Fájdalmas, gyógyulós, elrablós.

Logan átlagos, életvidám kamasz volt. 19 évesen komoly fiatalember, aki megjárta a poklot is. Egy éve három férfi elrabolta azzal a céllal, hogy rajta keresztül bosszút álljanak a katona apján. 3 hónapon át módszeresen kínozták, a legkegyetlenebb módokon. Fizikailag, lelkileg is tönkretették, és csak akkor engedték el, amikor már nem maradt semmi a kamaszból, aki egykor volt. 9 hónapba került, mire jobban lett. Kellett hozzá egy lány, Scarlett, aki hasonló borzalmakat élt át, megértette és szerette Logant. Ketten együtt veszik fel a harcot a félelmekkel, rémálmokkal, tönkrement lélekkel. A szerelem képes felemelni, amit eltiportak és bemocskoltak.

Már feltűnt, hogy Francesca H. Nielk történeteiben mindig szembe kell néznem a szereplőkkel együtt egy nagy adag fájdalommal. Olvastam már tőle egy fiúról, akit az apja vert. Ikrekről, akiknek szembe kellett nézni az egyikük halálával. Egy párról, akik a kislányukat vesztették el. De az, ami ebben a kötetben várt, minden előző regényt felülmúlt.

Két részről is.

A regényt, ahogy az elbeszélést is, két részre lehet szedni. Az egyik fele, az 1 évvel korábban történtek krónikája Logan pokoljárása. Leginkább gyilokpornóként tudnék hivatkozni rá. Töményen arról szól, hogy a három férfi milyen módszerekkel kínozza és teszi tönkre Logant. Vannak durva ötleteid kínzásra? Itt rosszabbakat találsz. Az, hogy megvágnak, és magadnak varrod a sebet, csak a kezdet. Törnek a csontok, folyik a vér, mindezt lelki terror mellett éheztetve. Azért az egyért hálás vagyok, hogy legalább a nemi erőszak nincs plasztikusan ábrázolva. Így is borzalmas volt, de annak a leírásától rosszul is lettem volna. Nem is értettem, miért kell ezt a részt ilyen brutálisra írni. Aki ezen eseményeken minimálisan is szórakozni tud, az forduljon pszichiáterhez!

Ok, Logan lelki leépülése remekül le van modellezve, de azért ezt a sok terrort elolvasni, nekem nem érte meg. Iszonyatos.

A 9 hónappal a jelen előtti események, a másik szál a gyógyulás története. Ami nagyon hamar átmegy egy nagy, romantikus történetben. Amiben Logan szerelmes lesz, és erre az érzésre alapozva, a lány támogatásával gyógyulni kezd. Le kell küzdenie rengeteg mindent, sok téren. Szembe kell nézni azzal is, a testével mit tettek, de olyan lelki dolgokig is, mint hogy merjen újra enni – mert még azt is beléverték, hogy nem érdemli meg az ételt. Hányinger kínozza, ahányszor csak nyelnie kell evéskor.

A lelki folyamat ezen a részen is teljesen OK, de számomra túl sok volt a szerelmi rész. Nem tudom elhinni, hogy minden – Logan iszonyatos sok és mély – traumájával le tudnak számolni pusztán azzal, hogy szeretik egymást. Lehet, hogy cinikus vagyok ettől, de az átélt borzalmakhoz képest nem éreztem elég nehéznek a felépülést. Kicsit eltúlzom, de kb. jön Scarlett, szeret és támogat, aztán napfény és happy end.

Plusz, nekem az igazságszolgáltatás hiánya is fájdalmas volt. Értékeltem volna valami visszajelzést, hogy legalább megpróbálják felelősségre vonni a kínzókat.

Eddig ez a kötet tetszett az írónőtől legkevésbé, nekem túl sok volt az erőszak benne.

Nielk: Megsebzett - Mint New Adult: 65% szerelmes is, de sok az erőszak. Több idősíkban elbeszélt, személyes.

Szubjektíven: 30% gyilokpornóként tudtam olvasni. A szerelem mesebeli, az erőszak sok(k).

Lement a Könyvhét, de voltak most is csúszások, így a héten is lesz miből szemezgetni.

