Bíróságos, gyilkossági ügyes, játszmás.

Joe már szeretne pályát módosítani. Védőügyvédként már nevet szerzett magának, eleget keresett, hogy eltartsa a feleségét és a két gyermeküket, de már belefáradt. Mindig azt hitte, majd lecsukatni fogja a rosszakat, nem felmentetni. A születésnapján is azt kívánja, legalább ez ártatlan ügyfele legyen, mielőtt maga mögött hagyja a jogot. Egy bártulajdonosnő, Erlene keresi meg, és fogadná fel védence képviseletére. Angel pár hete érkezett, és Erlene fogadta be, munkát adott neki a bárjában. Volt egy nyomulós vendégük, akit ki is kellett dobatnia. A férfit még az éjjel megölték, és Angel a gyanúsított. A szépséges, fiatal lány nem csak ártatlannak vallja magát, Joe hisz is neki. Miközben egy másik ügy miatt veszélyben az élete, Angel ellen a vezető nyomozó bizonyítékot is képes hamisítani, Joe felveszi a kesztyűt.

A tárgyalótermi krimik, thrillerek a kedvenc zsánereim között vannak. Sajnos, nem jön ki belőlük annyi, hogy úgy érezzem, nagy a kínálat. Tudok örülni minden új Grisham történetnek is, de amikor valami újra bukkanok, az kifejezetten örvendetes.

Most egy új ügyvéd nevet jegyezhetek meg: Joe Dillard. Védőügyvéd, aki már kezdi gyűlölni a munkáját – olyan erős az erkölcsi iránytűje, hogy nem esik jól neki, hogy bűnösök védjen. Pratt nagyon alaposan építi fel a karakterét: alapból látunk egy találékony, elvhű embert, aki szerető férj, csodás apa, és még a szakmájában is jó. Kiváló példakép is lenne, milyennek kell lennie egy férfinak. A történet során pedig látjuk, hogyan lett ilyen. Milyen gyerekkori traumát cipel magával, hogyan kezdtek gyógyulni a sebek, és lett belőle ez a szeretnivaló karakter. Mert én nagyon megkedveltem.

A családját is, és a mellékszereplők között is akadnak nagyon jó figurák. Ugyan a Dillard családtagok közül csak Caroline, a feleség kap nagyobb szerepet, ez a család tele van tehetséges, jó emberekkel. A fiuk, aki tudatosan építi a sportolói karrierjét, mellette komoly egyetemista, és jó gyerek. A lányuk, aki tehetséges táncos és ő is egy jó gyerek. Talán túl egysíkúnak kis tűnnek így, de annyira szerető, jó családot alkotnak, hogy egyszerűen jó volt róluk olvasni, és drukkoltam is, hogy senkinek ne essen baja a történet végére.

Erlene két világ között mozog, és nagyon erőteljes figura. Stílusos, és bírtam, ahogy ő az, akiben jó és rossz egyesül. Landers nyomozó pedig a tökéletes ellenpontja Dillard alakjának. Se családi béke, se szakmai alázat, csak a nyerésvágy minden áron.

De nem csak a karakterek, a történet is ütős. Több ügy is folyamatban van Angel tárgyalása mellett. Kapunk krimit, ahogy Dillard nyomoz. Kapunk tárgyalótermi részeket, hiszen a tárgyalást is végigköveti a regény. Bírtam a tanúmeghallgatásokat, az alkukat és előkészítő folyamatokat is. Bele lehet lesni abba, mennyivel több egy tárgyalás, mint amit az esküdtek végigülnek. Fordulatos, izgalmas ez a rész is.

Logikusan, követhetően van felépítve a cselekmény is. Nincs hatalmas csavar, de ami van, a jó felvezetés miatt ütős tud lenni. Nekem ezek esnek jól: amikor nem derült égből jön a villám, hanem egy előkészített, ügyes fordulat lesz a végkifejlett.

Pratt ráadásul olvasmányosan ír, nagyon olvastatja magát a könnyed, humoros szöveg.

Érdemes Dillard és Pratt nevét is megjegyezni. Ha jön az új rész, tuti beszerzem és olvasom.

Pratt: Egy ártatlan ügyfél - Mint tárgyalótermi krimi: 90% szövevényes ügy, jó arányban nyomozás és bíróság, rafinált.

