Farmos, ügyeskedős, szerelmes.

Ukridge fogalom még a barátai körében is. Ő az a személy, akinek mindig hatalmas tervei vannak, sokakat be is ugrat, de aztán kiderül, hogy mennyire életképtelen a megvalósítás. Jön a bukás és a káosz, de Ukridge legalább ahhoz ért, hogy mindig a talpára essen. A legújabb ötlete, hogy csirkefarmot nyit. Kölcsönöz pár csirkét, azok kikeltenek pár tojást, így lesznek saját csirkéi. A kölcsön állatok mehetnek vissza, és beindulhat a tojásgyár! Az író Jerry Ukridge iskolai barátja volt, és most fel is lesz keresve, hogy szálljon be a farmba. Jerry bele is egyezik, és a lökött barátjával tart a farmra is. Pontosan tudja, hogy siker ebből sem lesz – Ukridge semmit nem tyúk a baromfikról –, de egy jó mulatságnak ígérkezik a farm. A férfi számára azonban hamar másról kezd szólni az út: a vonaton megismerkedik egy elbűvölő hölggyel, akit nagyon is el tudna képzelni a feleségeként. Csak a lány apját kellene meggyőzni valahogy, hogy Phyllis keze a legjobb helyen Jerry kezében lenne.

Nem az első Wodehouse regényélményem, de lehet, hogy most egy darabig az utolsó. Annyira egy sémára készülnek ezek a történetek, hogy már úgy is elkezdtem unni őket, hogy bőven hagyok időt magamnak a szerző egy-egy könyve között.

Mert mit tartalmaz ez a regény? Igazából két történetszálat visz végig, mindkettő tipikus az életműben. Az egyik Ukridge ügyködése, aki visszatérő hőse a szerzőnek. Ahogy nagy lelkesen beleveti magát valamibe, amiről fogalma sincs, és ki is siklik minden. Ennek valahol viccesnek kellene lennie, de én inkább bosszús leszek tőle. Ukridge naiv idiotizmusa is az agyamra megy, ahogy az is, hogy mégsem fázik rá soha igazán.

Ebben a történetben is lesz menekülőút, de a szereplő ezt nem érdemli meg. Nem rossz ember, csak életképtelen. Olyan igazságtalan, hogy mégis mindig megmentik! Jó helyre kell születni, és akkor minden agybaj ellenére kényelmes életed lehet… ez annyira zavart, hogy nem találtam mókásnak egy ötletét sem. Plusz, a nagyanyám is tart csirkéket, így az is elég nyilvánvaló volt, hogy a szerzőnek sincs sok fogalma ezekről az állatokról. Olyan agyament ötleteket ad a hősének, ami egy gyereknek se jutna eszébe, aki látott már csirkét élőben.

Jerry története pedig az angol, úri szerelmes témát folytatja. Adott egy jóravaló férfi, akinek megtetszik egy nő. Az akadályokat le kell győzni, hogy jöhessen a kézfogó. Az egyes számú gondom, hogy semmi hitelessége nincs a szereplők kapcsolatának. A küllembe szeretnek bele, nem az emberbe. Mit tud Jerry a lányról? Hogy a könyvét olvasta és helyes. Erre alapoz egy házasságot. Ok, nem ez a történetben a lényeg, de akkor is bosszant. Ahogy Ukridge a farmot a semmire alapozza, Jerry a házassággal teszi ezt.

De a regényben azt látjuk, ahogy terveket sző és kivitelez, hogy megnyerje magának a lány apját. Ezek között azért akadt jobban sikerült ötlet is, és komikus jelenetek is voltak benne. Hogy lesz a golf a lánykérés elfogadásának eszköze? Jerry kitalálja. Mondjuk, a kedvencem a vízi baleset megszervezése volt.

Nincs benne semmilyen üzenet, ez egy kedélyes sztori az angolokról, akiknek akkor is mindig süt a nap, ha éppen esős is az idő. Nincsenek nagy konfliktusok, nincs egy csepp veszély sem. Minden meg fog oldódni, minden elrendeződik. Egyenes menetelés a happy end felé.

A szereplői nagyon egyszerűek, mindössze pár vonással jellemzettek. Van, akinek még ennyi se nagyon jut. Nem tudunk meg róluk semmi érdemlegeset. Komédia szereplők, akiknek a típusa elég ahhoz, hogy a történetet működtessék.

