Harcos, bosszúállós, önmagával szembenézős.

Takeshi Kovacsnak nincsenek jó napjai. Ugyan a burkolásnak köszönhetően a teste lehet erős és fiatal, az eltelt évek súlya húzza. Elvesztett embereket, akik fontosak voltak neki. Most éppen egy nőt, akit egykor szeretett. Igaz, hogy másnak a felesége lett, másnak szült gyereket, de fontos maradt. Így amikor vallásos férje a burkolás ellenzése miatt a lányuk tudattokjával az övét is tengerbe dobta a vallási vezetőkkel, Takeshi bosszúhadjáratra indul. Mindenkivel végezni akar, akinek köze volt e barbár tetthez. Közben visszahozzák az életbe egy korábban lementett tudatállapotát, így egy 200 évvel ifjabb, hevesebb Takeshi is játszmába kerül. Hiszen a hatalmasok, vallási fanatikusok mind egy feltámadtnak hitt nő után erednek, akinek Takeshi múltjában is volt szerepe. A káosz nő, ő pedig próbál életben maradni közben.

Számomra ez volt a mélypont. Takeshi Kovacs története, az első kötetet leszámítva, nem nekem való, már le is írom.

Készséggel elismerem, hogy sci-finek jó. A technikát és jövőképet tekintve tele van ötlettel, és komplex rendszerekkel. A burkolás, a létezés ilyen formában még mindig nagyon ütős, és még tovább is tudja fokozni Morgan. A tudat különböző pontjai alapján több ÉN létrehozása esetén ki az igazi személy? Egyáltalán, milyen lehet az, amikor egy ilyen világban simán együtt bandázhatsz, vagy éppen harcolhatsz saját magad egy más életszakaszában járó verziójával? A Looper szereplői is tudnának erről mesélni valamennyit, de itt egy sokkal komolyabb, összetettebb rendszer mesél erről.

Ha már emlegettem azt a filmet, itt is valami ilyesmit vártam. Van az öregebb, cinikus Takeshi, meg a fiatal énje, akinek a sok negatív tapasztalat híján még bőven van ambíciója és lelkesedése. Azt hittem, vadásznak majd egymásra, vagy lesz valami komoly drámai harc közöttük. Ehhez képest csak a regény végére kaptam egy érdekesebb jelenetet, különben nem ez a szál vitte az eseményeket.

Az csak hab a tortán, hogy mivel a fülszöveg előzetes olvasása nélkül vágtam bele, nekem fejtörést okozott, hogy a felébresztett, fiatalos Takeshi beköszönése után hogy jutottunk el egy fáradt, öreg verzióhoz. Mire nekem leesett, hogy egy másik Takeshi szemszöge az… mondjuk úgy, ez már megalapozta, hogy nekem ne tetsszen a történet.

Sci-fi szinten komplex a cselekménye és a világa. Megint vannak hatalmat áhítozó cégek, vannak vallási szekták, egész bolygórendszerek és mindenféle emberek, idegen és jövőbeli technikák, civilizációk találkozása… Hiába, nem tud ez nekem tetszeni. Komolyabb, jövőbelibb, mint ami engem szórakoztat.

A karakterek érdekesek, részben a burkolás miatt is, ami szerintem Morgan nagy ötlete ebben a sorozatban. De Takeshi kettőzése miatt is – amikor a reménykedő fiatal és a cinikus öreg beszélgetni kezdenek egymással, simán a csúcspont volt nekem a történetben. Abban annyira benne volt, hogy az ember változik, elveszítjük az ideákat, a világ megrág és kiköp. Amit egy fiatal még el se tud képzelni. Egy személyen belül megmutatta a generációk közti különbségeket, és annyira ezt szerettem volna többet! Takeshi vs. Takeshi.

Nem az én regényem és sorozatom, zsánerem, pedig nagyon igyekszem barátkozni a sci-fivel.

