Kell egy olyan film is, amit láttam is, így bátrabban merem ajánlani.
Stephen King a horror egyik legismertebb mai szerzője, nem egy regényéből készült film. Ugyan a Kedvencek temetője az éppen aktuális darab, de mivel hamarosan érkezik Az második része, emlékezzünk vissza a kezdetekre!
Egy kisváros, ahol gyerekek tűnnek el. Pár gyerek, aki a rejtély nyomába ered.
A héten kaptam egy számomra új infót Bookwoman-től, amit innen is köszönök!
A lényeg, hogy Tóibín: A blackwateri világítóhajó című regénye már létezik filmen is. Fény a távolból a címe, 2004-ben készült. A legnagyobb név a nagyanyát játszó Angela Lansbury benne. De ismerős lehet Dianne Wiest is…
A filmet még nem láttam, így ajánlani nem tudom, de a regényből kiindulva a drámai, lélektani kérdéseket is boncoló történetek kedvelőinek nézős lehet.
Királynőt trónra segítős, kémkedős, életcélra találós.
Brienna még kisgyermek, amikor nagyapja beíratja a híres Magnalia Házba. A tehetségeket mesterré nevelő intézet 5 lányt szokott befogadni, most Brienna lesz a hatodik. Nem a tehetsége, a származása miatt veszik fel. Apja, akinek a személyét nem ismeri a lány sem, Maevana egyik nemese, előle kell elrejteni. A tudás tanulója lesz, és egyre gyengédebb szálak fűzik Cartier mesterhez. Tőle kap egy könyvet, ami nem várt látomásokat 
támaszt benne. A lány előtt megelevenedik Maevana történelme, hogyan veszett el a királynők hatalma, és került egy zsarnok a trónra. A lány titkos küldetésre indul, beépül a nemesség közé, hogy a jogos királynő visszatérhessen, keresi az elrejtett hatalmi jelvényt és törvényt. Meglepetésére Cartier is nyakig benne van a történetben, és a közös titkok, kalandok még közelebb hozzák egymáshoz a két fiatalt.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha két történetet olvasnék egy áráért. Ami nem baj, csak fülszövegben nem lehet jól megragadni a két ágat. De próbálkozzunk máshogy!
A regény első fele egy tipikus YA történetnek tűnik kosztümös, fantasy környezetben. Van egy bentlakásos iskola, ahova hősnőnk bekerül. Kilóg a sorból, de elég szép és talpraesett, hogy boldoguljon. Barátokat szerez, szerelmes lesz, és lassanként felfedezi a saját erősségeit is. Van rejtély is, hiszen nagyon meg akarja tudni, kinek a lánya.
Majd egy fordulattal hirtelen egy másik, kalandosabb és politikától sem mentes környezetben folytatódik a történet. Van egy zsarnok, akit meg kell buktatni. Aki elől mindenki rejti az igazi személyazonosságát. A lánynak jönnek a látomásai, melyek alapján keresik a mágiát előhívó követ és a királynő törvényét, amivel megdönthető a zsarnok. Közben megismeri a családja titkát is, és a szerelmi szál is folytatódhat.
A második fele komolyabb, felnőttesebb. Sokkal kevesebb benne az ifjúsági vonal, Brienna nem mereng és értelmez, hanem cselekszik. A hatalmi rendszer, a történelem megismerése is sokkal alaposabb, komolyabb, mint az iskolai vizsgák és tanórák. A szerelmi szál mindkét ágon jelzés értékű, de annyi elég is volt belőle.
Tetszett mindkét fél, de elég nagy különbséget érzek köztük. Az első részt akár fiatalabbak is simán élvezhetik és leköti őket, a második több érettséget igényel.
Tetszett, mennyire jól egybegyúrt a szerző történelmi hangulatokat a mesével. Mintha középkori, esetleg viktoriánus korban járnánk, de a helyszín nem valós, és mágia is van itt. De az öltözködés, az etikett, az országok egymás mellett élése, a hatalmi viszályok egy történelmi regényben is szerepelhetnének. A ruházkodás különben meglepően hangsúlyos, rengeteg a leírás a szereplők ruhájáról.
