Cím: Délvidéki pezsgés

Szerző: Susan M. Boyer – a Liz Talbot-sorozat szerzője, nálunk most kezd. Siker esetén jelenleg 10 kötetnyi Liz-nyomozás kerülhet a polcra.

Műfaj: krimi, thriller – merész remény egy kis humor?

Cselekmény: Liz déli nő, akinek bája mellett esze és pisztolya is van, meg egy magánnyomozói jelvénye. Amikor nagyanyját megölik, hazasiet – csak éppen a családban nem ő az egyedüli bűnüldöző. A rendőrfőnök bátyja kizárja a nyomozásból, amit Liz nem hagy annyiban. Pláne, hogy más szerettei is veszélyben vannak.

Még nem nagyon tudom belőni – sorozatgyilkos és misztikus vonal is van benne elvileg, majd kiderül. A borító mindenesetre fura a magyar kiadáson, de előre nem ítélkezem. (Talán a borító miatt várok bele humort is?)

Várható megjelenés: várhatóan október második fele

Történetbe lépő, eseményeket megváltoztató, szabadításon dolgozó, iskolás.

4 jó barát alkotja az Einsteinek csapatát, akik sikeresen meg is nyerik az országos matematika versenyt. Dicséret helyett az iskolában a János vitéz várja őket, de sajnos egyikük sem tud mit kezdeni az irodalommal, a számokkal jobban kijönnek. Berti kisebb botrányt is kavar az olvasónaplójával, és a könyvtárban kell büntetésből a Petőfi klasszikust olvasnia. Bertinek azonban nyoma veszik: a János vitézben azonban megjelenik a karaktere, és folyamatosan alakítja a cselekményt. Miközben a fél ország felháborodik, Berti hogyan rontja meg Jancsit, a másik három gyerek azon töri a fejét, hogyan tudnák hazahozni a barátjukat.

Erre lehetne könnyen azt mondani, hogy irodalmár könyv. Az egész cselekmény egy klasszikus, a János vitéz körül forog, és azt a kérdést veti fel egészen direkten, hogy hozzá szabad-e nyúlni a klasszikusokhoz. De ezen felül szórakoztató regény is, én jókat tudtam mosolyogni rajta.

A cselekmény végig pörög – két síkon is. A maga módján kalandos és cselekményben gazdag mindkettő. A jelenben a kódfejtés, a változások hatása a jelenre, a mesében a más döntések.
Az külön bravúr, ahogy a verses részek megíródtak. Én mindig szenvedtem az epikus költeményekkel és a versekkel, jobban szeretem a prózát. De itt jókat tudtam mosolyogni egy-egy rímen, megoldáson is. Nekem már az alternatív János vitézért megérte elolvasni a kötetet.

Szerethető szereplőket vonultat fel, akiknek a nagyja valamiképpen csodabogár is. A főszereplő gyerekek mégiscsak matekzsenik. A segédjeik, pl. a doktorandusz irodalmár éppen elég nyűgtől szenvednek. Vagy a politikus apa, Albert, aki most kezd rádöbbenni, hogy máshogy kellene élnie. Nem hibátlanok, gyarlók és egy-egy tulajdonságuk komikusra van nagyítva, de ettől szerethetőek.
A gyerekek konfliktusaiban sok is a gyerek olvasóknak szánt elem: a matekcsapatba jutásért az ármánykodás, vagy éppen az ártatlan szerelmi szálak. Mai fejjel már csak mosolyogni tudok azon, ahogy itt titkolóznak, kinek ki tetszik, és zavarba jönnek, ha valaki erre rájön. De gyerekek, ilyennek kellene lennie – sokkal inkább olvastam ezt, mint ahol már a 13-14 évesek is vérre menően szeretnek.

De ami felnőttként megfogott, az irodalmi örökség modernizálása. Én abba a táborba tartozom, akik szerint van értelme. Közelebb hozza a műveket, és rá tud mutatni arra, hogy ma miért van értelme olvasni őket. De ezt már az is mutatja, hogy ezt a kötetet is elolvastam.

