Lázadós, hitért küzdős, ármányos, viszonyos.

Adelardó fiatal pap, aki Itáliában született, de a Magyar Királyságba került téríteni, ahol még a keresztény király komolyan küzd azért, hogy az utolsó pogány közösségeket is felszámolja. Vata fia, János keresztény nevelést kapott ugyan, de most népét pogány hit szerint vezeti a területén. Ide tart tárgyalni egy küldöttség, velük Adelardó is. Ahogy befogadják és megismeri az embereket itt, már inogni kezd a hite. Nem azok a vérszomjas szörnyek, amilyeneknek a pogányokat képzelte. János kész megvédeni a hitét, akár fegyverrel is. I. Béla több fronton is játszmákba bonyolódik. Fel kell készítenie a fiát az uralkodásra, miközben a hatalmát szilárdítja minden külső és belső ellenféllel szemben. Ő is kész háborúba menni a céljaiért. A harc elkerülhetetlen, és Adelardó lesz az egyetlen, aki tudja, mennyire egyforma a király és a pogány nagyúr a személyiségük mélyén.

Örülök, amikor magyar történelemmel foglalkozó regényre bukkanok. Különösen akkor, ha nem a modern történelem a téma. Nagy Lajos és Hunyadi-család témakörben, esetleg Rákóczi történetéből találok kedvemre olvasnivalót, az Árpád-ház valamiért annyira nem népszerű. Ha belegondolok, a Koppány óta nem akadtam ilyen történetre. Eddig.

A Vata fia az 1060-as éveke elejére visz minket, amikor a kereszténység már győzedelmeskedni látszik az országban, de még vannak pogányok, akik küzdenek a hitükért. Bélának velük kell elszámolnia, miközben a saját családjának hatalmát is igyekszik szilárdítani hazai és külföldi nagyurak ellenében.

A címben ugyan Vata fia, vagyis János van kiemelve, de ugyanennyire, ha nem jobban is, érzem ezt Béla regényének. János útja nyílegyenes, ő azt az életet éli, amiért meghalni is kész. Irigylésre méltó, amilyen közösséget létre tudott hozni. Náluk vallásszabadság van, a keresztényeket is befogadja, amennyiben azok nem akarnak téríteni, csak a hisznek az Istenükben, akit nem erőltetnek másra. Az ő világában is vannak hatalmi harcok, de sokkal tisztábbak, mint a királyi udvarban.

Béla tragikus karakter abból a szempontból, hogy be kell töltenie egy szerepet, ami igazából nem egyezik a hitével és a belső önmagával. Az a keménység, az a belső fagy, amit Géza fiának igyekszik megtanítani, kettős célt szolgál. A kegyetlenséget, amivel uralkodhat és a belső erőt, hogy ennyire képes legyen maga ellen cselekedni. Bár János veszít a háborúban, valahol mégis ő a győztes. Ő az igazi életét élte, az elveiért halt meg, míg Béla egész uralkodása egy színjátékra épül. Ezért már szinte sajnáltam őt a végére.

A történetben helyet kapnak magánéleti játszmák – pl. nagyon kegyetlen, amit Béla a saját fiával megcsinál. Valahol nagyon irritál, ahogy apának és fiának ugyanaz a nő lesz a szeretője. Hála Bélának, aki elküldte a szeretőjét, hogy csábítsa el a fiát. Mennyire beteg már ez… Az udvari intrikák sem különbek. Ez egy olyan kor, ahol a hatalmi demonstráció eszköze a gyilkolás.

Utálatos, ahogy a keresztények is ilyen eszközökhöz nyúlnak. A szeretetről prédikálnak, aminek a nevében hamar gyorsan ölnek. Amit a sajátjaikkal is művelnek – nem csodálom, hogy Adelardó is komolyan kiábrándul és meginog.

A karakterek gondosan felépítettek, a cselekmény mozgalmas – ha az elejét kicsit untam is, és A láthatatlan embert juttatta eszembe. A történelmi részleteket viszont nagyon szerettem. Számomra megidézte a kb. 1000 éve uralkodó állapotokat, elsősorban a hatalmi viszonyokban. A kardos tematikát is bírtam, szinte nevettem is a végére hol rejtőzött a nagyon keresett kard.

