Kisvárosi, bosszút állós, rablós, összefogós.

Van egy kisváros, ahol a legtöbb ember a megélhetésért küzd. Most támad egy ötletük, és közösen a tőkét is összeszedik, hogy megvegyenek egy telepet, és átalakítsák a saját elképzeléseik szerint. De a helyi bankár egy üzletemberrel összeállva átveri őket, amit képtelenek kiheverni az emberek, ha látszólag bele is törődtek a helyzetbe. Valójában azonban terveznek – amikor Manzi titkos rejtekhelyének a nyomára akadnak, kezdetét veszi a nagy rablás terve. Szereznek robbantási szakértőt, tesztelik a rejtekhely áramellátás, és még egyikük fiát is beszervezik, hogy kertésznek álcázva kémkedjen Manzi irodájában. Rodrigo könnyen rá is áll: Manzi titkárnője felettébb csinos lány, akin megakad a fiú szeme. De vajon összejön az öregeknek a nagy balhé?

Eduardo Sacheri egy korábbi kötetének köszönheti a világsikerét. A Szemekbe zárt titkok nálunk is megélt több kiadást, hiszen filmes borítóval is megjelent, amikor az amerikai változat a mozikban ment. Ez volt az első fecske, a harmadik a Lúzerek éjszakája.

Ami megint krimis elemeket kever egy korrajzzal. De nincs olyan csavar benne, nincs olyan lélektani háttere, mint a fentebb említett regénynek. Így kevésbé is tetszett, ha azért pár szerethető dolgot is találtam benne.

Leginkább a stílusa, az egész történetnek a hangulata, ami megfogott és a történetben tartott. Kicsit melankolikus, de van benne valami élettel teli is. A sors ezeknek az embereknek tényleg elég rossz lapokat oszt, de ők akkor is folytatják tovább, és még a kedélyüket is meg tudják őrizni.

A cselekmény már kevésbé tetszett. Nagyon hosszú a felvezetés, és a nagy rablás sem egy Danny Ocean akció. Végtelenül egyszerű, és nagyon sokáig tart, amíg a részleteket kikísérletezik, majd végrehajtják. Ugyan ilyen-olyan mellékszálakkal a szerző igyekszik feldobni az eseményeket, de ezek is lassan alakulnak.

Rodrigo és Florencia szála különben kifejezetten aranyos. Ugyan itt is felmerült bennem, hogy mennyire igazi ez a szerelem. Mert Rodrigo azért figyel fel a lányra, mert Florencia szép. Elég sokáig az a legfőbb mozgatója, hogy nála szebbet még nem látott. Ez szerintem inkább vágy, mint szerelem. De sokat jár az irodába, megismeri. A lány érzelmei igazabbnak tűnnek, de nem is ez a lényeg. Mert ez nem szerelmes regény, csak a két fiatallal került bele egy szerelmi szál is, ami aranyos. Ez a lényege.

Pozitív a regény világképe is, pedig nem a happy endek világa ez. A jó emberekkel is történnek benne rossz dolgok, és vannak olyan jónak tűnő szereplők, akik aztán árulóvá lesznek. De ahogy az élethez hozzáállna, ahogy összetartanak a szereplők, abban benne van az a plusz, amitől jó olvasni a kötetet és hinni lehet a világban. Még akkor is, ha éppen valami baj ér.

Bár nem a regény témájához tartozik, de érdemes kiemelni a borítót is. Van benne valami olyan művészeti elem, ami különben nem tetszene. Túl… modern? De a témához megy, és érzem benne a könyv szellemiségét. Az Agave jó a borítókban.

A Szemekbe zárt titkok jobban tetszik, de egyszer el lehetett olvasni ezt is.

Sacheri: Lúzerek éjszakája - Mint heist: 50% nem a lopáson van a hangsúly, egy kisvárosi komédia, életképekkel.

Szubjektíven: 55% egy-egy szál tetszett, de összességében kevesellettem az elemeit.

A feladat egyszerű. 5 hős, melyik Baldacci írta regényből ismerhetitek?