Azt is szépen prezentálja a kötet, hogy mi a magyar irodalomoktatás célja. A magyarságtudatot és az értéknevelést kell az irodalomnak vinnie. Mi másért tanítanák a hazaszeretet a Pál utcai fiúkkal és az Egri csillagok, A kőszívű ember fiait is erre kell kihegyezni. Szabó Borbála arra tette a súlyt, hogy ezek nélkül milyen értékek vesznének el, a könyvben szinte vége Magyarországnak, amikor a János vitéz gyökeresen megváltozik és János ottmarad Franciaországban a királylány oldalán. Ezekből vezeti le azoknak a tulajdonságoknak a létét, amik a magyar nemzet jellemző sajátosságai. Ha ezek nincsenek más, az emberek is mások lesznek. Ugyan szerintem inkább az olvasásszeretet kellene átadni és nem elemzéseket bemagoltatni, hanem elemezni tanítani, de Szabó tökéletesen hozta azt, amit az egyetemen a magyar tanítás gyakorlati szemináriumon három éven át igyekeztek a fejembe verni.
Ahogy már írtam, irodalmár könyv… Én is szerettem, de gyerekkézbe is tökéletesen illik.

Szabó: A János vitéz – kód - Mint gyerekkönyv: 90% jópofa formai és cselekménybéli megoldások, kánonba is passzol.

Szubjektíven: 75% Berti nem mindig szimpatikus, de a történet vicces és üt az átirat is.

Nyomozós, építkezést megakadályozni próbáló, kapcsolati zűrös.

Hónapok teltek el a kudarcba fulladt esküvő óta. Franz még maga alatt van, és rendszeresen, néhány sör után részegen telefonon próbál bocsánatot kérni a nőtől. Susi azonban nem bocsát meg, és személyesen sem hajlandó találkozni. Még egyet fordul a világ, és már a Nagyi is Franz ellen fordul, amikor kiderül, hogy Susi terhes. Ezzel Franz végleg elvesztette őt? Franz nyomorát Rudi is fokozza, aki képes azzal felhívni az új lakásából, hogy a madarak, amelyek a szomszédos húsüzem miatt oda szoktak, egyikénél szokatlan tárgyat talált. Egy emberi ujjat. Meggyőződése, hogy holttestnek is kell lennie. Franz nem ugrik segíteni neki, így az éj leple alatt, esőköpenybe rejtőzve Rudi áll neki az üzem kukáit áttúrni – és egy holttestre bukkan. Mire Franz feleszmél, már egy sorozatgyilkos után nyomoz a sértett Rudival az oldalán.

Már komolyan kezdek azon gondolkodni, hogy a regényekből készült sorozatot/filmeket is be kellene szereznem. Létezhet szinkronnal? Bár, talán németül se lenne lehetetlen küldetés. Ez még a jövő zenéje, ami biztos, hogy a regényeken már végig érek.

A hatodik kötet volt az eddigi kedvencem. A sorozatban ez a leginkább krimi, normális üggyel és nyomozással. Itt nem poénra ment az egész, valóban nyomoztak és rendőri munkát végeztek. Ugyan Falk nem állja meg, igenis beveti a sajátos humorát is, de ezek most csak színezik az esetet. Az, hogy a kukából előkerül a holttest, a lényeg. Az, hogy az esőben a kukában turkáló Rudira lecsaptak a rendőrök, a kiegészítő poén. Végig észre lehet venni, hogy vannak humoros betoldások, de komolyan veszik az ügyet. Nyomokat gyűjtenek, emberekkel beszélgetnek, röviden: nyomoznak. Még egy kis drámát is sikerült belecsempészni, hiszen az ázsiai származású áldozatok a sógornőjét és az unokahúgát juttatják Franz eszébe, aki már csak ezért is igyekszik elfogni a tettest.

Talán csak a megoldás nem tetszett. De nem lesznek túlzott elvárásaim, örülök annak, hogy a nyomozás maga korrekt, és nem várok tőle olyan zárást és logikát, mint egy Barker, Baldacci vagy Pendergast-történettől.

A magánéleti szál most nem fájt annyira, mint amennyire Franz ügyei általában bosszantanak. Most még a poént is megláttam abban, hogy Franz mennyire ellentmondásos bír lenni. Ki van akadva Susi elvesztése miatt, akit akár egy más férfi gyerekével együtt is visszafogadna. Stefi mégis képben van, és cicáznak is egy pontig. Csak éppen Franz megtudja, hogy nem ő az egyetlen, akivel a háromgyerekes anya időnként kiengedi a gőzt. Nem féltékeny, csak kiakad. Mégis, milyen alapon? Már nevetségesen szánalmas, hogy ő csalta a menyasszonyát, Stefi kezdetektől megmondta, hogy neki csak szex kell, és mégis Franz akad ki, hogy nem ő a nőnek az egyetlen? De most elengedtem, helyette vigyorogtam azon, hogy a Nagyi miképpen fejezi ki a rosszallását és megérdemelte már Franz, hogy kutyául érezze magát.

