Vannak regények, melyekbe egy állat a főszereplő. Némelyik ezek közül megtörtént, valódi történet, akár dokumentumregény, mások állatmesék és regények, de most még egy sci-fi is ide került.
Tudjátok milyen állat volt a lent megnevezett főszereplő?
- Ivan
- Null-Hatos
- Bailey
- Rannoch
- Portia
Megoldás, Tovább!
Orvosi kutatásos, újraélesztős, barátságos.
Sebi és Döme régi barátok. Döme titkon mindig irigyelte is barátját, akinek gyönyörű neje az ő nagy ideálja. Ennek ellenére Sebi rendszeresen csalja a nőt, és szereti mérnök barátját is ugratni a szakmájával. Döme egyik története az újjáélesztett rokonáról elgondolkoztatja az orvost. Felállít egy elméletet, mely szerint az ember olyan
jól tudta magát halottnak tettetni az őskor küzdelmeiben, hogy ha ismerjük az egyéni alvás szintjeink, még a halálból is fel tudunk ébredni kis segítséggel ma is. Kidolgoz egy koncepciót, Döme gyárt hozzá speciális órákat, és a kormánnyal engedélyeztetni akarják a protokollt. Megindulnak az orvosi kísérletek, melyek során a kifutón meghalt modellt, a vízbefulladt minisztert, de akár a cigányvajdát is fel lehet támasztani, ha a körülmények nem esküdnek össze a barátok ellen, akik nem várt bonyodalmakkal kell, hogy megbirkózzanak az orvostudományi megújulás közepette.
Érdekes, hogy a PR tevékenységből inkább az ragad meg, ami nem tetszik. A könyvek esetében nagyon gyakran utálom, ahogy egy siker farvizén akarnak valamit lenyomni a torkunkon. Hány új Lány a vonaton is volt már… De van egy ritkább bosszantó eset is, amire ez a Restart remek példa lesz.
A megtévesztő fülszöveg. Itt ugyan a cselekmény stimmel, de nagyon máshogy van kihegyezve, mint amilyen a regény. Ott egy orvosi thriller, már szinte #metoo vonallal, sok filozofálással látszik. Ehhez képest ez egy fekete humorú, szórakoztató regény, egyáltalán nem az a komoly szöveg, aminek a fülszöveg alapján hittem.
Ezzel el is árultam, mi tetszett nekem ebben a regényben, még hozzá nagyon. Főleg a regény első része olyan fekete humort kapott, hogy az ember közbe nem tudja eldönteni, hogy mit kellene tennie nevetés mellett. Bosszankodjon, elmélkedjen, simán hagyja magát sodorni a cselekménnyel?
Én ez utóbbit tettem, hiszen annyira pörgetik az eseményeket, hogy rá lehet hagyatkozni. Epizódszerűen követik egymást az abszurdabbnál abszurdabb esetek. Nem egy mögött találhatunk görbe tükröt korunknak és társadalmunknak, de aki erre nem érzékeny, az simán jól szórakozhat a pergő eseményeken. Még változatosság is akad benne bőven: azért elég nagy váltás egy holland diplomata és egy cigányvajda élete és halála, esetleg feltámadása…
Abszolút nem éreztem orvosi thrillernek, mert hiába van egy orvosi magyarázat is a feltámasztó protokollra, nem érzem hitelesnek. Inkább olyasmi, ami egy Rejtő regényben bukkan fel. Viszont, a kötet végére egy másfajta thriller bontakozik ki. Megjelenik egy vetélytárs, a főszereplők minden munkája veszélybe kerül a barátságukkal együtt, és itt kapunk egy kis elgondolkoznivalót is. Megérett már a feltámadásra a társadalom? Megilletik ezt az emberek? Mert az emberi természet megmutatja magát. Sebi megijed attól, hogy a gazdagok kisajátítják a technikát. (Poén, de előképe lehetne a történet a Lopott időnek.)
A szereplőket nem elemzi túl, a gondolataikból és érzéseikből sem sokat kapunk, de mégis működtek. Emberiek, hibákkal, és lehet nekik akár drukkolni is.
Sajnálom is, hogy a végére mintha kifogyott volna az ötlet. Nekem fura is volt a zárás.
Összességében, akinek a fekete humor bejön, tudom ajánlani.
