5: Leiner: Szent Johanna Gimi – nem annyira Budapest a lényeg, pár epizódot leszámítva játszódhatna bármelyik nagyvárosunkban. De nagyon magyar, és nagyon a hazai iskolai világot mutatja pár finomítással. Emlékezetes karakterek, komoly kérdések és sok humor. Jellegzetes budapesti képnek meg pl. ott van az a jelenet, amikor BKV bírságot kell menni befizetni…

4: Molnár: A Pál utcai fiúk – a történetet mindenki ismeri. A Pál utcai fiúk egy grundon játszanak, amit a Vörösingesek el akarnak hódítani tőlük. A kis Nemecsek Ernő árulónak bélyegeztetik, mégis ő lesz az, aki megmenti a csapatot. Az ár viszont felettébb magas, és mennyi értelme is volt? Felnőtt fejjel mennyire más ez a regény. A gyerekkalandok helyett a háttérben zajló események érdekesek, a budapesti idilli képek ellenére kemény élet regénye.

3: Kondor: Budapest Noir – Gordon Zsigmond hazatelepült magyar. Az Államokban lett újságíró, és e szakmát űzi Budapesten is. Mivel számára még értelme van a szakmai tisztességnek, kideríti az igazat, ha az nem is tetszik az aktuális hatalomnak. Most látszólag ez kis örömlány meggyilkolásának jár utána, de ez a történet az elit rejtett, mocskos világába vezet. Az éjszakai, bűnös Budapest az 1930-as években lehet olyan noir, mint akár Chicago.

2: Böszörményi: Ambrózy báró sorozat – nem a mai Budapest, de a Monarchia korszakának erőteljes rajzát kapjuk több köteten keresztül. Böszörményi nagy odafigyeléssel tűzte tele a regényeket valós helyszínekkel, karakterekkel, történetekkel. Kicsit olyan, mintha egy utazásra indulnánk 100 évvel korábbra. Akad természetesen románc, rejtély és minden részben egy megoldandó bűneset is.

1: Kordos: Hungary könyvek – nem regények, de több témakörben leképezik, mi folyik ma Budapesten a színfalak mögött és előtt az egyes ágazatokban. Jártunk már a szerzővel a legjobb hotelekben, taxisok között, éttermekben, nyaraltunk és éjszakázhattunk. Alapvetően interjúkötet, de az anonimitás védelmében a nevek, karakterek megváltoztak. Jellemző, hogy egyszerre lehet meghökkenni és szórakozni a történeteken. Mert valahol vicces dolgok is történnek, ugyanakkor hétköznapi ésszel nehéz felfogni, mit meg nem tesznek egyesek pénzért – mekkorák a különbségek vagyoni alapon lehetőségekben.

Kalandos, világvégi, harcos, küldetéses.

A IV. világháborút követően a világ nagyja egy sivár és alig élhető pusztasággá változott, a Tarrá. Ezt a vidéket járja egy sötét hajú, sokat szenvedett harcos, akit csak Varjúnak neveznek. Vadász, aki szörnyek levadászására bérelhető fel, de gyakran más értelmes ügyek mellett is felsorakozik. Segíti a postások munkáját, megvéd egy elesett és nincstelen lányt, megkíméli a méltó embereket. Ridegnek és könyörtelennek tűnik, aki Nora nevű kardját szereti egyedül. A múltját nem ismeri senki, pedig akkor tudnák, hogy a külleme nemes szívet és eszméket rejt. Dobog még szív a mellkasában, és van még, akit szerethetne, akiért érdemes lenne még élnie. Ám vár rá egy csata, a Bástya árnyékában, ahol megkísérti a múlt és az értékek, amiket képtelen feladni. Megteszi, amit meg kell tennie, és olyan sebet szenved el, amelyből nem biztos, hogy még képes lesz visszatérni.

