- Tolvajok tánca: a Gabo folytatja Pearson fantasy sorozatát. A 4. rész, de új főszereplőkkel.

- Közelgő vihar - ifjúsági, lóversenyes a Mórától.

- Semmi lány - Metropolis Média kicsit sci-fi, kicsit dráma, még kicsit utána kell olvasni.

- A kapitány küldetése - kosztümös történelmi a Libritől.

- Látszólag normális - a Partvonal thrillere.

- Kedvenc nővér - a Libri thrillere. (Várhatóan csajos.)

- Hajnal - sci-fi és Agave.

Hirtelenjében ennyi, de ha találok új érdekességet, lesz Heti meglepetés!

Március

11. Murray: Visszatérő végzet - thriller 5/4

12. Cowell: Így lehetsz kalóz - gyerekkönyv 5/5

13. Steadman: Zavaros vizek - thriller 5/4

14. Bloom: Közös titkaink - dokumentumregény 5/2,5

15. Ames: Sosem voltál itt - krimi 5/4

      R. Kelényi: Az ártatlan - romantikus történelmi 5/4

16. Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes - new adult 5/2,5

      Tammet: Kék napon születtem - dokumentumregény 5/1,5

17. Dick: csordulj, könnyem, mondta a rendőr - sci-fi 5/2,5

      Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt - humoros 5/3,5

Ezzel zárul a hét.

Utazós, kalandos, jobb emberré válós.

Hathdarab középkorú indiai fakír, aki először látogat el Európába. Az útiköltséget a falubeliek szedték össze, akik elhitték neki, hogy egészségügyi gondjait csak így lehet megoldani. Igazából egy IKEA szöges ágyat akar megvenni, amire az unokatestvére nyomtatott is neki egy hamis, 100 eurós bankjegyet. Átveri a cigány taxist is, majd berendeli a kiszemelt terméket. Még egy francia nővel is elbeszélget, aki komolyan megtetszik neki. Csak, sajnos, nem sikerül a tervek szerint az este. Egy ágy alatt elrejtőzött, majd kényelmesen megvacsorált, de este rendezték az üzletet, és pont azt a szekrényt indították el Angliába, melyben a fakír menedékre lelt. Illegális bevándorlók közé keveredik, és Barcelonába reptetik őket. Hathdarab csak Párizsba akar visszajutni, de előtte kap még leckét emberségből Rómában és Líbiában is.

Mindenkinek megvan a technikája, hogy a filmet szereti-e előbb megnézni, vagy elolvassa a regényt, amiből adaptáció készült. Az esetek nagy többségében a regénnyel kezdek, utána jöhet a film is. Néha azonban megesik, hogy látok egy filmet, ami még tetszett is, majd kiderül, hogy egy regény az alapja. Ha tetszett a film, jó eséllyel be fogom szerezni a könyvet is. Így akadt Puertolas története is a kezembe.

Sajnos, most nem jó a végkövetkeztetésem. A filmben volt egy csomó szerethető vonás, bájos és kellemes volt, pont azokon a pontokon módosították az eredeti sztorit, amivel szerethetőbbé tették az alkotást. Így a regényt csalódásként éltem meg, mert hiányoltam a film változtatásait. Olyan kisebb ügyekkel kezdve, mint a főszereplő kora és kinézete, olyan nagyobbakkal, mint a tanári munka.

A cselekményre azonban igaz, hogy nagyon pörög. Hősünkkel megállás nélkül történnek a félreértések és kalandok, nem lehet unatkozni a köteten. A humort is több oldalról önti ránk a szerző, fenntartva a regény hangulatát egészen a záró sorokig.

A helyzetkomikumot még szerettem is, de a regénybe beletett nyelvi humor nekem nem tetszett. A nevekkel akartak poénkodni, de én inkább éreztem sértőnek és nagyon sztereotípiának, mint viccesnek. Hogy el tudjátok képzelni: vesz egy indiai vagy afrikai nevet, majd zárójelben megjegyzi, hogy ejtsd ki. Valamiért mindig olyanokra lyukad ki, amelyek beszélő nevek lesznek, gyakran meg sértőek is. Csak egy nem sértő példa: egy falubeli rozoga öregember neve Yarbishebir (ejtsd: Járni se bír).

