Történelmi, háborús, politikai ármányos, hősies.

Hunyadi János a semmiből érkezett, és a hadi szerencséjének köszönhetően nagyon magasra emelkedett. Európa egyik legnagyobb törökverője, Erdély és a kereszténység védelmezője, aki négy királyt is szolgált. Jó barátja és harcostársa lányát, Örzsét vette feleségül, és szerette a halálig. Megjárta az olasz hadszínteret, mikor a király zsoldosnak adta bérbe. Erdélyi vajdaként segítette Ulászló király munkáját, miközben örök ellenfele, a rőt gróf Cillei Ulrik mindenre kész volt, hogy saját atyafiságát emelje a trónja, és ott ártson Hunyadinak, ahol csak tud. A nép, az emberei istenítették, míg a hatalomra és vagyonra áhítozó főurak és papság hol kihasználta, hol megalázta, de mindig hozzá futottak, ha a törökök már az érdekeiket fenyegetették. Ő pedig harcolt, egy életen át.

Talán nem véletlen, hogy az a történelmi regényíró, akinek Hunyady a vezetékneve, előszeretettel ír a Hunyadiak koráról. Hunyadi Jánosról, a fiairól, és mindarról, ami az ő idejükben esett meg. Legyen az egy semmiből jött lovag felemelkedése Mátyás lovagjai közé, vagy a Budai Nagy Antal féle parasztfelkelés.

A Hollós vitéz pedig annak a Hunyadi Jánosnak a története, akinek a nevét a nándorfehérvári diadal miatt minden kisiskolásnak megtanítanak. Ám Hunyadi jelentősége, tetteinek nagysága nem csak abban az egy csatában mérhető. 25 éven át állta a sarat, és tartotta az országot, miközben brutális belharcokat is meg kellett vívnia.

Hunyady jó érzékkel rajzolja a portréját, életének egy-egy nagy korszakát és harcát emelve ki a kötetében. A zsoldos évek Itáliában, ami magyarázza, honnan származott Mátyás fia szépérzéke – már az apja elkezdte a reneszánsz stílust behozni a családi várba. Albert király szolgálata, a lengyel Ulászló vajdájának szerepe és a török elleni hadjáratok. Majd, természetesen a sor végén ott van Nándorfehérvár is. Nagy csaták, nagy győzelmek, és egy olyan hős rajza, aki már szinte legendává emelkedik. Minden tekintetben hős, hazafi, nagy ember. Hű az országhoz, a feleségéhez, magához. Mellette nagy hősök és nagy gonoszok.

A regény kalandos, pörgeti az eseményeket. A nagyobb kép, az ország helyzete és a török veszedelem van a középpontjában, bár a kezdés nem is kicsit romantikus. Hogyan lett Szilágyi Erzsébet Hunyadi Jánosné? Szép, romantikus nagy szerelem, hogy aztán ez a szál később alig-alig bukkanjon fel. Az elején már láttatta a szerző a meleg családi otthont, jöhet a háború és a politika!

Mert az is bőven szerepet kap, az intrikák. Amiben nagyon érezni azt a magyar lelkületet, amit valósággal ránk nyomnak. A sírva vigadás, az a tudat, hogy itt volt ez az ország a veszély közepében, és mindenki csak kihasználta. A nemzeti, fájdalmas öntudat. Hunyadi, aki kiverhette volna akár a törököt Európából már ekkor, ha nem kell a pápák játszmáival és a nagyurakkal is számolnia – akik mindig a maguk érdekét lesik, és abszolút nem érdekli őket, ha mások halnak vagy elpusztulnak. Hunyadi szerintem e szál monumentálissá növelése nélkül is magyar történelmi legenda, nekem túlzott volt annak a kiemelése, egész életében hogyan szúrtak ki vele és használták ki.

Jókai nyomdokain haladó, nagy romantikus regény, nem csak történelem után érdeklődőknek.

Hunyady: Hollós vitéz - Mint történelmi: 80% láttatja az eseményeket, nagy romantikus hősök és gonoszok kalandja.

Szubjektíven: 85% cseppet zavart a „magyar elnyomott” szemlélet, a romantikus mese bejött.