Túl idilli, túl vidám, túl sok benne a mese annak ellenére, hogy valós körülmények közé helyezi a szerző a történetet. Nagyon bosszant, hogy minden ilyen jól alakul mindenkinek…

Ez most nagyon nem tetszett, nem állt rá az agyam a komédiák és angol humor világára.

Wodehouse: Csirkék és szerelem - Mint humoros: 55% a szerző tipikus története naiv szerelemmel + egy életművész karakterrel.

Szubjektíven: 25% nagyon nem az én humorom volt, nagyon angol, és a csirkéket is rühellem.

Érdekházasságos, művészetes, titkokat őrző.

Balogh Csaba előkelő család sarja volt, akiből az apja ügyvédet és földbirtokost akart nevelni. A fiút azonban mindig is a művészet vonzotta, így a nővére segítségével a jog helyett Münchenbe járt festészetet tanulni. Édesapjuk halála után Csaba a birtok rá eső részét is a testvérének hagyta, házasodjon szívből, ő pedig megél a művészetből. Ám a sógora rákapott a kártyára, és mire a család észbe kapott, már veszélyben volt az egész birtok. Csabának kell gyorsan egy vagyont előteremteni, vagy elveszik a családi otthon. A férfi nem tud jobb módszert, mint a nősülés. Az újságban egy borkereskedő éppen férjet keres a lányának, mesés hozománnyal. Ó Ida a zárdából került haza, ahol döbbenten tapasztalta, hogy az apja milyen könnyed életet folytat, és feleségül kíván venni egy, a lányánál is fiatalabb, ráadásul kétes erkölcsű nőt. Az apa inkább kiházasítja a lányt, minthogy lemondjon az addigi életéről. Ida és Csaba egyezséget kötnek: a világ előtt házasok lesznek, de a falak között csak két idegen, akik egy év múlva elköszönnek egymástól. Az érzelmek azonban erősebbnek tűnnek náluk, csak a titkaikat kellene tudniuk elmesélni egymásnak…

Miből látszik meg, hogy Gárdonyi Géza nagy író volt? Jó példa az, mi mindent ki tudott hozni az Ida regényéből. Hiszen, ha csak a cselekmény alapjait nézzük, egy nyálregénynek kellene lennie, amiből 12 egy tucat. Egy érdekházasság, amiben a felek menet közben egymásba szeretnek. Rengetegen írtak ilyen, most kapásból eszembe jut L. M. Montgomery és Jodi Taylor is. De akár nyálasabb és erotikusabb vizekre is evezhetnénk, egyes romantikus szerzők még sorozatot is építettek érdekházasságok sorára.

Ezzel szemben Gárdonyi úgy írta meg Csaba és Ida történetét, hogy nem kell direkt romantikusnak lennie. Ahogy ez a két ember egymásba szeret, végig tartják egymástól a két lépés távolságot. Tegezni csak a végére kezdik el egymást, addig tényleg olyan keretek között tartják az otthoni életüket, mintha olyan lakótársak lennének, akik még csak különösebben nem is kedvelik egymást. Az együttélés, a közös programok alatt azonban elkezdik megismerni a másikat, az igazi lényüket, és az lesz az, ami megfogja majd őket. Jókat is tudtam mosolyogni az olyan jeleneteken, amikor Ida hidegnek és merevnek mutatja magát, magában pedig azon búsul, hogy Csaba lehetett volna az álomférj, ha nem úgy ismerkednek meg és házasodnak össze, ahogy.

Kicsit tévedések vígjátéka, ahogy mindketten rejtik a titkuk. Miért is egyeztek bele a frigybe? Mivel az igazságot nem mesélik el egymásnak, mindketten sokkal rosszabbra gondolnak, mint az igazság. Úgy meg tudták keseríteni a saját életüket maguknak…

Ida talán kissé merev és konzervatív hősnő, de ebben a történetben pont így szerethető. Magyarázza azt is, milyen sorsra jut, és hogyan talál rá a boldogság is. Csaba közelebb állt a szívemhez, de ő a művész a történetben.

Külön élvezet volt, ahogy Gárdonyi megírja a festmények születésének és alakulásának történetét, ahogy címet kaptak. Amúgy is gyengém a művészekről szóló történetek, itt pedig egyszerre érdekes és izgalmas világ tárul fel. A művészetről is sok jó gondolat volt benne, ami már nem is a romantikus történetet keretei közé illik, kilép azokból.

