Csak néhány perce ébredt rá, hogy a boldogság akkor jön el, amikor az ember már nem azzal törődik, hogy az életének milyennek kellene lennie, hanem meg tudja ünnepelni azt, amilyen éppen abban a pillanatban. (Náray: Zarah öröksége)

Meglátásom szerint már kezdettől az a legnagyobb probléma, hogy az emberek ujjal mutogatnak, sőt rosszabbat tesznek azokkal, akik nem olyanok, mint ők. (Roberts: Napfogyatkozás)

Már az is szomorú, ha a posztodra az egyetlen reakció a szüleidtől érkezik. De az már mindennek az alja, ha valójában tőled származik, miközben a szüleidnek tetteted magad. (Seager: Haverok és bénázások)

A függőséget csak kezelni lehet, kigyógyulni belőle sosem! (Kordos: Turista from Hungary)

Tudod, nekem a legnagyobb szívfájdalmam az, amikor értelmes, jóra való emberek feladják önmagukat, és elfelejtenek embernek maradni. Annyi ostoba eszme mögé beálltak a történelem során, hogy az félelmetes. (Pete Polgár: A lelkész lánya)

A pletykákkal az a baj, hogy az ember nem szabadulhat tőlük. (Bhathena: Egy olyan lány)

Te vagy a legnagyobb gyengeségem, mert, ha rólad van szó, védtelen vagyok. (Callihan: Kontroll)

Valakit mindig elő kell venni, ez így működik. Ha egyszer szar került a palacsintába, valakinek meg is kell ennie. (Ponicsán: A haza szolgálata)

– Elfolyt a magzatvíz.
– Fáj. Ó, Jézus Krisztus, Szűz Mária, nagyon fáj!
– Tudom.
– Mit tud maga? Hiszen férfi. (Roberts: Napfogyatkozás)

Utolsó útra kísérő, katonás, emlékezős, háborút emésztő.

Billy egy kocsmát vezet, békésen éldegél az egykori tengerész. Olyan súlyos sérülése lett, hogy utána könnyeden leszerelték. Egy napon idősödő férfi sétál be hozzá, akiben lassan felismeri az egykori 18 éves ifjút, akit neki kellett börtönbe kísérnie. Larry komoly kéréssel áll elő: a fiából is katona lett, tengerészgyalogos. Egyedüli gyerek volt, a szülei szeme fénye. Larry tavaly özvegyült meg, és most ifjabb Larry is odaveszett – Irakban halt hősi halált. Arlingtonban lesz a temetés, de egyedül képtelen elmenni és túlélni. Az egykori barátot kéri meg, kísérje el. Út közben egy templomba is betérnek, ahol az egykori fenegyerek, Mule szolgál lelkészként. A hármas megint összeáll, és egy fiú utolsó útjára indulnak el együtt. Közben beszélnek életről, seregről, erről a háborúról és az értelméről, vagy éppen annak hiányáról.

Néha úgy tűnik, szerencsém van. Véletlenszerűen döntöttem el, melyik Ponicsán regényt olvasom el előbb. Már nem is emlékszem, miért lett ez a második a sorban. De így volt jól, mert már az első fejezetnél kiderült, hogy ez egy távoli folytatásregény.

Az utolsó szolgálat után vagyunk jó 30 évvel, és Ponicsán összeszedi az abban megjelent három férfit. Igaz, ehhez azt a történetet kicsit meg kellett erőszakolnia: ugyanis a végén az egyik karaktert megölte, de most ő is él és virul. A magyarázat meg nem olyan jó, hogy simán bevegye a gyomrom. De ok, minden főszereplőt vissza akart hozni egy újabb útra.

Az meg is fogott benne, ahogy analógiát húz a két regény közé, és az egyik szereplő szájába is adja: mindkét kötetben egy fiút kísérnek az utolsó útjára, aki hibázott. Csak ennek a Larrynek már nem adatott meg, hogy helyrehozza a dolgokat.