Morgan: Dühöngő fúriák – Mint sci-fi: 80% több idősík, komolyabb jellemű főszereplő, újabb zsánerelemek beépülése.

Szubjektíven: 40% megint sikerült elvesznem, bár most visszataláltam. Mást vártam.

5: Allen: A varázslatos Waverley-kert - két testvér, akik most hazatérnek. A kertbe, ahol finom mágia remeg a lebegőben. A városba, ahol az embereknek különleges képességeik vannak, amelyet mindenki ismer titkon, de amely mégis titok. Szerelmet, boldogságot keresnek, és a kert segítségével rá is lelhetnek.

4: Perkins: Anna és a francia csók - a kamasz Anna gyűlöli, hogy az apja hóbortja miatt bentlakásos iskolába kerül. Ráadásul Párizsban, noha nem beszéli a nyelvet. Pont akkor, amikor a moziban végre lett volna esélye a fiúnál, aki tetszett neki. De szerencsére várnak rá új barátok, és egy fiú is, akibe végzetesebben bele sem lehetne szeretni...

3: Barreau: Párizs mindig jó ötlet - a nő egy kis boltot vezet, és nagyon szeret rajzolni. Most végre a kedvenc mesekönyveinek szerzője felfigyel rá, és a lány készítheti az új mese grafikáját. A férfi amerikai, aki Párizsba költözik. A kirakatban pedig felfedezi a mesét, amit az anyja mondott mindig neki. A boltos kisasszonnyal kezd el kiabálni, nem is sejtve, hogy egy múltbeli titok és szerelem is vár még itt rá.

2: Marrs: A tökéletes pár - a program forradalmi. Elég neki a DNS, és megtalálja, ki az, aki genetikailag a tökéletes párod. Születnek egyedi párosítások: a sorozatgyilkos, akinek egy rendőrnő az igazi. De lehet, hogy néha téved a program? Mert mi van, ha odautazol álmaid fiújához, erre kiderül, hogy elemien vonzódsz, csak nem hozzá, hanem a bátyjához? Szerelem, rejtélyek és titkok.

1: Harmon: Arctalan szerelem - a fiú volt mindaz, amiről a középiskolás lányok ábrándoztak. Tökéletes test, remek sportoló, jó tanuló és nagyon jóképű. A hősnő is őt szerette titkon, de esélye sem volt a sok feltűnő szépség mellett. Ám a fiú bevonul a barátaival, és sebzetten jön haza. Súlyos sérülésekkel, testben és lélekben. A lánynak most lesz egy esélye, hogy bebizonyítsa, az igaz szerelemnek nem számít a külső. Az igaz szerelem képes lehet meggyógyítani a lélek legnagyobb kínjait is.

Fájdalmas, gyógyulós, elrablós.

Logan átlagos, életvidám kamasz volt. 19 évesen komoly fiatalember, aki megjárta a poklot is. Egy éve három férfi elrabolta azzal a céllal, hogy rajta keresztül bosszút álljanak a katona apján. 3 hónapon át módszeresen kínozták, a legkegyetlenebb módokon. Fizikailag, lelkileg is tönkretették, és csak akkor engedték el, amikor már nem maradt semmi a kamaszból, aki egykor volt. 9 hónapba került, mire jobban lett. Kellett hozzá egy lány, Scarlett, aki hasonló borzalmakat élt át, megértette és szerette Logant. Ketten együtt veszik fel a harcot a félelmekkel, rémálmokkal, tönkrement lélekkel. A szerelem képes felemelni, amit eltiportak és bemocskoltak.

Már feltűnt, hogy Francesca H. Nielk történeteiben mindig szembe kell néznem a szereplőkkel együtt egy nagy adag fájdalommal. Olvastam már tőle egy fiúról, akit az apja vert. Ikrekről, akiknek szembe kellett nézni az egyikük halálával. Egy párról, akik a kislányukat vesztették el. De az, ami ebben a kötetben várt, minden előző regényt felülmúlt.