- Öngyilkos királyok - Libri, az újabb kötet Wild Cards történet. Kérdés, tényleg megjelenik-e, az utóbbi pár rész mindig csúszott. A sorozat egészét nézve ez a 20. rész, ezt a történetszálat követve a 3.

- Visszatérő végzet - lassan már nem poén, hanem tragikomédia, hogy a Mogul thrillerét közel 1 éve írogatom ide.

- Én, a gyilkos - Művelt Nép thriller.

- Te Én Minden - Művelt Nép thriller.

- Korra legendája - Szukits képregény az animáció cselekményét folytatva.

- Az új munkatárs - 21. század thrillere, Mire várunk link itt.

- Minden velünk kezdődött - Menő Könyvek ifjúsági regénye.

- Az angyal - General Press új krimije.

- Csordulj könnyem, mondta a rendőr - Agave sci-fi.

Ha más újdonságra szemet vetek hét közbe, jelzem!

Január

21. Reid: A nulladik év - sci-fi 5/5

22. P. Gál: Gyilkosokkal szemtől szemben - dokumentumregény 5/5

23. Peters: A rózsaszoba titka - krimi: 5/4

24. Morpurgo: Flamingó fiú - gyerekkönyv 5/4

25. Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - képregény 5/5

26. Glynn: Beépített hercegnő - gyerekkönyv 5/3

      Akszjonov: Moszkvai történet - történelmi 5/5

27. Diamant: Lángelmék - dokumentumregény 5/4

      Williams: A nyári feleségek - strandkönyv: 5/4

Ez volt 2019. negyedik hetén, címekben.

Szerelmes, múltbeli bűnös, szegény-gazdag ellentétes, családi.

Miranda hosszú ideje először tér haza, 18 éve nem járt a szigeten. De most nem tud máshova menni: híres színésznő lett, egy zseninek tartott rendező felesége, de a ragyogó látszat alatt sok szenvedés lappang. Menekülnie kell. De a Winthrop-sziget csak újabb fejtörést okoz neki: első szerelme, Joseph megszökött a börtönből. Lehet, hogy ő is itt van? Egyáltalán, mi történt pontosan 18 éve? A nyáron, amikor Miranda anyja beházasodott a sziget egy gazdag családjába. A nyáron, amikor Miranda beleszeretett a sziget szegény portugál lakóinak egyik fiába, Josephbe. Joseph, aki nyár végén gyilkossá lett, amit a lány soha nem tudott igazán elhinni. Miért ölte volna meg Miranda mostohaapját, aki ráadásul Joseph történetének is része volt? Most kiderül, a történet valójában még korábban, 40 éve vette kezdetét.

A Művelt Nép Kiadó köteteivel, még ha rajta is van az Ulpius Baráti Kör jelzése, óvatosan kell bánni. Ahogy az Ulpius, a Művelt Nép is váltogatja a női olvasmányokat, amelyekben az érzelmek és a szerelem vannak kiemelt témává emelve, a thrillerekkel. Ráadásul gyakran olyan a fülszöveg is, hogy nem tudom eldönteni, hogy a kettő közül melyik zsánerbe illik az aktuális kötet.

A nyári feleségek esetében is ez volt, ami a fülszöveg alapján lehetne mindkettő. Ám mire végigolvastam, úgy döntöttem, ez jó strandkönyv is lenne. Kiemelt helyen van benne a szerelem, de mellette ott van a gazdagok fényűző világa is. Van benne kis krimi szál is, de csak épp annyira, hogy ne lehessen a regényt szerelmesnek nevezni. Ha mindezt egymás mellé rakom: gazdagok és bűneik, a tiltott szerelmek, akkor máris kész a strandkönyv.

A cselekmény akár végtelenül egyszerű is lehetne. Ha külön választom az idősíkokat, akkor egyszerű történetek ezek. A gazdag lány – szegény fiú és a mindenkit kihasználó szépfiú – naiv szegény szépség szerelmei, melyek aztán elvezetnek ahhoz a katasztrófához, amelyeknek a következményeitől a szereplők a jelenben szenvednek. Ha maradunk a szétválasztásnál, akkor annyira nyilvánvaló, hogy a szegény lányért nem lesz elhagyva a gazdag menyasszony! Szóval, a konfliktusok nem meglepőek. Ami miatt mégis szórakoztató tud lenni a könyv, hogy ezek az idősíkok kiegészítik egymást.

