Egyes képregény-figurákat nehezen képzelünk el jellegzetes tárgyai nélkül. Az alábbi 5 kihez tartozik, emlékeztek? (Mind az 5-ről meséltem is már nektek a blogon.)

Megoldás: Tovább!

Harcos, politikai viszonyos, barátságos.

Korra és Asami együtt mennek át a szellemvilágba, ahol közösen kalandoznak. Közben az érzéseiket is meg merik vallani egymásnak: egy ideje már többet jelentenek egymásnak, mint jó barátot. Itt kezdenek el járni. De az idillt a kívülről jött baljós jelek zavarják meg, az avatárnak ideje visszatérnie az emberek közé. A szülei figyelmeztetik, avatárként mindenki figyel rá, kezelje óvatosan a szerelmi életét. Korra meg is sértődik ezen, de a Köztársaság Városban történt zavargások miatt nincs ideje ezen töprengeni. Az új kapu miatt a bandák területei változnak, háborúznak, és egyes üzletemberek máris nyerészkednének a kapu körül, ami a szellemeknek nagyon nem tetszik. Miközben Balin és Mako egy új, erőteljes bandavezér, Tokuga nyomába ered, Korra igyekszik minden fronton segíteni, egységet hozni.

Nem kérdés, ki a célcsoport. Azok, akik az animációs sorozatot is nézték végig, és továbbra is szívesen időznének az avatár világában. Nem lehetetlen másoknak is bekapcsolódni, de nem is egyszerű. Hiszen a történet ott folytatódik, ahol a mesesorozat abbamaradt, és erősen épít is azokra az ismeretekre, karakterekre, akiket a meséből ismerünk.

Az avatárnak nagyon széles az univerzuma: a világának történelme van, aminek sok részlete feltárult már korábban, és amiből elemeket használnak most is. Több erő van, több idomítás, amit most minimálisan sem magyaráznak újra, hanem elvárás, hogy pl. Bolin új fegyverében felismerd, hogy használja már ügyesebben a földhajlító a láva felett felfedezett erejét.

Mindezen felül a karaktereknek is múltja, és kapcsolatrendszere van. Az pl. nem fogja érteni, miért kukul meg annyira Mako, amikor Korra és Asami bevallják a testvérének és neki, hogy párt alkotnak. (Korábban Mako járt mindkét lánnyal: miután Asami és ő szétmentek, Korra volt kb. 2 évadon át a barátnője.) Az ilyen részek miatt kell az előismeret.

De maga a cselekmény új. Ugyan a kapu megnyitására épül, hiszen az hoz új konfliktusokat magával, de ezek a konfliktusok valóban újak, és érthetőek lesznek az új olvasóknak is. Ahogy a politikai hatalomért harcolnak, ahogy a bandák viszálykodnak, ahogy a nyerészkedők a szellemvilágban is a pénzt hajtják, ami ellentétes a szellemek egész létével. Mindennek a középpontjában pedig Korra, aki az avatári hatalmának hála különleges helyzetben van.

Az viszont sajnálatos, mennyire vékony a kötet. Alig pár eseményszál indul be, és a végére is értünk a könyvnek. Pörögnek az események, mindenki indul a maga útján, közben összetalálkoznak és az összefüggések is kezdenek felsejleni. Egyáltalán nem rossz, a mese szellemisége és cselekményvezetése is abszolút megmaradt, csak éppen rövid. Főleg, ha azt is melléteszem, milyen áron szerezhető be a képregény.

Ha pedig már képek: látványban is pontosan hozza azt, amit a sorozatban megszokhattunk. Ugyan az akciók rajzolva nem érhetnek az animáció nyomába, de így is élvezhető és szórakoztató a végeredmény.

Azt még várom, mi lesz a mélyebb üzenet. Korra és Asami kapcsolatával a másság elfogadása már témában van, de valami többet is várok még. Pl. a hatalom természetéről.

Biztató kezdet, tényleg azt sajnálom legjobban, hogy 3 rövid részre vágják a sztorit.

DiMartino: Korra legendája – Mint képregény: 75% a történetet könnyen folytatja, érdekes is, szépek a képek is. De rövid.

Szubjektíven: 75% a történet, a képek tetszettek, de nagyon rövidnek találtam árához képest.

Cím: Victoria & Albert: A royal love affair

Szerző: Daisy Goodwin & Sara Sheridan – Goodwin a Victoria sorozat mindenese, és a sorozat alapján már jelent is meg regénye Viktória királynőről. Szeretem azt a könyvet, ajánlottam is már nektek. De írt más kosztümös love story-t is, verseskötetei is vannak. A második Victoria kötethez pedig egy társszerzőt is kapott maga mellé.

