Királynőt trónra segítős, kémkedős, életcélra találós.

Brienna még kisgyermek, amikor nagyapja beíratja a híres Magnalia Házba. A tehetségeket mesterré nevelő intézet 5 lányt szokott befogadni, most Brienna lesz a hatodik. Nem a tehetsége, a származása miatt veszik fel. Apja, akinek a személyét nem ismeri a lány sem, Maevana egyik nemese, előle kell elrejteni. A tudás tanulója lesz, és egyre gyengédebb szálak fűzik Cartier mesterhez. Tőle kap egy könyvet, ami nem várt látomásokat támaszt benne. A lány előtt megelevenedik Maevana történelme, hogyan veszett el a királynők hatalma, és került egy zsarnok a trónra. A lány titkos küldetésre indul, beépül a nemesség közé, hogy a jogos királynő visszatérhessen, keresi az elrejtett hatalmi jelvényt és törvényt. Meglepetésére Cartier is nyakig benne van a történetben, és a közös titkok, kalandok még közelebb hozzák egymáshoz a két fiatalt.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha két történetet olvasnék egy áráért. Ami nem baj, csak fülszövegben nem lehet jól megragadni a két ágat. De próbálkozzunk máshogy!

A regény első fele egy tipikus YA történetnek tűnik kosztümös, fantasy környezetben. Van egy bentlakásos iskola, ahova hősnőnk bekerül. Kilóg a sorból, de elég szép és talpraesett, hogy boldoguljon. Barátokat szerez, szerelmes lesz, és lassanként felfedezi a saját erősségeit is. Van rejtély is, hiszen nagyon meg akarja tudni, kinek a lánya.

Majd egy fordulattal hirtelen egy másik, kalandosabb és politikától sem mentes környezetben folytatódik a történet. Van egy zsarnok, akit meg kell buktatni. Aki elől mindenki rejti az igazi személyazonosságát. A lánynak jönnek a látomásai, melyek alapján keresik a mágiát előhívó követ és a királynő törvényét, amivel megdönthető a zsarnok. Közben megismeri a családja titkát is, és a szerelmi szál is folytatódhat.

A második fele komolyabb, felnőttesebb. Sokkal kevesebb benne az ifjúsági vonal, Brienna nem mereng és értelmez, hanem cselekszik. A hatalmi rendszer, a történelem megismerése is sokkal alaposabb, komolyabb, mint az iskolai vizsgák és tanórák. A szerelmi szál mindkét ágon jelzés értékű, de annyi elég is volt belőle.

Tetszett mindkét fél, de elég nagy különbséget érzek köztük. Az első részt akár fiatalabbak is simán élvezhetik és leköti őket, a második több érettséget igényel.

Tetszett, mennyire jól egybegyúrt a szerző történelmi hangulatokat a mesével. Mintha középkori, esetleg viktoriánus korban járnánk, de a helyszín nem valós, és mágia is van itt. De az öltözködés, az etikett, az országok egymás mellett élése, a hatalmi viszályok egy történelmi regényben is szerepelhetnének. A ruházkodás különben meglepően hangsúlyos, rengeteg a leírás a szereplők ruhájáról.

A karakterek ellenben a mesék világából érkeztek. Nincsenek átmenetek, itt csak jók és rosszak vannak. A hősök nemesek, erősek, bátrak, tökéletesek. A gonoszak álnokak és nincs is indokolva, miért ilyenek. Gonoszak és kész, le kell őket győzni.

Stílusában is keveri az ifjúsági elemeket a történelmi regényekkel. Külön-külön mindkettő tetszik, itt néha zavart, ahogy egyikből váltott a másikra.

De összességében tetszett a könyv, ha nem is lett belőle új kedvenc.

Ross: A királynő felemelkedése - Mint fantasy: 70% erősen merít az angol történelemből, okosan építkezik YA elemekkel.

Szubjektíven: 75% a viktoriánus kort idézi fantasy világban, az ötlet és szereplők tetszettek.