• Láttál már te Barbie-filmet?!
• Sőt, azon leszek, hogy soha ne is lássak.
• Olyan, mintha két órán keresztül kínozna egy nagyon tapasztalt, nagyon szadista hóhér egy giccses, rózsaszín kínzókamrában, aminek már a színétől is a hányinger kerülget. Szinte éreztem, ahogy cseppenként szivárog el belőlem életkedv és az életnedv. (Gaura: Démoni színjáték; In: Embertelen jó)

Mivel piszok jól nézek ki, az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy hülye is vagyok. Mintha az előnyös külső és a jó észjárás nem járhatnának párban. Nem is tudom, mi lenne, ha szőke lennék. Kirendelnének mellém egy flancos vakvezető kutyát? (Rácz-Stefán: Túl szép)

• Nem hagynád abba végre ezt az idegesítő gumilabda-dobálgatást? Szétmegy a fal és a fülem!
• Így jobban tudok gondolkozni.
• Ezt készséggel elhiszem. És nem is szólnék, ha mindezt egy kórházi irodában tennéd, és ezzel életeket mentenél, de nem vagy egy Doktor House. Plusz, ha így folytatod, nemhogy életeket nem fogsz menteni, de egyet még a sírba is viszel a nagy gondolkodásoddal. (Gaura: Talpra, Bori; In: Embertelen jó)

Magában pedig megfogadta, hogy bármilyen korú legyen is majd Thomas és Claire, bármilyen is legyen a viszonyuk, ő mindig meg fogja kérdezni, hogy vannak, egyenesen a szemükbe nézve, éreztetve, hogy ők mindig ott lesznek egymásnak közbeiktatott állomás és kapcsolóelem nélkül, hogy az ember nem a másik vére, hanem saját maga, ez elől nincs menekvés. (de Recondo: Váltóláz)

A fajunk képes alkalmazkodni, de aljas dolog szenvedést okozni csak azért, mert az áldozat el tudja viselni. (Butler: Hajnal)

• Mindig így alszol? – intett a hely felé, ahol az imént még Hunter állt.

A furcsa első generációs vámpír vállat vont.

• Néha a padlón.
• Az rohadtul kényelmes lehet.
• A kényelem céltalan. A kényelem vágya gyengeséget jelez, és meg is erősíti azt. (Adrian: Az éjfél fogságában)

Utazásaim során találkoztam már emberekkel, akik azt állították, istenek vére folyik az ereikben. De mondani bármit lehet… Én úgy vélem, egy ember igazi értékét a tettei mutatják meg. (Doherty: Odisszea)

Az épületre koncentrálok, de csak a falon leomló vakolatot látom, aztán a magasba tekintek. Tényleg ott vannak. Hófehérek, és visszaverik a lámpa fényét. Talán mindennap elsétálok egy csoda mellett, és észre sem veszem. (Rácz-Stefán: Túl szép)

A kamasz fiú imádta a csapatszellemet, imádott a többiek között lenni, érezni azt, hogy támogatják, hogy többen erősebbek, imádta a meccsek izgalmát, a káromkodást, a legyőzendő ellenfelet, a taktikázást, imádta felülmúlni önmagát – vagy elbukni. A kettő között semmiféle átmenet nem volt lehetséges. (de Recondo: Váltóláz)

Csakhogy az igazán pokoli hely onnan ismerszik meg, hogy börtönné válik, amint az ember szabadságról álmodik benne. (Gaura: A Tubás; In: Embertelen jó)

Kissé olyan érzése volt, mint Dorkának, amikor az Óz birodalmába tett útja után Kansasben ébredt. Csak éppen Óz birodalma jelen esetben valami végtelennek tűnő gyötrelem volt, egy szörnyű út valamiféle véráztatta pokolba. (Adrian: Az éjfél fogságában)

Bátorság kell hozzá, hogy szembenézzünk igazi érzéseinkkel, Nikolaosz. A gyengék a bátorság maszkja mögött bujkálnak. (Doherty: Odisszea)

Úgy vártam a ballagást, mint az iskolában senki. Míg a többiek szenvedtek, és sírtak az elválás gondolatától, addig én számoltam visszafelé a napokat. Ők szomorúak voltak, mert elhagyták a helyet, amit uraltak. Én boldog voltam, mert kiszabadultam a börtönből. (Rácz-Stefán: Túl szép)

