Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

2019. március 17. - BBerni86

Megváltozott világos, helykeresős, kísérletes.

Jason Taverner sok tekintetben jó életet él. Egy kormányprogram végterméke, egy genetikailag feljavított ember, vagyis egy hatos. 42 éves korára vonzó férfi, aki bármelyik nőt megkapja, akit csak akar. Él is ezzel, sűrűn. Sikerember, akinek milliók nézi a heti zenés műsorát, ahol saját slágerei is felcsendülnek. Ám egy napon egy féltékeny, kihasznált nő merényletet követ el ellene. Jason túléli, a kórházban ébred fel. Valami azonban nem csordulj_konnyem_mondta_a_rendor.jpgstimmel: a világ ugyanaz, de ő maga nem. Mintha meg se született volna, itt ő nem létezik. Nincs sikeres műsora, de az adatbázisok szerint élete sincs. Menekülnie kell, kitalálnia mi történt, hogy visszaszerezhesse az életét.

Philip K. Dick. Akinek a kapcsán még mindig nem értem, hogy lehet, hogy a novelláit nagyon szeretem, de a regényei többségével nem tudok mit kezdeni. Ha nem is untatnak, de nem is szórakoztatnak. Pedig sokan rajonganak értük, készülnek belőlük filmek, és meghatározó sci-fi történetek. Nekem mégse tetszenek.

A Csordulj, könnyem is megy arra a listára, ahol az olyan regények sorakoznak, melyekről tudom, hogy minőséget képviselnek, értékelnem kellene őket, mégse bírom őket.

Az alapötlete erős, elő is fordul ilyen-olyan sci-fi történetben. A hős magához tér, és mintha az élete nem is lett volna, vagy nagyon megváltozott. A KO is ilyen volt, amit legutóbb ilyet láttam, abban a sikeres tévéigazgató ébredt úgy egy merényletből, hogy elvesztette a vagyonát, az életét, csak egy egyszerű időjós lett az egykori cégében. Ő is, Jason is küzd, hogy visszatérjen minden a normál kerékvágásba.

Csak aztán a cselekmény alig halad. Dick remekül megír hangulatokat, ábrázolja az elképzelt világait, de közben nem halad a történet. Akinek a világépítő regények jönnek be, ezt is nagyon fogja szeretni. Az én kedvenceim inkább cselekményközpontúak.

Itt mindez meg van fejelve azzal, hogy kurta furcsa a zárlat. Nem is igazán tudtam vele mit kezdeni. Nem happy end, nem is tragédia, leginkább semmilyen. Ennél még az is jobban tetszett volna, ha valami végzetes és nagyon fájdalmas történt volna a cselekmény végére, mert annak legalább lett volna hatása. Ez meg… nem keltett bennem semmit. Se sajnálatot, se örömet, csak közömbös lettem.

Dick történeteinek visszatérő eleme, hogy a kormány milyen módokon manipulálja az embereket. Az elnyomó rendszerek izgatták a fantáziáját, és itt is szó van valami ilyesmiről. Hogy az egyéni szabadságot mennyiféleképpen el lehet venni, és az is bűntett, ha az ember elméjével kísérleteznek és csapják be. Ha egy illúzióban, módosult tudatállapotban szenvedsz, az is szenvedés és rabság.

Ahogy a drogok elleni hangot is kihallottam a történetből. Itt egy gyógyszerrel kísérleteznek, amit senkinek nem ajánlanék kipróbálásra. Őszintén, azt se nagyon értettem, a regénybeli kormány mit várt ettől a szertől. Attól meg csak még borzalmasabb a kísérleteik, hogy nem éreztem és értettem semmi hasznukat sem.

A stílusa a szerző bibliográfiájába tökéletesen illik: leíró, realisztikus.

Még próbálkozom, de lassan belátom, e szerzőtől csak novellákat érdemes olvasnom.

 

Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr - Mint sci-fi: 60% tömör, de komplex világot épít a szerző. Máig aktuális kérdéseket tesz fel.

Szubjektíven: 20% nem különösebben kalandos, nem tetszett a csavar sem. Ez nem jött be.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2014692940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása