• Nézz már körbe, jóember, börtönbe zártak minket, ki tudja, meddig?
• Ó, hát már úgyis régóta terveztem, hogy új fordítást készítek a Gyűrűk urához, nem tetszik a régi változat, végre időm is van rá.
• Jóember, ebben a sötétben? – próbáltam józan érveket felsorakoztatni. – Egyáltalán, toll-papír van magánál?
• Most mit kell itt a részleteken akadékoskodni? (Gaál: Második honfoglalás)

Vannak színházi, táj- meg portréfotósok. Ez a nyurga, mindig kócos törzsőrmesterlány azonban kizárólag erőszakos bűncselekmények halálos áldozatait örökítette meg a nyomozás és az öröklét számára. Méghozzá – és ebben a beosztásban ez nem volt közömbös – a rosszullét minden látható jele nélkül, pedig az ő kuncsaftjain az idegen kéz rendszerint alaposan rajta hagyta a nyomát. Képei még rendszerint kollégáiban is mély benyomást keltettek. „Fényképezzen téged is a Juci!” – így gonoszkodtak egymással a főkapon. (Kulcsár: Gyilkosság a Magyar Rádióban)

Állítólag a hatalom korrumpál… Arról viszont nem szól a fáma, milyen gyorsan! (Green: Az abszolút tökéletes izé)

A hazugság veszélyes, mint a kard. Csontig képes vágni. (Clayton: A szépség ára)

Rájöttem, hogy a tárgyak csupán tárgyak. Nem ezen múlik, kik vagyunk valójában. Felszínes csillogás, belső üresség, illúzió; ragyogás, ami vakká tesz az igazi értékekre. (Bliss: Gyógyító szerelem)

• Csak az a baj, hogy a belénk kódolt ösztönök a mai, 21. századi világban már nem a megfelelő irányba hajtanak minket. (…)
• A hősök tehát felszínes léhűtőkké, a tiszta nők pedig romlott lányokká váltak?
• A régi világhoz képest igen. (Cooper: Bábok tánca)

Legelőször elvégeztem az aznapi papírmunkát, sajnos ezzel nincs mit tenni, hiába nem szereti az ember, a papírmunkát el kell végezni. (Gaál: Második honfoglalás)

Kamaszos, varázsos, korrupt rendszeres, szépség ideálos.

Orleans lakói az Ég és a Szépség gyermekei voltak, de amikor a Szépség elhanyagolta párját a gyermekeik miatt, az Ég haragjában átokkal sújtotta az embereket. Legyenek szürkék, vörös szemmel, durva bőrrel. A Szépség sokáig kereste a megoldást, míg megalkotta a Belle lányokat. Akikben erő lapul, varázs, mellyel képesek széppé tenni az embereket. Camellia Belle lánynak született, és minden vágya, hogy kiválasztott legyen belőle, a királyi cseléd szépítője. Tervet sző, hogyan tegye emlékezetessé a bemutatkozását az udvar előtt. Nem minden alakul a tervei szerint, de idővel az álma teljesül. Azonban hamar rá kell jönnie, hogy a ragyogó felszín alatt milyen romlottság lapul. Titokban borzalmak zajlanak, őt is kihasználják, és lassan már azt sem tudja, kiben bízhat. A királynőben, a hercegnőben, a testőrében, vagy a hercegnő sármos udvarlójában? Netán senkiben?

Bevallom, nem sokat vártam ettől a regénytől. Valami nagyon lányos, nagyon szerelmes, nagyon nyavalygós ifjúsági volt az elképzelésem. De ehhez képest nagyon jól szórakoztam, és egy korrekt sorozatnyitányt kaptam.

Már a kezdés megfogott, ami egy ötletes, mitológiai alapot adott a történetnek. Előrevetítette, hogy ennek a sorozatnak tetszeni fog az univerzuma, és így is lett. Varázsosabb, mint a mi világunk, de nem teljesen idegen tőle. Mitológiája, történelme van, és tetszett az is, ahogy a tudomány és a varázslat megfér egyetlen univerzumon belül. Kicsit talán eszembe juttatta az Ékkő sorozatot, de azt is szerettem.

A cselekmény változatos, és lányos Ya fantasyhoz képest eléggé pörgős is. Több irányba zajlanak az események a hősnő körül, és mindegyikben akad valami érdekes. Az udvari játszmák, a finomra hangolt szerelmi szál, és a szépség kultusz. Mindről külön oldalakat lehetne írni.

Nekem a szerelmi szál tetszett legkevésbé, de aztán Clayton eladta nekem is. Feltűnik a helyes, vonzó srác, aki túl tökéletes, hogy igazi legyen. Rá is sütöttem a tipikus bélyeget, és untam. De aztán jön egy csavar, és hirtelen ez is érdekes lett. De persze nem árulom el, mi volt a csavar. De teljesen más megvilágításba helyezett mindent…

Az udvari intrikák félúton vannak egy középiskolás dráma és egy fantasy regény uralkodói viszályai között. Vannak hátsó szándékok, mesterkedések, és roppant szórakoztató, ahogy gyakran összecsapnak, és Camellia próbál túlélni, helyet szerezni magának.

Végül, ami miatt igazán jónak találtam a kötetet. Ugyan egy fantasy világba helyezi a sztorit, de ez arról is szól, hogy ma mit tesznek velünk a szépségideálok és a megfelelni akarás. Ahogy megutáltatják velünk a saját testünk, és annyira mások akarunk lenni. Csak a mi világunkban nem mágiával, hanem plasztikai sebészettel játsszunk átváltozást. És talán, ha a kamaszolvasó itt rájön arra, hogy mennyire nem az számít, ki a legszebb, hogy mennyire felszínes azon vetélkedni, kinek van a legvékonyabb dereka, a hétköznapi életében is túl tud lépni azon, hogy éppen mit várna el tőle egy divat trend. Önmaga legyen, magával legyen kibékülve – és ezt szinte parabolaként felépíti a szerző.

De tinis a hangnem, olvasmányos a kötet, bírtam a szereplőit is – szóval, ez most bejött.

Clayton: A szépség ára – Mint YA fantasy: 90% jó szereplők, kalandos, kis áthallással benne a mai világunk kritikája.

Szubjektíven: 95% ötletesnek találtam, bírtam a hősnőt, és nagyon jó parabolának is.

A hét elején máris három taggal bővül a lista:

- Dillon: Minden vágyam - érzelmes, női kötet lesz, pasik meneküljetek! Van egy nő, akit elhagy a férje. A kislánya erre úgy reagál, hogy nem szólal meg többé. Van egy másik nő, aki hirtelen megözvegyül, és csak két kutya marad neki. Amikor ez a trió összekerül, na meg a kutyák, elindulhat a gyógyulás.

- Renshaw: Ui.: Kívánlak - mivel az előző kötetről írtam, nem hagyom ki ezt sem. Ezúttal egy lakótárs fiú - lány tagja között fog forrósodni a levegő. Nagyon szimpla szerelmes - erotikusnak tűnik, engem nem is vonz olvasásra.

- Bussi: Fekete vízililiomok - a végére hagytam a legígéretesebbet, már szerepelt a Mire várunk? péntekén is. Adott egy városka, művészettörténeti múlttal. Adott egy idős asszony, egy tehetséges kislány, egy csinos tanárnő. Meg egy gyilkosság a vízililiomok között. Ás már várni sem kell rá, hiszen megjelent.

5: Lottie Parker - Gibney sorozata a skandináv krimikre emlékeztet. Lottie nem egy zseni, rendőri képességeket nézve ő a leggyengébb a lista tagjai közül. Viszont, a családjában annyi a sötét titok, hogy minden részre jut valami borzalom az olvasónak. Megismerjük a bátyja halálának történetét, látjuk a gyerekei ügyeit, és még az apja sötét titkai is sorra kerülnek egy-egy aktuális bűnügy kapcsán. Erős a lelki vonala, az atmoszférája. Lottie bizony szenved eleget...

4: Maggie O'Dell - Alex Kava sorozata nem könnyed szórakozásra vágyóknak való. Olyan sötét, pedofil ügyek is vannak benne, hogy a szegény olvasó a végére mocskosnak érzi magát. És Maggie az, aki elkapja ezeket a szemeteket. Eltökélt, erős nő, akinek a magánélete fizeti meg a szakma árát. Vannak átfedések a kötetek között, de alapvetően nincs kapcsolat a részek között.

3: Kate O'Hare - az Evanovich & Goldberg duó találta ki Kate O'Hare alakját, aki egy igazi kemény csaj, és nem a szülői terror miatt lett rendőr. Épp ellenkezőleg: édesapja titkos ügynök volt, aki a lányát is kiképezte. Eltökélt FBI ügynökként Kate a csalások királyának, Nick Foxnak a nyomába eredt. El is kapta, de Nick alkut ajánl: a szabadságáért cserébe segít az FBI ügyeiben. Így megindulnak a svindlik, a nagy akciók, miközben Nick és Kate flörötölnek is ezerrel. Humoros, szórakoztató, abszolút könnyed szórakozás.