Ahogy felváltva követik egymást az 1930-ban, 1951-ben és 1969-ben történtek, egymásnak adnak plusz rétegeket. Ez annak a tipikus esete, amikor a részek összessége több tud lenni, mint a részek külön-külön. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy látjuk, hogy a régi érzelmek, a múlt bűnei hogyan mérgezik meg a következő generáció életét is.

Williams stílusa olvasmányos, és nagyon illik hozzá az a múlt századi környezet is, amiben a regény játszódik. Nem véletlen, hogy ez a történet akkor játszódik, amikor. A mai korban nem történhetne meg, ami ebben igen – annyira nyilvánossá vált már mindenki élete, hogy olyan titkokat nem lehetne évtizedekig megőrizni, mint amit ebben megtesznek. Plusz, a mai technikával remélhetőleg már elsőre kiderülne, ki a gyilkos. Szerencsére a szerelmi szál sem nyálas, csak érzelmes. Williams jól leírja az érzéseket, de nem csöpög.

Tetszett a címe is. De direkt nem magyarázom el, a cselekmény egy pontján nagyot üt.

Összességében nekem tetszett a könyv, ha a több thriller nekem jobban tetszene is.

Williams: A nyári feleségek - Mint strandkönyv: 70% szerelem, pénz, egy sziget – több idősík, mélyített karakterek, titkok.

Szubjektíven: 60% jó a szerkezete, a történet sok eleme is tetszik, thrilleresebben jobb lenne.

Rablós, pénz elrejtős, költekezős, lebukós.

Az Államok történetének második legnagyobb zsákmányát a Loomis kirablásakor szerezték a bűnözők. 17 millió dollárt vittek el egyetlen éjszaka alatt. Az FBI és a nyomozó egységek azonnal megkezdték a nyomozást, és pár hónappal később az elkövetők már bíróság előtt álltak, a pénz is megkerült, noha könnyen meg is úszhatták volna. De a nyomozati szerveket idézve: nem éppen ők voltak a legfényesebb körték a lámpán. Olyan hibákat vétettek, hogy az a csoda, nem buktak le sokkal előbb. Elhagyták a részben ellopott biztonsági felvételeket. Őrült költekezésbe kezdett a rablók egyik fele, míg a saját részére váró bűntárs meggyilkolását is megszervezték. David, Kelly és Steve – egy ötletük volt, milliókat szereztek belőle, és mind börtönbe kötöttek ki, amit csakis saját ostobaságuknak köszönhettek.

Akkora blődség ez a sztori, hogy az szinte érdekesebb benne, mint az irdatlan összeg, amit sikerült elrabolniuk. De azt is mondhatnám, hogy a legnagyobb ötletek gyakran azok, amelyek annyira egyszerűek, hogy senki nem is gondol rájuk.

A Loomis kirablása is mennyi volt? Elég volt egyetlen bizalmi állásban levő dolgozó, aki bevállalta, hogy mindenki tudni fogja, hogy ő az elkövető. Így munka után szépen kipakolta a raktárt és lelépett. Tényleg, annyi volt csak a trükk, hogy nem zavarta, hogy mindenki tudni fogja, ő tette. Pofonegyszerű.

A poén az, ami utána történt. Ebben a történetben ostoba emberek és balekok tucatjai szerepelnek. Nem akarom kigyűjteni, ki mennyire szellemileg gyenge és milyen blődségeket tesz, de azért párat elmesélek, példaképpen. David egy nő kedvéért ment bele ebbe az egészbe. Kelly hitegette, hogy együtt elszöknek és szereti – egy csók volt a maximum, amit engedett a férfinak, aki 17 milliót rabolt a kedvéért és feladta az egész életét. David annyira naiv volt, hogy a teljes összeget hátrahagyta, egy kisebb összeggel elrepült Mexikóba, és tényleg elhitte, hogy jön majd a nő is meg a pénz is. Steve, aki mindenkinek a lelkére kötötte, hogy csak óvatosan lehet költeni, megtartotta az összeg szinte egészét, és azonnal őrült vásárlásba kezdett. Új ház, autók, ékszerek és mindenféle holmi. Mégis, mit gondolt, senkinek sem tűnik fel, hogy az örökké vesztes kis csóró hirtelen milliomos lett? A bérgyilkosos szálat el se mesélem, az már annyira mindennek a teteje.