Gárdonyi életművében nagyon fontos a hazafi érzés, a honszeretet. Az Ida regénye sem kivétel ez alól. A magyar művész magyar művet alkosson, magyar témából – példákat is hoz rá, és szélesen kiáll a hite mellett. Így, utólag soknak is érzem kissé, de olvasva lendülete és hite volt. Ami elhitette az olvasóval, hogy jó magyarnak lenni, erre büszkének lehet és kell is lenni. (Nem véletlenül lett az Egri csillagok sem kötelező olvasmány…)

A belőle készült filmért nem voltam oda, de a regény kifejezetten jó. Újra olvasásra is méltó.

Gárdonyi: Ida regénye - Mint szépirodalom: 100% könnyed történet mögött sok tartalom hazáról, művészetről.

Cím: Hidegvér

Szerző: Robert Bryndza, akinek ez a sorozata nálunk is népszerű.

Műfaj: krimi

Cselekmény: A Temzéből egy bőrönd kerül elő, benne egy megcsonkított tetem. Erika ilyen brutálisát még nem látott, pedig nem kezdő nyomozó. Újabb bőrönd, újabb holttest - a gyilkos máris a következő dobásán dolgozik, a rendőrség ideje egyre fogy. Miközben Erika főnökének ikreit is elragadja a gyilkos, a nőt is támadás éri. Minden hullám összecsap a feje fölött - de neki életeket kell mentenie, bármi is az ára.

Várható megjelenés: talán ősszel

Miért várós?

• Bírom ezt a sorozatot.
• Jó lett a borító. (Az eredetit veszi át a magyar kiadás is.)
• Sorozatgyilkosos nyomozás - jöhet!
• Már érdekel, lesz-e valaha boldog Erika. Neki még látok reményt, hogy nem lesz belőle skandináv krimisen nyomorult rendőrnyomozó.

Elrendelt, szerelmes, igazságot kereső.

A tírek különleges áldást kaptak az isteneiktől. A kezükön jegyet viselnek, mely kamaszkorban jelenik meg, és amely elárulja, ki a nekik rendelt tökéletes pár. Az olvasók járják a vidéket, kiolvassák a jeleiket és megtalálják az összeillő embereket. Biztosak lehetnek abban, hogy azzal osztják meg az életüket, akinél jobbat nem találhatnának. Elina még kislány volt, amikor már biztosan tudta, hogy neki Kellán az igazi. Amikor a jele megjelent, viszont sokkoló igazság derült ki: mivel a fiúval megegyező oldalon van a jele, soha nem lehetnek együtt, azzal kivívnák az istenek haragját magukra és az egész népükre. Igyekeznek beletörődni a helyzetbe, és elmenni ahhoz, aki az olvasó szerint a nekik rendeltetett ember. Elina azonban egy olyan férfi mellé kerül, aki rideg vele, megveti a lányt. Elina kezdi sejteni, hogy hazudtak nekik. Megszökik, hogy Kellán nyomára akadjon, és egy olvasóval hozza össze a sors. Milo is gyötrődik, mert a saját bőrén kezdte el megtapasztalni, hogy az olvasók már nem a szent szabályok szerint dolgoznak, és szörnyű titkaik vannak.

Bár alapvetően fantasy, gyorsan mellé kell tenni, hogy ez romantikus regény is egyben. Van varázsos elem, és kitalált világban játszódik, de az igazi konfliktusok mindegyike a szerelem miatt van. Ki kit szeret, mi és miért tiltott a szerelmi életükben. Így inkább a romantika kedvelőinek érdemes elolvasni, nem a fantasy regények szerelmeseinek.

4 fő karakter van, de igazából ketten vannak, akiket nagyon alaposan megismerhetünk. Elina és Milo. Mindketten szenvednek a nekik jutott helyzetben, és érzik, hogy valami nem stimmel köröttük. Elina egy törékeny lánynak tűnik, de képes összeszedni magát, és erején felül cselekedni, hogy a szerelmével lehessen. Olyan szempontból tipikus ifjúsági hősnő, hogy helyes, törékeny, erkölcsileg rendíthetetlen, és nem lehet belekötni a jellemébe sem. Túl jó, hogy igaz legyen, csak körötte a világ nem túl jó.

