Történelmi, szerelmes, titkos.

Lorena Hickok nagyon mélyről jött. Az apja egy paraszt volt, egy durva ember, aki a felesége halála után szexuálisan is zaklatta a lányát. Az elmenekülő Lorenát nem engedte el, a jó helyéről egy rosszabb állásba helyeztette, és a fizetését is felvette a lány helyett. Lorena megszökött, egy cirkuszban lelt menedékre, majd a korszak jelentős női újságírója lett. Aki egy interjút készített a politikailag egyre feljebb törekvő Roosevelt házaspárral. Eleinte Eleanor még csak szimpatikus se nagyon volt neki, de ahogy egyre jobban megismeri az asszonyt, barátok lesznek. Egymás titkait őrzik, majd az érzelmeik elmélyülésével szeretők is lesznek. Lorena a Fehér Ház titkainak őre lesz, aki feltétel nélkül szereti az elnökké emelkedő Roosevelt feleségét. Akik mindketten csalják a párjuk, de a látszat miatt együtt maradnak.

Most gondban vagyok. Ezt a kötetet történelmi regényként vettem, de most nagyon nem akarja bevenni az agyam, hogy valóban az. Nem olyan régen írtam az ismeretterjesztő kötetről, melyek híres történelmi személyek gyerekkorát mutatta be minimális kitekintéssel a karrierjükre és a felnőtt életükre. Franklin Roosevelt is benne volt a kötetben, és Eleanor is említésre került. És szó nem volt olyanokról, mint amiket itt olvastam.

Egyáltalán valós személy Lorena? Ahogy olvastam, még ezen is töprengtem. És mivel a Google jó barátunk, már tudom, hogy valóban élt. És pontos a könyv az életrajzával kapcsolatban. A történészek csak abban nem egyeznek meg, hogy mennyire volt szoros igazából a kapcsolata mrs. Roosevelt-tel. Egyesek szerint tényleg az a szerető volt, akinek Bloom mutatja. Mások szerint csak egy nagyon közeli barát.

Nem tisztem eldönteni a kérdést, nem is fogom. A regény a szerető elmélet mellett áll ki, és igyekszik is bemutatni egy belsőséges kapcsolatot. Csak semmi riadalom, nem erotikus színezettel! Inkább azt, lélekben hogyan kapcsolódott össze a két asszony és szerette egymást.

Azért nem bírom nem leírni, mennyire nem állt össze az anya/feleség kép a leszbikussal. Mert ez a regény azt igyekszik mondani, hogy Eleanor Roosevelt egyszerre volt a férje támogató felesége, 5 gyermekének gondoskodó anyja, meg Hick (Lorena beceneve) élete szerelme és viszont. Egyszerűen nem hiszem el, hogy bárki könnyen ugrálna a nőket titkon szerető nagyasszony és a gondos családanya szerepe között, úgy, hogy mindkettő a saját karaktere, egyiket sem játssza meg.

Nem tetszett a regény szerkezete sem. Nagyon ugrál az idősíkok között, engem közben el is vesztettek az események közepette. Egyáltalán, mi számított a jelen időnek? Amikor Franklin halála után találkozott Eleanor és Hick? De lehetne az is, amikor egymásba szerettek és először találkoztak. Közben meg mindenki emlékszik, más időszak elevenedik meg.

Az is nehezíti az olvasást, hogy nem bemutatja a kort, nem tanít róla, hanem rögzíti a benyomásokat az eseményekről és a karakterekről. Elmélkedik mrs. Simpson jellemén, öltözködésén, de akinek a nő neve nem mond semmit, nem kap semmi pluszt.

Nem hagyományos értelemben mesél történetet, határozottan van benne valami posztmodern töredékesség is. Akinek ez bejön, fogja szeretni. Nekem nem feküdt.

Nem ez a lényeg, de szívesen vettem volna benne pár fotót is. Az se volt.

Bloom: Közös titkaink - Mint történelmi: 50% nagyon karakterközpontú, a történelem elsikkad és nem is regényes.

