Női, családi, barátnős, titkokat felfedős.

Jane új helyre költözik a kisfiával. Látszólag nagyon kilóg az előkelő környékről: nincs férje, a fiát egyedül neveli. Nincs pénzük sem, Jane mindenért meg kell, hogy dolgozzon. Ám változásra volt szükségük, és a nő abban reménykedik, végre lezárhatja a múltat, és sikerül a sebeinek begyógyulni. Gyorsan barátnőket is talál: Madeline a 2. házasságában élő anya, aki az első férjétől született, már kamasz lánya miatt folyamatosan aggódik. Nehezen viseli azt is, hogy a férfi új felesége mennyire közel tudott kerülni az ő lányához. A gyönyörű Celeste látszólag a tökéletes életet éli a tökéletes családdal. A férje imádja, jóképű és remekül is keres. Az ikreik tündériek. Ám van egy sötét titok, ami miatt át kell gondolnia, hogyan élhet a továbbiakban. A nyugalmat először a gyerekek veszekedése töri meg, majd eljutunk addig is, hogy valaki holtan hever a parton a beöltözős bál után.

Jellemző, hogy Liane Moriarty legsikeresebb regénye nálunk akkor jelent meg, amikor az HBO műsorra tűzte a regényből készült filmet. Más könyvei jelentek meg magyarul korábban is, de ez a sorozat után. Naná, hogy filmes borítóval.

De nem is ez a lényeg. A könyv kijött, és nem véletlenül ez lett az HBO sorozatának alapanyaga az írónő életművéből. Mindaz, ami most divatos témának számít, ebben benne van a nőkkel kapcsolatban. Olyan témákat veséz ki nagy erővel, mint az anyaság, a barátság nők között, házasságon belüli erőszak, a patchwork családok, nőkkel szembeni visszaélések.

Ha ezeket nézem, ami legjobban megfogott, Celeste története. Olyan emberként, aki nem volt ilyen helyzetben, könnyen mondom, hogy elképzelni nem tudom, miért maradnak emberek bántalmazó kapcsolatokban benne. Még értelmes, művelt, jómódú emberek is. Moriarty itt egy ilyen nőt mutat be, és azt is elénk tudja tárni, mi miatt marad mégis. Az a kettősség, ahogy egyszerre menekülne, de szerelmes is, átélhető és hiteles a könyvben. Így kicsit már jobban el tudom képzelni, miért maradnak sokan az erőszakos férj mellett.

Nagyon emberinek találtam, ahogy Madeline féltékeny a volt férje új feleségére. Annyira nem racionális! Neki is új párja van, akitől van két gyermeke is. Boldog. Mégis, annak a nőnek minden mozdulata bántja, és folyton szenved miatta. Ez megint egy olyan téma, amit érzelmi oldalról lehet csak megfogni, és Moriarty képes is rá.

A könyv erőssége, hogy milyen erővel ábrázol érzelmeket és kapcsolatokat. Miközben cselekménye is van, ráadásul egy rejtély köré szerveződik a történet. Tudjuk, hogy van egy halott. Fejezetenként ott van, ki mit mondott a rendőrségnek, miről pletykált. De a múltból el kell jutnunk addig a pontig, hogy szembesüljünk az áldozat személyével és az indítékokkal. Nem úgy izgalmas, mint egy Barker, nincs körömrágó fordulat sem, de egy izgalmas pluszt ad a regénynek, ami a pszichológiai oldalával is eladná magát.

Nem tudnám kiválasztani, melyik női karakter volt a kedvencem. Mindegyikük más karakter és vérmérséklet, és elhittem mindegyiküket. Nem hősök, mindenkinek vannak gyarlóságai, de jó tulajdonságai is. Az meg külön pluszt ad neki, ahogy egymással kapcsolatokat alakítanak ki. A nő ármánykodás és a másikért mellszélességgel kiállásra is van benne példa.

A férfiak lényegesen szürkébbek lettek mellettük. Ugyan valamiképpen mindig részei az eseményeknek és indítékot jelentenek a nők tetteinek, de kevesebb teret és színt kaptak. Ez kifejezetten női regény – nem is hiszem, hogy férfi olvasóknak tetszene a könyv.

Szerettem a stílusát is. Érzelmekkel foglalkozik, át is életi őket, de nem lesz se szentimentális, se eltúlzott. Arányosak benne a hangulatok és az ábrázolás.

