Genetikával világot változtató, űrbéli, kalandos.

Tuf egyszerű kereskedő volt a Bőségszaru névre hallgató hajójával és a két cicájával – az emberekért nem rajongott sosem, a macskák jobb társaságnak bizonyultak számára. Anyagi megfontolásból azonban kénytelen egy csapat tudóst és a zsoldosukat egy kijelölt rendszerbe elvinni: felfedeztek egy helyi hiedelmet, ami mögött szerintük egy maghajó áll, a fedélzetén egy elbukott civilizáció gyűjtötte rengeteg DNS mintával és a klónozáshoz szükséges technológiával. Egy vagyont ér. Meg is indul a hajsza, hogy ki gazdagodjon meg belőle a többiek rovására. Tuf számára életmódváltást is hoz a felfedezés: elhatározza, hogy mérnök lesz belőle. Egyedüli hasonlóként a világon sorra igyekszik orvosolni a világok gondjait: ahol a túlszaporodás okoz gondot, máshol állatviadalokra akarnának fenevadakat.

Amíg várunk a Trónok újabb fejezetére – elkészül-e egyáltalán – magyarul ismerkedhetünk a szerző korábbi történetével is. Van már pár Wild Cards regény is kiadva, és az Agave felkarolta a szerző sci-fi történeteit.

Tuf története is ilyen, de megvan a maga varázsa. Nem simán sci-fi, sok rétege van a történeteknek. Talán ezzel kellene kezdeni: ez nem egy egységes, lineárisan elmondott regény. Ötvözi a regényt és a novellafüzért. Szervesen összetartozik, még a linearitás is igaz. Elindulunk, és haladunk előre Tud különböző küldetéseivel. Egy-egy bolygón történtek az egyes fejezetek, amelyek akár novellaként is elmennének. Mert a kieső idő a regénytérből is kiesik, még említés szintjén sem foglalkozunk azzal, merre járt és mivel foglalkozott Tuf a két fejezet közti térben.

A történetek némelyike több akciót tartalmaz, más inkább elmélkedő és csendesebb. Változatosak, nem csak azért, mert bolygónként más problémát kell megoldani. Zsánerben is több minden előfordul.

Tuf különleges karakter, nem egy átlagos ember. Nagydarab, a maga módján bölcs, végtelenül tisztességes. Menet közben merengtem is rajta, kit jut eszembe. Néha a kövér Buddha ábrázolások ötlöttek fel bennem, máskor Martin alakja is felrémlett. Izgalmas kérdés, amit már a regény elején feltesznek: a hatalom megront. Tuf is erre a sorsra jut?

Az kimutatható, hogy Istenként kezd el viselkedni és a nagyobb jó reményében még átverni is képes a megbízóit. Mert őt nem a pénz motiválja, segíteni igyekszik a rendszereken. Sokszor látja, mi a rossz, de a megoldásnak nem részei a megbízói. Ők nem tudnak kívülállóként nézni a helyzetükre, így tehetetlenek. Ez gyönyörűen lejön a bolygó esetében, ahol a vallás a mértéktelen szaporodást pártolja, de a bolygó kimerül és káosz közelít. Ahogy felveszi az Isten szerepkört, megkerüli a megbízást és nem alkalmazottként viselkedik. Nem az élelmezést turbózza fel, a szaporodás kérdését oldja meg.

Lehet még ilyen eseteket találni, ahol saját szájíze szerint avatkozik be a világba. Tuf az állatokat szereti, meg is lehet nézni, mit ér el ott, ahol a társadalom az állatviadalokon alapul. Jogos, amit csinál? Mellette, ellene is van bőven érv. Martin meg is szólaltatja ezeket, általában egy mellékszereplőt szócsőként használva.

Lehet a saját problémáink közül is felismerni párat. Leginkább a túlnépesedéssel tudtam együttérezni, és Tuf megoldásában is látom a rációt.

Martin ráadásul szórakoztat is, így a kötet kikapcsolódni is tökéletesen megfelel. Pörögnek az események, érdekesek a szituációk és az egésznek van egy popcorn jellege. Sci-fi, súlyos kérdéseket is boncol, de mellette olvastatta is magát.

Igényes kiadvány, szórakoztató is volt – azért az illusztrációkért nem volt oda, de ez legyen a legnagyobb bajom.

R.R. Martin: Tuf utazásai – Mint sci-fi: 90% izgalmas világokat ábrázol mai üzenetekkel, szórakoztatva és változatosan.

Szubjektíven: 95% bár kutyapárti vagyok, bírtam a macskás ember kalandjait és megoldásait.