Olvastam egy regényt, amit eléggé szerettem. Az alapötletlét nagyon, mert folyton újrajátszanak benne egy Dickens klasszikust.

A borítójából szedtem ki részeket, jól felnagyítottam. Kinek ismerős?

Megoldást most nem írok, mert jövő héten alaposabban belemerülünk a történetben, akkor úgyis felfedem, melyik regény ez :)

Tárgyalótermi, flörtölős, múlttal szembenézős.

Hannah Jones az ügyészség csillaga volt, míg nem vétett egy hibát. Rég fizet érte: nem kap ügyeket, csak telik az ideje. Míg a főnöke lánya be nem pereli híres zenész férjét nemi erőszakért és bántalmazásért. Ez volt Hannah területe, egy személyes tragédia miatt ezek az ügyek személyesen is mindig érintik. Egy megjegyzése annyira megtetszik a fiatal nőnek, hogy kéri, Hannah vigye az ügyét. A nő így visszatérhet a bíróságra, egyből egy kiemelt üggyel. A magánéletében is úgy tűnik, kedvező fordulat áll be: a szomszédba költöző Max nagyon szexi és rendes, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Míg ki nem derül, hogy az üggyel valami nem stimmel. Míg rá nem jön, hogy Max igazából Jason, a védelmet képviselő sztárügyvéd, aki hátsó szándékkal kezdett viszonyt Hannah-val. De Hannah nem az a nő, aki feladja. Az igazságért dolgozik, bárki és bármi ellen kell is harcolnia.

A tárgyalótermi krimi az egyik gyengém. Pláne, ha amerikai rendszerben játszódik a regény, vagyis ott van az esküdtszék, nem csak egy bíró dönt a korábbi jogi esetek alapján. Pláne, ha az ügy is érdekes, amiben ítéletnek kell születnie.

Baráth Viktória regénye azért emlékezetes, mert egyszerre korrekt tárgyalótermi krimi és guilty pleasure női regény. Gondoltam is rá, hogy strandkönyvnek sorolom be, de ahhoz túl jó a tárgyalótermi fele, így inkább kriminek rangsoroltam.

A regény egy ügy körül bonyolódik, de ennek keretén belül jól rákapcsolódik a szereplői életére. Hannah múltja, a sötét foltja. Jason, aki valamilyennek tűnik, de van egy mélyebb oldala is. Az ő történeteik, karakterük, ami nagyon sokat ad a történetnek. Mindkettő múltjában vannak olyan események, amelyek közvetve az ügyhöz is hozzátesznek. Mindkettő hivatástudata, küldetése onnan fakad, és jobban megérthetjük azzal, hogy ismerjük az indítékaikat. Mert egyikük sem egy hibátlan lény, nagyon esendőek, de pont ezért kedvelhetőek.

Ahogy belegondolok, Jason elég mocskos húzásokra képes – mégis, milyen dolog álcában összejönni az ügyésszel, hogy aztán a viszony összezavarja a másikat, amikor rájön, kivel bújt ágyba? Abszolút nem kellene szimpatikusnak lennie ez alapján, de Baráth fordít rá energiát, hogy megmutassa, mi a különbség a férfi igazi énje, amit keveseknek mutat meg, és a kemény felszín között, ami sikeres ügyvéddé tette.

Hannah és Jason végig kerülgetik egymást a történetben, keményen flörtölnek, még akkor is, ha éppen Hannah mérges a férfira. Jó párost alkotnak, és ez a humorosabb, lazább párkapcsolati megközelítés jobban tetszett, mintha egy nyálregényes nagy szerelmet kaptunk volna. Ez valahogy kevésbé mesés, hihetőbb.

Tárgyalótermi krimiként is jól sikerült. Megmutatja, milyen lehet egy ügyész munkája. Hogyan keresi az igazságot, építi fel a vádat. Az ügyben akad csavar is, így ez a rész is izgalmas tud maradni. A tárgyalóteremben is küzdenek a felek, de abból kevesebbet kapunk. A háttérmunkát éreztem hangsúlyosabbnak, de az is érdekes tudott lenni.

Olvasmányos, szórakoztatóra megírt kötet. A vége ráadásul olyan, hogy az ember kíváncsi a folytatásra is. Én legalábbis az lettem, fogom olvasni és mesélek a 2-es kötetről is.