A regény üzenete se feltétlenül tetszett nekem. Egyrészt, simán kiáll a stiklik mellett. Ha az életben maradás a tét, akkor minden megengedett. Hősének elnéz egy egész olyan életet, melyben másokat használt ki. Mi sem bizonyítja jobban, mint amit a falujával tett. Az éhezők az utolsó fillérjeik adták neki, hogy ágyat vegyen magának? Ok, valahol értem, ez miért abszurd humor, de akkor is nagyon utáltam!

Komolyan benne van a menekültválság kérdése is. Gyakran a sorok között kell olvasni, hogy rájöjjünk, a szerző most ellene vagy mellette van. De az pozitívum, hogy ítélkezés nincs. Azt is elfogadja, ha valaki mindenkit kitoloncolna, meg azt is, ha valaki a befogadás pártján áll.

A film jobban tetszett, de az érdekes benne, mi volt az eredeti és kevésbé Disney történet.

Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt - Mint humoros: 70% kalandos, szerethető epizódok sora, ami emberséggel adja el magát.

Szubjektíven: 55% a film sokkal jobban tetszett, így ezt kissé csalódásnak éltem meg.

Megváltozott világos, helykeresős, kísérletes.

Jason Taverner sok tekintetben jó életet él. Egy kormányprogram végterméke, egy genetikailag feljavított ember, vagyis egy hatos. 42 éves korára vonzó férfi, aki bármelyik nőt megkapja, akit csak akar. Él is ezzel, sűrűn. Sikerember, akinek milliók nézi a heti zenés műsorát, ahol saját slágerei is felcsendülnek. Ám egy napon egy féltékeny, kihasznált nő merényletet követ el ellene. Jason túléli, a kórházban ébred fel. Valami azonban nem stimmel: a világ ugyanaz, de ő maga nem. Mintha meg se született volna, itt ő nem létezik. Nincs sikeres műsora, de az adatbázisok szerint élete sincs. Menekülnie kell, kitalálnia mi történt, hogy visszaszerezhesse az életét.

Philip K. Dick. Akinek a kapcsán még mindig nem értem, hogy lehet, hogy a novelláit nagyon szeretem, de a regényei többségével nem tudok mit kezdeni. Ha nem is untatnak, de nem is szórakoztatnak. Pedig sokan rajonganak értük, készülnek belőlük filmek, és meghatározó sci-fi történetek. Nekem mégse tetszenek.

A Csordulj, könnyem is megy arra a listára, ahol az olyan regények sorakoznak, melyekről tudom, hogy minőséget képviselnek, értékelnem kellene őket, mégse bírom őket.

Az alapötlete erős, elő is fordul ilyen-olyan sci-fi történetben. A hős magához tér, és mintha az élete nem is lett volna, vagy nagyon megváltozott. A KO is ilyen volt, amit legutóbb ilyet láttam, abban a sikeres tévéigazgató ébredt úgy egy merényletből, hogy elvesztette a vagyonát, az életét, csak egy egyszerű időjós lett az egykori cégében. Ő is, Jason is küzd, hogy visszatérjen minden a normál kerékvágásba.

Csak aztán a cselekmény alig halad. Dick remekül megír hangulatokat, ábrázolja az elképzelt világait, de közben nem halad a történet. Akinek a világépítő regények jönnek be, ezt is nagyon fogja szeretni. Az én kedvenceim inkább cselekményközpontúak.

Itt mindez meg van fejelve azzal, hogy kurta furcsa a zárlat. Nem is igazán tudtam vele mit kezdeni. Nem happy end, nem is tragédia, leginkább semmilyen. Ennél még az is jobban tetszett volna, ha valami végzetes és nagyon fájdalmas történt volna a cselekmény végére, mert annak legalább lett volna hatása. Ez meg… nem keltett bennem semmit. Se sajnálatot, se örömet, csak közömbös lettem.

