Szerelmes, természetfelettis, egymással szembenézős.

Leila igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Mélyen szerelmes és elkötelezett Vlad felé, mindent megtenne, hogy ember létére olyan legyen, amit a vámpír társadalom is elfogad. Ám azt szeretné, ha a férfi legalább kimutatná, hogy az érzelem nem csak az ő részéről igazi. Szerelmet ad, de azt is kér cserébe. Amikor Vlad felajánlja, hogy vámpírrá teszi, a lány csalódott. Eljegyzési gyűrűt várt, nem vámpírét. El kell mennie, hogy ezt egész szívvel kibírja. Próbál visszailleszkedni a régi életébe, de rá kell jönnie, hogy ez már nem lehetséges. Vlad miatt mindig is vadászni fognak rá, ő a vámpír gyenge pontja. Amikor újra összekerülnek, és szembenéznek az ellenfeleikkel, talán végre Vlad is képes lesz kimondani azt, amit érez, és amiért Leila hajlandó lenne mellette maradni.

Van pár kedvenc szerzőm, ha urban fantasy, amit olvasni szeretnék. Anne Bishop, például. De mindig nagyon tudok örülni, amikor jön az új Frost-történet is. Még az Ulpius kezdte el őket kiadni, de átvette a Könyvmolyképző, és megint, szerencsére, rendszeresen érkeznek az újabb és újabb kötetek.

Frost a Cat és Bones regényekkel indított, de szép lassan egész univerzummá nőtte ki magát a vámpíros világa. Saját történetet, sőt: sorozatokat, kapnak az eredeti páros barátai is. Vlad Bones egyik harcostársa volt, és ez már a második kötet, melyből megtudjuk, hogyan száll szembe mindenkori ősellenségével – magyaroknak tiszta poén, ki az (Mátyás királyunk nagybátyja) – és szerzi meg élete szerelmét örök párjának.

Ez a kötet egy átvezetés a nagy leszámolás felé. Bevallom, kissé csalódott is vagyok, mert ennél ötletesebb és eseményekben dúsabb cselekményű történeteket szoktam meg a szerzőtől. Nem is a természetfeletti konfliktus, nyomozás vagy éppen leszámolás van a középpontban, hanem Leila és Vlad csatározása azért, hogy a férfi is kezdje el kimondani az érzéseit. Van közben ugyan menekülés, merénylet, a végére egy leszámolást is kapunk, de soha nem az a szál a fő. Majd a következőben: ennek a végére kiderül, ki a következő rész ellenfele és milyen formában, a magánéleti szálak elrendeződtek, így majd jöhet a harc.

A humora és a stílusa viszont a szokott, amiért meg tudom bocsátani azt is, hogy az elbeszélt eseményekkel nem kötött le annyira, mint az előző kötetekkel. Van benne kis fekete humor is, kis helyzetkomikum is. Ugyan most Leila olyan helyzetbe kerül, hogy kissé nyavalyog is, ez a rész nem foglal el annyi helyet, hogy komolyabban az agyamra tudjon menni.

A szereplők igazság szerint fejlődni nem fejlődnek. Leila a regény legelejéhez képest lett más: a szerelemmel együtt a saját értékeit is felismerte, tudatosabb és magabiztosabb. De ez egy olyan folyamat része, ami az első kötetben zajlott. Itt legfeljebb annyi a haladás, hogy már Vlad ellen is képes kiállni magáért. Vlad pedig ugyanolyan – nála annyi a fejlődés, hogy Leila kedvéért hajlandó lesz kimondani, hogy szerelmes. Azért ez nem akkora nagy lelki út, hogy igazán fejlődésnek merjem nevezni.

Nem örülök neki, de tény, hogy a romantikus regények klasszikus elemei szerint alakult itt a cselekmény: boldogság – veszekedés – békülés nagy gesztussal – nagyobb happy.

De a következő részt kifejezetten várom, jöhet végre a harc és ármány regénye is!

Frost: Második kísértés – Mint urban fantasy: 80% szenvedélyes, jól kitalált világgal, de érezni, hogy csak előkészít.