Disztópia, benne egy kifejezetten kegyetlen világgal. Ahol az erős túlél, terrorizálja a gyengébbeket, ahol szörnyek járkálnak és ahol a természet is mostoha. Egy olyan világ, ahol egyszerre van jelen a tudományos kor maradványa és visszasüllyedve minden a technikai forradalom előtti szintre. Valóban, azt az embertelen vidéket kapjuk, amit a cím is ígér nekünk.

Annak ellenére, hogy egy jövőbeli, elpusztult tájékon járunk, a western, ami eszembe jutott olvasás közben. Itt is van egy magányos hős, aki vándorlás közben embereken segít, majd továbbáll. Neki is komoly fájdalom nyomja a lelkét, és rejtélyes a múltja.

Van még valami, aminek a hatását érzem benne, és mivel a szerző bevallottan szereti azt a világot, talán nem is véletlen, hogy van távoli hasonlóság. A vajákkal. Bár más világban élnek, Varjú is ugyanúgy felbérelhető vadász, és neki is van mágiája, ha nem is olyan, mint Geralté. Neki is egy bonyolult nő a szerelme. De a cselekményben más hasonlóság nincs.

A szerkezetben annál inkább: az első Vaják kötetekben Geralt több kis kalandja volt olvasható, egy-egy kellően elsötétített tündérmese. Csak később vált egy szálból vezető vonal, és már nem novellafüzérek voltak a kötetek. Az Embertelen vidék fejezetei is olyanok, mint egy-egy külön kalandja Varjúnak. Csak a végére lesz köztük minimális összekötés, addig teljesen külön kalandok, új szereplőkkel és drámai eseményekkel. Nem is olvastam egybe a kötetet, inkább történetenként. Bár Varjú közös figura, és a történet során egyre több mindent tudunk meg a múltjáról, de annyira más egy-egy rész, hogy folyamatosan olvasva nem esett jól váltanom egyik kalandból a másikba.

Fentebb már írtam, de külön is kiemelem, hogy szerettem a regény világépítését. Az elpusztult civilizáció, a mutálódott élőlények, az egész baljós és átkos környezet nagyon kegyetlen, de nagyon hangulatos is lett.

A karakterek is emlékezetesek. Bár Varjút leszámítva senki nem kapott nagyobb teret, annyira sikerült őket megtölteni, hogy amikor később felbukkannak, emlékszem rájuk. Sayako, aki egy saját kódrendszer alapján él az embereivel. James, az életvidám postás, aki Varjúhoz hasonlóan épp elég terhet cipel, de megtalálta a módját, hogy túléljen, és értékes tagja legyen a társadalomnak – törlesztve a múltért is. Még Sarah is, akiben annyi lehetőség lenne, de akit annyira elvakított a bosszú.

Kalandos, izgalmas, és sötét ez a regény, a vége pedig direkt brutális. Varjú ott kapja a legnagyobb sebet, amit nem gyógyíthat be mágia sem. Az embersége, ami olyan ritka ezen a vidéken, ott sebzi meg mások önzése és a vesztesége, amit tulajdonképpen feleslegesen szenvedett el. Jól átmentem depressziósba vele együtt én is.

Talán lesz folytatás, az biztos, hogy visszatérnék meg vele a Tarra.

Nagy: Embertelen vidék - Mint disztópia: 75% epizodikus, kalandos és sötét, emlékezetes főszereplővel, zsáneresen.

Szubjektíven: 70% a vége és a múlt titkai rendesen letörtek, de a világát, stílusát bírom.

• Egy kém az iraki háború ellen - kémregénye az Athenaeum Kiadótól, filmesítik is.

A héten még csak ennyi, de aztán beindul majd a többi kiadó is :)

December

30. Rajaniemi: Öröknyár - fantasy 3,5

31. Palotás: Igazgyöngyök - női 5/5

2020. JANUÁR

1. Dombóvári: Netperces novellák - humoros 3,5

    Az év magyar scince fiction és fantasynovellái 2019 - fantasy/sci-fi 5

2. Williams: Gazdátlan csillagok - sci-fi 5

3. Batka: Vata fia - történelmi 4

4. Benina: Káosz és fegyelem - romantikus 2

    Grisham: Leszámolás - tárgyalótermi 3,5

5. Glines: Beléd esve - new adult 1,5

    Bardugo: Grisa-trilógia 1-2 - YA fantasy 4,5

Ezzel új év indult, új olvasmányok várnak.

