Történelmi, családos, álmokért küzdő, sakkos.

Kojnok Ferenc kiskorától egy álomért küzdött: pilóta akart lenni. Trianon azonban összezúzza az álmait, a magyaroknak megtiltják a repülést. A fiú el is keseredik, de egy lány visszaadja az életkedvét – aki már akkor pilótának kezelte, amikor még csak 17 éves középiskolás volt. Ágnes, egy szomszédos lánykollégium hallgatója a nagy szerelme lesz, akinek udvarol, miközben iskolai sakkbajnok és félretesz, hogy mérnökként egyetemre mehessen. Együtt kimennek a berlini olimpiára, és mikor Ágnes teherbe esik, megesküsznek, és nagy szeretettel várják a kicsit. Míg Misi kicsi, újraindulhat a repülős képzés, és Ferenc bekerül. Misi az apja kiköpött mása, aki a sakkban és az álmaiban is az apját követi. Amikor Ferencnek be kell vonulni, megígéri a fiának, hogy hazajön befejezni a sakkjátszmájuk, és megtanítja repülni.

Bauer Barbara kilencedik regénye ez, és ha jól számolom, a harmadik, ami történelmi regény is egyben. Szerintem már írtam, hogy ez a stílus áll legjobban az írónőnek. Szerettem a bulváros repülős sorozatát is, de ezekben eltalált valami olyan romantikus hangzást, ami még az engem különben irritáló szentimentalizmus ellenére is tetszik.

A Még látlak odafenn két nemzedék története, apáé és fiáé. Személyes közelségbe hozza a történelmet, egyszerű emberek hogyan élték meg a világ alakulását. Milyennek látta egy egyszerű turista a berlini olimpiát? Hogy szakadt meg az emberek szíve, amikor magyarságuk vállalták, de ezért kitelepítették őket a szlovákok az otthonukból a háború után? Milyen sebet szereztek azok, akik az otthonukért megtagadták, és ezzel a tudattal kellett tovább élniük? Vagy, a politika hogyan férkőzött be egy olyan látszólag ártalmatlan eseményre is, mint középiskolások sakkversenye. Nagyon tetszett is, hogy a kötet egyszerre olvasható családregényként, amiben apa és fia kapcsolata a fontos, de történelmi regényként is.

Bauer szokásához híven nem pörgeti az eseményeket, mindennek szépen hagy időt kibontakozni. De annyira mozgalmas a regény, hogy unalmas soha ne legyen. Történnek események, vannak csavarok. Mint az, ki az ápolónő, aki a 7 évet elfelejtett, súlyosan sérült Ferencet ápolta. Jól elhelyezett, végzetszerű csavarjai vannak, melyek jól illenének a romantika korabeli regénycselekményekbe is. Ami tőlem dicséret, irodalmilag az a kedvenc korszakom.

A szerkezettel is játszik az írónő, váltogatja apa és fia nézőpontját, vannak időugrások is, amelyek szintén frissítenek a regényen. Ilyen időugrás Ágnes és Ferenc szerelmének története, mely különben Pazar kis lányregényes betét, aminek az ártatlan szépsége jól ellenpontozza a később történő borzalmakat.

A szereplői is a romantika örökösei. Könnyen választunk jókat, rosszakat, de azért kevés van, aki teljesen fekete vagy fehér. De amit most fontosabbnak éreztem, nagyon szerethető szereplőket írt Bauer Barbi. Ferenc, Ágnes, Misi és a nagymama alakja is nagyon a szívemhez nőtt, szerettem róluk olvasni és drukkolni nekik.

Stílusában van egy nagy adag szentimentalizmus is, ami nem feltétlenül erény, de a jó húrokat pengeti meg vele. Olyan tartalmakat ad át, mint a hazaszeretet, aminél megbocsátható ez is.

Most úgy érzem, ez az eddigi kedvencem az írónőtől. Jó történet, szereplők, üzenet. Tetszett!

Bauer: Még látlak odafenn - Mint történelmi: 85% személyes sors és egy országé. Fordulatos, érzelmes, romantikus is.

Szubjektíven: 90% szerettem a szereplőit, a történet alakulását, a szentimentalizmusát is.

- Mogul: Visszatérő végzet - már nem is tudom, miért írom fel ezt a thrillert. Hiszen hónapok óta csúszik. Hátha most? Nem hiszem.

- Tilos az Á: Törékeny barátság - ifjúsági.