Szubjektíven: 75% bírom a humorát, jó a szerző stílusa, a kevesebb cselekmény ellenére.

A Könyvhét helyszíne hagyományosan a Vörösmarty tér, de idén felújítás van. Új helyszín kellett, és igazán szépet sikerült találni. A Dunakorzón került megrendezésre, és ahogy ezt írom, ott most is nagy forgatag van. A fasor alatt sorakoznak a könyves bódék, középen asztalok és napernyő, hogy a dedikálások is kényelmesen zajlani tudjanak. Ha valaki pedig megfáradt a sok könyvben és néznivalóban, csak 3 lépés és csodás kilátása van a Dunára. A vár, a Lánchíd, a másik irányban pedig a Citadella vonzza a tekinteteket. Amilyen gyönyörű, napos idő van, a víz visszaveri az ég kékjét és egyszerűen csak szép a látvány.

Letudva a nemzetközi minősítő vizsgámat, a tegnapi nap - a nyitónap - én is kisiettem ide, hogy elvegyüljek és ünnepeljek. Én vagyok az a beteg elme, aki a Könyvhetet és a Könyvfesztivált várja legalább annyira, mint más a karácsonyt... Tegnap remekül is sikerült a napom, sokkal jobb lett a rendezvény, mint a tavalyi! Nem csak a szebb helyszín miatt.

Ugyan nyitónap dedikálásokra nem tudtam menni - szombaton és vasárnap érdemes kilátogatni a könyveik dedikáltatni akaróknak - de volt más, amivel kárpótolhattam magam. Izgalmas volt látni, hogy kel életre a rendezvény. Egyes kiadók már kipakolva, harcra készen várták az olvasni szeretőket, mások most rendezgették a portékáikat, és így akárhányszor tettem egy kört, mindig volt valami új felfedeznivaló. Egy új könyv, egy új akció, egy új plakát...

Idén is vannak nagyon jópofa ötletek. A kedvencem az F mint megjelenése kapcsán, egy fotós keresős játék. A kötetet reklámozó pólóban, egy rejtélyes csuklyás alak járja a standokat fényképezőgéppel. Ha sikerül lekapnod, és bemutatod az F mint saját példányodat - az új Kalapos Éva könyv, nekem várólistás volt - a standnál, ajándékot kapsz.

Könnyen előfordulhat, hogy ahogy sétálsz és nézelődsz, megszólít egy szerző és mesél neked a munkájáról, a köteteiről. Nekem tegnap így sikerült megismerkednem az országjáró meseíróval, Böde Péterrel. Kisiskolásoknak készít mesekönyveket, színezőket és tart felolvasásokat, előadásokat országszerte. Nagyon közvetlen, vidám embert ismertem meg benne, akinek a lelkesedése ragadós. Nem csak az olvasás, a mesék is örökek!

De érdemes odafigyelni a bódék mögötti eseményekre is. Nem csak mi, vásárlók és könyvbarátok fáradunk el időnként, hanem a szervezők és a kiadók munkatársai is. El lehet csípni, ahogy visszavonulnak ide pihenni, leülni kicsit és csevegnek egymással. Olyan infókat lehet elcsípni, amit neked különben nem mesélnek el. Milyen kötetek és hogyan fogynak, mi a helyzet a kiadónál.

De, ha a standoknál álló munkatársakhoz fordulsz, akkor is nagyon jó dolgokat tudhatsz meg, és nagyon feltölt, engem legalábbis nagyon, hogy olyan emberekkel beszélgethetek, akik hozzám hasonlóan rajonganak a könyvekért, ismerik őket és tele vannak olyan infókkal, amiket jó megtudni. Kedvesek, barátságosak, segítőkészek mindenfele, és nem éreztem egy percre sem azt, hogy csak azért, hogy eladjanak valamit. Volt, akinél előre szóltam, hogy csak nézelődök, mégis hosszú percekig és nagyon kedvesen foglalkozott velem, és bemutatta az újdonságaikat. Mosollyal fogadtak, végig kedvesek és udvariasak, és búcsúzóul is mosollyal indultam, amit már én is fültől fülig, boldog vigyorral viszonoztam.