A karakterek ellenben a mesék világából érkeztek. Nincsenek átmenetek, itt csak jók és rosszak vannak. A hősök nemesek, erősek, bátrak, tökéletesek. A gonoszak álnokak és nincs is indokolva, miért ilyenek. Gonoszak és kész, le kell őket győzni.
Stílusában is keveri az ifjúsági elemeket a történelmi regényekkel. Külön-külön mindkettő tetszik, itt néha zavart, ahogy egyikből váltott a másikra.
De összességében tetszett a könyv, ha nem is lett belőle új kedvenc.
Ross: A királynő felemelkedése - Mint fantasy: 70% erősen merít az angol történelemből, okosan építkezik YA elemekkel.
Szubjektíven: 75% a viktoriánus kort idézi fantasy világban, az ötlet és szereplők tetszettek.
Mivel piszok jól nézek ki, az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy hülye is vagyok. Mintha az előnyös külső és a jó észjárás nem járhatnának párban. Nem is tudom, mi lenne, ha szőke lennék. Kirendelnének mellém egy flancos vakvezető kutyát? (Rácz-Stefán: Túl szép)
Magában pedig megfogadta, hogy bármilyen korú legyen is majd Thomas és Claire, bármilyen is legyen a viszonyuk, ő mindig meg fogja kérdezni, hogy vannak, egyenesen a szemükbe nézve, éreztetve, hogy ők mindig ott lesznek egymásnak közbeiktatott állomás és kapcsolóelem nélkül, hogy az ember nem a másik vére, hanem saját maga, ez elől nincs menekvés. (de Recondo: Váltóláz)
A fajunk képes alkalmazkodni, de aljas dolog szenvedést okozni csak azért, mert az áldozat el tudja viselni. (Butler: Hajnal)
A furcsa első generációs vámpír vállat vont.
Utazásaim során találkoztam már emberekkel, akik azt állították, istenek vére folyik az ereikben. De mondani bármit lehet… Én úgy vélem, egy ember igazi értékét a tettei mutatják meg. (Doherty: Odisszea)
Az épületre koncentrálok, de csak a falon leomló vakolatot látom, aztán a magasba tekintek. Tényleg ott vannak. Hófehérek, és visszaverik a lámpa fényét. Talán mindennap elsétálok egy csoda mellett, és észre sem veszem. (Rácz-Stefán: Túl szép)
A kamasz fiú imádta a csapatszellemet, imádott a többiek között lenni, érezni azt, hogy támogatják, hogy többen erősebbek, imádta a meccsek izgalmát, a káromkodást, a legyőzendő ellenfelet, a taktikázást, imádta felülmúlni önmagát – vagy elbukni. A kettő között semmiféle átmenet nem volt lehetséges. (de Recondo: Váltóláz)
Csakhogy az igazán pokoli hely onnan ismerszik meg, hogy börtönné válik, amint az ember szabadságról álmodik benne. (Gaura: A Tubás; In: Embertelen jó)
Kissé olyan érzése volt, mint Dorkának, amikor az Óz birodalmába tett útja után Kansasben ébredt. Csak éppen Óz birodalma jelen esetben valami végtelennek tűnő gyötrelem volt, egy szörnyű út valamiféle véráztatta pokolba. (Adrian: Az éjfél fogságában)
Bátorság kell hozzá, hogy szembenézzünk igazi érzéseinkkel, Nikolaosz. A gyengék a bátorság maszkja mögött bujkálnak. (Doherty: Odisszea)
Úgy vártam a ballagást, mint az iskolában senki. Míg a többiek szenvedtek, és sírtak az elválás gondolatától, addig én számoltam visszafelé a napokat. Ők szomorúak voltak, mert elhagyták a helyet, amit uraltak. Én boldog voltam, mert kiszabadultam a börtönből. (Rácz-Stefán: Túl szép)
Milyen messze van mindentől, amikor a hajnalt üldözi! (de Recondo: Váltóláz)
Nekem a háború a mesterségem, és a csatatér a birtokom. Csak annak élek, hogy ellenségeim fejét vegyem. Ez az én otthonom… és a te sírod. (Doherty: Odisszea)
A könyvek segíteni tudnak nekünk, Apám. A könyvek életet menthetnek, a szó legszorosabb értelmében… (Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz)
Amíg vannak nemes elveink, és képesek vagyunk azok szerint élni, addig távol tartjuk magunktól a pokol tüzét. (Gaura: Mindenki egyetért; In: Embertelen jó)
Barátos, könyvet lopós, vikinges, sárkányos.