Milyen messze van mindentől, amikor a hajnalt üldözi! (de Recondo: Váltóláz)

Nekem a háború a mesterségem, és a csatatér a birtokom. Csak annak élek, hogy ellenségeim fejét vegyem. Ez az én otthonom… és a te sírod. (Doherty: Odisszea)

A könyvek segíteni tudnak nekünk, Apám. A könyvek életet menthetnek, a szó legszorosabb értelmében… (Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz)

• Szóval ez a te védjegyszerű főztöd? Vagy hogy is mondják a főzőműsorokban.
• Az egyik. Még pontosan négy darab van.
• Öt étel akkor is pont néggyel több, mint amennyit a legtöbb férfi meg tud főzni. (Harper: A természet ereje)

Amíg vannak nemes elveink, és képesek vagyunk azok szerint élni, addig távol tartjuk magunktól a pokol tüzét. (Gaura: Mindenki egyetért; In: Embertelen jó)

Barátos, könyvet lopós, vikinges, sárkányos.

Hablaty születésnapja jön, ami különleges nap, több értelemben is. Végre 12 éves lesz, és idén meg is ünnepelheti. Mivel február 29-én született, erre csak 4 évente van lehetősége. A Hibbantra látogató másik törzs és a helyiek vetélkedése miatt kalandosabbra sikerül e napja is, mint tervezte. A két törzsfő fogad, melyikük népe a jobb tolvaj. Pléhpofa a könyvtárból kilopott kötettel akar nyerni, de balszerencsére Fogatlan azt a könyvet nézte ki reggelinek, Pléhpofa kedvenc trónja mellé. Hablaty menteni akarja a menthetőt, és Halvérrel, Kamikazi és Fogatlan társaságában a könyvtárba merészkednek. Ahol a Szőrösszívű Könyvtáros sárkányokkal őrizteti a köteteket, és esze ágában sincs kisegíteni a kis vikingeket.

A sorozat 6. kötete, aminek már a címe is elárulja, hogy ez más lesz, mint a korábbiak. Most nincs így szócska a cím elején, észrevettétek?

A cselekmény felépítésében is megvan ez a másság, ami nagyon kellett már. Nem iskolai órákkal kezdünk, nem a felnőttek helyett kell egy életveszélyes helyzetet megoldani. Ez egy filler, ami a cselekmény egészét nem viszi előbbre, de elmeséli a karakterek egy kedélyes kalandját – ezúttal a könyvtárban.

A tanító-nevelő szándék viszont még soha nem volt olyan erős, mint ebben a részben. Ha a kalandokat és küzdelmeket leszámoljuk, arról szól ez a rész, hogy a könyveket becsülni kell, a tudás pedig olyan valuta, ami mindig piacképes. Ha nem is így, de kellően szájbarágósan és leegyszerűsítve a szereplőkkel is kimondatja ezt a szerző, hogy még a legkisebb olvasóknak is világos legyen az üzenet. A könyvek jók! A könyvtár is jó! Olvass, tanulj! Amivel nincs is semmi baj, csak éppen nagyon direkt. Ennél lehetett volna finomabban is bátorítani ugyanerre.

Plusz, aki már elolvassa ezt a könyvet, nagy valószínűséggel már pár köteten túl van a sorozatból. Nekik azt mondani, hogy a könyvek barátok – ők már tudják! Erről eszembe jutott, mennyire utáltam, amikor a tanár az egyetemen a megjelenteket, a rendeseket szidta azok helyett, akik távol maradtak az óráitól. Azt leckéztetni, aki már ismeri a leckét? Nem éppen praktikus megoldás.

A cselekmény a korábbiakban megszokott minőségben folytatódik. Megint megismerünk új és versenyes sárkányokat. Megint bebizonyosodik, hogy Hablaty esze jobb szolgálatot tesz, mint a nyers erő. Megint van kellő akciómennyiség, harc és lopkodás, hogy a figyelmet fenntartsa a végéig a szerző.

Nem is értem, hogy tudtam elkezdeni unni? Talán, mert már nagyon felismerem a sémákat, ha most kicsit próbálta is variálni őket Cowell. A felnőttek megint buták, Hablaty megint elbeszélget a sárkányokkal – mindig ugyanaz, csak a sorrend más.