1: Sean King

2: Web London

3: Oliver Stone

4: Amos Decker

5: Shaw

Megoldás: Tovább!

Vadnyugatos, utazós, összebarátkozós.

Kidd kapitány több háborút is végigharcolt, felnevelte a két lányát, és öregkorára hírolvasó lett belőle. Járja a vidéket, és újságjaiból a világ híreit viszi szerteszét a vadnyugaton. Most egy különleges feladatot is kap: a kis Johanna 6 éves volt, amikor a családját lemészárolták az indiánok, de őt megkímélték és sajátjukként nevelték. Most 10 éves, az indiánok visszaadták, és Kidd kapja a feladatot, hogy vigye el a nagynénje házába. A lány elfeledte a régi életét, igazi kis vadóc. A két nagyon más ember az úton elkezdi megismerni egymást, és mély kötelék alakul ki közöttük, miközben túlélik az út minden nehézségét. Találkoznak hírhedt banditákkal, felveszik a harcot a lány elrablását tervező bűnözőkkel, és szereznek pár barátot is. Nem sejtik, a legnehezebb mégis az út vége lesz, a búcsú ideje.

A western nem napjaink divatos műfaja, nem is nagyon találkozni vele már. Legfeljebb, ha keverik valami más zsánerrel, legutóbb éppen olyat olvastam, amiben fantasy elemekkel mixelték. Paulette Jiles kötete azonban tisztán vadnyugati történet, minden más cicoma nélkül.

Ami elsőre feltűnt, és kicsit el is tántorított az olvasástól, a nyelvezete és a formátuma. Egy regényben nekem szükségem van a központozásra, a bekezdésekre és jól elkülönülő fejezetekre, a párbeszédek jelölésére. Ok, van egy-egy kötet, ami formabontóan más, és mégis nagyon meg tudott ragadni, Az út ilyen volt. Jiles ennyire nem radikális, de párbeszédeket egyáltalán nem a szokott formában ír. Beleilleszti a prózába, semmiben sem különbözteti meg a szöveg más részeitől. Ez nagyon nem tetszett.

A stílusában is van valami régies, ha angol anyanyelvű amerikai lennék, talán azt mondanám, délies báj. Mintha tényleg egy letűnt korszak prózája lenne, amikor az emberek körülményesebben fogalmaztak. De ez jól ment a korszakról, építette a regény hangulatát, így ezt eszemben sincs sérelmezni.

Tetszett a történetben, hogy egyszerre mond el egy érdekes western történetet és egy örök emberi drámát. A western rész a cselekmény mozgatója: az idős férfi és a lány útja, meg a mindenféle kaland, amit túl kell élniük. Jiles egyszerre tud kényelmes tempót is tartani, amiben mindent kellemesen elbeszél, és haladni is az eseményekkel. Ha sorra veszem, mi minden történt a kötetben, el sem hiszem, hogy csak 200 oldalas. Külön bravúr, hogy egyszer sem éreztem, hogy rohanna, vagy elsietne valamit. Western kötelezők jönnek sorra: a banditák, a seriffek és katonák, a telepesek, az indiánok, marhahajcsárok, mind egyszerre ismerős, és mind kicsit más szemmel van megmutatva.

Mindez annak a meséjében, hogy a szeretet hogyan képes jobbá tenni a világot. Felépíti, hogy a kislány és az öreg, akiket vérségi kapocs nem köt össze, hogyan lesznek mégis családdá. Hogy veszi rá a szeretet a lányt, hogy egy olyan kultúrába illeszkedjen be, amit nagyon nem érez a magáénak. Főleg az út végéért, nekem eszembe jutott Valjean és a kis Cosette kapcsolata, Kidd és Johanna is kapnak egy nagyon Hugót idéző jelenetet.

Kidd és Johanna belsőségesen van ábrázolva, emberiek és nagyon szerethetőek.

Nem szórakoztató könyv a hagyományos értelemben, de tartalmas és van mondandója.

Jiles: A kapitány küldetése - Mint western: 85% emberséggel teli, mély lélekábrázolásokkal, közben western kalandos is.