Természetesen attól, hogy Franz Münchenben dolgozik, és ott van a sorozatgyilkos ügy is, még nyakig merülhet szülővárosa eseményeibe is. Most tüntetnek, embereket fizetnek le vásárlói kedvezményekkel, meg hasonlók. A szokásos, színes egyéniségek helyi balhéi kis könnyeden és mosolyogtatóan.

Rita Falk tehát a szokott stílusban, a szokott karaktereket mozgatja. Könnyed, gyorsan olvasható, humoros. Ha nem is a stílusa, de Franz jelleme és a tipikus cselekményszálak ismerősek lehetnek, már szinte egyediek.

Azt különben díjaztam, hogy most is van étel emlegetés és Franz továbbra is szereti a hasát, de nem az ételről szól minden.

Van annyira nyitott vége, hogy érdekeljen, hogy alakul tovább a bajor rendőr élete. Nagyinak ugyan van egy elmélete – Susi gyerekének apjáról – de igaza van?

Falk: Szilváspite-összeesküvés – Mint krimi: 70% humorral, de komolyan vehető esettel foglalkozik, színes egyének sorával.

Szubjektíven: 75% bár Franz még mindig az agyamra tud menni, értékeltem, hogy ez krimi.

Ha – ismételte Haviland Tuf. – Az egyik legproblémásabb szó. Olyan rövid, mégis annyi csalódás és mérgelődés gyökere! (R.R. Martin: Tuf utazásai)

– Ritka nyálas vagy, Dresden.
– Megint az államon csöpög? – viccelődtem.
– Persze érthető a dolog – vont vállat. – Most, hogy meleg vagy meg minden.
– Hogy mi…? – pislogtam. – Ó! Thomas lakása. Azta, a zsaruk gyorsan leadták a drótot.
– Aha. Rawlins hallotta a kávéautomatánál, és muszáj volt felhívnia, hogy elmesélje, te meg a pasid épp fasírtban vagytok. Megkérdezte, hogy beszerezze-e neked a Nyomorultak és Az Operaház fantomja filmzenéjét karácsonyra. (Butcher: Fehér éjjel)

Már gyerekként is mentünk mindig a Papával, később meg csak nem mondhattam neki, hogy te, Leopold, annyira az idegeimre mész, nem maradnál inkább itthon, mielőtt még lecsaplak a fejszével? Nem, ilyesmit nem mond az ember. Karácsonykor meg végképp nem. (Falk: Savanyúkáposzta-kóma)

Lehet, hogy az egész élet háború, Monsieur Directeur. (Binnings Ewen: Párizs királynője)

Ha nagyban akarsz játszani, akkor kockáztatnod kell. (Baráth: A főnök)

Ha már bolondok vagyunk, legyünk igazán azok! (Földvári: Elmentem világgá!)

Mindketten elég régóta szolgálunk ahhoz, hogy tudjuk, az igazság nem feltétlenül jelenti a legkellemesebb megoldást. Nehéz döntéseket kell meghoznunk, megtesszük, ami tőlünk telik, aztán összeszedjük magunkat, és sietve továbblépünk. (Castillo: Égető titkok)

Akárhová megyek, úgy találom, hogy a hős egy kihalófélben lévő faj. (R.R. Martin: Tuf utazásai)

– Tink, ugye, te nem hazudnál nekem?
– Dehogy! – vigyorodott el. – Hiszen van Amazon Prime kártyád!
Felhorkantam.
– Jó tudni, mivel nyerhetem el a hűséged! (Armentrout: Megveszekedett)

Mi is ugyanazokat a kibaszott köröket rójuk, kalitkába zárt madarak vagyunk, csak a kalitkánk olyan nagy, és a rácsai olyan vékonyak, hogy észre sem vesszük. (Nesbo: A birodalom)

A mágusság több erőt ad az átlagnál, de a szíven nem változtat. Emberek vagyunk.
A gyötrelmek acsargó fogaival szemben mind ugyanolyan védtelenül állunk. (Butcher: Fehér éjjel)

Genetikával világot változtató, űrbéli, kalandos.

