Cím: The Blood Mirror

Szerző: Brent Weeks - két sikeres sorozattal is jelen van a magyar könyvpiacon. A Könyvmolyképző adja ki a regényeit, fantasy vonalon.

Műfaj: fantasy

Cselekmény: Gavin a saját börtönének a foglya, ahonnan egyféleképpen törhetne ki. Mágiával, amitől megfosztották. Pedig a királyságoknak szüksége lenne rá, mindennél nagyobb háború közeleg. A katasztrófa közeleg, már csak egy remény van. A Fényhozó. De ki ő?

Várható megjelenés: angolul 2016 őszén kijött, már a sorozat zárlata is megjelent. Nálunk kérdőjeles.

Miért várós?

- Már három részét elolvastam a sorozatnak, akarnám az utolsó két részt is. A Vértükör a 4.

- Nagyon eredeti világa van, bele lehet veszni.

- Tele van szimpatikus hősökkel, epikus harcokkal.

- Annyira érdekel, mi lesz a vége! Lassan már ott tartok, hogy elolvasom angolul.

- Ez a sorozat szívtörő. Olvasom, és komolyan fáj. Érzem benne a tragédiát, minden szenvedés nekem is fáj. Ez az a könyv, amitől rettegek, mert tudom, hogy fájni fog, de rá is függtem.

Kalandos, történelmi, háborús, titkos társaságos.

Kasszandra büszke spártai lányként cseperedett, aki rajongva szerette a családját. Így el sem akarta hinni, amikor kisöccsét a papok áldozatként le akarták vetni a szent hegyről. A kisfiú után kapott, de megbotlott, és a papot is lelökte. Büntetésből az apjának őt is a halálba kellett taszítania. De a lány túlélte, és egy szigeten zsoldosként felnőtt. Félelmetes harcossá érett, akinek mégis az anyagiak miatt kell aggódnia. Egy rablást követően megkapja a nagy megbízatást, a Farkas nevű spártai hadvezérrel kell végeznie. Akiben Kasszandra az apjára ismer, és akivel rég elszámolnivalója van. Ám Nikolaosz olyan igazságokkal szembesíti, melyek egy veszélyes útra vezetik. A származása titka, az öccse sorsa és egy titkos Szekta mesterkedései a háború nevében, mind megfejtésre váró rejtélyek előtte.

Franchise. Minden cég ezt szeretne birtokolni, legyen szó bármelyik szórakoztató ágról. Az Assassin’s Creed egy aranybánya ilyen szempontból. Már három ágazatban is ott van, sikeresen: a játékkal kezdődött, ami már kultikus és folyamatosan kapja az új részeket. Majd jöttek a regények, melyek között akadtak a játékot kiegészítő történetek, de önálló, külön kötetek is. Mi több, már színezőként is létezik. Egyedül a film nem jött be, hiába a sok sztárszínész – a történet annyira gyenge lett, hogy bármelyik játék köröket vert rá. Arról meg terjednek a pletykák, hogy mozi helyett sorozatként próbálkoznak majd vele.

Ami biztos, regényként érkezett az ókorba elkalandozó Odisszea. Nem az első női hőssel, de az elsővel, aki abszolút főszereplő lett, szerelmi szálak nélkül. Kasszandra sok tekintetben tipikus hőse a sorozatnak. Van hite, egy erős kódexe, amiért harcol tűzzel-vassal. Stabil, erős személyiség. Ami ebben a sorozatban ennél is fontosabb, nagy harcos is. Családi ereklyeként örökölt fegyverével életveszélyes, egy két lábon járó gyilkológép. Nem véletlenül spártai hősnő lett: a korban ott volt a legerősebb a katonai morál és képzés.

Ami csalódás volt számomra, teljesen jelentéktelen, hogy Kasszandra női hós. Ha Kasztor lenne a neve, ugyanígy alakulna minden. Ő elsősorban harcos, semmi nőies nincs a viselkedésében vagy a gondolatvilágában. Akkor miért kellett nőnek lennie? Mert a #metoo megérintette az assassin univerzumot is? De akkor jellemben is kérnénk női jegyeket!

A karakterek építése különben sem erőssége a sorozatnak. Itt nagyon tetten érhető, hogy a játék volt az alap. Minden szereplő egyszerű. Nincsen lelki életük sem, ők cselekvő hősök, akik mennek előre és harcolnak.