A beszélő nevek továbbra is irritálnak. Szőrösszívű Könyvtáros – mondhatom, már a neve kötelezi, milyen ember legyen, és mivel foglalkozzon. A jelleme is kimerül ennyiben, nem is tudunk meg róla semmit.

Gyerekeknek továbbra is kiváló kötet, ha a szájbarágós üzenete miatt most kevésbé tetszett is. Még 5 rész van vissza, tartsak egy kis szünetet?

Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz – Mint gyerekkönyv: 80% jópofa kaland a könyvek szeretetéről, de újat nem nyújt.

Szubjektíven: 75% baj van! Kezdem unni. Ismerős karakterek, kalandok – szünet kellene?

5: Gaál: Második honfoglalás - a diktatúra egy plázában alakul ki. Egy kisváros lakói közül páran beveszik ide maguk, és kikiáltják saját köztársaságuk. Megvédik maguk a külső erőktől, igyekeznek egy ideális társadalmat felépíteni. De megjelenik a korrupció és a hatalomvágyók. Ők szépen saját hasznukra fordítanak mindent. Mindenki nekik szolgál, a nőkből prostituáltakat farag, az összes előjog és hatalom egy kézben.

4: Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - a diktatúra Angliában virágzik. Ahol minden állampolgárt megfigyelnek, kihasználnak, elnyomnak. Nincsenek szabadságjogok, csak elnyomás és félelem, népbutítás. Fej, Kéz, stb. nevű megfigyelőszervek tesznek róla, hogy mindenki a vezetői hatalmat szolgálja. Aki más lenne, likvidálásra kerül. De jön egy férfi, névtelenül és arctalanul, akit személyes bosszú is vezet, de közben porrá tori a diktatúrát.

3: Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - hétköznapok Észak-Koreában. Totális agymosás. Demick olyan emberek történeteit mondja el, akik kijutottak és meséltek. Hogyan nevelték őket arra, hogy a Vezér a nép atya, aki mindenkinek a legjobbat akarja és értük dolgozik. Hogy éheztek, robotoltak szinte semmiért és szenvedtek. Boldogan, mert annyira hatásos volt az agymosás... brutális.

2: Akszjonov: Moszkvai történet - egy család történetén keresztül a sztálini rendszer minden mocska a nyakunkba ömlik. Hogyan hazudnak mindenkinek, hogyan gyilkolnak és ármánykodnak fű alatt. Hogyan végeznek a politikai ellenfelekkel. Hogyan kell munkatáborba mennie az ártatlannak is, hogyan zsarolják az embereket a szeretteikkel. Hogy lökik a tömeget a szegénységbe, hogy a kevés kiválasztott arany életet éljen.

1: Orwell: Állatfarm - egy farm, ahol az állatok átveszik az uralmat, többé nem akarnak az emberért robotolni, magukért akarnak dolgozni. Ahol minden közös, mindenki egyenlő. Aminek egy csodának kellene lennie. De itt vannak a disznók - és bár mindenki egyenlő, ők egyenlőbbek. Ahol megeshet, hogy a munkában megszakadó, hősies lovat temetés helyett eladják az enyvkészítőnek, természetesen mindenki más elől ezt titkolva. Ahol a kevés kiválasztott a többiek vérén és verejtékén dőzsöl. El lehetne adni állatmesének is, de ez a kommunizmus tömör, nyers és megrázó rajza. Szerintem nem a Big Brother, ez Orwell leghatásosabb kisregénye.

Világvégés, alkalmazkodós, űrlényes, újrakezdős.

Lilith átélte a világ végét, elvesztett mindent, amit el lehetett veszteni. Felébred, egy idegen helyen. Érzi, hogy valamit tettek vele. Olyan sebhelye van, ami korábban nem volt. Senki nem szól hozzá, nem mehet sehova. Már a testét sem érezheti a sajátjának. Kinél van, mit akar tőle és mennyi ideje? Hosszú ideje először veszik fel vele a kapcsolatot, és fokozatosan rávezetik a valóságra. Az emberiség végzett magával, de ők megmentették, akit lehetett. Egy űrhajón van, egy másik faj vendégségében. Az oankáli kereskedő nép, akik más létformákkal ismerkednek meg, egyesülnek és hoznak valami újat létre. Lilith tanulhatja a nyelvük, beilleszkedhet, és feladatot is kap. Az ébredésre váró emberekből létrehozhat egy csapatot, akiket hazavisznek a Földre és megkapják a lehetőséget az újjákezdésre.

