Kórházas, abszurd, humoros, tragikus, ünnepi.

A rezidensek élete, pláne, ha zsidók és nem nősek, nincs gyermekük, ünnepekkor nem fenékig tejföl. Várható, hogy nekik kell a karácsonyi műszakok nagyját vinni. Így járt, éveken keresztül, a nőgyógyászatra szakosodó Adam Kay is. A családi pulyka helyett egy fiatalembert vágott ki a fóliából, aki így akart viccesen karácsonyi pulyka lenni. Kellett közölnie egy zokogó családdal, hogy a nagyi többet már nem megy haza. Fogta kismama kezét, akinek fájdalmas döntést kellett meghoznia. Szedett ki emberekből hihetetlen dolgokat, és töltötte a napokat a kollégákkal, akik közül volt, aki kis humorral igyekezett oldani a kórházi mindennapok szürkeségét.

Adam Kay kötete azért is érdekes, mert azért elég nagy váltás volt, amit a szerző az életében megtett. Elvégezte az orvosit, szakorvos lett, és képes volt az egészet hátrahagyni, hogy író legyen belőle. Ez már önmagában izgalmas, bár nem ez a regény témája. Egyetlen bekezdés erejéig van szó erről a váltásról, bár ez elég elgondolkoztató. Azért hagyta ott az orvoslást, mert kóklernek érezte magát. Vajon hányan maradnak a pályán annak ellenére, hogy hasonlóan éreznek?

De nem ez a történet. Kay a karácsonyi műszakokat meséli el, aminek csak egy része, hogyan érezte magát közben. Mondjuk, amilyen őrültek háza volt, nem nagyon jutott idő az érzelmekre. Egyik vészhelyzetet kellett megoldani a másik után – legfeljebb egy-egy szívszorító eset kapcsán volt idő megállni, és merengeni, miért is csinálja ezt. A kötetben vannak ilyenek is, bár a csúcsnak szánt történetet annyira nem éreztem megrázónak, mint amilyen körítést írt neki Kay. Szomorú, de vannak terhességek, melyeket nem lehet végigvinni az anya vagy a baba betegsége miatt.

Valamiért ezek a szomorúbb esetek maradtak meg a fejemben, pedig a cél az, hogy az őrületben a humort is meglássuk. Így vannak beszúrva olyan kis anekdoták, mint az egymásnak mondott poénok, vagy egy-egy mókás kitűző az ünnepek alatt.

Az esetekben is észrevenni azt, hogy az emberek gyakran maguknak okoznak kínos baleseteket. Kay kifejezetten kiemeli az olyan eseteket, amikor nem rendeltetésszerűen használnak eszközöket. Azok meg beszorulnak, sérüléseket okoznak, vagy olyan tüneteket, amivel aztán orvoshoz rohannak. Pl. a nő esete, aki szokatlan szexuális segédeszközt választott, aztán nem értette, miért lett a nemi szerve színes és pöttyös. (Karácsonyi nyalóka, mint szerető, igen.)

Érdekes mindeközben a kötet hangulata. Kay nem neveti ki az adott embereket, sokkal inkább éreztem azt, hogy kollektíven az emberiséget tartja betegnek. Így egyszerre van humora is a kötetnek, de éle is. Mivel karácsonyi a kötet, a humor a dominánsabb, de a sorok között más is megbújik.

A szerző stílusa könnyed, humoros. A felépítése miatt is könnyű olvasni a könyvet: nem is fejezetek vannak, csak egy-egy naplószerű bejegyzés. Minimális a részek közti kohézió, akár úgy is lehet olvasni, hogy csak felcsapjuk valahol.

Több orvosi esettel jobban tetszett volna, de a célját eléri: kórházi őrület ünnepekkor, pipa.

Kay: Mert szülni karácsonykor kell - Mint humoros/memoár: 60% naplószerű, kevés átíveléssel – hangulatilag is színes memoár.

Szubjektíven: 65% szerettem a stílusát, néhol mosolygós is, csak az orvosi rész kevés benne.