A Gold Book az újdonságait kivitte a Könyvhétre, de online és boltokba most kerülnek a kötetei:

• Koppány - történelmi regény az államalapítás korából
• A két fejedelemasszony - II. Rákóczi Ferenc életregényének második kötete a gyerekkorról, benne két erős asszonnyal, anyjával és nagyanyjával.

- Mister - a Libri hozza, a Könyvhéten már szintén kint volt, de a könyvkereskedésekbe most kerül ki. A szürke 50 szerzőjének új erotikus, romantikus agymenése.

A Maxim is csúszik pár kötettel, valamint új címek is érkeztek a hétre:

• Minden, csak nem oké
• Seafire - Lángoló tenger
• Majd egy nap

A Fumax két új képregénye (Kulcs a zárját 2. és Sandman 1. kötet) a fentiekhez hasonlóan a Könyvhéten beszerezhető volt kedvezménnyel, most pedig indul a kereskedésekbe is, és online is elérhető lesz.

- Keddre egybekelve - romantikus a Studium Plusz gondozásában.

Június

10. Marvel kapitány - képregény 5/4

      Rufin: Vad tengereken - történelmi 5/4

11. Morgan: Törött angyalok - sci-fi 5/4

12. Medoff: Ez fájni fog - kortárs 5/2

13. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara - fantasy 5/4

14. Frost: Második kísértés - urban fantasy 5/4

15. Todd: Mielőtt - new adult 5/1

      Seager: Randikatasztrófák - ifjúsági 5/3

16. Gabaldon: A lángoló kereszt 2. - történelmi romantikus 5/3

      Dick: Időugrás a Marson - sci-fi 5/3

Remélem, olvasás mellett a héten sikerült mindenkinek kijutni a Könyvhétre is, aki szeretett volna!

Nagyvállalatos, nyerészkedős, mássággal szembenézős, jövőbeli.

Az emberiség eljutott a Marsra, amit gyorsan kolonizáltak is. Könnyen ment, mert ugyan volt helyi élet itt, a sívók emberszerűek és haldoklóban is voltak. Nagyon kezdetleges életformájukat a többség mai napig őrzi: vándorolnak, gyűjtögetnek, és csak vegetálnak. Az emberek megtűrik őket, ha egyesek kifejezetten gyűlölik és elpusztítanák őket. Az emberek bolygója lett, de szembe kellett nézniük a gyermekeiket megtámadó betegséggel. Szinte minden családban született egy autista gyermek, akiket táborokba helyeztek el és ott nevelik őket. A Földön most arról szavaznak, hogy megszüntetik ezeket a táborokat, és a gyerekeket is likvidálják. Egy üzletembernek azonban merész gondolata támad: ezek a gyerekek máshogy érzékelik az időt. Ha sikerülne velük kommunikálni, megtudhatná tőlük a jövőt és ennek szellemében szervezhetné az üzleti döntéseit.

Újabb kísérlet, hogy megbarátkozzam Philip K. Dick regényeivel. Már kezd frusztrálni, hogy folyamatosan elbukom vele. Ha intellektuálisan tudom is értékelni a regényben szereplő eseményeket és mögöttes tartalmakat, szórakozást nem találok benne. Valósággal szenvedek a történetekkel.

Pedig ez még csak hosszú sem volt… Több rövid fejezetből áll össze egy vékony regény, mégis tovább tartott végigrágnom magam rajta, mint a kétszer, háromszor ilyen vastag kötetek sokaságán. Mi lehet ennek az oka?

Biztosan az is, hogy nem tudott érdekelni a cselekmény. A felszín alatt forrnak benne az indulatok, nincsenek igazából cselekvő hősei. Sokakat aggaszt, amit a beteg gyerekekkel tenni akarnak, de tesznek ellene? Nem. Csak beszélgetnek, és maguk közt élik meg a véleményüket. Van, aki mentené őket, más egyet ért azzal, hogy jobban járnak, ha kigyomlálják a közösségekből a hibás DNS-sel születetteket.

Indokok csapnak össze, emocionális és racionális érvelések között kellene dönteni. Ha a retorikai hátteret nézem, pazar a könyv. Hogyan is lehetne a gazdasági érdekeket szembeállítani egy szülő érzelmeivel, akinek az egyetlen gyereke beteg ugyan, de akkor is a húsa és a vére, szereti?

