Orvosi, kísérletes, gyilkos után nyomozó.

Eve túlélte a karácsonyt, és New York újabb ügyet sodor elé. Egy különös holttestet találtak az utcákon: drogos, senkinek nem hiányzó hajléktalan tetemére bukkantak. Ami különössé teszi, a gyilkosság módja: a férfinak hiányzik a szíve. Mi több, olyan sebészi precizitással távolították el, ami szakértő kezek munkájára utal. Eve az igazság nyomába ered, és a sebészeket, kórházat sem kíméli, amelyeknél illegális tevékenységet sejt. A nagy kutyákkal szembeszállni azonban veszélyes játszma: Eve állásának, hitelének mennek neki, és a jelvényére pályáznak. Szerencsére a nő mellett is állnak igaz barátok, és egy olyan férj, aki szinte bármit képes elintézni. Eve nem adja fel, és sorra összeköti a pontokat, leleplezve egy gyilkos összeesküvést.

Most felmerült bennem, hogy ez a nyolcadik kötet, és kísértetiesen hasonló értékelést tudok róla írni, mint a korábbi kötetekről. Hiszen, Robb/Roberts megtalált egy sikerreceptet, és úgy látom, azt használva írja az Eve Dallas történeteket.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt, ízlik nekem az így készült krimi sütemény, szívesen eszem belőle egy-egy újabb szeletet. Csak éppen egyre inkább kezdek eltelni tőle, és kívánni valami más ízt is. Amit egyelőre nem szállított a szerző.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne egy új történet, egy érdekes ügy, aminek a megoldása leköt és érdekel. Most orvosi kísérletek és etikai kérdések kerülnek előtérbe: ha el tudsz érni valami olyasmit, ami az emberiség egészére pozitív hatással lehet, számít, hogy milyen úton jutottál el a felfedezéshez? Ha konkrétan a krimire bontom le: feláldozható néhány élet, hogy nagyon sokak életét sokkal jobbá tegyék? Mi a fejlődés megengedhető ára?

Ugyanakkor Robb mellél is teszi azonnal a társadalmi kritikát is. Azért más a megítélés, ha hozzátesszük a haszonkulcsot is. Ezzel nem csak az emberiségen akarnak segíteni, hanem a zsebüket is megtölteni. Kinek van pénze egy drága, és valóban életet javító kezelésre? A gazdagoknak. Máris nő a társadalmi szakadék, és akiken élősködve létrehozták a módszert, ők nem részesülhetnek az eredményekből sem.

De mindezek mellett ez egy pörgős, hagyományos módszerekkel felépített krimi. Eve a nyomok után ered, és klasszikus rendőri munkával eljut a tettesekig. A szokott segítők vannak az oldalán, a szokott módon vezeti a kihallgatásokat, és Roarke is a szokott módon ártja bele magát az ügybe. Annyira gazdag nyomorult, hogy nincs olyan gyilkosság, amelyben ne lenne érintett valaki, akinek valamiképpen köze van az egyik befektetéséhez.

Szóval, a sablonok, amiket eddig is használt Robb. Ahogy Eve a tragédiájából nyeri az erejét, és azért olyan megszállott rendőr. Sokadszor kapjuk meg a leírást, melyek a személyisége alapvető mozgatói, és milyen múltbeli rémálmok kísértik. A segítői ugyanazok a jólelkű és humoros karakterek, akik feldobják a történetet: dr. Mira, az informatikusa vagy éppen Peabody, aki humort visz a rendőri szolgálatokba a komolyabb Eve mellett.

Ami azonban már annyira önismétlés, hogy egyre inkább böki a csőröm: Eve és Roarke kapcsolata. Azt ugyan élvezem, hogy nem kapnak mondvacsinált konfliktusokat és drámát a házasságukban, de ugyanazokat a köröket járják újra és újra. Roarke védelmezi és szereti a nőt, és visszatérő elemek vannak: ahogy eteti, a szexuális életük, a nyomozásba belépés.

Egyelőre a krimi és a hangulat ezeket feledteti velem, de már nőni kezdett a körmöm alatt a tüske. Bízom benne, hogy ha már sci-fi nem lesz jobban, ez még fejlődhet a folytatásban.

