• 21. Század Kiadó: Ne engedd el - thriller
• General Press: Utolsó befutók - kémregény
• Vinton: Az utolsó özvegy - női krimi
• Manó: Ne érezz, ne kérdezz! - meseregény
• Holnap: Az isteni Lola - történelmi romantikus
• Athenaeum: Második látásra - misztikus, női, drámai
• Könyvmolyképző: Mara Dyer végzete - YA

Május

18. Patterson: A fekete trikó – krimi 5
19. Perrottet: Ókori vakáció – ismeretterjesztő/memoár 3
20. Lebbon: Alien vs Predator: Armageddon – sci-fi 4
21. Kondor: A budapesti gengszter – noir 4
22. Butler: Hibridek – sci-fi 3,5
23. Barlog: God of War – fantasy 1

            Gaura: Átkozott balszerencse – urban fantasy 4

24. Leo: Fekete doboz – new adult 1,5

            Zsolt: Éva lányom – napló 3,5

Ezzel kipipáltuk a 21. hetet is 2020-ban.

Gyermeki, történelmet megélő, fenyegetett.

Éva kiskamasz, elvált szülők gyermeke, akit a nagyszülei nevelnek. Az anyja új férjével Budapesten él, ritkán tudja látogatni vagy fogadni a lányát. Az apja helybeli, így vele többet találkozhat a kislány. Ha néha bántja is a helyzet, boldog és élénk gyerek, tele álmokkal a jövőjéről. Most szerelmes először is. Ám érzi, hogy valami nagyon rossz közeleg. A legjobb barátnőjét elhurcolták, a származása miatt. Éva is zsidó, ahogy a barátnője is az volt. A család ugyan még reménykedik, de ahogy a politika változik, és Magyarország a németek szövetségese lesz, a zsidó törvények hatásait a család is megérzi. A kislány elől próbálják titkolni, talán maguk elől is, mennyire veszélyes a helyzet. Éva azonban érzi, és a haláltól tart. El kell hagynia az otthonát, a családot gettóba zárják. Ott is igyekszik írni, míg a napló véget nem ér. Az anya soraiból tudjuk meg, mi lett a lánnyal.

Vannak történetek, melyeket az tesz borzalmassá, hogy megtörténhettek. Ez is egy olyan történet. Egy valódi napló, mint Anne Frank esetében. Egy hasonló korú, zsidó kislány naplója, csak nem holland, hanem magyar környezetben. Rövidebb, másabb, de a körülményeik is mások voltak. Éva családja nem rejtőzködött, nem menekültek, vártak. Az eredmény: gettó, majd transzport Auschwitz felé. Állítólag Éva egyike volt azoknak a gyerekeknek, akiket a végén Mengele maga rakott fel a halálba menő kocsira.

Azzal sikerül igazán borzalmasnak lennie a történetnek, rám azzal hatott leginkább, hogy alig van nyoma benne a horrornak, vagy annak a pokolnak, amin keresztül kellett menniük. Éva kamasz, nem követi úgy a politikát és az aktuális híreket. Neki az jön le, amit otthon hall és ez bizony egy olyan család volt, akik abban reménykedtek, hogy túl lehet élni ezt is, ahogy az I. világháborút is. Akkor is voltak veszteségek és keménykedés ellenük, de eszükben nem jutott, amit a németek végső megoldásnak neveztek.

Egy-egy ponton töri át a valóság fenyegető réme a kislánynál is a falat. Mert tudja, hogy elvitték a kis barátnőjét. Ahogy megy előre a történet, egyre jobban érzi, hogy félni kell, és az élete is veszélyben lehet. Az valami szívszorító, amikor egy 13 lány leírja azokat a szavakat, hogy nem akar meghalni. Te pedig tudod, hogy mi történt vele és a nagyszüleivel is.