Nehezen állok neki bármit is írni erről a könyvről. Tetszett is, nem is. Ami biztos, hogy érdekes volt, és más szempontból hozta közel a világunk végét, mint amit megszoktam. Talán, mert a sci-fi zsánerből nem merít, nem a YA-ból, amit hasonló helyzetekről inkább olvastam.

A regény erősségei közé tartozik a világépítése. A szerző kitalált egy teljesen új fajt, nekik kultúrát és szokásokat is. Érdekesnek találtam, hogy az oankáli milyen képzeteket hív elő belőlem. A szerző a kötetben a polipokhoz próbálja őket hasonlítani, nekem meg a Predator jutott eszembe, csak ezek a lények kevésbé emberszabásúak. Különböző kasztjaik vannak, és teljesen más családszerkezeteik. Már eleve az is durva, ahogy folyamatosan más életformák DNS-ével keverik a magukét. (Még valami, ami miatt a Predator ugrott be. A legutóbbi mozi.) Törtem azon is a fejem, ahogy erre Lilith reagál.

Megszűnünk attól embernek lenni, hogy nem csak emberek vagyunk? Ha más DNS darabok is bekerülnek, hibridek születnek. Ez annyira rossz lenne? Lilith és az emberek többsége érzelmi alapon nyúl a kérdéshez, és nagyon taszítja őket még a gondolat is. Fajirtásnak nevezik. Elfogadóbb lennék ezzel a lehetőséggel.

Ami viszont a regényben elfogadottabb lett, de engem kiakasztott, az az űrlényes csoportos szex leírt formája. Szerintem az furcsább, mint a génekhez hozzányúlni. Aberráltnak nevezem azt is, aki állattal akar közösülni. Ez az ufó még rosszabb. Ha már annyira azt emlegetem, miről mi jutott eszembe, a Szolgálólány meséjében éreztem ilyen bizarrnak a szexuális aktusokat és szokásrendszert.

Összetett regény, sok dimenziója van. Mint láthatjátok, én elmélkedtem egy-egy vonalán, de másként is lehet olvasni. A kötet második fele, amikor már több ember ébren van, kiképzéssel és tervekkel, sokkal jobban pörög. Maradnak ott is morális kérdések, de lázadással és harccal fűszerezve.

Butler folyamatosan fejleszti a karaktereit, és igyekszik árnyalni őket. Nagyon jól ábrázolja azt a meghasonlottságot, amit az emberek ebben a helyzetben átélnek. Lilith karakteres, mélyen emberi. Tetszett, ahogy képes új dolgokat tanulni, eszméket befogadni, de nem változik meg teljesen. Van benne egy olyan erkölcsi mag, amit ez a kifordult, más világ sem tud átírni. Ettől érzem őt erősnek.

Intellektuálisan érdekes kötet, az eleje nagyon tetszett. Kirándulás a komfortzónámon kívülre.

Butler: Hajnal - Mint sci-fi: 90% elgondolkoztató, megragadó prózával és egy emlékezetes hősnővel.

Szubjektíven: 50% az eleje, a világépítése nagyon tetszett, de a második felére elvesztettek.

-  A másik nő - a General Press thrillere

- A Kapitány lányai - Gabo történelmi regénye

- Agathe - a Jelenkor regénye, pszichés dráma

- Kétszáz éves szerelem - a Jaffa történelmi, női története

- Hazudós - a Menő könyvek ifjúsági novellagyűjteménye

- A szent sziget - a Gabo krimije

- Fiú a küszöbön - a Gabo krimije

- Fogócska - General Press thrillere

- Testvérlélek - a Noran Libro kortárs, drámai, szerelmes kötete

- A fiú, aki követte apját Auschwitzba - Álomgyár történelmije

- Könyvmolyképző újdonság: A pasim tönkretett hírneve - YA

Április

1. Anonymous: Fedőneve: Jégmadár - kémregény 5/5

2. Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát - gyerekkönyv 5/4

3. de Recondo: Váltóláz - kortárs 5/5

4. Doherty: Odisszea - történelmi kalandregény 5/3,5

5. Rácz-Stefán: Túl szép - YA 5/5

6. Adrian: Az éjfél fogságában - természetfeletti szerelmes: 5/2

    Harper: A természet ereje - krimi 5/4

7. Tóibín: A blackwateri világítóhajó - kortárs 5/3

    Gaura: Embertelen jó - fantasy 5/5

14 pipa, jöhet a 15. hét!