A gazdasági érdekek érvényesülése ebben a környezetben is gyilkosak. Már eleve ez, hogy képesek gyerekkel kísérletezni, és mondhatni, kínozni őket, hogy versenyelőnyhöz jussanak. A rendszer kritikája ez, amit nem nehéz a mára is értelmezni. A mi világunk is olyan, ahol a pénz parancsol, mindenki más ugrik.

A mások, betegek és egyéb emberi lények elpusztításának gondolata is nagyon ismerős. Nem csak a II. VH, hanem sajnos, korunk világa is ilyen kegyetlen. Ha már annyit elért Dick a regény olvasóival, hogy szociálisan érzékenyebbek lettek, az már sok.

Vagyis, azzal a helyzettel állunk elő, hogy a regényben rejlő dolgok értékesek, értékelem is őket. De magát a regényt utáltam olvasni. Középiskolában Az ember tragédiája volt ilyen élmény a számomra – rengeteget lehet róla beszélni, mélyen, tele van tartalommal. De amíg konkrétan olvasni kell, kicsit bele akartam halni.

Egyelőre még nem adom fel a Dick olvasásával kapcsolatos kísérleteim. Talán egyszer…

Dick: Időugrás a Marson - Mint sci-fi: 75% érdekes kérdéseket boncolgat, és a jövőbeli cselekmény ellenére is mai.

Szubjektíven: 40% annyira szeretném, ha tetszene, de nem akar sikerülni. Pedig agyalós…

Családos, hétköznapos, gazdálkodós, helyezkedős.

Jamie a saját földjén gazdálkodik, és szépen nő körötte a település is. Claire mindenben odaadó társa, akinek történelmi ismeretei segíthetnek abban is, hogy az otthonuk fennmaradjon és átvészeljék az elkövetkező időket. Mert már komoly jelei vannak, hogy pár év, és kitör a függetlenségi háború. Családként is egyre erősebbek: lányuk, Bree és férje, Roger is itt élnek, és erős páros tudnak lenni annak ellenére, hogy még mindig nem tudják, a fiuk vajon biológiailag is Roger fia-e. Újabb kihívást jelent nekik, amikor a helyi harcok közepette Rogert elfogják és megkínozzák. Majdnem felakasztották, nem sokon múlt az élete, és a hangja örökre eltorzult. Míg a közösség épül, a kis családnak el kell döntenie, hogy Roger és Bree megpróbálnak-e hazajutni a saját korukba, vagy maradnak a XVIII. században.

Egy történelmi regényben azt szeretem, ha történnek az események. Legyen kalandos, érdekes, színes, kösse le a figyelmem! Természetesen úgy, hogy az események legyenek minél hitelesebbek. Kis csúsztatások nem akadok fenn, de azért átírni nem kell az olyan eseményeket, amelyek közismertek.

Az Outlander sorozat népszerűsége töretlen, és ez is történelmi széria. Ugyan erős benne a romantikus vonal is, de nem nyálregényes stílusban. A szereplők egymásba szeretése és összejövése soha nem volt egy egész regényre kiterjedő rész, a szerzőt sokkal jobban érdekli, amikor már együtt élnek, és a mindennapok küzdelmei között megmutathatja, hogyan lehet együtt és egymásért dolgozva értékes életet élni.

Ha egymás mellé teszem a két bekezdést, észre lehet venni, miért nem tartozik a kedvenceim közé az Outlander, és ez a kötet sem. A hétköznapok a hangsúlyos, a csendes élet. Szívesebben olvasnék kalandokat, de az nem jellemző erre a részre sem.

Jó, pontosítok. Az elején harcok vannak, jobban pörögnek az események. Le is kötött, de elég hamar visszaváltott a megszokott tempóba és eseményekbe. A történelem lassan változik, míg hőseink vetnek, vadásznak és önvédelmet tanulnak.

Valahol érdekesek ezek a mindennapok is, és Gabaldon jó a hangulatteremtésben is. De könyörgöm, ez már az ötödik kötet, és még mindig ugyanolyan lassan haladnak az események! Arról nem is beszélve, milyen hosszú egy-egy rész.