Tuf egyszerű kereskedő volt a Bőségszaru névre hallgató hajójával és a két cicájával – az emberekért nem rajongott sosem, a macskák jobb társaságnak bizonyultak számára. Anyagi megfontolásból azonban kénytelen egy csapat tudóst és a zsoldosukat egy kijelölt rendszerbe elvinni: felfedeztek egy helyi hiedelmet, ami mögött szerintük egy maghajó áll, a fedélzetén egy elbukott civilizáció gyűjtötte rengeteg DNS mintával és a klónozáshoz szükséges technológiával. Egy vagyont ér. Meg is indul a hajsza, hogy ki gazdagodjon meg belőle a többiek rovására. Tuf számára életmódváltást is hoz a felfedezés: elhatározza, hogy mérnök lesz belőle. Egyedüli hasonlóként a világon sorra igyekszik orvosolni a világok gondjait: ahol a túlszaporodás okoz gondot, máshol állatviadalokra akarnának fenevadakat.

Amíg várunk a Trónok újabb fejezetére – elkészül-e egyáltalán – magyarul ismerkedhetünk a szerző korábbi történetével is. Van már pár Wild Cards regény is kiadva, és az Agave felkarolta a szerző sci-fi történeteit.

Tuf története is ilyen, de megvan a maga varázsa. Nem simán sci-fi, sok rétege van a történeteknek. Talán ezzel kellene kezdeni: ez nem egy egységes, lineárisan elmondott regény. Ötvözi a regényt és a novellafüzért. Szervesen összetartozik, még a linearitás is igaz. Elindulunk, és haladunk előre Tud különböző küldetéseivel. Egy-egy bolygón történtek az egyes fejezetek, amelyek akár novellaként is elmennének. Mert a kieső idő a regénytérből is kiesik, még említés szintjén sem foglalkozunk azzal, merre járt és mivel foglalkozott Tuf a két fejezet közti térben.

A történetek némelyike több akciót tartalmaz, más inkább elmélkedő és csendesebb. Változatosak, nem csak azért, mert bolygónként más problémát kell megoldani. Zsánerben is több minden előfordul.

Tuf különleges karakter, nem egy átlagos ember. Nagydarab, a maga módján bölcs, végtelenül tisztességes. Menet közben merengtem is rajta, kit jut eszembe. Néha a kövér Buddha ábrázolások ötlöttek fel bennem, máskor Martin alakja is felrémlett. Izgalmas kérdés, amit már a regény elején feltesznek: a hatalom megront. Tuf is erre a sorsra jut?

Az kimutatható, hogy Istenként kezd el viselkedni és a nagyobb jó reményében még átverni is képes a megbízóit. Mert őt nem a pénz motiválja, segíteni igyekszik a rendszereken. Sokszor látja, mi a rossz, de a megoldásnak nem részei a megbízói. Ők nem tudnak kívülállóként nézni a helyzetükre, így tehetetlenek. Ez gyönyörűen lejön a bolygó esetében, ahol a vallás a mértéktelen szaporodást pártolja, de a bolygó kimerül és káosz közelít. Ahogy felveszi az Isten szerepkört, megkerüli a megbízást és nem alkalmazottként viselkedik. Nem az élelmezést turbózza fel, a szaporodás kérdését oldja meg.

Lehet még ilyen eseteket találni, ahol saját szájíze szerint avatkozik be a világba. Tuf az állatokat szereti, meg is lehet nézni, mit ér el ott, ahol a társadalom az állatviadalokon alapul. Jogos, amit csinál? Mellette, ellene is van bőven érv. Martin meg is szólaltatja ezeket, általában egy mellékszereplőt szócsőként használva.

Lehet a saját problémáink közül is felismerni párat. Leginkább a túlnépesedéssel tudtam együttérezni, és Tuf megoldásában is látom a rációt.

Martin ráadásul szórakoztat is, így a kötet kikapcsolódni is tökéletesen megfelel. Pörögnek az események, érdekesek a szituációk és az egésznek van egy popcorn jellege. Sci-fi, súlyos kérdéseket is boncol, de mellette olvastatta is magát.

Igényes kiadvány, szórakoztató is volt – azért az illusztrációkért nem volt oda, de ez legyen a legnagyobb bajom.

R.R. Martin: Tuf utazásai – Mint sci-fi: 90% izgalmas világokat ábrázol mai üzenetekkel, szórakoztatva és változatosan.

Szubjektíven: 95% bár kutyapárti vagyok, bírtam a macskás ember kalandjait és megoldásait.

Már Shakespeare megírta: színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Most bizony a regényhősök is!