Sok-sok kedves és lelkes emberrel találkoztam, nem is tudom, kiket emeljek ki nektek. A Twister standjánál észrevették, mennyire sóváran nézegetem a Vörös betűkkelt, és elmesélték, már nem kell sokáig várnom a sorozat következő részére, már fordítónál van a 3. kötet, amit nagyon várnak sokan, nem csak nekem tévedt arrafelé sokat a szemem. A Maximnál még az online rendelésem adatait is szívesen egyeztették velem, és nagyon kedvesen fogadták minden variálásom, még a rendelésem is kiegészíthettem egy tétellel, hogy ne kelljen pluszba rendelnem és postaköltséget fizetnem rá. A Fumax - azok között voltam, akik ott kezdtek és Sandman díszkiadásra pályáztak. Akkor még nem érkezett meg, de akadt bőven néznivaló addig is. Ahogy egyre szépült a stand, és kerültek ki az újabb és újabb kötetek, még azt is engedték, hogy fotózzak nektek a blogra. Thor kalapácsa, menő mi? Átrendezhettem a standot is kicsit, hogy kedvemre fotózhassak. És igen, jól látjátok, közben megérkezett az Álmok Ura is, ez már az én példányom! A Loki nem, azt már tavaly megvettem, de ez illik Thor kalapácsához, nem igaz? A háttérben pedig Holló-Vaskó Pétert láthatjátok, aki újabb kötetek kicsomagolásán dolgozik éppen. Nagyon tündéri figura - ő maga is ír, az új kötete éppen a Könyvhétre jött ki. Meg is jegyeztem neki, hogy most sajnálom, hogy én előrendeltem, mert az előrendelések csak rendezvény után jönnek, így nem tudom dedikáltatni vele a könyvet. Tudjátok, milyen választ kaptam? Benéz az irodába, és ha még nincs becsomagolva a rendelés, lehet, hogy vár majd egy meglepetés, amikor megjött a könyvem és kinyitom...

Mondanom se kell, idén is sokan készültek ajándékokkal a vásárlóknak. Kaptam ajándék könyvjelzőket, de a kedvencem a 21. Század Kiadótól kapott vászontáska. A képen láthatjátok új szerzeményem is, az új Kordos-kötetet. Különben ez az a kötet, amit szombaton lehet dedikáltatni a szerzővel, és amiért legjobban fáj a szívem, hogy nem tudok ott lenni. De a könyv megvan, és a táska hozzá, szuper! Még meglepetés is ért, amikor kivettem a könyvet a táskából és fotózni kezdtem nektek - kaptam egy kitűzőt is a könyv mellé.

Boldogan indulhattam haza, sok szép új könyvvel és még több élménnyel. Utolsó pillantás a standokra, a Dunára és a világirodalom eme nagysága mellett elsétálva indultam a Deák térre, hogy a metró vihessen a vonatomra.

Cím: A gyilkos ház

Szerző: James Patterson neve szerintem sok zsáner rajongójának ismerős. Van sikeres ifjúsági, thriller és krimi sorozata is. Jó érzéke van ahhoz, hogy szerzőtársakkal alkosson, ezt éppen David Ellis-szel jegyzi közösen.

Műfaj: krimi, thriller

Cselekmény: a Gyilkos Ház. A pletykák szerint sötét hely. Jenna rég nem járt ott, nem is sejti, milyen hírnévre tett szert gyerekkori otthona. Ám amikor megölnek ott egy ügynököt és szeretőjét, a nőnek vissza kell térnie és olyan titkokra fényt derítenie, amit korábban elképzelni sem tudott volna. Mielőtt a Gyilkos Ház újabb áldozatot szedne...

Várható megjelenés: a Könyvmolyképző előkészületes könyvei között fent van, talán idén.

Miért várós?

• Bírom Patterson regényeit, tényleg jó orra van a sikerkönyvekhez.
• Amennyit tudok a történetről, felkeltette az érdeklődésem.
• Előre várom, hogy emberi ármány és gonoszság, vagy természetfeletti elem van az események mögött.
• Bejött az angol borító.

