Elidegenedő, kapcsolatos, útkereső.

Nyaralás egy egzotikus helyen, de az érkező angoloknak nem csak fura itt minden, de vad és idegen is. Alig várják, hogy beérjenek a hotelbe, ahol vár rájuk a civilizáció. Így azt sem hajlandóak meglátni, mi történik köröttük, csak érjenek végre célba. (Téli vakáció) A családnak költöznie kell a férj munkája miatt. Egy idegen, arab országban kell boldogulniuk, miközben a házasfelek között is nő a távolság. Akad olyan ismerős, aki szorosabbra húzná a szálakat, de az asszony idegenkedik a kényszerű új baráttól. (Elnézést a zavarásért) Az asszony bevándorló és már megszokta, hogy rosszul bánnak vele. Most egy jó helyen dolgozik, a gazda nem csak vagyonos, de normális is. A fia viszont nem. A kamasz megszokta, hogy bármit tehet büntetlenül, és az asszony tűr, mintha ez mindennapos és rendhagyó lenne. (Személy elleni erőszak)

Hamar rám tört az érzés, hogy ez a kötet nem esik jól nekem. Mint modern, kortárs szépirodalom, tudom értékelni, de olvasás közben rosszul éreztem magam az olvasottaktól – ez a jobbik eset. Amikor unatkoztam, és teljesen érdektelen volt a történet, az sokkal rosszabb verzió.

12 történet van a kötetben, és a címeket visszanézve 4 olyan van benne, ami megmaradt az emlékezetemben és hatott rám. A maradék 8 nem tudott megfogni – vagyis, 33% a hatáskeltő. Szerintem ez kevés, és nem is tetszett a kötet.

A szervező elv a modern, elmagányosodott ember életérzése. Mantel vesz egy tucat esetet, amelyben az ember magányos, sebezhető és nem emberhez illő környezetbe, élet- és érzelmi helyzetbe helyezi. Sok-sok alap konfliktus és környezet ismerős, hiszen ebben élünk: a költözés, egy idegen civilizációban otthont találni vagy magányosnak lenni. A mi korunk már a költözésé, megnyíltak a határok és az emberek megindultak, ideiglenesen is. Ahogy az Elnézést a zavarásért világában, ahol a kiküldetés ideje alatt kell valahogy túlélni a más világot. Kultúrák ütköznek össze, és az angol nő kényszernek érzi, hogy kedves legyen egy új ismerőssel, aki pedig irritálja. Már ez egy rossz érzet volt: ahogy a nő mosolyog, elcseveg, miközben lenézi a beszélgetőtársát és legszívesebben kidobná.

A megerőszakolt szolgálólány meséje – az annyira elnyomott, túlélni akaró ember története, aki mindent lenyel és elvisel. Hogy juthat odáig a világ, hogy van, aki hagyja, hogy megerőszakolják és bántsák, aláveti magát, mert az engedelmességgel nem szabják szét a ruháját, nem szerez olyan sebeket, könnyebben életben marad? A Cilka utazásában az auschwitzi szép zsidó lányoknak kellett még ilyen döntést hozni. Azért brutális, hogy azt a helyzetet így átörökíti a ma is. A hatalommal bíró minden korban elnyomja és kihasználja, aki alatta áll. Miért nem tanul az ember semmiből?

De végig lehetne így menni a történeteken. Az ember sötét oldalát mutatják, amiben ráismerhetünk a világunkra. Nem egy kellemes felismerés.

Igen, ez olyasmi, amivel nem árt szembesülni és talán tanulságokat is vonhatunk le. Csak éppen az ember életkedvét nagyon lenullázza, és semmilyen szórakoztató elem nincs mellette. Ami nem baj, de most nagyon elvette a kedvem az olvasástól. Legalább némileg mozgalmasabb cselekményt szerettem volna – csavar is csak egynek a végére jutott, amikor a nyaraló asszony nem akarja meglátni, mi van a csomagtartóban. Pedig látjuk.

Ehhez hangulat kell és kezdődő depresszió. Most nem volt meg bennem, szenvedtem vele.

Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek - Mint kortárs: 75% a modern ember életérzetét és kínjait érzékletesen megfogja, érezteti.

Szubjektíven: 15% iszonyatosan untam, és annyira szerettem volna több cselekményt!