Camper: Restart - Mint sci-fi: 65% fekete humor hatja át, vannak ötletei, de a vége zavaros és kevesebb a sci-fi.
Szubjektíven: 70% humora nagyon bejött, és jókat vigyorogtam rajta. De a vége elvesztett.
A múlt héten már jeleztem a Betűtészta Kiadó újdonságát, ami a Plázafoglyok címre hallgat. Azon a héten még nem, de a mostanin már be tudjátok szerezni.
Ifjúsági regény lesz, és a fülszöveg annyira titokzatos, hogy nem is tudom, egy kamaszos fájdalmas ifjúsági regényre, vagy valami horroros kalandos pláza-menekülőakcióra számítsak. De kíváncsi vagyok, én ki fogom deríteni :)
Kedvcsinálónak, többkezes regény, olyan íróktól, mint az egyik kedvenc magyar szerzőm, Mészöly Ágnes (Hanga és Várkony sorozat; Darwin-játszma; Rókabérc, haláltúra), a DAC sorozat Kalapos Évája és a János vitézt újrateremtő Csurgó Csaba.
Cím: A vörös kobra
Szerző: Rob Sinclair - kint jól mennek a könyvei, akciós-kémes-thrilleres vonalon mozog. Ha jól tudom, nálunk ez lesz az első kiadott regény tőle.
Műfaj: kémes akciós
Cselekmény: Carl Logan volt JIA, egy kémszervezet egyik legjobb embere. Mára visszavonult, és csak békében akar élni. Ám a JIA egy holttestre bukkan, egy nőre, aki szerintünk a Vörös Kobra volt, Logan legnagyobb ellenfele. Logan nem így gondolja, és hamarosan egy gyilkos játszmában találja magát az igazi Vörös Kobrával.
Várható megjelenés: valamikor jövőre
Miért várós?
- Mert keresem az olyan szerzőket, akiknek a köteteit David Baldacci regényei mellé tehetem.
- Mivel többkötetes a szerző, ez is egy sorozatának a része, ha jó lesz, több regényre is lehet számítani.
- A kémes zsánerrel folyamatosan barátkozom, ez olyannak tűnik, ami tetszik nekem.
Rejtélyes betegséges, félős, egymásnak esős.
Dooling egy hegyvidéki városka, ahol semmi érdekes nem történik. Ám elindul egy új járvány, ami nagyon hamar világszintűvé válik. A nők elalszanak, benövi őket egy fura gubó, és akit megpróbálnak kiszedni, megvadul és gyilkol, majd újra elalszik. Ide is lassan elér a kór, és a nők megpróbálnak ébren maradni a megoldásig. Különösen feszült a helyzet a női börtönben. Egy különös nő tűnik fel ugyanekkor, Eve Black, aki a többiekkel ellentétben tud aludni és ébredni is, aki már szinte természetfeletti. A helyi pszichiáter, Clint, aki a feleségét akarja 
megmenteni többek közt, tőle alkut kap: ha életben tudja őt tartani, a nők megkapják az esélyt az ébredésre. A felbőszült férfiak nőket égetnek gubókkal együtt, Eve ellen indulnak, míg páran igyekeznek fenntartani a rendet – nem is sejtve, hogy a nők átkerültek egy más helyre, és minden nappal csökken az esélyük a visszahozásukra.
Igazán szeretnék a regény jó részeire koncentrálni, mert vannak neki azok is, de nagyon nehezen megy, mert a negatív benyomásaim erősebbek. Kezdve azzal, hogy nagyon fura nekem ez a fiú-apa kettős szerzőség. Picoult és lánya esetében érezni lehetett, hogy van benne a lány keze. De itt? Annyira King stílusában készült az egész, hogy hajlamos lennék azt feltételezni, Owen csak ötletelt az apjával, aki aztán írt. De ne legyek ilyen gonosz, igaz?
Hiszen rábökhetek a történetben is olyan hibákra, amelyek idegesítenek és jogosan. Ha átmennek a nők egy másik dimenzióba, minek marad itt a testük egy gubóba? Ha a testük, gubójuk pl. felgyújtják, a nők odaát is meghalnak. Ha itt a testük, hogy szülnek a másik oldalon? A gyerek ott lesz a másba, és az anyja testéből hogy tűnt el? Nem is nagyon akarok ebbe belemenni, mert csak megfájdul a fejem. De zavar, értitek.
