Melyik mostanában olvasott/blogon bemutatott könyvre asszociáltok az alábbi képből?

Megoldás: Tovább!

Háborús, zsidókat mentős, szerelmes, kötelességtudatos.

Eva Rosselli jó körülmények között, egyedüli gyerekként, apja elkényeztetett kedvenceként nevelkedett Firenzében, az 1920-30-as években. Élete kétszer fordult nagyot: először, amikor Amerikából hazaköltözött Blanco, és magával hozta a lánynál 2 évvel idősebb fiát is. Eva és Angelo legjobb barátokként nőnek fel, de nagyon hamar többet éreznek a másik iránt, mint barátságot. De minden közöttük áll: a lány zsidó, míg Angelót papnak szánja a család csonka lába miatt. A fiúban meg is van az elhivatottság, és a szerelem helyett a papi hivatást választja. Másodszor, amikor Hitler hatalomra jut, és az olaszok is megkezdik a zsidók gyűjtését, kivégzését. Angelo siet Eva megmentésére, aki aktív részese akar lenni a nácik elleni harcnak. A római SS egyik vezetőjének lesz a titkárnője, kémkedik és pénzt lop nekik. Miközben az életükkel játszanak, a párnak azzal is szembe kell nézni, milyen érték a szerelmük, amit nem elnyomni, hanem megélni kellene.

Érdemes különbséget tenni történelmi romantikus és romantikus történelmi regények között? Szerintem igen, mert nagyon más arányokkal dolgoznak. A történelmi romantikusban a történelem csak díszlet. Ezek romantikus regények, amelyek más korban játszódnak. Sok köztük a limonádé, amiben teljesen mindegy a környezet is, a lényeg, hogy a két szép és egymásnak teremtett lélek egymásra találjon. A romantikus történelmiben viszont fontos, hogy mi és miért történt. Itt is lehet szerelem, itt is lehet szenvedély és románc, de korban elhelyezve, illeszkedve a korszakhoz.

Amiért ezt ennyire fejtegetem, mert Amy Harmon kötete szerintem mindkét kategóriába beillik, így mindkét zsáner kedvelőinek fogára való falat lehet. Az eleje inkább romantikus. Arról mesél, hogyan szeret egymásba a két főszereplő. Az, hogy milyen korban járunk, teljesen lényegtelen. Az egymás iránti elkötelezettség, a kamaszokat megcsapó testiség, a leküzdendő akadályok a fontosak.

Majd a regény harmadától aktív formáló, már szinte szereplő a történelem. A katolikus egyház és a pápa viselkedése, helyzetfoglalása máig vitatott a megítélésben. Harmon egy pozitív képet közvetít, amiben az egyház aktívan segítette a zsidókat. Amit a szemükre lehet vetni, hogy a titkos műveletek védelmében nyíltan nem tettek többet. Valamennyi igazsága lehet, de kétlem, hogy ennyire egyértelmű lett volna a helyzet. A pokol, amibe az olasz zsidók találták maguk, a folyamatos megszorítások, majd a táborok és a deportálás, ezt viszont nagy erővel és hitelesen hozza az írónő.

Külön örültem O’Flaherty atya megidézésének – igen, elég nagy kedvencem a Bíbor és fekete, amiben Gregory Peck játszotta az atyát, amilyennek minden papnak lennie kellene.

A háború poklában hőssé nőnek a szereplők, és Eva is sokkal szimpatikusabb lehet, mint a kötet elején. Az érdekesebb karakter Angelo, akinek a szerelem vs. papi hivatás harcot is meg kell vívnia. Tetszett, ahogy ezt a vonalat vitte az írónő.

Ezért elnézhető, ha a kötet a szerelmes részeknél nagyon szentimentális. A mesebeli vég is bocsánatos bűn, kellett a romantikus regények klasszikus zárlatához.

Zárszó? Passz. Negyed órája nézem ötlettelenül a képernyőt, így csak kiteszem a pontot.