Szubjektíven: 30% még abban sem vagyok biztos, hogy ez igaz sztori. Szilánkos, furcsa.

Nászutas, ügyeskedős, átverős.

Erin élete látszólag csodálatosan alakult: övé álmai állása, szépreményű dokumentumfilmes, aki éppen egy izgalmas projekten dolgozik börtönviselt emberekkel. A párja, Mark, akinél tökéletesebbet elképzelni sem tudna, megkéri a kezét és nagy esküvő, csodás nászút vár rá Bora Borán. 3 hónappal később mégis sírt ás a férjének, akitől terhes, és akit szeret is. Mi történt? Nem csak az, hogy Mark elvesztette a bankári állását, és valami ezzel elpattant a lelkében is. Nem csak az, hogy a nászúton merülés közben ráakadtak egy roncsra és egy táskára. Amiben jelentős pénzösszeg, egy titokzatos pendrive és gyémántok is voltak. Miközben Erin mindent megtesz, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki a helyzetből, megalapozzák az életük, ne akadjanak a nyomukra, valami mégis történik.

A Lettero thrillerként adta ki ezt a regényt, a PR is efelé ment el. Így nem is kicsit lepett meg, ahogy a regény elindul. A felütés a sírásással remek, azonnal megragadja az ember figyelmét, és felvezeti az egész tragikus eseménysort. De.

De aztán belecsöppenünk egy romantikus regénybe, ami nekem nagyon hamar az agyamra ment. Erin élete csodás. Erin mindennél jobban szereti Markot, aki először a vőlegénye, majd a férje lesz. Ugyan Steadman elkezdi alapozni a thrillert is, hiszen az állását elvesztő Mark mutat már olyan viselkedést, ami aggodalomra adna okot, de alapvetően reménykednek, szerelmesek, egy boldog közös életre készülnek. Én meg nem értem, minek ilyen hosszan felvezetni a véresebb és komolyabb eseményeket. Mert lesznek, tudom, hiszen a kezdéskor már szembesülünk vele, hogy Erin sírt ás.

A nászúton változik meg a sztori, és onnantól kezdve már tetszett is. Többrétegű, hiszen folyamatosan kapjuk Erin mesterkedéseit, hogy pénzhez jussanak és elrejtsék a táska eredeti tulajai elől magukat. Kisebb átveréstől kezdve nagyobb húzásokig akad sok mindent, amit behálóz a feszültség. Mert az orosz maffia vissza akarja kapni a táskát, és természetes, hogy Erin sem ússza meg félelem nélkül.

De mellette marad egy kis szerelmes vonal is, hiszen ő a szerelméért és a családjáért teszi mindezt. Már nem olyan romantikus a hangvétel, mint a regény első felében, de azért még néha az a hangulat beköszön. De így, thriller mellett, nekem sokkal elviselhetőbb volt.

Sokkal inkább zavart, hogy nekem nagyon sokáig tartott, amíg Erint meg tudtam kedvelni. Engem idegesített, ahogy érzelmileg viselkedik. Mark átérzi a helyzet súlyát, legyen szó a táskáról vagy az állása elvesztéséről. Erin meg nem. Amikor már a házuk is veszélyben van, kiakad azon, hogy Mark mégsem tartana hetedhét határra szóló hatalmas lagzit. Vagy, ahogy akaratlanul is szabotálja a férje jóval érettebb terveit. Aztán, jön pár fordulat, és már másként tudtam nézni rá, még meg is kedveltem. De ahogy mondtam, ehhez idő kellett. Még úgy is, hogy Steadman szépen mélyíti a karakterét, jól láttatja az érzelmi életét és jellemét is.

Kicsit a csavart légből kapottnak éreztem, de csak kicsit. Ha tudunk a sorok között olvasni, meg lehet sejteni ezt-azt, de Steadman jól vezeti a cselekményt, így azért marad meglepetése is a végjátékra. Némelyik nagyobb is, mint ami logikus. De erről nem több, olvassátok!

Bár nehezen indult be, utána kifejezetten tetszett, korrekt thriller.

