Világűrős, kalandos, halálos veszélyes.

Cyrain mára Tudássá vált, a lénnyé, aki az elme játékát vezeti. Melyben mindenki ellophatja annak a testét, akinél erősebbnek bizonyul. Idén azonban egy különleges játékos is érkezik, egy robot testében, magát egy több száz éves hősnek mondva. Hosszú ideje először érzi úgy Tudás, hogy kihívóra akadt, és a gyilkos játék elindul. (Az üvegvirág) E bolygón a gomba uralkodik. Parazitaként megszállja az élő szervezeteket, és átveszi az uralmat felettük. Egy kis bázis tudósai kutatják a működését, amikor egy katonai egység gépe zuhan a bolygóra. Félő, hogy a gomba őket megszállva lerohanja őket. Mit tegyenek? Mentőakciót indítsanak, vagy a harcra készüljenek? Nem sejtik, hogy a gomba terve is készen áll. (A Greywater – állomás személyzete) Egy tudósokból álló csapat egy különös idegen faj felkutatására indul, da hajójukon egyre jobban elszabadul az őrület, valaki a halálukat akarja. (Éjvadászok)

George RR Martin neve a legtöbb embernek a Trónok harca miatt lesz ismerős. Mondhatom, egyszerre tudjuk áldani és átkozni a szerzőt. Mert, amit kitalált, az egyik legnépszerűbb történet napjainkban, de amilyen tempóban készül… megérjük még a végét? De Martin sok mással is megérdemli a figyelmet. Az Égi Ászok sorozatát is nagyon szeretem, amit társszerzőkkel jegyez, és most az Agave megismertet minket az Ezer Világgal is.

Ez egy komplex univerzum, ahol az emberiség már a világűr felfedezésével és a gyarmatosítással van elfoglalva. Nem egy nagy történetet szőtt köré Martin, hanem novellákból építkezik. Rengeteg bolygó, milliónyi hős és túlélni akaró karakter várja, hogy megkapja benne a saját történetét. E sorba van a kötet címadó kisregénye is, az Éjvadászok, amelyből sorozat is készült.

A kötet 6 történetet tartalmaz, a kisregény és leghosszabb Éjvadászokat, mellette 5 rövidebb-hosszabb novellát. Bár a sorozat miatt az Éjvadászok lett a címadó, a végigolvasása után azt kell mondanom, messze nem az a kötet legizgalmasabb története.

Martin képzelete hatalmas, és a 6 történet 6 egészen más, és érdekes világot mutat be nekünk. Nagyon bejött a gyilkos gomba bolygója, ahol az emberek oly reménytelenül és mégis, küzdenek az életükért. De a Féreg világa se semmi, amiben komplex társadalmat, kamasz lázadást, de egy eljövendő apokalipszist és a múlt meghamisítását is belenyomja a szerző laza 50 oldalba, amibe még egy Barlangot idéző horror kaland is belefér. De ott van Sötét, sötét alagutakban is, mely csak egy rövid elbeszélés, de leképezi, hogy az emberiség mennyire korlátolt és empátiában szegény létező, ami elpusztítja, ami kicsit is más, és ezzel ássa a maga sírját is.

Martin e világban sem happy end történeteket gyárt, sokan szenvednek bennük. De van bennük mondanivaló, elgondolkoztatnak. Néha az emberek természetéről, máskor a halhatatlanságról, vagy a tudományról. Mindez nem megy a cselekmény rovására, mert miközben komplex világokat és rendszereket is bemutat, pörgő cselekményű, a sci-fi és a horror határán mozgó kalandos történetekkel szórakoztat.

Tetszik a borítója is, de az Agave ebben is kifejezetten igényes.

Jót vártam, de még annál is jobb lett. Olvasnék többet is, amíg érkezik az új GoT.

Martin: Éjvadászok – Mint sci-fi: 100% erős horror gyökerű, kreatív és izgalmas történetek, emlékezetes szereplők.

Szubjektíven: 100% jó a világábrázolás, lekötöttek a történetek, és borzongattak. Tetszett!

Alkus, valóság show-s, szerelembe esős.

Bora keményen dolgozik azért, hogy sikeres és saját köröm stúdiója legyen. Pénz azonban kellene még, így amikor megkeresik egy különös ajánlattal, nem tud nemet mondani. Csak egy kis szerepet kellene eljátszania: Somlay Ariel, a világranglista elején tanyázó magyar származású teniszező otthon akar vállalatot indítani a sportkarrierje mellett. De ehhez ismertté kell válnia, és azt találták ki, egy valóságshow keretei között mutatják be az életét a szélesebb közönségnek. És kell neki egy látszat barátnő, mivel a tenisz mellett nem volt ideje kapcsolatokra. Bora lesz a lány, akit összeköltöztetnek a végtelenül komoly férfival, egy nyúllal, és aki a családjának sem vallhatja be, hogy mindez csak színjáték. De valóban az? Ahogy egyre forróbbak a viszonyok, Bora egyre közelebb kerül a szíve elvesztéséhez.