Kalandos, mágikus, romantikus, hatalmi harcos.

Alina és Mal egyszerre lettek árvák, és egymásba kapaszkodva élték túl az árvaházat. A seregbe is egyszerre sorozták be őket, de egyre nőtt köztük a távolság. Alina szürke és félénk, átlagos lány, míg Mal jóképű, népszerű, fiatal kora ellenére a sereg valaha volt legjobb nyomkeresője. Mikor a Zónán kelnek át, és támadás éri őket, Alina és Mal sorsa megpecsételődni látszik. A lányból azonban fény tör elő – mire észbe kap, a Grisa seregek vezére, az Éjúr vizsgálja meg és a fővárosba viteti. Alina mindaz, amire rég vár az ország: egy napidéző Grisa, akinek elég ereje lehet a Zóna ellen. Az udvari intrikák közben Alina változni kezd, és erőssé válni. Amikor felismeri, kicsoda az Éjúr valójában, Mal az, aki megszökteti. Akibe megint kapaszkodhat, aki érte él már. Ám a lányban elszabadult erőt nem tépheti ki belőle, és Alina hamar a hatalmi harcokban találja magát újra, ezúttal az egyik cári herceg oldalán, újabb erősítőkkel és tervekkel az Éjúr ellen.

Leigh Bardugo annyira emlékezetes világot talált ki, hogy egyre bővül a világa is. Az alaptrilógián kívül már egy újabb sorozat is fut benne, 2019-ben dedikálás is volt szervezve Pesten az újabb kötet örömére. Magam is szeretem ezt a világot, amely ezzel a két kötettel vette a kezdetét.

A történet, mindkét részben keserédes. Megvannak a kalandok és harcok, a szereplők reménykednek és küzdenek. Helyenként áthatja az egészet a reménység, a pozitív energiák, de ebben a világban ezek az erők nem tudnak diadalt aratni. Végig úgy éreztem, mintha a szereplők törekvésein átok ülne. Ha sikerül is diadalt aratniuk, annak komoly ára lesz. Amikor boldogok, akkor is beárnyékolja az örömük valami szomorúság. Megfogott ez a kettősség, és lírainak érzem, ha emiatt soha nem is tudok szívből örülni a kötetek olvasása közben, mert alapélménye a fájdalom és a veszteség is.

A világában keverednek a mesék és a történelmi kor. Pontosabban olyan, mint egy történelmi, hatalmi harcos regény egy olyan korban, amikor a legendák valóságon alapulnak. Vannak mágikus lények benne, vannak olyan emberek, akik egyfajta varázslatra képesek. Csak itt nem boszorkány vagy varázsló a nevük, hanem grisa.

Magával ragadó az egész, hangulatos kalandok vannak, a főszereplők járjanak bár a vadonban, vagy a királyi udvarban keveredjenek intrikákba. Látványos, hiteles a mitikus lények vadászata is, az udvari törekvések és cselvetések is.

A fő karakter Alina, de mellette sok emlékezetes alak tűnik fel. Az Ostrom és viharban nagy kedvencem lett Nyikolaj herceg, aki remélem túlélte a történteket, és visszatér a 3. részre is. Valahol szomorú, hogy az egyetlen szereplő, aki egyre komolyabban ellenszenves nekem, és nagyon nem bírom a döntéseit, Alina. Ő van a fókuszban, a különleges képességű lány, akiért mindenki küzd. Mégis, rendszeresen van egy elvakult rögeszméje, ami miatt nem veszi észre, mi folyik körötte. Ő tipikusan az a karakter, aki mindenkinek jót akar, aztán mindenkinek csak nehezebbé teszi az életét. Igen, kész magát is feláldozni. Erő van benne. Megtanulta, hogy a szürke kisegérből hatalmi tényező legyen. De a naivitása sokszor katasztrófához vezet. Tele van elfojtásokkal, és rendszeresen Mal szív mellette, aki elvileg mindennél fontosabb a számára. Durva, de még az Éjúr is gyakran érthetőbb és tisztább karakter, mint Alina.