Két részről is.

A regényt, ahogy az elbeszélést is, két részre lehet szedni. Az egyik fele, az 1 évvel korábban történtek krónikája Logan pokoljárása. Leginkább gyilokpornóként tudnék hivatkozni rá. Töményen arról szól, hogy a három férfi milyen módszerekkel kínozza és teszi tönkre Logant. Vannak durva ötleteid kínzásra? Itt rosszabbakat találsz. Az, hogy megvágnak, és magadnak varrod a sebet, csak a kezdet. Törnek a csontok, folyik a vér, mindezt lelki terror mellett éheztetve. Azért az egyért hálás vagyok, hogy legalább a nemi erőszak nincs plasztikusan ábrázolva. Így is borzalmas volt, de annak a leírásától rosszul is lettem volna. Nem is értettem, miért kell ezt a részt ilyen brutálisra írni. Aki ezen eseményeken minimálisan is szórakozni tud, az forduljon pszichiáterhez!

Ok, Logan lelki leépülése remekül le van modellezve, de azért ezt a sok terrort elolvasni, nekem nem érte meg. Iszonyatos.

A 9 hónappal a jelen előtti események, a másik szál a gyógyulás története. Ami nagyon hamar átmegy egy nagy, romantikus történetben. Amiben Logan szerelmes lesz, és erre az érzésre alapozva, a lány támogatásával gyógyulni kezd. Le kell küzdenie rengeteg mindent, sok téren. Szembe kell nézni azzal is, a testével mit tettek, de olyan lelki dolgokig is, mint hogy merjen újra enni – mert még azt is beléverték, hogy nem érdemli meg az ételt. Hányinger kínozza, ahányszor csak nyelnie kell evéskor.

A lelki folyamat ezen a részen is teljesen OK, de számomra túl sok volt a szerelmi rész. Nem tudom elhinni, hogy minden – Logan iszonyatos sok és mély – traumájával le tudnak számolni pusztán azzal, hogy szeretik egymást. Lehet, hogy cinikus vagyok ettől, de az átélt borzalmakhoz képest nem éreztem elég nehéznek a felépülést. Kicsit eltúlzom, de kb. jön Scarlett, szeret és támogat, aztán napfény és happy end.

Plusz, nekem az igazságszolgáltatás hiánya is fájdalmas volt. Értékeltem volna valami visszajelzést, hogy legalább megpróbálják felelősségre vonni a kínzókat.

Eddig ez a kötet tetszett az írónőtől legkevésbé, nekem túl sok volt az erőszak benne.

Nielk: Megsebzett - Mint New Adult: 65% szerelmes is, de sok az erőszak. Több idősíkban elbeszélt, személyes.

Szubjektíven: 30% gyilokpornóként tudtam olvasni. A szerelem mesebeli, az erőszak sok(k).

Lement a Könyvhét, de voltak most is csúszások, így a héten is lesz miből szemezgetni.

A Gold Book az újdonságait kivitte a Könyvhétre, de online és boltokba most kerülnek a kötetei:

• Koppány - történelmi regény az államalapítás korából
• A két fejedelemasszony - II. Rákóczi Ferenc életregényének második kötete a gyerekkorról, benne két erős asszonnyal, anyjával és nagyanyjával.

- Mister - a Libri hozza, a Könyvhéten már szintén kint volt, de a könyvkereskedésekbe most kerül ki. A szürke 50 szerzőjének új erotikus, romantikus agymenése.

A Maxim is csúszik pár kötettel, valamint új címek is érkeztek a hétre:

• Minden, csak nem oké
• Seafire - Lángoló tenger
• Majd egy nap

A Fumax két új képregénye (Kulcs a zárját 2. és Sandman 1. kötet) a fentiekhez hasonlóan a Könyvhéten beszerezhető volt kedvezménnyel, most pedig indul a kereskedésekbe is, és online is elérhető lesz.