Milo már izgalmasabb karakter, mert ő a rendszer egyik fogaskereke. Neki kellene legjobban hinnie abban, hogy amit csinálnak, szükségszerű és jó. De kételkedni kezd – részben a személyes igényei miatt, részben azért, mert Elina és a mentora történetéből látni kezdi a rendszer romlott részeit. Ahogy ő keresi a helyes utat és a megoldást, ahogy az ő szenvedései mélyebbek a sima szerelmi traumáknál, nekem ő lett a szimpatikusabb a szereplők közül.

A szerelmi partnereik, Kellán és Deniel lényegesen kevesebb vonással jellemzettek, kevesebbet is szerepelnek. De, ha már őket emlegettem, az nekem furcsa, hogy az egykezes párokat szigorúan tiltják – majd kiderül, milyen társadalmi okokból – az egynemű párokat meg nem? Pedig nekik még nehezebben – sőt, sehogy – lehetnek utódaik, mint az egykezes pároknak. Ha a cél a faj fennmaradása, tiltottnak kellene lennie a Deniel és Milo közti vonzalomnak.

Valahol tudtam értékelni, ahogy a nagy romantika mellett azért a világ felépítésében is megmutatkozik némi logika. Hogy kellett a vallási dogmákat módosítani egykor, hogy az emberek ne haljanak ki. Hogyan vezetett minden odáig, hogy a hamis eszméket is fel kelljen tartani már nem a nagyobb jó, hanem kevesek érdekében.

Működik kamaszregénynek is, mert Elina és Milo is nagyon fiatalok, akik mindent nagyon belülről élnek meg, és Róbert Katalin alaposan ki is fejti, mit gondolnak, hogyan éreznek. Ahol kevesebb a tényleges cselekmény, ott sokkal több a belső történés. De alapvetően igaz, hogy ez leginkább karakterközpontú regény, hiszen minden oda vezet vissza, hogy az a szereplőkre hogyan hat. A cselekményt belülről érik meg, a világuk az érzelmeikben is hatnak rájuk, és ez alapján hoznak további döntéseket.

Túl romantikus, nagyon meseszerű nekem sok része, de egyszer el lehetett olvasni.

Róbert: Keresd az igazit! - Mint fantasy: 65% romantikus világépítés, lelki oldalról mélyen ábrázolt karakterekkel.

Szubjektíven: 55% könnyű volt olvasni, egy-egy szereplőt megkedveltem, de túl szerelmes.

Életért harcoló, űrlényes, vállalati érdekes.

A Wayland-Yutani egyik bányászbolygóján valami szokatlan történik. Idegen lényekre bukkantak a tárnában és mire rájöttek, mi történik már egy vérfürdő közepén voltak. A lények a gazdatestekben a hajóra is feljutnak, és komoly károkat okoznak. A mérnökök, személyzet egyetlen esélye, ha a segélyhívásuk valaki fogja és megmenti őket. A Nostromo mentőkabinja bedokkol, és a hibernációból egy nő ébred fel. Ellen Ripley, aki döbbenten tapasztalja, hogy több, mint 30 éve az űrben sodródott. Akinek a számítógépébe feltöltötte magát Ash, az android, akinek elsődleges célja, hogy a vállalatnak leszállítson egy élő űrlényt. Ripley hamar rájön, hogy ide is azért vezette, mert a bolygón talált lények ugyanazok, melyek az ő legénységével is végeztek. A túlélőkkel összefogva menekülési tervet dolgoz ki, ám ehhez be kell merészkedniük a bányába, ahonnan a lények érkeztek. De vajon melyik a veszélyesebb: az alien horda, vagy a vállalati érdekeket kiszolgáló Ash, akinek minden ember feláldozható?

Egy sikeres filmes univerzum mindig hívogató, hogy más ágazatok is harapjanak a népszerűségéből egy darabot. Meg lehet nézni, mit nem lehet pl. Marvel hősökkel kapni. A keresztfiamnak még a fogkeféjén is Vasember pózol, mondjuk, nekem meg ott van a polcon képregényként és regényben.

A sci-fi történetek között pedig örök helye van az Alien filmeknek. Ahogy Linda Hamilton, Weaver is egy olyan női hőst tett a vászonra, akik máig inspirálnak. Az Alien filmek űrlényei pedig olyan horror szereplők lettek, akikkel senki nem akarna egy csendes, de egy viharos éjszakán sem összefutni.