Robb: Halálos összeesküvés – Mint krimi: 80% klasszikus Eve Dallas regény, a sorozat erősségeit megvillantva új ügyben.

Szubjektíven: 75% kezd sok lenni, amiben ugyanolyan, mint az előző részek. De még tetszik.

5: Barclay: Látomás – Keisha nem rossz ember, legalábbis erről győzködi magát, csak a megélhetésért csalni sem derogál neki. Médiumnak adja ki magát, aki elég jól ráérez, mit akarnak hallani a gyászolók. De mi lesz, ha véletlenül pont olyasmiket talál mondani, amiből a feleséggyilkos férj azt hiszi, lehet, hogy a médium tényleg tudja, hogy a nejével mi történt?

4: Remender: Tokió szelleme – Led Dent sem rossz embernek indult. Egy érzékeny, kedves srác volt, aki már gyerekkorukban Debbie elválaszthatatlan társa lett. De ebben a világban a jóság gyengeség, és erőért a fiú valami mássá lett. Debbie mellette maradt, és reménykedik, visszakapja még a szeretett fiút. Egy gyilkos megbízás pedig ad nekik egy esélyt.

3: Lackberg: Aranykalitka – Faye egy működő, szép családért sok mindent elviselt. Kirakatfeleség lett, noha okos és ambiciózus nő volt. Amikor azonban a férje megcsalja, elhagyja, és kisemmizi, Faye előveszi a harciasabb énjét és visszavág. Az első kötet még olvastatta magát, a második már elszállt. (Túl sok erőszak, hihetetlen húzások.)

2: Downing: Elbűvölő feleségem – Millicent elbűvölő, csinos asszony. Csak amikor egyszer, félig balesetben gyilkolnia kellett, rákapott az ízére. A férjével így sajátos hobbit találtak maguknak, emberrablással és öléssel. Ám Millicent múltja titkot rejt, és a férje még nem sejti, hogy a felesége minden árulást milyen keményen megtorol. Most megtudja.

1: Baker: 4MGY – a Négy Majom Gyilkos. Kegyetlen, zseniális, elkaphatatlan. Sam Porter rég a nyomában jár, és most a szerencse melléjük szegődik. Valakit elütött egy busz, és a nála levő holmik alapján ő volt a 4MGY gyilkos. Az utolsó áldozata még életben lehet, így megindul a versenyfutás az idővel, miközben a naplóiból Porter egyre jobban megismeri a gyilkost, és rá kell jönnie, ez a történet sokkal több, mint aminek látszik. Nagy fordulatok, megrázó sztorik – én még 4MGY drukker is lettem. A sorozat vége is… hú, még emésztem.

Új életet kezdő, mágikus nyomozásra induló, új barátságot kötő.

Wei Wuxian, Yiling pátriárkája legendás kultivátor volt. Egy olyan utat használt, melyet démoninak és megrontónak talált a kultivátorok világa, és összefogtak, hogy végezzenek a férfival és követőivel. Majd vártak: visszatér ártó szellemként, történik valami? Ám csend jött, Wuxian bevégezte a földi létet. Legfeljebb a hagyatékán marakodhattak, és próbálhatták felhasználni az eredményeit a saját hatalmuk növelésére. 13 évvel később azonban egy fiatal kultivátor a lelkét adja, hogy egy erős lény a testébe költözzön, és megbosszulja őt azokon, akik megkeserítették az életét. Wuxian még fel sem foghatja, hova került a lelke, és mit várnak tőle, máris egy démoni lény megfékezése és egy nyomozás vár rá, egy nem kívánt segítővel: a nemes kultivátor, Wuxian egykori ellenlábasa, Lan Wangji maga mellett tartja és Wuxian hiába igyekszik az agyára menni, nem tudja kidobatni magát.