Tündéres, háborús, mágikus, harcos, szerelmes.

Feyre titkolni kényszerül, ki ő igazán, mire képes és ki lakik a szívében. A Tavasz udvarában lakik, óvatosan hárítja Tamlin közeledését, miközben kémkedik az igazi udvarának. Mert ő már az Éjszaka Úrnője, Rhys párja – de a tündérek világát újabb háborúba akarják belerángatni, és életbevágó lehet, amit itt Feyre megtudhat. Ráadásul lassan Lucien átállítása is sikerrel járhat, akit nagyon csábít, hogy Feyre átváltozott nővére a párja. Ha őt akarja, ahhoz Feyre a kulcs. A szökésük után még nagyobb tétekkel kell játszaniuk: Rhys az egész tündérvilágot igyekszik összefogni, hogy szembe tudjanak szállni az üst erejével, és megakadályozzák az emberek és tündérek közti határ lebontását. Ősi isteneket kell megnyerniük, miközben Feyre két nővérének is el kell fogadni, hogy örökre megváltoztak.

Sarah J. Maas egész jól bebetonozta magát a romantikus fantasy szerzők közé. Nálunk két sorozata megy, ez a kötet az egyik trilógia vége. (Igaz, neten már láttam, hogy a világtól nem búcsúzunk, tér még ide vissza Maas.) A kettő közül ezt szerettem jobban, bár itt is ugyanazt megfigyeltem, amit a másik sorozatban is.

A kezdet egy mese volt. Ezé a Szépség és a Szörnyeteg. Csak éppen annyira más környezetbe helyezve, feldobva egy egész tündérverzummal, hogy csak az alapmotívumot lehetett felismerni. Aztán minden kötettel egyre messzebb ment az eredeti történettől. Maas nem a kiszámítható történetszövők közé tartozik: a szereplői ritkán végzik annak a párjaként, aki az első nagy szerelmük. Ha arra gondolok, hogy Feyre és Tamlin milyen szerelmesnek tűntek az egész első kötetben…

A harmadik részre Feyre már az igazi mellett van, így ő szerelmi bonyodalmakat nem kapott erre a kötetre. A két testvére annál inkább okoz ilyen szinten is bonyodalmakat. Bár azt mondhatnám, hogy ez volt olyan szórakoztató és romantikus is egyben, mint a Tamlin – Feyre – Rhys háromszög…

Csakhogy Elain és Nesta a regény nagy felében idegesítő libaként viselkednek. Tündérek lettek: vagyis örökké szépek, szinte halhatatlanok, varázserőt kaptak. Mindketten nyavalyognak ezen, amit nem vett be a gyomrom. Most komolyan, mit sírnak vissza? Rendben, Elain elvesztette a vőlegényét, de amikor látjuk, kiderül milyen semmirevaló alak, és már áll sorban a helyes, megnyerő tündérherceg, hogy elnyerje a lány szívét.

A háborús részekkel is az volt a bajom, mint a két nővér szerelmi életével. Egyszerűen túl van írva. Van a regénynek cselekménye, történnek is az események, de mindent annyira elnyújtva kapunk meg, hogy az már fájdalmas. Ha közel 800 oldal helyett csak 600 lenne, sokkal jobban élveztem volna.

Mert Maas jó mesélő, és amikor sűríti az eseményeket, letehetetlen a kötet. Ennek a vége lett ilyen – a csata után van egy érzelmi csúcspont, ami remekül rárímel a regény első kötetének végére. Azért megérte végigszenvednem a hosszadalmas részeket is.

Változatosak a karakterek, valahol még a nővérek is, bár ők a nyavalygásukkal nem kicsit mentek az agyamra.

Az első két rész jobb, de a végére ez is jó lesz. A világában még sok a lehetőség is…

Maas: Szárnyak és pusztulás udvara – Mint fantasy: 70% tündérmese motívumok szerelmi szálakkal és háborúval, de túlírva.

Szubjektíven: 65% sok a mellékág, de a szereplőket még szeretem. Az eleje jobb volt…

Nagyvállalatos, kapcsolatos, átalakulós.