Hablaty születésnapja jön, ami különleges nap, több értelemben is. Végre 12 éves lesz, és idén meg is ünnepelheti. Mivel február 29-én született, erre csak 4 évente van lehetősége. A Hibbantra látogató másik törzs és a helyiek vetélkedése miatt kalandosabbra sikerül e napja is, mint tervezte. A két törzsfő fogad, melyikük népe a 
jobb tolvaj. Pléhpofa a könyvtárból kilopott kötettel akar nyerni, de balszerencsére Fogatlan azt a könyvet nézte ki reggelinek, Pléhpofa kedvenc trónja mellé. Hablaty menteni akarja a menthetőt, és Halvérrel, Kamikazi és Fogatlan társaságában a könyvtárba merészkednek. Ahol a Szőrösszívű Könyvtáros sárkányokkal őrizteti a köteteket, és esze ágában sincs kisegíteni a kis vikingeket.
A sorozat 6. kötete, aminek már a címe is elárulja, hogy ez más lesz, mint a korábbiak. Most nincs így szócska a cím elején, észrevettétek?
A cselekmény felépítésében is megvan ez a másság, ami nagyon kellett már. Nem iskolai órákkal kezdünk, nem a felnőttek helyett kell egy életveszélyes helyzetet megoldani. Ez egy filler, ami a cselekmény egészét nem viszi előbbre, de elmeséli a karakterek egy kedélyes kalandját – ezúttal a könyvtárban.
A tanító-nevelő szándék viszont még soha nem volt olyan erős, mint ebben a részben. Ha a kalandokat és küzdelmeket leszámoljuk, arról szól ez a rész, hogy a könyveket becsülni kell, a tudás pedig olyan valuta, ami mindig piacképes. Ha nem is így, de kellően szájbarágósan és leegyszerűsítve a szereplőkkel is kimondatja ezt a szerző, hogy még a legkisebb olvasóknak is világos legyen az üzenet. A könyvek jók! A könyvtár is jó! Olvass, tanulj! Amivel nincs is semmi baj, csak éppen nagyon direkt. Ennél lehetett volna finomabban is bátorítani ugyanerre.
Plusz, aki már elolvassa ezt a könyvet, nagy valószínűséggel már pár köteten túl van a sorozatból. Nekik azt mondani, hogy a könyvek barátok – ők már tudják! Erről eszembe jutott, mennyire utáltam, amikor a tanár az egyetemen a megjelenteket, a rendeseket szidta azok helyett, akik távol maradtak az óráitól. Azt leckéztetni, aki már ismeri a leckét? Nem éppen praktikus megoldás.
A cselekmény a korábbiakban megszokott minőségben folytatódik. Megint megismerünk új és versenyes sárkányokat. Megint bebizonyosodik, hogy Hablaty esze jobb szolgálatot tesz, mint a nyers erő. Megint van kellő akciómennyiség, harc és lopkodás, hogy a figyelmet fenntartsa a végéig a szerző.
Nem is értem, hogy tudtam elkezdeni unni? Talán, mert már nagyon felismerem a sémákat, ha most kicsit próbálta is variálni őket Cowell. A felnőttek megint buták, Hablaty megint elbeszélget a sárkányokkal – mindig ugyanaz, csak a sorrend más.
A beszélő nevek továbbra is irritálnak. Szőrösszívű Könyvtáros – mondhatom, már a neve kötelezi, milyen ember legyen, és mivel foglalkozzon. A jelleme is kimerül ennyiben, nem is tudunk meg róla semmit.
Gyerekeknek továbbra is kiváló kötet, ha a szájbarágós üzenete miatt most kevésbé tetszett is. Még 5 rész van vissza, tartsak egy kis szünetet?
Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz – Mint gyerekkönyv: 80% jópofa kaland a könyvek szeretetéről, de újat nem nyújt.
Szubjektíven: 75% baj van! Kezdem unni. Ismerős karakterek, kalandok – szünet kellene?