Szubjektíven: 95% tetszett az ügy, a szöveg olvasmányossága, a szereplőket is kedveltem.

Cím: Cari Mora

Szerző: Thomas Harris - minden thriller és horror rajongó ismeri a nevét. Ő az, akinek Hannibal Lecter kipattant az agyából. Most jó sokan várjuk, milyen az új történet.

Műfaj: kriminek tűnik, majd kiderül.

Cselekmény: létezik egy kincs, amit sokan meg akarnak szerezni. Bármire képesek érte. Ilyen ember Hans-Peter is, aki abból él, hogy a gazdagok sötét fantáziát életre kelti. Bandájával egyre közelebb kerül. De a kincset Cari Mora védi, akinek megvannak a maga módszerei. Képbe kerül egy szép nő is, aki súlyos sebeket rejteget.

Várható megjelenés: 2019 őszén

Miért várós?

• Mert minden sorozatgyilkosok legnagyobb zsenije, Hannibal Lecter is e mester ötlete volt. Ez megér neki egy kis bizalmat, minden következő könyvére.
• Még elég titokzatos a cselekmény is, felkeltette a kíváncsiságom.
• A rablós történeteket szeretem.
• Eddig bejön a Cari Mora - Hans-Peter játszma ötlete.

Kosztümös, nyomozós, budapesti alvilágos.

Richárd a kórházban küzd az életéért, Mili minden nap ott ül a férje betegágya mellett. Közben Márika levelet kap, és egy dobozt kínálnak neki megvételre, amelyben családja emléktárgyai vannak. Mili lesz az, aki vállalkozik az útra, és hiába tudja, hogy átverés az egész, a lány érdekében elhozza a dobozt. A rendőrség pont akkor hurcolja el Richárd mellől, amikor a férfi végre magához tér. A dobozt kínáló nőt meggyilkolták, lopott ékszerek voltak a kazettában elrejtve, és most az elméletük szerint Mili végzett az orvgazdájával, az ékszerekért. A kis cselédlány nem hagyhatja, hogy ezt tegyék a bárónéval. Maga kezd el nyomozni az ékszerek és a gyilkos után. Márika beleveti magát a pesti alvilágba, és némi segítséggel a báróné megsegítésén túl saját életében is talál egy fontos személyt.

Trilógiának indult, aztán mégis 4 kötet lett belőle, 2 kisregénnyel kiegészülve. Most pedig itt az újabb rész, Ambrózy báró visszatér. Bár, pontosabb lenne, ha azt mondanám, a sorozat tér vissza. Mert Mili és Richárd helyett most Márika lesz a főszereplő, az előző kettős csak mellékszereplőként van jelen a történetben.

Az alapok azonban nem változtak: a korszak az 1900-as évek eleje, ahol elmerülhetünk a korabeli Budapest életében. Most nem az úri szalonok nyílnak meg, hanem az alvilág köreibe nyerünk nagyobb betekintést. Márika korábban ennek a rendszernek a része volt, még mindig ismeri annyira, hogy ezt a nyomozást elvégezhesse. Hogy működtek a bandák? Milyen függőségi és korrupciós láncok voltak? Innen jönnek a válaszok.

Amiben más, hogy most az a minimális romantikus szál sincs, mint korábban. Mili és Richárd, a kornak megfelelően soha nem flörtöltek vadul, de félszavakból ki lehetett hámozni, hogy kerülnek egymáshoz érzelmileg egyre közelebb. Márika mellett nincsen ilyen férfi karakter, de nem is hiányzott ez a történetből.

Még valahol jó is, hogy egy önálló női hőst kaptunk, aki saját maga képes boldogulni – amibe beletartozik az is, hogy tud segítséget kérni, amikor arra van szükség. Márika nem új szereplő, mellékalakként már megjelent korábban, de eddig nem bírtam különösebben. Most, a saját történetében viszont határozottan megkedveltem. Fel van vágva a nyelve, találékony, hűséges, fiatal kora ellenére is erős személyiség.

Van a történetnek humora, ami szintén nagyon olvastatta. Elsősorban Márika beszólásai mosolyogtattak meg, de azokból volt éppen elegendő.

A regény a hagyományos értelemben nem történelmi, semmi esemény nincs benne, ami fellelhető lenne a történelem tankönyvekben. De a kor hangulatát, társadalmi berendezkedést és szokásokat visszaadja.