A történet maga tehát lekötött. Nagyon tragikomikusnak éreztem. Valahol érdekes, hogy csúnyán mondva, mennyire ostobák az emberek. De pont ez az ostobaság, ami nekem egy ponton túl már komolyan bosszantó volt. Hogy lehet valaki ennyire idióta? A sztoriból különben, azonos címmel film is készült, amit ezért nem bírok elviselni. Annyira buták benne a karakterek, hogy az már nem is simán fáj, szenvedek tőle.

De, mint dokumentumregény, megállja a helyét, Jeff Diamant nagyon korrekt munkát végzett. Összeszedi a tényeket, idéz sokféle dokumentumból, miközben megszólaltatta a szereplőket is, interjúzott. A kötetet regényszerűen írta meg, csak egy-egy ponton köszön vissza az újságírói, cikkszerű technika. Ez inkább elbeszélés, mint a tényszerű adatok gyűjteménye.

Tanulság az lehet mindenkinek, hogy az emberi ostobaság és naivitás az esetek többségében katasztrófához vezet, mert a szerencse egyszer el fog fogyni. És akkor annyi.

Diamant: Lángelmék – Mint dokumentumregény: 80% korrekten követi az eseményeket, szereplőket. Olvasmányos.

Szubjektíven: 65% a könyv jó, de ezek a buta, önző emberek annyira az agyamra mennek…

Victoria éppen a szüfrazsetteknek kémkedik. Tudomásukra jutott, hogy a Melbury Hall fog otthont adni a konzervatívok következő ülésének, ahol szeretnének tüntetni. Victoria vállalkozik rá, hogy a kastélyban tartott nyílt napon kilopódzik a kertbe, és készít néhány fotót és rajzot. Ám valami szokatlanra figyel fel: a lord két titokzatos idegennel merül mély beszélgetésbe. Érdekesnek tartja az esetet, így róluk is készít képet. Otthon megmutatja Hopkinsnak is, aki hozzá hasonlóan nem ismeri fel a férfiakat.

De nem ér rá ezen aggódni, két magánéleti esemény köti le a figyelmét. Az első, nem tudja eldönteni, mit kezdjen Jeremyvel. Szereti a fiatalembert, aki látszólag újságíró, valójában a korona titkos ügynöke. A lány aggódik, ha feleségül menne hozzá, a férfi munkája kerülne veszélybe. Hiszen ő szüfrazsett, törvényt sért, mi van, ha ezért elbocsátanák Jeremyt? A vonzalom kölcsönös és egyre nagyobb, de összeházasodhatnak?

Másrészt, anyja képeiből kiállítás nyílik. Az egyik kép, melyet nem az anyja festett, hátuljában szerelmes levelet talál. A lány tudni akarja, ki a kép titokzatos festője, aki talán anyja élete nagy szerelme volt. Amiről eddig azt hitte, az apja volt.

Egy rendezvényen Jeremy ellen merényletet kísérelnek meg, a férfinak vidékre kell mennie, míg a tettesek kézre kerülnek. Mivel nem lehetnek együtt, Victoria elfogadja Rosalyn barátnője invitálását Németországba. Rosalyn közel lakik Victoria édesanyjának a családjához, és a helyhez, ahol a kép készült. Nyomozni készül családi ügyben.

De Rosalyn is nyomoznivalót tartogat neki: volt egy szeretője, a megnyerő lord Fisher. Elutazott, de nem érkezett meg velencei címére. Rosalyn aggódik, hogy a hibáját megtudó férje ölette meg a férfit. Victoria vállalja, hogy utánakérdez az esetnek. Hamar ki is derül számára, hogy a fiatal lord nemrég nagy örökséghez jutott, hajszolta a nőket. Rosalyn csak egy volt a sok között. Egy titokzatos férfival távozott ugyan, de a tanú meghallgatása után tudja, teljesen más kinézetű férfi volt, mint Rosalyn szőke, magas férje. Meg tudja nyugtatni barátnőjét, a férje nem gyilkos. Még tippet is ad, hogyan tegyék rendbe a kapcsolatuk.