2: Kim Stone - Marsons sorozatának hőse Kim Stone, aki sok mindenben emlékeztet Helen Grace-re. Ő is a munka megszállottja, akinek az áldozatok igazsága mindennél fontosabb. Őt is egy gyerekkori trauma kísérti, szintén szülői bántalmazás. Csak míg Helennek egy abuzáló apa jutott, Kim egy olyan anyával veretett meg, aki a saját fiában az ördögöt vélte látni, és halálra kínozta a fiát, Kim hiába igyekezett menteni a testvérét. Rendőrként is komoly ügyeket visz, Marsons kötetenként megújul, és mindig kicsit más a nyomozás, a bűnügy jellege is.

1: Helen Grace - Arlidge hősnője a munkája megszállottja. Egy gyerekkori trauma kísérti, ami miatt segíteni akar minden áldozatnak, és ami miatt nincs rendes magánélete sem. Kemény, határozott nőnek tűnik, de komoly démonokkal küzd. Miközben brutális gyilkosok sorát kapja el, saját családi rémálmával is szembe kell néznie. Bántalmazott húga gyilkossá vált, majd unokaöccse is bosszúból rossz útra lépett. Helen családjának leginkább Charlie hívható, egy másik rendőr az őrsön, Helen osztagában. Ő a családalapítás miatt kerül konfliktusokba magával, vagy a férjével. A történet pörög, csavaros, és szórakoztató, véres elemei vannak. Már jó pár kötete megjelent magyarul is, de vannak még továbbiak is.

Mentőakciós, politikai, tengeralattjárós.

Gyakorlatot tartott az orosz haditengerészet. Részt vett benne az egyik legnagyobb atommeghajtású tengeralattjárójuk is, a Kurszk. A szombati napon két rezgéshullám rázta meg a vizet. A Kurszk egy torpedója, majd a többi is berobbant. De ezt fent nem sejtették – senki nem akarta a hírt feljebb jelenteni. Így csak órákkal később jöttek rá, hogy valami baj van. Míg a megmaradt túlélők összezsúfolódtak a 9-es rekeszben, és vártak a mentésre, fent megindult a hajsza. Az oroszok kiküldték a mentőcsapataik, de a rendszeresen elhanyagolt fejlesztések miatt nem jártak sikerrel. Nemzetközi segítséget nem akartak kérni, a felajánlásokat elutasították, míg kénytelenek voltak belátni, hogy maguk nem boldogulnak. A tengeralattjáróban rekedtek családtagjai is egyre nagyobb nyomást fejtettek ki. De az orosz hadititkok őrzése végig fontosabb volt a politikának, mint emberéleteket menteni.

Korunk történelme nem tartozik az erősségeim közé. A Kurszk nevét hallottam korábban, de nem tudtam volna elmesélni a történetét. Most sem a történelmi érdeklődés vezetett, bevallom. Ebből a regényből készítettek egy filmet, aminek a megnézése előtt el akartam olvasni a sztorit. De most puffantam egy nagyot.

Egyrészt, rá kellett jönnöm, elég hamar, hogy a regény teljesen más szemszöget követ, mint amit én olvasni akartam. A hősies túlélő sztorikra bukom, amelyben megvan a katasztrófa, de jönnek a talpraesett emberek, akik küzdenek az életben maradásért. Itt viszont nem azt látjuk, a tengerészek hogyan igyekeztek életben maradni. Moore elmeséli a hajó katasztrófáját, megismertet pár túlélővel és halottal, de ennyi. Elveszi a fókuszt attól, ami a hajóban történt. Ami dokumentumregénybe ok, mert nem tudhatjuk, mi történt velük.

ÉS itt van a másik puff, csak ezt kifehérezem, mert spoiler jön. (Nem maradt senki életben, így nem volt, aki elmesélhette volna, mi történt ott. Én meg kis naivan azt hittem, hogy aki a filmen Matthias Schoenaerts, az majd pár túlélővel kijön a roncsból. De nem, megfullad mindenki. Amit nem tudtam, így teljesen kiakadtam. Ok, tudom, történelem ismeretből 1, de az irodalmár vénám akarna legalább egy túlélőt. Az még a 300 spártaiból is futotta, akit hazaküldtek a hírrel.)

