Meséket átdolgozott, mai viszonyokat bemutató, komor.

Aprajafalva nagy bajban van – korábban ment a gazdaság, özönlöttek a turisták, népszerűek voltak. Az utóbbi időszakban azonban minden kezd tönkremenni. Törpapa rájön, mióta békét kötöttek Hókuszpókkal, közös ellenség nélkül a törpök elkanászodtak. Hogy lehetne megint összeveszni? (A Lloydon-féle ranglista) Az egykori Matyi rokkantnyugdíjasként alkoholizál. A regében lehet, hogy visszaadta háromszor a verést, a valóságban csak tönkrement, míg Döbrögi tovább gazdagodott. Most becsületsértésért az unoka is elveri rajta a port. (Lúdas Mátyás, magyar regehős) Különös vendég érkezik egy fogorvosi rendelőbe, akinek rossz a közérzete. Olyan tanácsot kap, kérjen bocsánatot és menjen haza, amivel megváltozik az egész vallás. (A fenevad)

A mesék általában boldog véget érnek. Ezekkel tanítjuk a gyerekeknek az alapvető normákat, és olyan értékeket, mint a becsület, kedvesség, jóság. Ha ilyen leszel, neked is jön a happy end. Persze, nem minden mese ér boldog véget: Andersen jobban szerette a tragédiákat, de azokban is van lírai szépség és nevelő-nemesítő szándék bőven.

Egy kötete volt már a Cser Kiadónak, amelyben ismertebb és kevésbé ismert mai szerzők azon gondolkodtak el, milyenek lennének a mesék ma, vagy hogyan folytatódik a mesehősök kalandja. Abban hősnők voltak, most megérkezett a férfiak kötete.

Nem tudom azt mondani, hogy tetszett. Nem tudom azt írni, hogy jól szórakoztam. Meséről mesére esett az életkedvem, és mélyen meg is bántam, hogy karácsonykor nem a Grimm meséket vagy az Italo Calvino mesegyűjteményt vettem le a polcról. Nem készültem arra, hogy ez a kötet ennyire… modern.

Egyrészt, mindegyik mese olyan környezetben játszódik, amit nem lehet meseinek nevezni. Ha nem is teljesen napjainkba lett helyezve, de majdnem. Nem is igazán mesefolytatások ezek, hanem átiratok. Milyen lett volna igaziból egy Lúdas Matyi? Már azzal lecsap Gerlóczy Márton, hogy hősünk belerokkan, hihetően, abba a nagy verésbe. A paraszt Matyi szív, Döbrögi gazdagodik tovább.

Lehangoló, hogy majdnem 100%-ban a maivá tett történetekben esély sincs a boldog végre. Minden komor, minden rosszul végződik: kész depressziófolyam, ami itt van. Hogy még Kukából is óvodai zsarnok váljon…

De van ennél rosszabb is. Jancsi és Juliska, ebben vértfertőzéstől kezdve brutális gyilkosságig volt minden. Még most sem akarom elhinni, hogy valaki azt a mesét így gondolta tovább. Vannak nekem is beteg ötleteim, de ezt ment a top3-ba.

Modern a forma is. Némelyik mesének olyan a szövegezése, hogy valósággal lefordultam a székről. A durva nyelvezetet nagyon nem csípem, egy meseféleségben pláne nem. De formátumban is sokféle a kötet, még színdarab formátumú is akad benne.

Mire is számítottam, amikor láttam a szerzők névsorát? Modern, mai szerzők, akikről nagyon nem a gyerekirodalom és a könnyed, boldog történetek jutnak eszembe. Van irodalmi értéke, tükrözi a jelent, de akkor is. Ezek mesék!

Keresek is gyorsan valami boldogabbat, mert ettől elszállt a karácsonyi hangulatom, teljesen.

Ők is boldogan éltek? - Mint mesekönyv: 60% abban van ötlet, hogy modernizálva vannak. Változatos, mai, komor.