A sorozattal is ki vagyok békülve, de messze nem tetszett annyira, mint a regény. Ha a kettő közül kell választani, inkább az olvasásra szavazok!

Moriarty: Hatalmas kis hazugságok - Mint női: 100% érzelmes, a női lét sok aspektusát átfogja, miközben szórakoztató, krimis is.

Szubjektíven: 90% a történet és a szöveg beszippantott. Rosszabbat vártam, így duplán jó.

Az irodalomnak és az életnek az utóbbi a lényege. Hogy legyen saját véleményed, láss a sorok közé, és ne csak a száraz tényeket mondd fel az elmédben lévő képek alapján. (Rácz-Stefán: Mikrofonpróba)

Nagyon szerencsés vagy, hogy képes vagy történeteket mesélni magadnak. A képzelet varázslatos dolog, és általa nagyon mély dolgokat fejezünk ki önmagunkról. (Murail: A lélekdoki)

Nem kell minden harcba beleállni, de amiben ott vagy, azt told végig keményen. (Rácz-Stefán: Kapcsolatpróba)

De hát a világ ilyen. Az istenek jönnek és mennek! Úgyhogy biztosan jön majd a fogyasztás istene után is egy újabb, egy másik… valamikor biztosan… mert a Nyugat történelme nem keresztény, hanem istencserélgető. És ez az istencserélgetés lassan már ötezer éve megállás nélkül tart. (Frei: Bábel)

A kedvesség néha kegyetlenség is egyben. (McClellan: A birodalom bűnei)

Ha valamit nem tudsz befolyásolni, akkor próbálj meg nem aggódni miatta. (Dempsey: Fehér Rózsa)

Miért ne lehetne csak élvezni egy olyan történetet, ami szórakoztat és kiragad a hétköznapokból? Amíg Hanna olvasott, nem gondolt a versenyre, a kusza érzelmeire, a nehézségekre. Csak a regény létezett, a főhősök kapcsolata miatt izgult, és jókat nevetett a humoros beszólásokon. Ez a szórakoztató irodalom lényege, nem? (Rácz-Stefán: Kapcsolatpróba)

– Nem szoktam cserben hagyni a barátaimat.
– Elhiszem, de néha ők hagyják cserben magát. (Barker: A hatodik éjszaka)

Figyelte, ahogy a harmadik holttestet – a palót – felteszik a taligán heverő másik kettőre. A kövezet vértől vöröslött, és Michel akaratlanul is azon tűnődött, hány embert ölhetett már meg így Fidelis Jes. Százakat. Talán ezreket. Volt vele valami célja is, vagy csak azért csinálta, mert megtehette?
Talán egy rekordot akart felállítani. (McClellan: A birodalom bűnei)

Van, amit nem lehet pénzen megvásárolni, és annak van igazán értéke. A barátság és a szerelem pedig megfizethetetlen… (Rácz-Stefán: Kapcsolatpróba)

Erről szól az élet. Szembenézünk a kihívásokkal, és kitaláljuk, hogyan győzhetjük le őket. (Childs: Hableány mindörökké)

Csakhogy gyakran a legokosabb emberek idézik elő maguk számára a legnagyobb bajokat. (Kleypas: Érzéketlen aranyifjú)

– De tudd, ha bajba kerülsz, ha az életed a tét, nincs se tiszta, se piszkos védekezés. Csak a túlélés.
– Az életem nem Az éhezők viadala – motyogja Dávid. (Rácz-Stefán: Kapcsolatpróba)

– Tartsd kéznél a kardodat, és ne bízz senkiben.
– Egyértelmű. (McClellan: A birodalom bűnei)

A kérdések adják a tudás, a tanulás, a felfedezés és az újrafelfedezés alapját. (Barker: A hatodik éjszaka)

Műkincsekkel üzletelős, politikát manipuláló, egyenlítős.