Steadman: Zavaros vizek - Mint thriller: 75% lassan indul be, a végére begyorsul. A női lélekrajza erős. Olvasmányos.

Szubjektíven: 80% a vége sokkal jobb, mint az eleje. Romantikusból vált, és jól is. Tetszett.

Vajon hányan gondolnák magukat évekkel fiatalabbnak, ha eltűnnének a rohadt tükrök? Az is felmerült benne, mi lenne, ha olyan tükröket fejlesztenének ki a tudósok, melyek a valós életkort mutatják: azaz összevetve a mentális és fizikai egészséget, olyan képet, mely pontosan modellezi a tükörbe néző aktuális állapotát. Vajon hány harmincéves nézne ki ötvennek és hány ötvenes huszonötnek? (R. Kelényi: Váláshelyzet)

• Mit csináltok itt?
• Egy teknős beleszart Bode kezébe, és most meg akarja tartani felejthetetlen nyarunk emlékére.
• Szóval, ismerkedik a természettel. És te mit csinálsz?
• Ismerkedem az unalommal és a szorongással.
• Menő! Abba se hagyd, csak segíts közben festeni, apa üzeni, hogy vége a pikniknek.
• Szuper, hogy elhozott ide, hogy rabszolgának használjon. (Hill & Rodriguez: Kulcs a zárját)

Mindegyikünknek lehet több élete is, de vannak határok. Sose tudjuk, mik azok. (Tóibín: Nora Webster)

Valóban kicsi az esélye, hogy a gyilkos nem vette észre, hogy véletlenül jól átvágta a nő nyakát, ezért főzött neki egy erős kávét, hogy szedje össze magát végre, ne fetrengjen ott túl sokáig. (Murray: Visszatérő végzet)

Mindent megtettem, hogy boldoggá tegyem, hogy velem maradjon. Nem tudtam, hogy ha valaki tényleg menni akar, azt nem lehet visszatartani. (Marshall: Ismerősnek jelölt)

Sokatlanul hosszú, szuperéles karma van – folytatta Hablaty – áldozatát úgy teszi mozgásképtelenné, hogy karmával elvágja az Achilles-ínt a boka felett, így áldozata nem tud elfutni. Utána elevenen felfalja. Nem valami kedves lény. (Cowell: Így legyél kalóz)

A szerelem az, ami miatt a város magába szívhat vagy kitaszíthat. Csak néhányan jönnek rá erre és kerülik el ezt, míg a többiek közülünk isznak, gyereket nemzenek, templomba járnak, és ez elégnek látszik ahhoz, hogy a felszínen maradjunk. (Murphy: Dumplin)

Kalandos, kincskeresős, sárkányos, gyerekes.

Hablaty túlélte az első próbát, de még nem lett teljes jogú viking. El kell kezdenie a kalózképzést, melynek részét képezik olyan tárgyak, mint a káromkodás, esztelen erőszak és a vívás. Hablaty érzi, hogy belőle egyszer még jó vívó lesz, de egyelőre unokatestvére, Takonypóc jobb nála, és továbbra is Hablaty örökösi címére pályázik. A mindennapokat egy hajótörött érkezése zavarja meg, aki egy térképpel érkezett, egy kincses térképpel. Szörnyű Szőrmók Hablaty felmenője volt, és Alvin azt reméli, a Hibbant szigeten élők segítenek neki a kincse felkutatásában. A kalózok lendületbe jönnek, és elindulnak a gyilkos sárkányok közé kincset keresni, Hablaty figyelmeztetésére senki nem hallgat. Ahogy Fogatlan is hiába mondja, hogy Alvinnal valami nem stimmel…

Aki nézte a sorozatot – nem az egész estés meséket – most egy újabb ismerőst üdvözölhet. Továbbra sem érkezett meg Astrid, viszont megkaptuk Hablaty egyik nemezisét, Alvint és vele a Számkivetetteket. A történet meg teljesen új, úgyhogy minden a sorozatot szerető személy elmerülhet a kalózos kalandban.