Elméletben tudom, hogy ez a történet eredetileg egy tévésorozat. Még a kötet felépítésében is látom, hogyan köszön vissza annak a szerkezete. Úgy vannak a részek tagolva, ahogy szerintem a sorozatban is követték egymást az epizódok. Még címük is van, mint egy sorozat epizódjainak. A sorozatból azonban semmit nem láttam – a regény után lettem annyira kíváncsi, hogy legalább rákeressek, de pár szereplő fotója után feladtam. Jobban tetszik, ahogy a fejemben kinéz – kicsit anime sorozatnak képzelem el magamban, nem élőszereplősnek. Hiába, engem anno nagyon behúzott a Bleach…

Amit nem véletlenül jutott az eszembe. Ennek a regénynek nagyon komoly társadalmi felépítménye van. Vannak a sima emberek, velük nem sokat foglalkozunk. Vannak viszont a kultivátorok, akik szellemi energiákat használni képes harcosok. Varázsolnak, íjjal és karddal harcolnak, megtisztítják a területüket a gonosz szellemektől – közben klánokba tömörülnek, amelyek folyton versengenek egymással. (Már érthető a Bleach párhuzam? Ha nem is halálistenek itt a szereplők, hasonlóak és az osztagok helyett itt vannak a klánok.)

Egyszerre fokozatosan, de in medias res zuhanunk bele ebbe a világba. Akinek a testébe kerül Wuxian, félig-meddig kívülálló. Kultivátor volt az apja, ő is tanult, de kidobták. Mivel Wuxian neki adja ki magát, megjátssza, hogy kevésbé ismeri a kultivátor világot, és amit felfednek előtte, bevezet minket is ide. Csak éppen Wei Wuxian igazából mindennel képben van, legfeljebb azt kell felmérnie, az utóbbi 10 évben hogyan alakultak az erőviszonyok. Így figyelni is kell, hogy ne csak a nyomozást és a személyes ügyet tudjuk követni, hanem kicsit a klánok világába is otthonosabban mozogjunk.

Kalandos, izgalmas történet ez, amelyben két kultivátor elindul, hogy testrészekből összeállítsanak egy testet, ami elvezet a gonosz erőhöz, akit le kell győzni. Minden rész egy-egy kaland, egy-egy brutális eset megoldása. Hullottak és hullanak az emberek – ha nem is válik horrorrá, elég véres és rémes ötletek fordulnak itt elő.

A mágiájuk, a lények, a nyomozás is olvastatta magát.

Nagyon mozgatja az is az agyam, hogy miért lett annyira pária Wuxian. Egy érdeklődő, alapvetően jóindulatú férfi, most is segít az embereken és nem fér a fejemben, hogy lehetett ő a kultivátor világ Voldemortja. Nagyon kevés részlet van a múltból, talán majd később.

Érdekes a párosa a Lan kultivátorral. Wangji komoly, kötelességtudó, mintha érzelmei nem is lennének, csak nagyon komolyan, minden szabályt betartva végzi a dolgát. Wuxian a lázadó, a poéngyáros. Ő az ellentéte. Mégis… Néha még az is megfordult a fejembe, hogy ez már több barátságnál részéről. Fura is ez a vonal, miközben együtt dolgozni nagyon tudnak.

Az biztos, hogy megfogott a regény világa, más a szereplők gondolkozása, a keleti hatások – biztosan olvasom tovább, érdekel, hova lyukadunk ki a végére.

Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1. - Mint fantasy: 85% jól kitalált világa van, izgalmas karakterekkel és nyomozással.

Szubjektíven: 80% még sok a kérdésem, és furcsa a két főszereplő közti viszony. Bromance?

• Pozsonyi Pagony: Örökszerda - gyerekkönyv
  • Nagypapa hegedűje - ifjúsági
• Móra: Kifutó modell - YA
• Metropolis Média: Nem semmi lány - humoros, női
• Manó: Ki a legszebb? - meseregény
• Park: A szerelem receptjei - romantikus
• Athenaeum: A tehetséges Miss Farwell - thriller

Január

25. Gross: Egy kém Auschwitzban - thriller 5

26. Goodwin: Sisi angol szerelme - történelmi romantikus 3

27. Plum: Álomfogó - YA horror 4,5

28. Riordan: Az elrejtett orákulum - gyerekkönyv 5

29. Csöndes éj - romantikus 2,5

30. Watson: A vas diadala - fantasy 2

     Kertész: A sárkány nyomában - gyerekkönyv 3

31. Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek - kortárs 2,5

      Turner: Névtelenek - fantasy 2,5

Ritkán jön ki, hogy a hét vége a hó vége is, de most így alakult. Fordulunk februárba!

