Úgy gondolom, a legjobb az apróságok miatt aggódni. Segíthet, ha aggódunk a dolgok miatt. Mint amilyen egy kagylóleves megfőzése, vagy hogy adjak-e neked kávét. A nagyobb cuccossal pedig, hát, akkor kell foglalkozni, amikor szembekerülsz vele. (Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld)
Lehetetlen nincs, Alvin – sóhajtotta Szipirty. – Csak valószerűtlen. (Cowell: Így harcolj egy sárkány dühével)
– És mit műveltél Ultronnal?
– Finomabb megoldásra nem volt időm, így csökkentettem a karom sűrűségét, majd belenyúltam a koponyájába, és olyan szintűre növeltem a sűrűségét, ami felülmúlta a szegényített uránét.
– Kirobbantottad Ultron agyát?! – kérdezte Stark döbbenten. (Abnett: Mindenki uralni akarja a Világot)
Mert akármilyen furán is hangzik, szeretni is meg kell tanulni. (Erdős: Hidd el végre!)
Az emberek nem egyértelműen jók vagy rosszak. Egyszerre jók és rosszak. (Watson: A vas kora)
Vagy épp az a legemberibb tulajdonságunk, hogy az örök érvényűre vágyunk? Hogy tudjuk, minden változik, de mégis megpróbáljuk fenntartani az örökkévalóság látszatát és reményét? (Gaura: Lidércnyomás)
Itt van nekünk ez a rengeteg föld, mindennel, amit csak az ember akarhat, mindez szorozva millióval. Mégis akadnak olyanok, akik háborút akarnak indítani. Micsoda remekmű is az ember! (Pratchett & Baxter: A Hosszú Föld)