- General Press: Aki szelet vet... - az új Neuhaus thriller. Az előző nagyon tetszett, nekem a héten ez a várós regény.

- Szukits: Korra legendája - az anime képregényben folytatódik.

- Kossutk: Akasztott kutyák - skandináv krimi.

- General Press: Árulkodó nyomok - Archer novelláskötet.

- IPC: Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kean - történelmi romantikus.

- Gold Book: Fekete halál - történelmi.

- Betűtészta: Plázafoglyok - ifjúsági novellák.

- Athenaeum: Mit tettél Oliver? Thriller.

- Libri: Szívtiprók karácsonya - new adult.

- Partvonal: A tanult lány - életrajzi, kaland, talán thriller elemek is.

- Kossuth: A középső birodalom - történelmi.

- Európa: Csipkerózsikák - thriller/horror mix a King apa-fia párostól.

- Művelt Nép: Te Én Minden - thriller.

- Libri: Az elveszett gyermek - krimi.

- Művelt Nép: Én a gyilkos - thriller.

- Könyvmolyképző: A sárkány jelen - urban fantasy.

                                Jane Steele - klasszikus újramesélve, ez épp a Jane Eyre másként.

                                Fekete jég - krimi.

- Agave: Letűnt világok - akció sci-fi.

               A Kreml jelöltje - a Vörös Veréb trilógia zárása, diszdobozba is kapható lesz a teljes sorozat.

              Kettős szerepben - kémregény.

A Maxim megjelenések nekem már fejben kérdőjelesek, mert megint rájuk dobtak egy hetet.

Egyelőre ennyi, de hét közbe ki tudja mi lesz még.

Kamaszos, lovaglós, nyári.

Mika most marad ki a hetedik osztályból, a barátnőjével már a nyári táborba készül. De sok múlik azon, milyen jegyek lesznek a bizonyítványba. Az eredmény siralmas, bukás és rossz jegyek. Fanny, hogy a helyzetet mentse, meggyújtja Mika bizonyítványát és az ablakon is kidobja. Majd azt hazudják tűz volt, elégtek a bizonyítványok. De Mika lebukik, a szülei jobb ötlet híján nyárra leküldik nagyanyjához, akiről eddig nem is tudott. A Kaltenbach tanya lovakkal teli központ, kiderül, a nagyanyja egykor olimpikon lovas volt. Mika a tanulás helyett a farm vad lova, Szélvihar mellett köt ki, akit kezelhetetlennek tartanak. Mika ért a nyelvén, és a lovászfiúval összefogva titokban lovagló leckéket vesz, hogy egy versenyen megmutassa, mire képes Szélvihar. Ám hiába az őstehetség, ha az iskola legjobb díjugratója ármánykodik, mert mindenképpen nyerni akar.

Nem új találmány, hogy egy sikeres film forgatókönyve alapján írnak egy regényt. Nálunk egy időszakban kifejezetten divatos volt ilyeneket kiadni és olvasni. Mára fordult a trend, sikerregényekből készülnek a filmek, de azért akad egy-egy példa a filmből regény lett vonalra is.

Az Együtt, szabadon is ilyen kötet, amely a német siker, a Menedék első része kisregényként. Mindössze 125 oldalas a történet, bármennyire is szeretném regénynek hívni, ez kisregény. Ami meglepőnek is tűnt a kötet kézbe vételekor: a filmet láttam, szerettem, el se tudtam képzelni, hogy lehet belesűríteni 125 oldalba – a kötet készítői is ráéreztek, hogy ez kevés lesz, így jó pár színes fotó került a kötet végébe a filmből. Nagyon kellett bele ez a kis melléklet, tetszett is az ötlet.

A történet ugyanaz, mint a filmen, remek ifjúsági alapanyag. A még önmagát is kereső lány a nyáron beleszerelmesedik a lovaglásba, hivatást és célt talál, miközben mindenféle kalandjai is vannak. Aki látta a filmet, könnyeden újraéli belőle a filmet is, nagyon érezni, hogy a forgatókönyv volt az alap, még a párbeszédek is összecsengenek.

De pont ez okozza a kötet gyengeségét. Annyira a film visszaadása volt a szerző előtt, hogy elsikkad az igazi regényszerűség. A filmben fontos jelenetek, hogy Mika hogyan lovagol és lesz Szélvihar barátja. Így alig pár szóval el vannak intézve jelenetek, amelyek a filmben hangsúlyosak és időt kapnak. A párbeszédekre, Mika belső hangjára tette Wimmer a hangsúlyt, így valami kimaradt, amit a film át tudott adni.