Simán olvasnám tovább is – mondjuk, Türk szemszögéből. A vége szomorú, de jó könyv volt.

Batka: Vata fia - Mint történelmi: 75% a történelmi kor és a karakterek rajza részletes, kalandos a sztori is.

Szubjektíven: 70% részleteiben tetszett, Béla karaktere kellően tragikus. De elszomorított.

Cím: Tizenkilenc levél

Szerző: JL Perry – erotikus regénye jött már ki magyarul, nem mondhatnám, hogy fogamra való regények lennének.

Műfaj: romantikus

Cselekmény: egy férfi és egy nő. 7 és 6 évesek, amikor megismerkednek. A barátságuk idővel szerelemmé mélyül, és a házasságig is eljutnak. Ám pár nappal a boldogító igen után a nőt súlyos baleset éri. Kóma, majd teljes amnézia következik. Férje vissza akarja kapni a szeretett nőt, így leveleket kezd el neki írni. Mindarról, amik ők ketten együtt voltak, a történetük.

Várható megjelenés: most tavaszra van dátumozva, de a Művelt Népnél szokott csúszás lenni. Azért remélem, jövőre olvashatjuk.

Miért várós?

• Nagyon eszembe juttatta a Fogadom cselekményét, de nagyon remélem, annál jobb lesz.
• A fülszöveg alapján sírós-nevetős romantikus lesz. Rég olvastam Sparks-regényt, ez az a hangulat. Jó lenne valami ilyesmi.
• Érdekel a vége: lesz happy end?
• Érdekesnek találom, hogy Perry ilyet is írt.

Háborús, különleges képességes, hibákat jóvá tevős, csillagközi.

Az Impulzus megváltoztatta az egész univerzumot. Eltörölte a technika nagyját, nagyon sok faj és bolygó középkori szintre esett vissza, akik már nem álmodhatnak az űrről. Ám valami más is történt: olyan gyermekek születtek, akik képességgel rendelkeznek. Jane feladata, hogy ezeket a gyerekeket megtalálja, és biztonságban eljuttassa a Sanctum iskoláiba. Ők a remény arra, hogy a múlt nem ismétli meg magát, és a civilizáció fennmarad. A legújabb begyűjtendő gyerek, Esa azonban erősebb az átlagnál. A mesterséges lény, Prédikátor vigyázza minden lépését. Az erőszakosan hódító, szektaszerű szövetség magának akarja a lányt harcosnak vagy kísérleti nyúlnak. Jane nem csak a múltja árnyaival kell, hogy szembenézzen ezen a bevetésen, de minden tapasztalatára és ügyességére is szükség lesz, hogy életben tartsa magukat egy csillagközi hajszában és azon is túl.

A sci-fi zsánerén belül van egy oldalág, amire egyre jobban rákapok. A Vörös lázadás és a Vének háborúja volt a kezdet, jöttek a Frontvonalak és most a Gazdátlan csillagok is felkerült az akció sci-fi kedvencek listámra.

Ebben is megtaláltam mindent, amire szükségem van a jó szórakozáshoz:

1: (majdnem) epikus történet. A végcél nem más, mint a világ megmentése és egy szörnyű bűn jóvátétele. Közben is olyan apróságok miatt kell a hősök fejének főnie, mint egy bolygó és egy kultúra megmentése egy világot uralni akaró fanatikus rend ellen. Ahogy ezt leírtam, eszembe jutott a Star Wars. Itt azért nem annyira egyszerű a Jó és a Rossz felállás. A jedik nem voltak bűnösek, a Sanctum milliók, ha nem milliárdok haláláért felelős. A szekta sem a sith párja – a maga módján az ő filozófiájuk is értelmes és működőképes, csak éppen nem lesz élhető az általa létrejövő világ. Az erősebb uralkodik, mindenki más szolgál vagy pusztul. A tagok között is az erő a döntő, bárki csatlakozhat és csinálhat karriert. Igazságos rendszer, csak éppen embertelen.