Mivel a hősink már jócskán benne vannak a korban, a legifjabb is özvegy, aki az ötvenes éveit tapossa, már nem egy buliregényt kapunk. Ha beszélnek is arról, milyen történeteik voltak annak idején, most a feladatukat teljesítő öregek, akik már túl vannak az aktív éveiken. Csendes, nyugodt életet élnek, zűrök nélkül.

Az utat is leginkább beszélgetések töltik ki. Természetesen megismerjük a jelenjüket, de nem ez a fontos. Hanem, amit a seregről, az iraki háborúról, az elnökről, a családról és a sorsról gondolnak. Már mögöttük egy élet, egész más szinten fogalmazzák meg a véleményüket.

Nem is kicsit háborúellenes a kötet. Amit lehet, megkritizál a rendszerben. Az iraki háború okától kezdve: miért vannak ott? Miért hazudnak, mi van Irakban és ki ellen harcolnak? Majd ifjabb Larry kapcsán kiderül, hogy még az elesetteket is arra használják, hogy igazolják a háborút, ha nem is háborús tett történt. Hogy hazudnak valakit hősnek, és hamisítják meg a halálát. Élesen elkülöníti Ponicsán a fiatal, még naiv katonákat, meg a politikusokat, akik elküldték a fiúkat idegenbe meghalni.

Végig volt egy olyan érzésem, amíg olvastam, hogy ez az Államokban volt releváns és fontos kérdés, nálunk nehéz hozzá bármilyen szinten kapcsolódni. Az apa gyászát meg tudom érteni, de amit a seregről és az iraki politikáról beletett, nekem távoli.

Erre is igaz, hogy gyakran nyomdafestéket nem tűrő a szövege. Mivel egykori, kemény és bulizós katonákról van szó, jobban el tudtam fogadni, de szeretni így sem szerettem. Talán az első résznél visszafogottabb kicsit…

Film is készült belőle, de nem lett kedvem megnézni.

Akit érdekel az iraki háború témája, az úgymond hátország mögötte, nekik ok lesz.

Ponicsán: A haza szolgálata - Mint kortárs: 75% az Államokban fontos témát érint, itt kevésbé jelentős ez a kérdés.

Szubjektíven: 40% fura folytatás, és nagyon nem tudott lekötni az iraki elmélkedés.

Nem kicsit lepett meg, hogy múlt héten mennyire érzékeny téma lett a kötelezőké. Akkor ígértem, hogy nézünk olyan gyerekkönyveket, amelyek talán nem annyira klasszikusok, de lenne értelme kézbe adni őket. Egy más tanítási gyakorlat alapján választottam a szempontokat: kortárs, rövid, hazai és gyerekkönyv. Sorrend most nem is kell.

+1: Böszörményi: Lúzer Rádió, Budapest! – jópofa rajzokkal illusztrált, hamisítatlan gyerektörténet kis nyomozással, sok humorral, sok-sok szerethető szereplővel. Nem az első rész tetszett legjobban, de sorozatot azzal illene kezdeni. Abból derül ki, a 13 éves Marci hogyan kezd rádiózásba, és ki az a Béla, akit írtani kell, az állatklinika ügyeiről nem is szólva.

+1: Kalapos: Massza – Patrik 14 éves kiskamasz, aki nagyon készül az álma megvalósítására. Színész akar lenni, és most be is kerül egy előadásba, főszerepben. Annyi lehetőség van benne, de zaklatni kezdik, és a fiú élete lassan rémálommá változik. Egyszer pedig az elnyomott, tönkretett fiú robban. Osztályfőnökin is simán el tudom képzelni.