Ami még mindig büszkélkedhet azzal, hogy egy kalandos, nagyon szerethető gyerekkönyv. A fejezetek továbbra is rövidek, olvasmányosak és pörgetik az eseményeket. Egy rövid köteten belül fel tudott mutatni két eléggé veszélyes sárkányt, akikkel meg kellett küzdeni. Volt benne haditanács, kincskeresés, iskolai oktatás keretén belül hajón való vívás, ármánykodás felnőttek és gyerekek között is.

Bár egynémely fordulata felnőtt fejjel nagyon előre látható – lehet sejteni, hogy Alvin, aki egy becsületes földművesként mutatkozik be, igazából nem egy becsületes földműves. (Csodálom is, hogy Hablaty nem fogott gyanút, amikor Alvin elkezdte vívásra tanítani – egy földművesnek ugyan honnan lennének ilyen ismeretei?) Mégis, vannak benne jó húzások, meglepetések, és tetszik az út is, ahogy nekünk van rálátásunk a jövőre is, hiszen Hablaty már legendás Viking Hősként állítja össze gyerekkora történeteit, így tudjuk, hogy hiába minden balszerencséje vagy szerencsétlenkedése most, túl fog ezeken lendülni.

Szimpatikus, ahogy ő folyamatosan azt az utat követi, hogy az erőszak helyett ésszel oldja meg a helyzeteket. Hogy jobban bízik a kommunikációban, mint az izmaiban. Cowell nem kell, hogy a szánkba rágja, a cselekményen keresztül képviseli, hogy a konfliktusokat meg kell beszélni, hogy az erőszak nem a célravezető út.

Továbbra is nagyon szerethető karakterekkel dolgozik, és bár már vannak elvetemült ellenfelek is, mégsem ijesztő szörnyek. Még Alvin is kap egy vonzó oldalt, noha simán lehetne egy korrupt és züllött semmirekellő is, aki a renegát és kannibál vikingek törzsét vezeti. Durva is, hogy nem érzem a terrort abban sem, hogy a Számkivetettek kannibálok, és van is olyan jelenet, melyben vacsorát készítenének Hablatyból és apjából.

Ok, azért Halvér néha az agyamra megy. Itt még csak nem is olyan okos, mint a mesében, simán csak szerencsétlen, akinek régen annyi lenne Hablaty nélkül. Tudjátok, hogy hívja itt a sárkányát? Horrorborjú. Jep, szerintem is borzalmas egy név.

A rajzok most se lettek szebbek, de a sztori ötletes és szórakoztató, folyt.köv!

Cowell: Így lehetsz kalóz – Mint gyerekkönyv: 90% önállóan, de folytatásként is ok. Humoros, kalandos, játékos.

Szubjektíven: 85% még mindig zavarnak a rajzok, de a cselekmény kárpótol. Szíve van.

5: Gaiman: Északi mitológia - a szerző vonzódik a mitológiához, legyen az bármely mondakör része. Az egyik kedvenc témája a skandináv mitológia, ami megint aktuális lesz, ugyanis fog érkezni az Amerikai istenek 2. évada. De Gaiman megírta mindazt, amit lehet tudni a vikingek isteneiről. E kötetben benne van Loki, Odin, Thor és mindazok története, akik nem kerültek be a Marvel univerzumba. És ebben elolvashatjátok a vikingek elképzelését a világ végéről, a ragnarökről. És bizony nem úgy néz ki, mint ahogy a Thor 3. mutatta.

4: Shan: Démonvilág sorozat - nehéz lenne megfogni, hogy ebben az univerzumban hogyan jön el a világ vége. Ha mégis megpróbálom összefoglalni, akkor azt kellene mondanom, hogy a mienk mellett létezik a démonok világa is. Akik bizony át akarnak jönni, gyilkolni. A 3 főszereplő más-más időben, máshogyan kerül kapcsolatba a démonvilággal. Az egyikük egy farkasember átkot akar legyőzni, amihez démonnal kell alkudni. Másikuk egy testvért szeretett volna, és pont egy démonból csinált kisöcsöt. Ők hárman többek, mint hiszik magukat, és együtt képesek lehetnek a világvégéből és vérfürdőkből is valami többet kihozni.