Nehezebben olvastam tőle, de értékeltem, ahogy nyelvében is megragadja a Monarchia korszakát. Vannak régies, németből átvett kifejezések tucatszám. A szereplők is le vannak különítve nyelvhasználatuk tekintetében. Annyira jellemző rájuk a szókészletük, kifejezésmódjuk, hogy teljesen nyilvánvaló kiírás nélkül is, mikor Mili, mikor Márika az elbeszélő.

Szórakoztató, kellemes olvasmány, amelyet a sorozat előismerete nélkül is lehet olvasni.

Böszörményi: Szer’usz világ - Mint történelmi krimi: 75% hangulatos, nagyon korhű, életrevaló szereplőkkel, humorral.

Szubjektíven: 70% Márika kezd a szívemhez nőni, jókat mosolyogtam a történeten.

Szektás, beépülős, egymásba szeretős, titkos.

Stella élete tökéletesen rendben lehetne: szereti az oknyomozói állását és jó is benne. Van egy barátja, akivel akár komolyabb kapcsolatot is el tud képzelni. De eltűnt a barátnője, és Stella nagyon meg akarja találni. Egyre közelebb kerül egy titokzatos szervezethez, mely a Fénynek nevezi magát, és inkább szekta, mint egyház. Sara bekötött szemekkel, fájdalommal és mozgásképtelenül ébred. Nem emlékszik semmire, a saját nevére sem. Egy férfi van vele, a férje, Jacob. Aki elmondja, autóbalesete volt. Gyógyulnia kell, ő végig mellette lesz. Közben újra kell tanulnia a szabályokat, mert arra sem emlékszik, milyen feladatai vannak a közösségben, ahol élnek, a Fényben. Ahogy a nő egyre jobban lesz, egyre jobban megszereti a férjét, egyre több lesz a kérdése is. Amikor az emlékei is visszatérnek, egy új történet indul. Melyben Jacob is el kell, hogy mesélje a titkait és együtt nézhessenek szembe a szektával.

A történet két kötetes, de érdemes lenne akár külön is kezelni őket. Mert ugyanaz a sztori, egymás közvetlen folytatásai, de elég sok mindenben eltér a két kötet. Nekem az első tetszett jobban, máris mesélem, miért.

A cselekményt nézve az első tele van rejtélyekkel. Stella is nyomoz, Sara története is sok kérdést felvet. Még amikor meg sem kérdőjelezi, ki ő és ki neki Jacob, az olvasó akkor is érezheti, hogy valami itt nem stimmel. Romig elrejt a szövegben egy csomó nyomot, amiből mi tudjuk, hogy Sara igazából nem Sara. De akkor ki ő? Ez az egyik rejtély, amit folyamatosan tippelhetünk. Figyelmesen is kell olvasni, mert a ráutaló elemek el vannak rejtve a történetben. Csak Romig szándékosan és jól leplezi ezeket. Így a nagy leleplezéskor mindenkinek beugranak, logikusnak érzed, de ha szemfüles vagy, előbb is rájöhetsz a titokra.

Jacob történetére is áll, hogy van benne valami titok. Ugyanígy érdemes figyelni az általa elmesélt fejezetekben, bár itt kevesebb a nyom. Sara személyazonosságát kitaláltam, Jacob esetében is valami hasonlóra tippeltem volna. De akkor is tetszett volna a könyv, ha mellélövök. Mert logikus, izgalmas, és ezek a rejtélyek nagyon olvastatták velem.

A második kötetben már nincsenek ilyen titkok. A két szereplő már ismeri a másik igazi személyazonosságát, és együtt küzdenek. Ez már sokkal inkább krimi, mint thriller. Ráadásul a szerelmi szál sokkal erőteljesebb. Az elsőben a thriller dominált, a másodikban az érzelmek. Mindkettő pörgős, mindkettő fordulatos, de valahogy az a plusz, ami az elsőben megvolt, a másodikból hiányzott.

Mindkettő jól van felépítve, több elbeszélővel. Dylan, Stella rendőr barátja lép be harmadik elbeszélőként Stella helyére a 2. részben. Az ő életében is van egy titok, de ez már nem olyan izgalmas, mint Jacob esetében az elsőben. Tetszett, ahogy a 3-3 külön elbeszélésből összeáll egy nagyobb történet.

