Kalandos, életképes, humoros, állatos.

A kiskutya híres szarvasgomba találó szülőktől született, és örökölte a jó szaglást is. Boldog élete volt a birtokon, míg új helyre nem került. Végül egy paraszt fogadta be, akinek volt egy beteg lánya. A kutya orra lett az esély, hogy a lány életben maradjon. (Tim, a kincskereső) Buck öntörvényű husky volt, az emberektől is tartotta a távolságot. De eggyel összebarátkozott, és bármire kész volt érte. Egy fogadást is kötöttek rá: elhúzni egy lefagyott, nagyon megrakott szánt egyedül. A gazdájáért. (Egy embert szeretni) Angliában minden sportnak megvan a maga szezonja. Egy úriember most beavat a titkokba, hogyan érdemes a korcs kutyáknak versenyeket szervezni olyan számokban, mint a legkisebb vagy a legpöttyösebb kutya díja. (Hogyan rendezzünk korcskutya-bemutatót?)

Abban az évben, amikor az Alfa kijött a mozikba, talán nyugodtan írhatom, hogy az emberek legrégebbi állat barátja a kutya. Ugyan vannak macskaszerető emberek is, de akkor is a kutya marad az a társ, aki halálig hűséges és rég az emberrel van és lesz is.

Nem is meglepő, hogy az írók is gyakran megemlékeznek kedvencükről, vagy éppen hallhatatlanná tesznek egy-egy négylábú jószágot. Ha az utóbbi évek termésébe gondolok bele, mindenképpen említeném Koontz megírta kutyákat, vagy W. Bruce Cameron munkásságát. De a klasszikus irodalom is őriz emlékezetes kutyákat.

A legszebb kutyatörténetek is irodalmi klasszikusoktól, illetve a megjelenés idején kortársaktól közöl egy-egy novellát. Elég széles a merítés, hogy sokan megtalálhassák a nekik tetsző történeteket.

Az én kedvencem Kipling és a szarvasgombát kiszagoló kiskutya története volt, és újfent megállapítottam, hogy a Disney hosszú évekre megfosztott engem Kipling értékelésétől. Mert azonosítottam a szerzőt a Dzsungel könyvével, amit a Disney meséből ismertem, és egyike azon kevés Disney mesének, amit szívből utálok. Pedig Kipling nagyon tudott. Jó történetei vannak, izgalmasan és irodalmi szépséggel megírva. A dzsungel könyve eredetiben remek, ahogy Tim története is szeretnivaló. Emberi melegség van benne, szép szöveggel és kellően izgalmas is.

De a 24 novella között mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt. Még az is előfordulhat, hogy a regényeiről ismert és szeretett szerző egy más oldalát ismerhetjük itt meg. Wodehouse szinte modern állatmesét írt a sztárság megrontó erejéről. Virginia Woolf megidézi nekünk a múlt egy költőnőjét, egy kutyát és Velencét.

Akad a kötetben lírai, de eseménydús történet is. Ahogy a humor is feltűnik egy-egy szerző szövegében. Mintha direkt úgy lenne válogatva, hogy a kutyatartás széles skálája képviseltesse magát.  A mókás vagy éppen haragos pillanatok, az állattal megélt kötődés és szeretet, de az elválás fájdalma is.

Ám elsősorban a szeretet, ami áthatja az egész kötetet. Tagadhatatlan, hogy kutyabarát érzés uralja az egész kötetet. Nagyon állatbarát az egész, kedves és hangulatos. Jó érzés volt olvasni – bár ezt kutya pártiként mondom, sose voltam egy macskás személy.

Az csak hab a tortán, hogy magyar novellák is vannak. Így kicsit még jobban a miénk lehet.

A legszebb kutyatörténetek - Mint klasszikus: 70% mesélős, kedves darabok, amelyeket áthat a szerzők kutyaszeretete.

Szubjektíven: 55% egy-egy nagyon tetszett, más annyira nem. Stílusban, történetben színes.

Mivel közeledik a karácsony, már elkezdhetünk ajándékokba gondolkozni. Én szeretek könyvet adni, kapni is - bár azért a könyvutalvány az esetemben jobban működik. Maradjunk annyiban, hogy nehéz nekem könyvet venni. De nem is ez akart lenni a lényeg. Hogy már kezdhetünk ajándékba gondolkodni.

Nagyon szép tud lenni a fa alatt egy enciklopédia, egy szép képes könyv, valami igényes, ami a szépségen túl hasznos is. De ezeknek az ára is borsos. Enciklopédiából, ismeretterjesztő kötetekből a Reader's Digest és a Kossuth kínálatába érdemes nézelődni, de készülni kell arra, hogy 8-12000 közötti árakat találunk.