Azt meséli el Moore, hogyan próbálkoztak a mentéssel. Pontosabban rávilágít arra, hogy a hadi titkok mennyivel fontosabbak voltak az oroszoknak, mint az emberéletek. Politikai játszmák, megtévesztések zajlottak végig, míg az a 23 tengerész igyekezett életben maradni. Kicsit láthatjuk a családtagok küzdelmét, de alapvetően a politika mentén haladunk.

Ami miatt nekem elveszett az érzelmi oldal. Nincs egy olyan szereplő sem, akinek drukkolnék, akivel azonosulnék. Az érzelmi csúcspontokat és megöli a tárgyilagosság. Amikor felidézi a családtagok felháborodását, a küzdelmük, legalább akkor fájnia kellene ennek a történetnek. De ez nem történt meg.

Számomra ennek az egész történetnek két üzenete volt: hogy bizonyos fejlesztéseken, amin életek múlnak, nem szabad spórolni. Másodrészt, az emberiségnek nincs sok jövője, ha még a jó szándékban is folyton a hátsó szándékot keressük.

Összességében, korrekt könyv ez, kemény a történet is, de a filmtől most elment a kedvem.

Moore: Kurszk - Mint dokumentumregény: 70% tárgyilagos, magyarázatokkal teli, de némileg regényes is.

Szubjektíven: 60% az üzenete brutális, de nem éreztem a regényben ugyanezt az erőt.

- Kegyes hazugságok - női thriller az Álomgyártól.

- Minden velünk kezdődött - ifjúsági a Menő könyvektől.

- Az új munkatárs - 21. századtól, thriller.

- Te én minden - a Művelt Nép thrillere megint feltűnt.

- Drága kis szívem - 21. század, kicsit kaland, kicsit dráma, majd a könyvből kiderül.

- Én a gyilkos - Művelt Nép csúszott thrillere.

- A tetoválás tolvaj - másoljam ide az előző sort? Ez is csúszott thriller a Művelt Néptől.

Ha valami jóféle jön hétköznap, jelzem!

Február

4. Söderberg: A jó farkas - krimi 5/4

5. Oren: Gertruda esküje - dokumentumregény 5/5

6. Bliss: Gyógyító szerelem - női 5/2

7. Kulcsár: Gyilkosság a Magyar Rádióban - krimi 5/3

8. Montcassen (Cselenyák): A fény leánya - történelmi 5/4

9. Steel: Tündérmese - újraírt mese 5/3,5

    Gaál: Második honfoglalás - szatíra 5/5

10. Cooper: Bábok tánca - strandkönyv 5/2,5

      Green: Az abszolút tökéletes izé - sci-fi 5/4

Ezzel vége a 6. hétnek.

Rejtélyes, celebbé válós, rejtvényfejtős.

April May átlagos New York-i lány, aki 23 évesen megszerzett egy állást, amit nem különösebben szeret, de keres annyit, hogy a városban élhessen. Mayával, aki elvileg a lakótársa, a gyakorlatban az élettársa. Egy nap hazafelé tart, amikor felfigyel egy szoborra. Van benne valami varázsos, így vlogger barátját is a szoborhoz csalja. Közösen csinálnak róla videót, April nevezi el a szobrot Carlnak. Kiderül, a világon több ilyen szobor feltűnt, egy nagy rejtély az egész. És April videója lesz felkapva. A lány pillanatok alatt híres lesz, már ennek feltartásáért is a Carl rejtély nyomába ered. Hamarosan a szobor adta rejtvényeket fejteget, és sejteni kezdi, ez egy földönkívüli. A lány élete pedig végérvényesen felfordul.

Prekoncepció – aminek hála néha nagyokat puffanunk. Hank Green története hozott nekem egy ilyen élményt. A borító, a címe, a kiadója nekem vizionálta John Green könyveit. Ahogy ezt leírtam, még a szerző neve is: Green. Szóval, azt hittem olvasni fogok valami YA regényt. Ez pedig nagyon nem az. Ha most kellene valamihez hasonlítanom, az a Themisz-akták lenne.

De legalább jó értelemben ért meglepetés. Ez egy okos, rafinált könyv, aminek sokkal több rétege van, mint amit az elején feltételezünk róla. Egy csajos, szórakoztató regénynek indul, amibe jön egy kis da Vinci kódba ültetett sci-fi. Mi lenne, ha nem egy halott kurátor, hanem egyenesen egy földönkívüli létforma hagyna az emberiségnek egy rejtvényt?