Rosa a Humán osztályt vezeti egy nagyvállalatnál. Mióta megözvegyült, leginkább a kollégái jelentik számára a családot. Keményen dolgozik, és mindent megtesz, hogy a cég leépítési tendenciája ellenére minél több kollégát meg tudjon menteni a kirúgástól. De be kell látnia, hogy a tanácsait nem mindig fogadják meg, csalódik emberekben, és néha későn veszik észre, kinek mi lenne a jó. Van, aki szenved a házasságában, és most egy viszony lehetősége kísérti meg. Van, aki gyűlöli az állását, de hiába igyekszik neki alternatívát adni, észre sem veszi. Közben Rosa kénytelen az egészségével is küzdeni: egy agyvérzést követően a kollégái összefogása kell, hogy a vezetés ne vegye észre, mennyit változott a nő, és nem előnyére. Abban reménykednek, sikerül a nyugdíjba vonulásáig eltitkolni, mennyire sokat vett el tőle a betegség. Még Rosa sem sejti, mennyire rossz a helyzet.

Legyek nagyon pikírt? A cím találóbb nem is nagyon lehetne. Ez fájt, nekem nem is kicsit. És nem jövő időben, hanem a múltban, amíg olvastam a könyvet. Nagyon nem tetszett, nagyon nem ezt vártam. Ez most egy hatalmas: CSALÓDÁS.

A legnagyobb bajom, hogy ez a könyv öreges. A szereplők átlag életkora az 50 év, de bőven vannak benne a hatvanas éveiket taposók. Harmincas és huszonéves talán egy akad benne, de a fiatal lány nem sokat szerepel, a harmincas férfi valamivel többet.

Egyszerűen képtelen voltam együtt érezni a gondjaikkal! Egy erős negyvenes, aki belekényelmesedett az állásába, bár ki nem állhatja? A nő, akinek már nyugdíjban lenne a helye, de azt képzeli, hogy nélküle el sem megy a cég? Még csak azt sem éreztem a kötetből, hogy ezek az emberek hasznos munkát végeznének. Most gonosz leszek, de abszolút meg tudtam érteni a vezetőséget, akik ezt a részleget is jócskán le akarták építeni.

Arról már nem is beszélek, hogy a magánéleti szálak a munkahelyi életnél is fájdalmasabbak voltak. Akkor szabályosan sokkot kaptam, amikor Rosa arról ábrándozott, hogy az egyik kolléga több is lehetne neki, mint kolléga és barát. Komolyan, 64-65 évesen ez a legnagyobb gondja? Igen megismerhette a kiszemeltjét, ha még azt sem tudta róla, hogy meleg. De legalább nem kezd ki vele, akkor félre is tettem volna a könyvet.

Több vállalati élettel, vagy ha legalább azt érzékeltem volna, ezen az osztályon mivel foglalkoznak, jobban tetszett volna a könyv. Így csak annak lett a krónikája, hogy melyik szereplő mitől szenved. Komolyan, ebben a regényben nincsenek boldog emberek! Mindenkivel rossz dolgok történnek, mindenki szenved – ok, az élet nem habos torta, de miért kellett ennyire a rosszra kihegyezni? Az nem vigasztal, hogy a végén kapunk pár táblázatot, amiből kiderül, hogy sikerült helyretenni az életüket. Sokra megyek vele, amikor ez a szenvedéseik krónikája.

Ami tetszett benne, ahogy körbemegy a szereplőkön, és mindenki elmondhatja a maga fejezetét a nagy egészből. Komolyan kár, hogy ez a saját siralmainak a gyűjteménye.

Most azon töröm a fejem, tényleg ennyire a mindennapi kínokra volt-e kihegyezve a regény, vagy csak nekem jött le ez belőle. De most nagyon ez az olvasatom. Az emberek nyomorultak és boldogtalanok, a multik meg nem emberbarát munkahelyek.

Medoff: Ez fájni fog! - Mint kortárs: 50% nagyvállalatok világába vezet, érdekes szerkesztésű, váltott elbeszélőkkel.

Szubjektíven: 20% hiányoltam a szerethető karaktereket, sok benne az öreg, untam is.