Ennek megfelelően a cselekmény pörög, lelki szemeimmel láttam is, ahogy a játékban is így halad előre a figura helyszínről helyszínre. Kalandos, néhol izgalmas is, de a regényszerűsége ezzel csökkent. Ki kell pipálni az ellenfeleket, be kell gyűjteni az információkat és harcolni kell. Rengeteg a harc a történetben, nekem sok is. Az ármányok, amelyeket a Szekta prezentál, jobban érdekeltek volna. De nem azokat mesélték el.

Történelmi regényként a korszak hangulata megvan. A korszak stimmel, a spártai morál stimmel. Be vannak építve a korszak nagy személyiségei is, csak éppen a szereplőket érintően egyszerűsítve, a játék felépítésének megfelelően segítő mellékszerepre kárhoztatva.

Az Assassin világot szeretem, elolvastam ezt is, de volt már jobb is a széria.

Doherty: Odisszea – Mint történelmi kaland: 70% némileg játék ízű, de cserébe kalandos. A karakterei sekélyek.

Szubjektíven: 55% elolvastam, egy-egy része tetszett, de az átívelés nem jött be.

Nemváltós, családi konfliktusos, változós.

Mathilda ragyogó és magabiztos. Boldog, felszabadult és merész. De esténként beül az autójába, leveszi a ruháját, letörli a sminket, és visszaváltozik. Újra Laurent lesz, a középkorú családapa, aki gimnáziumi szerelmét vette feleségül, aki rajongva szereti két kamasz gyermekét. De aki boldogtalan, mert odabent pontosan tudja, mekkora hazugságban él. Nem férfi odabent, hanem nő. Pedig szereti a feleségét, a gyerekeit még annál is jobban. Az apaság sosem volt kérdéses számára, a része. A felesége is érzi, hogy valami baja van. Kutakodni kezd, és rábukkan az igazságra. Laurent pedig színt vall, és úgy érzi, itt az ideje, hogy végre önmaga legyen. Nem sejti, mennyi küzdelem vár még rá. A házassága, a gyerekei, a munkahelye – mindenkinek küzd a helyzettel, de már nem lehet visszafordulni.

Szeretném azt hinni, hogy haladt annyit a világ, hogy ez a könyv már nem számít tabutémát taglalónak. Nem könnyű olvasmány, nem könnyű helyzetről, de egyre több ilyet találunk már mindenfelé, a nem változtatás már nem olyan lehetetlen és merész, mint a dán lány korában.

A szerző belülről mutatja meg nekünk a folyamatot, egy férfi lelkén keresztül, aki igazából nő. Akinek szembe kell néznie magával is, és meg kell vívnia a harcot a saját vágyaival és kétségeivel is. Akinek sok szerepben kell helyt állnia, és nem mind engedi meg, hogy a szívét kövesse. Pontosan érzi ezeket, de nem tud mást tenni, önmagának kell lennie. Ez egy olyan belső kényszer, amit egy kívülálló elképzelni sem tud, de Recondo meg tudta írni. A kötet legemlékezetesebb részei között van számomra, amikor Laurent szembesül vele, hogy mennyi mindent el fog veszteni, ha végigjárja az útját. Nem a munkája a legfájóbb, hanem a fia. Akivel közel álltak, akit szeretett, és aki szerette. Aki nem képes és nem is tud szembenézni azzal, amikor az apja azt mondja neki, hogy igazából nőnek érzi magát. De nem tud letérni, bármennyire fáj neki is. Önmagának kell lennie, bármibe is kerül. Pusztító, fájdalmas harc ez, amit nagyon át is tudtam itt érezni.

Tetszett, ahogy a történetben felépülnek a konfliktusok, ahogy reálisan reagálnak a szereplők. Ahogy mindenki keresi a megoldást, amivel megbirkózhat a helyzettel. Lesz, aki elmenekül. Lesz, aki egy viszonyba találja meg a gyógyszert. De olyan is lesz, aki képes lesz elfogadni. Az olvasó kiválaszthatja, ő melyik oldalt támogatja, ő mit tenne. Nincs ítélkezés egyik esetében sem, mindez megtörténhet.