A cselekmény végig kétoldalú. Egyrészt, itt van nekünk April, aki 23 éves és sok tekintetben még nagyon fiatal. Első állás, nem eldöntött nemi identitás, fiatalos. Egy modern Carrie Bradshaw, csak neki a szex helyett Carl körül fog forogni a világ és az írásai. A magánélete végig jelen van a cselekményben, szerelemmel és szakítással, vonzódásokkal és munkával.

De mellette ott van a Carl rejtély. Nem akarom lelőni a poénokat, de a világban történnek események, melyekben April majd meglátja a rendszert. Egy játékot, melynek a szabályait is meg kell fejteniük, és felelni kell a kihívásra. Jó ötletek vannak a kötetben, és működik az a rejtvényfejtős varázslat, amire Brown is építi a regényeit.

Majd jön egy újabb réteg. Az emberiség hozzáállása, az emberi természet. Ha beköszön egy új életforma, hogy reagálunk kollektívan? Üdvözöljük, barátságosak leszünk, vagy képébe robbantjuk az atomot köszönés helyett, nehogy már fenyegesse a dominanciánk? April szerepet kell vállaljon ebben a kérdésben, az egyik oldal harcosa lesz. ÉS az olvasó is felteheti magának a kérdést: ő milyen ember lenne? A kezét nyújtaná, vagy ököllel odacsapna?

Jó Green stílusa is, és elképesztő, hogy férfi létére mennyire megfogta hősnőjét. April meséli el nekünk az egész történetet, és talán csak annyiban érhető nyomon, hogy férfi a szerző, hogy nincsen a nőies mélylélektan a szerelemben. Amennyire a női szerzők szeretnek ilyesmiket boncolgatni, most annyira van rövidre vágva.

De vissza a formátumhoz! Ami olyan, mint egy utólagos napló, egy visszaemlékezés, amelyben dokumentálják a nagy eseményeket. Ezért is a Themisz ugrott be róla. Abban is idegen létforma szobra miatt bolydul fej a világ, rejtvényfejtés jön, és hasonló naplós megoldással van elbeszélve is. Csak ez fiatalosabb, populárisabb. A Themisz mélyebb.

Még sok ilyen meglepetést magamnak, ez más, de jobb is volt, mint amit vártam.

Green: Az abszolút tökéletes izé - Mint sci-fi: 80% fiatalos, megszólítja az olvasót, az emberi természetről mond okosakat.

Szubjektíven: 75% a stílus, a keret bejött, a cselekmény is OK, csak April nem tetszett.

Szerelmes, játszmás, manipulálós, beépített emberes.

Lili össze van zavarodva. Nikosz azt súgta neki: szereti? De akkor miért menekült el valósággal előle? Még mindig pokolian szenved attól, hogy látnia kell, a férfi milyen könnyen néz át rajta, és fekszik össze másokkal. Laconte viszont figyelmes vele, és nem is titkolja, hogy ágyba akarja vinni a lányt, akit Ritaként ismer. Lili néha legszívesebben már elmenekülne a villából, de nem teheti meg. Segítenie kell, hogy Miát kimenekítsék innen, és ehhez Gerard nem láthat át a játszmájukon. Szembe kell néznie minden kétségével, és játszania. Nem is sejti, hogy ebben a játékban Gerard a legnagyobb bábmester, aki mindent kész bevetni, hogy Lili az ő elképzelései szerint cselekedjen. Vajon Nikosznak sikerül megmentenie magukat és a kapcsolatuk, vagy Lili is egy lesz a bábok közül?

Már kategóriázgatom egy ideje Carrie Cooper Lili Green könyveit. Az elején még thriller, krimi irányba gondolkodtam, aztán már inkább a szerelmes krimi, akció vonal jött. Most viszont már ott tartok, hogy leginkább strandkönyv ez a sorozat.

Miért is?

Egyrészt, nagyon fontos benne a szerelmi szál. Ebben a kötetben, de az előzőben is Lili legnagyobb mozgatórugója a szerelme Nikosz felé. Azért vág bele az újabb kalandba, és miatta tesz mindent. Miközben egy másik karakterbe bújik, akkor is az a fő gondolata, hogy Nikosz cselekedeteit elemezze, és a kapcsolatukon pattogjon.

Másodszor, a környezet egy abszolút elérhetetlen világ a mindennapokban. A páros egy milliárdos vendégszeretetét élvezi, ahol mindennaposak az egyedi tervezésű ruhák és méregdrága ékszerek, ha gondolnak egyet, simán repkednek egyet egy magángéppel. Olyan luxus jelenik itt meg, amit az átlagember csak elképzelhet.