Harmon: Homokból és hamuból - Mint romantikus történelmi: 80% szenvedélyes, szentimentális, közben a történelem is része.

Szubjektíven: 75% az elején át kell jutni, néha sok a nyál is, de a római részek ütöttek.

Felfedezős, jobb világért küzdős, háborús.

1952-ben járunk. A császár II. Habsburg Árpád, akit több komoly gond is gyötör. A fejlesztéseket elhanyagolják, a nihilista Oroszország egyre ijesztőbb ellenfél. Még legfájóbb, hogy a politikai helyzet miatt nem veheti el a szerelmét és menyasszonyát, az utolsó Romanov hercegnőt. Egy séta során fut össze székely katonájával, Dáviddal. Neki is megvan a maga baja: menyasszonyát a családja eladta egy lánykereskedő intézetbe. Árpád ad neki egy megbízást, cserébe biztosítja, hogy Rozálit kiszabadíthassa és elrejthesse Dávid, amíg Amerikában sikerre viszi a találmányát. Az ichor forradalmasítja a tudományt, elkészülnek az első repülőgépek is. Dávid egy jobb világot akar építeni, de a gazdagok és az oroszok folyamatosan akadályozzák, még háborúba is sodródik miattuk a világ.

Jókai Mór a nagy magyar mesélőként él irodalmunk történetében. A magyar szabadságharc krónikása, romantikus kaland- és szerelmes regények fáradhatatlan alkotója. Azonban van egy-egy kötete, amiben belekóstolt valami másba is. Ezek a kevésbé ismert kötetei, de aki szereti az író munkáit, érdemes beleolvasnia ezekbe is!

A jövő század regénye csak nagyon kis mértékben emlékeztet a klasszikus Jókai regényekre. Amikor arról mesél, hogyan vált a Szabina foglyává Rozáli, és Dávid milyen erőfeszítéseket tesz, hogy megmentse. Amikor az orosz cárleány inkább halálos és fertőző betegek ápolásával foglalkozik, minthogy hozzámenjen a szerelméhez és ezzel kirobbantson egy újabb háborút. Alexandra alakja, aki a regény legnagyobb gonosza, egy kétszínű, álnok és okos asszony, minden fejlődés és jó ellensége – sok rokon vonással a Baradlay fivérek életét megkeserítő Alfonsine grófnővel. Az ilyen szálak, karakterek megidézik mindazt, amiért Jókai klasszikusunkká emelkedett – amit szerettem a történeteiben.

De ennek a regénynek a nagyja más. Bemutat egy kitalált, elképzelt világot – ahogy Jókai megálmodta a 100 évvel későbbi világot. Amelyben elfér egy amerikai, néger milliomos. A nihilista Oroszország, mely igencsak emlékeztet arra, amit mi majd kommunizmusnak hívunk évtizedekkel később. Az ichor, a repülő szerkezetek, a regény technikai világa. Sokszor olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy Verne regény lenne a kezeim között.

De olvasni nem könnyű. Sok minden, amire ma már szavunk is van, akkor még nem volt. Az elektromosság itt még delej. Sok a latin szöveg. Mivel tudományos fantasztikus a történet, nincs meg benne az a mesélősség, már szinte anekdotai hang, ami olvastatná a fejezeteket.

Helyenként a történet is nagyon leáll, és nagyon hosszú fejezetekkel lassítja az eseményeket. A háborúk leírása, hosszú és unalmas. Az esszészerű fejezetek, amikor elmeséli a kitalált jövő különböző aspektusait, például hit és tudomány kapcsolatát – valahol érdekes, mit gondolt Jókai, de szórakoztató vonala egyáltalán nincsen.

Mivel annyira az elméletek regénye ez, a karakterek is halványabbak. Jókais vonásokkal, de sekélyen. Dávid tipikus Jókai hős, aki mérnök ember, hűséges férj és apa, becsületes ember és jó barát. Árpád emberként nem lenne rossz, de királyként sok mindenben kötve van a keze, és nem képes tenni ezek ellen. A nők, Szása kivételével, szépek és erényes, méltó társak.

