Ismerős a hölgy neve?

Logikai, játékos kötetek ír, amelyekkel jókat lehet gondolkozni és szórakozni. Logikai, nyelvi fejtörőket sorakoztat fel már két kötetben is.

- Csak logIQusan!

- Törd a fejed!

Ízelítőül:

1: Az alábbi szavak betűit helyes sorrendbe téve egy híres feltaláló nevét kapjuk. Ki ő?

FINN LINK NEM RABJA

Segítség: Amerikai politikus és feltaláló

2: Melyik népszerű mesefigura olvasható ki a képrejtvényből?

             D

v         AAA

(Nem bírom rendesen kiszerkeszteni, de leírom hogyan rajzoljátok fel magatoknak: D törtként aláhúzva, alatta  a nevezőben van 3 darab A. A törtvonallal egy vonalban, előttük egy v.

Megoldás: Tovább!

Szerelmes, életkérdésekben döntős, barátos.

Márk aranyos srác, aki komolyan dolgozik az álmáért. Míg összejön a pénz és a tudás álmai iskolájára, közös albérleten osztozik a legjobb barátjával, Dorinával. Iskola mellett jelentkezik egy adatrögzítői állásra, amit sikeresen el is nyer. Balszerencséjére a másik felvett fiatal Olivér, akit egy ország ismer Telivérként. Az úszóbajnok, akit egy dopping vétség miatt tiltottak el, és aki most próbálja kitalálni, hogyan folytassa az életét. Márk a zenés-táncos romantikus filmeket szereti és kövér, vár az igaz szerelemre. Olivér dögös, The walking dead követő, és csak a testet veszi el a kapcsolataiban. De most kénytelenek együtt dolgozni, megismerni egymást, és arra eszmélnek, hogy sokat jelentenek egymásnak. De lehet ez igaz szerelem, vagy túl szép, hogy igaz legyen?

Tudom, ha időrendben haladok, nem ez a regény következne. A legutóbbi Rácz-Stefán a Szállj a dallal második része volt. Nekem azonban kimaradt egy korábbról, amit most egy ismerős a figyelmembe is ajánlott, így ismerkedtem a Túl széppel.

Egyszerre tetszett is, meg nem is.

Ami nem jött be, hogy már felismerem a tipikus Rácz-Stefán karaktereket és konfliktusokat. A fentebb emlegetett Szállj a dallal meleg párja típusát tekintve ugyanolyan, mint Olivér és Márk. Az egyik a tipikus, helyes népszerű srác, a másik meg a gyengédebb lelkű, aki Glee évadokat néz és YA regényeket olvas. Mindkettőben az érzékeny bizonytalan a kapcsolatban, csak az indok más. Itt Márk túlsúlya miatt önbizalom hiányos, míg a másik kötetben az a félelem tárgya, hogy a másik találna jobbat is, akár lányt is, hiszen ott biszex a másik fiú.

De igazság szerint kár a meleg témára rápörögni. Igen, két fiú szeret benne egymásba, de nem a nemükön van a hangsúly. Ez egy szerelmi történet, két érdekes karakter között. Az érzések, a szerelem és a fájdalmak, a humor és a konfliktusok, igaziak és hitelesek. Működne ugyanez fiú-lány párossal is. Meleg, de nem propaganda regény. Ifjúsági. Azért bevallom, eddig ez a legmerészebb Rácz-Stefán olvasmányom. Komolyan nem hittem el, hogy ebben vannak szexjelenetek is. Pedig vannak. Azért ezen kicsit sokkolódtam – jobban esett volna, ha nem látok be Márk és Olivér hálószobájába.

Van mellette más komoly konfliktus is, nem csak szerelmes regény. Dorina nem tervezetten teherbe esik, 18 évesen. A barátja nem akar apa lenni. Mit csináljon a lány? Mit tehet érte a legjobb barát? Van ilyenkor jó és helyes döntés?

Mit tehetsz, ha mindaz, amiért évekig hajtottál, semmivé lesz? Hogyan tudod újjá kezdeni?

Hogy teszed túl magad egy családon, ami csak fájdalmat okoz és bánt?

Tele van ez a könyv sok mély témával. A homoszexuális szerelem teszi szinte tabuvá, a szex miatt akár botrányos is, de tudni kellene mélyebbre látni. Több ezeknél.