Értem, hogy pörgetni akarta a cselekményt, és Mika szemszögét ennyire kiemelve az olvasókhoz közel hozni a lányt, de olyan szinten mellőzi a leírásokat, hogy itt azt már zavarónak éreztem. Lehet, filmismeret nélkül ennyire nem zavarna, így viszont igen.

Mélyen benne ott vannak az értékes tartalmak, a kamaszokat is megérintő konfliktusok. Az állatszeretet, kombinálva egy kis lázadó szellemmel. (Mika a saját szabályai szerint lovagol, őstehetség, de a versenyek nem az ő világa.) Az anyja és nagyanyja konfliktusa, mert mindig a lovak voltak a fontosak, ami elől a lány elmenekült. Mika és a szülei, akik nem értik a lányuk, aki keresi magát és lázadozik. Ifjúsági, a végére minden megoldódik.

Mivel van a címben egyes, lehet, hogy a 2. film is könyvvé válik? Az talán regényszerűbb.

Wimmer: Együtt, szabadon - Mint ifjúsági: 75% kiskamaszokra szabva, állatszeretettel teli, gyorsan olvasható, könnyed.

Szubjektíven: 60% a filmet nagyon szerettem, nekem a regény azt az élményt nem adta át.

Szerelmes, családalapítós, életkedv visszahozós.

Belle élete nem volt mindig könnyű, de a lány kiharcolta magának a jó életet. Az anyja elhagyta kisgyerekként, a lányát tartotta élete megrontójának, mert a szüléskor derült ki, hogy nem a gazdag vőlegénye, hanem egy fekete férfi volt az apja. De Bella jó nevelőanyához kerül, aki mindig biztos pont az életében. Sokat piszkálták sötétebb bőre miatt is gyerekként, de a másik nevelt gyerek, Jim barátsága kárpótolta. Amikor felnőttként Jim hazalátogat, a gyerekkori barátság szerelemmé mélyül. Boldog házasságuk lesz, melyben árva gyerekeknek nyújtanak otthont. De egy karácsonyra minden összejön – súlyos balesetet szenvednek, Jim nagyon rosszul van. Belle korábban elvetélt, amit még nem tudott kiheverni. Kis gyámoltjuk visszakérte az anyja. Belle azt kívánja, bár meg se született volna. És egy angyal meghallja, megmutatja a nőnek, akkor milyen lenne a világ.

Hazug borítók – mondjátok azt, hogy nem csak én utálom őket! Igen, megértem miért fontos a PR, de amikor olvasás közben szembesülök azzal, hogy mennyire más a borítókép, mint a tartalom, hajlamos vagyok kiakadni és becsapottnak érezni magam. Belle a regényben hangsúlyozottan egy csinos félvér lány, tejeskávé bőrrel és afrofrizurával. ÉS most nézzetek, kérlek a borítóra! Szerintetek hasonlít rá? Mert szerintem nagyon nem! A cselekményben kihangsúlyozottan fontos a lány rassza, erre ezt csinálják a borítón? És miért? Ha fekete lány lenne rajta, kevesebben vennék a könyvet? De utálom az előítéleteket.

Mindezen úgy vagyok kiakadva, hogy nekem kifejezetten nem tetszett a regény. Mert nagyon karácsonyi tündérmese, amelyet ünnepekkor a Halmark adásán tudok elképzelni. Önálló ötlet, mesénél több cselekmény, alig akad benne. Negédes az egész.

Külön irritált, ahogy Az élet csodaszép filmet kezelik. Jim és Belle egyik kedvenc filmje, amit sokszor emlegetnek is. (Engem kiakasztott a film, de az egy másik történet. Ha valaki túl jó, és feláldozza magát másokért, neki miért a szívás jut végig? Nekem arról szólt az a film.) Majd ugyanazt a trükköt veti be az írónő, amit a filmben. Jön az angyal, és látjuk az alternatív világot, itt Belle nélkül. De roppant sokáig tart, amíg ide eljutunk, iszonyat hosszú a felvezetés, és nem is kap sok helyet az alternatív valóság. Azért azt tudom értékelni, hogy az írónő nem csak lopta az ötletet, hanem a megnevezéssel tisztelgett előtte, de akkor is túlzásnak éreztem az egész szálat, amit még a cím is kihangsúlyoz.