Egyszer el lehetett olvasni, de Jókai történetei közül a hagyományosak jobban tetszenek.

Jókai: A jövő század regénye - Mint kalandregény: 60% saját korában sci-fi is. Néhány romantikus fordulat, sok idea.

Szubjektíven: 40% a Jókai romantikus szálak tetszettek, de a jövőkép… furcsa volt.

Cím: Their Fractured Light

Szerző: Amie Kaufman, Meagan Spooner közös története. A szerzők külön-külön is aktívak, de ez a közös regényük bestseller lett, és magyarul ez jelent meg tőlük.

Műfaj: YA, sci-fi, disztópia

Cselekmény: Corinth, a civilizáció központi bolygója, ahol a LaRoux Industries székel. A fiatal hacker, Gideon nagyon fel akarja törni a rendszerüket. A gyönyörű és okos Sofia, aki bárkit rávesz bármire, az apja gyilkosain akar bosszút állni, és a LaRoux a célpontja. Külön dolgoznak, míg össze nem találkoznak, és rá nem jönnek, össze kell dolgozniuk a cél érdekében. Együtt még esélyük is van.

Várható megjelenés: angolul már 2015-ben kijött, magyarul még nem hallani róla. De az első két részt a Könyvmolyképző kiadta, erősen bízom benne, hogy a harmadik is meg fog jelenni náluk.

Miért várós?

• Szeretem ezt a sorozatot, a polcra akarom tenni a trilógia zárását is. Lehetőleg magyarul.
• Eddig bőven maradtak megválaszolatlan kérdések és rejtélyek – nagy eséllyel ebben lesznek a válaszok.
• A fülszöveg alapján bírni fogom mindkét főszereplőt.
• Disztópia, ármánykodó nagyvállalat elleni harc, szerelembe eső fiatalok – jól hangzik!

Történelmi, háborús, bosszúállós, barátságos.

1774-ben két 16 éves suhanc találkozik össze: az egyik a menyasszonyához tartó, gazdag és szépreményű francia márki, Gilbert La Fayette. A másik egy kirabolt fattyú, Szalma Jason. A márki kisegíti a bajba jutott fiatalembert, akiben saját tükörképét látja meg. Nem is sejti még, mennyire ráérzett az igazságra, mennyire egymás alakmásai ők ketten. Az életük összefonódik, és Jason majd a márki hű embere lesz hosszú éveken át. Vele örül a gyermekei születésének, mesterlövészként szolgálja az amerikai függetlenségi háborúban, majd a francia forradalom véres napjaiban is ott áll La Fayette mellett. A két világ bajnoka mellett, hős katona és államférfi mellett, aki nem is sejti, kit rejt Szalma Jason álarca.

Honnan ismerjük mi a történelmi személyeket? Ma már a többség nem a történelemkönyveket, pláne nem forrásanyagokat fog megnevezni. Filmek, regények, tömegkultúra. Leónidasz? This is Sparta! – 300. William Wallace? Mel Gibson. De végtelen hosszúra nyújthatom a listát: I. Erzsébet és Stuart Mária, Mary és Percy Shelley, Anna királynő kedvenceivel, Colette – csak páran az utóbbi hónapok filmjeiből.

A sorba az esetemben beillik La Fayette márki alakja is. Akit ugyan nem filmből, de musicalből képzelek magam elé. Ahogy a Hamiltonban franciául duruzsol az amerikai államférfiak mellett, még a dallam is a fülemben cseng. De ki volt La Fayette márki?

Izolde Johannsen regényéből kibontakozik előttünk az alakja. A kötet 1774-1793 közötti eseményeket fogja át, mindig a fontos epizódokra irányítva a fókuszt. Egyaránt látjuk magánéletének nagy eseményeit, mint a házassága, a gyermekei születése, a gyásza az elsőszülött kislánya halálakor, és a történelemformáló tetteit. Vele tartunk a függetlenségi háborúba, látjuk, ahogy próbálja a királyságot megmenteni a pénzügyi válság, majd a forradalom kezdetén. Már életében két kontinens hősének nevezték, nem véletlenül.