Ha meg fogok halni, akkor szeretnék élni egy kicsit előtte. Végül úgyis meghalok, de csak utána. (Lippincott: Két lépés távolság)

(...) a zsarnokság elől menekülni nem rossz, harcolni ellene még jobb, de mindent összevetve az ideális az, ha létre sem jöhet. (Rufin: Vad tengereken)

A szerelem ingyenes élvezet, ha működik, de ha elromlik, uzsorakamatot fizetsz a kellemes órákért. (Mitchell: Csontórák)

• Nem félsz, hogy meglógok?

Egy álmos kacaj volt a válasz.

• Sok sikert a sivatagban. (Chakraborty: Bronzváros)

Az otthon nem az a hely, amit sose hagysz el, kapitány, hanem ahova mindig visszatérhetsz. (DeConnick: Marvel kapitány)

Sir Arthur Conan Doyle-tól is kiéedemelte a címet, amire mindig is vágyott: Amerika Sherlock Holmesa.

Az viszont már kevésbé vallott Sherlock Holmesra, hogy Burns gyakran megvesztegette az esküdteket, állítólag egy gyanúsítottat is elrabolt, és rutinszerűen alkalmazta az orosz kémek piszkos technikáit. (Grann: Megfojtott virágok)

Hallottam mostanában háborús sokk szindrómaként is emlegetni - a megnevezés megfelelő, bár nem túl erőteljes figyelmeztetés azok számára, akik kezelni akarják. Biztosan akad számos, többé-kevésbé hatékony terápiás módszer, de ahhoz a végső orvosi bölcsességhez, miszerint jobb megelőzni, mint meggyógyítani, még nem sikerült felnőnie az emberiségnek. (Morgan: Törött angyalok)

A szex talán tényleg a halál ellenszere, de csak a fajnak kínál örök életet, nem az egyednek. (Mitchell: Csontórák)

Végtelen világok közt badarság végzetről beszélni, mégis reménykedem, hogy van olyan verzió, ahol boldogan élhetnek, amíg meg nem halnak. Még akkor is, ha az nem az én verzióm. (Gallay-Nagy: Poison of Love)

Csak a legritkább esetben folyamodtunk őszinteséghez, márpedig anélkül nincs barátság. (Rufin: Vad tengereken)

Harcos, titkos akciós, illegális üzletes.

Takeshi Kovacs nem pihenhet, újra háborúba kell vonulnia. A Sanction IV egy polgárháborúba sodródott bele, és a férfinak itt kellene hadba vonulnia. Se az ügy, se a harc lehetősége nem hozza lázba, amin az sem segít, hogy egy olyan burokban kell tengődnie, ami elég súlyosan megsérült. Így kap a lehetőségen, amikor felkérést kap egy titkos akcióra. A régi marsiak egy találmánya rejtőzik itt, ami jó pénzt érne meg sokaknak. Csak le kell menni érte egy régészcsapattal, begyűjteni a tárgyat és felvenni a fizetést. Ám arra nem készítették fel előre, hogy a tárgy sokkal értékesebb, mint valaha is képzelte volna. Ölni is képesek érte a Cégek, és a világ sorsára is hatással lesz, ki szerzi meg magának.

A gyorsan levonható tanulságok: ennek a regénynek semmi köze az előzőhöz. Oké, ugyanabban a világban játszódik, változatlan a főhős személye – ha a teste/burka nem is – és ez is sci-fi. De ha meg kellene mondanom, hogy az események a Valós halál előtt vagy után játszódnak, bajban lennék. Egy ideig komolyan agyaltam is, hogy ez előzmény.

Másodszor, a cselekmény egészen más, mint az előző részben. Itt már nincs nyomozás, és halvány nyomai sincsenek kriminek. Sokkal erőteljesebb a sci-fi vonal, mint a világban, mint a cselekményben. Eleve az, hogy egy más civilizációval, csillagközi utazással foglalkoznak. Kevésbé szórakoztató, erősebb a mögöttes tartalom.