Baráth: Az igazság nyomában – Mint krimi: 75% kicsit krimi, kicsit szerelmes. Jó tempójú, változatos, divatos témákkal.

Szubjektíven: 85% korrekt tárgyalótermi krimi, guilty pleasure körítéssel. Szórakoztató!

Cím: 55

Szerző: James Delargy – ezzel a kötettel debütál nálunk, érdeklődve várom, milyen lesz.

Műfaj: thriller

Cselekmény: egy ausztrál, isten háta mögötti kisváros. Ahol soha, semmi nem történik. Ahol a seriff arra a legbüszkébb, hogy egyszerű lopásnál bonyolultabb ügye még soha nem volt. De most minden a feje tetejére áll: egy férfi esik be az őrsre, és állítja, elkapta a környéken egy sorozatgyilkos. Aki elbüszkélkedett neki, hogy ő lesz az 55. áldozata. Sikerült megszöknie, most segítséget kér. Hamarosan újabb férfi érkezik – ugyanezzel a történettel. Egymásra mutogatnak: most akkor ki a gyilkos, és ki az áldozat?

Várható megjelenés: idén, a karácsonyi előszezonban

Miért várós?

• Jófajta pszicho thrillernek tűnik, szeretem a zsánert.
• Sorozatgyilkosos – érdekel!
• Olyan történetnek tűnik, amely tartogat csavarokat menet közben is, nem csak a végén.

Kalandos, levelet kiszállítós, lovagi, barátos.

A jelölteknek több próbát kell kiállnia, hogy lovaggá üssék őket. Az utolsó, hogy virrasszanak a kápolnában, és bárki is szól hozzájuk, kér segítséget próbára téve a kitartásuk, ne reagáljanak. Tiuri a legfiatalabb jelölt 16 évével, egyben egy nagy lovag egyetlen fia és örököse. Már alig várja, hogy királya szolgálatába állhasson. Ám a kápolnában kopognak, Tiuri ajtót nyit, és meghallgatja a segélykérő idős férfit. Egy levelet kellene elvinnie a szomszéd királyság lovagjának, nem tűr halasztást az ügy. A fiú, kockára téve mindazt, amiért egész életében dolgozott, elvállalja a feladatot. A lovagot azonban orvul megtámadták, annyi ereje maradt már csak, hogy utolsó küldetését átruházza az ifjúra. Tiuri hosszú és veszélyes útra indul, hogy egy rejtjelezett levelet elvigyen a szomszédos királynak.

Nem egy mai történet, de időről időre újra kiadásra kerül. A Kolibri most a történet mindkét kötetét újra hozzáférhetővé tette: ez az első rész.

Tonke Dragt regénye egy klasszikus lovagmese, egy régi hagyományokat követő ifjúsági regény sok kalanddal. Ami új lehet benne, hogy nincsenek természetfeletti elemek benne. Ugyan a környezet kitalált, nem létező királyságok és történelem világában játszódik, de különben olyan, mint a mi történelmünk középkora. Ha nagyon akarom, a lovagi erkölcsökben és rendszerben egyaránt felfedezni vélem a középkori feudális rendszert – ami a történelemben valóban volt – és az Arthur mondakör lovagi világát – ami viszont csak irodalmi hagyatékunk. A kalandok olyanok, amelyek meg is eshettek volna, nincs bennük mese elem. Nincs mágia, nincsenek mitikus lények.

Bizonyos szempontból a cselekmény is roppant egyszerű és lineáris. A fiú halad a levéllel, aminek a kézbesítését a gonoszok meg akarják akadályozni. Kémek, gyilkossági kísérletek, csapdák nehezítik Tiuri küldetését, aki emberi leleménnyel és a barátok, szövetségesek segítségével egyre halad a célja felé. Egyszerűnek tűnik a küldetés, a csapdák is, de pont ez a letisztultsága, amit vonzónak éreztem benne.

A szereplők a mesei hagyományok folytatói. Tiuri és bajtársai hősiesek és nemesek. Kiállnak a gyengék mellett, megvan a magukhoz való eszük, tisztességesek és kedvesek. A rosszakról ennél kevesebbet tudunk meg, nem is fontosak, mint karakterek. Gonosz céljuk van, ellenségek, és ebben ki is merülnek. Egy kivétel akad, egy orgyilkos, akire hat a fiú nemessége, és képes lesz egy jó cselekedetre miatta. De ő a kivétel, ami erősíti a szabályt.