Kalandos, pörgős a regény, aminek sokat ad az is, hogy egyszerre hozza közel a történelmet és az embert, aki mindezt átélte. Nagy embernek láttatja a franciát, aki tele van erényekkel. Művelt és intelligens, jószívű, bátor. De nem mesehős mégsem, ugyanolyan esendő ember, mint bárki más. Kicsit bántott is, noha így igazi a karakter, amikor nem tud ellenállni egy-egy kísértésnek, és sérül a hősies máz rajta. Ok, nekem bökte a csőröm, amikor a barátai bordélyba mennek, magukkal viszik és képtelen nemet mondani, hiába szerelmes is a nejébe.

De, van még egy nagy trükk az írónő tarsolyában. Megkapjuk tőle Szalma Jason portréját is, és az ő titkos tervét. Akinél már 16 évesen ott a kötél, amivel királyt akar ölni. Akinél már az elején is érezni, hogy van egy nagy titka, hogy nem az, akinek mondja magát. Aki benne van csibészségekben is, de tele van nemes tulajdonságokkal is. A regény egy pontján már sokkal szívesebben olvastam a vele történő eseményeket, mint La Fayette kalandjait. A kötetnek lesz folytatása is, én várom is nagyon – és nem a márki miatt, hanem az érdekel, Jason élete el tud-e rendeződni, mi lett/lesz a kisfiával.

Nagyon tetszett, ahogy a vége ismeretében nyilvánvaló, hogy Jason és Gilbert tükrei egymásnak. Ahogy barátok annak ellenére, hogy ősellenségek is lehetnének.

Nyárra láttam már előjegyzési listán a 2. kötetet, alig várom, hogy megérkezzen Napóleonnal!

Johannsen: Megölni a királyt! – Mint történelmi: 85% jó karakterábrázolás, történelmi és személyes történetek ütős egyvelege.

Szubjektíven: 75% tetszett a két hős párhuzamos története, a nagy személyek emberi arca.

Nyomozós, kosztümös, romantikus, zárdai életes.

Blanca álcája megáll, sikeresen bekerül a Sant’ Ambrogio zárdába. Már az első nap tapasztalnia kell, hogy Katharina hercegnő nem túlzott. Nőiségében alázzák meg, a szüzességi vizsgálat egy erőszakkal ért fel. A lány már nem csak a húgaiért, de az itt szenvedő novíciákért is kész kémkedni, és leleplezni Maria Luisa nővér mocskos ügyeit. Miközben a rajztehetsége miatt felfigyelnek rá, ő a némaságba menekült Elena barátságát és segítségét igyekszik megnyerni. Kutakodik, és egyre sötétebb titkok nyomára bukkan. Eközben Marco is álcába bújik, gyóntatópapként jár be és igyekszik a törvény előtt felelősségre vonni a zárda romlott vezetőit, és korrupt feletteseiket. A férfinak szembe kell néznie azzal is, hogy Blanca egyre többet jelent a számára. Lehet számukra jövő?

Ahogy az első résznél írtam, a második részre összpontosul a krimi. Az elsőben megismertük a szereplőket, a vádat, amit be kellene bizonyítani. Most pedig jöhet a kémkedés, nyomozás és a felelősségre vonás. Tetszett az első rész is, de ez talán jobban. Eseménydúsabb lett.

A cselekmény megint két nézőpontból bontakozik ki. Marco a zárdán kívül, Blanca a nővérek között keresi az igazságot és a bizonyítékokat. Fordult a hangsúly is: az első részben Marco szálát találtam izgalmasabbnak, az volt a krimisebb. Most Blanca részei az izgalmasabbak, a nyomozás tényleges része.