Ezért a figyelmetekbe ajánlom, hogy léteznek antikváriumok is. Online, de fizikai formában is megtalálhatjátok még őket. És ki lehet fogni nagyon jó ajánlatokat. Van, ahol rendszeresen belebotlok antikvár kötetként árusított Reader's Digest kiadványokba, amelyeken még rajta van az eredeti fólia, ki se lettek bontva! És nem 8-10ezres összegekért, hanem 1500-2000 forintokért vihetem haza.

Nem hiszitek? Pedig igaz. Legutóbbi portyám eredménye a Világjárók lexikona és az Európa volt, ilyen áron beszerezve. Az Európa sorra veszi kontinensünk országait, és bemutatja őket földrajzában, történelmében, kicsit a kultúrájából. Nagyon szép képek vannak benne, kifejezetten tetszettek az olyan horvát helyszínek benne, mint Plitvice vagy Dubrovnik. Ok, hozzáteszem, hogy nem mai csirke a kötet, így bizony a történelem már változtatott pár dolgon. Ebben még Szovjetunió és Csehszlovákia szerepel, így ajándékba nem adnám, de a polcomon bőven helye van. A Világjárók lexikona ellenben tökéletes karácsonyi ajándéknak is. Lexikon, vagyis abc sorrendbe tett szócikkeken keresztül mutatja be a világot. Megtalálhatóak benne az országok, a nagyvárosaik, hegyvidékek vagy éppen természeti jelenségek. Egy-egy jelentős témával kiemelt szócikkben foglalkoznak. Könnyen használható, tartalmas, és ennek is csodaszép a képanyaga. Frissebb kiadvány is, így nem kell attól félni, hogy Jugoszlávia jelen időben szerepel benne.

Nekem elsősorban a történelmi, földrajzi kiadványok keltik fel a figyelmem, ahogy a fenti példa is mutatja, de gasztronómiából is ugyanezt el tudom mondani. A Reader's méregdrága szakácskönyveit 1500-ért haza tudom hozni anyámnak, például.

Cím: Együtt a sírban

Szerző: Jeaniene Frost

Műfaj: urban fantasy

Cselekmény: Cat egy kis magánéletre vágyik a férje oldalán, de szokás szerint nem jön össze, előbb menteni kell a világot. Évszázadokkal ezelőtt Heinric Kramer hírhedt boszorkányvadász volt. Most minden Halloween idején testet ölt, és ártatlan nőket kínoz, mielőtt elégeti őket. Cat és Bones vele kell, hogy leszámoljon.

Várható megjelenés: egyelőre nincs adat, reménykedem a Könyvhétben. (2019 tavaszán) De az előkészületi listára már feltette a kiadó, így esélyes, hogy valóban kiadják.

Miért várós?

- Még az Ulpius idejében megszerettem Cat és Bones párosát.

- Romantikus részei is vannak, de nem az a hangsúlyos. Akció, természetfeletti kalandok vannak túlsúlyban.

- Simán örülök, hogy folytatódik magyarul is a sorozat, bár megszerettem a másikat is, amit a Könyvmolyképző (Dracula) elkezdett, szintén ebből az univerzumból.

- Kiváncsi leszek a magyar borítóra. Eddig az angolok voltak a jobbak.

Szerelmes, középiskolás, természetfeletti lényes, helykeresős.

Midori túl fiatalon árvult meg, és egy idős asszony vette magához, akit a nagyanyjának nevez, noha nem rokonok. Viszont, egy fajba tartoznak. Midori ugyanis nem ember. Ő egy kicune. Olyan ember, aki ugyanolyan otthonosan létezik róka testben is. Most nagy változás előtt áll: el kell költöznie, emberek között élnie, iskolába járnia, hogy eldönthesse, ember vagy róka akar inkább lenni. Midori sejti, azért döntött így a nagyanyja, mert rókaként összebarátkozott egy környékbeli fiúval, akitől így elszakítják. Midori megkezdi az iskolát, be is illeszkedik a cserediákokkal teli iskolába. Asszisztál barátnője, Rei és a cserediák Tristan szerelméhez, belekeveredik a Chantal körüli őrületbe, és mikor megjelenik Akira is, aki most lányként ismerheti meg a rókáját, a szerelem is rátalál. De mindennek ára van – kész megfizetni?