Közben lenyomozza a festőt, Jakobot is. A kérdéses időpontban az anyja is Németországban volt, egy tanút is talál, aki ugyan kever már dolgokat öregsége okán, de nagyon jól emlékszik a szép szőke nőre, akiben Victoria az anyjára ismer, és aki itt együtt élt a festővel. Kiszámolja, a dátumok alapján lehet, hogy Jakob az apja. Válaszokra van szüksége, így hajlandó az anyja családját is felkeresni.

Nagyanyja, Leontine hercegnő szigorú, kemény asszony, akitől gyerekkora óta tart a lány. Rákérdez tőle a festőre, de Leontine tagadja, hogy ismerné. Annak ellenére, hogy egy másik képet is felismer a festőtől a kastélyban. Valamint, észreveszi, hogy nagybátyja egyik vendége és barátja azonos a férfival, akit lefotózott a kertben. A férfi erőszakos, biztosan rosszban sántikál – egy estélyt követően majdnem megerőszakolja a lányt is, akit nagyanyja megjelenése ment meg.

Majd Victoria arra is rájön, hogy az erdőben talált csavargó valójában lord Fisher holtteste, aki nem örökölt, ahogy Hopkins kiderítette, hanem gyanús módon jutott nagy vagyonhoz. Ahogy képet is találnak róla, benne ismerik fel a harmadik férfit a fotóról.

Victoria, Jeremy is arra a következtetésre jut, hogy angol hadi titkokat csempésztek a németekhez. Ahol egy anarchista merénylet is készülődik. Jeremy komolyan félti a lányt, így titokban és Hopkins társaságában Németországba utazik egy herceg álcájában. Közben Victoria egy szimpatikus orosz doktor segítségével igyekszik több mindent megtudni. Jakob nyomára is bukkan, aki már nem él. De a fiával találkozik, akitől megismeri a lány az igazat. Jakob nem az anyja szeretője volt, hanem az apja, így Victoria nagyapja. A fiatal Leontine szeretett bele a festőbe, aki portrét készített róla. Ő volt az, aki pár napig a festővel élt a hegyekben. Azért volt az anyjánál a festménye, mert amikor már nagylányként, a saját esküvője előtt megtudta az igazat, magával vitte az apja képét.

Leontine hercegnőnek annyira szimpatikus az álruhás Jeremy, hogy meghívja magukhoz, még arra is kísérletet tesz, hogy összehozza Victoriával. Akinek az is éppen elég nehéz, hogy ne mutassa ki nyíltan, mennyire vonzódik a férfihoz. Titokban ki is szökik hozzá, és miközben megbeszélik a teendőket, jegyesekké és szeretőkké lesznek. Jeremy csak azt emészti meg nehezen, hogy Victoria nem hajlandó biztonságban hazautazni, segíteni akar neki a merénylet megakadályozásában, ha az veszélyes is lehet.

Együtt rájöttek, hogy az ide látogató cár a célpont. Lev, az orvos is az anarchisták közé tartozik. Victoria hisz benne, hogy meg tudja győzni, segítsen nekik megakadályozni a merényletet. Bevonják a hercegnőt is, aki két okból segít. Egyrészt, a saját fia is az összeesküvők között van, akit így meg tudnak menteni. Másrészt, Victoria most kéri számon rajta, hogy ki volt neki Jakob.

Lev segít, még az életét is adja, amikor megakadályozzák a merényletet. Leontine és Victoria kibékülnek egymással, a nagymama még áldását is adja a házasságra Jeremyvel, akiben már ő is látja, mennyivel több, mint újságíró.

Hazatérve Londonba megtartják az eljegyzési ünnepséget is.

Családos, történelmi, zsarnoki rendszeres, háborús.

