyton bajba sodorja: mesés történeteit már senki nem hiszi el neki, és a tanárok sem szeretik, hogy órán is képzeleg. Ez a nyár azonban valóban kalandosnak ígérkezik: az anyja Kanadába megy dolgozni és Kitti vele tart. Legalábbis, ezt hiszi. Kénytelen ráébredni, hogy az anyja rokonokhoz akarja küldeni vidékre. Az unalmas, vidéki Cseresznyeliget lesz a nyár helyszíne, nem pedig Kanada. A csalódott lány azonban hamar elfoglaltságot talál magának: állítólag Cseresznyeligetben régen boszorkányok laktak, és Kitti meg akarja találni a varázskönyvük. Közben talán a környékbeli betörő nyomára is ráakad. A szomszéd gyerekek jó segítség lehetnek, és van itt egy titokzatos lány is, aki lehetne a legjobb barátnője.

Amikor sajnálom, hogy már nem tudok úgy olvasni, mint 11-12 évesen. Amikor még több volt bennem a hit és a gyermeki ártatlanság. A mai fejemmel is tudtam szeretni ezt a könyvet, és élvezni a cselekményét, de gyerekként lett volna az igazi.

Ami miatt elsősorban így érzem, hogy nekem már csak nosztalgia, ahogy Kitti tekint a világra. Ő egy álmodozó, egy hívő. Ettől talán naiv is kissé, de neki ez a kora miatt még jól áll. Akkor is, ha ezért nem vesz olyan dolgokat észre, ami nekem elsőre feltűnt. Vegyük csak a kis barátnőjét, akinek összefut az anyjával! Az első gondolatom az volt, hogy ez az asszony igazából – nyugi, nem árulom el! A lényeg, hogy Kitti még tudott hinni neki, és a jót feltételezni az emberekről, míg az én cinikus idősebb énem egyből előrángatta, ki lehet ő a sötét oldalon – naná, hogy nem a mese és a hit nyert. Hanem az én sötétebb ötletem, tényleg az volt az asszony igazán.

Helyes az is, ahogy a gyerekek összehozzák maguknak a kalandokat és a nyomozást. Megint valami olyasmi, amihez hasonló az én gyerekkoromban még volt. Mi is bandáztunk, játszottunk, és megvoltak a magunk ügyei. Csukás István könyveiben is azt szeretem, hogy azokban még lehetnek gyerekek a gyermekek. Játszanak, kalandoznak, gyerekesek. Itt is ez volt meg, és ezt jó volt olvasni.

A történetben van humor is. Jópofa szituációs poénok akadnak, amelyből az volt a kedvencem, hogy Cseresznyeligetben nem csak a gyerekeket kapja el a nyomozás hangulata. A felnőttek is megpróbálnak a betörő nyomára akadni, és amit alkotnak… azon kifejezetten jól szórakoztam.

Család- és gyerekbarát az egész sztori, amiben arra is látunk példát, hogy milyen egy szoros anya-gyerek kapcsolat. Még az is tetszett, hogy miközben Kitti vidéki nyári kalandjai nagyon nosztalgikus hangulatúak, és akár egy anyámtól örökölt gyerekkönyvben is szerepelhetne, az anya – gyerek kapcsolat modernen van megfogva. Jelen lehet lenni, szeretni egymást úgy is, hogy egy óceán választja el a feleket egymástól.

Azt még nem döntöttem el, az mennyire tetszett, hogy nyitva van egy kis csoda esélye is a történet végén. A mágikus realizmusra rá van állva az agyam, azt tudom szeretni, de ez különben annyira valós gyökerű történet, hogy itt inkább egy kicsit irritált a valódi mágiának a lehetősége realitásként.

Ha már az, ami nem tetszett. Ez most csúnya tőlem, de helyenként Kitti nekem már sok volt. Az a fajta, alapvetően szerethető gyerek ő, akiből egy ponton már elég. Nekem sikerült vele eljutnom erre a pontra, de mivel nem egy hosszú regényről beszélünk, annyira nem volt sok, hogy az egész kötettől elvegye a kedvem. Csak kicsit pihentetni kellett.

Mindezzel együtt ez egy nagyon kedves és szerethető, kortalan olvasnivaló, ami felnőttként is jó móka. Csak szerintem gyerekként még jobb lehet…

Wéber: Cseresznyeliget titka - Mint gyerekkönyv: 75% nosztalgikus, a gyerekkort jól felidéző, humoros és kalandos.

