Gyermekrablós, barátnős, anyás.

4 nő áll össze egy mama klubbá, miután nagyjából egyszerre szülték meg a gyerekeiket. Közbe akadnak más társaik is, de ez a négyes, akik leginkább összetartanak. Francie nagyon küzdött az anyaságért, több vetélés után a második lombik hozott sikert. Colette véletlenül esett teherbe, Nell férje a tenyerén hordozza az asszonyt és a kicsit, Winnie magának való és titokzatos. Winnie az, akit fel akarnak vidítani, és rendeznek neki egy csajos estét. Az alkohol folyik, és mire hazamennek, Winnie fia, Midas eltűnt. A rendőrség nagy erőkkel megkezdi a keresést, és a mama klub sem tétlenkedhet. Segíteni akarnak, és mindenkinek megvan a maga kis titka is, amit megőrizne. A dada volt, egy idegen, maga Winnie? Aki nem is mondta el, hogy egykor tévésztár volt? A titkok sorra derülnek ki, de kinél van a baba?

Mi egy elsőgyerekes anya legnagyobb rémálma? Nagy valószínűséggel a kicsihez lesz valami köze. Megbetegszik, elrabolják, elront valamit vele. Aimee Molloy összegyűjtött nekünk egy csokorral az anyai rémálmokból, és thriller elemekkel, krimiként, lelki összetevőkkel tálalja.

A cselekmény alapmagja sok thrillerből ismerős lehet. Elrabolnak egy kisgyereket, és senkinek fogalma sincs, miért. Váltságdíjat akarnak? Szeretik, fel akarják nevelni? Vagy már nem is él a kis Midas? A folytatás azonban más lesz, mint ami mostanában visszatérő elem. Itt nem megyünk előre éveket, és nem kopog be egy kamasz, hogy szerintem te vagy az anyám. Maradunk a jelenben, és pár nap alatt kiderül minden.

A kiderül a kulcsszó. El is kanyarodunk a thriller iránytól, egy női krimi bontakozik ki. Amiben minden nőnek van valami kis titka, ami minimálisan bűnügyi is. De tényleg csak minimálisan, sokkal fontosabb a lelki vetület. Hogy akarja titkolni, mit tesz az életével, amikor kiderül. Eddig milyen sebeket ejtett rajta, vagy éppen sikerült túllépni rajta. Egy kicsit krimisebb, mint egy Moriarty, de hasonló a képlet.

Illeszkedik a #metoo vonalba is, hiszen nem egy karakter küzd azzal, hogy anyaság vagy karrier. És láthatunk különböző megoldásokat is: lesz, aki otthon marad babázni és szünetelteti a karriert. Lesz, aki a gyereket bízza dadákra és az apjára. Nincs elítélve egyik sem, inkább azon van a hangsúly, hogy mindenkinek azt kell megtalálni, ami neki megfelel. Ami valahol pozitív. De ebbe a zsánerbe illenek a titkok is: a nők kihasználása jelenik meg motívumként. Küzdenek ez ellen is, vagy éppen titkolóznak. Karaktere válogatja, hogy az olvasó választhasson, neki mi a szimpatikus.

Mivel a négy hősnő, plusz az elkövető külön kapja a fókuszt és a fejezeteket, a könyv úgy is mozgalmasnak hat, hogy igazából sok minden nem történik benne. Lélekben több mint cselekményben. De kiegészítik egymást, és a flashback elemek is folyamatosan lendítik előre.

A karakterei nem fekete-fehérek, igyekszik emberivé tenni a szereplőket. Vannak hibáik, jó és rossz pillanataik. Lélektanilag oké a kötet.

Csak a krimi, a csavar a végén. Már rutinosan fel lehet ismerni, mit akar elhitetni az olvasóval a szerző, mi az elterelés, amíg a háttérben ott a trükk. Annyira rutinnak éreztem a végét, hogy azt nem is tudtam élvezni.

Anyukáknak valószínűleg jobban hat, nagyon anya-babás témában, mondandóban is.

Molloy: A mintaanya - Mint krimi: 70% erős érzelmi oldal, fókusz a szereplőkön és az anyaságon. A csavar gyenge.

Szubjektíven: 55% kevésnek éreztem a krimit, soknak a lelkizést. Kellett volna anyai érzés?