Kettes bajom, hogy nagyon kevés szereplőt engedett a kötet megkedvelni. Ha női hőst kellene benne találnom, az Lila lenne. De pont ő az, aki nagyon ellentmondásos ahhoz, hogy szeressem. Tulajdonképpen egy félreértés miatt távolodik el a férjétől, és hiába tudja meg az igazat, utána is úgy érez, mintha ő gondolta volna jól és megcsalták volna. Ugyanezt eljátssza a végső döntésnél is: ő is azt mondja, menjenek vissza a világba. De már ott és akkor nem szívből mondja, és bár nincs leírva, simán kiérezhető, hogy ő nagyon megbánja, hogy nem maradtak a fa túloldalán. A végére úgy átmegy a férjével bunkóvá, hogy nem értem, miért.
De szerencsétlen Jared is mindig szív. Sokan meghalnak, a sátáninak induló férfi meg képes lesz megváltozni és megváltásra lelni? Jaj.
Nekem nem tetszett a nagyon erős #metoo hang sem a kötetben. Szabályosan úgy van megírva, hogy a férfiak úgy rosszak, ahogy vannak. Biztosra veszi, hogy a nők világa sokkal jobb lenne. Annyira nyalizósnak hat az egész a mozgalomnak, hogy az már sokkoló. Ok, vannak a világban gondok és igazságtalanságok a két nem között is, de ez túlzás.
De akkor, ami jó benne. King mestere annak, hogy egy átlagos, semmilyen kisvárosba beköltöztesse a horrort. Felvezeti, tomboltatja, levezeti. Itt is jól működik ez a része, ahogy az egyes embereken leképezi a kirobbanó helyzetet és feszültséget. Vannak hatásos képei – nekem a legemlékezetesebb a gubóégetés lett, de lehet válogatni.
Egyszer elment, de leírhatatlan, mennyivel jobb a Carrie vagy a Christine. Még mindig.
King: Csipkerózsikák - Mint horror: 60% a feszültségteremtés, egyes karakterdrámák jól megírtak, de a véghang fura.
Szubjektíven: 50% csak nem megérintette Kinget a #metoo? Vannak jó ötletei, de túlzó is.
A heti 5 regényhez illeszkedve, íme a sorozat, amire annyira rákattantam, hogy az alapregényt simán végigolvastam alvás helyett. A Victoria első évada található meg a Viktória című Goodwin regényben, és jó hír az érdeklődőknek: szinkronnal is megtaláljátok!
Boldogulós, szerelmes, életet építős.
Angelique gyermekkora felhőtlen volt: ugyan édesanyját a szülésnél elvesztette, de az érte rajongó apja védőszárnyai alatt nőhetett fel remek nevelést kapva, szeretetben. Féltestvérei féltékenysége mindig kísérte, de még így is fájdalmas meglepetésként éri, amikor apjuk halála után herceggé lett bátyja vidéki nevelőnőnek adja szegény rokonként. Angelique itt is helytáll, megszereti a gondjára bízott gyermekeket, de a szépsége kárára
válik: egy erőszakos családi barát rátámad, védekezik, és őt küldik mindezért el, ajánlólevél nélkül. Hiába megy Párizsba, képtelen állást találni. Mikor segít egy kidobott utcalánynak, megfogalmazódik benne az ötlet: létrehoz egy bordélyt, ahol ügyfelek és örömlányok is jól érezhetik maguk. Megszületik a Le Boudoir, hatalmas siker lesz. Angelique mindenki útját egyengeti, csak a saját boldogságába nem hisz, míg nem találkozik egy Amerikába tartó hajón egy jóképű és jó lelkű ügyvéddel.
Abban is biztos vagyok, ha csak tegnap mondja nekem valaki, hogy lesz egy Danielle Steel regény, ami tetszik nekem, nevetőgörcsöt kapok. Ma viszont van már egy ilyen regény, méghozzá ez. Nem irodalmi igényű, sok mindenbe bele is tudnék kötni, de pont olyan kosztümös mese, ami most nagyon tetszett.