Lehet figyelni az olyan részeket is, amiből azt tudjuk meg, hogyan éltek akkoriban. Keresni benne a korszakot, a mindennapokat. Ebből még többet is kapunk, mint a gettóból vagy a megszorításokból. Érezni, hogy ez tényleg egy napló, és nem egy szerző munkája, aki napló formátummal akarja közelebb hozni a történelmet és a történteket.

Kicsit az is a gyengéje, hogy valódi napló. Egy kislányé, és nagyon érezni is ezt a szövegen. Nem egyszer eszembe jutottak róla a kötelező iskolai fogalmazások: írj arról, mi történt veled a nyáron! Írj a kedvenc szereplődről valamelyik kötelező olvasmányból. Gyerekes a fogalmazás, a történetek felépítése, az egész. Hiteles, ezt értékelem, de akkor sem bírom megállni, hogy ne írjam le, irodalmi élmény nincs benne.

Vissza fogok érkezni oda, ahonnan elindultam. Ebben a kötetben nem maga a szöveg vagy a lány által elmeséltek az érdekesek, nem ezért olvassuk el. Kiskamasz, nem ír úgy, hogy az élményszerű legyen. Mivel gyerek, a világból sem fog fel annyit, hogy történelmi forrásanyagként erősen használhassuk. Viszont, általa jobban megérthetjük a második világháború bűneinek mélységét. Mert ez a család, ez a lány, ártatlanok voltak. Olyanok, mint bárki más, csak a vallásuk volt más. Az áldozatokat hozza közelebb.

Van még egy érdekessége a történetnek, amit zárásul azért elmesélek. Éva mostohaapja, anyja második férje hivatásos író volt, és ő is megírta a történetüket. A Hat koffer szintén olvasható, kiadták és máig vannak újabb kiadásai. Érdekesen egészítheti ki egymást a két történet.

Zsolt: Éva lányom - Mint napló: 65% egy kiskamasz naplója, ennek megfelelő nyelvezettel. A háttere a lényeg.

Szubjektíven: 50% a mögöttes tartalma a borzalmas és hatásos, a sorok mögötti sztori hatott.

Szerelmes, gyógyuló, múlttal szembenéző.

Mikki élete 3 éve összeomlott. Ártatlan járókelő volt, akit egy csapat férfi elkapott, brutálisan megerőszakolt és majdnem meg is ölt. 19 évesen már nem lát maga előtt jövőt, csak traumát és fájdalmakat. Elhatározza, öngyilkos lesz. Vesz egy repülőjegyet, hogy a családjától távol, békésen mehessen el. A gépet azonban a vihar miatt nem engedik felszállni. A lány pedig belebotlik egy helyes fiúba, aki szintén Los Angelesbe tartott. Crush egy lemezt akart felvenni, és beindítani a zenei karrierjét. Mikki nagyon emlékezteti a múltja egy fájó darabkájára, így nem engedi elmenni. Együtt akarják kivárni a gép indulását, és közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Kiderül, összeköti őket egy múltbeli trauma, egy ki nem adott könyv és egyre erősebb érzelmek is. Lehet, hogy egymásnak ők jelentik a gyógyulást?

Ennyire ellenszenves regénnyel ritkán sikerül összeakadnom. Pedig a fülszöveg alapján csak egy átlagos new adult történetre számítottam, esetleg némi drámával valami nagyon szerelmes mesére. Mivel erre nem igazán vagyok vevő, nem voltak magasak az elvárásaim. Éppen ellenkezőleg – bár a kiadótól olvastam már jó regényt, így azért minimális reményem volt.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a történet nem fog tetszeni. Mi több, a végére egyenesen meggyűlöltem. Rengeteg olyan döntés és esemény van benne, ami miatt nem simán rossznak találtam, hanem egyenesen károsnak, amit nem kellene senkinek sem elolvasnia.

