Utazós, életutas, visszaemlékezős.

Nógrádi György rendszeresen vállalt idegenvezetést. Már az egyetem mellett elkezdte, és a nyugdíjig ezzel foglalkozott. Nem csak biztos megélhetést jelentett, de sokakat megismert így, bejárta a világot és tele van történetekkel. Látta, a szocializmus alatt hogyan hoztak be a határon nem kevés árut az emberek, vagy éppen mit vittek ki eladásra. Kísért híres és fontos embereket. Volt, amikor a bürokrácia ostobasága őt is utolérte. Hiszen kellett azért igazoló jelentést írnia, mert a tengerpartra kivitt utas nem látta a tengert – bármennyire is abszurd volt a panasz, megszületett, így válaszolni kellett rá. Sok mindent látott, és most sok mindent el is mesél az olvasóknak.

Mi is ez a könyv? A regényt azonnal ki is zárjuk, mert a szerző nem regényalakban írta meg az emlékeit. Messze nem életrajz ez a kötet. Nem is novellákat tartalmaz. Kis – általában rövidebb, de azért akad benne egy-egy hosszabb is – bejegyzésekből áll össze, melyekben elsősorban az emlékeit örökítette meg a szerző, bár néha egyéb gondolatokat is rögzített. Kicsit a memoárra emlékeztet, de nem egészen az. Anekdoták gyűjteménye, miközben sok ismeretet is átad – talán maradjunk ennél.

Számomra fontos a szerkezet. Azt már látjuk, miből áll össze a kötet. Ilyen kis történetekből. Olvastam a könyvet, és nem jöttem rá, mi alapján rendeződnek ezek a történetek. Szépen, külön vannak választva, így tökéletesen alkalmas arra a könyv, hogy akár a metrón vagy a buszon előkapjuk, és a leszállásig elolvassunk egyet-kettőt. Ez tetszett is benne, de még jobban tetszett volna, ha van logika a történetek egymás utániságában. De leginkább csak az emlékezés, ami összeköti őket. Elmond egy történetet, annak egyik eleme eszébe juttat valami mást, és így haladunk tovább. Időrendet, vagy tematikus elrendezést többre értékeltem volna, de akinek nincs ilyen igénye, csak jópofa sztorikat akar olvasni, ez tökéletesen megfelelő.

Mert a történetek megkapóak. Van bennük humor, több is egy-egy poénra van kihegyezve. Aki végigolvassa, biztosan meglesznek a kedvencei, melyekből akár viccet is lehetne írni. Az enyém az volt, amikor nulla nyelvtudással jelentkezett elbeszélőnk japán tolmácsnak. Gondolta, az indulásig van még két hét, az alatt magára tud szedni némi alapot… Mondanom se kell, nem ő repült Japánba.

A humor mellett azonban intelligens, elgondolkoztató dolgok is előkerülnek. Egy kikacsintás, hogy igen, ilyen volt a világ. Hogy éltek az emberek, és miért éltek úgy. Nem politizál, de a sorok között sok mindent ki lehet olvasni rendszerekről, emberekről, társadalomról és államról. Még aktuálpolitikai kérdések is előkerülnek benne, kellően álcázva, hogy aki nem akar a mögöttes kérdésről tudomást venni, nem kell gondolkoznia rajta.

Olvasmányos a kötet stílusa is. Annak az emlékezős szerkezetnek van olyan előnye, hogy a hangulata, stílusa meglátszik magán a szövegen is. Nagyon mesélős, mintha az író leülne veled szemben, és mesélne neked. Csak éppen nem kitalált történeteket, hanem a saját emlékeit és benyomásait.

Útinapló helyett nem ajánlanám, ez nem arról szól, hogy megismerd a helyeket, ahol Nógrádi járt. D egy kis szétnézésre a világban, jópofa anekdotákként működnek.

Nógrádi: 40 év alatt a Föld körül - Mint ismeretterjesztő: 65% anekdotás, mesélős kötet, ami a szórakoztatás mellett okít is.

Szubjektíven: 55% kicsit több struktúra kellett volna bele, de le tudott kötni, érdekes volt.