Tudom, hogy kell a mese mindenkinek. Tudom, hogy van, akinek ez jelenti a kikapcsolódást. Ahol nem kell félni a konfliktusoktól, ahol a szép emberek boldogan élnek, amíg meg nem halnak, miután pár nehézséget leküzdöttek egymás oldalán. De sajnos, azt kell mondanom még mindig, hogy én csak ideges leszek ettől a zsánertől. Nem olyan mese, mint egy Bűvölet, de mese. És az a sok erotika…

Mert ebben akad bőven az is. Bajom is a kötettel, hogy Bora és Ariel – akinek a neve külön megviseli az idegrendszerem. Igen, én egyike vagyok azoknak a lányoknak, akiknek a Kis hableány volt az egyik kedvenc Disney meséje, így Ariel hallatán nekem nem egy szexi pasi képe villan fel, bocs – nagyon hamar, pár napos ismertség után szeretőkké válnak, és a regény terjedelmes részét teszi ki, ahogy egyfajta pavlovi módszerrel Ariel orgazmusra programozza a lányt. Komolyan! Ahogy Pavlov elérte a kutyáknál a csengővel a nyáladzás megkezdését, Ariel arra trenírozza Borát, hogy visszaszámolásra élvezzen el. Nem is tudom, ezen sírnom, vagy nevetnem kellene. Inkább nevetek. Igen, ez nekem inkább vicces, mint erotikus.

De azt akartam ebből kihozni, hogy nagyon problémásnak találom, hogy az ilyen szerelmesnek mondott regényekben a szerelem és a vágy fogalma nagyon erősen összekeveredik. Azt készséggel aláírom, hogy Bora és Ariel szexuálisan passzolnak és vonzzák egymást. De ez vágy. Mitől lesz ez szerelem? Talán a kötet végére elkezdenek ismerkedni is, de egymás megismerése nélkül ezt nem tudom szerelemnek elfogadni.

A történet alapból is nagyon meseszerű. A lányt, aki helyes, de csak ennyi, kiszemelik az álompasi mellé szereplőnek. Mi ez, ha nem egy női vágyálom, főleg, hogy össze is jönnek a műsor alatt? Igazi konfliktus kevés van benne, azt is műnek érzem. Mindketten szerződést írnak alá, és az lesz Bora kiborulásának oka, hogy Ariel aláírta, hogy a műsorban tartja őt. Mondhatom, ez aztán ok a sértődésre, amikor ő is aláírt egy szerződést, hogy eljátssza a barátnőjét. Kamu konfliktus – igen, ez is a negatív listámon szerepel.

Ami menti a menthetőt, és a szórakoztató kategóriában tartja a kötetet, hogy humoros elemek is kerültek bele bőven. Vicces mellékszereplők, mókás helyzetek – mondjuk, amikor a fiúnak beharangozott házi nyúl egyszer csak ellik négy kicsi nyuszit. Komédia szinten látok benne lehetőséget, de mindig a szerelem – vágy – erotika vonal uralkodik.

Folytatása is lesz még. Akinek a zsáner fekszik, jó könyv lehet, én nem ez a kategória vagyok.

Scott: Szélhámos szerelem - Mint romantikus: 60% mesei elemekkel, sok erotikával, tipikusan női szórakoztató könyv.

Szubjektíven: 15% ez az, ami abszolút nem a világom. Néha a humorát bírtam, de ennyi.

Megesik, hogy többször kiadnak egy regényt. Bizony, az is előfordul, hogy a címét is megváltoztatják. Rájöttök, melyik regényt hogy hívjuk ma? Segítségül vannak alul borítók.

1: A csudálatos Mary

2: Fekete hang

3: A babó

Megoldás: Tovább!

Szerelmes, betegséges, családi gondos, fejlődős.