Marco Boretti szenvedélye egyben a munkája is. Elismert régész, akinek olyan kincseket sikerül felfedeznie, amelyeket már rég keres az emberiség. A frigyláda fedőlapja az eddigi legnagyobb dobása, amely új pártfogókhoz is juttatja. Egy német fegyvergyáros és előkelő származású, fiatalabb amerikai és jó családból származó neje bérlik fel, hogy vele tegyék magánmúzeumok gyűjteményét még páratlanabbá. A pár nem sejti, hogy miután az évekig tartó együttműködés során Marco átment egy traumán, már más célok hajtják, nem a becsvágy. Igazságot akar a műkincspiacon, politikában is. Amikor egy kivételes királyfejre bukkan, sivatagi rablók kaparintják meg a szobrot. Marco elérkezettnek látja az időt akcióba lépni – ám ő sem készülhetett fel arra, mennyire mély az emberi gonoszság, amely őt is be akarja kebelezni.

Új fejezetet kezdtünk Frei Tamás regényeivel kapcsolatban. André helyett új hőst és új történetet kapunk – azért egy mondat erejéig visszaidéződik a másik hős is, de az annyira csak, hogy aki ismerte és felismeri az utalást, örüljön neki, a többieknek meg fel se tűnjön. Mindössze egy jelzés, hogy ugyanabban az univerzumban járunk.

Ez ennek a regénynek különben a legizgalmasabb része: az univerzuma. Amerikában van egy divatos akcióregény típus: ami a jelen politikájából és viszonyaiból táplálkozik. Nem teljesen valós, nem lehet dokumentumregényként eladni, de erősen reflektál a mára, és akinek van hozzá kedve vagy ráhallása, fel fog ismerni embereket, történéseket.

Frei is ebben a műfajban alkot, és nem lehet nem úgy olvasni ezt a könyvet, hogy ne gondolkodjunk el azon, mi és miért történik most Európában. Tetszett, hogy mindezt nem szájbarágósan vagy kioktatóan adja át. Inkább nézőpontot igyekszik váltatni velünk. Kiszakítani a magunk kelet-európai miliőjéből, és a nagyobb képet nézni. Azt gondolom, mondanom se kell, hogy nem rózsaszín és boldog világképet és motivációkat kapunk. A világot a pénz és a hatalom játszmái mozgatják, és nagyon kis halak vagyunk mi is, meg a migránsok is egy óceánnyi medencében. De ahogy mondtam, értékítélet nincs, csak lehetőség arra, hogy túl lásunk azon, amit itt vetítenek nekünk és kintről nézni. (Ezért irigyelem a világpolgárokat. Nekik sokkal szélesebb a látókörük, mert több szempontból is tudnak nézni nem csak politikát, tulajdonképpen mindent.)

Akinek nincs kedve elmerülni a valóság bugyraiban, neki meg ott van egy ravasz műkincses thriller. Több szálon van vezetve a cselekmény, és szinte minden karakternek van valami hátsó szándéka. Ahogy megy előre a történet, egyre jobban összeérnek a szálak és gyorsulnak az események. A vége már egészen kalandregényes, addig inkább a világ építésével és a szemlélettágítással foglalkozik.

A műkincspiac izgalmas téma, és egészen sokkoló, milyen pusztítást végeznek a terrorszervezetek a kulturális örökséggel. Ugyan messze nem ez a kedvenc korszakom a művészettörténetből, nem véletlen, hogy Marco ezen a területen mozog és kutat. Fura lenne, ha egy elveszett Monet után kajtatna Afrika sivatagaiban…

A karakterei összetettek és a szürke árnyalataiban játszanak. Túl könnyű lenne a gonosz és a rossz jelzőket használni, ennél összetettebb minden karakter. Ahogy Marco sem egy makulátlan lovag, a másik oldalon levő emberek sem csak sötétségből állnak. Önzőek, hataloméhesek és megtévesztőek – de egyáltalán nem ostobák. Talán ettől még veszélyesebbek és fenyegetőbbek – jól tudják, mit és miért tesznek.

Bár általában a cselekmény és a kalandok pártján állok, ebben a regényben nem azok fogtak meg. Még csak nem is a karakterek. Az, hogy szélesebb látómezőt kínál, az tetszett nagyon.

Frei: Bábel - Mint thriller: 70% nem csak szórakoztatni akar, ettől néha esszének tűnik. A végére pörög fel.

Szubjektíven: 85% nézőpontot tágít – pont azt értékeltem, hogy nem éri be szórakoztatással.