A története lineárisan halad előre, és sok eleme, mintha egy meséből érkezett volna. A kedvenc gyermek, a legkisebb lány, akit a testvérei elűznek és kisemmiznek féltékenységből, de ő kiharcolja a sikert és győztesként térhet majd haza. Éppen csak a lépések nem mese szokványosak, melyeket Angelique bejár. Bejárónő, bordélyház vezetője, szerető feleség. Romantikus regénybe annál jobban illenek.
Az egésznek a lánymese jellegét erősíti, hogy valósággal prűd a tartalom. Ahhoz képest, hogy Angelique szépsége megigézi a férfiakat, egy bordélyházat fog üzemeltetni, még a szerelmi házasságában is olyan szemérmesen van leírva minden, mintha egy nagyon erős korhatár besorolás lenne a köteten. Ahogy így belegondolok, Angelique szülése a könyv leginkább ábrázolós része, és még ez is elég visszafogott, és sok az utalás a realista ábrázolás helyett. De lehet, hogy ez is kellett ahhoz, hogy összességében tetszik a könyv. Nekem ez sokkal jobban bejön, mint amikor a szerelmes nyáladzás tölti meg a sorokat. De valami valamiért… nincs nyál, de a szerelem is szárazabb.
Tetszett, de az értelmemnek gondja van azzal, hogy mennyire modern ez a történet. Steel György király idejére teszi a cselekményt, még a viktoriánus idők elé. De az egész cselekménye, a hősnője útja és kalandjai sokkal jobban illenek a XX. század elejére. Ott tökéletesen hiteles lenne, és működne. De abban a korban egy bordélyt vezető nemes lány? Aki aztán hozzámegy egy amerikai ügyvédhez? Jó történet, de tele van olyan elemekkel, melyek már a modern korba illenek.
Kimondom, hiányzik a leírt kor miliője. Egy pillanatra se éreztem magam a XIX. század közepén, el van csúszva a kor. Cselekményben, karakterekben és még ruhákban is. A képzeletem nagyon jól lefestette az írónő megírta ruhakölteményeket, de nem ekkorra.
De a hősei, Angelique és Andrew annyira szerethetőek, hogy minden megbocsátva.
Ez egy lánymese, tény. De egy kellemes mese, amiben tragédiák ellenére is győz a jó.
Steel: A hercegnő - Mint romantikus: 70% lényegében egy mese, de szerethető főszereplővel, érdekes helyzettel.
Szubjektíven: 90% bár a kor elcsúszott, annyira szerettem a szereplőit, hogy nem is zavart.
Elkezdtek potyadozni a regények, melyeket 1-2 héttel korábbra vártam, de a lényeg, hogy itt vannak! Íme, újdonságokkal együtt:
- Bennett: Ragyogó szemek - ifjúsági regény egy lányról, az összetört szívéről, egy 
kirándulásról, és a fiúról, aki a szívét darabolta.
- Ng: Kis tüzek mindenütt - a filmes jogok már Reese Whiterspoon kezében, és láttam szereposztást. Durva lesz! A történet se kutya. Két erős karakter, anyák, akik barátnőkből lesznek ellenségek, amikor egy örökbefogadási ügy megosztja a közösséget. Dráma, erősen az anyasággal a középpontban.
- Roberts: Királycsel - bár nekem is a sakkból ismerős a kifejezés, itt bizony az ókori Rómában lesznek hatalmi harcok és véres viszályok.
- Teller: És boldogan éltek - próbáltátok már elképzelni a Hamupipőke meséjét, de a mostoha szemszögéből? Már nem kell képzelni, Teller megírta, nagyon bízom benne, hogy ötletesen!
- Chase: Egy ágyban a herceggel - bár a szerelmes, erotikus nem igazán az én 
műfajom, ezt muszáj volt ide tennem. Méghozzá az eredeti borító okán. Megismeritek? Nálunk a Könyvmolyképző ezzel adta ki a Szárnysegéd Bt. első kötetét. Komolyan, még most is Joker vigyor van tőle az arcomon! A történetről annyit, hogy a herceg beleszeret a rangban alatta levő lányba és harcolniuk kell egymásért.
- Reeve: Csillagvonatok - mielőtt hozzánk is bedübörögnek az egymást faló városok a moziba, a szerző egy másik ifjúsági sorozatát is elindítja a Móra. Jövő, kalandok, fiataloknak.