1: a szerelem nem old meg mindent! Írom ezt úgy, hogy a mai napig szeretem a meséket és tudok szeretni romantikus regényeket is, amelyekben szinte mesebeli szerelmek vannak. Itt viszont van egy lány, Mikki – már a neve is. Tudjátok mi jutott róla eszembe? A narancssárga szemkötős tini nindzsa. De vissza a lányra. Mikki pszichés beteg, bipoláris. Érte egy nagyon súlyos trauma is, csoportos nemi erőszak áldozata lett, ami összetörte testileg-lelkileg, és súlyos fizikai következményei is lettek. Már öngyilkos is próbált lenni, most megint ez a terve. De jön Crush, és négy nap alatt megoldja azt, amit az orvosok és senki nem tudott évek alatt? Túl hihetetlen, és nem is működik. Pláne, hogy ez egy tipikus szerelem első látásra sztori. Egyszerűen nincs alapja, hogy ennyire egymásba szeressenek és ilyen végzetesen összekapcsolódjanak. Pláne, hogy Mikki minden téren rendbe jön a fiúnak hála. Mégis, hogyan? Nem is ragozom tovább, csak még jobban felidegesít.

2: most komolyan annak kell örülni, hogy Crush gyilkos? Csak a lövés, az még büntetőjogilag is megmagyarázható lett volna. Abban a helyzetben érthető, amit tett. Ahogy viszont eltussolta és elfedte a dolgokat, már bűncselekmény. Következmény? Semmi. Él nagy boldogan, legfeljebb lelkileg beletörve kissé. Ilyen nem lehet olyan regénybe, amit fiatalok is olvasnak! Ez simán rosszra tanít.

3: Mikki még a vallomását is meghamisította, hogy ne kelljen tanúskodnia a férfiak ellen, akik megerőszakolták. Nem, nem és nem! Ez szembe megy mindennel, amit el kellene érni. Ha bántanak, igenis vonják őket felelősségre és az áldozat mondja el a történetét! Az milyen érzés lenne ennek a szerencsétlen lánynak, ha elkapnak egy újabb lányt és vele is megcsinálják ezt? Mikki, nagyon elítélem, amit tettél!

4: Crush félredobja a jövőjét, és annyi minden terve, hogy a lánnyal marad. Ez megint milyen példa? Apu gazdag, tartsa el és akkor minden rendben van? Ettől is a hányinger kerülgetett. Crush a szemembe egy naplopó szerelmes idiótává süllyedt.

De, hogy valami pozitív is legyen. A fekete doboz motívuma még valahol aranyos is. A szöveg gördülékeny, minden utálatom ellenére gyorsan és könnyen végigolvastam a könyvet, olvastatta magát a szöveg.

A végszó azonban az lesz: kifejezetten rossz könyv, rémes üzenetekkel. Ne olvasd el!

Leo: Fekete doboz - Mint New Adult: 30% gördülékeny, gyorsan olvasható, de rossz üzenetekkel teli sztori.

Szubjektíven: 5% mindent szét lehet szedni: a karakterek, a szerelmük, a sztorit. Utáltam.