Aztán, annyira édes az egész cselekmény, annyira szentimentális az egésznek a stílusa, hogy egy béna nyálregényben éreztem magam. Ami ünnepi stílus és hangulat akart lenni, simán átcsúszik nyálregényes ömlengésbe. Egyszerűen rossz olvasni, ahogy még a legnagyobb dráma idején is csöpög minden – és nem a vértől, megjegyzem.

Ez egy modern lánymese, amiben a hősnő minden nehézséget legyűr, és cserébe övé lesz a nagy happy end. Mesebeli szereplők, mesebeli boldogság. Hogy magam idézzem, annyira negédes az egész, hogy nekem az már fájt is.

Ha nagyon erényeket keresek benne, az tagadhatatlan, hogy pozitív az üzenete. A szeretet hatalma, az önbizalom, a mások segítése végig értékek, és benne vannak a történetben.

De ez sem változtat azon, hogy nekem ez most nagyon nem jött be.

Harrington: Az élet mégis csodaszép - Mint romantikus: 40% egy kliségyűjtemény. Az üzenete pozitív, de a stílusa negédes.

Szubjektíven: 10% a szereplőket is utáltam, a történet is, és miért hamis a borítója is?

Gyorsan két poénvadászat következik:

- Picoult: Életszikra

Végül Hugh minden túszt kihoz, csak a saját lánya maradt még odabent. Magát ajánlja fel Wren helyett. Be is megy, de a túszejtő mindenképpen bajt akar, dulakodás lesz, és a férfi nem éli túl. Hugh és Wren viszont igen.

Mi lett a szereplőkkel? A túszejtőről kiderül, hogy a lánya, Beth illegálisan otthoni abortuszt végzett. Annyira vérzett, hogy kórházba kell vinni. Ott kiderül, mi történt. A lányt perbe fogják, gyilkosságért börtönbe fog menni. Mert nem mert az apjától engedélyt kérni, hogy elvetesse a babát, aki abortuszellenes. Ez volt a klinika, ahol Beth a szórólapot kapta a gyógyszeres terhességmegszakításról.

Wren a nagynénjével volt itt, mert lett egy komoly barátja, és biztos akart benne lenni, hogy ha arra kerül a sor, minden rendben legyen. Ezért fogamzásgátlót akart íratni.

Az ápolónő, Izzy nagyon szegény gyerek volt. A mindennapi életben maradásért kellett küzdenie. Keményen megdolgozott azért, hogy ápolónő lehessen. Itt ismerte meg a szerelmét, Parkert, akit ápolt, amikor eltört a lába. Szereti, de a fiú gazdag, és ez aggasztja a lányt. Folyton attól tart, hogy Parker talál egy hasonlóan gazdag lányt, és elhagyja. Terhes, de a fiúnak nem mondta el. Sőt, azon gondolkozik, hogy szakít. De ez a helyzet rádöbbenti, hogy mennyire szereti a fiút, lehet jövőjük, a szerelmük erősebb, mint a különböző gyerekkoruk. A kórházban megállapítják, hogy Izzy és a baba is jól vannak, érkezik Parker, akit Izzy megölel és beavatja abba is, hogy apa lesz.

Louie, az orvos lövést kap, de a sebészeknek sikerül megmenteni a lábát. Azért lett belőle nőgyógyász, aki abortuszokat is végez, mert az anyja egy házi abortuszba halt bele.

Joy azért vetette el a babáját, mert a szerelméről kiderült, hogy nős, és csak áltatta. Egyedül pedig nem áll módjában felnevelni. Mivel ő is intézeti gyerek volt, tudja, hogy igazából mennyire rossz a rendszer. A gyereknek jobb, ha inkább meg se szüli.

Janine magzatvédő aktivista, aki terhes nőnek álcázta magát, és a klinika mocskos üzelmeit akarta leleplezni. Az ő titka, hogy kamaszként csoportos erőszak áldozata volt, terhes lett, és elvetette a babát. Bűntudata van, és ez is indokolja a mostani megszállottságát. De Joy megtanítja arra, hogy nem lehet ennyire szélsőséges.

- Fitzgerald: Dózis

Joanna rájön, hogy Alistair cserélte össze a kis Noah gyógyszerét a nő antibiotikumával, amit rá akart kenni. Ő is felismeri, hogy a férfi pszichopata. Amikor együtt mennek autóval, Joanna balesetet okoz, hogy mindkettejüket megölje, és ezzel megmentse Alistair lányát az apjától. A balesetbe Alistair meg is hal, Joanna túléli. Mindent bevall, de nem börtönbe küldik, hanem szanatóriumba.