Chloe élete látszólag irigylésre méltó, és a lány igyekszik is fenntartani ezt a képet. Jók a jegyei, nagyon szép, és ő jár az iskola egyik leghelyesebb fiújával. De a lánynak van egy másik énje is: a lány, aki megveti anyja második férjét, esélyt se ad neki. A testvér, aki mindent megtenne, hogy a nővérének jó legyen. Ivy végtelenül kedves, de gyakran nagyon nehéz vele az autizmusa miatt. Chloe boldognak szeretné látni, ezért finoman ráveszi, hogy próbáljon meg randevúzni az iskolájából egy kedves fiúval. Ethan is autista, de jól boldogul. Csak egy a baj: se Ivy, se Ethan nem akar kimozdulni a kisebb testvére nélkül. Jön is a sokk, mikor Ethan öccsében Chloe az osztálya legokosabb, de nagyon bunkó srácára ismer, akivel most kénytelen páros randikra járni. Ám ahogy egyre jobban megismerik egymást, Chloe rádöbben, hogy barátját egyre unalmasabbnak látja, míg David felvillanyozza.

A Móra Lol könyveiben már sokféle kötettel találkoztam. Újraírt mesével mai környezetben, jobb és rosszabb YA történetekkel. Volt, amit nagyon utáltam, és volt, amit nagyon szerettem. Szerencsére a Páros randi a jó kategóriába esik, és talán a hét legnagyobb meglepetése számomra. Sokkal jobb, mint amit előzetesen vártam tőle.

Egyrészt, egyszerre karakterközpontú és cselekményben gazdag. Nem tudnám megmondani, hogy melyik a fontosabb összetevő. Ok, ha nagyon akarom, a karakterek felé húz kicsit, de tényleg csak egy kicsit. Itt kapunk lelket, de eseményeket is. Ami nekem bejött.

A történet rövid felvezetés után nagyon gyorsan száguldani kezd. Megismerjük Chloe mindennapjait, majd elindul az Ivy – Ethan terv. Már, ahogy ezt megszervezi és kiügyeskedi Chloe, az egy nagy történet. De aztán a randik szintet lépnek. Egyrészt, maga a randi típusai, és amit ott művel mindkét páros. Nem extrém, igazából bármelyik kamasszal megtörténhetnek, de pont az a jó benne, hogy egy tekés randi, vagy éppen egy közös vacsorázás is tud nagy izgalmakat tartogatni, nem kell bele semmilyen természetfeletti vagy extrém elem. Elegek a jó karakterek.

Tetszett, ahogy az autizmus témáját kezeli. Sok tekintetben kamaszos fájdalmas történet, de ezt nagyon intelligensen, és nem túldramatizálva írta meg LaZebnik. Empátiára nevel, de nem direkt teszi, jön a történetből. Nem kell a szánkba rágnia, de átérezteti, milyen lehet ilyen betegséggel élni, és milyen áldozatokat hoz a család. Itt a testvérek. És gyönyörű példát ad szeretetből – megmutatva azt is, hogy a betegség ellenére milyen értékes kapcsolatok építhetőek, ha több energiát és áldozatot is igényelnek.

Nagyon bejött Chloe és David párosa is. Itt a kezdeti ellenszenvből lesz barátság, majd szerelem. És LaZebnik pont azt találja el, ami nekem a YA regények egy részében fájni szokott. Itt kapcsolat van, hiteles érzelmekkel és nem szerelem első látásra. A tanórai részekben maga a szerző is utal erre, érdemes elolvasni, mit mondanak Júliáról és Rómeóról! A YA regények is nagyrészt olyanok, de ez nem. Ez a szerelmet is intelligensebben közelíti.

A főszereplői messze nem hibátlanok, ettől igaziak. Chloe sokat színlel, egyeseket rosszul ítél meg, gonosz tud lenni. David is olyan bunkó tud lenni, hogy az kész. És magánakvaló.

Néha a nyelvezetét találtam túl nyersnek, de különben nekem nagyon bejött. Tartalmas.

LaZebnik: Páros randi tesóknak - Mint ifjúsági: 100% intelligens, tanulságos, szórakoztató. Empátiafejlesztő, jó karakterekkel.

Szubjektíven: 95% Chloe az elején nem tetszett, de fejlődik, és a történet nagyon eltalált.

Cím: Bewitching

Szerző: Alex Flinn - a Könyvmolyképző adta ki nálunk két regényét, mindkettő mese adaptáció. A Beastly a Szépség és a Szörnyeteg, míg a Csók pont jókor egy modernizált Csipkerózsika YA sztori. Ugyanezen a vonalon, modernizált ifjúsági mesékben van a szerzőnek több kötete is.

Műfaj: YA, újraírt mese

Cselekmény: Kendra, a boszorkány, aki elátkozta a Beastly sztorijában Kyle-t, most főszereplővé válik. A történet arról szól, hogyan használta a maga módján évszázadokon át az erejét, hogy segítsen az embereknek. Benne volt a keze többek közt Jancsi és Juliska, a Kis hableány történetében is. Még az is kiderül tőle, hogy Hamupipőke gonosz mostohatesója igazából egy helyes srác volt.