Műfaj: történelmi, romantikus

Cselekmény: Victoria és jóképű hercege, Albert már házaspár. De vajon a szerelem kibírja a királyi felelősséggel járó terheket? Albert-et nehezen fogadják el az angolok, pedig a fiatalember tele van ötlettel, hogy tegye jobbá az országot. Szívesen segítene a feleségének az uralkodásban is, aki eleinte nem sok lehetőséget hagy a férjének erre, majd egyre több mindenben hallgat rá. Albert gyerekeket szeretne, Victoria még várna. Miközben a pár házaspárrá csiszolódik, a történelem sem áll meg.

Várható megjelenés: angolul 2017 novemberében kijött, nálunk? Az első rész megjelent, talán egyszer ezt is a polcra tehetjük.

Miért várós?

• Nagyon, de nagyon szeretem a sorozatot.
• Eddig bejött Goodwin stílusa, szerintem itt se lenne gond vele.
• A mesék addig szoktak tartani, hogy a pár egybekel. Izgalmas, mi lett utána.
• Történelmi, de szórakoztató sztori is.

Nyomozós, kosztümös, titkos társaságos.

Sherlock Holmes visszavonult, vidéken él és méhekkel foglalkozik. De néha elunja magát, ilyenkor egy-egy nyomozást még elvállal, és a hű Watson is társul hozzá. Most éppen egy ékszerrablás miatt utazik vissza a városba, amit nagyon hamar meg is old. Hazafelé azonban, a tengerparton sokkal rejtélyesebb ügybe botlik. Az ifjú Patrick Mallinson holtteste került elő – még az is kérdéses, öngyilkos lett vagy valaki meggyilkolta. A gyászoló apa kéri fel a nyomozót, hogy tisztázza az esetet, mondja ki, szerencsétlen baleset történt, nem gyilkosság. Szerelmi bánata volt, nem volt jövőképe, nincs itt rejtély. De ahogy Sherlock dolgozni kezd az ügyön, észrevesz olyan rejtett szálakat, melyek egész más irányba viszik a nyomozást. Hieroglifák Patrick testén, a megváltozott viselkedése – egy titkos társaság nyomai, melyek az európai feszült helyzetet igyekeznek kihasználni 1913-ban.

Ha élne még Doyle, csak a Sherlock Holmes jogdíjaiból szépen megélne. A saját történetei is élnek, de a karakter még annál is jobban. Ezt bizonyítja ez a Sherlock Holmes sorozat is, mely a nyomozó olyan kalandjait tartalmazza, melyek már korunk termékei.

Lovegrove a világháború előtti évbe helyezi hősét, és ír neki egy olyan kalandot, ami fülszöveg szinten nagyon izgalmasnak hat. Misztikus jelek, rejtélyes halálesetek, egy kisváros feszült légköre. Pluszt ad neki, hogy mindenki érzi, hogy valami történni fog. Holmes nagyon realisztikusan látja, hogy a nagyhatalmak között olyan feszültségek vannak, melyeket nem lesznek képesek békésen elrendezni. Ahogy egyszer elmondja, ő hogy látja az eseményeket, megidézte bennem a történelem tankönyvem középiskolából.

Így maguk a történelmi események nem lesznek részei a cselekménynek, nem lehet ezt történelmi regénynek sem nevezni, de a korhangulat megvan. Erős atmoszférát is teremt.

Amit tovább erősít maga a szöveg. A mondatok szerkezete, a szokásos szórend kissé felbolygatása, a nyelvhasználat körülményesebb módja egy már letűnt kort idéznek fel. Ez hathat kissé elidegenítően, eleinte nekem is nagyon furcsa volt, de aztán meg lehet szokni és már nem bántja annyira az ember szemét.

Figyelmes olvasással olyan utalásrendszere is felfedezhető, ami a Holmes kánonba, de a korszak krimi irodalmába is belehelyezi a karaktereket. Jót mosolyogtam pl. azon, ahogy Edgar Allen Poe világa egy résznél megelevenedik egy Poe által megírt krimi sztori kapcsán, amit itt valós esetként beszélnek meg a szereplők.

A regény üzenete is örök. Az emberi természet nem békés, belénk van kódolva a háború és a nyerészkedés. Hiába gyártunk neki ideológiát, hiába takarjuk valamilyen hitrendszerrel, akkor is önző érdekek mozgatnak. A bűn attól még ugyanolyan mocskos.

Amiben gyenge a sztori, az maga a krimi. Pörögnek az események, de egyszer nem éreztem úgy, hogy ezt a zseniális húzást csak Sherlock léphette meg. Nem leptek meg, sőt, kifejezetten szimplának éreztem a krimi megoldását. Van egy Hitchcock film, ami ugyanezt a csavart milliószor jobban használta.