Harmadrészt, van egy minimális krimi vonal is. Gerard Laconte egy nagy játékos, aki emberek életével szórakozik. Ok, nem gyilkol meg senkit, de megvannak a maga módszerei, hogy aki belekeveredik a hálójába, alaposan ki legyen használva. A szerelemmel, önbecsléssel, drogokkal szórakozik. Büntetőjogilag nem tesz semmi olyat, amiért felelősségre lehetne vonni, de erkölcsileg bűnös ez a világ, és ezért is kell kimenteni innen egy lányt.

Vagyis, itt a strandkönyvek három fő összetevője: az egzotikus környezetben a szerelmes, kicsit krimis sztori.

De sajnos, megint azt éreztem túlsúlyban, ami engem kifejezetten irritál. Lili merész, tevékeny csaj, akiért döglenek a pasik. Itt is mindenki az ő bugyijába akar bemászni. Mégis, olyan kisebbségi komplexusai vannak, mintha ő lenne Hamupipőke egyik mostohatestvére a királyi bált követően. Roppant sokat nyavalyog, és magában kesereg Nikosz miatt. Ami engem oly nagyon irritált…

A szerelmi szál eluralkodása vette el a thrilleres élt is, amit korábban élveztem. Már Laconte játszmái arra irányulnak, hogy megfektesse Lilit. Ami feleannyira nem szórakoztató, mint amikor a többiek életével szórakozott.

A karakterek nem fejlődnek, és ez a szerelmi harc nem olyan feszült, hogy lekössön.

Remélem, már tényleg ez Lili utolsó kalandja, mert már kezd nagyon az agyamra menni.

Cooper: Bábok tánca – Mint strandkönyv: 55% érzéki, van benne játszma, de a szereplők egysíkúak, kis feszültség.

Szubjektíven: 30% még mindig utálom Lili nyavalygását, és nem éreztem igazi téteket sem.

- A jó farkas

Sophie és a kis csapata ki tudja szabadítani Lothart és Hector elrabolt emberét.

A korrupt Tommy is lebukik, lebuktatják a korrupt rendőröket.

Hector a németekkel szövetkezik, hogy bosszút álljon a kolumbiai drogkirályon. A németet is ugyanúgy a fiával zsarolják, mint ahogy Hectorral is tették. De a német nagyobbat akar harapni: a fogságába kerül Albert, Sophie fia, aki egyben Lothar jó barátja is.

Hector és Lothar évek óta először találkoznak. A fiú az apja szemébe meri mondani, hogy nem jó ember, és őt tartja a hibásnak Albert sorsa miatt. Akit megmenthetne, ha akarná. De ha a férfinak fontosabb a drog biznisz, akkor nem tesz semmit. A rossz farkast eteti.

Hector megszívleli a fia szavait. Saját magát ajánlja fel Albertékért cserébe. Ők hazatérhetnek, Hectort megölik. Sophie neveli tovább a fiukat, Hector volt bizalmi emberének segítségével, a bűn világától messze, amibe a nőnek is vissza kell még szoknia.

- Gyógyító szerelem

Callie felgyógyul a rákból, és együtt maradnak Brunóval. Aki egy év múlva a kezét is megkéri, és a szakmáját is bevallja. Nem bűnöző, hanem CIA ügynök.

4-5 évvel később, amikor a nő még mindig tünetmentes, az orvosa rábólinthat, próbálkozhatnak babával. Másfél évvel később egy kisfiú szülei lesznek.

- Tündérmese

Camille elmegy a szüreti bálba, Maxine egy régi báli ruháját szerezte meg neki az asszony anyja, aki sokkal jobban rokonszenvezik Camille-lal, mint saját gonosz lányával és unokáival. A bálon Camille Phillip mellett köt ki, aki egészen ledöbben azon, hogy milyen szép a lány, és miért nem vette eddig észre, hogy már felnőtt nő, nem az a kislány, akit gyerekkorukban ugratott.

Camille arra megy haza, hogy lángol az istálló - ahova a mostohája száműzte - és veszélyben a szőlészet. Hamar kiderül, Maxine fiai akarták a lányt eleve megégetni, nem tudták, hogy elment a bálba. Ők mindent az anyjukra kennének. A rendőrség mindhármukat lecsukja.

Másnap átjön Phillip is, és a két fiatal szerelmet vall egymásnak.