Jól is vannak megírva. Olvasmányosan, mesélősen, könnyen bele lehet élni magunkat. Az elsőt le se tudtam tenni. A másodikat igen, de az is jó volt, és a szöveg ugyanaz a minőség.

Szórakoztató mindkettő, így mélyebb tartalmat egyikben sem kell keresni. Ha nagyon akarom, a ne ítélj elsőre beleférne, de felesleges ilyesmit ráhúzni.

Határozottan tetszett ez a két kötet, ha lesz 3. rész, biztosan elolvasom azt is!

Romig: A Fény 1-2 - Mint thriller: 80% változatos cselekmény, izgalmas karakterek, többelbeszélős cselekmény.

Szubjektíven: 85% az első rész jobban tetszett: feszült és titokzatos. A második romantikus.

Valamennyi emberi lény talány, mindenki titkos folyosók és rejtett szobák útvesztője. Soha senki nem ismer igazából senkit, és nem tudhatjuk pontosan másokról, hogy mire képesek. (Koontz: A suttogószoba)

• Nagyon pozitívan nyilatkoztak magáról.
• Ne higgyen nekik, nem ismernek. (Child: 61 óra)

• Ezek szerint maga elhiszi azt a történetet az erdőben lakó szörnyekről?
• Nem hiszek a szörnyekben - válaszolta Stanton. - Csak azokban az emberekben hiszek, akik szörnyeteg módjára viselkednek. (Katsu: Éhség)

Nagy dolgok csak szeretetből és fájdalomból születnek. (Cowell: Így árulj el egy hőst)

Galen összerezzent. Tudta, hogy Rózsa emlékezni fog a sajnálatos eseményre, de reménykedett benne, hogy nem fogja okolni érte. Mindenesetre a hercegnő sápadt ajkán játszadozó halvány mosoly arról tanúskodott, hogy Rózsa nem komolyan beszélt.

- Nos, felség, nem tagadom, jóképű vagyok, de aligha hibáztathat, ha tetszetős külsőm látványa olyannyira lenyűgözte, hogy azonmód ájultan rogyott össze - felelte kényeskedve. Legbelül persze nagyon is aggódott azon, vajon nem megy-e túl messzire a tréfával. (George: Éjféli bál)

Egyesek azt állították, hogy az újrakezdés csodás változásokat hozhat.

Mások azon a véleményen voltak, hogy az ember úgyis magával cipeli a problémáit. Hogy mindig minden ugyanaz marad. (Link: Fogócska)

A depresszió azoknak az elkeseredett embereknek való, akik úgy gondolják, hogy az életnek nincs értelme, Jane azonban tudta, hogy az életnek inkább túl sok értelme van. (Koontz: A suttogószoba)

Minden hozományra számot tartó leány már a születése napjától kezdve mást sem hall, mint hogy a megfelelő férfihoz kell feleségül mennie a megfelelő okokból és a megfelelő időben. - Elhúzta a száját. - Az ember lánya csak reménykedhet, hogy az illetőnek fogai is vannak. És haja. (George: Üveg hercegnő)

• Atyám, őrült jó illatod van. Mivel vagy befújva? Szerzek belőle egy liternyit.
• Ingyen termékminta a neve – feleltem. (Benton Frank: Belépés csak meghívóval!)

A nők hajlamosak voltak megforgatni a szavaikat a szájukban, mint a cukorkát, és ettől a gondolataik a felismerhetetlenségig eltorzultak. (Katsu: Éhség)

• Mi az istent műveltek ezek?
• Éltek - felelte Kate.
• Elég vadul, azt kell mondjam. (Link: Fogócska)

Ráadásul büszkeséggel töltötte el Galent, hogy saját kezével képes létrehozni valamit, szöges ellentétben a pusztítással, amelyet a háborúban kellett véghezvinnie. (George: Éjféli bál)

A taxi hirtelen lefékezett, és ők előrebucskáztak.

- Elnézést - kiáltotta Phil a lexiüveg mögül, amely elválasztotta a vezetőfülkét az utastértől.

Elforgatta a kormányt, és a taxi már az úton közlekedő többi kocsit kerülgette.