Mark teljesen kiakad a történet végére. Kiderül róla, hogy azért kellett kivenni a magániskolából, mert az egyik tanára szexuálisan kihasználta. A gyerek ráadásul bízott a férfiban, és amikor kiderült, hogy több gyereket is bántott, Mark teljesen összetört. Itt Jannis és Ricky a barátai lettek - róluk azt hitte, hogy jó emberek. De rájön, hogy mindketten hazugok és csak kihasználták.  Barátkoztak vele, mert az apjához akartak közel kerülni. Ricky még le is feküdt vele, de igazából semmi érzelem nem volt benne, csak le akarta nyugtatni, mielőtt titokban lelép a Mark apjától kapott pénzzel. A fiú így fegyvert ragad és túszul ejti mindkét felnőttet.

Pia mehet be hozzájuk, és Mark kényszeríti őket, hogy válaszoljanak őszintén a rendőrnő kérdéseire. Megtudjuk, hogy még a kapcsolatuk is kamu. Jannis már ráunt a csinos, de hazug nőre, aki már csak lelépni akart a pénzzel. Ők vették rá Markot, hogy vigye be őket az apja cégéhez, ahol a biztonsági őrnek nyomták a sokkolót. A részeges, beteg ember szíve leállt az áramtól. Ricky volt az, akinek nagyon nem tetszett, ahogy a szomszéd beszólt neki. Rá akart ijeszteni, így a padlásról rálőtt. Megölte.

Amikor Pia megkapja Marktól a fegyvert, kiderül, még csak golyó sem volt benne. Kijutnak élve, senkinek nincs baja, az igazság kiderült.

Bodenstein erre kap egy újabb pofont az élettől. Azt hitte, szerelmes Annikába, akit rejtegetett és segített neki. Miatta úgy érezte, végre kiheveri a válását. Ám Annika szó nélkül lelép, és kiderül, hogy az egykori főnökére utazott. A férfi évekig viszonyba bonyolódott vele, és a nőt pofonként érte, amikor megnősült, de nem őt vette el. Rádöbbent, csak munkahelyi kaland volt a férfinak, aki ráadásul a munkáját is lopta, és hamisította az eredményeket. Őt akarta Annika tönkretenni, amihez Oliver Bodenstein csak egy eszköz volt. Annika meg is jelenteti a leleplező cikket, Oliver azzal vigasztalja magát, legalább ebben nem hazudott a nő. Azt szerencsére nem tudja meg, hogy Annika gyújtotta a tüzet, amiben az egykori szeretője felesége olyan súlyosan megsérült, hogy máig kómában hever.

De így is, Oliver annyira kikészült, hogy kéri az áthelyezését Berlinbe. Pia marasztalná, de a regény végén sietniük kell az újabb helyszínre, nyitva marad a kérdés.

Háborús, dobozolós, abszurd, halált leforgatós.

A II. VH dúl, de ez egy kis faluban, Mátraszentannán csak abban látszik, hogy a családok aggódnak a fronton levő fiaikért. Tóték is így vannak vele – ám most fiuk, Gyula jó hírekkel szolgál. Rávette őrnagyát, hogy a szabadságát náluk töltse. Ha jól érzi magát, lehet számítani arra, hogy maga mellé veszi a fiút. Tóték alkalmazkodnak minden őrülethez, míg Tót Lajosnál el nem jön a pont, ahol már törik akarat és értelem. (Tóték) A modern ember elidegenedett a haláltól. Egy fiatal rendező ezért áll elő egy forradalmi dokumentumfilm ötlettel: három haldokló utolsó idejét örökítené meg, a halálukkal együtt. Egy tudós, egy kertészeti dolgozó és egy színész vállalkozik a felvételre, de a haláluk mellett életük tragédiája is szalagra kerül. („Rózsakiállítás”)

Ritkán osztok ilyen pontokat, de itt nem tudok mibe belekötni. Nagyon nem is akartam, de azért gondolkodtam, mit lehetne negatívumként mondani Örkény eme két kisregényéről. Nem találtam ilyesmit. Nézzük is csak meg, miért érdemes kézbe venni a kötetet!

Már a kiadás megérdemli, hogy kicsit méltassam. A Helikon most belekezdett egy életmű sorozatba Örkény István kapcsán. Most három kötetnél tartanak, de a folytatás is érkezni fog. Egységes formátum, igényes kiadás. Letisztult a külleme is. Ugyanilyen a Tóték és „Rózsakiállítás” közös kötete is. Könnyű kézbe venni, barátságos méretű, és a betűméret is olvasóbarát – de azért nem annyira nagy, hogy úgy érezzem, csak a lapszámot akarják húzni.