Világmentő, misztikus, képességes, előző életes.

Az emberiségnek új otthont kellett keresnie, és a világűrben pár bolygón telepedtek le, melyeket az egykori kontinensekről neveztek el. A legtöbben normális, mindennapi életet élnek. Vannak azonban, akiknek ennél több jut: olyan képességek birtokában vannak, melyek többé és veszélyesebbé teszik őket, ezért vadásznak is rájuk. Auróra a nénje halála után fedezi fel, hogy neki is képességei vannak. Amit leír, valósággá lesz. Különleges és ritka képesség, amire még igazán rá sem ébred, már menekülnie kell. Egy egykori katona karjaiba zuhan bele, aki életben akarja őt tartani és elviszi a Névtelenekhez. Hamar kiderül, hogy Auróra a megjósolt lány, aki megváltoztathatja a világ menetét, és bosszút állhat a névtelenek legyilkolt, tönkretett életeiért. Csak életben kell maradnia, míg összeszedi korábbi élete emlékeit és erejét, míg vadásznak rájuk.

Sorozatnyitó és egyben bemutatkozó kötet. Nálam pont határvonalra esett: van benne ötlet, de meg még nem győzött. Minden téren azt éreztem benne, hogy van még hova fejlődni. De az jó jel, hogy látok esélyt arra, hogy minden jobbá tud lenni. Mivel a terv egy sorozat, trilógia, van még esély a fejlődésre.

A cselekmény ismétli magát, az egésznek a dinamikája megegyezik. Elmennek egy bolygóra, Auróra megszerzi az emléket, üldözik őket és mennek a következő bolygóra. Közben Auróra és Lloyd között is egyre nagyobb kérdőjelek feszülnek. Mik is ők egymásnak?

A jelen története, amiben a legnagyobb problémáim voltak. Egyrészt az, hogy ismétlődő a cselekmény. Nem izgultam, nem éreztem igazi veszélyt, már szinte videójáték érzetet keltett, ahogy egyik bolygóról mentek a másikra, egyik küldetést teljesítették a másik után.

Az előző életek történeteiben is nagyon sok a hasonló pont. Mindig a szerelem miatt eljön az a pont, ahogy Auróra karaktere megtörik és pusztítóvá alakul. A változás csak abban van, hogy a törés előtt jutott-e neki egy kis boldogság, vagy gyorsan vége lett mindennek. Némelyike még romantikus történetnek is elmegy: egy mágikus Pocahontas mese, de pl. az ókori egyiptomi színbe simán bele tudtam látni A múmia szerelmi tragédiáját: a szolga beleszeret a nőbe, akit csak a fáraó érinthet, aztán mindenki megfizet ezért a szerelemért.

Egy azért volt, ami meglepett. A kortárs sztoriban jó kis tabutémát kaptunk a kiskorú megrontásával – azt még szinte viccesnek is éreztem.

Az is, miért nem esik le senkinek, miért nem mondják ki, hogy ahogy Auróra azoknak a nőknek a reinkarnációja, Lloyd meg a szerelméé? Megegyezik a kinézete, és a szemén túl is vannak egybeesések. Az indiános történetben ki is mondja, ha állati alakja is lenne, az a medve lenne. Mi Lloyd állati fele? Igen, a medve. Érdekes is, ahogy a jelenben alakul a kapcsolatuk. Nem igazán szerelmi szál, de nem is csak barátság.

A jelenből hiányoltam a sci-fit. Ha már a jövőben játszódik, és bolygók között mászkálnak, miért nincs benne semmi futurisztikus? Mintha simán napjainkban játszódna, és valóban csak földrészek, nem bolygók között repkednének.