- Keddre egybekelve - romantikus a Studium Plusz gondozásában.

Június

10. Marvel kapitány - képregény 5/4

      Rufin: Vad tengereken - történelmi 5/4

11. Morgan: Törött angyalok - sci-fi 5/4

12. Medoff: Ez fájni fog - kortárs 5/2

13. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara - fantasy 5/4

14. Frost: Második kísértés - urban fantasy 5/4

15. Todd: Mielőtt - new adult 5/1

      Seager: Randikatasztrófák - ifjúsági 5/3

16. Gabaldon: A lángoló kereszt 2. - történelmi romantikus 5/3

      Dick: Időugrás a Marson - sci-fi 5/3

Remélem, olvasás mellett a héten sikerült mindenkinek kijutni a Könyvhétre is, aki szeretett volna!

Nagyvállalatos, nyerészkedős, mássággal szembenézős, jövőbeli.

Az emberiség eljutott a Marsra, amit gyorsan kolonizáltak is. Könnyen ment, mert ugyan volt helyi élet itt, a sívók emberszerűek és haldoklóban is voltak. Nagyon kezdetleges életformájukat a többség mai napig őrzi: vándorolnak, gyűjtögetnek, és csak vegetálnak. Az emberek megtűrik őket, ha egyesek kifejezetten gyűlölik és elpusztítanák őket. Az emberek bolygója lett, de szembe kellett nézniük a gyermekeiket megtámadó betegséggel. Szinte minden családban született egy autista gyermek, akiket táborokba helyeztek el és ott nevelik őket. A Földön most arról szavaznak, hogy megszüntetik ezeket a táborokat, és a gyerekeket is likvidálják. Egy üzletembernek azonban merész gondolata támad: ezek a gyerekek máshogy érzékelik az időt. Ha sikerülne velük kommunikálni, megtudhatná tőlük a jövőt és ennek szellemében szervezhetné az üzleti döntéseit.

Újabb kísérlet, hogy megbarátkozzam Philip K. Dick regényeivel. Már kezd frusztrálni, hogy folyamatosan elbukom vele. Ha intellektuálisan tudom is értékelni a regényben szereplő eseményeket és mögöttes tartalmakat, szórakozást nem találok benne. Valósággal szenvedek a történetekkel.

Pedig ez még csak hosszú sem volt… Több rövid fejezetből áll össze egy vékony regény, mégis tovább tartott végigrágnom magam rajta, mint a kétszer, háromszor ilyen vastag kötetek sokaságán. Mi lehet ennek az oka?

Biztosan az is, hogy nem tudott érdekelni a cselekmény. A felszín alatt forrnak benne az indulatok, nincsenek igazából cselekvő hősei. Sokakat aggaszt, amit a beteg gyerekekkel tenni akarnak, de tesznek ellene? Nem. Csak beszélgetnek, és maguk közt élik meg a véleményüket. Van, aki mentené őket, más egyet ért azzal, hogy jobban járnak, ha kigyomlálják a közösségekből a hibás DNS-sel születetteket.

Indokok csapnak össze, emocionális és racionális érvelések között kellene dönteni. Ha a retorikai hátteret nézem, pazar a könyv. Hogyan is lehetne a gazdasági érdekeket szembeállítani egy szülő érzelmeivel, akinek az egyetlen gyereke beteg ugyan, de akkor is a húsa és a vére, szereti?

A gazdasági érdekek érvényesülése ebben a környezetben is gyilkosak. Már eleve ez, hogy képesek gyerekkel kísérletezni, és mondhatni, kínozni őket, hogy versenyelőnyhöz jussanak. A rendszer kritikája ez, amit nem nehéz a mára is értelmezni. A mi világunk is olyan, ahol a pénz parancsol, mindenki más ugrik.