Szubjektíven: 60% aranyos és kikapcsoló nyári olvasmánynak ok, de Kitti néha irritált.

Természetfeletti, sorozatgyilkost megállító, romantikus.

Cat és Bones élveznék a közös életük, csak éppen még küszködnek Cat visszamaradt képességével. A nő vonzza a szellemeket, melyek ellepték az otthonukat. Köztük van Don lelke is, és senki nem érti, a férfi miért nem tudott továbblépni. Ám mielőtt ebbe jobban bele tudnának merülni, az egyik szellem segítséget kér. Annak idején boszorkányként máglyán égették meg – a haláláért felelős inkvizítor minden szelleme minden Halloween alkalmával testet tud ölteni, és egy segéddel 3 nőt ejt foglyul, vádol és kínoz meg, majd végez velük. Barátaikkal kiegészülve a gonosz szellem ellen indulnak, de Kramer komoly ellenfélnek bizonyul. Ő is kiveti a saját csapdáját, és készen áll végezni az ellene szervezkedőkkel.

Jeaniene Frost természetfeletti, vámpíros romantikus sorozata már a Könyvmolyképző könyveként folytatódott. Valahol logikus is, ha az egyik leágazó sorozat náluk van (Dracula abban a főszereplő). Már csak a démonos-alakváltós maradt ki a sorból, de mivel pont mostanában nyilatkozták, hogy nem akarnak több, másnál félbehagyott sorozatot átvenni, Denise és Spádé története attól tartok, félbe marad. Vigasztal a tudat, hogy a háromból az érdekel a legkevésbé.

Plusz, Frost is egyike az univerzumépítő szerzőknek. Vagyis, hiába van külön sorozat a már emlegetett párosnak, ahogy Vladnak is, felbukkannak egymás történeteiben. Ahogy Bones és Cat vendégszerepelt a lobbanásokban, itt Denise és Charles segítenek a szellem ellenében. Így nincs olyan érzése az embernek, hogy valamiből kimaradt.

Különben ez a kötet kiválóan alkalmas arra, hogy valaki belelessen ebbe az univerzumban. Nincs olyan cselekményszála, ami vezetne valami nagyobb vagy összetettebb kaland felé. Egyetlen probléma van, a szellem inkvizítor elkapása és likvidálása. Nincs mögötte másik ellenfél, akihez köteteken keresztül kerülnek közelebb. Ilyen szempontból ez egy filler regény, egy különálló kalanddal.

Tény, annak szórakoztatóbb lesz, aki minél több előismeretet beszerzett már. A cselekményre nincs hatással, de visszautalnak korábban történt eseményekre. Ezt az fogja érteni, aki olvasta az előző köteteket is.

Bár a romantikus címke is egyértelműen jár neki, ez azért elsősorban nem a szerelemről szól. Van egy sötét ellenfél, trükkökkel és sok gonoszsággal, akivel harcolnak. Csapdákat állítanak, menekülnek, küzdenek. Dominál az akció, és izgalmasan, változatosan haladunk a nagy összecsapás felé.

Közben látjuk, hogy milyen jól működik Bones és Cat kapcsolata. Olyan veszettül imádják egymást, hogy az már sok is. Szerencsére nem megy el az erotika felé a regény, ha egyes részekben az ilyen fülledtség is megvan. Díjazni is tudom, hogy egy kerek, izgalmas cselekményt és akciókat kaptunk, nem egy mondvacsinált párkapcsolati konfliktust, amin szenvedtek volna a szereplők.

Megvan a regényben az a stílus is, ami jellemzi ezt a sorozatot. Cat, de több más karakter is, egyedi humorral rendelkezik, és akinek erre rá van állva az agya, még a véresebb jelenetekben is megtalálhatja a derűs oldalt. Nem akar minket Frost megijeszteni, szórakoztat.

Ha valamit hiányolni fogok, az a jellemfejlődés. A filler epizódok egyik jellemzője, hogy mélyebbre visznek minket a hős karakterében, elmélyítik a személyiségét. Itt viszont mindenki pont olyan, amilyenné eddig alakult. Nem tudunk meg új dolgokat róluk, de a meglevő tudásunk sem kap új részleteket. Olyan mindenki, mint volt.