Szubjektíven: 70% a formátuma sokáig zavart, de a tartalmassága ellensúlyozta.

Cím: Megtalálni Edent

Szerző: Mia Sheridan - az írónő romantikus, new adult történeteket ír, nálunk is elég sikeres. Könnyed, gyakran nyálas, és inkább az érzelmekre koncentrál, nem a cselekményre.

Műfaj: New Adult

Cselekmény: Eden és Calder mindketten szabadultak, de egymástól elszakadtak. Csak sejthetik mi történt a szerelmükkel, de inkább rosszabbra gondolnak, mint ami tényleg történt. Eden most egyedül kénytelen boldogulnia  világban, és felépíteni magát. Vajon Calder rátalál, és visszatérhetnek a kettejük idilljébe? Túl tudnak lépni mindazon, amit elvettek tőlük?

Várható megjelenés: elvileg még az idén lesz magyarul is

Miért várós?

- Az előző kötet tetszett - a szerelmi rész is, a szekta is.

- Érdekel, milyen konfliktust kell még a párnak megoldania.

- A szekta ábrázolása is lekötött, érdekes lesz az is, milyen lesz szabadulni belőle.

- Kellően fajsúlyos drámákat talált Sheridan a szereplőknek, amiket szerelemmel ellensúlyoz. Vajon most így lesz, vagy elmegy nyálas irányba?

Eltűnt személyes, nyomozós, régi sötét ügyes.

Mariah élete egy éve omlott össze: az édesanyja, Beth, akit mindenki szeretett a környezetében, nyom nélkül eltűnt. A lány nem bír beletörődni, tudni akarja, mi történt. Amikor egy családi ebéden az anyját véli látni, senki nem bírja megállítani, hogy nyomozni kezdjen. Egy bűnügyekkel foglalkozó barátja hívja fel a figyelmét arra, hogy nem az ő anyja volt az egyetlen Beth, aki abban az időszakban eltűnt. Mariah beleveti magát a másik Beth életének kutatásába, hogy rátaláljon a közös pontra. Az elkeseredett anya a vejét, Jake-et vádolja, aki szimpatikus a lánynak, és talán segítség is lehet. Majd rájön arra, hogy a történetben van egy harmadik Beth is, akinek szintén nyoma veszett. Sikkasztás, viszonyok, gyilkosság – minél több titokra derül fény, annál nagyobb veszélyben van Mariah is.

Jeff Abbott sikeres thrillerszerző, akinek a regényeiben keverednek a kalandos, akciódús események és a csavarok. A végére mindig tartogat egy nagy meglepetést, és szépen növeli az adrenalin szintet az oda vezető úton is.

A legújabb magyarul megjelent kötete a Rögeszme, ami különben nemzetközi szinten is az új Jeff Abbott történetek között van, tavaly jelent meg angolul.

Erre is igaz, hogy akció és thriller keveréke. Talán a thriller elemet többnek érzem benne, de ez nekem tetszett is. Most nem mindenféle kalandos múltú férfi a hőse, hanem egy értelmiségi munkát végző fiatal nő. Így a szokottnál nagyobb teret kapnak az érzelmek is, és az akciók helyett a csendesebb nyomozások, elméletgyártások.

De még így is messze van a femi-thriller érzelmi világtól. Itt nem azzal telnek meg a fejezetek, hogy a hősnő mennyire fél, retteg valamitől, vagy éppen elszánja magát a cselekvésre. Mariah tevékeny hősnő, aki akkor sem áll meg, amikor éppen valami lelki kínja van. Ő cselekszik, miközben esetleg meginog, vagy fél, vagy éppen gyanakszik. De ezeket az érzelmeket sem átérezteti a szerző, hanem már szinte tárgyilagosan a tudomásunkra hozza, hogy mit érez Mariah. Ezért fordulhat az elő, hogy a történet szerelmi szála is érzéketlennek hat. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy ezt joggal lehet szerelmi szálnak hívni. Minden esetre van két ember, akik a cselekmény közben ismerkednek meg, és a végére már kikötöttek egy ágyban és randizgatnak.

