Fejlődős, családot és közösséget építő, űrlényes.

Jodahs abban a világban született, ahol természetes, hogy óloj, oankáli és ember 5 fős csoportok alkotnak egy családot, és nemzenek közös gyermeket, konstruktot. Fiúként gondolt magára, de ahogy a fejlődése megindul, rá kell döbbennie, hogy ő valami egészen más. Belőle óloj lesz, nemtelen teremtő, aki gépes a géneket keverni és alakítani. Mivel az ilyen családokban tilos lett volna ilyen gyermeket létrehozni, a család felpakol és bevetik magukat a bolygó mélyére, nehogy végezzenek a fejlődő óloj gyermekükkel. Jodahs az erdőben emberekkel találkozik, egy testvérpárral. Jesusa és Tomas egy olyan emberi közösségből érkeztek, mely minden űrlényt elutasít, és több súlyos génhibától is szenvednek. Jodahs kapcsolatot kezd kialakítani velük, és miközben saját családot kezd építeni, egy egész közösség sorsát is sikerül megváltoztatnia. Bizonyítja, hogy a fejlődés milyen sokféle lehet.

Elsőre zavart, hogy milyen lazán kapcsolódnak egymáshoz a Xenogenezis részei. Az elsőben Lilith barátkozik meg az új családmodellel, és vázolja az új világrendet a szerző. A másodikban Lilith egy oankáli, a harmadikban pedig egy óloj gyermeke válik főszereplővé. Lilith ugyan összekapcsolja a történeteket, de annyira lazán, hogy mindegyik akár teljesen önállóan is értelmezhető. Plusz, maradnak nyitva olyan kérdések, melyekre érdekelnének a válaszok. Az emberiség sorsa a 2. részben kétfelé válik, és itt nem viszi azt a szálat tovább a szerző. Teljesen újat nyit.

Most kezdem felismerni azt, hogy nem karakterek és nem cselekményszálak folyamatában kell itt gondolkodnom. A világ a lényeg, az emberiség lehetséges fejlődése. Annak irányait mutatja be Butler, minden történetben lépve egyet. Az elsőben el kell fogadni, hogy a génkészletek keverednek, és az emberiség vegytiszta formában megszűnik. A másodikban, a nagy ellenállás miatt új út tűnik fel, lesz, aki kiharcolja, hogy az emberiség módosítás nélkül kapjon egy esélyt a létezésre. Az ebből a szempontból lényegtelen, hogy miképpen kezdenek új életet, és mi történik az ezt választó emberekkel.

Most pedig az űrlények lesznek azok, akiknek el kell fogadni, hogy a fejlődés nem feltétlenül azokon az úton fog haladni, amit kijelöltek. Az ember – oankáli – óloj utódok óloj ága nekik is új – talán rejt veszélyeket a léte, de lehetőséget is.

Ám a regény nem csak a változás teljes folyamatát nézve van megírva. Egyetlen, kiemelt szereplő van, aki szinte ifjúsági regénybe illően keresi a saját identitását és jövőjét. Jodahs összességében szimpatikus figura, jóindulattal tele, aki a képességeit jóra akarja használni, de közben a teljes életet megtapasztalná.

Ami azért zavar, bármennyire is megvan itt a genetikai körítés: ahogy a testvérpárral Jodahs megalapítja a családját, ez egy házasság lesz. Ok, Jodahs ki tudja javítani az utódokban a genetikai hibákat, de ez máris azt jelenti, hogy a testvér kapcsolatok tabujának annyi? A kötetben maguk a testvérek is idegenkednek eleinte egy ilyen frigytől, de őket meg lehet győzni. Nekem már a fajok közti keveredés is sok, de azt könnyebben megléptem. A testvérházasságok azonban ilyen verzióban sem tetszenek. (Arról nem is beszélve, hogy pl. óloj vagy oankáli testvéreivel Jodahs nem lépne ilyen kapcsolatba, akkor az embereknek miért kell? Zavar, és kiteszem a pontot.)

A tényleges cselekmény nem sok a regényben. Cserébe alapos a világ építése és a főhőse lelki világába is nagyobb betekintést nyújt a szerző. Le tudott kötni, és kellett ez a harmadik rész, hogy a nagyobb képet is meglássam a regények között.

Nekem azért elvont ez a sztori, és a cselekmény magja sem szimpatikus. Az emberiség természetéről sok mindennel egyetértek, de a festett jövőkép nagyon nem tetszett.

Butler: Hibridek – Mint sci-fi: 75% erős világépítés, egyedi kérdéseket tárgyalva, szimpatikus hőssel.

Szubjektíven: 55% egyes cselekményszálaktól komolyan idegenkedem, de korrekt regény.