5: Gaál: Második honfoglalás - a diktatúra egy plázában alakul ki. Egy kisváros lakói közül páran beveszik ide maguk, és kikiáltják saját köztársaságuk. Megvédik maguk a külső erőktől, igyekeznek egy ideális társadalmat felépíteni. De megjelenik a korrupció és a hatalomvágyók. Ők szépen saját hasznukra fordítanak mindent. Mindenki nekik szolgál, a nőkből prostituáltakat farag, az összes előjog és hatalom egy kézben.
4: Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - a diktatúra Angliában virágzik. Ahol minden állampolgárt 
megfigyelnek, kihasználnak, elnyomnak. Nincsenek szabadságjogok, csak elnyomás és félelem, népbutítás. Fej, Kéz, stb. nevű megfigyelőszervek tesznek róla, hogy mindenki a vezetői hatalmat szolgálja. Aki más lenne, likvidálásra kerül. De jön egy férfi, névtelenül és arctalanul, akit személyes bosszú is vezet, de közben porrá tori a diktatúrát.
3: Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - hétköznapok Észak-Koreában. Totális agymosás. Demick olyan emberek történeteit mondja el, akik kijutottak és meséltek. Hogyan nevelték őket arra, hogy a Vezér a nép atya, aki mindenkinek a legjobbat akarja és értük dolgozik. Hogy éheztek, robotoltak szinte semmiért és szenvedtek. Boldogan, mert annyira hatásos volt az agymosás... brutális.
2: Akszjonov: Moszkvai történet - egy család történetén keresztül a sztálini rendszer minden 
mocska a nyakunkba ömlik. Hogyan hazudnak mindenkinek, hogyan gyilkolnak és ármánykodnak fű alatt. Hogyan végeznek a politikai ellenfelekkel. Hogyan kell munkatáborba mennie az ártatlannak is, hogyan zsarolják az embereket a szeretteikkel. Hogy lökik a tömeget a szegénységbe, hogy a kevés kiválasztott arany életet éljen.
1: Orwell: Állatfarm - egy farm, ahol az állatok átveszik az uralmat, többé nem akarnak az emberért robotolni, magukért akarnak dolgozni. Ahol minden közös, mindenki egyenlő. Aminek egy csodának kellene lennie. De itt vannak a disznók - és bár mindenki egyenlő, ők egyenlőbbek. Ahol megeshet, hogy a munkában megszakadó, 
hősies lovat temetés helyett eladják az enyvkészítőnek, természetesen mindenki más elől ezt titkolva. Ahol a kevés kiválasztott a többiek vérén és verejtékén dőzsöl. El lehetne adni állatmesének is, de ez a kommunizmus tömör, nyers és megrázó rajza. Szerintem nem a Big Brother, ez Orwell leghatásosabb kisregénye.
Világvégés, alkalmazkodós, űrlényes, újrakezdős.
Lilith átélte a világ végét, elvesztett mindent, amit el lehetett veszteni. Felébred, egy idegen helyen. Érzi, hogy valamit tettek vele. Olyan sebhelye van, ami korábban nem volt. Senki nem szól hozzá, nem mehet sehova. Már a testét sem érezheti a sajátjának. Kinél van, mit akar tőle és mennyi ideje? Hosszú ideje először veszik fel vele a 
kapcsolatot, és fokozatosan rávezetik a valóságra. Az emberiség végzett magával, de ők megmentették, akit lehetett. Egy űrhajón van, egy másik faj vendégségében. Az oankáli kereskedő nép, akik más létformákkal ismerkednek meg, egyesülnek és hoznak valami újat létre. Lilith tanulhatja a nyelvük, beilleszkedhet, és feladatot is kap. Az ébredésre váró emberekből létrehozhat egy csapatot, akiket hazavisznek a Földre és megkapják a lehetőséget az újjákezdésre.
Nehezen állok neki bármit is írni erről a könyvről. Tetszett is, nem is. Ami biztos, hogy érdekes volt, és más szempontból hozta közel a világunk végét, mint amit megszoktam. Talán, mert a sci-fi zsánerből nem merít, nem a YA-ból, amit hasonló helyzetekről inkább olvastam.