3: Martin (szerkesztő): Wild Cards - létezett egy vírus, aminek nem kellett volna elszabadulnia, de a katasztrófa megtörtént. Ez volt a Wild Cards. Aki elkapta, megváltozott a DNS-e. Volt, aki belehalt. Más megváltozott örökre, és a gyerekeinek is továbbadta a kórt, bár kérdéses, a gyerek DNS-ével mit tesz a vírus. Vannak a szerencsések, akik szuper képességeket kapnak. Mint a repülés, sebezhetetlenség, alakváltás, és még sorolhatnám. Ők az Ászok. Mások szörnyszerű jokerekké válnak, akiket testi deformitások és torzulások jellemeznek. A világ a pusztulás szélére is sodródik, de hősök mindig lesznek és próbálkoznak a mentéssel.

2: Malerman: Madarak a dobozban - egyik napról a másikra történet. Az emberek egyszer csak megbolondultak, végeztek a köröttük levőkkel, majd öngyilkosok lettek. Lassan terjedt, és csak elméletek voltak, mi történik. Valamit meglátsz, és akkor véged. De mit? Senki nem tudja. Egy anya igyekszik ebben a világban életben tartani a két gyermekét, miközben dolgozik a  menekülésükön egy rozoga házból, egy közösségbe a magányból. A múltját is megismerjük lassan, és vele a civilizáció bukását.

1: Sanderson: Acélszív - amit nagyon röviden úgy tudnék összefoglalni, hogy elmeséli, milyen lenne a képregényekből és Marvel filmekből ismert világ, ha a szuperhősök mind gonoszok lennének. Mert ebben a világban egyes emberek egy kozmikus balesetnek hála megváltoztak, többek lettek. Sebezhetetlenség, erő, repülés, tűzgyújtás, illúziók keltése, halhatatlanság, stb. Kinek mi jutott. De aki megváltozott, gonosz lett. Kirobbantottak egy háborút, területeket szereztek, ahol istenként uralkodnak. Ilyen lény Acélszív is, aki felelős egy kamasz srác apjának halálért is. A fiú bosszút esküszik, és nagyon harcolni akar lenni. Idővel megismerkedik egy különös csapattal, és esélyt is kap odacsapni. De nem várt meglepetések következnek. Kalandos, szórakoztató, nagyon jó a világa, ifjúsági panele is van. Talán nem olyan monumentális, mint a Ködszerzet volt, de remekül reflektál a Marvel uralta szórakoztató iparra. Trilógiává bővült különben, de a legjobbnak az első tűnik. A filmjogokat is eladták, vagyis előbb-utóbb érkezik moziba is.

Sorozatgyilkosos, megérzős, menekülős.

Russel a mai napot sem élvezi: nem elég, hogy a barátnője szakít vele, amikor munkába menet beugrik a főnökéhez, holtan találja az asszonyt. Majd a sorozatgyilkos őt veszi célba, hiszen attól tart, látta, amikor távozott a lakásból. Megindul az őrült hajsza, amiben mindent bevet Russel ellen. Elütnék, agyonlőnék, zsarolnák a családjával. Nem is sejti a gyilkos, hogy ellenfelének van egy képessége, ami eddig inkább nehezítette, mint segítette az életét. Egyetlen másodpercre megérzi, mi fog történni, így még közbe tud avatkozni. Érzi a körötte levők érzelmeit, így nem lehet hazudni sem neki. És most találkozik egy lánnyal is, akivel közös a sorsa. Hárman: a gyilkos, Russel és Laura olyan kirakós darabok, melyeket évekkel korábban, egy balul sikerült ördögűzésen kavartak össze, de most minden a helyére kerül.

Megéltük ezt is, el se hiszem! Kb. egy éve csúszott a kötet megjelenése, de most itt van, olvastam is, beszélhetünk róla! Megérte rá várni? Szerintem meg, nekem tetszett, de akkor nézzük részletesebben!