Átverős, lelkiismeretes, pszichopatás, kapcsolatos, anyai.

Joanna és Alistair Ausztráliába utaznak a pár hetes kisfiúkkal. Noah nehezen viseli a hosszú utat, bömböl végig, már nem csak az anyja, de az utasok nagyja is kikészült a kicsitől. Az átszállás után nyugszik le, elalszik, Joanna örül a csendnek. Annyira, hogy csak órákkal később merül fel benne, hogy Noah ennyit soha nem szokott aludni. Megnézi a kicsit, és az igazság arcul üti. A baba órák óta halott. Alistair nem engedhet meg magának egy botrányt: akkor nem kapja meg az első házasságából született lánya felügyeleti jogát, akkor véget ér a karrierje. Egy tervvel áll: játsszák el, hogy elrabolták a fiuk. Joanna belemegy, de a médiafelhajtás, az egyre erősebb bűntudat lassan megőrjíti. És most először el kezd gondolkozni azon, milyen ember Alistair.

Először hamar tisztázom a címet, mert aki nem olvassa az első fejezeteket, nem fogja érteni. Azért dózis, mert a babának és az anyjának is gyógyszert kell innia. A reptéren kisebb palackba kell őket önteni, amit ott vesznek hamar meg. Egyformák. És megitatják a síró kisfiút. Kérdés: melyikből? Mennyit ivott? Sok múlik a történet végkifejlettjén azon, ki adta azt a dózist a kicsinek és mekkora is volt igazán, miből. Az a dózis mindennek a forrása. (Az eredeti cím, a The Cry – vagyis a Sírás – pedig még kifejezőbb. Sírt a baba, majd nem.)

Hogy ezt tisztázzuk, kicsit le akarom szólni a kötet fülszövegét. Egyáltalán nem rejtély, hogy a kis Noah meghalt, és a szülei csak úgy csináltak, mintha elrabolták volna. Ezzel szemben a kötet hátulján úgy szerepel, mintha gyerekrablás történet volna. Pedig ez a regény nagyon nem erről szól, hanem a fent megmagyarázott dózis/sírás következményeiről. Azt meg kikérem magamnak, hogy a kötetből készült sorozat alaphelyzetét írják a könyv hátuljára.

De vissza a regényhez! A cselekményért jár egy piros pont. Nem egy tipikus femi-thriller alaphelyzet, hogy eljátsszák, a halott babát elrabolták. Az elrabolt gyerek a tipikus, a házastárs titka is tipikus, de ebben a felállásban Helen Fitzgerald újat tudott nyújtani.

Sajnáltam is, hogy nekem túl hisztérikus lett a regény. Onnantól kezdve, hogy Johanna rádöbben a fia halálára, a nő kikészül. Amiben nincsen semmi meglepő, de nagyon utáltam végig arról olvasni, hogy szenved, eszement dolgokat talál ki, idegileg teljesen kivan.

Fitzgerald a másik szállal, Alistair volt feleségével kanyarodik vissza a tipikus femi-thriller eseményekhez. Elkezdünk jobban Alistair személyiségére rálátni, és olyan kérdéseket feltenni Johannával, melyeket sokkal előbb észre kellett volna vennie. Nagyon bírtam például, amikor Alexandra (Alistair volt neje) a férfi orra alá dugja a kutatásait, a pszichés jellemzőket, melyek rá olyan nagyon igazak, és amelyek szerint ő egy… nem árulom itt el, micsoda!

Érzelmileg nagyon erős a könyv, érezhetően mindkét elbeszélőnő helyzetét mélyen igyekszik átéreztetni, és annak is megvan a folyamata és íve, ahogy az őrült gyász átvált thrillerbe. Az csak az én kibékíthetetlen ellentétem, hogy nekem túlzottan rapszodikus a viselkedésük, ha értem is, miért ilyenek lettek a szereplők.

Stílusában nyers, de jól áll neki. A durvább szóhasználattal is kifejezi azt a belső tusakodást, szenvedést, amit a szereplők átélnek. Itt indokolt a nyers disszonancia.

Korrekt thriller, akinek az érzelmesebb vonal bejön, tudom ajánlani.