Suzanne Selfors egyenesen a mestertől kölcsönzött magának történetet. A Mentsük meg Júliát! történetében egy fiatal lány a családi színházban játssza Júliát, egy szívtipró rocksztárral az oldalán. Csak éppen ő inkább orvosi egyetemre járna… Amikor Troyjal hirtelen az igazi történetben találják magukat, Mimi nem bírja veszni hagyni a fiatalokat. Ügyködni kezd, hogy happy end legyen a történet vége.

Gaston Leroux története maga lett klasszikus és világhírű. Mondjuk, nem keveset köszönhet Az operaház fantomja Webbernek is… A párizsi operában új darab bemutatójára készülnek és egy véletlen okán a fiatal Christine kap egy szép szerepet benne. Fel is figyel a lányra a gyerekkori ismerős, egy fiatal gróf. Ezzel akaratlanul beindít egy gyilkos hullámot: a lány féltékeny mentora ugyanis egyenesen az operaház gyilkos fantomja, aki látatlanul terrorizálja a társulat tagjait, és most a darabja bemutatására kényszeríti őket – a tét maga Christine.

Akkora a történet sikere, hogy nem csak újabb és újabb filmek készültek, de előzmény- és folytatásregények is más szerzőktől. A kedvencem egyszerűen A fantom címet kapta, Susan Kay jegyzi. Ebben a kezdetektől követhetjük nyomon a fiú sorsát, akit sokféle tehetséggel áldott az ég: zseni volt, remek zenész, csak éppen a külseje miatt szörnynek bélyegezték. Kay a teljes életútját elmeséli, és most a fantom szemszögéből olvashatóak a párizsi operában történtek is, amikor színre vitték a Don Juant.

Róbert Katalin 6 hét a világ című története new adult történet, amelyben a színház rajongó Nelli eléri, hogy nyári gyakorlaton egy pesti színháznál lehessen. Ez egyrészt jutalom magának, mielőtt nekiáll annak a komoly életútnak, amit az apja elvár tőle, valamint egy esély arra, hogy felfigyeljen rá a társulat fiatal sztárszínésze, akibe a lány nagyon rég szerelmes. Csak éppen az élet nem a tervek szerint alakul, és Nellinek át kell értékelnie pár dolgot, míg belát a színházi kulisszák mögé.

Szintén a kulisszák mögé visz Sándor Erzsi. Az ő hősnője egy vidéki színház színésznője, akinek viszonya van a pesti sztárral, korábbi tanárával. Míg egy közös darabot próbálnak, a viszony virágzik, a színházi berkekben semmi nem marad titok és megy az ármánykodás, szívtörés, próbák és szinte előre megírt módon mindenki játssza a szerepét, ami elkerülhetetlennek tűnik. Meddig jössz a cím, és a regényből érthetővé is válik, miért ez.

Látható teát, modern vagy kosztümös, romantikus vagy drámai, a színház regényben is jó háttér tud lenni.

Utazós, kalandos, repülős.

Földvári András egész életében a repülés után vonzódott. A látása miatt pilóta nem lehetett, de másban nagy szerencséje volt: kivételes nyelvérzék jutott neki. El is sikerült helyezkednie légi társaságnál, és nem csak a hobbija, de a szakmája is lett a szenvedélye. Munkaügyben, de szabadidejében, szórakozásból is sokat repült. Az évek alatt nem egy mulatságos vagy éppen ijesztő esemény jutott osztályrészéül. Élt át ijesztő leszállást, voltak vízummal kalandjai és nagyon sok embert megismert. Bejárta a világot, és róla elmondható, veszélyes bárhova meghívni. Mivel légi cégnél dolgozott, csak szabadjegyet kellett igényelnie, és már repült is. A felesége a természeti látnivalókért, ő az építészetiért rajongott, így együtt sokféle csodát megnéztek sokfelé. Egy kalandos élet története sok utazással benne.

Kettős érzéseim vannak a kötet miatt. Az egyik felem szórakoztatónak tartotta és élvezet volt olvasni, a másik sárgul egy kissé. Földvári annyi mindent látott és megtapasztalt, hogy az irigylésre méltó. Most meg pláne, hogy nem utazhatunk úgy, mint 2 évvel korábban.

A kötet felépítése nagyjából lineáris. Elindulunk az első úttól és az időben haladunk szépen előre, mikor merre járt és milyen kalandjai voltak a szerzőnek. Az emlékek miatt akadnak flashback részek, vagy éppen előre ugrások, de ezek nem zavarók, és szépen belesimulnak a történet szerkezetébe.