A szerző stílusa már itt is felismerhető. Olvasmányos, fiatalos, és tele van utalásokkal. Aki kicsit is képben van a korszak ifjúsági sorozataival és zenéivel, bőven bukkan ismerősre és utalásokra. Szeretem a humorát is, helyenként lehet nevetni is. Máskor meg legszívesebben sírna az ember. Érzelmileg sokszínű, át is tudja adni ezeket.

Nem ez lesz a szerzőtől a kedvencem, de jó könyv ez is. Nyíljon csak a szemünk!

Rácz-Stefán: Túl szép - Mint YA: 90% érzékeny és értelmes cselekménye van, jó nyelvezettel. Merész, de nem bántó.

Szubjektíven: 80% kezdem felismerni a típust, de ezt leszámítva szerettem ezt a kötetet.

Cím: The Blood Mirror

Szerző: Brent Weeks - két sikeres sorozattal is jelen van a magyar könyvpiacon. A Könyvmolyképző adja ki a regényeit, fantasy vonalon.

Műfaj: fantasy

Cselekmény: Gavin a saját börtönének a foglya, ahonnan egyféleképpen törhetne ki. Mágiával, amitől megfosztották. Pedig a királyságoknak szüksége lenne rá, mindennél nagyobb háború közeleg. A katasztrófa közeleg, már csak egy remény van. A Fényhozó. De ki ő?

Várható megjelenés: angolul 2016 őszén kijött, már a sorozat zárlata is megjelent. Nálunk kérdőjeles.

Miért várós?

- Már három részét elolvastam a sorozatnak, akarnám az utolsó két részt is. A Vértükör a 4.

- Nagyon eredeti világa van, bele lehet veszni.

- Tele van szimpatikus hősökkel, epikus harcokkal.

- Annyira érdekel, mi lesz a vége! Lassan már ott tartok, hogy elolvasom angolul.

- Ez a sorozat szívtörő. Olvasom, és komolyan fáj. Érzem benne a tragédiát, minden szenvedés nekem is fáj. Ez az a könyv, amitől rettegek, mert tudom, hogy fájni fog, de rá is függtem.

Kalandos, történelmi, háborús, titkos társaságos.

Kasszandra büszke spártai lányként cseperedett, aki rajongva szerette a családját. Így el sem akarta hinni, amikor kisöccsét a papok áldozatként le akarták vetni a szent hegyről. A kisfiú után kapott, de megbotlott, és a papot is lelökte. Büntetésből az apjának őt is a halálba kellett taszítania. De a lány túlélte, és egy szigeten zsoldosként felnőtt. Félelmetes harcossá érett, akinek mégis az anyagiak miatt kell aggódnia. Egy rablást követően megkapja a nagy megbízatást, a Farkas nevű spártai hadvezérrel kell végeznie. Akiben Kasszandra az apjára ismer, és akivel rég elszámolnivalója van. Ám Nikolaosz olyan igazságokkal szembesíti, melyek egy veszélyes útra vezetik. A származása titka, az öccse sorsa és egy titkos Szekta mesterkedései a háború nevében, mind megfejtésre váró rejtélyek előtte.

Franchise. Minden cég ezt szeretne birtokolni, legyen szó bármelyik szórakoztató ágról. Az Assassin’s Creed egy aranybánya ilyen szempontból. Már három ágazatban is ott van, sikeresen: a játékkal kezdődött, ami már kultikus és folyamatosan kapja az új részeket. Majd jöttek a regények, melyek között akadtak a játékot kiegészítő történetek, de önálló, külön kötetek is. Mi több, már színezőként is létezik. Egyedül a film nem jött be, hiába a sok sztárszínész – a történet annyira gyenge lett, hogy bármelyik játék köröket vert rá. Arról meg terjednek a pletykák, hogy mozi helyett sorozatként próbálkoznak majd vele.

Ami biztos, regényként érkezett az ókorba elkalandozó Odisszea. Nem az első női hőssel, de az elsővel, aki abszolút főszereplő lett, szerelmi szálak nélkül. Kasszandra sok tekintetben tipikus hőse a sorozatnak. Van hite, egy erős kódexe, amiért harcol tűzzel-vassal. Stabil, erős személyiség. Ami ebben a sorozatban ennél is fontosabb, nagy harcos is. Családi ereklyeként örökölt fegyverével életveszélyes, egy két lábon járó gyilkológép. Nem véletlenül spártai hősnő lett: a korban ott volt a legerősebb a katonai morál és képzés.