2: izgalmas cselekmény. Minden fejezetre jut valami kaland. Menekülnek bolygón, csillagok között. A háború védelmi és támadó oldalán is állnak. Vannak szabadító küldetések. Harcolnak lőfegyverekkel, kézi erővel, csúcstechnikával. Még természetfeletti képesség is van benne, aminek meglepően logikus magyarázatot sikerül adni. (Igen, itt nem csak van az Erő, amit máig nem értek, micsoda.) A szereplők mozgásban vannak, és nem csak a küldetésük izgalmas, hanem a személyes történetük is hozza a megfejtésre váró rejtélyeket.

3: szerethető hős. Jane példakép alkat, és összességében a fejlődése is megvan. Igaz, a múlthoz képest. Az elején alig tudunk róla valamit, de ahogy egyre több részlet és történet előkerül, érteni kezdjük, miért és hogyan keresi a bűnbocsánatot. Végrehajtóból felelős lény lett, aki már az erkölcsök szerint cselekszik, nem a parancsnoki lánc szerint. Bátor, hősies, a szakmájában az egyik legjobb. Jó barát, és még a szerelmi szála sem elcsépelt. Javier is pipa.

4: ötletes világépítés. Több kultúrát is megismerünk, és kapunk pár érdekes lényt is. Prédikátor és faja különösen jó ötlet volt. Hatalmasnak tűnik Williams regényének világa, és még csak kis szeletét mutatta meg. Ha sorozat lesz, bőven van még terjeszkedési lehetőség.

5: olvasmányos szöveg. Gyorsan haladtam szórakoztatott. Nyilván nem kerestem enne irodalmi mélységet, de kikapcsolt, érthető és láttatta a cselekményt.

Ha kötekedni akarok, azt hoznám fel, hogy nő létére Jane nagyon férfias jelenség – nem küllemében. Inkább katona. Egy darabig gondolkodtam is, hogy férfi vagy női szereplő. A karaktere a nemétől idegenebb, de inkább legyen ilyen, mint érzelgős és nyavalygós.

Határozottan szerettem ezt a kötetet, filmszerű és jól felépített. Ha lesz folytatás, vagy filmesítik, vissza is térek a világába.

Williams: Gazdátlan csillagok - Mint sci-fi: 90% izgalmas és akciódús, jól épített világgal és szerethető karakterekkel.

Szubjektíven: 95% ahogy az akció sci-fit szeretem. Tempós, izgalmas, emlékezetes hősökkel.

Ijesztő, másvilági, titokzatos lényes, változatos.

Mira és Dora nővérek, akik a világ végét igyekeznek túlélni. Vámpírok és zombik járják a Földet – amikor Dorát megmarja egy zombi, az addig védelmezett húgnak kell kitalálnia, hogy boldoguljanak a későbbiekben. (Curo ergo sum) Egy sivatagi törzs az éhhalál szélén áll. Hiába áldoznak kecskét, a forróság nem szűnik. Silími feladta, hogy elmenjen az istenekhez, és kiderítse, hogy kaphatják vissza az esőt. (Akié az eső) Egy fiú és egy öreg együtt igyekszik túlélni a posztapokaliptikus világot. Amikor az öreg beteg lesz, a fiú a városba indul vele, hogy orvosságot szerezzen – közben őrzi a tanultakat és a túlélés módját. (Nem rászoruló) Piroska egykor előkelő asszony volt, de a férje halála után mindenét elvették. A férjet vegetatív állapotban visszakapja ugyan, az életét nem. Az idős asszony egy bányában kap állást, ahol az emberek a bányalidércről suttognak. (Jó szerencsén innen és túl)

Örömmel tapasztalom, hogy egyre sűrűbben jelennek meg novellás kötetek magyarul is. Az év magyar science fiction és fantasynovellái a 2. évnél jár, és nagyon bízom benne, hogy lesz 2020-as válogatás is. Egy friss, ötletes gyűjtemény ez, melyben régi és új kedvenceket is találhatunk magunknak.