Amit esetleg egy mai szemmel hiányolni lehet, a lányok hiánya. Pontosabban, egy nemes kisasszony van benne, de neki annyira minimális a szerepe, hogy szinte nincs is. Egyszer segédkezet nyújt a bajba jutott hősnek, és a végére be van lengetve, hogy ő lehet majd a folytatásban Tiuri hölgye.

Hangulatos az egész történet, és visszaidézi az elmúlt korok meséit és annak szellemiségét. Könnyed, könnyen olvasható. Érthető, lineáris, bárkinek könnyen feldolgozható. Igazából korosztályhoz sem kell kötni, ez egy örökérvényű mese, amiből mindenki kiveheti a saját maga tanulságait. A bátorság, a barátság, a becsület erényeit.

Szeretném hinni, hogy ma is lehet sikeres egy ilyen történet. Majd kiderül…

Dragt: Levél a királynak - Mint gyerekkönyv: 80% mesét idéző nemes hősök, kalandos cselekmény, klasszikus értékek.

Szubjektíven: 75% szerettem a régimódiságát, a hőseit és a letisztult cselekményét.

Keresős, félelemmel teli, bántalmazó kapcsolatos.

Greta csak egy szép napot szeretett volna, egy kellemes kirándulást a párjával, Alexszel. De eljött Smilla is, Alex édes kislánya, aki furán nézett a nőre. Esélyt akart, hogy tisztázza magában az érzéseit, és eldöntse, mi legyen a következő lépése. De a közeli szigetre tett kirándulás kegyetlen véget ér: Alex és Smilla nem jöttek vissza. Greta hiába kereste őket mindenfelé, nem akadt rájuk. Csak zavarodott kamaszokra bukkant, akik fenyegetően viselkedtek vele és állatokat kínoztak. Lehet, hogy ők ártottak a férfinak és kislányának? Hova menjen, kinek szóljon? Greta egyre keresi őket, össze van zavarodva, miközben már ő sincs biztonságban. Félelemben, az összeomlás szélén egyre kegyetlenebb fordulatokkal kell szembenéznie Gretának.

Minőségi pszicho-thriller, ami mellesleg skandináv is, de most ennek van a legkevesebb jelentősége. Ez nem az a történet, ahol a nyomorult, de zseniális nyomozó olyan csavaros bűnügyet old meg, amely a társadalomról is zord képet fest. Ugyan a skandináv világfájdalom ebben is benne van, de ez más zsáner.

A középpontban Greta áll, akiről folyamatosan tudunk meg egyre többet. Eriksson zseniális abban, hogy minden egyes lefejtett réteggel egyre közelebb hozza a szereplőjét, és egyre kilátástalanabbá teszi az életét. Megvannak a maga titkai, az élete tragédiája, amit fejezetről fejezetre bont ki a szerző. A múltja, a jelene is tragédiákkal teli, így teljesen hiteles lesz az is, ahogy most a teljes összeomlás szélén egyensúlyoz. Mert elsőre talán nem érteni, miért úgy tesz, ahogy. Miért nem hívja a rendőrséget? Miért nem menekül? Mindenre logikusan fény fog derülni, ahogy egyre többet megismerünk belőle és a történetéből.

Az építkezés remek – miközben zajlanak az események, lelki téren is egyre nő a nyomás. Greta lelkébe leshetünk, és átérezhető lesz a félelme ugyanúgy, mint a bizonytalansága, az őrülethez közeli állapota. A múlt rétegei folyamatosan adnak a jelennek plusz jelentéseket, és a csavarok is egyre érkeznek. A jelen látszólag egyszerű eseménye mögött egy nagyon összetett, női thrillerbe illő helyzet bontakozik ki.

Kicsit sajnálom is, hogy ezt nem fejthetem ki jobban, de azzal tönkretenném az olvasói élményeket. Az egyik legjobb ebben a kötetben, hogy soha nem lehet tudni, mi derül ki a következő fejezetben. Eriksson folyton rá tud ígérni saját magára: ha már azt hisszük, megismertük a szereplőket és zsánert, húz valami nagyon durva fordulatot, amitől továbbra is letehetetlen marad a kötet.