A csavarok folyamatosan érkeznek, és Abbott jó abban, hogy terelgesse az olvasó figyelmét és elméleteit. Menet közben újabb és újabb elméletek születnek, míg a végére elérkezünk a megoldáshoz. Logikus, minimális a végére behozott új elem, így ezzel is ki voltam békülve.

Abbott alapvetően cselekményközpontú regényeket ír, ennek megfelelően a stílusa is pörgős és tárgyilagos. Kevés, és rövid leírást alkalmaznak. A párbeszédei is pörögnek, viszik előre a cselekményt. Az ilyen regények nekem bejönnek, Abbott regényeit is szeretni szoktam, most is megkaptam a szokott minőséget.

Ezért nem is értem, mi volt ellenszenves a történetben. Mert valami végig zavart. A felvezetés alapján lehetett volna nagyobb a végső csavar. De az is lehet, hogy Mariah nem volt nekem elég szimpatikus. De azt hiszem, ezt nem most fogom megfejteni.

Thrillerszerető, a pörgős cselekményű regényeket kedvelők bátran kézbe vehetik!

Abbott: Rögeszme - Mint thriller: 85% fordulatos, sok a krimis eleme, miközben a szereplőket érzelmileg közelíti.

Szubjektíven: 75% nagyobb meglepetést vártam? Mariah nem tetszett? De valami ellökött.

Alternatív világos, női helyzetes, illegális paprika termesztős.

A finnek egy tanulmány alapján építették fel a társadalmuk. Minden, ami élvezetet okoz, pl. kávé, számítógép, tilos. A nőket ugyanígy idomították és tenyésztették, mint korábban az állatokat. Így létrejöttek az eloi nők, akik szépek, engedékenyek és nagyon buták. Ő a férfiak társai, szolgálói, az anyák. A morlock kategóriába sorolt nők okosak, akiket meg kell törni. Sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük. Vanna és Manna kisgyermekként árvultak meg, és kerültek nagyanyjuk gondnoksága alá. Mindkét kislány helyes, szőke, mint az eloi lányok. Ám a nagyi felismeri, hogy Vanna morlock. Úgy neveli, hogy erre más ne jöhessen rá, megvédi. Felnőnek, Manna eloi életet él. Mikor eltűnik, a nővérének az önvád marad, és míg meg akarja fejteni a húga történetét, egyre jobban alámerül az illegális paprika üzletben, ami nem csak a szerelmet, függőséget, de a válaszokat is megadhatja neki.

Mit jelent a modern világban nőnek lenni? Hogyan csinál a társadalom másodrendű állampolgárokat a gyengébb nemből? Hogyan használják ki őket? A #metoo mozgalom előtt, de utána is születnek ilyen regények. Már klasszikus a Szolgálólány meséje, és az újak között biztos említeném a Hatalmat.

A legújabb e témát boncolgató regény A nap magja. Amiben ötvöződik a disztópia a sci-fivel. A fentebb említett két regény, de Philip K. Dick munkássága is beugrott róla. Ahogy az emberek rá voltak kattanva a drogra a Kamera által homályosabb című regényben, itt valami hasonlót vált ki a chili. Bár nem értem, miért pont e paprika és hogyan lesz a legkelendőbb drog e képzelt világban, nem is ez a lényeg.

Egyszerre képes bemutatni egy kitalált világot, rengeteg utalással a mi mindennapjainkra, és egy krimiszerű történetet is elmesélni. A krimit az szolgáltatja, hogy a testvérpár egy tagja, Manna rejtélyesen eltűnik. Vanna gyanítja, hogy a húga férje végzett a meddőnek bizonyuló lánnyal, de bizonyítani még nem tudja. Bűntudata van, gyötrődik, és nagyon rá akar jönni, mi történt. Természetesen, a végére meglesznek a válaszok. Még kis csavar is jut, mert nem pont az történt, amit menet közben gondolhattunk. Ez a rész tetszett.