Természetfelettis, kalandos, halálos, szürreális.

A vámpírok lettek a vezető faj a Földön. Ám nem számoltak azzal, mi lesz, ha az emberek a kihalás szélére kerülnek – éhezés. Pár tudós azon dolgozik, hogy megoldást találjon a helyzetre. A gépüket azonban tesztelni kell, és nem minden vámpír lesz boldog attól, ami abban a laborban megszületik. (Az áttörés) Bori egyre jobb abban, hogy vámpírok vérét gyűjtse be, hogy aztán a tudósok tanulmányozhassák őket. A cél egy IQ-vámpír DNS-ének megszerzése lenne. Már felfigyelt a csoport a lányra, és figyelmeztetésképpen meghívják a vámpír színházba. Borit azonban nem kell félteni. (Démoni színjáték) Az árus soha nem azt árulja, amire esetleg lenne kereslet. De állhatatosan kijár, próbálkozik. Nem érzi, hogy az átok, melyet előző munkaadója rámondott, törhetetlen és örök. (Színes tangák)

Gaura Ágnes nevét hallottam már korábban is, a Bori regényekkel szemezek egy ideje. A vámpíros téma azonban lelomboz, a paranormális romantikus történetek lejáratták szegényeket. Így Bori előtt bemelegítés gyanánt egy novellás kötetre esett a választásom.

Nem is bántam meg!

Szeretem a kötet változatosságát. Ahogy mindig van valami természetfeletti elem is, egy kis plusz csavar, de ezt egyszer humorral, máshol szürrealista valósággal vagy éppen drámával keveri a szerző.

Érdemes a kötet felosztását is figyelni, mert a különböző fejezetek jól reprezentálják, mire számítsunk az adott részben. A korábbi Gaura olvasók tippre a Boriverzum darabjaira hegyezik a foguk, és azt a stílust keresik minden darabban. De ki kell élvezni, mennyi minden más is van mellette!

Ok, nekem is Bori és a vámpírok voltak a kedvenceim. Nagyon bejön a humora, a karakterek is, meg az egész felvázolt univerzum is. Nem fogom megúszni, hogy ne kezdjek el Gaura regényekre is vadászgatni. De tudtam értékelni a Moszkva téri történetek fantasy képekkel dúsított világát is. Az jutott róla eszembe, hogy minden nap elmegyünk mellettük, már észre sem vesszük, mi van köröttünk. De van, aki megáll és ihletet merít. Aki tud segíteni abban, hogy majd legközelebb te is feltedd magadnak a kérdést: milyen története lehet annak az embernek? Ezek tragikusabb, példázatosabb szövegek, de pont ettől szépek.

Lépeget zsánerek és formátumok között is. Elbeszélések, hosszabb-rövidebb novellák, de még egypercesek is akadnak a kötetben. Szerettem őket, és eszembe juttatta, mennyire szerettem az Örkény egyperceseket is. Itt meg szórakoztató, természetfeletti egypercesek vannak, melyek között akad olyan is, ami mellett meg kell állni, és megfejteni, mi is a poénja.

Mert az lesz mindenben, egy végső csavar, egy bevitt ütés, amire nem is számítasz.

Különben zsánerek között is lépeget a szerző. Alapvetően fantasy kötetnek mondanám, de akad itt azért horror beütés is bőven. Plusz, ott az egyedi humora, amit néha olyan mesterien olt tragédiába, hogy azt oktatni lehetne. A zombi angyalok… sok elmebeteg dolgot olvastam már életemben, de erre felszaladt a szemöldököm. Még most is kísért a kép az agyamban, ahogy egy angyal zombiként hörög és oszlik…

Bori meglevő rajongóinak, de mindenki másnak is érdemes kipróbálnia. Ötletes, stílusos, jó.