Érzelmileg is fordul a kocka. Míg korábban a lány volt tele érzelmekkel, és az élete eseményeit ezek köré szervezte, most Marco kénytelen szembenézni magával és a vágyaival. Tetszett a folyamat, ahogy a karakter fejlődik érzelmi téren. Amikor megismertük, önpusztító, élvezetekbe menekülő férfi volt. De most szerelmes lesz, lassanként ezt fel is ismeri, és képes változni miatta. Komolyodik, életcélt talál, és meglepő gyengédséggel közeledik a lány felé.

Ha most úgy tűnik, van komolyabb szerelmi szál, hamar kiábrándítok mindenkit: Blanca még nem is gondol ilyesmire, egy friss nemi erőszak élmény után ez nem is meglepő. Marco is küszködik magával is, azzal is, mennyire és hogyan közeledhet a nőhöz. Így a sorok közül ki lehet olvasni az érzelmeket, de hagyományos értelemben nincs szerelmi szál. (A 3. kötetben lehet, hogy ez változni fog.)

Ha már emlegetem, hogy őszre tervbe van a harmadik rész, hamar egy tippem is megosztom. Ott 5 évvel később vesszük fel a fonalat. Leona ott 17 lesz, és már itt van egy elgondolkoztató rész róla, amikor beismeri, hogy nem a nővére, ő volt az elvakult késelő. Szerintetek angyal vagy démon lesz belőle? Esetleg egy önbíráskodó? Majd kiderül.

A szerző stílusa is ismerős lesz, akik már olvastak R. Kelényitől. Minimálisan nyelvében is jelzi, hogy nem mai a történet. De nagyon mesélős, olvasmányos a szöveg, nagyon könnyen haladni fejezetről fejezetre.

Az üzenete mai, simán illeszkedik a #metoo kötetek közé is. Mesél arról, hogyan használták ki a nőket, és mennyire tehetetlenek voltak ellene a XIX. században. Míg nem ismerte fel valaki, hogy vannak eszközei. Harcolhat magáért, jobbat és többet érdemel, mint amit kapott.

Végül, az alapja igaz történet. Ez ad neki némi pluszt, bár engem nem lep meg, hogy milyen botrányok mentek az egyházon belül. Voltak, vannak, lesznek is – ki is ábrándultam már.

R. Kelényi: Mennyei bűnök 2. – Mint történelmi krimi: 80% hangulatos, jó tempójú, hiteles szereplőkkel, szórakoztató krimi.

Szubjektíven: 83% a rejtély és a krimi lehetett volna több, de bírom a szereplőket, hangulatot.

Amit mondanak: Nem szeretnének kémkedni a barátaik után.

A valóság: Semmire sem vágynak jobban, mint hogy mindent tudjanak a barátaikról, és ítélkezhessenek felettük.

Ipso facto: Mark Zuckerberg, a Facebook társalapítója 55,2 milliárd dolláros vagyont halmozott fel.

Amit mondanak: Nem érdekli őket a kikötözős szex, a dominancia és a szadomazochizmus.

A valóság: Szeretnének az egyetemista lány és a dúsgazdag üzletember közti BDSM-szexről olvasni.

Ipso facto: A szürke ötven árnyalatából 125 millió példány fogyott el.

Amit mondanak: Szeretnék, hogy a politikusok körvonalazzák a konkrét szakpolitikai véleményüket.

A valóság: Szeretnék, hogy a politikusok megkíméljék őket a részletektől, de keménynek és magabiztosnak tűnjenek.

Ipso facto: Donald Trump. (Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik)

Valódi adottság segíteni másoknak, hogy másképpen lássák a világot. (Ross: A királynő felemelkedése)

Ha eljön a Gonosz, hogy megtérjen, és már nem lesz többé Gonosz, akkor mihez képest lehetünk mi jók? (Kal Pintér: Atyavilág)

• Mi pedig egyszer voltunk egy olyan szállodában, Észak-Walesben – vette át a szót Hugh -, ami olyan volt, mint egy temetkezési vállalat. A szoba csordultig volt művirággal, az egyik ráadásul talapzaton állt a sarokban.
• El sem hinnék, milyen nyomasztó volt – tette hozzá Bronwen fintorogva -, pedig az volt. Először nem tudtam megmondani, miért. Aztán rájöttem, hogy a virágdíszek pont olyanok, mint egy ravatalozóban.