Ami csalódás volt számomra, teljesen jelentéktelen, hogy Kasszandra női hós. Ha Kasztor lenne a neve, ugyanígy alakulna minden. Ő elsősorban harcos, semmi nőies nincs a viselkedésében vagy a gondolatvilágában. Akkor miért kellett nőnek lennie? Mert a #metoo megérintette az assassin univerzumot is? De akkor jellemben is kérnénk női jegyeket!

A karakterek építése különben sem erőssége a sorozatnak. Itt nagyon tetten érhető, hogy a játék volt az alap. Minden szereplő egyszerű. Nincsen lelki életük sem, ők cselekvő hősök, akik mennek előre és harcolnak.

Ennek megfelelően a cselekmény pörög, lelki szemeimmel láttam is, ahogy a játékban is így halad előre a figura helyszínről helyszínre. Kalandos, néhol izgalmas is, de a regényszerűsége ezzel csökkent. Ki kell pipálni az ellenfeleket, be kell gyűjteni az információkat és harcolni kell. Rengeteg a harc a történetben, nekem sok is. Az ármányok, amelyeket a Szekta prezentál, jobban érdekeltek volna. De nem azokat mesélték el.

Történelmi regényként a korszak hangulata megvan. A korszak stimmel, a spártai morál stimmel. Be vannak építve a korszak nagy személyiségei is, csak éppen a szereplőket érintően egyszerűsítve, a játék felépítésének megfelelően segítő mellékszerepre kárhoztatva.

Az Assassin világot szeretem, elolvastam ezt is, de volt már jobb is a széria.

Doherty: Odisszea – Mint történelmi kaland: 70% némileg játék ízű, de cserébe kalandos. A karakterei sekélyek.

Szubjektíven: 55% elolvastam, egy-egy része tetszett, de az átívelés nem jött be.

Nemváltós, családi konfliktusos, változós.

Mathilda ragyogó és magabiztos. Boldog, felszabadult és merész. De esténként beül az autójába, leveszi a ruháját, letörli a sminket, és visszaváltozik. Újra Laurent lesz, a középkorú családapa, aki gimnáziumi szerelmét vette feleségül, aki rajongva szereti két kamasz gyermekét. De aki boldogtalan, mert odabent pontosan tudja, mekkora hazugságban él. Nem férfi odabent, hanem nő. Pedig szereti a feleségét, a gyerekeit még annál is jobban. Az apaság sosem volt kérdéses számára, a része. A felesége is érzi, hogy valami baja van. Kutakodni kezd, és rábukkan az igazságra. Laurent pedig színt vall, és úgy érzi, itt az ideje, hogy végre önmaga legyen. Nem sejti, mennyi küzdelem vár még rá. A házassága, a gyerekei, a munkahelye – mindenkinek küzd a helyzettel, de már nem lehet visszafordulni.

Szeretném azt hinni, hogy haladt annyit a világ, hogy ez a könyv már nem számít tabutémát taglalónak. Nem könnyű olvasmány, nem könnyű helyzetről, de egyre több ilyet találunk már mindenfelé, a nem változtatás már nem olyan lehetetlen és merész, mint a dán lány korában.

A szerző belülről mutatja meg nekünk a folyamatot, egy férfi lelkén keresztül, aki igazából nő. Akinek szembe kell néznie magával is, és meg kell vívnia a harcot a saját vágyaival és kétségeivel is. Akinek sok szerepben kell helyt állnia, és nem mind engedi meg, hogy a szívét kövesse. Pontosan érzi ezeket, de nem tud mást tenni, önmagának kell lennie. Ez egy olyan belső kényszer, amit egy kívülálló elképzelni sem tud, de Recondo meg tudta írni. A kötet legemlékezetesebb részei között van számomra, amikor Laurent szembesül vele, hogy mennyi mindent el fog veszteni, ha végigjárja az útját. Nem a munkája a legfájóbb, hanem a fia. Akivel közel álltak, akit szeretett, és aki szerette. Aki nem képes és nem is tud szembenézni azzal, amikor az apja azt mondja neki, hogy igazából nőnek érzi magát. De nem tud letérni, bármennyire fáj neki is. Önmagának kell lennie, bármibe is kerül. Pusztító, fájdalmas harc ez, amit nagyon át is tudtam itt érezni.

Tetszett, ahogy a történetben felépülnek a konfliktusok, ahogy reálisan reagálnak a szereplők. Ahogy mindenki keresi a megoldást, amivel megbirkózhat a helyzettel. Lesz, aki elmenekül. Lesz, aki egy viszonyba találja meg a gyógyszert. De olyan is lesz, aki képes lesz elfogadni. Az olvasó kiválaszthatja, ő melyik oldalt támogatja, ő mit tenne. Nincs ítélkezés egyik esetében sem, mindez megtörténhet.