Mielőtt jobban belemegyek a részletekbe, le akarom szögezni, hogy ez az Eszes Rita regény tetszett jobban. Olvastam az erdélyi, tündéres történetét is, de azzal kifejezetten sok ellenérzésem van. Ezt sokkal szórakoztatóbbnak és érdekesebbnek találtam. És azért akarom ezt kihangsúlyozni, mert ennek ellenére most nagyon nekimegyek ennek a regénynek.

Rögtön azzal kezdem, ami a legnagyobb bajom volt. A vége. A történetet belengi a tragédia, olvasod, és szinte érzed a sorok közül, hogy ennek nem lehet jó vége. A lány nem választhat két életet, döntenie kell, fájni fog, és amúgy is úgy alakulnak az események, hogy tragédiát készítsenek elő. Jófajta tragikum van benne, ami érdekessé teszi. ÉS akkor milyen véget kap a regény? Hihetetlenül nagy happy end, mintha átestünk volna egy másik történetbe vagy dimenzióba. Sziruposan édes, nyálas és tökéletes. Egyszerűen nem hittem el, hiteltelen és mindent bántott bennem.

Félre ne értsetek, nem vagyok a happy end ellensége. Szeretem őket. Az életben van elég tragédia, legalább regényben szeretem, ha jól alakulnak a dolgok. De nem minden és nem ennyire! Ez már a ló másik oldala, amikor minden mesésen rózsaszín. Jó, legyen happy end, de az igazi boldogság akkor értékelhető igazán, ha valami veszteség, valami fájdalom is kerül mellé. Mert, ha nem lenne bánat is, hogyan tudnánk értékelni az örömet?

Itt sehogy. Szabályosan azt éreztem, hogy legszívesebben legyilkolnám a szereplőket, annyira boldogok, tökéletesek, annyira jó minden. Annyira nem igazi és annyira más, mint amit a története hangulata előre ígért.

Aztán, ez a történet Japánban játszódik. Miből kellett volna ezt észrevennem? Ha nem lenne a kicune szál, bármelyik világvárosba játszódhatna. Szóval, ilyen téren is keveset kaptam. Vagy, lehet, hogy az anime rajongó és Lian Hearn olvasó hátterem miatt érzem ezt ennyire kevésnek? Minden esetre nem kaptam japán hangulatot a kicune mitológiát leszámítva.

Abba már nem is megyek bele jobban, hogy a szerelmi szállal milyen bajaim vannak. Leginkább az, hogy zsáneres. Olyan eleve elrendelt, hogy a róka után a lány is kell a fiúnak. Hogy a szerelem minden akadályt legyőz – tényleg kellett volna legalább egy csepp tragédia, hogy ne irritáljon ennyire a nagyon-nagyon édes befejezés!

Mondtam, több a bajom, mint amit dicsérni tudok. A karakterábrázolás, főleg a mellékszereplőké, tetszett. Van stílusa a szövegnek. De nekem akkor se esett jól, főleg a vége.

Eszes: Rókatündér - Mint YA: 55% a más mitológia behozása érdekes, de a kamasz szál a megszokott a zsánerben.

Szubjektíven: 40% többet vártam. A vége túl boldog, a kamaszos rész tizenkettő egy tucat.

Történelmi fordulópontos, szerelmes, saját utat keresős.

Kitty O’Kane egy sokgyerekes ír család sokadik gyermeke egy szegény környéken. A lány gyerekkora szenvedéssel teli, melyben nem csupán a szegénység, de az apja is fontos szereplő, aki iszákos, és részegen rendszeresen a gyerekein tölti ki a haragját. Kitty egyetlen vigasza egy kicsit jobban élő család fia, Tom. A fiú az egyetlen, aki rendes vele, aki a barátja, és mikor iskolába küldik, megígéri, egy napon visszajön érte. Kitty nem tud hinni ebben, a kártyajós is megmondta, ő rossz emberek mellett köt ki. A lány abban bízik, amit a természettől kapott: a szépségét használva jut ki a nyomorból és kerül fel a Titanicra, mint szobalány. Túléli a hajó elsüllyedését, és egy újságíró mellett tanulni kezdi a szakmát. A férfival tart a forradalmi Oroszországba, ápolónő lesz az ír lázadásokkor. És amikor Tom visszatér az életébe, már csak magát kell meggyőznie, hogy megérdemli a férfit.

Colin Falconer regényei már rendszeresen jelennek meg nálunk, és nagyjából egy szinten elégítik ki a történelemre fogékony, de romantikus lelkületű olvasók igényeit. Tudjátok, ezek azok a regények, melyben a történelem fontos eseményei zajlanak, de a cselekményben mindig fontos a hőse boldogulása és szerelmi élete is.