Dick történeteinek visszatérő eleme, hogy a kormány milyen módokon manipulálja az embereket. Az elnyomó rendszerek izgatták a fantáziáját, és itt is szó van valami ilyesmiről. Hogy az egyéni szabadságot mennyiféleképpen el lehet venni, és az is bűntett, ha az ember elméjével kísérleteznek és csapják be. Ha egy illúzióban, módosult tudatállapotban szenvedsz, az is szenvedés és rabság.

Ahogy a drogok elleni hangot is kihallottam a történetből. Itt egy gyógyszerrel kísérleteznek, amit senkinek nem ajánlanék kipróbálásra. Őszintén, azt se nagyon értettem, a regénybeli kormány mit várt ettől a szertől. Attól meg csak még borzalmasabb a kísérleteik, hogy nem éreztem és értettem semmi hasznukat sem.

A stílusa a szerző bibliográfiájába tökéletesen illik: leíró, realisztikus.

Még próbálkozom, de lassan belátom, e szerzőtől csak novellákat érdemes olvasnom.

Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr - Mint sci-fi: 60% tömör, de komplex világot épít a szerző. Máig aktuális kérdéseket tesz fel.

Szubjektíven: 20% nem különösebben kalandos, nem tetszett a csavar sem. Ez nem jött be.

Erin éppen egy dokumentumfilmet készít, amihez börtönbe került emberekkel interjúzik. Köztük van az utolsó, klasszikus londoni gengszter, és egy középkorú asszony is, aki már arról álmodik, hogy kikerül és anya lesz belőle. Erin is családalapításon töri a fejét.

A barátja, Mark megkérte a kezét, és ők ketten a tökéletes pár. A csodás esküvő is közeledik, remek helyen, majd egy csodás nászúttal folytatva. Mark nem csak helyes, de nagyon okos is. Menő egyetemen végzett bankár, akinek a mostani helyén kezd elege lenni a főnökéből. Így barátok útján tájékozódik más lehetőségekről is. Ám mielőtt felmondhatna, egy kotnyeles kollégának hála kirúgják, így már az új helye sem vár rá. Nagyon igyekszik új állást találni, de nem akarja alább adni az eddig megszokottnál. Bankár volt, az is akar maradni. Erin támogatja, de semmiről nem akar lemondani. A nagy esküvő, a Bora Bora legjobb helyein lefoglalt nászút és a házuk is kell neki. Meg se akarja hallani, amikor Mark azt mondja, az ő keresete nélkül ezek nem fenntarthatóak, hiszen Erin eddig sem, és most sem keres sokat.

Bár vannak feszültségek, Erin boldogan lesz a nagy esküvőn Mark felesége. A nászutat ugyan 3 hétről 2-re csökkentik, de úgy tűnik, az idilli környezetben Mark is el tudja engedni magát. Erin még abba is belemegy, hogy elmegy a férfival búvárkodni. Mark szenvedélye a merülés, a nő fél a víztől, de most azt akarja, hogy minden csodás legyen. A férjének nem mondja, de a fogamzásgátlót is kidobta, közös gyereket szeretne.

A merüléskor egy roncsra bukkannak, egy helikopter zuhant le, és haltak meg a benne ülők. Viszont, ők találnak egy táskát. Rengeteg pénz van benne, egy orosz adatokat tartalmazó pendrive és gyémántok. Töprengenek, mi legyen, de arra jutnak, ez lehetne a jövőjük alapja. Hazacsempészik a talált holmit, és igyekeznek minden nyomukat eltüntetni.

Mark nagyon ismeri a bankokat, így kitalálja, hogy mossák tisztára a pénzt. Csak egy svájci út, néhány elegáns ruha és nem kevés mersz kell hozzá. Nyitnak egy közös számlát, rákerül a pénz, és ezzel vége is lehetne.

Erin erre már tudja, hogy a nászúton teherbe esett, de egyelőre még nem akarja a férjének is elmondani a jó hírt. Ki akarja várni, míg megnyugszanak a kedélyek, és biztonságban használhatják a pénzt.