Várható  megjelenés: 2012-től angolul kapható, nálunk még csak tervbe se látom sehol. A Könyvmolyképző is leállt Flinn köteteivel a Csók után.

Miért várós?

- Alex Flinn mindkét magyarul megjelent kötetét szerettem. A Beastly a jobb, és ez annak kvázi a folytatása.

- Szeretem az újragondolt meséket.

- Izgat, milyen meséket és hogyan variált meg Flinn.

- Sorozat kötet, ezzel válik főszereplővé Kendra, és innen indul a többi újraírt mese.

Számítógépes, életekbe beleavatkozós, szerelmes.

Aiden szereti a klasszikus, romantikus filmeket, nagy kedvence a Van, aki forrón szereti. A legjobb barátja Jen, akivel naponta órák hosszat fecsegnek. De most Jen szomorú, mert a barátja csúnyán szakított vele. Aiden elhatározza, hogy rendet tesz: randikat szervez a lánynak, miközben Matthew életét megkeseríti. Belenyúl a munkájába, módosítja a nyaralását, folyton bajba keveri. Hogy képes erre? Aiden egy MI, aki titkon kilógott a netre és ott nézelődik. De nem ő az egyetlen a neten, döbben rá erre. Aisling is szeret kint nézelődni, és kémkedni az emberek után. A kedvence Tom, az elvált író. Aisling eddig nem avatkozott be, de Aiden hatására felmerül bennük, mi lenne, ha Tom és Jen megismerkedne? Ám hiába minden terv, mert van még egy MI. Sinai, aki le akarja őket vadászni, és ehhez eszközként gond nélkül felhasználja Jen és Tom bimbózó kapcsolatát. Őket, vagy magukat mentsék?

Nagyon jókat mosolyogtam ezen a kis könyvön, amely újraértelmezi az isteni beavatkozás fogalmát. Ki tudja, lehet, hogy lassan megteremtjük a felettünk álló tudatot? Ugyan viccesen, de ezzel játszik el Reizin.

Aki romantikus komédiát írt, amiben a humoré a döntő szerep. Ahogy egy számítógép elképzeli, milyen a szerelem és kik illenek össze, így szervez találkákat, és csodálkozik, mi nem akar működni. Jen kínosabbnál kínosabb helyzetekbe keveredik, nem is sejtve, hogy Aiden ügyködik mindennek a hátterébe.

Sokáig tényleg nagyon vicces a sztori, de pár ponton nekem már túlzás. Ok, Matthew szemét volt a lánnyal, de amit cserébe kap, az aránytalanul nagy büntetés. Nem megcsalta, szakított. A lányt váratlanul érte. Ezért Matthew azt érdemli, hogy elveszítse az állását, az új barátnőjét, de még az álomnyaralás helyett is kapjon egy pokoli utat, ami a börtönbe ér véget? Pont az ilyen túlkapások miatt nem lenne szabad beavatkozni a mesterséges intelligenciáknak.

Tom és Jen szerelmi szála nyálregénybe illik, de szerencsére Reizin kitalál nekik egy csavart. Sinai ügyködik, és a páros próbál ellene is küzdeni, egymásért. Ez már kalandos, vannak benne ötletek, és helyenként újra vicces is.

A sci-fi mag is okosan, de szórakoztatóan van felépítve. Maga a folyamat, ahogy a programok öntudatra ébrednek. Ahogy kialakul, ki akar az emberiség javára lenni, míg mások ellene törnének. Ugyan nagyon emberi ez a két folyamat, elképzelni nem lehet, hogy egy gép hogyan érezne igazán, de amik a sci-fi történetekben megjelennek, itt szépen visszaköszönnek. A jövő útja, meg a leendő Skynet, szinte vártam, hogy beállít egy Terminátor is Sinai ötletére.

De megmarad végig szórakoztató vonalon, semmibe nem merül el annyira, hogy nyálas románc, komoly sci-fi, vagy éppen agyament komédia legyen.

Szerethető szereplőket talált ki a szerző. A durva az, a mesterséges intelligenciák sokkal jobban érdekeltek, fejlődésben és karakterben is, mint az emberek. Nekem Aisling volt a legérthetőbb, de igazából a gonoszkodó Sinai teljes nézőpontját is megértem. Határozottan jót tett a sztorinak, amikor felbukkant, és hozta a drámát meg a konfliktusokat.