A karakterek kevés vonással is jól megfogottak. Greta a kiemelt szereplő, akinek a gondolataiba is beleshetünk. Már említettem fentebb, mennyire jól összerakta ezt a szerző. A többiek kisebb teret kapnak, de mégis sikeresen több dimenziósak lettek. Elsősorban a női karakterek, azért Alex egyszerűbb figura. Sötéten zseniális, nem az, aminek tűnik elsőre, de ő azért kiszámíthatóbb, mint a nők körötte.

Alapvetően szórakoztató regény, de nem az a fajta, amitől jobban érzi magát az ember. Benne van, hogy ki kell állnunk magunkért, de sokat szenvednek a szereplők, velük mi is.

Tudom ajánlani, nekem nagyon tetszett – jól megírt, jó cselekménnyel.

Eriksson: Eltűntek - Mint thriller: 95% pszichésen jól felépített, folyamatosan csavarokat adagol, feszült regény.

Szubjektíven: 90% ha a hősnőt nem is szerettem meg, a sztori hatásos és jól van megírva.

Mondhatsz, amit akarsz, de egy igazi művész lelke veszett el benne. Kár, hogy ez a művész Sade márki. (Cates & Show: Thanos győz)

Mindig van olyan hely a világon, ahol süt a nap. (Meissner: Híd az óceán felett)

Évekkel később, vallásos érzéseiről elmélkedve azt mondta, hogy szerinte a vallás akkor a legjobb, ha a hangsúly a spirituális tapasztalatokon van, és nem a készen kapott dogmák betartásán. „A kereszténység akkor veszíti el önnön lényegét, amikor túlságosan is a hitet veszi alapul, nem pedig azt, ahogy Jézus élt, vagy ahogy ő látta a világot. Azt gondolom, hogy a különféle vallások különféle ajtók ugyanazon a házon. Néha úgy érzem, hogy létezik ez a ház, néha meg úgy, hogy nem. Ez a nagy rejtély. (Isaacson: Steve Jobs)

Hébe-hóba halljuk, hogy éppolyan könnyű nem észrevenni azt, ami nagy és nyilvánvaló, mint ami kicsi és jelentéktelen, és hogy az észre nem vett nagy dolgok gyakran okoznak problémát. (Gaiman: Csillagpor)

Plusz örök hála, amiért nem haltál meg nekem. Nem azért mondom, mert kedvellek, vagy ilyesmi. Csak ha megölnek valakit az ember otthonában, akkor csökken az ingatlan értéke. (Scalzi: Pusztító tűz)

Ha átokként kezelsz egy ajándékot, még szép, hogy nyomorulttá tesz. (Meissner: Híd az óceán felett)

…vajon mi nekem a jó abban, hogy élek? 
– Az életed értéke a te választásod. (Hyde: Amikor rád találtam)

Nemo kapitány: El kell pusztítanunk Moriarty professzor léghajóját. Nincs más esély. 
Hawley Griffin (a Láthatatlan Ember): Eheh. Ez a terv? Nekiront annak a monstrumnak egy fegyvertelen léghajóval? Most már értem, miért olyan sikeresek az indiai lázadások… (Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.)

A férfiak akkor is képesek alkotómunkára, amikor szerelmesek. A nőknek csak az érzelem marad. Ez gátolja meg őket abban, hogy zseni legyen belőlük, bármennyire szeretnének is azzá válni. (Bernard: Alma Mahler)

Nagyságrendekkel nehezebb az embernek alámerülnie a hit elvont oldalában, ha mellette gyertyákat kell meggyújtania a szertartásokhoz. (Scalzi: Pusztító tűz)

Jobs művészként tekintett magára, és minket tervezőket is arra bátorított, hogy tekintsük magunkat annak – mesélte Hertzfeld. – A cél sohasem az volt, hogy legyőzzük a versenytársakat, vagy rengeteg pénzt keressünk, hanem az, hogy a lehető legjobb dolgot hozzuk létre, vagy még annál is egy fokkal jobbat. (Isaacson: Steve Jobs)

Ez a szépség és a teher is a gyermekvállalásban. Nem választhatod ki azt, amelyiket akarod, azt kapod, akit Isten ad neked. (Meissner: Híd az óceán felett)

A nagy művészet nem követi a divatot, hanem formálja. (Isaacson: Steve Jobs)

Hatalmi játszmás, összeomlással szembenézős, kapcsolatos.