Marc félvér kölyök volt – egy francia katona dél-amerikai kiküldetés alatt teherbe ejtett egy helyi lányt. Az eredmény Marc, aki miatt a szülei összeházasodtak, és nagyon boldogtalanok lettek egymással. Mire eljutottak a válásig, már mindketten csak egy koloncot láttak a gyerekben. A fiút csak az mentette meg a zülléstől, hogy egy helyes tanárnő lenyűgözése érdekében elkezdett versenyszerűen kerékpározni.
Mikor 18 lett, az apja adta katonának. Ott szerencséje volt: az egyik felettese imádta a sport versenyeket, és kiemelte maga mellé a fiút, akivel sorra nyerték a biciklis versenyeket. Leszerelés után ezt folytatta Marc, profi kerékpáros lett belőle.
10 éve a csapat kereste, ki lesz a következő nagy versenyző, aki köré a csapatot építik. Az egyik jelölt Marc volt, az ígéretes hegyi menő. A másik a jó barátja, az amerikai gazdag aranyifjú, Steve. A jóképű amerikai volt a jobban eladható, így ő lett a kiemelt versenyző, és Marc az ő hű segítője. A taktika bevált, Steve bajnok lett. A jelenben már az ötödik Tour de France győzelmét készült megszerezni, oldalán Marc-kal, aki az évek alatt rengeteget fejlődött és a mezőny legerősebb hegyi menője lett.
Marc barátnője, a szintén kerékpársporttal foglalkozó ír lány és a férfi idős mentora egyaránt mondogatják neki, hogy már jobb, mint Steve. Ideje lenne neki nyernie, és nem a másikat húzni be a célba. Marc azonban túlzottan hű ehhez.
A rendőrség más kéréssel keresi meg: balesetek történnek, volt egy gyilkosság is. Valaki manipulálni akarja az eredményt. Ő katonai nyomozó volt, figyeljen és segítsen a nyomozásban. A verseny elindul, Marc figyeli a gyanús elemeket és támogatja Steve törekvéseit a győzelem felé.
Amikor Steve esik, Marc adja oda a saját biciklijét. A nehéz szakaszon, közel 30 kilométeren át ő húzta a férfit magával. Mindezért nem kap semmit, lassan már ígéreteket sem, csak átverést. Egyre érik benne, hogy Steve ellen forduljon. Már azt is sejteni kezdi, hogy Steve áll a balesetek mögött, így akarván mindenképpen rekordot dönteni.
A végső küzdelem előtti éjjelen Marc megkapja az anyja leveleit, amelyeket Steve rejtett el előle. Ez a végső lökés, hogy nyerni akarjon. Ám Steve nagyon kiszúr Marc-kal, a csapattal kiszorítják. Így már a dobogóra sincs esélye. A többi versenyző fog össze, és segítenek neki visszaküzdeni, amit Steve csele elvett tőle. Végül, a szerencsének is hála, Marc szerzi meg az arany trikót és lehet bajnok.
A párizsi szakaszon Steve még próbálkozik egyszer, de hamar a saját csapat is magára hagyja, és nagyon régóta francia nyertese lesz a versenynek. Közben a rendőrség rájön, hogy Marc idős mestere volt az ármánykodó, aki végre francia nyertest akart. A felelősségre vonás előtt öngyilkos lett autóval.
Az ünneplés estélyén Steve még próbál beszélni Marc-kal. Elmondja, semmilyen levelet nem rejtett el előle. Valaki becsapta. Marc magában felméri, hogy a barátnője mit tehetett. A levelek, ahogy együtt működhetett a mentorával a merényletekben. De aztán simán visszafekszik aludni a nő mellé és nem foglalkozik ezekkel többet. Ő a bajnok.

Átkot megtörő, szerelmi bonyodalmas, vámpíros.

Bori élete végre jól alakul: ugyan még húzza Attila agyát, és nem írja alá a szerződést, már tudja, hogy el fogja fogadni a felkínált állást. Életében először bőven van pénze, és ház vásárlásán töri a fejét. A szerelmi élete is sínen van, Géza sok szempontból ideális a számára. Egyedül az a gond, hogy nem meri beavatni, mit csinál igazából és milyen veszélyekkel jár a szakmája. Ám arra figyel fel, hogy egyre erőteljesebb balszerencse jár a nyomában. Már nem megy a darts, csetlik-botlik. Attila nem hisz az elméletében, és különösen viselkedik. Bori csak azért is nyomozni kezd, és keresi, ki átkozhatta meg. Ahogy a balszerencse áradása nő, a rivális vámpírok fenyegetése erősödik, Bori arra is rájön, hogy Attila miért viselkedik úgy, ahogy. Így eggyel több dolog miatt főhet a feje: mit tehet egy vámpírkutató, ha megátkozta egy varázsdinasztia sarja, és a táltos főnöke megkergült egy múzsa csókjától?