Szubjektíven: 25% számomra túl modern nyelvezetben és tartalomban is. Letörő mesék ezek.

Karácsonyi, családos, szerelmes, életről döntős.

Karácsony előtti nap volt, a pláza tele volt az utolsó percben bevásárló emberekkel. A mozgólépcsőn három 18-19 éves lány került egymás mellé: Anna, Luca és Bogi. Nem ismerték egymást, és miután egy buta csíny miatt majdnem elestek, segítettek egymásnak, rohantak is a dolgukra. Anna a moziba sietett dolgozni, ahol aztán kerülnie kellett a volt barátját, aki az új barátnőjével érkezett filmezni. Szerencsére egy helyes srác a megmentésére sietett. Luca fürdőruhát nézett, hiszen az ünnepekre a család Sárvárra utazik pihenni. A lánynak a sikertelen felvételi miatt azonban csak tanulni volt kedve: a nyaraláson azonban új szerelem és a testvérével megerősített kapcsolat is vár rá. Bogi a bevásárlást intézte, készülve a nagy családi ünnepre. Meglepetésre kamaszkori nagy szerelme, a szomszéd Kristóf is hazajött az ünnepekre. Lehet, most jött el az ő idejük?

Idén jó éve volt a Leiner Laura könyveit szeretőknek. Nem csak az Iskolák Versenyének végét ismerhettük meg, de karácsonyra is kaptunk olvasnivalót. A célközönség talán a kamaszok, de korosztálytól függetlenül remek kis karácsonyi regényt kaptunk az írónőtől.

A szerkezet a megszokottól eltér: most három főszereplőnőnk van, mindenkinek megvan a maga kis története és konfliktusa az ünnepek alatt. Nem ismerik egymást, így látszólag csak az köti össze őket, hogy karácsony előtt a mozgólépcsőn egymásba botlottak. Bontva is vannak a történeteik: először Anna, majd Luca, végül Bogi története következik attól a ponttól, hogy a plázában voltak. Azonban, vannak találkozási pontok. Bár nem tudnak róla, a sorsaik találkoznak. Pl. Sárváron Anna apjának szobáját veszi át Luca nagynénje, aki Bogi szomszédja. De sok-sok ilyen kis összefonódás akad a történetekben, amiken végig jókat mosolyogtam és kerestem is őket. Nem is sejtjük, hogy a számunkra jelentéktelen dolgok hogyan befolyásolhatják mások életét…

Nem bírom megállni, ezt még leírom: ha minden jól alakul a lányok életében, fognak még találkozni, mert tudtukon kívül egy baráti kör tagjaiba lesznek szerelmesek…

Mindhárom hősnőt nagyon tudtam szeretni, annak ellenére, hogy teljesen más személyiségek. Hitelesek, egyediek, és mindenkiben volt valami, amit át tudtam érezni. Ahogy Anna autóra, én az első laptopra spóroltam megszállottan. Az álomhelyre nekem se sikerült a felvételi, ahogy Lucának. Az is rémisztően ismerős volt, ahogy az évfolyamtársak a jegyzeteimre pályáztak az egyetemen, mint Bogi esetében…

Ám e felszínes kis dolgokon túl olyan problémákat kell e szereplőknek megoldani, melyek nagyon a kamaszok és fiatal felnőttek sajátjaié. Igen, vannak helyes szerelmi szálak is, de sokkal több van a történetekben. A továbbtanulás, az első munka, csalódások feldolgozása, családi vészhelyzetek – felnőtté válás. Mindez karácsonyi környezetben, fontos helyen a családdal. Mindenki másképp ünnepel, de mindegyikben akad egy fontos vonás: összetartás, családi melegség, egy idilli pillanat a rohanás közepette, ha meg is kell érte dolgozni.

Leiner stílusa most is vitt magával, szeretem, ahogy ír. Fiatalos, de igényes, tele sok olyan utalással, amin jókat tudok mosolyogni.