Recondo jellemeket ábrázol, nagyon kevés eszközzel is mélyen. Annyira meg tudja ragadni a személyiség mélyén megbúvó konfliktusokat, hogy a kevés eszköz ellenére is mélynek érzem a szereplőit. Mindenkit, az egész családot. Itt vannak a fájdalmaik, harcaik, az egész lényük, fájdalmas líraiságban.

A kötet varázsát adja a prózájának szépsége is. Vékonyka, nincs 170 oldal sem, de ez a pár oldal minőséget képvisel. Gondolataiban, megfogalmazásában is megragadó. Ahogy olvastam, nem egyszer éreztem késztetést, hogy kiírjak belőle idézeteket.

Bár a fő téma a nemiség megváltoztatásával önmagunkká válás, nekem többről szólt ez a könyv. Mindegy, mivel, de önmagunknak lenni érték. Ez jogunk, merjünk érte harcolni!

Értékes kötet, nem könnyű témával, de ettől is csak fontosabb. Olvass, gondolkozz, érezz.

de Recondo: Váltóláz - Mint kortárs: 90% komoly témához nyúl, a szövege felettébb lírai, olvastatja magát.

Szubjektíven: 85% lélekre ható könyv, szerettem, hogy nem happy end mese. Tartalmas.

Ma már tudom, hogy vannak hozzám hasonlók. Emberek, akik véletlenül vagy szándékosan átzuhantak az élet repedésein. És senki sem vette észre. Kiáltasz, és senki sem hallja meg. Fuldokolsz, és senki sem látja rajtad. Nem arról van szó, hogy szándékosan nem törődnek veled, mert ahhoz először is látniuk kellene téged. (Taylor: Semmi lány)

• Ez eddig is itt volt?
• Ő az új inas.
• Akkor tölt nekünk egy kis bort?
• Nem hiszem. Annyira önérzetes, hogy még az öltözésben sem segít. De előbb-utóbb megölöm, és akkor már nem is kell neki.
• Önérzetes inas? Ez tetszik! Írok róla egy operát! (Gimesi – Jeli – Tasnádi – Vészits: Időfutár: A varázsfuvola – akció)

A jó hírnév és embertársaink megbecsülésének elvesztése Izlandtól Malájföldig a világ minden kultúrájában a legszörnyűbb csapások egyike. Rosszabb, mint a nincstelenség, és nagyobb sebet üt, mint az ellenség kardja. (Jiles: A kapitány küldetése)

• Most már maga is itt van velem a börtönömben.
• Olyan életet élek, amilyenről nem is álmodtam.
• Ez valójában átok, majd rá fog jönni. Egy lassú fertőzés, ami mindent elemészt. Észrevehette, számukra mi senkik vagyunk. Szergej a tulajdonának hívott minket. Ezeknek az embereknek, akik birtokolnak minket, valójában csak egy céljuk van, amit még életükben szeretnének elérni.
• És mi az?
• Hogy mindent a feje tetejére állítsanak.
• Ezt hogy érti?
• Hogy elpusztítsanak minket, duse moje, de olyan művészi módon, hogy ne is tudjuk, mi történik. Nem érezzük, amikor a tőr behatol. Egyszerűen csak szép lassan elvérzünk. (Anonymous: Fedőneve: Jégmadár)

• Falatozás közben öltem meg a Viharpenge egyetlen csapásával, aztán bemásztam nyitott szájába, és a lebegő hullában bujkáltam, amíg a Cápaférgek eszelős étkezése véget nem ért.
• Pfuj – fintorgott Halvér.
• Pontosan – bólintott Alvin -, de az ember nem olyan finnyás, ha az élete forog kockán. (Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát)

Azokról az emberekről beszélek, akik olyanok, mint én – szellemek a saját életükben. Ártanak maguknak, csak hogy ellenőrizzék, hogy még életben vannak. (Taylor: Semmi lány)

Ha Lombardero egyszer úgy döntött volna, hogy elmeséli a Hamupipőkét, először mélyen az emberek szemébe nézett volna, és azt mondja, ebben a mesében valamit keresnek, van benne vágy, megtört varázslat, egy gonosz boszorkány, két fiatal, akik tánc közben egymásba szeretnek, magányos gyermekkor és egy cipellő. (Sacheri: Lúzerek éjszakája)

Az igazságnál nincs jobb gyógyír. (Abbott: Rögeszme)

Ez emlékeztet engem arra, hogy az ember a legsötétebb rémálomban is képes szépet létrehozni. (Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát)

Kalandos, vulkánkitörést megakadályozós, vikinges.