Fel tudom fogni stíluselemként, tény. Gabaldon minden részletre odafigyel, alaposan bemutat helyszíneket, embereket, élethelyzeteket és döntéseket. Aki bele tud merülni, széles panorámát kap. Sajnos, én nem ilyen olvasó vagyok.

Arról nem is beszélve, hogy már az agyamra megy az is, hogy ugyanazt a konfliktust ragozza a sok századik oldalon is. Vagyis, a kisfiú apja vajon Roger? Mintha szadista mód élvezné az írónő, hogy megírja oldalak százait, de egyenes választ sosem ad.

Nekem sok az idilli szerelemből is. Jamie és Claire még mindig olyan émelyítően szerelmes, hogy az már szinte beteges. A fiatalokról szívesebben olvasnék többet, nem róluk. De attól tartok, ez ellen már nincs mit tenni. Ők maradnak Gabaldon első számú szereplői, ha nekem nem is hiteles, hogy 50 fölött is úgy pörögnek, mint huszonévesen, minden téren.

A tévésorozatnak esélytelen, hogy nekiállok. Elég átrágnom magam a könyveken is.

Gabaldon: A lángoló kereszt 2. – Mint történelmi romantikus: 70% a karakterek és a mindennapok életszerűek, hangulatosak.

Szubjektíven: 55% a karakterek sorsa érdekel, de szeretném, ha eseménydúsabb lenne!

- Második kísértés

Leila és Vlad kibékülnek, miután a férfi szerelmet vall és a lány kezét is megkéri. Az esküvővel nem is várnak sokáig, összecsődítik a családot és emberi jog szerint összekötik az életüket. Vlad felveti azt is, hogy vámpírrá tenné a lányt. Leila ezen még gondolkozik kicsit, de beleegyezik - így örökre együtt maradhatnak.

Ám a rájuk törő nőről kiderül, hogy féltékenységében nem csak önállóan ügyködött. Szilágyival dolgozott együtt, akinek olyan varázst is készített, amivel túlélhette a tüzet. Így Vlad és Leila biztosak lehetnek benne, hogy legnagyobb ellenfelük még él, és készül rájuk lecsapni.

- Randikatasztrófák

Emma végre talált egy fiút, aki kedves, helyes és szót ért vele. Már éppen járni kezdene vele, amikor Leon szakít a barátnőjével, és megint az ő társaságát keresi. Emma boldog, inkább Leonnal akar lenni. Már elfelejtette neki, hogy koptatta le pár hónappal korábban - úgy tett, mintha a lány nem is létezne. Most Emma játssza ezt az új barátjával, nagyon nehezen mondja ki, hogy sajnálja, de nem lehet köztük semmi.

De a magán bejegyzései közül egy nyilvánossá válik, és az iskolában mindenki el is olvassa. Amit dühében írt, amelyben nagyon lealázza Leont. A fiú ki is készül, meg sem hallgatja a lány magyarázatát. Megint ignorálja a jelenlétét és kibékül a barátnőjével.

Közben Emma rájön, hogy az egyik barátnője tette ezt vele. Mert a lány úgy érezte, mindenki hanyagolja, Emma is. Akinek a bejegyzéseit olvasva rájött, hogy Emma milyen csúnyákat írt róla. Hát keresett olyat, amivel fájdalmat okozhat. A lányok kibékülnek és megbocsátanak egymásnak, Emma pedig úgy dönt, jó neki fiúk nélkül is.

Csalódást kiheverős, blogos, kamaszos, szerelmes.

Emma szerelmes volt, és végre úgy érezhette, hogy a szerelmét viszonozzák is. Leon neki szinte a kezdettől több volt jó barátnál, és megvoltak már a nagy pillanataik is. Így nem is kicsit éri sokként, hogy a fiú teljesen megszakította vele a kapcsolatot, mi több, egy másik lánnyal jár. Úgy tesz, mintha nem is lett volna közöttük semmi. Emma majd belepusztul a helyzetbe, de aztán belátja, élnie kell tovább. Online kezd el párt keresni magának, és pár béka után jön valaki, aki még akár herceg is lehet. Csak éppen Leon az, akit Emma képtelen kiverni a fejéből. Elég egyetlen kis gesztus tőle, hogy Emma minden önálló lépését visszacsinálja. De mi történik, ha a lány naplójának kínos részei nyilvánosságra kerülnek?