Lehet, hogy találtam a Karácsonyi ének mellé egy újabb karácsonyi újraolvasós élményt?

Leiner: Mindig karácsony - Mint ifjúsági: 100% egyszerre szórakoztat, mozgatja az elmét. Vicces, szimpatikus hősökkel.

Szubjektíven: 100% jókat nevettem rajta, miközben el is gondolkoztatott. Bírom a stílusát is.

Karácsonyi, kívánságos, farmot életben tartós, gyerekszemszögű.

Lucy minden vágya, hogy neki is legyen egy pónija. A kisvárosban álmai hátasa, Füstös éppen karácsony előtt lett eladó. A kislánynak azonban álmodnia sem szabad ilyesmiről: az édesapja halála óta anyjával és nagyanyjával a farmjuk életben maradásáért küzdenek, és a nagy gazdasági világválság az ő terheiket is növeli. Lucy imáiban így azt kéri, érkezzenek szállóvendégek hozzájuk. Másnap egy lerobbant kocsinak hála George és Veronica náluk kötnek ki. A szépséges nő színésznőnek indul Kaliforniába, a megnyerő fiatalember pedig munkát keresne ott, hogy gyűjthessen az egyetemi tanulmányai befejezésére. Ahogy Lucy összebarátkozik a férfival, már azért imádkozik, hogy az anyja mosolya térjen vissza, és talán George lehetne az új apukája… ez jobb lenne, mint egy póni.

Pont karácsonykor fog kibújni belőlem a Grincs, mikor máskor, így ezt a nagyon karácsonyi, nagyon mesés történetet most szinte utáltam. Lehet karácsony, vagy sem, ez túlságosan hihetetlen ahhoz, hogy én szeressem.

Igyekszem nem nagyon lelőni a történet fordulatait, de a fülszöveg is előrevetít már dolgokat. A történet tipikusan olyan, amikor a szegény, de nemes lelkű kislány kívánságai teljesülni kezdenek karácsonyra. Pont ez volt a bajom: ez sokkal mesésebb, mint ami hihető. Lucy nem is egy, de három karácsonyi csodát kap egyszerre. Ami a kislánynak tök jó, az olvasó gyerekeknek visszaadja a hitét az ünnepekben és a varázslatban, én viszont folyamatosan morogtam, ahogy egyre boldogabb minden és mindenki a kötetben. Komolyan, ha Lucy azért imádkozna, hogy a világválság érjen véget, akkor mi történt volna?

Ami a legjobban irritált, a történet szerelmi szála. Mivel a gyerek a narrátor, ebből nagyon keveset kapunk, de így is több volt, mint ami nekem jól esett. Eleve, a mániám a szereplők kora. Lucy 8 éves – azt hagyjuk is, mennyivel gyerekesebb, mint a kora. Inkább egy boldog óvodás, mint egy kisiskolás. Ami azt jelenti, hogy az anyja a 20-as évei közepén jár minimum. Özvegy, dolgozik, kemény élete van, tuti, nem egy Hamupipőke. George, a jóképű egyetemista meg beleszeret annyira 5 nap alatt, hogy a nyakába veszi gyerekkel és gondokkal teli farmmal együtt? Ő lehet vagy 22-23. Kb. az a szint, mint a Perzselő menedékben. Az ilyen álompasi legfeljebb a regényekben fordul elő.

Zavart az is, mennyire idilli minden szereplő. Még Veronica is, aki kicsit flörtöl az apának kiszemelt George-dzsal, ő sincs démonizálva, csak egy felszínes szépség, aki a külsejével igyekszik boldogulni.

Szerethetném, hogy ebben a kötetben megvan a karácsonyi csoda. Szerethetném, hogy Carlson a narrációban abszolút vissza tudta adni a gyermeki hitet és csodavárást. Még akár azt is díjazhatnám, hogy egészen olyan hangulatot teremetett, mint A mi kis farmunk világában. De egyszerűen ez nem ment most nekem.