Recondo jellemeket ábrázol, nagyon kevés eszközzel is mélyen. Annyira meg tudja ragadni a személyiség mélyén megbúvó konfliktusokat, hogy a kevés eszköz ellenére is mélynek érzem a szereplőit. Mindenkit, az egész családot. Itt vannak a fájdalmaik, harcaik, az egész lényük, fájdalmas líraiságban.

A kötet varázsát adja a prózájának szépsége is. Vékonyka, nincs 170 oldal sem, de ez a pár oldal minőséget képvisel. Gondolataiban, megfogalmazásában is megragadó. Ahogy olvastam, nem egyszer éreztem késztetést, hogy kiírjak belőle idézeteket.

Bár a fő téma a nemiség megváltoztatásával önmagunkká válás, nekem többről szólt ez a könyv. Mindegy, mivel, de önmagunknak lenni érték. Ez jogunk, merjünk érte harcolni!

Értékes kötet, nem könnyű témával, de ettől is csak fontosabb. Olvass, gondolkozz, érezz.

de Recondo: Váltóláz - Mint kortárs: 90% komoly témához nyúl, a szövege felettébb lírai, olvastatja magát.

Szubjektíven: 85% lélekre ható könyv, szerettem, hogy nem happy end mese. Tartalmas.

Ma már tudom, hogy vannak hozzám hasonlók. Emberek, akik véletlenül vagy szándékosan átzuhantak az élet repedésein. És senki sem vette észre. Kiáltasz, és senki sem hallja meg. Fuldokolsz, és senki sem látja rajtad. Nem arról van szó, hogy szándékosan nem törődnek veled, mert ahhoz először is látniuk kellene téged. (Taylor: Semmi lány)

• Ez eddig is itt volt?
• Ő az új inas.
• Akkor tölt nekünk egy kis bort?
• Nem hiszem. Annyira önérzetes, hogy még az öltözésben sem segít. De előbb-utóbb megölöm, és akkor már nem is kell neki.
• Önérzetes inas? Ez tetszik! Írok róla egy operát! (Gimesi – Jeli – Tasnádi – Vészits: Időfutár: A varázsfuvola – akció)

A jó hírnév és embertársaink megbecsülésének elvesztése Izlandtól Malájföldig a világ minden kultúrájában a legszörnyűbb csapások egyike. Rosszabb, mint a nincstelenség, és nagyobb sebet üt, mint az ellenség kardja. (Jiles: A kapitány küldetése)

• Most már maga is itt van velem a börtönömben.
• Olyan életet élek, amilyenről nem is álmodtam.
• Ez valójában átok, majd rá fog jönni. Egy lassú fertőzés, ami mindent elemészt. Észrevehette, számukra mi senkik vagyunk. Szergej a tulajdonának hívott minket. Ezeknek az embereknek, akik birtokolnak minket, valójában csak egy céljuk van, amit még életükben szeretnének elérni.
• És mi az?
• Hogy mindent a feje tetejére állítsanak.
• Ezt hogy érti?
• Hogy elpusztítsanak minket, duse moje, de olyan művészi módon, hogy ne is tudjuk, mi történik. Nem érezzük, amikor a tőr behatol. Egyszerűen csak szép lassan elvérzünk. (Anonymous: Fedőneve: Jégmadár)

• Falatozás közben öltem meg a Viharpenge egyetlen csapásával, aztán bemásztam nyitott szájába, és a lebegő hullában bujkáltam, amíg a Cápaférgek eszelős étkezése véget nem ért.
• Pfuj – fintorgott Halvér.
• Pontosan – bólintott Alvin -, de az ember nem olyan finnyás, ha az élete forog kockán. (Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát)

Azokról az emberekről beszélek, akik olyanok, mint én – szellemek a saját életükben. Ártanak maguknak, csak hogy ellenőrizzék, hogy még életben vannak. (Taylor: Semmi lány)

Ha Lombardero egyszer úgy döntött volna, hogy elmeséli a Hamupipőkét, először mélyen az emberek szemébe nézett volna, és azt mondja, ebben a mesében valamit keresnek, van benne vágy, megtört varázslat, egy gonosz boszorkány, két fiatal, akik tánc közben egymásba szeretnek, magányos gyermekkor és egy cipellő. (Sacheri: Lúzerek éjszakája)

Az igazságnál nincs jobb gyógyír. (Abbott: Rögeszme)

Ez emlékeztet engem arra, hogy az ember a legsötétebb rémálomban is képes szépet létrehozni. (Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát)

Kalandos, vulkánkitörést megakadályozós, vikinges.