A társadalom is olyan szimpla. Sokkal több mindent ki lehetne ebből még hozni. A névteleneknek hatalma van, erősek – és mindenki simán elbújik, meglapul, senkinek nem jut eszébe visszavágni? Az X-Men sokkal összetettebb tud lenni az emberek és mutánsok viszonyával. (Nevezik magukat itt is mutánsnak.) Nagyon kellene nekik egy Magneto.

Összességében, most várok. Ez nem volt az igazi, talán a folytatás jobb lesz.

Turner: Névtelenek – Mint fantasy: 45% ötlet van benne, de egyben sok klisé is. Kiforratlan. A jövő se látványos.

Szubjektíven: 40% zavart, hogy egyszerű dolgok nem esnek le a szereplőknek. A vége se ok.

Elidegenedő, kapcsolatos, útkereső.

Nyaralás egy egzotikus helyen, de az érkező angoloknak nem csak fura itt minden, de vad és idegen is. Alig várják, hogy beérjenek a hotelbe, ahol vár rájuk a civilizáció. Így azt sem hajlandóak meglátni, mi történik köröttük, csak érjenek végre célba. (Téli vakáció) A családnak költöznie kell a férj munkája miatt. Egy idegen, arab országban kell boldogulniuk, miközben a házasfelek között is nő a távolság. Akad olyan ismerős, aki szorosabbra húzná a szálakat, de az asszony idegenkedik a kényszerű új baráttól. (Elnézést a zavarásért) Az asszony bevándorló és már megszokta, hogy rosszul bánnak vele. Most egy jó helyen dolgozik, a gazda nem csak vagyonos, de normális is. A fia viszont nem. A kamasz megszokta, hogy bármit tehet büntetlenül, és az asszony tűr, mintha ez mindennapos és rendhagyó lenne. (Személy elleni erőszak)

Hamar rám tört az érzés, hogy ez a kötet nem esik jól nekem. Mint modern, kortárs szépirodalom, tudom értékelni, de olvasás közben rosszul éreztem magam az olvasottaktól – ez a jobbik eset. Amikor unatkoztam, és teljesen érdektelen volt a történet, az sokkal rosszabb verzió.

12 történet van a kötetben, és a címeket visszanézve 4 olyan van benne, ami megmaradt az emlékezetemben és hatott rám. A maradék 8 nem tudott megfogni – vagyis, 33% a hatáskeltő. Szerintem ez kevés, és nem is tetszett a kötet.

A szervező elv a modern, elmagányosodott ember életérzése. Mantel vesz egy tucat esetet, amelyben az ember magányos, sebezhető és nem emberhez illő környezetbe, élet- és érzelmi helyzetbe helyezi. Sok-sok alap konfliktus és környezet ismerős, hiszen ebben élünk: a költözés, egy idegen civilizációban otthont találni vagy magányosnak lenni. A mi korunk már a költözésé, megnyíltak a határok és az emberek megindultak, ideiglenesen is. Ahogy az Elnézést a zavarásért világában, ahol a kiküldetés ideje alatt kell valahogy túlélni a más világot. Kultúrák ütköznek össze, és az angol nő kényszernek érzi, hogy kedves legyen egy új ismerőssel, aki pedig irritálja. Már ez egy rossz érzet volt: ahogy a nő mosolyog, elcseveg, miközben lenézi a beszélgetőtársát és legszívesebben kidobná.

A megerőszakolt szolgálólány meséje – az annyira elnyomott, túlélni akaró ember története, aki mindent lenyel és elvisel. Hogy juthat odáig a világ, hogy van, aki hagyja, hogy megerőszakolják és bántsák, aláveti magát, mert az engedelmességgel nem szabják szét a ruháját, nem szerez olyan sebeket, könnyebben életben marad? A Cilka utazásában az auschwitzi szép zsidó lányoknak kellett még ilyen döntést hozni. Azért brutális, hogy azt a helyzetet így átörökíti a ma is. A hatalommal bíró minden korban elnyomja és kihasználja, aki alatta áll. Miért nem tanul az ember semmiből?

De végig lehetne így menni a történeteken. Az ember sötét oldalát mutatják, amiben ráismerhetünk a világunkra. Nem egy kellemes felismerés.