A karácsony is abszolút téma benne. Az egész alatt zajlik a karácsonyi készülődés, és a karácsony napját is látjuk. Hogyan ünnepli a közösség – ebben a korszakban templomba mennek és betlehemeznek – és a családok. Ünnepek alatt érdemes olvasni.

A Grincs nyert, ez nem hozott karácsonyi hangulatba. A mesét szeretem, de ez giccses.

Carlson: Karácsonyi póni - Mint gyerekkönyv: 55% pozitív hangulatú és kellően ártatlan a narráció és narrátor. Naiv.

Szubjektíven: 40% annyira mesének éreztem, hogy az fáj. Karácsonyi csoda veri a valóságot.

Az önbizalom olyan, mint a smink. Emeli a megjelenésed fényét, és senkinek nem kell tudnia, mi van alatta. (Morgan: Álmaimban Manhattanben)

Mi itt valamennyien a földön, érted, Farkas, mindannyian ebben a szomorú, remény nélküli árnyékvilágban a mirákulumra vágyunk. Megszületünk, küszködünk, próbálunk hinni abban, hogy van, hogy lesz értelme. Aztán a gödörbe löknek mindnyájunkat. Keserű, rohadt egy létezés ez, maga a tömény sötétség. Ezért, csakis ezért nem vallhatod be sohasem, hogy az automatában ember rejtőzik! Mert olyan szükségünk van a csodára, mint egy darabka kenyérre! (Gárdos: Királyi játék)

2004. december 26., vasárnap
Gratuláció az altatóorvosnak, amiért a kitűzőjén ez áll: „Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom.” (Kay: Mert szülni karácsonykor kell)

– Ittál valami erőset netán? Az hevített át?
– Nem. Megcsókoltam egy királylányt!
– Á – bólogatott az öreganyó. – Nagyon helyes! Így kell túllépni a korábbi barátnőkön.
– Már halott volt.
– Szorult helyzetben az ember ne legyen válogatós… Jobb, mint békákkal, hidd el! (Winney: Sárkányok, farkasok és almák)

Óvakodj a nagy puskával járó kisemberektől! (DeMille: Szilva-sziget)

Elvész a szépség, ám remélhetőleg helyette bölcsebbé válunk. (Keyes: Kriptaherceg)

Sokkal inkább vágyunk a rejtélyre, mint a megoldásra. (Gárdos: Királyi játék)

Ne vakítson el a szépség, mert a legszebb királylányból is válhat sárkány… (Winney: Sárkányok, farkasok és almák)

Az élet értelmének vajmi kevés köze van a jóhoz és a rosszhoz, a kötelességhez, a becsülethez, a hazához vagy bármi máshoz. Csak ahhoz van köze, hogy az ember jó alkut tud-e kötni. (DeMille: Szilva-sziget)

A szépség azé, aki értékeli – válaszolta. – Az űrt te töltöd ki azzal, ami benned van. (Farrand: Farkasország)

– Mondja csak, mennyit ivott maga?
– Kérem, én nem ittam semmit.
– Nem ivott semmit, de azt tudja, hogy a kalauz megölt egy nőt a vonaton.
– Pontosan, Monsieur.
– Tán nem volt jegye az utasnak? (Lyon: Pszichonapló)

– Rendben… először is William Kidd kapitány, de Manhattanben élt a feleségével, Sarah-val és két gyermekükkel. Pontosabban a Wall Streeten laktak.
– Még most is tele van kalózokkal. (DeMille: Szilva-sziget)

Végül is mindenkinek le kell feküdnie egyszer egy rocksztárral, én meg szereztem egyet hosszú távra is magamnak. (Szaszkó: Kora február)

Mi haszna van tudni, hogy ha lenne szárnyam, repülnék-e, amikor nincs szárnyam, és soha nem is lesz? (Farrand: Farkasország)

Kórházas, abszurd, humoros, tragikus, ünnepi.