Hablaty a legújabb iskolai próbán újabb életveszélyes helyzetbe keveredik. Pusztítók égetik fel a hegyoldalt, és csak egy erre tévedő Hősnek, Fergeteges Fenoménnek köszönhető, hogy nem Hablattyal együtt. Pléhpofa fel is béreli a férfit, hogy legyen a fia személyes testőre és egyben tanára, akit viking körökben Legénycsősznek neveznek. Fenoménnek azonban megvannak a maga titkai: egyrészt, mindenkit a menekülésre buzdítana, hiszen egy kitörő vulkán miatt egyre több Pusztító kel ki, és végeznek mindennel a szigetvilágban. Másrészt, titkos küldetésen is jár, aminek nagyon is köze van Hablatyhoz. Míg Pléhpofa és a törzs maradnának harcolni a sárkányokkal, Hablaty egy más tervvel áll elő a vulkánkitörés megakadályozására, és barátaival el is indul, megmenteni mindenkit, megint.

Úgy tűnik, 4 könyv körül van a limitem. Eddig nagyon tetszettek ezek a gyerekkönyvek, vártam a heti adagom, mint gyerekként, amikor minden vasárnap ment a Kacsamesék és a Csipet csapat. Most azonban azon kaptam magam, hogy nem veszek bele a történetbe, hanem pörög az agyam. Gyerekkönyv és töprengés? Gond van, Houston!

Már zavar, hogy ráismerek a sémákra. Félreértés ne legyen, a cselekmény megint más. Megjelenik egy jópofa új szerepelő, vannak vicces helyzetek, és a leküzdendő akadály egy kitörni készülő vulkán. Ilyen még nem volt… Minden fejezetre jut valami akció, vagy egy nagyon mosolygós szituáció. Tetszik, jópofa, hozza azt, amit szeretek ebben a sorozatban. Csak.

Csak ugyanarra a sablonra készült, mint az előző négy rész, és ezt most nagyon éreztem. Az iskolában kezdünk, ahol Hablaty most sem remekel, de belekeveredik egy életveszélyes helyzetbe. Megoldják, de már látszik egy nagyobb konfliktus. A megoldás Hablaty fejében van, de persze a felnőttek – a nem éppen észlény vikingek – megint az erőre akarnak hagyatkozni az ész helyett. Így a fiú kénytelen pár barátjával magánakcióba kezdeni, és megmenteni mindenkit, megint. Ok, menet közben észbe kapnak agyatlan viking felnőttek is, még éppen odaérnek arra, mire Hablaty és a banda mindent elrendezett. Ez a sablon. Ez volt az eddigi négy részben, és ez van a tűzköves történetben is. Aminek a cselekménye, tetszik, szórakoztat. Csak. Már fejben a vázlata, mielőtt elolvastam.

A szereplők most is szerethetők és mókásak. Fejlődést nem látok bennük, de hűek magukhoz, legyenek a hősök vagy a gazfickók oldalán. Hablaty most is maga az önfeláldozás élő szobra, ami nem tudom, mennyire jó példa a gyerekeknek. Tudom, már fejtegettem egyszer, de egyre erőteljesebben érzem, hogy ma már nem életképes ez a modell, melyben mindig mások jólétét helyezi előtérbe a sajátjával szemben. Nem lehetne csak egy kicsit önzőbb, hogy jobban azonosulhassunk? Ok, gyerekkönyv, példakép, mesehős, kár is ezen merengenem.

A kötet megint tele van humorral, és már a grafikáját is kezdem megszokni. Most olyan képes betét is volt benne, ami tetszett. De ezek a beszélő nevek… Fergeteges Fenomén. A karakter jópofa, de a neve… alliterál is, beszédes is – jó, tudom. Gyerekkönyv. Nekik ez már önmagában vicces lesz. Engedjem el.

Még 6 kötet van vissza – remélem, lesz valami megújulás, de gyerekkönyvnek csodás így is.

Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát – Mint gyerekkönyv: 85% ismerős panelekből továbbra is humorral és értékekkel feltöltve.

Szubjektíven: 75% kezdem nagyon felismerni a mintákat, bár még szórakoztat, ez rossz jel.