Az elvárások sötét csapdája: fejben lejátszom valamit, mit akarok olvasni, aztán csalódom, ha nem azt kapom. Még, ha különben jó is a regény. Itt azt hittem, valami kalandos és mozgalmas, vámpíros kaland jön. Helyette egy magánéleti szálas, csendesebb regényt kaptam. Nem volt rossz kaland ez sem, csak mást vártam…

Most is úgy éreztem, hogy lassan indulnak be az események. Némi felvezetés nincs ellenemre, jó arra, hogy pár alapot újra felvegyen a szerző, és képbe hozza azt is, aki esetleg nem olvasta az előző részt. Van is annyi emlékeztető benne, hogy bárki be tudjon kapcsolódni, a korábbi részt olvasók pedig felidézhetnek minden korábban történt eseményt. A gond az, hogy amíg ebből a szakaszból kijutunk, és ténylegesen beindulnak a mostani események, hosszúnak tűnt.

A konfliktus most nem természetfeletti vészhelyzet, mindkét nagy kérdés Bori magánéletének a része. Az átok, ami őt sújtja, és ami ellehetetleníti lassan minden tevékenységét. Bár ez hozza be a nyomozást is, hiszen rá kell jönnie, ki rakta rá az átkot, miért és hogyan lehet megtörni. Amikor ebbe a szakaszba érünk, akkor jön be az akció, hiszen Bori nem fog a fenekén ülni, amíg valaki megmenti. Ezt valahol bírom is benne, ő egy cselekvő hősnő, aki nem szorul megmentésre, igyekszik maga intézni a dolgait.

Most kicsit a varázsló dinasztiák és médiumok világába láthatunk bele jobban, a vámpírok háttérbe kerülnek, ha egy-egy jelenetre elő is kerülnek. Ahogy korábban a történelem kapott új szemléletet általuk, most a tündérmesék néhány elemét értelmezhetjük másként. Azon jót tudtam mosolyogni, hogy nem csak Gaiman látta meg a vámpírt Hófehérkében, most Gaura is eljátszik ezzel a gondolattal. (Gaiman különben misztikusabb és sötétebb volt.)

A világépítés most is remek, és egyre jobban látjuk, hogy lehet élni egy olyan természetfeletti világban, mint amit Gaura Ágnes kitalált.

Húztam, halasztottam, de akkor a szerelmi szálról. Géza gondjait abszolút át tudtam érezni. Egy nagyon hétköznapi figura, logikus gondolkodással. Szimpatikus, kedves srác, de nem való abba az életbe, ami Borié. A lány erre még nem jött rá, és akkor a nyakába zuhan Attila gondja is, akiben a múzsa csókja elindította a szenvedélyeket. Nagyon nem szerettem, hogy ez kettejük között milyen helyzetet eredményez. Nekem tetszett az első részben, hogy csak kollégák, akik ugratják egymást, és Attilának stabil házassága van. Most viszont… Rossz vagyok attól, hogy nem tudok örülni egy Attila – Bori kettősnek?

A szerző stílusa most is olvastatja a kötetet. Van humora, erős atmoszférát teremt és sodor végig magával, még a hosszas felvezetésben is.

Vagyis, korrekt a regény, egy ponttól kifejezetten izgalmas is, csak addig el kellett jutni. Plusz, nálam nagyon ellenszenves egy Bori – Attila – Eszter háromszög.

Gaura: Átkozott balszerencse – Mint urban fantasy: 75% jól épített világ; humoros, fordulatos cselekmény; karakteres hősök.

Szubjektíven: 70% több izgalmat szerettem volna, és nagyon nem tetszett Bori szerelmi élete.

Vikinges, életért küzdő, mitikus lényekkel szembeszálló.