+1: Mészöly: Hanga és Várkony – kis krimi, iskolás környezet, kisvárosi magyar gyerekek. Jópofa rajzok, sok humor és egy kislány, akinek Sherlock Holmes a példaképe. A kedvenc részemben Hanga és Várkony egy olyan rejtély nyomában, melyben nem lehet a kötelezőket kikölcsönözni a könyvtárból. Miért nem emlékszik senki a Pál utcai fiúkra?

+1: Időfutár – humoros, fiatalos és van benne történelmi színezet is, időfutár humorral. Hanna életét felforgatja egy rejtélyes körző, egy ijesztő történelem tanárnő, meg Kempelen Farkas időutazó inasa. Iskolás barátságok, komoly helyzeteket, időutazás. Plusz, interaktív olvasata is lehet. Van már belőle társasjáték, színdarab és eredetileg rádiójáték volt, amit a YouTube-on végig is lehet hallgatni.

+1: Hetedhét – mesekönyv, de másképpen. Kortársak mesélik újra a klasszikus meséket. Kicsit fantasy, kicsit sci-fi, kicsit mese. Mellé lehet tenni az eredeti meséket, jó lenne drámapedagógiára is, akár még saját mese átiratot is lehet íratni utána. Mivel jó pár mese van benne, simán lehet szemezgetni is belőle, nem muszáj az egész kötetet feladni. Abban a világban, ahol a Shrek átformálta a mese képünk, simán van helye.

Középiskolás, pletykás, szerelmes.

Zarin olyan lány, aki még csak 16 éves, de már híre van. Ő az, aki a negatív példa a történetekben. Túl vad, túl egyéni, túl sokat dohányzik, túl sokat randizik. Pimasz és egyszerre nyitott és zárt. A halála után még nagyobb körötte a rejtély, és egy csapat lány megszállottja lesz, hogy összegyűjtsék, amit Zarin életéről lehet tudni. Miért átkozta már el a születése: egy indiai táncosnő és egy bérgyilkos fattyú kislánya volt, aki kisgyerekként elvesztette mindkét szülőjét, és pszichésen instabil, gyermektelen nénje nevelte, aki keményen bánt a lánnyal. Aki szép lett, mint az anyja, de ezért csak még több irigye lett, és még inkább kiközösítettek, rossznak mondtak. A gyerekkori barát, akivel 16 évesen újra találkozott, Porus azonban mást látott meg benne. Igaz barát lett, abban reménykedve, egyszer még több is lehet köztük. Nem sejthették, hogy együtt indulnak el a végzet felé.

Szeretem, ha egy regényben van valami plusz, valami ötlet, ami kiemeli az átlagból a zsáner tipikus képviselői közül. Bhathena két ilyet is sikeresen beletett a regényébe, bár az egyik azért ismerős lehet már más kötetekből is.

Az egyik érdekessége a helyszíne és a kultúra, amelyben elhelyezte a történetet. Zarin és Porus indiai fiatalok, akik a szüleikkel/nevelőjükkel Szaúd-Arábiába költöztek, és igyekeztek beilleszkedni egy más kulturális közegbe. Olyan vallás, szokások élnek itt, amelyek az európai olvasók többségének szerintem ismeretlenek, pláne, ha a célközönségben, a 16-18 évesekben gondolkodom.

Igazság szerint túl sokat nem is tudunk meg ezekről a dolgokról. A szokások, a vallás is érintve van, de csak annyira, hogy értsük, azon normák szerint miért volt Zarin olyan lány, akit a szájukra vettek az emberek. A természete, a külseje és már a születése körülményei is megbélyegezték – szerintem ez a legszomorúbb valahol. Annyi volt a bűne, hogy az anyja megszülte, és cserébe egy életre megszólták – még a rokonok is.

A másik, a szokatlan kiindulási helyzet és a narráció. Hány olyan romantikus vonalú történet van, ami azzal indul, hogy a szerelmesek szelleme éppen nézi, hogy az összetört testüket kiemelik és siratják őket a rokonok? Maga az alap persze nem újdonság. A Komfortos mennyország kis hősnője szellemkén követte végig a családja sorsát, a gyilkosa utáni nyomozást és az isteni igazságtételt. A 13 okom volt pedig pont azzal robbant be, hogy egy lány halála után ismertük meg a történetét, az okokat és az igazi személyiségét.