A legutóbb Kitty O’Kane története érkezett meg, amely a XX. század elejére enged betekinteni. Amit kínál a történelemből: a Titanic és a Lusitania elsüllyedése, a szüfrazsett mozgalmak, a bolsevik hatalomátvétel és az ír polgárháború. Már a lista is sejteti, hogy elég pörgős regényről van szó, ha a magánéleti szálak mellett ez mind elfér laza 350 oldalon.

Hogy mindezt elmesélhesse a szerző, nem is folyamatos a cselekményidő. Kiemeli a fontos pillanatokat az évtizedekből, és szinte mozaikosan állítja össze a cselekményt. Látunk egy jelenetet Kitty gyerekkorából, majd előre ugrunk 7 évet, amikor a Titanicról néz az óceánra nagy reményekkel. De ezt végig észrevehetjük, Falconer arra nem áldoz fejezetet, hogy olyan helyszíneket és eseményeket írjon meg részleteses, melyek nem illeszkednek a nagy történelmi pillanatok közé. Inkább utalásokkal, rövid összefoglalóval képbe hoz, mi történt Kittyvel az eltelt idő alatt. De jellemző, hogy semmi lényeges: a fordulópontok, nagy események mindig a nagy történelmi pillanatok köré rendeződnek.

Fontos, hogy a cselekmény mindig magánéleti szálakkal van összefonva. A bolsevikok közé is azért kerül a lány, mert az élettársa megszállottan hisz bennük, és ő akar ott lenni, tudósítani az eseményekről. Mindig ott van valamiképpen a szerelmi élete is a történésekben, ha Falconer sokkal realisztikusabban és szenvtelenebbül ír Kitty magánéletéről, mint egy nő tenné.

Kitty erős hősnő, nem kevés démonnal. Leginkább saját magát tekinti értéktelennek, és ez okozza a magánéleti konfliktusai javát. Valahol szomorúnak is éreztem, hogy a véletlenek is összejátszanak ellene. Ha Tom csak pár hónappal korábban jön vissza érte a szülővárosukba, a lány nagy tragédiái elkerülhetőek lettek volna.

De a Tom – Kitty szál különben erősen romantikus regény szagú, csak stílusában nem. Zavart is, mennyire ellent mond ennek a szálnak a meséje a regény realista világának.

De szórakoztató, pergő, és a történelem nem csak díszlet benne. Nem bánom, hogy olvastam.

Falconer: Az elpusztíthatatlan Kitty O’Kane - Mint történelmi romantikus: 75% erős hősnő, jól válogatott történelmi helyzetek, jó mesélés.

Szubjektíven: 60% a kevés szerelmi szálát is sokalltam, mese a regény többi részéhez képest.

Fogalmam sincs, mit tehetnék. Egy rakás zombi baba ellen lehet harcolni, de egy ilyen erővel nem ellenkezhetsz; olyan elementáris, mint a gravitáció, olyan kérlelhetetlen, mint az idő, olyan hideg, mint az abszolút zéró. (Mészöly: Plázafoglyok)

Maguk, tanárok, azért dicsőítik a tanulást, ebből keresik a kenyerüket, pedig semmi haszna, nemhogy jobb lesz tőle az ember, hanem inkább gonoszabb. (Ferrante: Aki megszökik, és aki marad)

Most már azt is vágom, hogy miért lett volna rám tisztán szüksége. Hát, mert koszosan azért mégsem veszünk senkit a szánkba, bármennyire is bűzlünk a dögszagtól. Meg bármilyen igénytelenül is vagyunk felöltözve, gondolok itt a testét fedő, foszladozó lepelre, ami még újonnan sem fért volna be a TuriButik választékába. (Csurgó: Plázafoglyok)

A boldogság gyerekeknek és állatoknak van kitalálva, és nincs biológiai funkciója. A boldog emberek nem alkotnak semmit. Az ő világukban nincs helye művészetnek, zenének és felhőkarcolóknak, felfedezéseknek vagy újításoknak. Minden vezető, minden hős mániákus. A boldog emberek nem lesznek mániákusak, nem szentelik az életüket betegségek meggyógyításának vagy repülőgép-készítésnek. A dolgokért élnek, fogyasztóként vannak jelen a világban. (Backman: Életed üzlete)

Szeretem az éleket. Nekem is vannak, nem csak a tárgyaknak. Éles vagyok és érdes. (Sohonyai: Plázafoglyok)

• Utána pedig gondolj bele abba, hogy mennyire megrendül majd az emberek bizalma a rendőrségben, ha a Los Angeles Times megírja, hogy a gyilkosok több mint fele megússza a Hollywoodi Őrs miatt!
• Nem hinném, hogy aggódnunk kéne az emberek belénk vetett bizalma miatt – válaszolta Bosch. – Az nem tud ennél mélyebbre csökkenni, szerintem. (Connelly: Fekete jég)

Brooklynban csak egyetlen helyen születhetett szerelem első látásra: a mozivásznon. (Swanson: Az üvegerdő)

Titkos, eltűnt személyes, házasságos.