A rezidensek élete, pláne, ha zsidók és nem nősek, nincs gyermekük, ünnepekkor nem fenékig tejföl. Várható, hogy nekik kell a karácsonyi műszakok nagyját vinni. Így járt, éveken keresztül, a nőgyógyászatra szakosodó Adam Kay is. A családi pulyka helyett egy fiatalembert vágott ki a fóliából, aki így akart viccesen karácsonyi pulyka lenni. Kellett közölnie egy zokogó családdal, hogy a nagyi többet már nem megy haza. Fogta kismama kezét, akinek fájdalmas döntést kellett meghoznia. Szedett ki emberekből hihetetlen dolgokat, és töltötte a napokat a kollégákkal, akik közül volt, aki kis humorral igyekezett oldani a kórházi mindennapok szürkeségét.

Adam Kay kötete azért is érdekes, mert azért elég nagy váltás volt, amit a szerző az életében megtett. Elvégezte az orvosit, szakorvos lett, és képes volt az egészet hátrahagyni, hogy író legyen belőle. Ez már önmagában izgalmas, bár nem ez a regény témája. Egyetlen bekezdés erejéig van szó erről a váltásról, bár ez elég elgondolkoztató. Azért hagyta ott az orvoslást, mert kóklernek érezte magát. Vajon hányan maradnak a pályán annak ellenére, hogy hasonlóan éreznek?

De nem ez a történet. Kay a karácsonyi műszakokat meséli el, aminek csak egy része, hogyan érezte magát közben. Mondjuk, amilyen őrültek háza volt, nem nagyon jutott idő az érzelmekre. Egyik vészhelyzetet kellett megoldani a másik után – legfeljebb egy-egy szívszorító eset kapcsán volt idő megállni, és merengeni, miért is csinálja ezt. A kötetben vannak ilyenek is, bár a csúcsnak szánt történetet annyira nem éreztem megrázónak, mint amilyen körítést írt neki Kay. Szomorú, de vannak terhességek, melyeket nem lehet végigvinni az anya vagy a baba betegsége miatt.

Valamiért ezek a szomorúbb esetek maradtak meg a fejemben, pedig a cél az, hogy az őrületben a humort is meglássuk. Így vannak beszúrva olyan kis anekdoták, mint az egymásnak mondott poénok, vagy egy-egy mókás kitűző az ünnepek alatt.

Az esetekben is észrevenni azt, hogy az emberek gyakran maguknak okoznak kínos baleseteket. Kay kifejezetten kiemeli az olyan eseteket, amikor nem rendeltetésszerűen használnak eszközöket. Azok meg beszorulnak, sérüléseket okoznak, vagy olyan tüneteket, amivel aztán orvoshoz rohannak. Pl. a nő esete, aki szokatlan szexuális segédeszközt választott, aztán nem értette, miért lett a nemi szerve színes és pöttyös. (Karácsonyi nyalóka, mint szerető, igen.)

Érdekes mindeközben a kötet hangulata. Kay nem neveti ki az adott embereket, sokkal inkább éreztem azt, hogy kollektíven az emberiséget tartja betegnek. Így egyszerre van humora is a kötetnek, de éle is. Mivel karácsonyi a kötet, a humor a dominánsabb, de a sorok között más is megbújik.

A szerző stílusa könnyed, humoros. A felépítése miatt is könnyű olvasni a könyvet: nem is fejezetek vannak, csak egy-egy naplószerű bejegyzés. Minimális a részek közti kohézió, akár úgy is lehet olvasni, hogy csak felcsapjuk valahol.

Több orvosi esettel jobban tetszett volna, de a célját eléri: kórházi őrület ünnepekkor, pipa.

Kay: Mert szülni karácsonykor kell - Mint humoros/memoár: 60% naplószerű, kevés átíveléssel – hangulatilag is színes memoár.

Szubjektíven: 65% szerettem a stílusát, néhol mosolygós is, csak az orvosi rész kevés benne.

Mesés, kifordított, humoros, kalandos, pártalálós.