A mások, betegek és egyéb emberi lények elpusztításának gondolata is nagyon ismerős. Nem csak a II. VH, hanem sajnos, korunk világa is ilyen kegyetlen. Ha már annyit elért Dick a regény olvasóival, hogy szociálisan érzékenyebbek lettek, az már sok.

Vagyis, azzal a helyzettel állunk elő, hogy a regényben rejlő dolgok értékesek, értékelem is őket. De magát a regényt utáltam olvasni. Középiskolában Az ember tragédiája volt ilyen élmény a számomra – rengeteget lehet róla beszélni, mélyen, tele van tartalommal. De amíg konkrétan olvasni kell, kicsit bele akartam halni.

Egyelőre még nem adom fel a Dick olvasásával kapcsolatos kísérleteim. Talán egyszer…

Dick: Időugrás a Marson - Mint sci-fi: 75% érdekes kérdéseket boncolgat, és a jövőbeli cselekmény ellenére is mai.

Szubjektíven: 40% annyira szeretném, ha tetszene, de nem akar sikerülni. Pedig agyalós…

Családos, hétköznapos, gazdálkodós, helyezkedős.

Jamie a saját földjén gazdálkodik, és szépen nő körötte a település is. Claire mindenben odaadó társa, akinek történelmi ismeretei segíthetnek abban is, hogy az otthonuk fennmaradjon és átvészeljék az elkövetkező időket. Mert már komoly jelei vannak, hogy pár év, és kitör a függetlenségi háború. Családként is egyre erősebbek: lányuk, Bree és férje, Roger is itt élnek, és erős páros tudnak lenni annak ellenére, hogy még mindig nem tudják, a fiuk vajon biológiailag is Roger fia-e. Újabb kihívást jelent nekik, amikor a helyi harcok közepette Rogert elfogják és megkínozzák. Majdnem felakasztották, nem sokon múlt az élete, és a hangja örökre eltorzult. Míg a közösség épül, a kis családnak el kell döntenie, hogy Roger és Bree megpróbálnak-e hazajutni a saját korukba, vagy maradnak a XVIII. században.

Egy történelmi regényben azt szeretem, ha történnek az események. Legyen kalandos, érdekes, színes, kösse le a figyelmem! Természetesen úgy, hogy az események legyenek minél hitelesebbek. Kis csúsztatások nem akadok fenn, de azért átírni nem kell az olyan eseményeket, amelyek közismertek.

Az Outlander sorozat népszerűsége töretlen, és ez is történelmi széria. Ugyan erős benne a romantikus vonal is, de nem nyálregényes stílusban. A szereplők egymásba szeretése és összejövése soha nem volt egy egész regényre kiterjedő rész, a szerzőt sokkal jobban érdekli, amikor már együtt élnek, és a mindennapok küzdelmei között megmutathatja, hogyan lehet együtt és egymásért dolgozva értékes életet élni.

Ha egymás mellé teszem a két bekezdést, észre lehet venni, miért nem tartozik a kedvenceim közé az Outlander, és ez a kötet sem. A hétköznapok a hangsúlyos, a csendes élet. Szívesebben olvasnék kalandokat, de az nem jellemző erre a részre sem.

Jó, pontosítok. Az elején harcok vannak, jobban pörögnek az események. Le is kötött, de elég hamar visszaváltott a megszokott tempóba és eseményekbe. A történelem lassan változik, míg hőseink vetnek, vadásznak és önvédelmet tanulnak.

Valahol érdekesek ezek a mindennapok is, és Gabaldon jó a hangulatteremtésben is. De könyörgöm, ez már az ötödik kötet, és még mindig ugyanolyan lassan haladnak az események! Arról nem is beszélve, milyen hosszú egy-egy rész.

Fel tudom fogni stíluselemként, tény. Gabaldon minden részletre odafigyel, alaposan bemutat helyszíneket, embereket, élethelyzeteket és döntéseket. Aki bele tud merülni, széles panorámát kap. Sajnos, én nem ilyen olvasó vagyok.

