Egyetemi életes, szerelembe esős, megváltozós.

Hardin Scott élvezi az életét és a lányokat. Könnyen meghódítja őket, lefekszik velük, jól érzik magukat, de Hardin ennyire képes. Érzelmeket senki nem várhat tőle, igazán közel senkit sem enged magához. De aztán az életébe lép a végtelenül ártatlan Tessa, aki valami olyat érint meg a fiú lelkében, amit másnak még nem sikerült. Hardin nem akar engedni az érzéseinek, így képes a lányra fogadást kötni, de lassan már maga előtt sem tudja titkolni, hogy ebben a játszmában ő veszít és nyer egyszerre: a szívét. De a boldogságig hosszú út vezet el, amit más emberek között kell megtennie. Tessa másnak is tetszett. Neki is van múltja, és lányok körötte. A szerelem legyőzhet mindent?

Úgy tűnik, ma olyan napom van, amikor arra vagyok kárhoztatva, hogy olyan könyvekről meséljek nektek, melyek nem tetszettek. Sőt! Az agyamra mentek. Fel is lehetne tenni a kérdést, minek is olvasok olyat, ami ennyire nem tetszik nekem. Nos, ebben az esetben arról lenne szó, hogy olvasatlan/látatlanban semmit nem illik leszólni. A szürke 50-et rengeteget emlegetem, mint a modern női irodalom egyik tönkretevőjét, és olyan divat megteremtőjét, amit ki nem állhatok. De hogy szidhatnám anélkül, hogy ismerném? Az nem jogos. Akkor mondhatsz ítéletet bármiről is, ha vetted a fáradtságot, hogy megismerd!

Ennek szellemében átrágtam magam Hardin és Tessa történetének egy újabb fejezetén, még a film előtt – amit megvárok dvd-n, mert erre tuti nem áldozok egy forintot sem a moziban. Lássuk is csak, miért nem!

Először is, ez a történet azoknak van szánva, akik pár évvel idősebbként a szürke 50 olvasótábora lesznek. Ugyan a szereplők fiatalabbak, de az alapséma teljesen egyezik. Van a kiélt, szexuálisan is hiperaktív fiú, akinek a lelke mélyén értékek is lapulnak. Csak éppen túl mélyen, hogy bárki is eljusson addig. Meg van a lány, aki szexuálisan és más értelemben is ártatlan, naiv. Tiszta Ana, csak ő Christian helyett Hardin csapdájába esik.

De most komolyan, mennyire közvetít ez jó üzenetet? Kitartani a srác mellett, aki egyik esetben verni szeret, itt meg fogadást köt a szüzességedre, és még képes a véres lepedőt is bemutatni bizonyítékként? Tudjátok, mit üzen ez? Csajok, ha a pasitok jóképű, meg pénze is van, nézzetek el neki pár különcséget! Ha szeretitek, majd megjavul értetek! Na, persze. Maximum a lányregények és női nedves álmokban, a valóságban nem.

Haragszom az ilyen regényekre, a szürkére is, és erre a sorozatra is. Nem értékeket közvetít, vágyálmokat testesít meg. Ez a kötet teljesen annak lett szentelve, hogy Hardin milyen romlott volt Tessa előtt, és mennyire más lett miatta. Szerintem ez egy, romantikus kamu.

De, hogy valami jót is mondjak róla, a váltott nézőpont legalább érdekes volt. Legalább ilyenkor kicsit elszakad a két főszereplő bűvköréből a szerző – akikért érezhetően rajong, és Hardin az ő álmainak megtestesülése – és másként néz az eseményekre és a karaktereire.

Nagyon igyekszem még valami kedveset is kicsikarni magamból, mert sok rajongója van ennek az egésznek, és szeretném hinni, hogy ha valamit ilyen sokan szeretnek, akkor abban kell lennie valami jónak is.

De nem. Nem megy. Olvassatok inkább Leiner Laurát, Kalapos Évát és Mészöly Ágnest!

Todd: Mielőtt - Mint New Adult: 20% más szemszögéből ismétli a sztorit, rajongóknak jó, másnak nem.

Szubjektíven: 10% felesleges plusz kötet, aminek értelme se sok van, csak a róka nyúzása.