Hablaty a legújabb iskolai próbán újabb életveszélyes helyzetbe keveredik. Pusztítók égetik fel a hegyoldalt, és csak egy erre tévedő Hősnek, Fergeteges Fenoménnek köszönhető, hogy nem Hablattyal együtt. Pléhpofa fel is béreli a férfit, hogy legyen a fia személyes testőre és egyben tanára, akit viking körökben Legénycsősznek neveznek. Fenoménnek azonban megvannak a maga titkai: egyrészt, mindenkit a menekülésre buzdítana, hiszen egy kitörő vulkán miatt egyre több Pusztító kel ki, és végeznek mindennel a szigetvilágban. Másrészt, titkos küldetésen is jár, aminek nagyon is köze van Hablatyhoz. Míg Pléhpofa és a törzs maradnának harcolni a sárkányokkal, Hablaty egy más tervvel áll elő a vulkánkitörés megakadályozására, és barátaival el is indul, megmenteni mindenkit, megint.

Úgy tűnik, 4 könyv körül van a limitem. Eddig nagyon tetszettek ezek a gyerekkönyvek, vártam a heti adagom, mint gyerekként, amikor minden vasárnap ment a Kacsamesék és a Csipet csapat. Most azonban azon kaptam magam, hogy nem veszek bele a történetbe, hanem pörög az agyam. Gyerekkönyv és töprengés? Gond van, Houston!

Már zavar, hogy ráismerek a sémákra. Félreértés ne legyen, a cselekmény megint más. Megjelenik egy jópofa új szerepelő, vannak vicces helyzetek, és a leküzdendő akadály egy kitörni készülő vulkán. Ilyen még nem volt… Minden fejezetre jut valami akció, vagy egy nagyon mosolygós szituáció. Tetszik, jópofa, hozza azt, amit szeretek ebben a sorozatban. Csak.

Csak ugyanarra a sablonra készült, mint az előző négy rész, és ezt most nagyon éreztem. Az iskolában kezdünk, ahol Hablaty most sem remekel, de belekeveredik egy életveszélyes helyzetbe. Megoldják, de már látszik egy nagyobb konfliktus. A megoldás Hablaty fejében van, de persze a felnőttek – a nem éppen észlény vikingek – megint az erőre akarnak hagyatkozni az ész helyett. Így a fiú kénytelen pár barátjával magánakcióba kezdeni, és megmenteni mindenkit, megint. Ok, menet közben észbe kapnak agyatlan viking felnőttek is, még éppen odaérnek arra, mire Hablaty és a banda mindent elrendezett. Ez a sablon. Ez volt az eddigi négy részben, és ez van a tűzköves történetben is. Aminek a cselekménye, tetszik, szórakoztat. Csak. Már fejben a vázlata, mielőtt elolvastam.

A szereplők most is szerethetők és mókásak. Fejlődést nem látok bennük, de hűek magukhoz, legyenek a hősök vagy a gazfickók oldalán. Hablaty most is maga az önfeláldozás élő szobra, ami nem tudom, mennyire jó példa a gyerekeknek. Tudom, már fejtegettem egyszer, de egyre erőteljesebben érzem, hogy ma már nem életképes ez a modell, melyben mindig mások jólétét helyezi előtérbe a sajátjával szemben. Nem lehetne csak egy kicsit önzőbb, hogy jobban azonosulhassunk? Ok, gyerekkönyv, példakép, mesehős, kár is ezen merengenem.

A kötet megint tele van humorral, és már a grafikáját is kezdem megszokni. Most olyan képes betét is volt benne, ami tetszett. De ezek a beszélő nevek… Fergeteges Fenomén. A karakter jópofa, de a neve… alliterál is, beszédes is – jó, tudom. Gyerekkönyv. Nekik ez már önmagában vicces lesz. Engedjem el.

Még 6 kötet van vissza – remélem, lesz valami megújulás, de gyerekkönyvnek csodás így is.

Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát – Mint gyerekkönyv: 85% ismerős panelekből továbbra is humorral és értékekkel feltöltve.