Újabb jele annak, mennyire belefáradtam már a tipikus ifjúsági, lányos regényekbe. Seager könyve nem rossz, sok jó dolgot is tudok mondani róla. Ok, a zsánernek újat nem ad, de korrekt mű a maga műfajában. De ami nem tetszik benne, annyira idegesít, hogy elvitte az olvasás élvezetét is magával.

Kezdjük azzal, hogy a cselekmény már szinte gyerekes. Emma szerelmes, de Leon nem akar a barátja lenni. Nézzük meg, ki akar az lenni! Persze erre már Leon is észbe kap – Emma pedig kidob az ablakon minden fejlődést a fiú és a szerelem kedvéért. Ez az, ami legjobban zavart ebben a kötetben. Emma levonja a tanulságot, nagyot csalódott – Leon nagyon a lelkébe gázolt. Akkor miért nem képes továbblépni, miért ad olyan könnyen egy másik esélyt neki, amikor saját bőrén tapasztalta, milyen a fiú?

Annyira végzetesen éli meg a lány ezt a Leon szerelmet, amit nem hiszek el. Mindent felülír, már szinte beteges. Ha azt nézem, mit képes feladni érte – magát is – akkor nálam beteges is. Ok, a kamaszok érzelmei hevesebbek és szélsőségesebbek, de ez már sok a jóból. Aki ilyen vakon szeret, mint Emma, ha nem a megfelelő fiú mellett kit ki tökéletese alapanyaga a családon belüli erőszaknak. Mert meggyőzi magát, hogy a férfi majd megjavul. Hogy el kell viselnie mindent, mert szerelmes. Ez pedig nem példa senkinek, nemhogy a célközönségnek!

De messzire mentem. Itt szó sincs erőszakról, csak egy nagyon szerelmes kamaszlányról. Aki különben egy újabb szerelmi pofon után levon fontos tanulságokat, és kimond olyanokat, amikkel Seager a tinikhez szól. Olyanokat, hogy nem kell fiú a boldogsághoz, saját erőből, önálló személyként is teljesen jó lehet az élete. Az már csak az én tippem, hogy a folytatásban Leon megbocsátja a naplót, és Emma hirtelen visszavált hűséges kiskutyába.

Van humora a kötetnek, Seager stílusa is olvastatja magát. Azzal a jelenhez közelíti, hogy Emma napló helyett privát blogot ír. De nem is fontos, mibe ír. Annyira egyetemes a téma, hogy működne tollal és papirossal is a 19. századi környezetben.

Rengeteg benne az érzelem, és valahol ez is a bajom. Emma viselkedése abszolút emocionális, nekem hiányzott a ráció. Arról nem is beszélve, hogy Emma hajlamos nyavalyogni, amitől én meg hajlamos vagyok kiakadni.

Elég ez ahhoz is, hogy ne legyen szimpatikus a lány. Ha pedig nem szeretem a főszereplőt, nagy valószínűséggel a regényt sem fogom.

Kamaszként rendben van, de mai fejjel nem nekem való ez.

Seager: Randikatasztrófák - Mint ifjúsági: 70% lelkizős, szerelmes és nagyon modern női a megoldása is. Seager stílusos.

Szubjektíven: 35% jó a stílusa, de a története klisés, és nem bírtam Emma döntései nagyját.

Egyetemi életes, szerelembe esős, megváltozós.

Hardin Scott élvezi az életét és a lányokat. Könnyen meghódítja őket, lefekszik velük, jól érzik magukat, de Hardin ennyire képes. Érzelmeket senki nem várhat tőle, igazán közel senkit sem enged magához. De aztán az életébe lép a végtelenül ártatlan Tessa, aki valami olyat érint meg a fiú lelkében, amit másnak még nem sikerült. Hardin nem akar engedni az érzéseinek, így képes a lányra fogadást kötni, de lassan már maga előtt sem tudja titkolni, hogy ebben a játszmában ő veszít és nyer egyszerre: a szívét. De a boldogságig hosszú út vezet el, amit más emberek között kell megtennie. Tessa másnak is tetszett. Neki is van múltja, és lányok körötte. A szerelem legyőzhet mindent?