Már csak azért is, mert ez egy mesélős kötet. Anekdotákkal van tele, és nem a regényekben megszokott cselekménnyel dolgozik. Akkor már inkább egy novella füzérre emlékeztet, hiszen a történetekben van összefüggés. Ugyanaz a főszereplő, egy élet epizódjai. De ezek mind külön történetek, egy-egy kaland és turista élmény elbeszélései. Akár úgy is lehetne olvasni, hogy az ember kiválasztja azokat a helyeket, amelyek érdeklik, és lexikonszerűen az adott fejezeteket olvassa el.

Ennek viszont megvan az a hátránya, hogy a hozzám hasonlóan folyamatosan olvasó, ’leülök a könyv mellé és kivégzem’ típus a végére el tud benne fáradni. Unalmasnak nem mondanám, mert azért másféle dolgok esnek meg az egyes reptereken, országokban, de a szerkezet hasonló, és egybemosódik a sokféle kaland. Sokkal inkább emlékszem a könyv első felére, mint a másodikra, amikor már telítődött az élmény. Vagyis, ez egy olyan könyv, amit le kell tenni, nem egyszerre befalni.

Érdekes volt az is, ahogy a fókusz le van szűkítve. Az utazások mellett sok más téma is felmerülhetne, de ezeket rutinosan kikerüli a szerző – vagy a szerkesztő? Annak ellenére, hogy szó van arról, hogy milyen nehezen lehetett egyes helyekre eljutni a szocializmusban, hogyan nyílt meg a világ a rendszerváltással, nem megy bele ezekbe a témákba. A sorok között néha éreztem valamit, de ezek szépen le vannak metszve és tényleg csak arról szól a könyv, hogy elment világgá és mit látott.

Szerettem, hogy személyes a hangvétel, de nem kitárulkozóan őszinte és mindent felfedő. Bár mellékszereplőként feltűnnek a fiai, a felesége, eszében sincs a házasságát vagy a gyerekeit elemezni és bemutatni. A legnagyobb vállalása annyi, hogy egyszer leírja, hogy erős a házassága és nem véletlenül tart már 40 éve. Magáról sokkal nyíltabban ír, főleg egy-egy kifejezetten személyes útra épülő fejezetben. Amikor autóba ült, és a 66-os utat járta be: az nem csak az útról szólt, de volt egy lelki megújulás színezete is.

Nem szabad kihagyni azt sem, hogy ez egy humoros kötet. A történetekben, de a stílusában is olvasóbarát és mosolyogtat. Az meg egy jó dolog, az esetleges gondokban is meglátni ezt.

Van már másik kötete is a szerzőnek – ez alapján meg fogom szavazni annak is a bizalmat. Csak taktikusan, elosztva fogom olvasni.

Földvári: Elmentem világgá! – Mint memoár: 75% egységes stílusú, humoros és szenvedéllyel megírt történet. Anekdotás.

Szubjektíven: 60% tetszett, de a végére elfáradtam. Nem szabad egyben darálni az egészet!

• Athenaeum: Ezek voltak az apák - kortárs, lélektani
• Agave: Egy nehéz nap Utópiában - disztópia
• Kossuth: Az auschwitzi mágus - történelmi
  • Romy és Párizs fényei - női
• General Press: Az utolsó könyvtár - női
• Álomgyár: Toszkán örökös - női, romantikus
  • Elrabolt jövő - romantikus, akció
• Central: Holdfény a szavanna felett - történelmi romantikus
• Libri: Tükör és fény - történelmi
• Könyvmolyképző: Réztábla a kapu alatt - történelmi
  • Kedves Evan Hansen - YA
  • Bukottak Akadémiája első év - YA fantasy
  • Tündöklő pusztulás - YA fantasy
  • Amikor még hittünk a sellőkben - női
  • A legerősebb érzés - erotikus, romantikus

Szeptember

27. Ross: A királynő koronázása - YA fantasy 4

28. Fortunati: Semmi súlya - kamaszos fájdalmas 5

29. Falk: Savanyúkáposzta-kóma - krimi 4

30. Butcher: Fehér éjjel - fantasy 5

Október

1. Castillo: Égető titkok - krimi 4,5

2. Baráth: A főnök - erotikus/romantikus 2

   Binnings Ewen: Párizs királynője - életrajzi 3,5

3. Armentrout: Megveszekedett - YA fantasy 3,5

    Nesbo: A birodalom - skandináv krimi 3,5

Újabb őszi hónapot nyitunk - reméljük, jó könyvekkel!