Ahogy Hannah, Zarin is a pletykák és az előítéletek áldozata lett. Az egésznek a hangulatában volt valami, ami rendszeresen eszembe juttatta Hannah történetét. Még cselekmény szintjén is találtam közös pontokat, ha alapvetően nem egyezik a kettő. Itt is van egy helyi Bryce, csak hogy egyet említsek.

Nekem tetszett, hogy nem is igazán romantikus ez a regény. Zarin és Porus csak barátok, és mindössze az esély van megadva nekik, hogy lehettek volna többek is. Ez is hozzájárul, hogy a tragédia akkora, amekkora. Értelmetlenül vesznek oda fiatal életek.

Könnyű olvasni, tipikusan ifjúsági a szövege. Néha nem árt, hogy utána tudunk nézni a keleti kultúra egy-egy szavának, de különben könnyen értelmezhető, és az idősíkok és elbeszélők váltakozása is feldobja.

Talán a szaúdi és indiai kultúrába van beágyazva, de az érzelmi részek, ahogy a kamaszok reagálnak, sérülnek vagy bántanak másokat, egyetemes.

Bhathena: Egy olyan lány - Mint YA: 70% érdekes helyszín, de örök kamasz történet, kicsit másképpen, csavarral.

Szubjektíven: 55% engem nem kapott el a varázs. Korrekt, de 13 okom volt utánérzet.

• Európa: Álmok a csillagok közt 2. - sci-fi
• Művel Nép: Egy macska Párizsban - női
• Könyvmolyképző: Hygge szerelem - romantikus
• Agave: Az éjféli égbolt - sci-fi
• Fumax: Körhinta - képregény

November

23. Clarke: Piranesi - fantasy 4

24. Machado: A női test és más összetevők - fantasy/kortárs/női 5

25. Pete Polgár: A lelkész lánya - kortárs 2

26. Náray: Zarah öröksége - családregény 4

27. Roberts: Napfogyatkozás - fantasy 4

28. Seager: Haverok és bénázások - ifjúsági 2

     Andersen: Dusty - gyerekkönyv 3,5

29. Callihan: Kontroll - erotikus 3

     Kordos: Turista from Hungary - kortárs/ism.terj. 4

Kint hideg, még szerencse, hogy bent lehetett olvasni...

Humoros, szociológiai, utazós.

A turistáknak és az utazásukat kísérő idegenvezetőknek is megvannak a maguk történetei. Előbb-utóbb bele fognak futni egy olyan esetbe, amikor a turistát már csak koporsóban sikerül hazajuttatni. Egy időben, amikor a nagyon időseket akarták megfogni, rendszeresen reszkettek is a vezetők, hogy csak életben haza tudják küldeni a nyugdíjas csoportokat, ahol a 80 éves fiatalnak számított. De volt olyan is, hogy a csapatépítésre küldött, fiatal és vidám csapat sorra vesztette el a tagjait: egy baleset, egy szívroham, és a vidám nyaralás elátkozott és csapatot szétziláló üdülés lett. Buszos utak, repülős utak, mindennapi és extrém célok. Hétköznapi vagy éppen sztár vendégek. Mindenkinek van egy története, ami a kötetbe bekerülhetett. Van, aki pasizni utazik, más kereskedni, vannak lelkesek és alkoholiták. Mennyire fontos az étel, mivel lehet az elégedetlenkedőket lenyugtatni. Idegenvezetők és történeteik Kordos Szabolcs tolmácsolásában.

Először is, ez már egy átdolgozott kötet. Egyszer már megjelent, és Kordos Szabolcs most előszedte, leporolta és némileg átdolgozta a reptéri történetekkel együtt. Ki lett bővítve mindkettő egy-egy pandémiás fejezettel.