Kratosz maga mögött hagyta a görög istenek világát és földjét is. Kapott még egy esélyt, hogy boldog legyen. A szerelmével költözött, fiuk született. Ám Faye halálával Kratosz magára marad, már csak Atreusz maradt neki, aki felé képtelen kimutatni a szeretetét, így inkább kemény harcosnak igyekszik nevelni a fiút. Békés életük egy támadás dúlja fel, és menekülniük kell. A viking istenek eredtek a nyomukban, és Kratosz retteg tőle, hogy a múltja utoléri őket. Miközben egyre veszélyesebb szörnyetegeken és földeken vágnak keresztül, keresik a megoldást, hogyan tegyék újra biztonságossá a világukat. Nem várt segítőkre bukkannak, és miközben a világok között kalandoznak, Kratosz kénytelen a fiának is elmondani, kik ők és minek születtek. Faye utolsó kívánságát is teljesíteniük kell, és ré kell döbbenjenek, hogy nem csak Kratosz őrzött titkokat magáról.

Az átmenet a különböző ágazatok között napjainkban mindennapos. Képregényekből, regényekből, játékokból – még az olyanokból is, mint a torpedó, a Barbie vagy a Lego cégről nem is beszélve – is filmek készülnek, és a profit nevében egy-egy sikeres figura kikerül minden platformra. A képe ágyneműn, plüssben, McDonald’s menü mellé…

Nem meglepő, hogy a videójátékok is regénybeli feldolgozásokat kapnak. Napjaink játékai többnyire annyira történet központúak, hogy könnyen át lehet őket dolgozni más formátumban is. Az már más kérdés, ezek mennyire sikeresek.

A God of War játékok regényekben is léteznek, ez éppen a legutóbbi kötet. Mivel játszani nem játszottam vele, csak a regényeket olvastam, azonnal lett is egy nagy hiányérzetem. A játék 4 részes, és regény a harmadik alapján nem készült. Így félbemaradt számomra Kratosz és a görög istenek története, és elképzelni sem tudom, hogy lett belőle megint családapa. Mivel a történet önállóan is értelmezhető, ez annyira nem zavaró, csak összességében irritál, hogy valami kimaradt. (Nagy kérés lett volna egy „Ez történt eddig” fejezet?)

Ennél nagyobb baj, hogy a történet maga borzalmas. A görög mitológiával szakít, és áttér a skandináv, viking világra és istenekre. Azokat közel sem annyira ismerem, mint a görögöket, így akár még jó is lehetett volna. Kicsit többet megtudni erről a mitológiáról. Csak éppen még nekem is feltűnt, mennyire nem az eredeti alakokat és történeteket használják, csak szörnyeket és ellenfeleket dobnak oda Kratosz és fia elé.

Maga a történet kerete is kurta-furcsa. Tisztán érezni belőle, hol lehettek a játékban a mentési pontok, mikor volt egy-egy videós rész, majd következett a bunyó. Semmi bajom azzal, ha egy ilyen regény követi a játék cselekményét, de ez a szolgai másolás, amit a játék ismerete nélkül is éreztem, simán kiakasztott. Arról szól az egész, hogy egyik ellenfél után küzdenek a másik ellen, néha akad egy ügyességi feladat és annyi.

Érzelmileg nem sikerült megtölteni a regényt. Kratosz nem lett szimpatikus, és rémisztően sivár az érzelmi élete is. Semmit nem mutat ki, dünnyög magában. Harcosnak kiváló, de se férjnek, se apának nem tudom elképzelni. Egy dolgot sikerült az írónak remekül megragadnia: ahogy nyomorult Atreusz úgy érzi, bármit is csinál, az apjának csak teher és nem is szereti. Ez érzelmileg is benne volt, és át tudtam érezni. Kár, hogy az apa részéről nincs jobban benne, hogy milyen mély érzelmei vannak, csak képtelen ezeket meg is mutatni.

Hiányzott belőle a humor, vagy legalább a jó párbeszédek. Mennek egyik harcból a másikba, egy elég nagy nyitott vég felé. Azt mondanom se kell, mennyire rühelltem a történet végső meglepetését, vagyis Atreusz születésekor kapott viking nevét. (LOKI – komolyan!)