5: Gaura: Embertelen jó – Bori története mellett sok-sok más kaland is vár az olvasókra. Kirándulhatunk olyan valóságba, ahol természetfeletti lények a vezetők. Láthatjuk, milyen lesz egy cikk, ha a vámpírszerkesztő kissé átdolgozza. De beleshetünk egy budapesti árus elátkozott életébe is, és megtudhatjuk, milyen formát öltenek az angyalok a posztapokaliptikus univerzumban.

4: Budapest off – a történetek mind Budapest más-más részén játszódnak, majdnem teljesen lefedve a fővárost. Láthatunk diáklányt, aki nagyon szeretné, ha sikerülne a felvételije, és szerencsét a kéményseprőtől remél. Kirándulhatunk az Időfutár szereplőivel kicsit a város múltjában. Megismerhetünk egy lányt, aki a maga módján válik szuperhőssé, képességek nélkül is. Fiatalok, Budapest – inkább ifjúsági, mint kortárs szép.

2: Az év magyar sci-fi és fantasynovellái 2018 – tudom, van 2019-es kötet is, de ez közelebb áll a szívemhez. Ebben szerepel egy város, ahol a hazugságok erejével építkeznek. Minél jobban összetöröd valaki szívét, annál nagyobb a hazugság ereje. A jövő víziója, ahol mesterséges intelligenciák vívják a harcuk, és az emberiség nem több benne bábuknál. De alternatív történelmet is találunk, ahol a háború pokla mellett hősünknek egy mitikus lényt is le kell vadásznia.

2: Liu: A papírsereglet és más történetek – kicsit más, kicsit több a keleti hatás (kínai a szerző, így ez nem meglepő), de érdekes és színes is ez a világ. Amelyben életre kelhet egy origami állat, és leckét adhat a gazdájának szeretetből. Melyekben egy rókaszellemnek is alkalmazkodnia kell a gépesített világhoz, és más formában lelni meg a szabadságát. Volt díjeső is, van, amit már animációra is álmodtak belőle.

1: Dick: Elektronikus álmok – amennyire szenvedni tudok a regényein, annyira imádom a novelláit. Ebből a kötetből ráadásul sorozat is készült, amiben hozzá is mertek nyúlni az alapanyaghoz. Akad olyan, ahol a gyerekeknek kell szembenézni a szülők alakját elrabló szörnyekkel. Van, ahol egy feleségnek kell eldöntenie, a férje tért-e haza hozzá, vagy a testében egy más tudat van. Látjuk, milyen az a világ, ahol minden reklám és mindenki el akar adni valamit – menekvés nincs. Egy város, amely létezik is, meg nem is, csak az ingázók ismerhetik és értékelhetik. Sokszínű, elgondolkoztató, szórakoztató.

Kamaszos, zenei versenyes, szerelmes, döntéshelyzetes.

Hanna számára tragédiával ér fel, amikor a fővárosi iskolát, a barátait, mindent, ami addig az életét jelentette, hátra kell, hogy hagyjon. A lányt a bátyja neveli, mióta a szüleik meghaltak, és Kornél egy vidéki iskolában kapott állást. Hanna itt kerül kollégiumba, és hamarosan nagyon jó barátokra tesz itt szert. Xiara, a kínai származású lány, aki küzd azzal, hogy egyszerre érzi magát kínainak és magyarnak is. Akinek el kell döntenie, hogy a tánc a hobbija marad, vagy többé válik. Egy iskolai mészárlás sebzett túlélői, Dávid és Áron, akiknek nem csak gyógyulni kell, de azt is megfejteni, van-e jövője a kettősüknek. Még Máté is, a helyes, de mogorva srác, aki sokat szekálja a lányt – akinek szintén tragédia rejtőzik a múltjában. Össze kell fogniuk, mert a kollégium megmentéséhez meg kell nyerniük egy zenés versenyt. Hanna énekel, Máté zongorázik, Xia és Áron táncolnak. Hanna megismerkedik egy helyes könyvmollyal is, aki máskor az igazi is lehetne, de akkor miért Máté jár a fejében?

Tudom, csaltam egy kicsit, de így tudtam legjobban összeszedni, mi mindenről is szól ez a két regény, és még így is szortíroznom kellett. Igazság szerint nem ennyire egyértelmű, ki a regény főhőse/hősnője. Az 5 fiatal egyformán fontos benne, nem lehet azt mondani, hogy Hanna a központi alak. Viszont, ő az, aki új emberként lép be a csapatba, így ő az, akinek a szemszögén keresztül mindenkit a lehető legjobban fel lehet mérni.