Nekem abszolút pozitív csalódás volt. És ki tudja? Lehet, még egyszer MI világ.

Reizin: Szerelem gombnyomásra - Mint romantikus komédia: 90% jópofa ötlet, sok humoros helyzet, miközben nagyon mai.

Szubjektíven: 80% jókat mosolyogtam rajta, a sci-fi vonal is jópofa, még izgalmas is volt.

Családi titkos, gyerekrablós, múltat felfedős.

Kim sikeres ausztrál nő, aki elégedett a karriere alakulásával, és a családi igényeit pontosan kielégíti a húga és az ő gyerekének szeretete. Ám egy férfi állít be hozzá, és egyetlen kijelentéssel felkavarja az életét. Azt állítja, 28 éve az Államokban elraboltak egy kislányt. Azt állítja, ez a kislány Kim volt. A nő nem akar hinni neki, de a férfi titokban DNS tesztet csináltat és a tényeket már nem lehet tagadni: a férfi a bátyja, és Kim eredetileg Sammy volt. A nő vele tart a szülővárosába, hogy választ kapjon a kérdéseire. Ki rabolta el, és miért? Az asszony, akit imádott, aki szerető anyja volt, hogy keveredhetett ebbe az egészbe bele? Ahogy a testvérek a múlt nyomába erednek, olyan titkok közelébe kerülnek, melyekért ölni is hajlandóak egyesek, és melyek még jobban összetörhetik az életüket.

Bár az angolszász regények uralkodnak a könyvpiacon, krimi és thriller tekintetben is, de néha akad a palettán valami más is. Christian White ausztrál író, és bár a cselekmény egy részét az Államokba helyezi, a thrillerének van bőven kötődése a kenguruk földjéhez is.

De ami a fizikai helyszínnél is fontosabb, érdekes a zsáner. Ha csak a fülszöveget ismerem, ha csak éppen beleolvasok a kötetbe, gyorsan elkönyvelném femi-thrillernek. Van benne cselekmény is, de erős az érzelmi oldala is. A témája is tipikusan femi-thriller: egy elrabolt gyermek, aki hazatér.

Ám, ha kicsit jobban belemélyedünk, látni fogjuk, hogy tágítja a zsánert. Egyrészt, sokkal mozgalmasabb, mint egy átlagos femi-thriller. Van bőven cselekmény benne, két idősíkon is. A jelenben Kim és a bátyja nyomozza az igazságot, a múltban pedig lineárisan haladunk előre a gyerekrablást követő eseményekben. Izgalmas, fordulatos, cselekményközpontú, ha oda is figyel a szereplők lelki hitelességére a szerző.

Másodszor, több nézőpontból is megmutatja az eseményeket. Köztük ott vannak a férfiak is, mint Sammy apja. Ezek sokkal reálisabban, kevésbé érzelmesen megfogott részek, melyekben nem azt olvasod oldalakon keresztül, hogy ki hogyan érzi magát és mi zajlik benne.

Jó a kötet szerkesztése. A különféle idősíkon nem azonos tudással rendelkeznek a szereplők, így az olvasó a szereplőkhöz képest többet tud. Amire a nyomozó testvéreknek rá kellene jönni, gyakran mi egy más nézőpontból már tudjuk. Érdekes is, ugyanarra az eredményre, vagy tévútra hogyan jutnak.

White odafigyelt arra is, hogy hagyjon csavarokat. Logikusan jut el a végső, nagy meglepetésig, de ügyesen tereli el a nyomokról a figyelmet. Már ráállt ezekre az agyam, még a regény felénél sem voltam, amikor kb. 80%-ban megmondtam a végét, de ennek ellenére élveztem a kötetet, mert jól felépített, és egy-egy csavar még így is maradt.

A karaktereit is építgeti, árnyalja. Nem tökéletes, hanem emberi szereplőket mozgat. Pl. vannak gyávák, megalkuvók, megszállottak is benne. Túlzott szimpátia nem is ébredt bennem a jelen szereplői felé, a múltban azért találtam olyat, akinek drukkoltam.

A szórakoztat thriller mellett még egy kis mélység is akad benne. Foglalkozik olyan témákkal, mint a vak hit, a homoszexualitás, a stigmák, a szekták. Aki érzékeny erre, talál agyalnivalót is benne.

Nem újítja meg a műfajt, de a zsáner elemeit korrekten alkalmazza, tetszett.

White: Az elveszett gyermek - Mint thriller: 75% jól használja a zsánereket, az érzelmek és cselekmény között összhang van.

Szubjektíven: 70% bár sok mindenre ráéreztem, maradt meglepetés is, elszórakoztatott.