Arról nem is beszélve, hogy már az agyamra megy az is, hogy ugyanazt a konfliktust ragozza a sok századik oldalon is. Vagyis, a kisfiú apja vajon Roger? Mintha szadista mód élvezné az írónő, hogy megírja oldalak százait, de egyenes választ sosem ad.

Nekem sok az idilli szerelemből is. Jamie és Claire még mindig olyan émelyítően szerelmes, hogy az már szinte beteges. A fiatalokról szívesebben olvasnék többet, nem róluk. De attól tartok, ez ellen már nincs mit tenni. Ők maradnak Gabaldon első számú szereplői, ha nekem nem is hiteles, hogy 50 fölött is úgy pörögnek, mint huszonévesen, minden téren.

A tévésorozatnak esélytelen, hogy nekiállok. Elég átrágnom magam a könyveken is.

Gabaldon: A lángoló kereszt 2. – Mint történelmi romantikus: 70% a karakterek és a mindennapok életszerűek, hangulatosak.

Szubjektíven: 55% a karakterek sorsa érdekel, de szeretném, ha eseménydúsabb lenne!

- Második kísértés

Leila és Vlad kibékülnek, miután a férfi szerelmet vall és a lány kezét is megkéri. Az esküvővel nem is várnak sokáig, összecsődítik a családot és emberi jog szerint összekötik az életüket. Vlad felveti azt is, hogy vámpírrá tenné a lányt. Leila ezen még gondolkozik kicsit, de beleegyezik - így örökre együtt maradhatnak.

Ám a rájuk törő nőről kiderül, hogy féltékenységében nem csak önállóan ügyködött. Szilágyival dolgozott együtt, akinek olyan varázst is készített, amivel túlélhette a tüzet. Így Vlad és Leila biztosak lehetnek benne, hogy legnagyobb ellenfelük még él, és készül rájuk lecsapni.

- Randikatasztrófák

Emma végre talált egy fiút, aki kedves, helyes és szót ért vele. Már éppen járni kezdene vele, amikor Leon szakít a barátnőjével, és megint az ő társaságát keresi. Emma boldog, inkább Leonnal akar lenni. Már elfelejtette neki, hogy koptatta le pár hónappal korábban - úgy tett, mintha a lány nem is létezne. Most Emma játssza ezt az új barátjával, nagyon nehezen mondja ki, hogy sajnálja, de nem lehet köztük semmi.

De a magán bejegyzései közül egy nyilvánossá válik, és az iskolában mindenki el is olvassa. Amit dühében írt, amelyben nagyon lealázza Leont. A fiú ki is készül, meg sem hallgatja a lány magyarázatát. Megint ignorálja a jelenlétét és kibékül a barátnőjével.

Közben Emma rájön, hogy az egyik barátnője tette ezt vele. Mert a lány úgy érezte, mindenki hanyagolja, Emma is. Akinek a bejegyzéseit olvasva rájött, hogy Emma milyen csúnyákat írt róla. Hát keresett olyat, amivel fájdalmat okozhat. A lányok kibékülnek és megbocsátanak egymásnak, Emma pedig úgy dönt, jó neki fiúk nélkül is.

Csalódást kiheverős, blogos, kamaszos, szerelmes.

Emma szerelmes volt, és végre úgy érezhette, hogy a szerelmét viszonozzák is. Leon neki szinte a kezdettől több volt jó barátnál, és megvoltak már a nagy pillanataik is. Így nem is kicsit éri sokként, hogy a fiú teljesen megszakította vele a kapcsolatot, mi több, egy másik lánnyal jár. Úgy tesz, mintha nem is lett volna közöttük semmi. Emma majd belepusztul a helyzetbe, de aztán belátja, élnie kell tovább. Online kezd el párt keresni magának, és pár béka után jön valaki, aki még akár herceg is lehet. Csak éppen Leon az, akit Emma képtelen kiverni a fejéből. Elég egyetlen kis gesztus tőle, hogy Emma minden önálló lépését visszacsinálja. De mi történik, ha a lány naplójának kínos részei nyilvánosságra kerülnek?