Mindkét kisregény tartalmas, és nagyon hasznosítható a ma világában is. A Tóték abszolút értelmezhető úgy is, hogy a mában megőrjítik az embert. Sok mindent feleslegesen végzünk, csak megőrülünk az életritmustól eltérő kötelező feladatok miatt. De rávesszük magunk, és szenvedünk. Ahogy Varró őrnagy kis időre az isten a családban, a munkahelyen ilyen a főnök. Tudom irigyelni, akinek nem kell olyan munkát végezni, mint a dobozolás. Amikor tudod, hogy értelme a nagy semmi, de meg kell csinálni. Ahogy Tót egy ponton fellázad, azt teszi a modern ember is, csak más módszerekkel. (Ha olyan a kor, valószínűleg a drága jó Lajos is marékszám ette volna a nyugtatót.)

A „Rózsakiállítás” halál témája még igazabb ma, mint a kisregény keletkezésének évében. Még jobban elidegenedtünk az igazi haláltól. Filmen jó sokat láttunk, elég véreseket is, de igazi holtat? Én még nem láttam, és a víz is lever a gondolattól, hogy valaha látnom kell egyet. Pedig a Fűrész filmeket lazán végignézem. Így aktuális a téma – ez a jelenség megvan, és nincs rá gyógyszerünk.

Remek a történetben, ahogy a halál a fő téma, de mellette modern élettragédiákat tud megmutatni a szerző. A címbeli rózsakertészé érintett meg legjobban. Ahol a haldoklása mellett végig kell kísérnie az anyja játszmáit a családdal, akikre hagyni akarja a beteg öregasszonyt. Annyira mocskos, korrupt sztori az, hogy kis változtatással játszódhatna korunkban is. (Sajnálom is, hogy a halállal zárul az ablak, nem tudjuk meg, mi lesz később.)

Tömör, lényegre törő, de mindent láttató a szerző stílusa. Emlékezetes karakterek sorát vonultatja fel, akik kisregényben szerepelve is komplex alakok.

Érdemes újra felfedeznünk magunknak Örkényt, roppant aktuális az abszurd a világunkban.

Örkény: Tóték – „Rózsakiállítás” - Mint szépirodalom: 100% olvasmányos, de tartalmas. Szórakoztató, de gondolkoztató.

Szubjektíven: 100% nincs túlírva, erősek a karakterek, és nagyon aktuális a mában is.

Szerelmes, saját lábra állós, kitörős, szerelmi háromszöges.

Liberty Jones még csak kislány, amikor elveszti imádott édesapját. Gyönyörű anyja képtelen egyedül boldogulni, egyik férfitól sodródik a másikig. Az egyikkel egy lakóparkban kötnek ki, ahol a kiskamasz megismerkedik az észveszejtő Hardyval. A fiú jóképű, tehetséges, jószívű és ambiciózus. Ki akar törni innen. A lánnyal vonzódnak egymáshoz, Hardy mindig ott van, amikor Libertynek szüksége van rá. De nem történhet köztük semmi: Hardy el akar menni innen, és tudja, a lány lenne az egyetlen, aki miatt maradna. Liberty az anyja elvesztése után, Hardy nélkül kell, hogy boldoguljon. 2 éves kishúga gyámja lesz, keményen dolgozik iskola mellett, és lassan sikerül kitörnie. A különc milliomos, egy Travis felfigyel rá, és felveszi személyi asszisztensének. A férfi fia, Gage eleinte ellenséges a lánnyal, haszonlesőnek hiszi, de aztán pattogni kezdenek köztük a szikrák. Liberty először lenne képes túllépni Hardyn, aki most tér vissza, a lányt akarva.

Lisa Kleypas a magyar könyvpiacon nagyon is jelen van, sorra jelennek meg kosztümös, romantikus történetei. A kiadó most kipróbált tőle valami mást is: egy olyan romantikus családregényt, mely napjainkban játszódik.