Igen, ez olyasmi, amivel nem árt szembesülni és talán tanulságokat is vonhatunk le. Csak éppen az ember életkedvét nagyon lenullázza, és semmilyen szórakoztató elem nincs mellette. Ami nem baj, de most nagyon elvette a kedvem az olvasástól. Legalább némileg mozgalmasabb cselekményt szerettem volna – csavar is csak egynek a végére jutott, amikor a nyaraló asszony nem akarja meglátni, mi van a csomagtartóban. Pedig látjuk.

Ehhez hangulat kell és kezdődő depresszió. Most nem volt meg bennem, szenvedtem vele.

Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek - Mint kortárs: 75% a modern ember életérzetét és kínjait érzékletesen megfogja, érezteti.

Szubjektíven: 15% iszonyatosan untam, és annyira szerettem volna több cselekményt!

Auschwitzban: Alfred Mendl nem maradhat a családjával. A felesége beteges, hamar kiszelektálják. A lányuk sem éli túl sokkal az anyját. A fizikus azonban kitart, mert tudja, mennyit ér, amit tud. Ami a fejében van, azzal fog működni az atombomba, és megnyerhető vele a háború. De azzal is tisztában van, milyen kevés az esélye a túlélésre.

Egy 16 éves sakkozóra figyel fel. Leo memóriája mindent bevesz, és Alfred ráveszi, hogy tanuljon vele fizikát. Elkezdi a kutatási anyagát megtanítani a fiúnak, aki megszereti az öreget és igyekszik vigyázni rá. A sakk itt jól jön – az egyik vezető felesége is felfigyel rá, rendszeresen sakkozik a fiúval, és pl. ő szerez gyógyszert, amikor Alfred megbetegszik. A nő férje viszont féltékeny kezd lenni: nagyon jól látja, hogy a neje mennyire eltávolodott tőle, mert itt és ezt dolgozza. Leo ideje fogyni kezd.

Amerikában: tudják a CIA-nál is, hogy kell nekik Mendl tudása, akit Auschwitzba vittek. Kidolgoztak egy veszélyes tervet, a helyiek bevonásával. Egy embert beküldenek, fogolynak álcázva bemegy a haláltáborba, és két napja van megtalálni és kihozni a fizikust. A kiszemelt ügynök Nathan Blum. A lengyel fiatalember a krakkói gettóból szökött ki, mert rábíztak egy értékes zsidó ereklyét, csak ezért hagyta hátra a családját. Mióta megtudta, hogy a szüleit és a húgát kivégezték, aktív szolgálatra akar menni. Most elindulhat.

A táborban egymásra találnak, és Alfred csak akkor megy, ha viheti az unokaöccsét is. A terv halad, de Nathan akkor a nők között észrevesz valakit. A húga az – ő túlélte, itt van. Nathan nem hagyhatja itt. Balszerencséjére a kémelhárítás már a nyomában van, és a szökéskor rajtuk ütnek. A kapitány neje lép közbe, és segít nekik megszökni. Ő marad, és feltartja a férjét. Alfred sem tud elmenni – halálos sebet kapott. De most elmondja Nathannel, hogy Leo is elég neki. Nem a rokona, hanem a tanítványa, aki mindent tud. Jobb, mint egy jegyzet lenne a munkájáról.

A gép felé tartva németekbe botlanak, és Nathan nem lövi le a fiatal katonát. Elengedi. Ő riasztja az őrséget, és a gép felé futva Nathan halálos lövést kap. Még látja a húgát és Leót elrepülni, boldogan hal meg.

Leo és a lány együtt maradnak – a végén derül ki, az egykori ügyvéd Leo, aki most elmeséli a lányának, hogy találkozott a feleségével, és ki után kapta Nathalie a nevét. Nathan után, az anyja bátyja után, akit soha nem ismerhetett.

Kincskereső, mitikus tárgyat őrző, útkereső.