Ez a sorozat, és ez a zárlat nagyon nem jött be regényként. Maradok az Assassins Creed köteteknél – ha minden igaz, a következő azokból is vikinges lesz.

Barlog: God of War - Mint fantasy: 25% akciódús, több mitológiát felhasznál, de gyenge cselekménnyel és hőssel.

Szubjektíven: 15% kifejezetten bosszantott, ahogy most a viking mitológiát csavarták ki.

Hello, Leon!

Üdvözöllek New York városában. Hogy tetszik a Nagy Alma? Tudom, a bűnügyi statisztika borzalmas. Már téged is megtámadtak? Gyalázat! Kellene nekünk egy szuperhős, de mit tegyünk, ha a Bosszúállók csak a mozivásznon mentenek minket? Kénytelenek vagyunk beérni a rendőrökkel, akik nem éppen Tony Stark megfelelői.

Hallom, a múzeumban leszel gyakornok. Régész akarsz lenni? Tiszteletre méltó, egy komoly fiatalember. Az egyiptomi részleg állítólag kivételes. Vigyázz ám, mibe keveredsz!

Most miért nézel így rám? Nem is leskelődtem! Csak feltűnt a nyakláncod. Skarabeusz. Nem akarod elárulni, hol szerezted és mik a további terveid? Ugyan, ki hinné el nekem, hogy egy istennőtől kaptad, és ezzel oroszlánfejű, szupererős, késdobáló és tűzokádó szuperhőssé tudsz alakulni? Én csak érdeklődöm. Mi következik most?

Mert a lehetőségek végtelenek. Lehetsz Te a hős, akire a városnak szüksége van. Sztár lehetsz, vagy szerény csodatevő. Még az sem kizárt, hogy túl nagy felelősség ez egy ilyen fiatalembernek. Hiszen a régészet volt az álmod, nem a szupergonoszok és bűnbandák elleni küzdelem! A sötét oldal is csábíthat, tudom jól. Ilyen erővel ki állíthatna meg téged?

Nyugi, tényleg csak érdekel, hogyan tovább.

Te, A Szuperhős 1000 veszélyben, vajon hogy játszol?

Elsősorban gyerekeknek, de játékos kedvű felnőtteknek is.

Fejlődős, családot és közösséget építő, űrlényes.

Jodahs abban a világban született, ahol természetes, hogy óloj, oankáli és ember 5 fős csoportok alkotnak egy családot, és nemzenek közös gyermeket, konstruktot. Fiúként gondolt magára, de ahogy a fejlődése megindul, rá kell döbbennie, hogy ő valami egészen más. Belőle óloj lesz, nemtelen teremtő, aki gépes a géneket keverni és alakítani. Mivel az ilyen családokban tilos lett volna ilyen gyermeket létrehozni, a család felpakol és bevetik magukat a bolygó mélyére, nehogy végezzenek a fejlődő óloj gyermekükkel. Jodahs az erdőben emberekkel találkozik, egy testvérpárral. Jesusa és Tomas egy olyan emberi közösségből érkeztek, mely minden űrlényt elutasít, és több súlyos génhibától is szenvednek. Jodahs kapcsolatot kezd kialakítani velük, és miközben saját családot kezd építeni, egy egész közösség sorsát is sikerül megváltoztatnia. Bizonyítja, hogy a fejlődés milyen sokféle lehet.

Elsőre zavart, hogy milyen lazán kapcsolódnak egymáshoz a Xenogenezis részei. Az elsőben Lilith barátkozik meg az új családmodellel, és vázolja az új világrendet a szerző. A másodikban Lilith egy oankáli, a harmadikban pedig egy óloj gyermeke válik főszereplővé. Lilith ugyan összekapcsolja a történeteket, de annyira lazán, hogy mindegyik akár teljesen önállóan is értelmezhető. Plusz, maradnak nyitva olyan kérdések, melyekre érdekelnének a válaszok. Az emberiség sorsa a 2. részben kétfelé válik, és itt nem viszi azt a szálat tovább a szerző. Teljesen újat nyit.