Tim Lebbon többféle díjat is nyert már, és előszeretettel ír történeteket az Alien univerzumhoz. A Harag-trilógiát nem is olyan régen olvastam végig, és mutattam be, most pedig egy, a filmekhez sokkal erősebben kötődő sorozatával folytatom. Az eredeti Alien filmek első és második része között játszódik az Árnyékhajsza, amelyben egy új kalandot adtak Ripleynek.

Még arra is van megoldása, miért nem tett erről Ripley a második filmben. Nem mondom, hogy túl eredeti, de magyarázatnak megteszi.

A regény viszont a filmekhez méltóan ötvözi a sci-fi és horror elemeket. Egy bányászbolygó, menekülni akaró emberek és az útjukban álló alien horda. (El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbülés, hogy most nincsenek plusz nevek, mint a Haragban a xenomorfok és a yautja. Alien néven lettek közismertek, itt azok is lehetnek.) Nem annyira véres, hogy elmenjen az étvágyam, de annyira horror, hogy ne csak címke legyen rajta. A lények vérszomjasok, türelmesek, gyilkosak és szétkapják az útjukba kerülő embereket. Jó kis hajszák és küzdelmek vannak a kötetben, pláne, amikor lemerészkednek a bányába.

Mellette ott van az intelligensebb sci-fi szál, ahogy az android Ash igyekszik még mindig végrehajtani a vállalati feladatait, melyben az emberi élet nem tényező. A mesterséges intelligencia, a társadalmi kérdések is felmerülnek, az ő szereplésének hála. Arról nem is beszélve, hogy kellemes thriller hangulatot visz a kötetbe, hogy Ash éppen miben mesterkedik és Ripley hogyan igyekszik védekezni ellene.

Ripley pedig abszolút az a hős, akinek a filmekből megismertük. Bátor, logikus, harcedzett, kemény. Az újak közül Cooper lett még szimpatikus, az ő történetének végét kicsit sajnáltam is, bár a filmek mellé így lehetett csak illeszteni a teljes eseménysort.

Összefoglalva, van benne klasszikus sci-fi szál, horror, akció és még egy kis disztópia is, hála a nagyvállalati uralomnak. Jól összerakott, szórakoztató keverék lett.

Van még két kötete, vagyis folytatása következik.

Lebbon: Árnyékhajsza - Mint sci-fi: 75% idézi a film hangulatát, jól felépítettek a karakterei, horror is színesíti.

Szubjektíven: 80% szimpatizáltam a hőseivel, tetszett, ahogy Ash is tevékenykedett.

Engem viszont mindig a miértek hajtanak. Soha nem elégszem meg a hogyannal. Hiszem, hogy csak akkor érhetünk el eredményt bármiben, ha tisztán látunk annak működésével kapcsolatban. Ezért a legfontosabb kérdés a miért. (Gaura: Átkozott balszerencse)

Ági azt mondja, hogy csak a lovak és a kutyák családfája érdekes, az embereké nem. Senki nem tehet a családjáról, csak a barátairól. (Zsolt: Éva lányom)

Néha mindenki fél, hercegnőm. Aki mást mond, az hazudik. Mindenki tart valamitől. (de la Motte: Pokoli tél)

Valahol azt olvasta, hogy az ember a legfontosabb döntéseit a másodperc törtrésze alatt meghozza, és amit döntéshozatalnak hívnak, nem más, mint eme villámgyorsan megszületett elhatározás racionalizálása. (Kondor: A budapesti gengszter)

Mi úgy élünk, hogy a halál és az őrület folyton vadászik ránk, de tesszük a dolgunkat, és elviseljük! (Lee: Jáde város)

Ne aggódj, fiam, nem minden történetnek van jó vége, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes elolvasni. (Leo: Fekete doboz)

A politikát, amiről szintén nem tudom, hogy tulajdonképpen mi az, de folyton szó van róla, tényleg nem tudom, kik csinálják, de rosszul csinálják. (Zsolt: Éva lányom)

Egy jó Időjós mindig olvas a felhőkben. (Lee: Jáde város)

Az emberek többsége sikoltozva hal meg. (Lebbon: Alien vs. Predator Armageddon)