Mondanom se kell, hogy ez az új rész volt, ami leginkább lekötött a könyvben. Egyrészt, benne vannak azok a történetek, amiket csak sejteni lehetett, vagy pedig egy-egy ismerős révén mi is ismertünk. Az, hogy a pandémia kitörésekor Ázsiában nyaraló csoport hogyan jutott haza – ilyet nem hallottam eddig, de érdeklődve olvastam. Ahogy azt is, hogyan lehetett innen-onnan hazajutni, vagy egyesek hogyan voltak kénytelenek kint berendezkedni, amíg haza tudtak menni. Szó volt arról is, milyen összegeket emésztett fel, hogy sokaknak rövidült a nyaralása és sietni kellett haza. A légi vállalatok hogyan nyerészkedtek vagy éppen nem mutattak hajlandóságot segíteni. Erről személyes történetem is lenne, nekem is volt olyan ismerősöm, aki New Yorkból kellett, hogy hazaérjen, mielőtt zárták a határt. Mondanom se kell, hogy mennyivel többe került a hazaútja, mint különben a nyaralása.

Most ebben élünk, és érdekes, hogy ez az ágazat hogyan próbál túlélni vagy milyen lehetőségeik vannak. Már csak azért is érdekel, mert magam is lelkes nyaraló vagyok. Komolyan be fogok fordulni, ha nem jutok ki 2021-ben sehova. De ez már egy másik történet.

A kötet különben őrizte a korábbi formátumot. Kordos elmeséli az interjúalanyai történeteit, akiket természetesen álnéven, felismerhetetlenné téve hoz elénk. Témákba van rendezve, mikor milyen jelenségeket járnak körül.

Anekdotázó, kellemes hangulatú kötet, amelyben érezni, hogy nevetünk magunkon. Elég éles a kritika, hogy milyen a magyar turista, legyen az gazdag vagy az átlagember. Mennyire fontos a magyarnak az étel, és mennyire szeret plusz programokon részt venni, ajándékot kapni. Milyenek, akik bulizni és ismerkedni mennek ki, hogyan lehet kezelni az okoskodókat.

Vannak komolyabb témák is, talán az egyik legszörnyűbb, amikor az egyik alany elmesélte, milyen volt átélni egy cunamit, majd látni a romokat és a holtakat minden után. De még ezekre is igaz, hogy a stílus könnyed és fogyaszthatóan van tálalva.

Két szemléletmóddal is bele lehet merülni ebbe a kötetbe. Simán csak olvashatjuk egy kedélyes, anekdotázó kötetnek, amin mosolygunk és helyenként magunkra ismerünk benne. Kicsit komolyabban is lehet venni, amikor a sztorikból általánosítani akarunk, hogy milyen az a bizonyos Turista from Hungary. Nem vagyok benne biztos, hogy úgy kellene hozzáállni.

Az biztos, hogy érdeklődve várom, mi lesz 2021-re.

Kordos: Turista from Hungary - Mint ismeretterjesztő: 70% hangulatos, anekdotázó kötet, szembesít az ágazat történeteivel.

Szubjektíven: 75% jókat mosolyogtam rajta, érdekes volt, és a pandémia rész érdekelt is.

Szerelembe eső, flörtölős, sebeket begyógyító.