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy neki kell kezdenem Gaura Ágnes vámpíros sorozatának. Novellákat már olvastam tőle, bejön a stílusa és a történetei is jók. A Curo ergo sum az egyik kedvenc történetem volt a gyűjteményben. Miközben van benne horror elem, hatásos a bemutatott világkép, nagyon emberi és egyetemes is. Szórakoztat, posztapokaliptikus sci-fi némi fantasy elemmel, de a mélyén egy nagyon szerethető üzenet áll. Az tesz minket emberré, hogy társas lények vagyunk, és gondoskodnunk kell egymásról. Nem attól leszünk szörnyek, hogy fizikailag milyenek vagyunk. Amíg szeretünk és áldozatot hozunk a szeretteinkért, igazából emberek maradunk.

Sok történetben jelenik meg ezen kívül is sötét hangulat, egészen horror közeli képek. A mitikus lények is klasszikus horror karakterek: vámpírokon túl farkasemberekkel és istenekkel is találkozhatunk a lapokon.

Nagy a változatosság, nem lehet tudni, melyik történetben mire bukkanunk. Az egyik olyan, mint egy régi mítosz. Majd urban fantasy következik, egy olyan sötét ötlettel és a jelen képével, hogy egészen borzadva teszem le a kötetet a végén. Sok mesei elemmel is találkozhatunk: üdítő is, ahogy a nemzetközi hatások mellett valami nagyon magyar is meg tud jelenni a történetek egy részében.

Változatosak a történetek nyelviségükben is. Vannak olyanok, amelyekből idézeteket emelgettem ki, nem csak a történetük fogott meg, de a szöveg is. Olvasmányosak. Akadt olyan, amely a története durvaságát a szavaival is tükrözi – ezekért nem is nagyon voltam oda, de itt volt létjogosultsága annak, hogy ilyen nyelvi rétegeket idéz meg a szerző.

Nem egy történet akad benne, amely elgondolkoztat minket a jelenünkről, miközben cselekményében nagyon nem az a téma. Horváth Etele története (Veres Attila a szerző) még mindig kísért. Annyira a nevetés a kiemelt elem benne, de komolyan úgy éreztem, hogy inkább sírnunk kellene, nem nevetni.

Maga a válogatás folyamata is kifejezetten szimpatikus nekem. Az Előszóban részletesen kifejtik, hogy kettős rendszer működik. Nem csak a sikerszerzőknek akarnak lehetőséget adni, hanem pályakezdőknek is. Pályáztattak. Így történhet meg, hogy olyan nevek mellett, mint Veres Attila, újoncok is szerepelnek. Ez egy nagyon szimpatikus kezdeményezés, és remek kis kötet jött így össze.

Ismételni tudom magam: legyen 2020-as kötet is!

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 - Mint sci-fi/fantasy: 95% változatos, általában sötét történetek. Mesei alapok, horror, hangulat.

Szubjektíven: 85% a legtöbb tetszett, a sötétebb hangulat is megfogott. Sokszínű, izgalmas.

Modern világos, technikai, figyelmeztető, humorosan gondolkodtató.

Új pokol az embereknek? A lelkük egy háztartási eszközben találja magát, arra kárhoztatva, hogy szolgáljanak egy családot, akik nem becsülik őket. Mi van, ha merényletre készülnek és csak az új mosogató mentheti meg a gyanútlan embereket? (Okosotthon) Egy munkára befogott pingvin rácsodálkozik az emberi szelfikre, és nem érti ezt a fajt. Tényleg szükség van erre a sok szemétre, aminek semmi értelme? (Szerverhiba) Pali álmai állására jelentkezik: kommenteket akar írni. Már nyert ügye van, amikor szembesül a szakma alapvető követelményével. (No komment) Kivételes képességek birtokában volt. Többre rendeltetett. Mégis, az öngyilkosságot választotta. Avagy tudjuk meg, miért hal meg tőlünk még a mobilunk is. (S.O.S.)