Az különben mutatja, mennyire mesélősen és olvasmányosan van megírva, hogy annak ellenére leköt és mesés a világa, hogy Alina szenvelgéseit is olvasnom kell, ami jócskán kap teret mindkét kötetben.

Van tehát egy keserédes, mesés, de fájdalmakkal teli izgalmas világ, színes karakterekkel benne, meg egy hősnővel, akit nem nagyon szívlelek. Majd kiderül, a vége milyen lesz.

Bardugo: Árnyék és csont – Ostrom és vihar – Mint YA fantasy: 85% egyszerre történelmi és mitikus világ, kalandos és karakteres.

Szubjektíven: 75% Alina döntéseit és jellemalakulását nem szeretem, de a világa jó.

Szerelmes, családi konfliktusos.

Blaire elvesztette az anyját is, nincs más lehetősége, mint az apjához költözni. Nem szívesen lépi ezt meg: mindent hátra kell hagynia, új városba menni, ráadásul még mindig nem bocsátotta meg, hogy amikor egy autóbalesetben elvesztette az ikertestvérét, az apja úgy kezelte a gyászt, hogy elhagyta a másik lányát és a feleségét egy másik családért. Megérkezésekor az apja még csak jelen sincs, nyaral az új nejével. Egy szobát azért kap, és megismerheti a mostohabátyját. Rush Finlay egy menő rocker egyetlen gazdag és nagyon dögös fia, akihez Blaire a kezdetektől erősen vonzódik, annak ellenére, hogy Rush kifejezetten undok vele. A kényszerű együttélés azonban hamar féktelen együttlétekbe torkollik, hiszen az undokság alatt Rush is szenvedélyes érzelmeket rejteget. A szerelmüknek azonban ki kell állnia a családi titkok terhét, amire Blaire talán még nem áll készen.

Az a New Adult, aminek nem sok értelmét látom. A történet tipikus, és igazából cselekménye sincsen sok. A lány megjön, kezdetektől elemien nagy vonzalom, amit egy ponton már nem akarnak tovább tagadni, és megindulnak a forró éjszakák és lepedőakrobatika. Ám egy családi titok napvilágra kerül, és minden összeomlani látszik.

Arról szólt az egész könyv, hogy Blaire és Rush mennyire egymásra vannak kattanva. Alig van tényleges programjuk is benne, egymásnak esnek és pont. Amivel az a bajom, hogy ezt szerelemnek és mély kapcsolatnak eladni, gáz. Egyszerűen ez így nem hiteles szerelmi történet. Rush esetében legalább a végén van egy monológ, ami alapján elhinni, hogy ő tényleg szerelmes lett a lányba. Mert Blaire annyira más, mint a környezete női. Ő nem dobja attól hanyatt magát, hogy kinek a fia és mennyi pénze van. Őszintébb, igazibb, mint az addigi ismerősei és viszonyai. Ezt elhittem, hogy vonzó neki.

De Blaire szerelmi részei kimerülnek annyiban, hogy mennyire helyes és dögös Rush. Ha ez akkora szerelem a részéről, nem kellene többet találnia benne vonzónak, mint a hasizmát és az arcvonásait? (Vagy, hogy jó vele a szex. Ami átvezet a következő pontba.)

A kapcsolatukat sem tudom rendes párkapcsolatként elfogadni, mert amennyit megtudunk róluk, ez inkább egy viszony. Miben merülnek ki a közös dolgaik? A szexben. Ahhoz képest, hogy ezt New Adult, szinte ifjúági sztoriként akarják eladni, a második fele tele van ágyjelenetekkel. Talán nem annyira plasztikusak, mint egy Szürke50, de így is bőven több mint kellene.