A regény erősségei közé tartozik a világépítése. A szerző kitalált egy teljesen új fajt, nekik kultúrát és szokásokat is. Érdekesnek találtam, hogy az oankáli milyen képzeteket hív elő belőlem. A szerző a kötetben a polipokhoz próbálja őket hasonlítani, nekem meg a Predator jutott eszembe, csak ezek a lények kevésbé emberszabásúak. Különböző kasztjaik vannak, és teljesen más családszerkezeteik. Már eleve az is durva, ahogy folyamatosan más életformák DNS-ével keverik a magukét. (Még valami, ami miatt a Predator ugrott be. A legutóbbi mozi.) Törtem azon is a fejem, ahogy erre Lilith reagál.
Megszűnünk attól embernek lenni, hogy nem csak emberek vagyunk? Ha más DNS darabok is bekerülnek, hibridek születnek. Ez annyira rossz lenne? Lilith és az emberek többsége érzelmi alapon nyúl a kérdéshez, és nagyon taszítja őket még a gondolat is. Fajirtásnak nevezik. Elfogadóbb lennék ezzel a lehetőséggel.
Ami viszont a regényben elfogadottabb lett, de engem kiakasztott, az az űrlényes csoportos szex leírt formája. Szerintem az furcsább, mint a génekhez hozzányúlni. Aberráltnak nevezem azt is, aki állattal akar közösülni. Ez az ufó még rosszabb. Ha már annyira azt emlegetem, miről mi jutott eszembe, a Szolgálólány meséjében éreztem ilyen bizarrnak a szexuális aktusokat és szokásrendszert.
Összetett regény, sok dimenziója van. Mint láthatjátok, én elmélkedtem egy-egy vonalán, de másként is lehet olvasni. A kötet második fele, amikor már több ember ébren van, kiképzéssel és tervekkel, sokkal jobban pörög. Maradnak ott is morális kérdések, de lázadással és harccal fűszerezve.
Butler folyamatosan fejleszti a karaktereit, és igyekszik árnyalni őket. Nagyon jól ábrázolja azt a meghasonlottságot, amit az emberek ebben a helyzetben átélnek. Lilith karakteres, mélyen emberi. Tetszett, ahogy képes új dolgokat tanulni, eszméket befogadni, de nem változik meg teljesen. Van benne egy olyan erkölcsi mag, amit ez a kifordult, más világ sem tud átírni. Ettől érzem őt erősnek.
Intellektuálisan érdekes kötet, az eleje nagyon tetszett. Kirándulás a komfortzónámon kívülre.
Butler: Hajnal - Mint sci-fi: 90% elgondolkoztató, megragadó prózával és egy emlékezetes hősnővel.
Szubjektíven: 50% az eleje, a világépítése nagyon tetszett, de a második felére elvesztettek.
Jussi Adler-Olsen regényeit már ajánlgattam nektek is, nekem nagyon bejönnek a Q ügyosztály esetei.
Filmen is nézhető már elég sok, a legutóbbi a 64-es betegnaplóból készült. Hazájában nézettségi rekordokat döntöget, és nem véletlenül. Erős anyagból erős krimi készült, érdemes megnézni!
- A másik nő - a General Press thrillere
- A Kapitány lányai - Gabo történelmi regénye
- Agathe - a Jelenkor regénye, pszichés dráma
- Kétszáz éves szerelem - a Jaffa történelmi, női története
- Hazudós - a Menő könyvek ifjúsági novellagyűjteménye
- A szent sziget - a Gabo krimije
- Fiú a küszöbön - a Gabo krimije
- Fogócska - General Press thrillere
- Testvérlélek - a Noran Libro kortárs, drámai, szerelmes kötete
- A fiú, aki követte apját Auschwitzba - Álomgyár történelmije
- Könyvmolyképző újdonság: A pasim tönkretett hírneve - YA
Április
1. Anonymous: Fedőneve: Jégmadár - kémregény 5/5
2. Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát - gyerekkönyv 5/4
3. de Recondo: Váltóláz - kortárs 5/5
4. Doherty: Odisszea - történelmi kalandregény 5/3,5
5. Rácz-Stefán: Túl szép - YA 5/5
6. Adrian: Az éjfél fogságában - természetfeletti szerelmes: 5/2
Harper: A természet ereje - krimi 5/4
7. Tóibín: A blackwateri világítóhajó - kortárs 5/3
Gaura: Embertelen jó - fantasy 5/5
14 pipa, jöhet a 15. hét!