Komplexebb a társadalmi üzenete is. Az előző kötetben azt láthattuk, hogy a gazdagok mindent megengedhetnek maguknak. Most azt láthatjuk, hogy a nagy cégek még rosszabbak lehetnek. Káosz, háborúk mindenfelé, őket meg a nyerészkedés érdekli, de az nagyon. Annyival több a kép, hogy nincsenek jó oldalak. Kit tudnánk a cégek ellen oppozícióként, jobb választásként megnevezni? Senkit.

Itt Takeshi sem egy hős, sokkal inkább egy nyereségre hajtó kalandor, harcos. Hiszen nem azért akarja a leletet, hogy azt az emberiség javára használják fel, hanem a saját hasznát nézni. Zsoldosként van jelen itt, ha azért a történetben a külső behatásokra ez-az változik is.

Nem sikerült megkedvelnem a szereplőket. Olyannyira nem, hogy nagyon meg se jegyeztem, ki-kicsoda. Igazából csak a végén tartottam fontosnak, amikor már tudni lehetett, hogy van egy áruló, majd le is leplezték. De bárki lett volna, az se hatott volna meg különösebben. A hősök vagy a gonosztevők, a szélsőséges karakterek, akik hatást váltanak ki belőlem. Itt nem volt egyik kategória sem. Nincsenek hősök, igazából gonoszok sem. Vagy mindenki az, hiszen ebben a történetben ember embernek farkasa.

Akció és sci-fi keveréke, erőteljes sci-fi hatásokkal végig. Talán ezért nem is kötött le annyira, a komoly sci-fikkel még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Az előző kötetben ott volt a nyomozás, amit követhettem. Most nincs.

Az érezhető, hogy mennyire komplex a szerző megálmodta univerzum. Tele van népekkel, történetekkel, hitekkel és háborúkkal. Térben is időben is tág: ahogy már említettem, annyira, hogy a cselekmény idejének meghatározásával bajba is vagyok.

A borító megint ütős, de azért kár, hogy nekem ez a legerőteljesebb benyomásom.

Ez már egy másféle sztori, vajon a 3. kötet is ennyire más lesz, mint az előzményei?

Morgan: Törött angyalok – Mint sci-fi: 85% kalandos, bővíti a történetet, új színeket mutat a világból és a hősből is.

Szubjektíven: 35% a krimi szálas első rész hiányzott, ez kezd nekem nagyon sci-fi lenni.

5: Tvrtko kötetek - riportkötetek, így a világ elképesztő vagy érdekes történetei mellett a szerző személyét is közelebb hozzák. Nem csak krimi van bennük, de az is. Szita Bence története ugyanúgy bennük van, mint annak a kísérlete, hogyan vezetnek részegen az emberek.

4: Patterson: Gyilkos hazafi - a dél-amerikai származású srácon már korán látszott, hogy egyszer nagy sportsztár lehet belőle. Szárnyalt a pályán. Ám az apja halála elég volt hozzá, hogy valami végleg eltörjön benne. A bandáknál talált vigaszt, és amikor valóban sztársportoló lett, sem szabadulhatott. Hernandez története a legnagyobb stadionokból vezet a börtön felé.

3: von Schirach: Bűnös? - egy osztrák ügyvéd, aki elmond pár történetet a praxisából. Olvasmányos, mellette valódi történetek valódi emberekről.

2: Dr. Magyar: A védő - a Bűnös magyar változata. Az egyik legismertebb magyar védőügyvéd mesél az eseteiről, de a neveket elhallgatva. Azért a szemfüles olvasók rá fognak ismerni erre-arra. Pláne, hogy van benne olyan sztori is, amit a másik fél is megírt memoárjában.

1: P. Gál: Gyilkosokkal szemtől szemben - újabb riportkötet a listán, de ez sokkal szélesebb spektrumot vállal fel. Megszólaltatja az ismert bűnesetek több szereplőjét. Van benne interjú gyilkosokkal, rendőrökkel, ügyészekkel és védőkkel, bírókkal, az áldozatok rokonaival. Emberi, ugyanakkor témánál fogva borzalmas. Iszonyatos, egy kis pénzért is mire képesek az emberek egymással.