Gyermeki, történelmet megélő, fenyegetett.

Éva kiskamasz, elvált szülők gyermeke, akit a nagyszülei nevelnek. Az anyja új férjével Budapesten él, ritkán tudja látogatni vagy fogadni a lányát. Az apja helybeli, így vele többet találkozhat a kislány. Ha néha bántja is a helyzet, boldog és élénk gyerek, tele álmokkal a jövőjéről. Most szerelmes először is. Ám érzi, hogy valami nagyon rossz közeleg. A legjobb barátnőjét elhurcolták, a származása miatt. Éva is zsidó, ahogy a barátnője is az volt. A család ugyan még reménykedik, de ahogy a politika változik, és Magyarország a németek szövetségese lesz, a zsidó törvények hatásait a család is megérzi. A kislány elől próbálják titkolni, talán maguk elől is, mennyire veszélyes a helyzet. Éva azonban érzi, és a haláltól tart. El kell hagynia az otthonát, a családot gettóba zárják. Ott is igyekszik írni, míg a napló véget nem ér. Az anya soraiból tudjuk meg, mi lett a lánnyal.

Vannak történetek, melyeket az tesz borzalmassá, hogy megtörténhettek. Ez is egy olyan történet. Egy valódi napló, mint Anne Frank esetében. Egy hasonló korú, zsidó kislány naplója, csak nem holland, hanem magyar környezetben. Rövidebb, másabb, de a körülményeik is mások voltak. Éva családja nem rejtőzködött, nem menekültek, vártak. Az eredmény: gettó, majd transzport Auschwitz felé. Állítólag Éva egyike volt azoknak a gyerekeknek, akiket a végén Mengele maga rakott fel a halálba menő kocsira.

Azzal sikerül igazán borzalmasnak lennie a történetnek, rám azzal hatott leginkább, hogy alig van nyoma benne a horrornak, vagy annak a pokolnak, amin keresztül kellett menniük. Éva kamasz, nem követi úgy a politikát és az aktuális híreket. Neki az jön le, amit otthon hall és ez bizony egy olyan család volt, akik abban reménykedtek, hogy túl lehet élni ezt is, ahogy az I. világháborút is. Akkor is voltak veszteségek és keménykedés ellenük, de eszükben nem jutott, amit a németek végső megoldásnak neveztek.

Egy-egy ponton töri át a valóság fenyegető réme a kislánynál is a falat. Mert tudja, hogy elvitték a kis barátnőjét. Ahogy megy előre a történet, egyre jobban érzi, hogy félni kell, és az élete is veszélyben lehet. Az valami szívszorító, amikor egy 13 lány leírja azokat a szavakat, hogy nem akar meghalni. Te pedig tudod, hogy mi történt vele és a nagyszüleivel is.

Lehet figyelni az olyan részeket is, amiből azt tudjuk meg, hogyan éltek akkoriban. Keresni benne a korszakot, a mindennapokat. Ebből még többet is kapunk, mint a gettóból vagy a megszorításokból. Érezni, hogy ez tényleg egy napló, és nem egy szerző munkája, aki napló formátummal akarja közelebb hozni a történelmet és a történteket.

Kicsit az is a gyengéje, hogy valódi napló. Egy kislányé, és nagyon érezni is ezt a szövegen. Nem egyszer eszembe jutottak róla a kötelező iskolai fogalmazások: írj arról, mi történt veled a nyáron! Írj a kedvenc szereplődről valamelyik kötelező olvasmányból. Gyerekes a fogalmazás, a történetek felépítése, az egész. Hiteles, ezt értékelem, de akkor sem bírom megállni, hogy ne írjam le, irodalmi élmény nincs benne.

Vissza fogok érkezni oda, ahonnan elindultam. Ebben a kötetben nem maga a szöveg vagy a lány által elmeséltek az érdekesek, nem ezért olvassuk el. Kiskamasz, nem ír úgy, hogy az élményszerű legyen. Mivel gyerek, a világból sem fog fel annyit, hogy történelmi forrásanyagként erősen használhassuk. Viszont, általa jobban megérthetjük a második világháború bűneinek mélységét. Mert ez a család, ez a lány, ártatlanok voltak. Olyanok, mint bárki más, csak a vallásuk volt más. Az áldozatokat hozza közelebb.

Van még egy érdekessége a történetnek, amit zárásul azért elmesélek. Éva mostohaapja, anyja második férje hivatásos író volt, és ő is megírta a történetüket. A Hat koffer szintén olvasható, kiadták és máig vannak újabb kiadásai. Érdekesen egészítheti ki egymást a két történet.

Zsolt: Éva lányom - Mint napló: 65% egy kiskamasz naplója, ennek megfelelő nyelvezettel. A háttere a lényeg.

Szubjektíven: 50% a mögöttes tartalma a borzalmas és hatásos, a sorok mögötti sztori hatott.