Jó előjel, ha egy kötet már az előszóval megfog magának. A Netperces novellák ezt összehozta – már itt látszott, hogy van benne ötlet. Eleve az, ahogy az új generációnak és az öregebbeknek szól. Humorral. Kissé már itt is karcosan és szatirikusan. Igaz, nekem elég nagy kedvenceim az utalások is. Ígérjen be nekem valaki olyan irányvonalat, amit szeretek, és lelkesen olvasok. Itt is ezt kaptam: a Black Mirror lett belengetve, mint példakép. Az egyik kedvenc sorozatom – milyenek is ezek a novellák?

Egyrészt, megtartotta az ígéretet a szerző. Valóban, abba merülünk el, hogy a modern tudomány, az internet és a tömegkultúra merre fejlődik, milyen rémálmokat generálhat a világban. Van benne bőven rettentő kép, amit nagyon nem szeretne senki, ha megvalósulna. Ugyanakkor olyan ereje és mélysége nincs, mint a brit, már Netflix sorozatnak. Itt nem voltak mély társadalmi víziók. Nem a jövőből vetíti ki a ma gondjait, közelebb maradunk a mindennapjainkhoz a jövő helyett.

Ötlet azonban így is volt bőven benne. Még úgy is, hogy mániásan keresem, miről mi jut eszembe. Az Okosotthon olvasása közben beugrott a Horrorstör. Az SOS a napokban látott Jexi című filmet idézte fel bennem – csak ez a szerencsétlen telefon nem volt olyan önállósított vadállat, mint Jexi. Folytathatnám, de nem is ez a fontos. Egy csokor olyan történet van itt, amelyekben van kreativitás. Az, hogy mások is foglalkoztak ezzel, azt mutatja, hogy relevánsak is a mának.

Tetszett, ahogy humorosan fejünkre olvassa a bűneinket. Egy-egy ponton könnyű az embernek magára ismernie, csak itt minden fel van nagyítva és görbe tükörben torzítva. Aki járt már Pizzában, tuti, felismeri az ott játszódó jelenetet az emlékeiből. Ha szilikonnal töltött ajkaim nincsenek is, az a tucat kép a toronnyal nekem is megvan. Kinek nem, aki volt ott? A Netperces novellák úgy mesél, hogy nevethessünk magunkon, de érdemes lenne azért kicsit elgondolkodni is.

Jó az nekünk, hogy errefelé haladunk? Emberi kapcsolatok helyett gépek. Még egymással is így kommunikálunk – írom ezt egy blogon. Attól nem tartok, hogy eljön a Terminátor és a Mátrix kora, hogy az intelligens gépek kiirtanak vagy elemként tartanak, de az már reálisabb hogy rabszolgákká tesszük magunk. Olyasmivé, mint a Wall-E emberisége.

Jópofák a kötetbe helyezett rajzok, és ötlet van magában a formátumban is. Bár nagyon utáltam ilyen unortodox módon könyvet olvasni, értékelni tudtam.

Ha viszont azt keresem, mi nem tetszett, a kötet hangulatában van valami furcsa. Végig zavart valami, mint amikor a zenekarban van egy hangszeres, aki mindig hamis egy fél hanggal. Ehhez jön hozzá, hogy a legtöbb sztori vége is bántotta az idegzetem. Furcsák. Nem a happy end hiány ez, simán szokatlan és különös végeket sikerült kitalálnia a szerzőnek.

Összességében azonban jó volt ezt a könyvet olvasni, egy-egy sztorit tuti újraolvasok még.

Dombóvári: Netperces novellák - Mint humoros: 75% ötletes forma, mai mondanivaló, és a humort is folyamatosan adagolta.

Szubjektíven: 55% általában nem tetszettek a történetek végei, és furcsa érzetem is volt.