Hugh megborzongott.

• Alig aludtam valamit. Egész éjjel azt vártam, mikor ugrik ki a szekrényből egy fej nélküli hulla. Ráadásul a tulaj magas, vékony figura volt, kétoldalt kopaszodó sötét hajjal, mint valami vámpír. (Pollard: Visszatérés a kis francia panzióba)

A Facebook nem digitális igazságszérum, hanem amolyan „hencegjünk a hiper-szuper életünkkel” - szérum. (Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik)

Teljesen mindegy honnan jöttek, a kölykök mind ugyanolyanok… Kegyetlenek. (Remender & Craig: Orgyilkos osztály)

Azért dolgozott, hogy ne kelljen soha szívességet kérnie, hisz tudta, a kegyes szívesség mindig drágább, mint bármi más, amiért fizet. Tudta, ha valamit azért kap, mert kéri, mert mások szánalmára, jóindulatára apellál, azt többszörösen megfizeti majd. (R. Kelényi: Mennyei bűnök)

Igaz, hogy Hibbanton a kívánatosnál kissé gyakrabban esett az eső. Az is lehet, hogy egy picurkát talán szeles, mocsaras, sziklás és hangás vidék volt. És kétségtelenül akadtak ennél tisztább egek, gazdagabb földek, valahol a tengeren túl. De Hibbant volt a Huligánok otthona, és talán végső soron más nem is számít. (Cowell: Így utazz sárkányviharon)

• Áldozati tőrként használták, embereken és állatokon egyaránt.
• Jaj, csak állatokon ne!

Ethan horkantott egyet.

• Mert az emberáldozat oké?
• Nem feltétlen – válaszoltam. – De állatokat ölni? (Cooke: Az elvadult küldetés)

Mindannyiunknak szüksége van képzésre, hiszen egyikünk sem születik későbbi szakmája mesterének, még ha némely tudósok ezt is állítják. (Ashley: Gyilkosság a cselédfertályban)

Az úszóverseny hagyományos viking időtöltés volt, és mivel a vikingek kissé lököttek voltak, úszni sem úgy indultak, mint mások, hanem teljes fegyverzetben: kardokkal, fejszékkel, tőrökkel meg a többivel felszerelkezve. Fel sem merült bennük, hogy így nehezebb fennmaradniuk a víz felszínén. (Cowell: Így utazz sárkányviharon)

A boldogság csupán a fájdalom hiánya. (Remender & Craig: Orgyilkos osztály)

Egy hét is beletelt, mire a várost vezető atyákat egy gyorsító rendelet segítségével tömegesen pappá szentelték. És ekkor elszabadult a mennyország. (Kal Pintér: Atyavilág)

Úgy neveztem el ezt a grafikont, hogy „Inni, dolgozni, imádkozni.” Az emberek tizenéves korukban isznak. Huszonéves korukban dolgoznak. Harminc felett pedig imádkoznak. (Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik)

• Szerintem fel kellene áldoznod valamit – mondta Ethan.
• Önként vállalkozol? (Cooke: Az elvadult küldetés)

Egyáltalán nem kellene, hogy szóba kerüljön egy-egy bíboros szerelmi élete. Már önmagában az is visszataszító, hogy némely papoknak van szerelmi élete. (R. Kelényi: Mennyei bűnök)

Kalandos, hajózós, barátságos, Amerikát felfedezős, kalózos.