Gáspár még csak gyerek, de már pontosan tudja, mit akar kezdeni az életével. Egy napon lovag lesz belőle, a gyengék védelmezője és a törökök örök ellenfele. A szülei azonban erről mit sem sejtenek: ők azt szeretnék, ha a fiuk tanult ember lenne, biztos megélhetéssel. Az pedig azt jelentette a korban, hogy papnak adják. De a fiú jelenleg még csak iskolás, és a barátaival játszik. Az egyik játszóhelyük egy labirintus, ahol egy napon eltéved és egy különös találkozás megváltoztatja az életét. 500 évvel később Dani keresi a maga útját: szereti a történelmet, a kalandokat, de menő is akar lenni, és a fiúk vezére nem tartja menőnek, ha az egyik barátja történelem szakkörre jár. Amikor Dani mégis bemegy, egy helyi történetre bukkan – egy lovagról, aki innen származott és volt egy mágikus medálja. Dani elhatározza, hogy megkeresi Gáspár medálját.

Az a típusú gyerekkönyv, amelyről mai ésszel is belátom, hogy a célközönségének – a 9-10 éves gyerkőcöknek – remek kis olvasmány. Elvoltam vele én is, bár folyamatosan éreztem azt is, hogy ebből már azért kinőttem.

A történet nekem már túl egyszerű és gyerekes. Nem elég nagy a rejtély, és több kérdésem lenne, mint amire választ kaptam. Mondjuk, elég vékony regényről van szó, és mivel nagyon gyerekekre van szabva, nyilvánvaló, hogy nem várhatom tőle egy felnőtt történelmi kalandregény összetettségét és tartamát.

Kertész Erzsi két kisfiú világába is beleképzelte magát és hozta el nekünk. Mindkettőnek olyan gondja van az életben, amibe a mai kis olvasók is bele tudják élni magukat. Gáspár a szülői elvárásokkal néz szembe, és még keresi a módját, hogyan lépjen a saját útjára, és ne arra, amit a szülők akarnak tőle. Ma talán még nehezebb is eldönteni egy gyereknek, mi akar lenni, ha nagy lesz. A középkorban sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségek és a választási lehetőségek is. De a probléma ettől még adott: mást akar a gyerek és a szülő.

Dani pedig a csoportnyomással küszködik. Ő alapvetően jó gyerek, aki már szinte minta is lehetne a gyerekeknek. Csak éppen rossz társaságba keveredik, és ez sok mindenre rányomja a bélyegét. Annak is megvan a folyamata, amíg erre rádöbben, és amíg képes lesz vagy egyáltalán akar változtatni.

Ezek a konfliktusok, és a kor, amelyben játszódnak, még jobban le is kötött, mint a cselekmény és a rejtély. Keresnek egy medált – Dani bántóan könnyen megtalálja, és a cselekmény is pont úgy alakul, hogy minden összeálljon azért, hogy meg is szerezhesse. Gáspár esetében meg nincs is igazán konfliktus: azért eltévedni egy labirintusban, nem olyan nagy kaland, ami ma megdobja az adrenalinszintünket.

Viszont, abból is kapunk egy kis képet, milyen volt a hátköznapi emberek élete a török hódoltság idején. Egyszerűsített, de hozzátéve Dani történelem szeretetét a jelenből, fel tudja kelteni az érdeklődést, és arra hívja fel a figyelmet, hogy miért lehet izgalmas nekünk is a történelem és a régészet. Kis kedvcsináló az iskolásoknak.

A kötet már csak azért is gyerekkézbe lett szánva, mert bőven van benne illusztráció. Itt kissé húzom a szám, mert akárhogyan próbáltam megbarátkozni az alakokkal és a rajzokkal, nem sikerült. Nem találtam bennük szépséget, nagyon nem az én világom ezek a rajzok.

A sorozatba azonban szépen illeszkedik a kötet, egy olyan gyerekkönyv, amit bátran a kisiskolás kezébe lehet adni.

Kertész: A sárkány nyomában - Mint gyerekkönyv: 65% van benne egy kis történelmi kor, egy jelenkori kaland és rajzok.

Szubjektíven: 40% már kinőttem belőle. Kis kaland, túl nyitott a vége, a szereplők gyerekek.