De a gyémántok nem hagyják nyugodni őket. Azok is kisebb vagyont érnek. Erin megpróbálja itt-ott eladni őket, de Mark nagyon mérges érte. A nő nem vigyázott a nyomokkal, több kamera is rögzítette, mi van, ha visszajutnak hozzájuk? Van miért aggódni, hiszen a másik angol párt, akivel összekeverhették őket a nászúton, holtan találták a szigeteken. Állítólag búvár baleset volt, de Mark biztos benne, hogy a maffia kereste rajtuk a táskát, majd gyilkolta meg őket.

Erin így a maffiózóhoz fordul, akit az interjúk miatt ismer. Ő ajánl neki orvgazdát is.

Még a nagy üzlet előtt Erin a férje holmijai között szörnyű igazságra bukkan. Mark kinyomozta, mit tartalmaz a pendrive, és titokban zsarolja vele a maffiát. Készül az átadásra. A svájci számláról is magáévá tette a pénzt. Erin nem akar hinni a szemének: Mark elhagyná, kilépne így az életükből?

Ő is odamegy, az események elszabadulnak. A maffia embere, de Mark is holtan végzi. Erin karjai között haldoklik, aki legalább most látni akarja benne a férfit, akit szeretett, akinek gyereket fog szülni. De Mark tekintetében mást lát meg. Erin így erőt vesz magán, az éjszaka közepén sírt ás, eltünteti a holtakat. Majd eljátssza a feleséget, akinek eltűnt a férje.

Szeretettel várja a babát, és próbál arra emlékezni, amíg boldogok voltak. Mielőtt Mark megváltozott volna. Mert azt képtelen elhinni, hogy a bőrönd előtt se szerette. Annak kellett elrontania mindent.

Nem a sztorihoz kapcsolódik, de a regényhez igen. A filmjogai elkeltek, Reese Whiterspoon cége vette meg őket.

Másként gondolkozós, életrajzi, betegséges.

Daniel a Tammet házaspár elsőszülöttje volt. Egészen kisgyerekkorától fogva voltak különös szokásai, de a környezete sokáig nem ismerte fel, pontosan mi a baja. Másként gondolkozott, mint bárki más. Nehezen értette meg az elvont kifejezéseket, nem érdekelte a többiekkel való kapcsolattartás, miközben szeretett volna barátokat is. A számok teljesen megbűvölték, és úgy látta őket, ahogy senki más. Színekben, formákban jelentek meg előtte. Később a nyelvekben is felfedezte a szépséget, és gyűjteni kezdte az idegen nyelveket is. Már fiatal felnőtt, amikor a tudomány képes Asperger – szindrómával diagnosztizálni. Miközben kereste a helyét a világban, a szerelemre is rátalált. Épített magának egy biztos életet, melyben vannak ugyan nehézségek is, de kellő ráfigyeléssel képes őket kezelni.

Először is, én eddig nem tudtam, ki az a Daniel Tammet. Most, hogy elolvastam a memoárját, se lettem sokkal okosabb. Egy savant szindrómás, akinek különleges érzéke van a nyelvekhez és a számokhoz. És mivel lett híres? Beállította annak az európai, és ezzel együtt brit rekordját, hogy nagyon sokáig memorizálta a pi számjegyeit. Amit az átlagos ember 3,14-ként ismer, ő kb. 5 és fél órán át tudja sorolni a további tizedesjegyeit.

Most lehet, hogy gonosz leszek, de ennek mégis mi értelme? Miért lehet ezzel híresnek lenni? Jó ez valamire? Nem. Kell bármihez? Nem. Ha mégis kellene, egyszerűen benyomod a számoló- vagy a számítógépbe. Belőlem nem csodálatot váltott ki ez a rekord, éppen ellenkezőleg. Konkrétan bosszant, hogy ezzel celeb lett, akit mindenféle műsorokba is meghívtak. Annyival értelmesebb dolgok is vannak a világban, és ebből lesz hír?