Talán eddig nagyon el voltam kényeztetve, mert ez hiába egy korrekt és önálló sztori, hiányzott egy nagyobb főellenség vagy történetszál. Jó, és mégis hiányérzetem van…

Frost: A sírcsapda - Mint urban fantasy: 75% tág világa van, jól összekötött karakterekkel. Csajos és izgalmas is.

Szubjektíven: 70% szeretem a karaktereket, bírom a humorát és a kalandokat, de ez túl filler.

Ez a lelkes olvasók átka. A valóság sosem érhet fel a kitalált történetekkel. (Connelly: Hétvége Mr. Darcyval)

A rossz nem tűnik el. Elásod, és kiássa magát. (Coben: Szökevények)

Az állás az élet része. Talán már hallottál erről az elképzelésről. Munkának nevezik. Tudod, az történik, hogy addig szenvedsz végig egy halom idegesítő és megalázó dolgot, amíg ki nem fizetik érte a véletlenül sem elég pénzt. (Butcher: Vérrítusok)

A fájdalom egyszer elmúlik – feleli. – A halál viszont végleges. (Levenseller: A kalózkirály lánya)

A szabályok csak a gyengéknek valók. (Mikszáth: A legmodernebb párbaj; IN: Az apró gentry és a nép)

Az emberek csak azt látják, amit látni akarnak. A legjobban úgy rejtőzhet el az ember, ha egyáltalán nem bujkál. (O'Connor: A Tenger Csillaga)

Fiatalon, Angela, hajlamosak vagyunk abba a tévhitbe ringatni magunkat, hogy az idő begyógyítja a sebeket, és szép lassan minden visszarázódik a rendes kerékvágásba. De ahogy múlnak az évek, megtanuljuk a szomorú igazságot: van, amit nem lehet helyrehozni. Egyes hibáinkat nem teszi semmissé sem az idő, sem a legeleltökéltebb szándék.
Szerintem mind közül, ez a legkeményebb lecke. Bizonyos kor után egy olyan testbe zárva kell bolyonganunk a világban, amely titkok, szégyen, bánat és régi, beforratlan sérülések elegye. A szívünk e fájdalomtól idomtalanná torzul – mi viszont valahogyan mégiscsak élünk tovább. (Gilbert: New York lányai)

– Számomra sosem az ár határozza meg valami értékét.
– Igazán szép gondolat – jegyezte meg Rhys. Áruháztulajdonosként azonban majdnem szívrohamot kapott tőle. (Kleypas: Winterborne választottja)

Mert ha már megtudtál valamit, akkor soha többé nem lehet visszatérni a nemtudás kényelmes világába. Ha valaki az igazságot keresi, az olyan érzés, mintha mindig egy apró kavics lenne a cipőjében. Minden lépés fájdalmat okoz. (Stjernström: A lepkefiú)

Az élet szép volt. Valóban szép. És amikor az élet szép, talán okosabb nem játszani a tűzzel. (Coben: Szökevények)

Mi vagyok én? Az álmom nélkül semmi. (Pratchett & Baxter: A Hosszú Utópia)

Néha nem azon múlik a túlélés, hogy mire vagy képes, hanem azon, hogy kit ismersz. (Levenseller: A kalózkirály lánya)

Szeretem az abnormálisat. Kilóg a sorból. Különleges. Szerethető. (Papp: Fénytörés)

A tudomány tulajdonképpen építőkockákból áll, amelyeket egymásra helyezve építjük a tornyunkat. Egyik torony meginog és összeomlik, a másik az égig ér. (Stjernström: A lepkefiú)

Mindened meglehet a világon, de ha nincs az életedben szeretet és szerelem, az egész szart sem jelent – vágta rá azonnal. – A szeretet türelmes. A szeretet jóságos. A szeretet mindig megbocsát, bízik, támogat és kitart. A szeretet nem szűnik meg soha. Azonban, amikor minden csillag kihűl a mennyekben, és a mélység színén csend honol újra, azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három. (Butcher: Vérrítusok)

A gyors szerelembe esés titka természetesen az, hogy egyáltalán nem szabad ismerni az illetőt. Elég, ha egyetlen izgalmas tulajdonságot felfedezel benne, majd teljes erővel odadobod neki a szívedet, abban bízva, hogy az a tulajdonság elegendő alapot szolgáltat a tartós érzelmekhez. (Gilbert: New York lányai)

Utazós, élet bűneivel szembenéző, bűntett mögötti indokok.