Az első kötet Liberty története, akinek az élet nem sok jó lapot osztott. Kemény gyerekkor, egy gyenge és gyönyörű anya gyötrelmei, egy kishúg, akinek inkább volt Liberty az anyja, mint az igazi. Hogy jön ez össze azzal, hogy ez Travis családregény sorozat? Nos, ez az, ami miatt a regény szerelmi háromszögének megoldása nem lesz izgalmasabb. Az egyik udvarlója egy Travis. A sorozat a Travis testvérek címet viseli. Ebből nagy feladat kisakkozni, hogy vajon Hardy vagy Gage lesz a befutó a lány kezére.

Amit viszont pozitívnak tudtam megélni, hogy az elején meglepett a könyv. Amilyen kiindulópontot kaptunk Liberty és Hardy nagy, de beteljesületlen szerelméről, azt hittem, mindig ehhez térünk majd vissza. De nem így lett, ennek örültem. Liberty előbb önálló, sikeres nő lesz, csak utána jön a FÉRFI az életébe.

A végső szerelmi szál engem eléggé hidegen is hagyott. Igazán érteni se értem, miért kattant ennyire egymásra Liberty és Gage. Szinte a semmiből, gyűlöletből fordulnak hatalmas szenvedélybe, és az érzelmek helyett nagyon hamar a lepedőn történtek töltik ki a regény oldalait. Ok, ilyen ez a zsáner, nem is szeretem. Itt legalább a kezdte más volt… a vége tipikusabban nyálregényes nem is lehetne, de ahogy említettem, ez egy ilyen zsáner.

A karakterek is a zsáner sajátjai. Szebbek, gazdagabbak, mint az átlag. Lehet egyáltalán a főszereplőkben negatív tulajdonságokat találni? Igazából nem. Liberty abszolút tökéletes, gyönyörű és okos, még az is, hogy olyan nehezen lép túl Hardyn, pozitív. Hűséges, ragaszkodó. Gage és Hardy felnőtt énje kevésbé bemutatott. Sikeresek, nyertes alkatok, nagy küzdők, jóképűek és gazdagok. Roppant hasonlítanak is. Hardy esetleg gátlástalanabb, de érdekes is lett volna, ha a semmiből a milliókig jut határozottság és erő nélkül. Hardy kamasz énje szerethetőbb, átélhetőbb, a felnőtt férfiak inkább csak biodíszlet funkciót töltenek be.

A borító különben nagyon nem tetszett, a regény azon részét hangsúlyozza, ami nem fogott meg. Különben van még része a sorozatnak, lehet, hogy még mesélek a folytatásokról is.

Kleypas: A pártfogó – Mint romantikus: 85% jól elmesélt, érdekes hőssel, a végére erőteljes romantikus szállal.

Szubjektíven: 60% tetszett, hogy női fejlődéstörténet is, csak a végére ment át tipikusba.

A következő hat könyv hat szerzője más-más kontinensről származik. Rájöttök, ki honnan?

Megoldás: Tovább!

Világmentős, családi viszályos, fúrós, kalandos.

A NASA nem érti mi történhetett. Az egyik hajójuk megsemmisült. Egy visszavonult katona, hobbi csillagász veszi észre a választ: közeledik egy hatalmas aszteroida a Föld felé. Ha becsapódik, élet nem marad utána. A NASA egyetlen megoldással tud csak előállni, amivel megmenthető az emberiség: fel kell küldeni egy csapatot, fúrnak egy lyukat, atomtöltet helyeznek be és robbantanak. A világ legjobb fúrómesterét, Harry Stampert kérik fel, hogy készítse fel a csapatukat. Harry hamar közli, így nem fog menni. Ő megy és a csapata. Ehhez szaktudás kell. Így összeáll egy olyan csapat az űrhajóra, amitől a fejesek a hajuk tépik. A szakmájukban zsenik, különben problémásak és alkalmatlanok a feladatra. Harry egy családi helyzettel is meg kell, hogy birkózzon: egyetlen lánya, Grace összejött Harry tanítványával, A. J-vel, amire nagyon nem akarja az áldását adni.

Ismerős a történet? Nem véletlen. Az 1990-es években volt nagy kasszasiker, képviselve mindazt, ami akkor az amerikai mozi-sikerekben jelen volt. Humor, kalandos, sztárszínészek, látványos. A valóságtól eltér, lényegében egy felnőtt mese, de annyi pátosszal és humorral, hogy ez nem zavart senkit, csak szórakoztunk rajta.