Igyekeztem pozitívan állni a történethez, de nem fogott meg. Egyrészt, nem sok minden történik cselekmény szinten. Iskola, szerelem és pont. Mindkettő simán is megy, mindenféle konfliktus nélkül. Ok, az iskolában magányos, különös gyerek annyira, hogy ne nagyon akarjanak a többiek barátkozni vele. De volt 7-8 testvére, szóval igazán magányosnak se lehetett mondani a kis Danielt. Ráébred, hogy homoszexuális. Tudomásul veszi, és itt is kitehetjük a pontot. Neten keres társat, megismeri a megfelelőt, leküzdik a kezdeti félénkséget, és már boldog párkapcsolatban is él. Ok, neki, mint embernek, így biztos jobb, mintha nehezebb élete lett volna, de nekem olvasóként ez unalmas.

Érdekes lehetett volna az is, hogy betekinthetünk abba, hogy működik egy savant szindrómás agya. Azt sikerült is a regénynek átadnia, hogy mennyire a számok körül forognak a férfi gondolatai. Mennyire szereti őket, mit jelentenek neki, és hogyan jelennek meg előtte. Kifejezetten érdekesnek találtam, ahogy más témákba is belekeveri a számokat, és tényleg éreztem, hogy ez nála már nagyon közel van a megszállottsághoz. De mivel számomra a számok nem ilyen izgalmasak, nem lett izgalmas az sem, hogy fejezeteken át olvassak róluk.

Az, hogy a szerző az érzelmeket nehezen kezeli, a szövegen is érződik. Nem éreztem benne érzelmeket. Korrekt, leíró, de cseppet sem mesélős. Száraz, mintha csak felmondaná a tananyagot, ami neki teljesen mindegy és érdektelen.

Volt egy sorozat, nem is olyan régen, a Parenthood. Abban volt egy fiú, aki szintén aspergeres. Ott sokkal többet megtudtam erről a betegségről, mint itt.

Tammet: Kék napon születtem - Mint dokumentumregény: 40% Tammet gondolkozását leképezi, de nem izgalmas, száraz.

Szubjektíven: 10% nem regényszerű, és nekem túl sok benne a matematika is.

Még hétvégére érkezett pár újdonság, hátha a hosszú hétvége elcsábít az elolvasásukra:

- A Fedőneve: Jégmadár a 21. század Kiadó regénye, melyet nagyon röviden egy újabb Vörös Veréb történetként tudnék jellemezni, csak ebben nem Dominyika csábít el férfiakat információkért.

- A Scolar Kiadó is belevág egy új sorozatba. A Scolar Teen, ahogy a neve is mutatja, a kamaszokat célozza meg. Kisregények, vagyis rövidek, gyorsan olvashatóak, és témában is igyekeznek a fiatalokat megcélozni. A gödör mélyén egy bulizós lány sztorija lesz, aki éjjel italozott, fiúzott és reggel egy vadidegen mellett ébred. A Mindent tudok rólad pedig az iskolai zaklatás témakörét járja körül egy olyan lány szemszögéből, aki zaklató sms-ket kezd el kapni.

- Rainbow Rowell köteteit szerettem, így én kifejezetten örülök az újabb magyarul megjelenő regényének. Ebben adott egy cég, ahol a dolgozók tudják is, hogy a cégnek joga van elolvasni a cégen belüli levelezésük. Két barátnő azonban úgy dönt, ez nem fogja zavarni őket, nyugodtan csevegnek tovább az irodai szerveren. Plusz, van egy srác, akinek az a munkája, hogy a céges leveleket olvassa. Először figyelmeztetné a lányokat, hogy ő olvassa minden sorukat, de aztán beleszeret az egyikbe. Mi lesz ebből? Ha nem említettem eddig, Szív küldi a címe.

Maffiás, szenvedélyes, egymásba kapaszkodós.