Fitzgerald: Dózis - Mint thriller: 70% femi-thriller, érzelmekre kihegyezve, csavarral. Egyedibb ötlet az átlagnál.

Szubjektíven: 55% nekem nyavalygós – valaki mindig fáradt, feszült, rosszul van, szenved.

Hősös, békét teremtős, nyomozós.

Egy ideig a maszkos hősök vigyáztak a békére, míg egy kutatóintézetben halálos baleset nem történt. Jonathan, az atomtudós egy szuperlényként tért vissza az életbe, és doktor Manhattanként örökre megváltoztatta a világot. 20 év telt el, és most valaki az egykori álarcosok nyomába jár, gyilkolja őket. Az első áldozat a Komédiás volt, és a mai napig aktív Rorschach érzi, hogy sokkal több van a háttérben. Az igazság nyomába ered, és soha nem alkuszik meg. Míg a világ doktor Manhattan ellen fordul, míg elkerülhetetlennek tűnik egy atomháború, a világ legokosabb emberének tartott Adrian Veidt a világ megváltására készül. Dan és Laurie újra maszkot öltenek, és egymáshoz is egyre közelebb kerülnek. Manhattan pedig a Marson épít magának otthont.

A legendás képregények között ott van a Watchmen sorozat is, amit 12 számban adtak ki. Egy olyan alkotás, mely képregény volta ellenére komoly irodalmi díjakat is begyűjtött. A népszerűségét mutatja, hogy még az előtt film készült belőle, hogy a Marvel beroppant és menővé tette a képregényfilmeket.

Már nálunk is jelent meg, évekkel korábban 3 kötetben kiadták. Most a Fumax birtokolja a kiadási jogait, és egy nagyon látványos, extra kiadással vannak vele jelen a piacon. Egyrészt, a teljes sorozat egy kötetben került kiadásra, másrészt keménytáblás, harmadrészt, olyan szó szerint súlyos alkotás, hogy gyilkolni lehet vele. A csuklóm mindenesetre megfájdult, mire végigolvastam…

De a viccet félretéve ennek a képregénynek a megszületésekor, de most is nagyon hangsúlyos mondanivalója van, és sok minden kiolvasható belőle. Könnyen bele lehet látni, hogy az embereknek társakra van szükségük. Csapatok születnek benne, egyesek szerelmesek lesznek. A magányos hősök halálra vagy száműzetésre ítéltetnek – Manhattan, a Komédiás, Rorschach. Nekem nagyon megfogó volt az a kocka, amelyen a New Yorkra lecsapó halál jelenik meg, és az emberek egymás karjába vetik magukat, hogy együtt haljanak meg.

Ha mélyebbre megyünk, ott a világ sorsának kérdése. Nem véletlenül az éjfélhez közeledő óramutatók a kötet jellegzetes ikonja. Mert a mi világunk az, amely közeledik a végső órához, a végítélethez. A történet születésekor az atomháború réme fenyegetett, minket más helyzetek sodornak az utolsó perchez, de a helyzet ugyanaz. A végbe rohanunk, kényszerpályán.

Végül, az is a kötet kérdése, hogy ki vigyázza az őrzőket? Vagyis, annak a kérdésnek is fel kell merülnie, hogy a vezetők, akiknek vigyáznia kellene a világra, lehetnek korruptak. Ha bármit megtehetnek, és meg is tesznek, van-e bárki, aki az útjukba állhat?

De mindezen túl ez egy cselekménydús, akciós kötet is, amiben nagyon sok minden történik, és sok zsáner keveredik. Sci-fi, akció, de karakterdráma és romantika is akad benne. Annyi minden történik benne, annyi szálon futnak az események, hogy röviden össze se foglalható, a film is közel 3 órás volt.

Van történet a történetben – a kalózhajós képregény. Vannak benne betétek, interjúk és regényrészletek. Komplex munka ez a kötet. Nem véletlenül kultikus.

Egyedül az fájt, hogy nem látom szépnek a képeit. Azt a végéig se sikerült jobbnak látnom.

Moore & Gibbons: Watchmen - Mint képregény: 85% összetett történet és karakterek, több értelmezési szint, tartalmas.

Szubjektíven: 75% a történet erős, még tetszene is, de a grafikát nehezen szoktam meg.

A magyar könyvkiadásban gyakran megesik, hogy egy regényt újra kiadna, ha abból film készült. Össze tudjátok párosítani a film előtti és utáni borítókat?

Előtte:

Utána:

A megoldásokért Tovább!