Külön fáj az, mennyire ostoba konfliktus miatt jön az életükbe a nagy dráma. Blaire egy olyan dolog miatt bünteti a srácot, amiről az nem is tehet. Ki árulta el a családját? Az apja. Ki volt az, aki kezdetektől hazudott nekik? Az apja. Ki az, akire Blaire végtelenül megharagszik? Rush. De most komolyan azt várta, hogy az apja helyett Rush borítja ki a családi szennyest? Ez nem olyan kategóriás titok volt, amit a fiúnak kellett volna elmondania. Az apja kezelte pocsékul a helyzetet, de más fizeti meg az árát.

Sorozat, szóval nem ez a zárlat, de annyira előre látható, hova kanyarodnak ki az események… Nincs semmi meglepetés, és olyan semmilyen is volt a kötet.

Blaire elvileg a kiemelt szereplő, de róla se tudni meg sokat. Rush egy fokkal már rosszabb, mert nekik árnyalás se jutott. Nem tudok róla mást, mint hogy gazdag és jól néz ki. Ragaszkodik a testvéréhez, akit védelmez. Ennyi. Rajtuk kívül akad még pár szereplő, de ők alig vannak jelen a sztoriban. Itt arról szólt minden, hogy Rush és Blaire között mi zajlik és mindenki más csak halvány statiszta mellettük.

Összességében: cselekmény szinte semmi. A karakterek üresek. A sztori tipikus és feleslegesen tele van tömve szexuális tartalmakkal. Nagyon nem tetszett ez nekem.

Glines: Beléd esve – Mint New Adult: 30% szexuálisan túlfűtött, szerelmes történet két szereplővel a fókuszban.

Szubjektíven: 10% a konfliktus nagyon erőltetett, a szerelmi szál hiteltelen és túl szexuális.

A történet in medias res kezdetet kapott - Jane már nagyban dolgozik Esa megtalálásán és kimentésén, de róla szinte semmit nem tudni még. A lány könnyen elszakad a bolygójától: nincsenek barátai, különcnek számít és árva is. Viszont, már itt a nyomában van a galaxis katonai berendezkedésű szektája, akik agymosott katonát csinálnának belőle. Esa a gondolat erejével képes tárgyakat mozgatni. Jane több ilyen gyereket is ismer, az ő megmentésük a munkája, de a lányhoz fogható erős képességgel még nem találkozott. Prédikátor, egy robotikus élőlény velük tart, neki is Esa védelmezése a fő feladata, szinte mint egy testőrnek.

Jane űrhajójával nekivágnak a galaxisnak, a nő a saját bolygójára, a Sanctumra. Itt egy technikailag fejlett nép él, aki rejtőzködnek a világ többi része elől. Az Esa és hasonló gyerekek részére különleges iskolákat hoztak létre. Üldözik őket: Esa a szektában különleges katona lehetne, vagy ha nem tudják betörni, kísérleti nyúl, nem engedik el.

Jane régi barátoknak is segít, majd kér tőlük segítséget, amikor rájön, hogy a szekta már tudja, hol van a Sanctum. Le akarják rohanni és megsemmisíteni, akit lehet, meg besorolni a vakhitű katonáik közé. Így a nő egykori szerelme, Javier is velük tart, aki annak idején ugyanazt a munkát végezte, mint Jane. Csak ő hazavitt egy egész embercsoportot, akik nélküle meghaltak volna. A Sanctum titkossága miatt ezért száműzték - Jane pedig nem merte tartani a kapcsolatot sem, féltve a férfi életét és a küldetést is. (Bár még mindketten szeretik a másikat, fel is melegítik a kapcsolatukat.)

Mert az Impulzust, ami a technikát oly sok helyen teljesen elpusztította, a Sanctum találta ki és indította el. Csak a harci eszközöket kellett volna kiiktatnia, de többet tett és terjedt is. Jane volt az egyik katona, aki a tölteteket kihelyezte, ezért vezekel a gyerekek védelmezésével. Akik az Impulzus után születtek, és képességet kaptak tőle. Akikre szükség lesz, mert az Impulzus visszatér. Ezúttal mindent elpusztítani, hacsak ezek a gyerekek meg nem állítják.