II. Grayland a birodalom legnagyobb válságával kell, hogy szembenézzen. Az ár össze fog omlani, a bolygók közti utazás lehetetlen lesz. Ezt nem akarják elhinni, hiába vannak már jelek, a vezető családok a homokba dugják a fejük. Az emperátor ezért kockázatos játszmába kezd: mivel ő a vallási vezető is, azt mondja, látomásokat kapott. A Nohamapetan klán ki is akarja használni a helyzetet, és Nadashe gazdasági, katonai és hatalmi szinten is összeesküvést sző. Azonban vannak még hű emberek, akikre az uralkodó számíthat. Kiva úrnő, aki keményen kézben tartja a gazdaságot, és a Nohamapetan család körmére néz. Marce Claremont, aki a tudós szemével vizsgálja az Ár összeomlását, miközben férfiként II. Grayland szívét is meghódítja, aki az ő számára lehet csak Cardenia, és nem az emperátor.

John Scalzi hírnevét a Vének háborúja alapozta meg. Időnként hallani, hogy a regényekből sorozat is készül. Egyelőre még nem érkezett meg, de a könyvek annyira jók, újra lehet olvasni azokat. Van krimi sorozata, és nagyon szerettem a sci-fi paródiának is beillő komédiáját. Az Egyesülés azonban egy újabb grandiózus próbálkozás.

Scalzi teremtett egy jövőbeli világot, ami sok tekintetben eszembe juttatta a Dűne világát. Annak feldolgozhatóbb változata? Ok, nem kellene őket összevetnem, mások. Maradjunk annyiban, hogy eszembe jutott róla, a családok politikai játszmái miatt, és az egy dolog miatt, ami életben tartja a világot. Ami ott a Fűszer, itt az Ár.

A második kötet az első közvetlen folytatása. Nem kell újraolvasni az elsőt, ha már halványak az emlékeink. Ugyan nincsen mi történt korábban fejezet, de a cselekményben van annyi emlékeztető elrejtve, hogy hamar visszarázódjon az ember ebbe a világba. Annak azonban, aki ki akarja hagyni az első kötetet, azt javaslom: megéri az elsőt is elolvasnia! Összetartoznak, egységet alkotnak, ha a politikai játszmákat érteni is csak a 2. ismeretében, sokkal nagyobb az élmény, ha ismerjük az előző kötetet is.

Scalzi jó abban, hogy feszültséget keltsen. Jó csatajeleneteket ír – itt, mondjuk, ezekből alig van, ez inkább a politikai és emberi játszmák regénye. Mondanám, hogy űrközi Trónok harca, de annál azért átláthatóbb a családok és játszmák rendszere. Mindenki beveti, amije csak van. Ez okos, sok tekintetben zseniális emberek küzdelme a hatalomért, okosan felépítve.

Scalzi ráadásul kicsit modern meséket is mond. A Nohamapetan egyértelműen a Sötét Oldal, akik a saját hatalmuk és gazdagságuk érdekében cselekszenek. Gyilkolnak, lopnak, csalnak, nincs bűn, ami ne terhelné őket. Cardenia, Marce, Kiva a jó harcosa. Kiva talán személyiségében hordoz lázadó elemeket, de a másik kettő tökéletes hős alapanyag. Bátrak, okosak, másokért küzdenek. Megvalósul a Jó és a Rossz küzdelme.

A mesehatáshoz tartozik Marce és Cardenia kapcsolata is. Bár ebben a jövőben a szexuális kapcsolatokat nagyon szabadon kezelik, köztük megvan a hagyományosabb szerelmi szál.

Scalzi jó mesélő, élvezetesen tálalja a történetet. Hozzá tartozik, hogy a könyv szerkesztése is eltalált.  Izgalmas, feszült végig, nincsenek üresjáratok benne.

Bízom abban is, hogy a történet nekem tetsző véget fog érni. De ki fog derülni, amint elkészül a trilógia zárlata, és remélhetőleg magyarul is hamar kézbe vehetjük majd.