A regény érdemei miatt egyszer simán el lehet olvasni, de nem fog azok közé a Sherlock Holmes sztorik közé tartozni, amelyeket érdemes újra levenni a polcról.

Lovegrove: A háború istenei – Mint krimi: 60% Lovegrove pörgeti az eseményeket, a stílusa korhiteles, izgalmasabb lehetne.

Szubjektíven: 40% zavart a kitekert mondatszerkesztés, és a cselekményt is sűrűn untam.

Gyermekrablós, barátnős, anyás.

4 nő áll össze egy mama klubbá, miután nagyjából egyszerre szülték meg a gyerekeiket. Közbe akadnak más társaik is, de ez a négyes, akik leginkább összetartanak. Francie nagyon küzdött az anyaságért, több vetélés után a második lombik hozott sikert. Colette véletlenül esett teherbe, Nell férje a tenyerén hordozza az asszonyt és a kicsit, Winnie magának való és titokzatos. Winnie az, akit fel akarnak vidítani, és rendeznek neki egy csajos estét. Az alkohol folyik, és mire hazamennek, Winnie fia, Midas eltűnt. A rendőrség nagy erőkkel megkezdi a keresést, és a mama klub sem tétlenkedhet. Segíteni akarnak, és mindenkinek megvan a maga kis titka is, amit megőrizne. A dada volt, egy idegen, maga Winnie? Aki nem is mondta el, hogy egykor tévésztár volt? A titkok sorra derülnek ki, de kinél van a baba?

Mi egy elsőgyerekes anya legnagyobb rémálma? Nagy valószínűséggel a kicsihez lesz valami köze. Megbetegszik, elrabolják, elront valamit vele. Aimee Molloy összegyűjtött nekünk egy csokorral az anyai rémálmokból, és thriller elemekkel, krimiként, lelki összetevőkkel tálalja.

A cselekmény alapmagja sok thrillerből ismerős lehet. Elrabolnak egy kisgyereket, és senkinek fogalma sincs, miért. Váltságdíjat akarnak? Szeretik, fel akarják nevelni? Vagy már nem is él a kis Midas? A folytatás azonban más lesz, mint ami mostanában visszatérő elem. Itt nem megyünk előre éveket, és nem kopog be egy kamasz, hogy szerintem te vagy az anyám. Maradunk a jelenben, és pár nap alatt kiderül minden.

A kiderül a kulcsszó. El is kanyarodunk a thriller iránytól, egy női krimi bontakozik ki. Amiben minden nőnek van valami kis titka, ami minimálisan bűnügyi is. De tényleg csak minimálisan, sokkal fontosabb a lelki vetület. Hogy akarja titkolni, mit tesz az életével, amikor kiderül. Eddig milyen sebeket ejtett rajta, vagy éppen sikerült túllépni rajta. Egy kicsit krimisebb, mint egy Moriarty, de hasonló a képlet.

Illeszkedik a #metoo vonalba is, hiszen nem egy karakter küzd azzal, hogy anyaság vagy karrier. És láthatunk különböző megoldásokat is: lesz, aki otthon marad babázni és szünetelteti a karriert. Lesz, aki a gyereket bízza dadákra és az apjára. Nincs elítélve egyik sem, inkább azon van a hangsúly, hogy mindenkinek azt kell megtalálni, ami neki megfelel. Ami valahol pozitív. De ebbe a zsánerbe illenek a titkok is: a nők kihasználása jelenik meg motívumként. Küzdenek ez ellen is, vagy éppen titkolóznak. Karaktere válogatja, hogy az olvasó választhasson, neki mi a szimpatikus.

Mivel a négy hősnő, plusz az elkövető külön kapja a fókuszt és a fejezeteket, a könyv úgy is mozgalmasnak hat, hogy igazából sok minden nem történik benne. Lélekben több mint cselekményben. De kiegészítik egymást, és a flashback elemek is folyamatosan lendítik előre.

A karakterei nem fekete-fehérek, igyekszik emberivé tenni a szereplőket. Vannak hibáik, jó és rossz pillanataik. Lélektanilag oké a kötet.

Csak a krimi, a csavar a végén. Már rutinosan fel lehet ismerni, mit akar elhitetni az olvasóval a szerző, mi az elterelés, amíg a háttérben ott a trükk. Annyira rutinnak éreztem a végét, hogy azt nem is tudtam élvezni.

Anyukáknak valószínűleg jobban hat, nagyon anya-babás témában, mondandóban is.

Molloy: A mintaanya - Mint krimi: 70% erős érzelmi oldal, fókusz a szereplőkön és az anyaságon. A csavar gyenge.

Szubjektíven: 55% kevésnek éreztem a krimit, soknak a lelkizést. Kellett volna anyai érzés?