Újabb jele annak, mennyire belefáradtam már a tipikus ifjúsági, lányos regényekbe. Seager könyve nem rossz, sok jó dolgot is tudok mondani róla. Ok, a zsánernek újat nem ad, de korrekt mű a maga műfajában. De ami nem tetszik benne, annyira idegesít, hogy elvitte az olvasás élvezetét is magával.

Kezdjük azzal, hogy a cselekmény már szinte gyerekes. Emma szerelmes, de Leon nem akar a barátja lenni. Nézzük meg, ki akar az lenni! Persze erre már Leon is észbe kap – Emma pedig kidob az ablakon minden fejlődést a fiú és a szerelem kedvéért. Ez az, ami legjobban zavart ebben a kötetben. Emma levonja a tanulságot, nagyot csalódott – Leon nagyon a lelkébe gázolt. Akkor miért nem képes továbblépni, miért ad olyan könnyen egy másik esélyt neki, amikor saját bőrén tapasztalta, milyen a fiú?

Annyira végzetesen éli meg a lány ezt a Leon szerelmet, amit nem hiszek el. Mindent felülír, már szinte beteges. Ha azt nézem, mit képes feladni érte – magát is – akkor nálam beteges is. Ok, a kamaszok érzelmei hevesebbek és szélsőségesebbek, de ez már sok a jóból. Aki ilyen vakon szeret, mint Emma, ha nem a megfelelő fiú mellett kit ki tökéletese alapanyaga a családon belüli erőszaknak. Mert meggyőzi magát, hogy a férfi majd megjavul. Hogy el kell viselnie mindent, mert szerelmes. Ez pedig nem példa senkinek, nemhogy a célközönségnek!

De messzire mentem. Itt szó sincs erőszakról, csak egy nagyon szerelmes kamaszlányról. Aki különben egy újabb szerelmi pofon után levon fontos tanulságokat, és kimond olyanokat, amikkel Seager a tinikhez szól. Olyanokat, hogy nem kell fiú a boldogsághoz, saját erőből, önálló személyként is teljesen jó lehet az élete. Az már csak az én tippem, hogy a folytatásban Leon megbocsátja a naplót, és Emma hirtelen visszavált hűséges kiskutyába.

Van humora a kötetnek, Seager stílusa is olvastatja magát. Azzal a jelenhez közelíti, hogy Emma napló helyett privát blogot ír. De nem is fontos, mibe ír. Annyira egyetemes a téma, hogy működne tollal és papirossal is a 19. századi környezetben.

Rengeteg benne az érzelem, és valahol ez is a bajom. Emma viselkedése abszolút emocionális, nekem hiányzott a ráció. Arról nem is beszélve, hogy Emma hajlamos nyavalyogni, amitől én meg hajlamos vagyok kiakadni.

Elég ez ahhoz is, hogy ne legyen szimpatikus a lány. Ha pedig nem szeretem a főszereplőt, nagy valószínűséggel a regényt sem fogom.

Kamaszként rendben van, de mai fejjel nem nekem való ez.

Seager: Randikatasztrófák - Mint ifjúsági: 70% lelkizős, szerelmes és nagyon modern női a megoldása is. Seager stílusos.

Szubjektíven: 35% jó a stílusa, de a története klisés, és nem bírtam Emma döntései nagyját.

Egyetemi életes, szerelembe esős, megváltozós.