A regény egy misztikus elemekkel megtűzdelt akciós thriller. Nem annyira a feszültség lesz, ami meghatározza a hangulatát, de különben thriller elemekkel meséli el a cselekményt. Van benne egy kis nyomozás, de inkább menekülnek, vagy éppen támadnak a szereplők, attól függően, hogy éppen milyen helyzetben vannak. A misztikus elem eleinte csak Russel déjá vu képessége, de aztán kibomlik a cselekmény, és ennél több lesz a másvilági elem. De ezt nem mesélem el ennél jobban, mert fontos része van a végső csavarban, és senki felfedezését és meglepetését nem szeretném elrontani.

Alapvetően tetszett az is, hogy a történetet több nézőpontból is megismerhetjük. A leghangsúlyosabb és egyben a legnagyobb oldalszámot Russel szemszöge kapja, de a gyilkos, a nyomozó, Laura és a múlt is megkapja a maga fejezeteit. A nyomozóéba több a humor, Russel drámaibb, de olvasmányos. Egyedül a sorozatgyilkos fejezeteivel volt némi bajom. Úgy éreztem, hogy túl tökéletes akar lenni, erőltetett. Mintha egy Patrick Bates akarna monológot előadni, csak nem éppen az eredeti Patrick a szónok, hanem valaki, aki eljátssza őt. Nagyon oda van figyelve, hogy választékosan, intelligensen legyen fogalmazva, de az érzelmek teljes hiánya is kiüssön a szövegen. Mesterkélt, nem éreztem természetesnek.

A cselekmény pörög, folyamatosan kapjuk az új információkat és az akciókat is. A misztikus szál is tetszett, csak éppen azon pörgött végig az agyam, hogy ilyet már olvastam/láttam. Leginkább egy korábban olvasott John Cure történet ugrott be, de aztán Dean R. Koontz is eszembe villant. Természetesen nem ezeknek a másolata, csak hasonlít rájuk egyes elemekben.

Majd elfelejtettem, van szerelmi szál is, amin nem tudom, hogy mosolyogjak, vagy egyszerűen hagyjam figyelmen kívül, annyira mesei elem. Ha nem meseregényt olvasok, néha még azokban is, fura nekem az első látásra igaz szerelem téma, itt meg ezt kapjuk.

Annak ellenére, hogy ez egy thriller jó pár gyilkossággal, mégis nagyon pozitív a hangja. Tele van hittel, az emberekben is, meg a világ javulásában is.

Más volt, főleg a cselekménye, mint amit vártam, de összességében nekem tetszett.

Murray: Visszatérő végzet - Mint thriller: 80% jó ötlet, izgalmas cselekmény: jól variál természetfeletti elemet akcióval.

Szubjektíven: 70% a gyilkos szemszögének stílusa nem tetszett, de különben szórakoztató.

- Randikatasztrófák - Menő könyvek ifjúsági, szerelmes és humoros kötete.

- Égi fosztogatók - Könyvmolyképző könyvsorozata gyerekeknek, más világokkal és varázslattal.

- Váltóláz - szintén Könyvmolyképző, tartalom alapján drámának mondanám.

Előjegyezhetőség alapján ennyit találtam a hétre, de természetesen jelzem, ha valami másra ráakadnék hét közben!

Március

4. Richards & Langthorne: Bohém rapszódia - dokumentumregény 5/5

5. Cowell: Így neveld a sárkányodat - gyerekkönyv 5/5

6. Marshall: Ismerősnek jelölt - női thriller 5/4

7. R. Kelényi: Váláshelyzet - humoros 5/3,5

8. Nielk: Sose engedj el - dráma: 5/5

9. Rowling: Grindelwald bűntettei - forgatókönyv 5/3

    Tóibín: Nora Webster - kortárs 5/3

10. Hill & Rodriguez: Kulcs a zárját - képregény 5/5

      Murphy: Dumplin - ifjúsági 5/4

Ezzel zárul a 10. hét.