A Gradov család régi, tiszteletnek örvendő dinasztia. Fiai hagyományosan orvosnak mennek – a jelenlegi családfő, Borisz is nagy tekintélyű sebész, akinek a politikai vezetés is elismeri a képességeit. Ám pont a párt lesz az, aki megmérgezi a férfi életét: asszisztálnia kell egy műtétnek álcázott gyilkosságban, mellyel Sztálin tüntette el a politikai nemezisét. Gyermekei is birkóznak a rendszerrel: Nyikita katona lesz, aki túl sok borzalmat látott, de hű maradt a családhoz és nemzetéhez. Hálából munkatáborba kínozzák, míg a II. világháború náci fenyegetése miatt vissza nem helyezik a helyére. Az ő fia, IV. Borisz szintén a sereghez csatlakozik, és szintén a rendszer képmutatásaival szembesül. Kirill, a második fiú hithű kommunista, és mégis a GULAG foglya lesz. Nyina, a húguk forradalmi eszmék rabja, majd elismert költőnő lesz. Mindannyian próbálnak boldogulni a sztálini csizma tiprása alatt is.

Nehéz pár sorban összefogni egy olyan család- és történelmi regény cselekményét, ami közel 40 év eseményeit öleli át, ami alatt 3 generáció sorsát is nyomon követhetjük. De talán nincs is szükség rá. Ennél a regénynél legalábbis nem. Mert inkább történelmi, mint családregény.

Igen, a Gradov családtagok vannak a középpontban, minden esemény valamelyikük életében is nagy nyomot fog hagyni, és részt vesz az eseményekben – vagy elszenvedi azokat. De nem éreztem úgy, hogy bármikor is előrébb való lett volna a szereplő élete, mint a történelem. Sőt! Számomra olyan volt ez a regény, mintha a család azért kellene, hogy a történelem viharait és nehézségeit személyessé tennék csak, hogy átérezhetőbb legyen mindaz a kettősség és elnyomás, szenvedés, elnyomás, ami a sztálini rendszerben megtörtént.

Mert ez a regény annak a rajza, hogy milyen volt ez a Szovjetunió. Ahol mondvacsinált okokkal mehetett a börtönbe és fogolytáborba, ha nem egyenesen a kivégzőosztag elé bárki, aki nem volt szimpatikus. Bűnösnek lenni nem is feltétel. Ahol a politikai vezető kamasz lányokat raboltathat el az utcáról, hogy aztán bedrogozva a háremében kihasználja őket. Ahol a politikai rendőrség félholtra ver.

Nem is könnyű olvasni ezt a kötetet, mert ugyan regényes és kalandos, de tele van borzalmakkal. Akszjonov odafigyelt rá, hogy a rendszer teljes képét megfesse. Ugyanúgy elvezet a vezetés luxus körülményei közé, a dekadencia fellegváraiba, mint a legmélyebb nyomorba és a kínzókamrák sötétjébe.

A szereplői nem kategorizálhatók olyan egyszerűen, mint a hősök és gonosztevők halmazai. Ennél sokkal jobban felépítettek és árnyaltak. Némelyikük nemesebb a többinél, más esendőbb. De mindegyikük emberi. Akszjonov odafigyelt rá, hogy a jellemük a cselekmény következtében alakuljon. Vegyük csak Nyikita és felesége, Veronyika kapcsolatát! A nő szép volt, szeretett is tetszeni. Szerették egymást, jól éltek. Majd Nyikita börtönbe került, és a nőt is elvitték. Amikor szabadulnak, és újra találkoznak, rá kell jönniük, hogy ami köztük volt, azt is prostituálta a rendszer. Mert Veronyika széttette, amit kellett, hogy a lágerben is jó élete legyen. A férje pedig ezt nem tudja elfogadni, és mindketten másokhoz menekülnek. Régi elveket dobnak el, változtak, igyekeznek boldogulni.

Bár helyenként szerettem volna, ha nem ennyire a történelemnek van minden alárendelve.

Akszjonov: Moszkvai történet - Mint történelmi: 90% a sztálini rendszer komplex rajza, a sorsok is a történelemhez kötődnek.

Szubjektíven: 80% képszerű, borzongató. Néha a szereplők jobban érdekeltek volna a kornál.