Lily DeLuca a szülei halála óta menekülne a világból, melybe beleszületett. Amint 18 lett, Európába ment, és vissza se nézett. Már 3 év telt el, és a bátyja most hazahívja. A maffia világában a lány nem mondhat nemet, haza kell mennie Chicagóba. Ahol Dino parancsba adja, hogy férjhez megy. A kiszemelt vőlegény egy rivális család tagja, Damian Rossi. A Szellem fedőnevű bérgyilkos, aki tartozik egy szívességgel Dinónak, aki ezt most be is hajtja. Életért életet: Damian lesz Lily férje, egyben védelmezője, akinek mindent meg kell tennie, hogy a lány boldog legyen és biztonságban éljen. A férfinak nincs is ellenére a feladat: gyerekkora óta szép emlékeket őriz a lányról, aki tüzes szépséggé érett. Bár Lily küzdeni akar a parancs ellen, Damian tüzes csókjainak talán nem is akar ellenállni. De nyílhat igaz szerelem a háború árnyékában, ahol oly könnyű halni?

A chicagói maffiacsaládok szerelmi ügyeit elmesélő Bethany-Kris sorozat odakint szép sikereket ért el, amit jól mutat, hogy angolul már a sokadik kötetnél jár a széria. Már az első történetből is látszik, mi a tematika: rivális maffiacsaládok gyermekei szeretnek egymásba, miközben dúl köröttük a háború. Minden rész egy másik pár története, és a már korábban összejött szerelmesek mellékszerepelnek egymás történeteiben.

Az első rész Lily és Damian története, ami sokkal inkább egy forró románc meséje, mint egy maffiaháború felvezetése. Meséltem már nektek Vito Santorino sorozatáról, mely egy monumentális maffia eposz. Az tényleg bemutatja az alvilági üzelmeket, ez ahhoz képest semmi. Hiszen, ahogy a leírásból is kiderül feljebb, ez elsősorban nem maffia regény.

Olyannyira nem, hogy hiába próbál minimálisan gyilkosságokról és cselvetésekről is szólni, nekem nem sikerült átlátnom a cselekmény ezen ágát. Annyi lejött, hogy van, aki bosszút akar állni a szüleiért, és ezért kirobbantana egy háborút. Plusz, azt is levettem, hogy négy nagycsalád vezeti a helyi alvilágot: Rossi, DeLuca, Trentini és Conti. Ennél többet azonban nem tudok elmesélni, néha nem is bírtam követni, hogy ki kit öl meg és miért. Még Damian gyilkosságait se, pedig ő az egyik főszereplő.

Ellenben az nagyon érthető és szemléletes, hogyan talál egymásra Damian és Lily. Ahhoz képest, hogy a lány mennyire kiakad a kényszeresküvőn, nem kerül neki sok időbe, hogy Damian ágyába menjen, és szenvedélyes viszonyt kezdjenek egymással. Majd jön az, amit az ilyen regényekben nagyon utálok: pillanatok alatt ott tartanak, hogy végzetesen szerelmesek egymásba. De mégis, miért? Nem ismerik egymást, de az ágyban tökéletesen összeillenek. Bethany-Kris nem is pironkodik, anatómiai részletességgel ecseteli kalandjaik lepedőn és falnak dőlve, vagy ahol éppen egymáshoz férnek. De ez szex, nem szerelem! Simán csak rühellem, amikor így egybemossák ezt a kettőt.

Mély jellemeket, összetett szereplőket se várjon senki. Damian még csak hagyján, neki van lelke és indítékok a tettei mögött. De Lily… róla annyi derült ki számomra a cselekményből, hogy buja és jók a lábai. Nem éppen egy nagy jellemrajz.

Többre becsültem volna, ha a maffia vonal erősebb a szex ellenében, de nem így lett.

Plusz, már felvezeti a következő kötetet is, egy reménytelenebb helyzetben levő párossal.

Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes – Mint new adult: 45% sematikus hősök, sok forró jelenet, de a maffia szál csak háttér.

Szubjektíven: 30% nagyon érezni, hogy csak egy nyitánya a sorozatnak. Bár lenne akciósabb.

Ráismertek a világsikerek borítóira szöveg nélkül is?

Nehezítésképpen nem a magyar, az angol kiadásokból válogattam. Legalább megnézhetjük azt is, milyen az eredeti, milyen a mienk!

Megoldás: Tovább!