A filmet már tucatszor láttam, a könyvet most olvastam először. Mivel a film forgatókönyve volt az alapja, mindent megtaláltam benne, amit a filmben szerettem. Helyenként azt vettem észre, hogy mondom a szöveget a szereplőkkel. Hiába, a filmbeli aranyköpések, amiket tudok fejből is, itt is megvannak, olvasva is nagyon tetszenek. Tudjátok mit? Még az is tetszett, hogy pont úgy van megírva, ahogy a filmen megtanultam és szerettem.

De felmerülhet az a kérdés is, ad-e a könyv többet, mint a film. Írva könnyű plusz jeleneteket betenni, kicsit jobban megnyitni felénk a karaktereket. Tudok nem egy olyan sztorit, ami olvasva – pedig filmkönyv, nem önálló regény, amiből később film lett – sokkal jobban tetszett, mint a film. Az Armageddon nem nagyon merészkedik ki a forgatókönyv keretei közül. Egy olyan területe van, ami írva érthetőbb, mint a filmen.

A.J. és Harry kapcsolata. Sokkal átélhetőbb az a kettősség, amiben Harry érzi magát. A fiút kamaszkora óta ő nevelte tulajdonképpen, a fiaként szerette, vigyázott rá, mondható: kinevelte az utódjának. Akkor miért baj, hogy a lányába szeretett bele? Mert Harry tudja, milyen az ő élete, ami A.J. élete is lesz. Ennél akarna többet a lányának. Átjön, a fiúra azért haragszik, mert beleszeretett a lányba és viszont. Nem konkrétan a személyével van baja, hanem hogy ő is fúró. Hogy ez az élet jut Grace-nek mellette.

Itt vannak a vicces mellékszereplők, a komikus és sírós jelenetek. Itt vannak a kalandok, a NASA felmérések, a fúrás minden nehézsége és a végén a nagy önfeláldozás. Nem akarom túlragozni, ugyanaz, mint a filmen. Pörgős, eseménydús és nem szabad a fizikai valóságot keresni benne. Tudós elmével tuti szét lehet cincálni kis darabokra, de minek, ha különben ilyen szórakoztató?

Bolin stílusa korrekt, ahogy fentebb már többször is említettem, nagyon közel áll a filmhez. Gyorsan le is pörgettem, és rengeteget nevettem rajta.

Nem tudom levetkőzni a film iránti szeretetem, de itt ez nem is baj. Tetszett olvasva is! J

Bolin: Armageddon - Mint kalandregény: 75% humoros, pörgős, egy modern és kalandos mese felnőtteknek.

Szubjektíven: 95% hat rám a humora, a karakterei, a mesés hősiesség. A filmet is bírom.

Cím: The Never Game

Szerző: Jeffery Deaver, aki a Lincoln Rhyme sorozattal a legismertebb, de más remek thrillereket és krimiket is letett az asztalra. Sajnos, nálunk nem jelenik meg túl sűrűn :(

Műfaj: thriller

Cselekmény: Colter Shaw szakértő, akit eltűnt személyek felkutatásakor, megoldhatatlannak tűnő esetek kapcsán hívnak segíteni. Egy eltűnt fiatal nő nyomában jár most a Szilícium-völgyben. A nyomok egy régi, hírhedt játékhoz vezetnek, melyben véletlenszerű környezetben, véletlenszerűen kapott tárgyakkal kellett a karaktereknek túlélni. Valaki életre kelti a játékot? Amikor még egy ember eltűnik, Shaw mindent kockára tesz, hogy segíthessen. Közben a Dark Neten és az életben is egyre közelebb jut hozzá az emberrabló egy élet-halál macska-egér játszmában.

Várható megjelenés: angolul is friss, most májusban jött ki. Magyarul – ezt inkább hagyjuk. Imádkozni lehet érte, ki hogy ki hallja és mit tesz érte…

Miért várós?

• A szerző könyveit nagyon szeretem. Boldog lennék, ha sokkal rendszeresebben jelenhetne meg magyar fordításban – bevallom, próbálkoztam vele angolul, de a törvényszéki részek még erős szótározás mellett se lettek érthetőek.
• Mivel sorozatnyitó kötet, valószínűleg visszatérő hős indul. Ha pedig egy sorozat sikeres lesz, várhatóak a folytatások is.
• Bejön a kritika. Deaver bizonyítja, miért tartják a megtévesztések és félrevezetések mesterének.
• Ígéretes a cselekmény is.