Szubjektíven: 75% kezdem nagyon felismerni a mintákat, bár még szórakoztat, ez rossz jel.

5: Hoang: A szerelem egyenlete - a hősnő különc. Enyhe Asperger szindrómája van, vagyis a társadalom hasznos tagja tud lenni, de a kapcsolatok kialakításával gondja van. Kezd egyre nagyobb lenni a családi nyomás, hogy családot alapítson. Van is egy kiszemelt kolléga, aki jó lenne apának és férjnek is. De hogy létesítsen vele kapcsolatot? A szex meg soha nem ment neki. Pénze van, esze van - profihoz kell fordulni! Bérel egy prostituáltat, aki megtanítaná a trükkökre. Arra azonban senki nem számít, hogy az egyenletbe érzelmek és szerelem kerül. Mi lesz ebből?

4: Quick: Napos oldal - a két főszereplő különc, csak másképpen. Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből, és most próbál boldogulni a mindennapokban. A tervei között szerepel, hogy elolvassa a neje kedvenc könyveit, és visszahódítja a nőt. A család igyekszik kimozdítani otthonról, és összeismertetik a friss özvegy Tiffanyval. Aki meg szexfüggő,, már az állását is elvesztette némi munkahelyi etyepetye miatt. A két különc segíteni kezd egymásnak, még egy táncversenyre is beneveznek együtt. Egyikük sem akar szerelmes lenni a másikba, megvan a maguk baja. De lehet, hogy pont a másik az, aki gyógyszer lesz a mindennapokra.

3: Marrs: A tökéletes pár - a technika segít megtalálni az igazit! Nem kell hozzá más, csak regisztrálni a programra, megadni a DNS mintát és várni! Megkeresik neked azt, aki a génjeid szerint a neked való, az igazi nagy Ő. A regény szereplői is jelentkeznek, és meg is találják az igazit. Csak az nem mindig olyan, mint ahogy elképzelték. A középkorú, magányos nőnek egy kómába esett fiatalember jut, aki  már soha nem ébred fel. De talán gyerekük még lehetne... A rendőrnő egy sorozatgyilkosban leli meg a tökéletest. De van olyan lány is, aki elutazik a szerelméhez, aztán ott azzal szembesül, hogy nem a DNS párja, hanem annak bátyja tetszik neki. Arról az esküvőjére készülő srácról nem is beszélve, akinek a teszt szerint egy pasi az igazi. De ő nem is meleg! Komédia, szerelem, thriller, akad itt minden.

2: Reizin: Szerelem gombnyomásra - adott egy labor, ahol mesterséges intelligenciákat fejlesztenek. Titokban már többen is kijutottak a netre, és kedvenc embereiket figyelik meg. Jen újságíró, akinek az egyik géppel kell beszélgetnie, és felmérnie, mennyire emberi. Nem is sejti, hogy a gép megkedvelte, követi haza is, és elhatározta, segít neki meglelni a szerelmet. Ő csak azt veszi észre, hogy mintha valaki randikat szervezne neki. Tom elvált, új karriert kezdene, és ő sem tudja, hogy egy MI figyeli minden lépését. Azt meg pláne nem sejti, hogy két MI összebeszél a feje felett, és arra jutnak, neki Jen az igazi. De hogy hozzák őket össze? És mi van, ha akad egy másik MI is, aki rombolni szeret segítség helyett?

1: Simsion: A Rosie projekt - a hősünk, Don kissé különc. Egyszerre zseni és a hétköznapokban nehezen boldoguló egyén. Asperger szindrómája van, ha erre még nem is ébredt rá. Ő annyit érzékel, hogy nehezére esik az emberekkel kommunikálnia, nem mindig érti őket, és az érzelmeknél sokkal fontosabb neki az értelem. Már ideje lenne nősülnie, és ehhez is úgy áll, hozzá, mint a tudományos munkáihoz. Tesztet készít, hogy megtalálja az igazit. Ennek szellemében randizik is - nem is érti, miért nem tetszik a nőknek, hogy vacsora előtt kitöltsenek neki 15-20 oldalnyi kérdőívet. Egy barátja küldi át hozzá az egyik diákját, akinek segítenie kellene egy munkában. A lány is különc, nagyszájú, minden társaság középpontja. Aki az igazi, vér szerinti apját keresi. Don úgy dönt, segít neki. Közben a lány ad neki randi tippeket. De mi van, ha a további keresés helyett csak észre kellene venni azt, aki a szemük előtt van?