Prédikátor titka is kiderül: az Impulzus azokat a telepeket is tönkretette, ahol e gépi lényekből az újakat létrehozták. Nekik nagyon érdekük volt ellenszert találni. Egy titkos laborban kísérleteztek, létrehoztak egy másik hullámot. De az pusztító lett, az embereket megölte a sugárzás. Volt ott egy tudós házaspár is, a nő terhes volt. A magzat túlélte, ő Esa. Akire a szüleiért vezeklésként vigyáz Prédikátor. Aki ezért erősebb, duplán és nagy adagban érte a sugárzás.

Együtt védik meg a bolygót, Jane feláldozná magát. A csapat azonban érte megy, így a nő is túléli. Javier kegyelmet kap, és hazatérhet. Esa pedig Jane-hez csatlakozik, együtt mentik a gyerekeket a továbbiakban.

Múlt hibáiért megfizetős, déli büszkeséges, tárgyalótermi.

Pete Banning szülővárosának mintapolgára. Sikeres gazdálkodó, aki nem csak a megye egyik legszebb házának a tulajdonosa, de sikeresen fenntartotta a család birtokát, miközben a gyerekeit előkelő iskolákban taníttatja. Háborús hős. Híres arról, mennyire szereti a családját. Egy reggel magához vette a fegyverét, bement a helyi lelkészhez, akit agyonlőtt. Nem adott magyarázatot, a gyerekeinek sem. Az ügyvédei munkáját ellehetetlenítette. Ám az ügynek az ő tárgyalásával nincs vége: miközben fia és lánya a történtekre magyarázatot igyekszik találni, a lelkész özvegye mindent el akar venni a családtól, amiért az ősök keményen megdolgoztak. Újabb tárgyalások veszik kezdetét, miközben egy családi titok egyre közelebb kerül ahhoz, hogy napfényre kerüljön.

John Grisham a tárgyalótermi krimik mestere, aki szereti ezt a zsánert, annak megkerülhetetlen a szerző. A Leszámolás azonban cseppet más, mint amit megszokhattunk a szerzőtől. Különlegesebb pár részlet miatt.

Az első, hogy nem napjainkban játszódik. A cselekmény a II. VH utáni évekbe van helyezve, Pete ennek a háborúnak a veteránja és hőse. Ami miatt azonban fontos a helyszín és az idő, a közhangulat és az emberek gondolkodásmódja. A történet Délen játszódik, ahol sokkal elevenebbek az olyan fogalmak, mint a déli büszkeség és a fekete – fehér népek közti különbségek. Mindkét témának nagy szerepe van abban, hogy a történetben úgy alakulnak az események, ahogy.

Grisham különben remekül szerkeszti a történetet, érdemes odafigyelni a mellékes eseményekre. Az ügy, amit Pete előtt tárgyalnak – a végén kiemelten fontos lesz, amit ott megállapítanak egyes esküdtek. A háború megjelenő képei – nem csak azt mutatják meg, hogy Grisham történelmi regényt is tudna írni, ha akarna, de nagyon megalapozzák pete jellemét és magyarázzák a tetteit.

De visszatérve a két fő motívumra: Grisham nagyon át tudja éreztetni mindkettőt. Ugyan mai ésszel képtelen vagyok megérteni, sőt: bosszant, hogy ezek miatt milyen katasztrófa indult el, és az ártatlan gyerekeknek hogyan kell megfizetni a szüleik bűnei miatt, de átjött, ezek hogyan indokolhatták Pete és Liza cselekedeteit.