Most kezdem felismerni azt, hogy nem karakterek és nem cselekményszálak folyamatában kell itt gondolkodnom. A világ a lényeg, az emberiség lehetséges fejlődése. Annak irányait mutatja be Butler, minden történetben lépve egyet. Az elsőben el kell fogadni, hogy a génkészletek keverednek, és az emberiség vegytiszta formában megszűnik. A másodikban, a nagy ellenállás miatt új út tűnik fel, lesz, aki kiharcolja, hogy az emberiség módosítás nélkül kapjon egy esélyt a létezésre. Az ebből a szempontból lényegtelen, hogy miképpen kezdenek új életet, és mi történik az ezt választó emberekkel.

Most pedig az űrlények lesznek azok, akiknek el kell fogadni, hogy a fejlődés nem feltétlenül azokon az úton fog haladni, amit kijelöltek. Az ember – oankáli – óloj utódok óloj ága nekik is új – talán rejt veszélyeket a léte, de lehetőséget is.

Ám a regény nem csak a változás teljes folyamatát nézve van megírva. Egyetlen, kiemelt szereplő van, aki szinte ifjúsági regénybe illően keresi a saját identitását és jövőjét. Jodahs összességében szimpatikus figura, jóindulattal tele, aki a képességeit jóra akarja használni, de közben a teljes életet megtapasztalná.

Ami azért zavar, bármennyire is megvan itt a genetikai körítés: ahogy a testvérpárral Jodahs megalapítja a családját, ez egy házasság lesz. Ok, Jodahs ki tudja javítani az utódokban a genetikai hibákat, de ez máris azt jelenti, hogy a testvér kapcsolatok tabujának annyi? A kötetben maguk a testvérek is idegenkednek eleinte egy ilyen frigytől, de őket meg lehet győzni. Nekem már a fajok közti keveredés is sok, de azt könnyebben megléptem. A testvérházasságok azonban ilyen verzióban sem tetszenek. (Arról nem is beszélve, hogy pl. óloj vagy oankáli testvéreivel Jodahs nem lépne ilyen kapcsolatba, akkor az embereknek miért kell? Zavar, és kiteszem a pontot.)

A tényleges cselekmény nem sok a regényben. Cserébe alapos a világ építése és a főhőse lelki világába is nagyobb betekintést nyújt a szerző. Le tudott kötni, és kellett ez a harmadik rész, hogy a nagyobb képet is meglássam a regények között.

Nekem azért elvont ez a sztori, és a cselekmény magja sem szimpatikus. Az emberiség természetéről sok mindennel egyetértek, de a festett jövőkép nagyon nem tetszett.

Butler: Hibridek – Mint sci-fi: 75% erős világépítés, egyedi kérdéseket tárgyalva, szimpatikus hőssel.

Szubjektíven: 55% egyes cselekményszálaktól komolyan idegenkedem, de korrekt regény.

Cím: Ne engedd el!

Szerző: Michel Bussi, francia thriller bestseller szerző. Magyarul ez lesz a 3. regénye.

Műfaj: thriller

Cselekmény: egy boldog házaspár, a kislányukkal egy idilli szigeten nyaral. Az asszony egyszer csak eltűnik, a férj gyanúba keveredik. Majd a gyereknek és a férfinak is nyoma veszik. Mi történt? Megindul a hajsza utánuk.

Várható megjelenés: talán még idén.

Miért várós?

• Bussi másik két regényét nagyon bírtam.
• Bejön a fülszöveg.
• Már most érdekel a rejtély megoldása. Bussi nagyon ötletes csavarokat talál ki, reményeim szerint ennek is parádés és meglepő vége lesz.
• Már láttam a magyar borítót – határozottan figyelem felkeltő.