Nyomozós, nagyvállalattal harcolós, gyilkosságos, intrikás.

Pia Kirchhoff egy jól sikerült nyaralásból tart hazafelé, de még haza sem érkezett rendesen, már csörög a mobilja, és dolgozni kell mennie. Egy nagyvállalat biztonsági őre halt meg gyanús körülmények között. Baleset vagy gyilkosság történt? Közben vidéken egy szélerőművet szeretnének felépíteni, de a civilek nagyon tiltakoznak. Az építkezéshez szükséges utolsó terület tulaja nagyon nem akar belemenni a terület eladásába. Amikor megölik a férfit, adottnak tűnik az indok. Míg Pia több vonalon is viszi a nyomozást, Oliver a magánéleti válságában szenved. Az apja az ügybe keveredik, ő még mindig szenved a válásától, és egy a gyanúsítottak körül felbukkanó nő nem várt érzéseket kelt benne. Természetvédők, klímakutatók, csalások és viszonyok – lassan minden elkezd összefüggeni.

A Hófehérkének meg kell halnia pár éve nagy meglepetés volt a számomra. Le se tudtam tenni azt a könyvet. Így természetes, hogy a sorozat újabb kötetére is vevő voltam. Hiába tudom, hogy nem kellene előzetesen csodát várnom, mert annak szinte mindig nagy csalódás a vége. Itt azért nem ez a helyzet, de azért ez a rész tetszett kevésbé.

Ami nem a krimi szálnak a hibája. Az egészen parádésan van felépítve. Rengeteg nyomozni való eset van ebben a kötetben. Némelyik gyilkosság, van zsarolás is, elrejtett személyazonosság, és olyan nem bűnesetnek számító esetek is, mint az asszonyé, aki szemrebbenés nélkül bárki szemébe hazudik. (Aztán mi minden ki nem derül belőle…)

Neuhaus kézben tartva, logikusan építi fel a regényt, miközben folyamatosan adagolja a csavarokat is. Az ilyen regényeket szeretem, amikor nem a semmiből kapja elő az új karaktereket és motivációkat, hanem beépíti a cselekménybe, csak ügyesen eltereli róla a figyelmet. Így, amikor jön a leleplezés, meg tudok lepődni, de az érzés is megvan, hogy ez így logikus, ennek így kellett történnie.

A magánéleti szálakon hasonlóan rutinosan jár el. A két nyomozót leszámítva mindenkinek megvannak a maga mocskos ügyei és titkai, amiből egyre többet megtudunk, ahogy halad előre a cselekmény. Több korrupt, rossz emberről is olvashatunk, de ahogy elő vannak adva, mégis szórakoztató a regény.

Az emberi botrányoknál durvább, hogy vállalati szinten milyen mocskos ügyekről van szó. Ha kiakad az ember azon, hogy egyes emberek mit meg nem tesznek benne pénzéhségből, bosszúból vagy sima rosszindulatból, annál sokkolóbb, hogy állami szinten mi megy. Korrupt emberek, vállaltok és álnok politika. De ezt annyira a sorok közt tartja az írónő, hogy érezzük, ott a kritika, benne van, amin felháborodhatunk, de megmarad szórakoztató regénynek. Kriminek. Csak van benne egy ilyen plusz tartalom is.

Ami számomra nehezebben emészthető volt, Oliver kálváriája. Egy tönkrement házasság, egy válás, amit képtelen kiheverni. Érzelmileg megterhelő volt számomra, ahogy a karakter nyüglődik. Több sima szenvedésnél, ez már szinte önpusztítás.

A regény stílusa is bejött. Olvasmányos, nem túlírt, de érzékletes leírásokkal. Ha kell, tényszerűbb, máskor érzelmesebb is tud lenni.

Tetszett ez a regény is, kár, hogy nálunk 3 rész nem jelent meg a sorozatból…

Neuhaus: Aki szelet vet… - Mint krimi: 90% több szálon bonyolított, fordulatos cselekmény, érzelmeket sem hanyagolva.

Szubjektíven: 85% túl sok a válás téma. A krimi része tetszett, sodort a narráció is. Tetszett.