Úgy tűnik, ma olyan napom van, amikor arra vagyok kárhoztatva, hogy olyan könyvekről meséljek nektek, melyek nem tetszettek. Sőt! Az agyamra mentek. Fel is lehetne tenni a kérdést, minek is olvasok olyat, ami ennyire nem tetszik nekem. Nos, ebben az esetben arról lenne szó, hogy olvasatlan/látatlanban semmit nem illik leszólni. A szürke 50-et rengeteget emlegetem, mint a modern női irodalom egyik tönkretevőjét, és olyan divat megteremtőjét, amit ki nem állhatok. De hogy szidhatnám anélkül, hogy ismerném? Az nem jogos. Akkor mondhatsz ítéletet bármiről is, ha vetted a fáradtságot, hogy megismerd!

Ennek szellemében átrágtam magam Hardin és Tessa történetének egy újabb fejezetén, még a film előtt – amit megvárok dvd-n, mert erre tuti nem áldozok egy forintot sem a moziban. Lássuk is csak, miért nem!

Először is, ez a történet azoknak van szánva, akik pár évvel idősebbként a szürke 50 olvasótábora lesznek. Ugyan a szereplők fiatalabbak, de az alapséma teljesen egyezik. Van a kiélt, szexuálisan is hiperaktív fiú, akinek a lelke mélyén értékek is lapulnak. Csak éppen túl mélyen, hogy bárki is eljusson addig. Meg van a lány, aki szexuálisan és más értelemben is ártatlan, naiv. Tiszta Ana, csak ő Christian helyett Hardin csapdájába esik.

De most komolyan, mennyire közvetít ez jó üzenetet? Kitartani a srác mellett, aki egyik esetben verni szeret, itt meg fogadást köt a szüzességedre, és még képes a véres lepedőt is bemutatni bizonyítékként? Tudjátok, mit üzen ez? Csajok, ha a pasitok jóképű, meg pénze is van, nézzetek el neki pár különcséget! Ha szeretitek, majd megjavul értetek! Na, persze. Maximum a lányregények és női nedves álmokban, a valóságban nem.

Haragszom az ilyen regényekre, a szürkére is, és erre a sorozatra is. Nem értékeket közvetít, vágyálmokat testesít meg. Ez a kötet teljesen annak lett szentelve, hogy Hardin milyen romlott volt Tessa előtt, és mennyire más lett miatta. Szerintem ez egy, romantikus kamu.

De, hogy valami jót is mondjak róla, a váltott nézőpont legalább érdekes volt. Legalább ilyenkor kicsit elszakad a két főszereplő bűvköréből a szerző – akikért érezhetően rajong, és Hardin az ő álmainak megtestesülése – és másként néz az eseményekre és a karaktereire.

Nagyon igyekszem még valami kedveset is kicsikarni magamból, mert sok rajongója van ennek az egésznek, és szeretném hinni, hogy ha valamit ilyen sokan szeretnek, akkor abban kell lennie valami jónak is.

De nem. Nem megy. Olvassatok inkább Leiner Laurát, Kalapos Évát és Mészöly Ágnest!

Todd: Mielőtt - Mint New Adult: 20% más szemszögéből ismétli a sztorit, rajongóknak jó, másnak nem.

Szubjektíven: 10% felesleges plusz kötet, aminek értelme se sok van, csak a róka nyúzása.

Van egy regény, amiről hamarosan részletesebben is írok nektek. Kitaláljátok az alábbi, saját fabrikálású detektívfalamról, melyik regény lehet ez?

Adok pár segítséget:

• A szerző második megjelenése lesz, az első is thriller volt, egy nőről, aki beleszeretett egy férfiba, aki séma szerint választotta a szerelmeit és tette tönkre az életüket.
• A Maxim adta ki.
• A borító idéz egy sakktáblát.
• Az angol címe szójáték - a trükkje a beLIEve - bizalom és hazugság egyben.

Most kivételesen nem adom meg a megoldást, két héten belül jön a bejegyzés a könyvről, vajon ki ismer rá?