A világa kifejezetten ötletes. Nagyon eltalálta a szerző, honnan kell ihletet meríteni. Miközben megrajzol egy világot, ahol a nőket a férfiak babáivá degradálták, használ HG Wells utalásokat, amiket egy-egy bevezetőben meg is magyaráz. A fülszövegben már használt kifejezések (morlock, eloi) Wells találmányai. Itt új jelentést kapnak. A meseátiratok is jók.

A világa egyszerre jól felépített, összetett és mégis egyszerű, könnyen megérthető. A hasznosnak tartott nők butítása, a külsejük tökéletesre csiszolása (ma: szépség ideálok, a reklámokból ránk ömlő elvárások) és az okosak teljes ellehetetlenítése (ma: aránytalan bérek, a férfiak többet keresnek ugyanazért; szexuális visszaélések) is megtalálható a mi világunkban, csak ki kell olvasni a sorok közül. De ha nem akarjuk ezt, akkor simán szórakoztató regénynek is megfelel a kötet, szerelmi szállal, testvérek közti viszonyokkal és a fentebb már említett krimivel. Peregnek az események, szórakoztat és gondolkoztat egyszerre.

A karakterek kellően mélyítettek, elsősorban a női szereplők.

Egyedül a chili – drog szál nem tetszett, különben egy meglepően intelligens regény.

Sinisalo: A nap magja - Mint disztópia: 85% átgondolt, jól szerkesztett, már szinte példázat a nők megítéléséről.

Szubjektíven: 75% a chilit leszámítva lekötött, a Wells utalások kifejezetten tetszettek.

Torzonborz töpörcsegek vótak az istenadták, rosszabb sorsuk vót, mint a baróti bányászoknak, mint a gölöncséri szénégetőknek, mocsok, ganyé kénlódással keresték a kenyerüket: írók, költők, szerkesztők vótak, szövegeket lapátoltak Székelyföldön, kivéve a hetediket, a titokzatos jövevényt. Fekete Vince, György Úr, Lázár Lacika, Molnár Vilike, Muszkasanyi, Sántha Attila és Tyrion Lannister – így hívták a likfótiakat. (Orbán: Hófehérnépecske; In: Az év novellái 2019)

• Még itt vagyok, és amíg nem csináltunk meg mindent, addig nem is megyek sehová.
• Honnan tudod? – pillantott rá kétségbeesetten.
• Mert úgysem találom meg az alagút végén levő fényt ilyen napsütésben – nevette el magát az égre nézve. (Nielk: Kísérő árny)

Nem tudhatjuk, miért büntet bennünket Allah, hiszen az ember mindig ugyanolyan, ahogy én látom, rossz is meg jó is. Egyszer kegyesek, máskor kegyetlenek, egyik nap könyörületesek, aztán könyörtelenek vagyunk. (Cselenyák: A sivatag hercegnője)

Ünnepeljük a tavasz közeledtét! Freja-napi ünnepség program

10 óra Fiatal Hősök Botos Jégbunyó Tornája a befagyott öbölben. Nincs szabály. Nincs kegyelem. Nincs túlélő. Nincs határ. (Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát)

Az igazság nem mindig derül ki, és ezért mindannyian hálásak lehetünk. (Dawson: Kegyes hazugságok)

A szépség volt az ár, amellyel fizettünk; elveszítettük a mindennapi csodákat. (Tremayne: Mielőtt meghaltam)

Nem vonhatod vissza a hibáidat. Soha. Hanem felégetnek belülről, a részeddé válnak, egy rossz, rohadt, fojtogató részeddé. (Hamilton: A tökéletes barátnő)

Olyan kirobbanó életszeretet áradt belőle, hogy egy holtat is feltámasztott volna. Oké, talán nem bármilyen állapotú holtat (…) (Berta: Tetkó; In: Az év novellái 2019)

Tudom, hogy Layla nem gonosz. Elvégre hosszú évek óta ismerem. Kábé annyira lehetne gonosz, mint egy komisz pandabébi, vagy ilyesmi. (Armentrout: Dermesztő érintés)

Barátos, ellenszer ellopós, tavaszi versenyes, sárkányos.