Gaura: Embertelen jó – Mint fantasy: 85% sokféle történet kapott helyett a kötetben. Van humora, ötlete, stílusa.

Szubjektíven: 90% Bori fan leszek? A világa, a karakterei bejönnek. De más jó sztori is akad.

Családos, elköszönős, sérelmes, érzelmes.

Helen el kellett, hogy szakadjon az anyjától és a nagyanyjától. Érezte, ha nem teszi meg, kénytelen lett volna annak a feleségnek és anyának lenni, aki lenni akart. Még így is érzi, hogy a tanult magatartás miatt néha ellökné a férjét, de küzd ellene. Megvan a maguk élete, a szeretett férfival és két kisfiukkal. Most mégis haza kell mennie, és szembenézni a múlttal, a felmenőivel. Öccse, Declan haldoklik, és a betegágyánál összegyűlik a család. A nőnek eszébe jut, amikor apja betegsége idején a nagyanyjánál laktak a testvérével, hogyan viselte már akkor az anyja viselkedését. Régi sérelmek, sebek fakadnak fel, hogy esélyt adjanak a gyógyulásra, új kapcsolatok kiépítésére.

Az ilyen regényekből lehetne kortárs drámát faragni, ami mehetne a színpadra, majd akár filmesíteni is lehetne. Színészileg nagy kihívás lenne, a drámára érzékenyek szeretnék, mindenki más meg végignézni sem bírná. Augusztus Oklahomában, eszembe jutott erről a történetről. Mindkettőben egy család belső dinamikája, régi sérelmek feldolgozása a téma, amikor összegyűlnek egy halálos betegség miatt. A történet, a konfliktusaik teljesen mások, de a típus egyezik.

Ez egy lélektani dráma, amiben nagyon mélyre megyünk Helen lelkében. Aki bizony sérelmeket, régi érzéseket őrizget, és most kénytelen mindezzel szembenézni. Ennyi évvel később még neki is nehéz átlátni az érzéseit, a logikáját. Bár, a logika rossz szó jelen esetben. Attól jó lélektanilag, és nehezen olvasható nekem, hogy nem az észre kell hagyatkozni. Itt vegytisztán érzelmekről van szó, amelyekben nem lehet logikát találni. Néha éppen ellentétesek azzal.

Az alapkonfliktus, hogy Helen elvágta magát az anyjától és nagyanyjától. Miért tette ezt? Homályos emlékek, régi érzelmek a magyarázat. Amelyek torzulnak, változnak az évek alatt, így még nehezebb tisztán látni.

Cselekménye nem is nagyon van a történetnek, Helen érzelmi útja van a középpontban. Amikor kicsit belelátunk Lily lelkivilágába, érdekes, hogy ugyanezeket a dolgokat egy másik személy hogyan élte meg. Amit az egyik hatalmas sérelemként egy évtizede őriz magában, a másik félnek, lehet, hogy fel sem tűnt.

A maga zsánerében erős ez a kötet, és nekem mégsem tetszett. Konkrétan, untam. Mivel eseménysor nincs, Helen sérelmeit, fájdalmait kellett olvasnom. Nem nyavalyog, de közel áll hozzá, ami eleve húzta az idegeim.

Tóibín jó a karakterábrázolásban, intellektuálisan itt is tudtam értékelni az általa megrajzolt jellemeket. Helen elmenne Ferrante egyik hősnőjének is. De, röviden, nekem nem voltak szimpatikusak ezek az emberek. Még Hugh és Helen fiai voltak a legszerethetőbbek, a felnőttek mintha életeket meghatározó drámákat faragnának semmiségekből. Ez irritált.

Az is furcsa volt, hogy van olyan név, hogy Manus. Tudom, ennek semmi köze a regény minőségéhez, de engem mindig megakasztott, amikor azt olvastam, hogy Manus éppen mit csinál. Vagy, ha csak megszólították a gyereket.

Tóibín stílusa: pipa. Mély karakterábrázolás: pipa. Dráma: pipa. Mégsem tetszett.

Tóibín: A blackwateri világítóhajó - Mint kortárs: 70% érzelmileg szép, líraiak a képei és a szövege, lélektanilag erős.

Szubjektíven: 20% cselekménye alig van, untam. Nem volt szimpatikus a hősnő sem.