Írország, a XIX. század közepén. Olyan éhínség csapott le, amilyenre még nem volt példa. A helyzetet súlyosbítja, hogy a földesuraknak most is a haszon az első. Sokkal jobban megéri nekik megszabadulni a bérlőktől, helyettük birkákat tartani. Az emberek tömegei pedig éheznek, és próbálnak kivándorolni. A Tenger Csillaga is utasok tucatjait szállítja New York felé, ahol sokan újra akarják kezdeni az életüket. Az út végére azonban valakit meggyilkolnak. Ki tehette, és ki az áldozat? Miért? Mire egyáltalán megtudjuk, ki az áldozat, a múltbeli szálakból kiderül, hogy sokan ismerik egymást korábbról. Sötét titkokat rejtegetnek, és nem csak az ír éhínség miatt szenvedtek.

Egy történelmi regényből elsősorban tényeket és személyiségeket akarok megismerni. Ahogy Bernard Cornwell írja: van egy izgalmas cselekmény, amiből megjegyzek pár történelmi tényt, miközben a karakteres főszereplők mellett a történelmi szereplők is emlékezetes portrét kapnak.

Vannak azonban olyan történelmi regények is, amelyek ennyire nem konkrétak. Nem egy fix eseményt vagy személyiséget akarnak megragadni. Mint egy impresszionista festmény, inkább azt igyekeznek megragadni, milyen lehetett egy adott korszakban élni, milyen volt az emberek hangulata, az egész miliő. Számomra ilyenek az Outlander kötetek is.

A Tenger Csillaga is.

A jelenben még cselekmény is alig van. A hajóút alatt szinte semmi nem történik, időnként beszélgetnek, készül a hajónapló, és olyan emberek sodródnak össze, akiknek van közös múltjuk és ez indítja majd be az eseményeket, melyek gyilkossághoz vezetnek.

A flashback jelenetek, ahogy a szereplők múltját megismerjük, a sokkal fontosabbak. Azok mutatják meg, hogy jutottak ide ezek az emberek, milyenek és az indítékokat is a múltjuk rejti. Ugyan O’Connor a végére kicsit eljátszadozik velünk – nem feltétlenül az a gyilkos, akire a gyanút tereli és amiért.

Még talán posztmodern is, ahogy az elbeszélő a cselekmény része, és a végére elárul pár titkot, amivel elbeszélőként tud manipulálni minket, olvasókat. Ő kicsit más megvilágításba helyezi a történetet, de ez már inkább csak irodalmi csemege, mint a regény egészére kiható benyomás.

Amit vinni tudok magammal a cselekményből, a helyzet nyomora, és ahogy ebben a korban mindenki szenvedett. Mert nem csak a szegényeknek volt nehéz ebben az időszakban. Ha valaki becsületesen akart eljárni, amivel lord David is próbálkozott, el kellett buknia. Nem volt remény és nem voltak kilátások. Ez teszi tragikussá a férfi alakját is. Nem volt rossz ember, jót akart tenni, de belebukott. Menekülnie kellett, és a múlt is utolérte. Számomra ő is áldozat, hiszen az apja és a kora bűneiért kellett fizetnie.

Mellette még kiemelt szereplő egy tolvaj és gyilkos, a hajón már nyomorék férfi. Benne azt mutatja meg a szerző, elég 1-2 rossz döntés, és az egykori paraszt nagyon mélyre süllyed. Végül, Mary, a lord gyerekeinek dajkája, aki nem csak a két férfi jelenének, de a múltjának is a része. Tragikus karakter, aki szintén mindent elveszít, önhibáján kívül. Benne viszont meg van az erő, amivel túl lehet élni. A két férfiban ez nincs ott ilyen dominánsan.

E hármas viszonyai alakítják a jelent és a múltat is – a sorok között pedig el van rejtve egy másik történet, amit az elbeszélő direkt hallgat el. Nekem a végéig nem tűnt fel. Kicsit zavara is, hogy derült égből villámként jött az a vonal.

A kor fájdalmai, az emberek nyomora és elkeseredettsége teljesen benne van, és ezt nem jó olvasni. Plusz, igazán szerethető karakter hiányom is akad.

O’Connor: A Tenger Csillaga - Mint történelmi: 60% benne a korszak átérezhető hangulata, személyes és karakterközpontú.

Szubjektíven: 45% érzéseiben megmutatja az ír nyomort, de a történet nem fogott meg.