Hablaty és társai a téli viking életmódot tanulják, az iskola folytatódik. Nem lehet hajózni? Sebaj! A talpraesett viking ilyenkor sílécet köt, és úgy szeli a habok helyett a jeget! Íjazni így is lehet, Bélhangos ki is adja a feladatot: minél több madarat lőjenek! Halvér és Hablaty más-más okból, de nem jeleskedik a feladat végrehajtásában. Az sem segít, hogy belebotlanak egy csapat ellenséges vikingbe, a Hisztérikus törzs tagjai közül. Sikerül ugyan megmenekülniük, de Halvér egyre különösebben viselkedik. Hablaty aggódik miatta, de a közeledő Freya-nap és az ünnepségek miatt senki nem figyel rá, szokás szerint. Így maga kénytelen ellenszerért menni, a Zöldségért, Melyet Senki Nem Mer Megnevezni. Kivéve Hablaty, aki nem is érti, miért olyan ijesztő a krumpli. Az ijesztőbb, hogy ez a Hisztérikus törzs féltett ereklyéje, tőlük kell ellopni. Szerencsére a játékokra érkezett Kamikazi is beveti magát, irány a krumpliért!

Már kíváncsi vagyok, Cressida Cowell meddig bírja ezt ötlettel. A negyedik része ez már a sorozatnak, és megint hozott valami nagyon újat, miközben a kötet jól illeszkedik a sorozatba is. Cselekmény, humor, tanulság – van benne mind.

Az események gyorsan, de érthetően követik egymást. Minden fejezetre adagol egy kis feszültséget és kalandot az írónő, így lehet részünk viking összecsapásban, ész nélküli menekülésben sárkánnyal, sílécen, de hajón is. Éles szópárbajok, egy rablási kísérlet, újabb elképesztően veszélyesek sárkányok. Kielégíti az ember akcióigényét is, miközben logikus és szépen felépített is.

A szerkezete a gyerekkötetek sajátja. Lineárisan követik egymást az események, minden teljesen érthető. Egyetlen flashback elem van benne, de az is mesébe ágyazva, így mindenkinek követhető lesz. Kifejezetten gyerekbarát, most is.

Találó a humora is, és most végre vannak olyan nyelvi poénok, amelyeket én is értékeltem. Mert a nevek még mindig fájnak – jaj, Kamikazi, egyre jobban félek, hogy a regények világában te vagy, aki a mesében Astrid. Most megismerhetünk Buggyant Agyalággyal – szerintem a nevéből kiindulva mindenki el is tudja őt képzelni. De jön az Amerikai álom, ami különben egy hajó neve. Ráépülve pedig egy ötletes vikingek – Amerika – világkép modell.

Tartalmilag képviseli, hogy az ész használata fontosabb, mint az izmoké. Kiáll az igaz barátság mellett, és Hablaty továbbra is remek példakép minden kis olvasónak.

Azt hiszem, a bennem lakó önző és gonosz én az, aki pár dologgal nem bír kiegyezni ebben a történetben. Az ok, hogy Hablaty a hős, aki megmenti a bajba jutott barátait. Eddig is ilyen volt. De Halvér… ilyen szerencsétlen lény egyszerűen nem létezhet! Most komolyan, Hablaty kétszer olyan bénának tűnik, mert mindig neki kell segíteni. Annyira életképtelen, hogy az már fáj. A mesében se volt sokkal karakánabb, de legalább buta nem volt. Halvér itt nekem már elviselhetetlenül fáj. De ok, gyerekkönyv, a kicsik e példán keresztül megtanulják, hogy a bénábbaknak segíteni kellene. Mi nagyok meg elgondolkodhatunk, mennyire tudnánk hasonló helyzetben Hablaty példáját követve segíteni. (Attól tartok, hamar elbuknék. Hablaty helyében már túl lennék pár nagy üvöltözésen, hogy Halvér kapja össze magát.)

De igazából csak ennyi bajom van, nagyon bírom ezt a sorozatot, úgyhogy folyt.köv!

Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát – Mint gyerekkönyv: 95% új a cselekmény, van humora és tanulsága, a rajzok nem javulnak.

Szubjektíven: 90% bejön a humora, bírom a főszereplőt, de már van, aki az agyamra megy.