Gabriel Scott, a szakmában mindenkinek Scottie, elsőrangú menedzser, egy pénzügyi lángész, aki sokat tett azért, hogy jó barátai, egyben az általa menedzselt banda tagjai ne csak sztárok, de gazdagok is legyenek. Most is a Kill John tagjai a számára elsők, és nagyon vigyáz arra, hogy senki ne kerüljön közel hozzá a privát szférájában. Éppen Londonba repül, amikor az első osztályon a neki lefoglalt két hely egyikén egy dögös, de nagyszájú szőkét talál. Sophie ott kapott helyet, és Gabriel képtelen máshova átültettetni a lányt. Bár elsőre az agyára megy a nagyszájú lány, az út végére már szinte vonzódik hozzá. Közben kiderül az is, hogy Sophie pont a Kill John stábjába megy felvételire. Házi nyúlra pedig nem lövünk… Sophie nyugtatóan hat rá, így a közelében tartja a lányt, de szigorúan csak barátkozni akar vele. Ami elég nehezen kivitelezhető, hiszen forr köztük a levegő.

Mivel sorozat második része, azonnal jön a kérdés: kell hozzá ismerni az első részt? Szerintem nem. Abban a zenekar egyik tagja esett szerelembe, az ő egymásra találásuk volt a téma, és annyi csak a kapcsolódás, hogy ebben a regényben mellékszereplőként vannak jelen, már házasokként és minimális szerepet kapva.

Ebben a történetben, és gondolom a sorozat többi részében is, annyira az aktuális pár van a középpontban, hogy nincs szükség előismeretre. Itt ismerkednek meg, jönnek össze és jutnak el a boldog végig. A többiek nem fontosak az ő történetükben.

Abszolút a romantikus regények zsánerét hozza ez a regény. A pár megismerkedik, bosszantják egymást, de pokolian vonzódnak. Végül engednek a kísértésnek, látják, milyen jó lenne együtt, de egy butaságon összevesznek. Egy nagy gesztussal békülés, és még nagyobb happy end. A regény tökéletesen ráhúzható erre a vázra. Itt talán annyiban más a leosztás, hogy nem az első boldog szakasz van hosszan megírva, hanem az évődés, amíg összejönnek. Konkrétan a regény nagyja arról szól, hogy mind a ketten rá vannak izgulva a másikra, de nem mernek lépni, nehogy a barátságuk lássa kárát az egyéb érzéseiknek.

Mennyire illenek össze? Igazából ezzel nem volt bajom. Gabriel olyan zárkózott, szigorú karakter, akivel együtt tudtam érezni. Van egy rész, amikor Sophie pontosan megfogalmazza azt, ami az ő jellemének kulcsa, és amit bírtam benne: a tökéletes külseje is csak egy maszk, ami mögé elrejtőzik. Kicsit talán túl van írva, hogy a szülei hogyan tették tönkre a gyerekkorát és hord máig sebeket, de ő egyben volt. Sophie sokkal egyszerűbb lélek, és bár neki is adtak egy múltbeli traumát, azt már feldolgozta, mire mi megismerjük.

A szerelmi szál. Bár a testiség túlsúlyban van, azért nem csak az van benne. Egymás egész lénye kezdi el őket vonzani, nem csak a külsőségek – bár az is nagyban számít. A szex is valahogy így van benne: hosszú az előjáték, nagyon sokáig csak képzelegnek és gerjednek egymásra, van erotika, de nem szex. Az első együttlétet követően azonban az írónő bepótolja, amit nem írt addig le. Nekem sok is volt abból, hogy mikor mennyire esnek egymásnak meg hasonlók. De ilyen a zsáner, így ebbe nem kötök bele.

Abba inkább, hogy elég mocskos a könyv nyelvezete. Tudom, ebben elég prűd vagyok, de jobban szeretek olyan regényeket olvasni, ahol se a narrátor, se a szereplők nem beszélnek mocskosan. Ez van.

Tanulságot kár keresni benne, ez egy erotikus, romantikus szórakoztató regény.

Az előző kötetnél jobban tetszett, de nem leszek VIP rajongó.

Callihan: Kontroll - Mint erotikus: 70% egy pár egymásra találása a fő téma, lelki zűrökkel, de kevés cselekmény.

Szubjektíven: 35% helyenként mosolyogtam rajta, de tipikus is, nem tetszett a nyelvezete se.