- Szerinted van jogsija? - kérdezte Iscia aggodalmasan. (Peers: Az elveszett város)

Háborús, jóslatot beteljesítős, vikinges, kalandos, ármányos.

Hablaty rejtőzködni kényszerül Acsarka és Alvin elől is. Közeledik a jóslat napja, amikor királlyá válhat a kiválasztott. Alvin az akar lenni, de ehhez a fiú sárkányára is szüksége van. Acsarka pedig érzi, hogy Hablaty az egyetlen, aki tönkreteheti a bosszúját. A fiú azonban nem bír nyugton maradni, még Takonypóc megmentésére is kész, akinek újabb esélyt ad. Hiába figyelmeztetik, hogy az unokabátyja áruló és gyűlöli, Hablaty neki sem tud hátat fordítani. A fiú információinak hála, pedig arra is támad egy ötlete, hogyan szerezze vissza az ereklyéket Alvintól. A kis csapat küldetésre indul, de nem várt nehézségekkel kell szembenézniük, mielőtt a Holnap szigetre léphetnének – győztesként vagy akár vesztesként.

Egy trilógiát is elég lehet megszerkeszteni. Az első részben be kell mutatni a szereplőket, a világot, a konfliktusokat, miközben van egy normális cselekmény is. A második részben adni kell elég választ, vinni kell bele izgalmat, de fel kell vezetni a zárást is. Majd a végén minden szálat el kell varrni, és még ide is kell bőven cselekmény. Bele sem akarok gondolni, mekkora szervezést igényel, aki 12-13 kötetben mond el egy történetet.

Az Így neveld a sárkányod ilyen meseregény, és most, az utolsó előtti kötetnél látom igazán, milyen koncepció van az egész mögött. Az elején felcserélhető, látszólag összefüggés nélküli kalandok voltak, de most minden a helyére kerül, és beilleszkednek egy nagyobb történetbe. Az utolsó király jóslatáéba, ami mindennel összefüggött eddig, de ezt csak most lehet megérteni. Imponáló, ahogy most összeérnek visszamenőleg is a szálak.

(Azért tény, hogy emiatt bajba kerül, akinek kimaradtak részek, vagy nagyon össze-vissza olvasta a kalandokat. Most kellene a logikai ívhez a pontos előismeret!)

Ahogy már jeleztem, a regénysorozat a végére sokkal komolyabb hangnemet kap. A 11. kötet az eddigi legkomorabb, és először történik igazi tragédia is benne. Eddig nem kellett senkit félteni, annyira gyerekbarát és mesés volt a hangulat, hogy nem fért bele a cselekménybe egy halál sem –még a rosszfiú sem, noha Alvin sok mindent megtett, hogy kimúljon. Túlélésben jó a figura, az már biztos. De most ez is változik.

Tetszik ez a váltás, kimutatható, ahogy felnőnek a szereplők és velük a cselekmény is. Csak azt sajnálom, hogy a narráció megöli az igazi feszültséget. Hogy is izgulhatnánk Hablaty életéért és győzelméért, amikor az öreg énje mesél el mindent, akiről tudjuk az elejétől fogva, hogy ő volt az utolsó viking Hős?

Felnőtt fejjel is értékelhetőek a kalandos fordulatai, a humora. Mert a veszteségek és drámai eseményszálak ellenére is ez egy könnyed, szórakoztató meseregény. Cowell elhelyez a cselekményben utalásokat is, itt már akad bőven előreutalás is. (Ajánlom mindenki figyelmébe a király elárulására kötött esküt.) Ezeket annyira nem élveztem, mert most már tudom, végül mi lesz Alvin veszte. Pedig még nincs is a kezemben az utolsó rész! Ok, tudom, gyerekkönyv, nekik nem lesz ilyen nyilvánvaló.

Továbbra is szíve és tanulsága van a történetnek. Tele van példaértékű karakterekkel, dicső tettekkel. Most az a fő üzenet, hogy mindenki megváltozhat, csak esélyt kell kapnia.

Várom a végjátékot, ezzel pedig vége a 11 hetes Hablaty – Fogatlan maratonnak.

Cowell: Így árulj el egy hőst – Mint gyerekkönyv: 90% komolyabb és komorabb, de mesélős, és remekül előkészíti a végét.

Szubjektíven: 85% tetszett a komorabb hangvétel, hogy igaziak a tétek. Kezd felnőni a sztori.