Hardin Scott élvezi az életét és a lányokat. Könnyen meghódítja őket, lefekszik velük, jól érzik magukat, de Hardin ennyire képes. Érzelmeket senki nem várhat tőle, igazán közel senkit sem enged magához. De aztán az életébe lép a végtelenül ártatlan Tessa, aki valami olyat érint meg a fiú lelkében, amit másnak még nem sikerült. Hardin nem akar engedni az érzéseinek, így képes a lányra fogadást kötni, de lassan már maga előtt sem tudja titkolni, hogy ebben a játszmában ő veszít és nyer egyszerre: a szívét. De a boldogságig hosszú út vezet el, amit más emberek között kell megtennie. Tessa másnak is tetszett. Neki is van múltja, és lányok körötte. A szerelem legyőzhet mindent?

Úgy tűnik, ma olyan napom van, amikor arra vagyok kárhoztatva, hogy olyan könyvekről meséljek nektek, melyek nem tetszettek. Sőt! Az agyamra mentek. Fel is lehetne tenni a kérdést, minek is olvasok olyat, ami ennyire nem tetszik nekem. Nos, ebben az esetben arról lenne szó, hogy olvasatlan/látatlanban semmit nem illik leszólni. A szürke 50-et rengeteget emlegetem, mint a modern női irodalom egyik tönkretevőjét, és olyan divat megteremtőjét, amit ki nem állhatok. De hogy szidhatnám anélkül, hogy ismerném? Az nem jogos. Akkor mondhatsz ítéletet bármiről is, ha vetted a fáradtságot, hogy megismerd!

Ennek szellemében átrágtam magam Hardin és Tessa történetének egy újabb fejezetén, még a film előtt – amit megvárok dvd-n, mert erre tuti nem áldozok egy forintot sem a moziban. Lássuk is csak, miért nem!

Először is, ez a történet azoknak van szánva, akik pár évvel idősebbként a szürke 50 olvasótábora lesznek. Ugyan a szereplők fiatalabbak, de az alapséma teljesen egyezik. Van a kiélt, szexuálisan is hiperaktív fiú, akinek a lelke mélyén értékek is lapulnak. Csak éppen túl mélyen, hogy bárki is eljusson addig. Meg van a lány, aki szexuálisan és más értelemben is ártatlan, naiv. Tiszta Ana, csak ő Christian helyett Hardin csapdájába esik.

De most komolyan, mennyire közvetít ez jó üzenetet? Kitartani a srác mellett, aki egyik esetben verni szeret, itt meg fogadást köt a szüzességedre, és még képes a véres lepedőt is bemutatni bizonyítékként? Tudjátok, mit üzen ez? Csajok, ha a pasitok jóképű, meg pénze is van, nézzetek el neki pár különcséget! Ha szeretitek, majd megjavul értetek! Na, persze. Maximum a lányregények és női nedves álmokban, a valóságban nem.

Haragszom az ilyen regényekre, a szürkére is, és erre a sorozatra is. Nem értékeket közvetít, vágyálmokat testesít meg. Ez a kötet teljesen annak lett szentelve, hogy Hardin milyen romlott volt Tessa előtt, és mennyire más lett miatta. Szerintem ez egy, romantikus kamu.

De, hogy valami jót is mondjak róla, a váltott nézőpont legalább érdekes volt. Legalább ilyenkor kicsit elszakad a két főszereplő bűvköréből a szerző – akikért érezhetően rajong, és Hardin az ő álmainak megtestesülése – és másként néz az eseményekre és a karaktereire.

Nagyon igyekszem még valami kedveset is kicsikarni magamból, mert sok rajongója van ennek az egésznek, és szeretném hinni, hogy ha valamit ilyen sokan szeretnek, akkor abban kell lennie valami jónak is.

De nem. Nem megy. Olvassatok inkább Leiner Laurát, Kalapos Évát és Mészöly Ágnest!

Todd: Mielőtt - Mint New Adult: 20% más szemszögéből ismétli a sztorit, rajongóknak jó, másnak nem.

Szubjektíven: 10% felesleges plusz kötet, aminek értelme se sok van, csak a róka nyúzása.