A kedvenc részeim most a tárgyalótermi fejezetek voltak. Igaz, az első ügy (Pete tárgyalása) nem lett az ügyvédek munkájának parádéja. Pete annyira ellehetetleníti a védője munkáját, hogy az is megfordult a fejemben, hogy neki csak a halálbüntetés felelt meg eredményül. Tudta, hogy miért indokolt a tette; ahogy tudta azt is, hogy bűnt követett el. De a már emlegetett déli büszkeség nem engedte, hogy magyarázatot adjon. Így valamiképpen büszkén halhatott meg – nem sejthette, mit hagy örökül a gyerekeinek.

A második eset, az özvegy pere a gyerekek ellen, az rettenetesen dühítő. Ok, elvesztette a férjét, de Pete az életével fizetett érte. Mrs. Bell hamar összeszedett egy új szeretőt, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy nagyon szenvedne. Mégis, mindent akar, ami egy másik családé? Azt a nőt és az új kanját annyira tudtam utálni… Itt a jog borzalmas egy bestia.

Mert tulajdonképpen Joel és Stella Banning veszít el mindent – noha ők nem tettek semmit.

Joel különben a legszimpatikusabb karakter a regényben. Megvan benne az erő, ami az apjában, de benne nem érzem azt a vak büszkeséget, ami olyan sok bajt okozott. Kifejezetten szimpatikus volt, ahogy a családi vagyon elvesztése sem törte össze, építette a maga életét.

Grisham stílusa ebben a regényében is megszokott. Reális, távolságtartó, de az ügy maga képes indulatokat felkavarni, nem kell hozzá a szövegből plusz.

Regénynek tetszett, de a végét nagyon utáltam. Igazságtalannak éreztem. Igaz, az élet is az.

Grisham: Leszámolás - Mint tárgyalótermi: 70% érdekes bírósági ügyek mellett erős korrajz és karakterek.

Szubjektíven: 55% az igazságtalanság a gyerekek ellen nagyon letört, depresszív kötet.

Maffiás, szerelmes, borzalmakat túlélős.

Josiah Morgan túlélte, hogy a húgával együtt elrabolták és brutálisan megkínozták. Erős lett, hogy megvédhesse a szeretteit, és maga lett a kínzás nagymestere. Egy ember, akivel nem érdemes packázni. Ám a testének nem elég az akarat, a sérülései miatt orvosi kezelés is kell. Így ismeri meg Pipert, aki masszázzsal és tornával segíti a jobbulását. Piper is túlélő, aki mélyen magába temette a vele történteket. Ahogy a két ember közel kerül egymáshoz, egyre mélyebb szerelembe esnek, Piper neki mondja el az igazat. Hogy rabolták el, erőszakolták meg többször brutálisan, majd kidobták meghalni. De túlélte, és rejtőzik. A múlt azonban utoléri őket, és a lánynak szembe kell nézni a kínzóival, ha meg akarja menteni a szerelmét és az új életet, amit építenek maguknak.

Nem is értem, a maffia miért lett annyi romantikus regény téma. Maffiózók szerelmei, menekülő vagy éppen belekeveredő nők, háborúk az erotikus jelenetek háttereként. Bethany-Kris, Borsa Brown, most Benina is sorozattá bővítette a romantikus – erotikus maffia regényét. Attól tartok, ez nem lesz az én zsánerem.

Nem ez a legnagyobb bajom, de nehezemre esik ezekkel az emberekkel azonosulni. Ölnek, kínoznak, a bűnből élnek. Ez valahogy nehezen fér össze azzal a képpel, hogy civilben mennyire jó emberek vagy erkölcsösek. Nem mindenki, de a regények hősei általában ilyenek. Ebben például egy kínzómester van, aki különben álompasi 2019? Valahogy ezt nem veszi be az agyam.

Már bosszantóbb Piper karaktere. Ő még inkább mesebeli lény, mint a bájos kínzómester szerelme. Most komolyan el kellene hinnem, hogy lenyeli, amit vele tettek, mert nem akarja, hogy az apja bosszút álljon érte? Annyira kihasználható és gyenge, hogy az már komolyan fájt. Még az unokatestvérének is hagyja, hogy zsarolja. Az ostobasággal határos, amit Piper végig csinál. A zárásra még hiteltelenebb, ahogy egyszerre marad a naiva, aki keménykedik is. A vele történtek miatt tudtam volna sajnálni, de a viselkedése miatt nekem ellenszenves lett. A direkt tehetetlenségében nem látom az erejét, csak szánom.

