Családi titkos, gyerekrablós, múltat felfedős.

Kim sikeres ausztrál nő, aki elégedett a karriere alakulásával, és a családi igényeit pontosan kielégíti a húga és az ő gyerekének szeretete. Ám egy férfi állít be hozzá, és egyetlen kijelentéssel felkavarja az életét. Azt állítja, 28 éve az Államokban elraboltak egy kislányt. Azt állítja, ez a kislány Kim volt. A nő nem akar hinni neki, de a férfi titokban DNS tesztet csináltat és a tényeket már nem lehet tagadni: a férfi a bátyja, és Kim eredetileg Sammy volt. A nő vele tart a szülővárosába, hogy választ kapjon a kérdéseire. Ki rabolta el, és miért? Az asszony, akit imádott, aki szerető anyja volt, hogy keveredhetett ebbe az egészbe bele? Ahogy a testvérek a múlt nyomába erednek, olyan titkok közelébe kerülnek, melyekért ölni is hajlandóak egyesek, és melyek még jobban összetörhetik az életüket.

Bár az angolszász regények uralkodnak a könyvpiacon, krimi és thriller tekintetben is, de néha akad a palettán valami más is. Christian White ausztrál író, és bár a cselekmény egy részét az Államokba helyezi, a thrillerének van bőven kötődése a kenguruk földjéhez is.

De ami a fizikai helyszínnél is fontosabb, érdekes a zsáner. Ha csak a fülszöveget ismerem, ha csak éppen beleolvasok a kötetbe, gyorsan elkönyvelném femi-thrillernek. Van benne cselekmény is, de erős az érzelmi oldala is. A témája is tipikusan femi-thriller: egy elrabolt gyermek, aki hazatér.

Ám, ha kicsit jobban belemélyedünk, látni fogjuk, hogy tágítja a zsánert. Egyrészt, sokkal mozgalmasabb, mint egy átlagos femi-thriller. Van bőven cselekmény benne, két idősíkon is. A jelenben Kim és a bátyja nyomozza az igazságot, a múltban pedig lineárisan haladunk előre a gyerekrablást követő eseményekben. Izgalmas, fordulatos, cselekményközpontú, ha oda is figyel a szereplők lelki hitelességére a szerző.

Másodszor, több nézőpontból is megmutatja az eseményeket. Köztük ott vannak a férfiak is, mint Sammy apja. Ezek sokkal reálisabban, kevésbé érzelmesen megfogott részek, melyekben nem azt olvasod oldalakon keresztül, hogy ki hogyan érzi magát és mi zajlik benne.

Jó a kötet szerkesztése. A különféle idősíkon nem azonos tudással rendelkeznek a szereplők, így az olvasó a szereplőkhöz képest többet tud. Amire a nyomozó testvéreknek rá kellene jönni, gyakran mi egy más nézőpontból már tudjuk. Érdekes is, ugyanarra az eredményre, vagy tévútra hogyan jutnak.

White odafigyelt arra is, hogy hagyjon csavarokat. Logikusan jut el a végső, nagy meglepetésig, de ügyesen tereli el a nyomokról a figyelmet. Már ráállt ezekre az agyam, még a regény felénél sem voltam, amikor kb. 80%-ban megmondtam a végét, de ennek ellenére élveztem a kötetet, mert jól felépített, és egy-egy csavar még így is maradt.

A karaktereit is építgeti, árnyalja. Nem tökéletes, hanem emberi szereplőket mozgat. Pl. vannak gyávák, megalkuvók, megszállottak is benne. Túlzott szimpátia nem is ébredt bennem a jelen szereplői felé, a múltban azért találtam olyat, akinek drukkoltam.

A szórakoztat thriller mellett még egy kis mélység is akad benne. Foglalkozik olyan témákkal, mint a vak hit, a homoszexualitás, a stigmák, a szekták. Aki érzékeny erre, talál agyalnivalót is benne.

Nem újítja meg a műfajt, de a zsáner elemeit korrekten alkalmazza, tetszett.

White: Az elveszett gyermek - Mint thriller: 75% jól használja a zsánereket, az érzelmek és cselekmény között összhang van.

Szubjektíven: 70% bár sok mindenre ráéreztem, maradt meglepetés is, elszórakoztatott.