Szerelmes, természetfelettis, egymással szembenézős.

Leila igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Mélyen szerelmes és elkötelezett Vlad felé, mindent megtenne, hogy ember létére olyan legyen, amit a vámpír társadalom is elfogad. Ám azt szeretné, ha a férfi legalább kimutatná, hogy az érzelem nem csak az ő részéről igazi. Szerelmet ad, de azt is kér cserébe. Amikor Vlad felajánlja, hogy vámpírrá teszi, a lány csalódott. Eljegyzési gyűrűt várt, nem vámpírét. El kell mennie, hogy ezt egész szívvel kibírja. Próbál visszailleszkedni a régi életébe, de rá kell jönnie, hogy ez már nem lehetséges. Vlad miatt mindig is vadászni fognak rá, ő a vámpír gyenge pontja. Amikor újra összekerülnek, és szembenéznek az ellenfeleikkel, talán végre Vlad is képes lesz kimondani azt, amit érez, és amiért Leila hajlandó lenne mellette maradni.

Van pár kedvenc szerzőm, ha urban fantasy, amit olvasni szeretnék. Anne Bishop, például. De mindig nagyon tudok örülni, amikor jön az új Frost-történet is. Még az Ulpius kezdte el őket kiadni, de átvette a Könyvmolyképző, és megint, szerencsére, rendszeresen érkeznek az újabb és újabb kötetek.

Frost a Cat és Bones regényekkel indított, de szép lassan egész univerzummá nőtte ki magát a vámpíros világa. Saját történetet, sőt: sorozatokat, kapnak az eredeti páros barátai is. Vlad Bones egyik harcostársa volt, és ez már a második kötet, melyből megtudjuk, hogyan száll szembe mindenkori ősellenségével – magyaroknak tiszta poén, ki az (Mátyás királyunk nagybátyja) – és szerzi meg élete szerelmét örök párjának.

Ez a kötet egy átvezetés a nagy leszámolás felé. Bevallom, kissé csalódott is vagyok, mert ennél ötletesebb és eseményekben dúsabb cselekményű történeteket szoktam meg a szerzőtől. Nem is a természetfeletti konfliktus, nyomozás vagy éppen leszámolás van a középpontban, hanem Leila és Vlad csatározása azért, hogy a férfi is kezdje el kimondani az érzéseit. Van közben ugyan menekülés, merénylet, a végére egy leszámolást is kapunk, de soha nem az a szál a fő. Majd a következőben: ennek a végére kiderül, ki a következő rész ellenfele és milyen formában, a magánéleti szálak elrendeződtek, így majd jöhet a harc.

A humora és a stílusa viszont a szokott, amiért meg tudom bocsátani azt is, hogy az elbeszélt eseményekkel nem kötött le annyira, mint az előző kötetekkel. Van benne kis fekete humor is, kis helyzetkomikum is. Ugyan most Leila olyan helyzetbe kerül, hogy kissé nyavalyog is, ez a rész nem foglal el annyi helyet, hogy komolyabban az agyamra tudjon menni.

A szereplők igazság szerint fejlődni nem fejlődnek. Leila a regény legelejéhez képest lett más: a szerelemmel együtt a saját értékeit is felismerte, tudatosabb és magabiztosabb. De ez egy olyan folyamat része, ami az első kötetben zajlott. Itt legfeljebb annyi a haladás, hogy már Vlad ellen is képes kiállni magáért. Vlad pedig ugyanolyan – nála annyi a fejlődés, hogy Leila kedvéért hajlandó lesz kimondani, hogy szerelmes. Azért ez nem akkora nagy lelki út, hogy igazán fejlődésnek merjem nevezni.

Nem örülök neki, de tény, hogy a romantikus regények klasszikus elemei szerint alakult itt a cselekmény: boldogság – veszekedés – békülés nagy gesztussal – nagyobb happy.

De a következő részt kifejezetten várom, jöhet végre a harc és ármány regénye is!

Frost: Második kísértés – Mint urban fantasy: 80% szenvedélyes, jól kitalált világgal, de érezni, hogy csak előkészít.

Szubjektíven: 75% bírom a humorát, jó a szerző stílusa, a kevesebb cselekmény ellenére.