Angie az 1960-as években boldog feleség és anya – a férjével kint élnek vidéken, a kisfiuk tündéri, és bár a férje jó pár évvel idősebb nála, Angie imádja Pault és érzi a férfi szerelmét is. Békéjük Ruby telefonhívása zavarja meg: az apja, aki Paul bátyja, öngyilkos lett, és a lány anyja eltűnt. Elutaznak a lányhoz, akit a rendőrség szinte gyanúsítottként kezel. Azt hiszik, Silja ölte meg a férjét, megszökött, de a lány tudja, hova. Miközben Angie egyre mélyebbre ássa magát a család életében, rá kell jönnie, mennyire keveset tud a férjéről, a családjáról és a múltjáról. A Glass család titkokkal teli, és talán ő sincs biztonságban, ahogy a kisfia sem. Talán a férje sem az, akinek gondolja.

Lassan már szinte elvárom, hogy a Gabo thrillerek jók legyenek. Ha nem is tetszenek igazán, minőséget képviseljenek. Most sem kellett csalódnom, ha Az üvegerdő nem is pontosan olyan thriller, amit letehetetlennek tartok.

Amit Cynthia Swanson regényéről azonnal meg kell jegyeznem, hogy nem tisztán thriller. A jelen eseményei, a vezető szál az, de nagyon erősen jelen van a romantikus regények zsánere. A történetet több elbeszélő szemszögéből ismerhetjük meg, több idősíkból, és mások is ezek a részek. Angie története egy boldog véget ért szerelmes történetnek indul, a boldogan élnek, amíg meg nem halnak stílusban. De aztán ez lesz a thriller ág, amiben a nőnek mindent meg kell kérdőjeleznie, és egyre fenyegetettebb helyzetbe is érzi magát. Ruby ezt a vonalat erősíti fel, akinél érezzük, hogy valami nem stimmel, hogy valami nagy titok lappang a múltban, de a jelenben is. A harmadik szál pedig elmenne egy kosztümös, romantikus regénynek. A II. világháború a kiindulási pontja, melyben a helyes lány és a jóképű katona egymásba szeretnek. Csak aztán nem a mesék szerint alakul a történet. Nem akarom a poénokat lelőni, de végig követhetjük Silja és Henry házasságát a kezdetektől a végig, nem kevés szerelemmel, fájdalommal, és a végére kibomló titokkal.

Tetszett, hogy keveri a zsánereket, és folyamatosan változott, melyik szál tetszik a jobban. Az elején Angie története kötött le, aztán Silja fogott meg. Mégis, a végére nagyon nem tetszett, ahogy átvált thrillerbe, és nagyon hamar feloldja a feszültséget, és szinte a semmiből előkapja a megoldásokat. Mondhatni, mindenki megkapja a még élők közül, amit érdemel, de akkor is maradt bennem hiányérzet. Nem a zárás, hanem ahogy a végpontba eljutottunk.

Nagyon női az is, hogy a cselekményt végig érzelmi oldalról közelíti a szerző, ezzel a femi-thrillerek világába is kirándulva, egy kis családon belüli erőszak témával dúsítva. Fontos az is, ami történik, de mindig fontosabb, hogy a három nő mit és hogyan érez, hogyan dolgozza fel az eseményeket. Sokat lelkiznek, de nem nyavalyognak, ezért jár a piros pont.

Azért is, hogy egyetemessé teszi a történetet. Ugyan a II. VH utáni években játszódik, mai történet is lehetne. Az összes karaktere, a helyzetei annyira emberiek, hogy teljesen mindegy a környezet. Ugyanúgy el tudnám képzelni az iraki háború után, napjainkban, de egy sci-fi csillagközi háború utáni világban is.

Összességében, nekem kicsit túl sok volt a lelki rész, a zsánerek közti ugrás a végén túl éles, de egyedi és érdekes regény lett, ami a romantikus, de a femi-thriller olvasóknak is tetszhet.

Swanson: Az üvegerdő - Mint thriller: 65% keveredik a női romantikus regény zsánerrel, lélek és érzelemben erős.

Szubjektíven: 55% hullámzott, mennyire tetszett. Elég éles a váltása a család és a thriller közt.