Plusz, kicsit elvitt a szubjektív tetszésem is. Hanna és Máté szála volt az, ami a legjobban tetszett a történetben. Ami nem csak szerelmi történet, bár az is. Van egy szerelmi háromszög, aminek a megoldása olvasóként egyszerűnek tűnik, de az is jól meg van írva, hogy benne egy olyan helyzetben, mennyire nem egyértelmű a szituáció. Másrészt, Máté a legjobban Hannához kötődik, és Máté volt, akivel a legjobban együtt tudtam érezni. A családi háttere tragikus: félárva, aki az apjával együtt az anyját is elvesztette, hiszen a nőből alkoholista lett. Veszélyes alkoholista, aki olyan sebet ejtett a gyerekén, amit elképzelni is nehéz. Nem akarok poénokat lelőni, de Máté kapcsán kiemelten fontos a zene és a művészet a történetben. A fiú attól olyan keserű, hogy az anyja elvette tőle azt, amit imádott: a zongorát. Hanna és a közös zenélés kell ahhoz, hogy gyógyulni kezdjen. Szerettem, ahogy fejezetről fejezetre gyógyul a fiú és a végére már új álmokat és küzdelmeket talált az életében.

Közös a szereplőkben, hogy mindenkinek meg kell találnia magát egy tragédia után. Xiara esetében nem is a tragédia a jó szó, hiszen neki a származása, ami miatt önazonossági gondjai vannak. Kemény, ahogy a válság megannyi kezelését a szerző fájdalmasan tudja ábrázolni. Van, aki önmagát kínozza, akad itt szerepet játszó, és olyan, aki a fájdalmát másokon igyekszik levezetni.

Tetszett, hogy a megoldás kétoldalról jön mindenki esetében. Fel kell fogniuk, maguknak kell akarni, hogy jobban legyenek. Majd el kell tudni fogadni a többiek segítségét, hogy újra összerakják magukat.

Érzelmes, pszichésen nagy utazás ez a két kötet, amelyek szorosan összetartoznak, hiszen ugyanazt a történetet mesélik el. Kamaszos gondok, csak felerősítve. Még erősebben, amivel a célközönség találkozhat az életében. Ki vagyok? Kit szeretek? Ki legyek?

Ugyanakkor egy szórakoztató regény is, szerelmi konfliktusokkal és egy izgalmas énekes versennyel. Kicsit azt a Glee feelinget hozta vissza a könyv, amit egy sorozatnak sem sikerült azóta megismételni.

Bírom a szerző stílusát is. Tele van filmes és könyves utalásokkal. Egy-egy ponton talán sokaltam is már őket, de inkább szerettem végig, mint sem.

A 2. rész tetszett különben jobban, de ez egy történet, csak két kötetben jelent meg.

Rácz-Stefán: Szállj a dallal! - Mint ifjúsági: 95% kamasz- és drámai életkérdések, sok utalással, fiatalosan, több hőssel.

Szubjektíven: 90% komoly gondok és mégis szórakoztató cselekmény egyvelege, bejött.

• Menő Könyvek: Hidd el végre - ifjúsági
• General Press: Sohanapján - akció, krimi
• Agave: Légszomj - sci-fi

Február

17. Letts: A tökéletes ló – dokumentumregény 5
18. Keyes: Vérlovag – fantasy 3
19. Murail: A lélekdoki – ifjúsági 4,5
20. Dempsey: Fehér rózsa – történelmi romantikus 4
21. Childs: Hableány mindörökké – YA fantasy 3
22. Kleypas: Érzéketlen aranyifjú – romantikus 1,5

         Barker: A hatodik éjszaka – thriller 4,5

23. Moore: Britannia kapitány – képregény 2,5

         Dölling: A gödör mélyén – ifjúsági 2

         McClellan: A birodalom bűnei – fantasy 5

Bele se szeretek gondolni, hogy jövő héten már márciust kezdjük.

Háborús, mágikus, misztikus erőkkel játszó, ármányos.