Scalzi: Pusztító tűz – Mint sci-fi: 85% emlékezetes karakterekkel elmesélt, jól kitalált történet humorral, akcióval.

Szubjektíven: 95% kalandos, okos, nagyon szerettem a szereplőit is. Bízom a végében is.

Jótét lelkes, csapásokat túlélős, emberbarát.

Cassandra amerikai fényképész, aki pár éve Párizsban kezdett új életet. Imádja a munkáját, és mai napig szoros kapcsolatban van egykori barátjával, Paullal, aki divatházat vezet. A kapcsolata már kicsit zavarosabb Roberttel, Paul fivérével, aki jó barátja volt, míg egy elcsattanó csók fel nem kavarta a dolgokat. Amikor a nő lakóépületében tűz üt ki, Cassandra akkor is mások megsegítésén ténykedik. Neki is mindene odaveszett, de a szomszéd megárvuló kamasz gyerekeit segíti, akik Robertnél lelnek menedéket. Még az idős asszonyt is befogadja, akire a sajtó rászállt. Madame Landeville még felmehetett volna az emeletre, életeket menteni, ő viszont meg sem próbálta, elmenekült a kutyájával. Sokan meglincselnék ezért. Eleinte Cassandra sem igazodik ki a mogorva, emberkerülő asszonyon, de aztán megkedveli a kutyáját és idővel az idős hölgyet is.

Tudom, nem kellene, de mindig fontosnak tartottam a címeket. A regényeknek, de a filmeknek is az első frontja, amivel találkozunk. Reklámeszköz, felkelti a figyelmet. Vannak jobbak, rosszabbak. Ez a regény elég beszédes címet kapott – bőven adott előfeltevést, miről fog szólni a kötet.

Így én eléggé csalódásnak is éltem meg, hogy nem a nőről szól, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket. Madame Landeville ilyen, de az idős hölgy az egyik legkevesebbet használt mellékszereplő. Sokáig fel sem bukkan, és a végéig, amíg Cassandra a naplóit meg nem kapja, alig tudunk meg róla valamit. A címmel ellentétben egy olyan nő a főszereplő, aki annyira jó, ami már mesébe illik. Aki mindig másoknak segít, hogy az már úgy tűnik, mintha mindenki kihasználná, ő meg még örülne is ennek.

Azért ennyire nem rossz a helyzet, de az ilyen történetekben én mindig inkább baleknak érzem a főszereplőt. Most is így éreztem. Az egészen beteges, ahogy Cassandra mindig másokért aggódik és igyekszik segíteni nekik. Számára vadidegeneknek is. Most azt kellene írnom, hogy ez a példa. Hogy szebb lenne a világ, ha mindenki ilyen lenne. De annyira nem valós értékek ezek a korunkban…

Ehhez hozzájön, hogy Cassandra abban sem tűnik igazinak, hogy nincs gyengesége. Ő egy minden tekintetben jó ember. Szerelmi téren szerencsétlenebb egy cseppet, de természetesen egy ilyen regényben ez a szál is megnyugtatóan kell, hogy záródjon. Azt tudom a karakterében egyetlen gyengeségnek felírni, hogy túlzottan emberbarát.

A nő mesebeli énjét hivatott ellenpontozni a történet visszatérő elemeként jelen levő tragédiasor. A tűz, a halálos rákos megbetegedés, az erőszakos sajtó… mintha ezzel is csak azt akarná kiemelni a szerző, hogy jó emberként ezeket is könnyebb leküzdeni, ha győzni nem is lehet minden esetben. A tragédiák fájnak, de túlélhetőek, az élet megy tovább. Ha erre nem leszünk képesek, akkor jön az a jövőkép, amit a madame testesít meg.

Lélektani oldalról van megfogva a cselekmény. Nem történik sok minden, de annyira belülről él meg mindent Cassandra, hogy azzal megtelnek a fejezeteket.

Olvasni sem nehéz. Nem szépirodalom, de nem is fércmű.

Egyszer el lehetett olvasni, de igazán megérinteni nem tudott.

Czirják: A nő, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket - Mint női: 60% érzelmes, pozitív tartalommal, szimpatikus emberekkel, némi drámával.

Szubjektíven: 50% el lehetett olvasni, de ennyi. Sok elemében tipikus női regény.