A vikingek szeretnek úszni, barátságos úszóversenyen is szívesen és hagyományból vesznek részt. A törzsfők, Bősz- Böhönc, Pléhpofa és Bögyös Berta még fogadnak is, hogy a győztes kívánságát teljesíteni fogják. Hablaty csak szeretné túlélni ezt az egészet, és messze elkerülni Takonypócot, akinek a legyőzését az apja elvárná. A nagyapja fura szavait értelmezni sem próbálja. Esélytelen, hogy 3 hónapot a vízen töltsön. Ám a vikingek cseles népek, és mire a fiú észbe kap, barátaival már elrabolta pár sárkány és Buggyant Agyalágy fogságában találja magát. Ő elhatározta, hogy apját követve Amerikába távozik, birodalmat alapít – ehhez kell Hablaty ketyegő szerkezete és a fiú is, hogy értelmezze neki a jeleket. Míg a kis csapat a szökésen töri a fejét, új szövetségeket kötnek, otthon a szüleik élete múlik azon, időben visszaérnek-e gyermekeik, akikről semmit sem tudnak.

Cowell általában úgy írja az Így neveld a sárkányodat köteteit, hogy ne legyen kötött a sorrend. Akár össze-vissza is olvashatóak a részek, és nem okoz zavart, ha valakinek egy rész kimaradt, vagy akár több is. Minimális utalások akadhatnak korábbi kötetekre, de ilyenkor élőlábban megtalálható, melyik kötetben az esemény, amire utal.

Ez a rész ettől minimálisan eltér. Ugyan önállóan is értelmezhető az eseménysora, de szervesen kapcsolódik egy korábbi részhez. (4. Így védd ki egy sárkány átkát) Újra feltűnik Buggyant Agyalágy és vikingjei, akik a régi álom nyomában járnak. Már tudjuk – aki olvasta, Agyalágy apja hogyan járt Amerikában és hozott krumplit szuvenírként. Tudjuk, milyen viking Agyalágy, miről álmodik. Most pedig a megvalósítás jön. Lehet érteni a 4. rész nélkül is, de sok mindent érthetőbbé tesz, ha ismerjük az előzményeket.

A cselekmény a szokott formátumban bontakozik ki: jön egy erőpróba, amin Hablaty és Halvér hátránnyal indulnak, Takonypóc ki is szúr velük, amennyire csak tud. Majd még nagyobb bajba keverednek, de barátokkal és ésszel megmenekülnek, hogy aztán a felnőttek is leckét kapjanak általuk. Érdekes is, hogy Pléhpofa minden kötet elején sajnálkozik a fia külleme, készségei miatt, a végére mégis mindig büszke lehet rá. Kár, hogy ezt a következő kalandra mindig elfelejti… nem egy észlény szegényem. De a gúnyt félretéve a cselekmény váza ugyanaz, mint az eddigieké.

Most mégsem esett rosszul, elég ötletes hozzá a cselekmény. Tetszettek Agyalágy ötletei, aki tényleg félúton volt egy feltaláló zseni és egy őrült között. Egy viking da Vinci? Azért ennyire messze nem mennék, Leonardo nem volt egy vérszomjas gyilkos is a zsenije mellett. Tetszett az amerikai kaland gondolata is, ha a józan eszem tiltakozott is ellene. Mert én tudom, hogy Amerika Amerigo Vespucciról lett elnevezve, aki jó 1000 évvel később élt, vagyis a vikingek legfeljebb jósgömb igénybe vételével nevezhették a földrészt Amerikának.

De ez nem is történelem, gyerek kalandkönyv. Ami megint humoros, kalandos, és hozza a szokott minőséget. Amibe beletartoznak a különös rajzok, mert még mindig nem szépek. Meg a beszélő nevek, amelyek bántják a fülem. Bősz- Böhönc… inkább nem is megyek bele mélyebben, szerintem értitek nélküle is.

A kaland folytatódik tovább, jövő hétre olvasom a 8. kötetet is!

Cowell: Így utazz sárkányviharon – Mint gyerekkönyv: 85% kalandos, humoros, és továbbra is finoman értékekre nevel a kötet.

Szubjektíven: 90% lehet, hogy ismerős zsánerekből áll össze, de humoros és szeretnivaló.