A regényben elvileg kellett volna a szerelmi szál mellett erősebb drámának és maffia szálnak is lennie. Mindkettő minimális, és csak a szerelmi szál színezésére van beleerőltetve. Elvileg Josiah és Piper múltja is olyan terhelt, hogy komolyan szenvedhetnének, lehetnének traumáik, de nekik a szerelem gyógymód lesz mindenre. A maffia vonal meg olyan távoli, hogy tényleg csak nagyon távoli háttér lett belőle.

Ha már annyit emlegetem a szerelmi szálat – még az sem tetszett. Igen, itt van az, ahogy Piper és Josiah egymásra találnak. Megjegyzem, meglepően gyorsan a sok különbség ellenére. Most tulajdonképpen azon alapul a vonzalmuk, hogy mindketten túléltek valami borzalmasat? Mert nem sok mindent találok, amiért e kettősnek ilyen hirtelen és mélyen össze kellett kötnie az életét. Annyira bántóan édesek is egymással, hogy hiányolni kezdtem a realitásokat. Azért kétlem, hogy egy 18-19 éves lány ilyen könnyen összebútorozik egy 29-30-as kínzómesterrel – cseppet se fura, hogy a csaj még középiskolába jár? Nekik nem, nekem annál jobban.

Ez annyira az ő regényük, hogy a mellékszereplők alig vannak jelen, és csak pár vonással vannak jellemezve. Salvo és Buffon simán démonizálva vannak, Silver egy ostoba plázacica, a korábbi rész hősei meg csak mutatóban ugranak be pár párbeszédre, nem tesznek hozzá a cselekményhez.

Benina jó mesélő, a romantikus zsánerben otthon is van, de most annyira irritált a cselekmény, hogy a szöveg nem is érdekelt.

Zsánerében jobban elmegy, mint aminek éreztem. Nagyon nem jött be most ez nekem.

Benina: Káosz és fegyelem – Mint romantikus: 45% a maffia szál gyenge, a szerelők nem hitelesek, túlzottan csepeg is.

Szubjektíven: 15% a hősnőt valósággal utáltam, a drámát hiányoltam, untam is, dühített is.

Vannak nem átlagos rejtvényfejtő kötetek. Ilyen Bóc István 5+2 perces krimik kötete, mely az alábbiak szerint épül fel: elmond egy történetet, mindben van egy bűneset. De a történet vége rejtélyes, vagy hiányzik. Ezeket kell a szemfüles olvasónak megfejtenie, és a kötet végén leellenőrizheti magát.

Nekem élvezetes volt akkor is, ha a többség egyáltalán nem volt nehéz.

Nézzük is meg, hogy megy a nyomozás!

11. Állati pech

Az öregúr súlyos beteg volt, az örököse már fente a fogát az öröksége. Balszerencséjére azonban a rokon felgyógyult, hazatért. Mit lehet ilyenkor tenni? Valahogy végezni kell vele! Azt ötlötte ki, hogy a hüllőket gyűjtő rokonnak szerez egy ritka, ám mérges kígyót. Becsempésztette az országba, kifizette, lefejte a mérget és kihúzta az állat méregfogát. Vett rózsát is, a tüskéket gondosan leápolta a méreggel.

A kígyóval, a mérges rózsákkal ment beteglátogatóba. Bízott benne, hogy a rózsa majd megsérti az öreget, aki a méregtől így majd meghal, és mindenki más azt hiszi majd, a kígyó tette. A virágot gyorsan át is adta, majd előállt a kígyóval, mintha csak az árokban találta volna idefelé. Rokona meg is örült a viperának.

Ám nem az öregúr, a mohó rokon esett össze holtan. Miért?

Lehetnék gonosz, és nem adnám meg a megoldást, de nem leszek. Tovább!