Fatraszta egy hajszálnyira van a forradalomtól. Az országot már csak kegyetlen, de egyben zseniális kancellárja tartja egyben. Ő az, aki ide hívta és munkát adott a Vlora szervezte zsoldosoknak. Vlora Flint, aki kiábrándulva az adrói viszonyokból, Olemmel saját vállalkozást indított és bár zsoldos, nem szegi meg az etikai kódexét sem. Meggondolja, milyen munkát vállal és azt el is végzi becsülettel. Miközben a lázongók egyik vezetőjére vadászik, a soraik közé fogadja a háborús veteránt, ártatlanul meghurcolt nemzeti hőst, Ben Styke-ot. Miközben feltűnik egy hatalmas ereklye, miközben az ország a háború szélén áll, miközben kémek játszmája dönt az ország sorsáról, Vlora újabb veszélyes játszmában találja magát, ahol az egyik játékos régi társa, a legendás Kétlövetű Tániel.

Most elég nagy a kísértés, hogy engedjem szóhoz jutni eléggé elvakult, rajongó énem. Az egyik kedvenc fantasy világom az, amit Brian McClellan talált ki, és amit magyarul már a negyedik kötetben élvezhettem. A lőpormágusok annyi mindent tartalmaz, hogy ódát tudnék írni ehhez a kötethez is.

Egyrészt, úgy folytatás, hogy akár önállóan is élvezhető a történet. 10 év telt el az előző trilógiában történtek óta. Mindenki mással foglalkozik, változott az élete és új kalandokba keveredett. A regény gyorsan fel is vezeti, mi történt az eltelt időszakban a kiemelt szereplőivel. Még helyszínt is váltunk: viszlát Adró, hello Fatraszta!

Miközben már a kezdetektől vannak merényletek, nyomozások, akciódús cselekmény, McClellan gyorsan meg is ismertet egy egészen más politikai rendszert és államberendezkedést. Itt egy kancellár élet és halál úrnője, aki kemény kézzel tartja kézben az országot. Van egy mozgalom, amely meg akarja dönteni az uralmát. Van egy idegen hatalom, ami kész kivéreztetni mindenkit, hogy mágikus örökségük innen visszaszerezzék. McClellan egyre szövi a szálakat, és minden csak egyre bonyolultabb lesz. Mindenki játszmákba gabalyodik, titkos indítékok és ármányok vannak. Minél előrébb tartunk a kötetben, annál összetettebb a világa és a cselekménye is, miközben értelmes is marad, McClellan uralja a cselekményt. Okos, jól felépített könyv, aminek sok rétegét lehet felfedezni.

A régi ismerősök mellett emlékezetes új szereplők érkeznek. Ben Styke, Michel Bravis, még Lindet is. McClellan árnyalja őket, nála még a hősök sem tökéletesek, amit szeretek is benne. Styke, aki talán legjobban megfogott az újak közül. Ahogy öregségére is, meggyötörve az igazságtalanságoktól és a börtöntábortól is kora egyik nagy harcosa, az eszembe juttatta Gemmell Legendáját is.

Vlora, aki a kiemelt szereplő – vele még mindig küzdök kissé. Talán most kezdek ott tartani, hogy meg tudom kedvelni. Korábban annyira utáltam, amiért megcsalta a vőlegényét, ahogy féltékenykedett később, de most felnőttebb, komolyabb és Olem remek társ mellette. Tániel bocsánata és a kettőse Olemmel, ez kellet, hogy már a nő erényeit is meglássam.

Annak külön örültem, hogy a regény végére Tániel is befut. Ráadásul, némileg új szerepkörben. Korábban csak nagy harcos volt, most már politikai tényező és konspirátor.

Jó a regény humora is – ok, lehet, valakinek kicsit sötét, de nekem bejött. Amikor Styke ősellensége levágott fejének örvendezik, azon percekig vigyorogtam.

Szerettem az eszméket is, ami mellett ezek a figurák kiállnak. Ahogy a bajtársak összetartanak, ahogy egy nagyobb célért munkálkodnak. Az már szinte epikus, amilyen hőstettekre képesek, ahogy képesek a veszélybe rohanni és küzdeni.

A flintlock fantasy egyik kiemelkedő alkotása a Lőpormágusok világa, és örömmel jelenthetem ki, hogy a Vér és lőpor istenei méltó a Lőpormágus-trilógiához.

McClellan: A birodalom bűnei – Mint fantasy: 95% jó folytatás, miközben saját lábon is megáll. Jó szereplők, történet, világ.

Szubjektíven: 90% megbékülök Vlora karakterével lassan. Új és régi kedvencek, izgalmas is.