Ha egy új világ születése a tét, a bukott apák nem sokat érnek. A jövőnek valójában egy édesanyára van szüksége. (Rajaniemi: Öröknyár)

– Igen, kisfiam… Sajnálom, tényleg. De előbb-utóbb úgyis megtudtad volna, hogy a mama rejti el a csokitojásokat, hogy a mama a húsvéti nyúl – húzta magához sajnálkozva a gyermekét.
Néhány pillanatnyi néma csend nehezedett rájuk, mielőtt Barnabás a vigasztaló apai ölelésből kibújva remegő hangon újra meg tudott szólalni:
– A mama a húsvéti nyúl. Az én anyukám a húsvéti nyúl… – formálta lassan a szavakat, majd hüledezve hozzátette: – És repülni is tud, vagy csak átmászik a kerítéseken? (Palotás: Igazgyöngyök)

Egy nőt nem az aktuális pasija, hanem a teljesítménye alapján ítélünk meg. És persze a cipője alapján. (Kennedy: A hajsza)

Közben meg jó helyen tapogatóztál, mert fogalmam sincs, hogy alapvetően én mit akarnék, mert ez a mérnökvonal annyira tolva volt állandóan, hogy nem is volt más választásom. Ki tudja, hogy amúgy mit akarnék. Lehet, hogy balettozni. Basszus, mi van, ha én vagyok Billy Elliot, érted? (Leiner: Mindig karácsony)

Az a jó az öregségben, hogy többé már senkitől és semmire nem kell engedélyt kérni. (Bronsky: Csernobil)

Tudod, mit mondott az első költő a fajtánkról, Ren?
A macskák rejtélyes lények, az árnyék és a fény mezsgyéjéről… Álmok és halál, élet és halál határáról.
Nincs előttünk zárt ajtó, nincs titok, ami kifogna rajtunk, ott vagyunk minden világban, minden univerzumban, minden lehetőségben. Nekünk senki sem mond nemet, még a holtak sem.
Csodálatosak vagyunk, Mormorian Ren. Kibaszottul káprázatosak. (Liu: Vér)

Aki nem kell az életedbe, azt elkerülöd. Aki nem kell a közösségi oldaladra, azt törlöd. Ilyen egyszerű. (Leiner: Mindig karácsony)

Azt hiszem, a szépség… attól függ… hogy ki milyen szívvel gondol a másikra. (Carlson: Karácsonyi póni)

A legtöbb esetben a kutyák jobb emberekké tesznek bennünket, mint más emberek. (Cox: Nem csak karácsonyra)

Mind megpróbáljuk elbódítani magunkat valamivel. Legyen az alkohol, dohány, vagy minden héten egy pár új cipő. (Palotás: Szárnyaszegett pillangók)

A szerelem ellenállhatatlan vágy arra, hogy ellenállhatatlanul vágyjanak az emberre. (Sweterlitsch: Angyalok pokla)

„Direkt ennyire zárt a profilod? Semmi publikus adat nincs rólad.”
„Kémkedünk, kémkedünk? :)”
„Nem, csak szerettem volna megismerni, hogy kivel beszélek… – üzentem azonnal. – Lehetsz valami őrült is” – tettem hozzá magyarázatképpen.
„Igen, most lebuktam, az vagyok. Marci, az őrült gépészmérnök. Hallod, ez milyen jó horrorfilmcím lenne” (Leiner: Mindig karácsony)

A munkám megtanított arra, hogy tudjam: az emberek mindig azt teszik, amit amúgy is akarnak. Kérnek ugyan tanácsot, de tulajdonképpen nincs szükségük idegen véleményekre. Minden egyes mondatból csak azt szűrik ki, ami a kedvükre való. A többit figyelmen kívül hagyják. (Bronsky: Csernobil)

Visszatérve a házba fellapozom az Ír szetter szócikket a Kutyaenciklopédiában, hogy megdolgozzak Judd tartási költségéért. rendkívül érzékeny munkakutyának írják le, aki él-hal a társaságért és a tevékenységért. Arra is felhívják a figyelmet, hogy nem tanácsos hosszú időre egyedül hagyni, mivel az elszigeteltség unalomhoz, depresszióhoz vagy még rosszabbhoz vezet. Mi lehet az a még rosszabb, tűnődöm. Sorozatharapás? Kutyaöngyilkosság? (Cox: Nem csak karácsonyra)