Óperencián már egészen átláthatatlan a királyságok sora: egyesülnek, újak jönnek létre, mikor éppen hogyan házasodnak a királyi családok. Van azonban egy város, ahol a tudásra törekednek és ahol szabad emberekként élhetnek az emberek. Itt árva a történet elején 13 éves Vízfüttyő Loson, aki el akarja nyerni a szépséges Csilláncs szerelmét. Ehhez csak vagyon kellene, így vállalkozik egy királylány kiszabadítására a hétfejű sárkánytól. Összebarátkozik a környék boszorkányával, szerez egy örök társat egy fifikás patkány (Muszti) személyében és rálel a hivatására is: a királyok segédje lesz, hogy minél jobb kérőt találjanak a lányaiknak próbák segítségével. Így bonyolódik majd bele Piroska és a farkasok történetébe, és segít Hórózsa királylánynak is a boszorkány mostohája ellenében.

Erre a kötetre könnyen találtam és találok analógiát. Egyrészt, meg tudom idézni Shrek szellemét. Ugyanúgy klasszikus meséket forgat ki a történet, család- és gyerekbarát módon, humorosan. Most pedig beindult a Vaják őrület is, így azzal is példálózhatok: mint egy mesés Vaják. Ebben is a klasszikus mesék mögé nézünk, csak nem horroros tündérmesét találunk mögötte, hanem vidám szélhámoskodást és mókás kalandokat.

A regény nagy ötlete, hogy a mesék mögött van egy megoldóember. Király vagy, a lányod férjhez kellene adni a fele királysággal – igen ám, de nem lehet mindenkiből király! Megfelelő vő kell, ezért kell a próba. Ezért kell Loson, aki megvalósítja az őrült ötleteket és tesz róla, hogy a megfelelő lovag érkezzen elsőként célba és házasodjon.

E kötet három mese kiforgatott változata: Loson eredettörténete a királylány megmentése a sárkánytól népmese egyedi verziója. Már ebben látszik, hogy ebben a világban senki sem az, aminek látszik. Igen, mesevilág, amiben van sárkány is, király is, csak éppen a sárkányok nem olyan lányrabló szörnyek, mint egy átlagos mesében. A boszorkányokat sem szükséges mézeskalács-házikó kemencéjébe vetni, vannak köztük segítőkész banyák is.

Loson itt még nagyon kamasz, aki gyerekesen akarja elérni a vágyait: Csilláncs szerelmét. A következő részekben egyre érettebbé válik, és felismer olyan igazságokat, mint a mágiával kicsikart szerelem nem az igazi. Bár évek telnek el a részek között, érezhető Loson fejlődéstörténete, amit tudtam is értékelni.

Piroska története áll legközelebb egy horrorhoz. Ha már felhoztam a Vaják történetét, ez már majdnem az a stílus. Csak Winney benne hagyja a mese vonalát és humort is visz bele. Egy Vaják novellában ez véresebb és tragikusabb lett volna.

Végül, Ludovika királyné és Hórózsa hercegnő története, amiben nem nehéz felfedezni Hófehérkét. Ebben vannak a legviccesebb mellékszereplők, a szőke hercegen végig jókat derültem. De ebben fejlődik legtöbbet Loson is, aki megtanulja, nem minden mese ér véget happy enddel, és a saját boldogságáért neki is tennie kell.

Szituációs és nyelvi humorral van tele az egész kötet, korosztálytó függetlenül humoros. A meséket nem árt ismerni hozzá, akkor rengeteg jópofa utalást felfedezhetünk benne. De ezek nélkül is kellemes olvasmány.

Folytatása már a polcon, majd mesélek is róla, amint olvastam! J

Winney: Sárkányok, farkasok és almák – Mint meseregény: 80% ötletes, humoros fantasy, mely másként értelmez klasszikus meséket.

Szubjektíven: 85% bírtam a főhőst, tetszett a szakmája, és a kiforgatott mesék. Vidám Vaják?