Nyomozós, beépített, menekülős, kémkedős.

Grace az egyetemen egy más életről álmodott. Szereti a munkáját, az újságírás az élete, de nem azt képzelte, hogy képtelen lesz előrébb jutni egy nevenincs internetes magazinnál. Egyetlen dolog miatt tartják itt is: jóba van a milliomos üzletember volt feleségével, aki saját jogon is sikeres, a volt férj pedig éppen elnöknek indul. Grace kíséri európai útjára Elenát, és felmerül benne, hogy írhatna róla egy könyvet. De amint Elena meghallja az ötletet, Grace első kérdéseit, kidobja a nőt. Grace minden sejtjével tudja, megtalálta a nagy sztorit. Nyomozni kezd, és hamarosan hullni kezdenek körötte az emberek, rá is vadásznak. Mert sikeresen beletenyerelt a fecskék legsikeresebb projektjébe, és ezt az orosz kémhálózat nagyon nem akarja, hogy nyilvánosságra kerüljön.

Ha azt mondom, kémnők és szex, nagy valószínűséggel a többségnek a Vörös veréb fog beugrani. Nem véletlenül – bestseller lett a regénysorozat, és a belőle készült filmben Dominyika Jennifer Lawrence volt. De van még egy regény a témában, amit kár lenne kihagyni. Ez a Fedőneve: Jégmadár.

A történet két idősíkon játszódik, és mindkettő megáll a maga lábán, noha együtt is létjogosultságuk. A jelenben Grace nyomoz és menekül, míg megismerhetjük Elena életútját, annak minden mocskával együtt. Mindkettőnek megvan a maga súlya, és mindkettő ugyanazzal a végkövetkeztetéssel zárul. Ami nem éppen szívderítő. De ne rohanjunk annyira előre!

A regényben zsánerek keverednek. Ahogy Grace ráharap a témára, nyomozni kezd, majd egyre nagyobb életveszélybe kerül, thriller felé közelít. Jó a fenyegetettség, nagyon pörögnek az események, és átérezni, ahogy Grace fél, vagy éppen megszállottként megy előre. Itt vannak a regénynek az érzelmi pontjai.

Elena múltja a kémregény, némi strandkönyves beütéssel. Hiszen Elena nem veréb, őt fecskének képezték ki. Nem úgy csábít és dolgozik, mint Dominyika. Eleinte nem is értettem, hogyan akarják rajta keresztül befolyásolni a férjét. De aztán a végére ez is letisztult, és csak jobban sajnáltam a nőt. Mert semmi hatalma sincsen, ő legalább annyira áldozat ebben a történetben, mint akiket be kellett hálóznia. Amit kapott érte, nem érte meg.

Elena múltjában kevesebb az érzelmi pont, de annál erősebb a rendszer és a módszer leírása, embertelenségének érzékeltetése. Itt is pörögnek az események, de sokkal leíróbbak. Nem a személyek érzelmein lesz a hangsúly, hanem a játszmákon. Amelyek kegyetlenek. Kihasználnak mindenkit, a tartótisztek brutálisak, lealjasítják az ügynökeiket.

Nagy húzás a szerző személyazonosságának a rejtése is, hitelesebbé teszi a történetet. Mintha valóban ennyire magasra jutnának, és még mindig aktívak lennének az ilyen ügynökök – tulajdonképpen nagyobb számban, mint valaha. Mert a politika mocskosabb, mint valaha.

Nagyon érdekes az is, ahogy a regény szereplői mögött fel lehet ismerni a mai politikai élet szereplőit. Csak egy példát mondok: Elena férje, akiből elnök lesz, jobban nem is hasonlíthatna arra az elnökre, akit Diane nagyon meg akarna buktatni a The Good Wife-ban.

Ha választanom kellene Dominyika és Elene története közt, erre tenném a voksom.

Anonymous: Fedőneve: Jégmadár - Mint kémregény: 85% mocskos ügyek vannak benne, de hihetően és olvasmányosan.

Szubjektíven: 90% lekötött mindkét szál, szórakoztató, miközben ráismerni dolgokra is.