- Tudor: A Krétaember - már meséltem róla a Mire várunk-ban, így nem ismételném magam.
Egy nap majd elméletben fogok élni, mert elméletben minden működik. (Levy: Utóirat Párizsból)
Világéletemben kerültem a válaszokat és az igazságot, ötéves korom óta, amikor valaki megpróbálta nekem elmagyarázni, hogy a Mikulás nem létezik. Akkor jöttem rá, hogy az igazságnak nincs értéke, és hogy a fantázia jelent mindent. Az úgynevezett igazság ne egyéb, mint egy temető, azoknak a dolgoknak az összessége, amelyek azért haltak meg, mert az emberek már nem álmodoznak róluk. (Chirovici: Rossz vér)
És feladva minden vágyam, végére érve létezésemnek úgy véltem, megtaláltam, amit mindeddig kerestem. A legszebb dallamot, mit egyszerűen úgy hívnak: a megnémult halál. A Csend. (Kostova: Musicus; In: SF Galaxis)
Egy dolog tudni, melyik a helyes út, és más dolog rá is lépni. (Hyde: Vigyél magaddal)
Végül is, a pincsiben tényleg volt valami babaszerű: a halk vinnyogások, az aprócska test, kerek fej, óriás szemek. Arra tervezték, hogy aranyosnak lássuk – ébredt rá Amara. Volt ebben a gondolatban valami szörnyű. Itt egy lény, amit az ember csak azért hozott létre, hogy dédelgethesse. Egy élő játék, rendelésre. (Bellone: Az ember legjobb barátja; In: SF Galaxis)
Kamaszos, nyomozós, hátországos.
Nathaniel és Rachel testvérek, akiket a II. világháború alatt magukra hagynak a szüleik. El kell menniük, ők magániskolába kerülnek, és egy addig soha nem látott családi barát van megbízva, hogy figyeljen rájuk. A két kamasz hazamegy, és Molylepke pártfogása alatt folytatják a mindennapjaik. A férfi és különös barátai érdekes dolgokra tanítják őket, a gyerekek fejében megfordul, hogy bűnözők. Nathaniel egy két évvel idősebb lány karjai 
között lel menedéket, míg az anyja vissza nem tér, és a gyerekeit magával viszi. Nincsenek válaszok, magyarázatok. 13 évvel később Nathaniel, az anyja halála után igyekszik összerakni a történetet, mi történt vele 15 évesen, kik voltak azok az emberek és mit tettek igazából.
Két szálon is érdemes lenne elindulni, amely mentén haladva megfejthetjük ezt a regényt. Az első a könnyebb, a szerző útja. Michael Ondaatje sikerszerzőnek számít, noha ez mindössze a hetedik regénye élete 70 éve alatt. Viszont, ott van a művei között Az angol beteg című regény, amit ha nem is olvasott az ember, a sok Oscart bezsebelő film miatt jó sokan ismernek. A háború fényeiben nem nehéz felismerni azokat az elemeket, melyeket Almássy gróf történetében is megtalálunk.
Háború, titkok, tiltott szerelem, tragédiák. Nem tökéletes embereket ír, hanem emberekről mesél, esendő lényekről, akiknek a hősiessége gyakran árnyékban marad, míg a hibáik felnagyítva hevernek előttünk. Korrajz, emberekkel, egy történelmi pillanat és hangulat, egy megszokottól más szemszögből.
De nekem sokkal szimpatikusabb a másik verzió. A balladai jellemzők mellett haladva. Ez ugyan regény, de ugyanazzal a trükkel tűnik fel. A balladák elmesélnek egy történetet azzal, hogy a lényeget nem mondják ki, sok-sok részletre csak nagyon halványan utalnak rá. A lényeget a befogadó találja ki hozzá. Mert ott van az, egy el nem mondott történet a sorok között – figyelemmel megtalálhatjuk.
Ondaatje ebben a regényében pontosan ezt alkotja meg: a csendekben, a ki nem mondott dolgokban, a háttér eseményeiben van a lényeg. Amit elmesél nekünk, az mind csak a keret. Az igazi történet mögötte van. És ez a regény zsenialitása – ahogy a csendekből, az el nem mondott történetekből felépíti a regényt. Tulajdonképpen az olvasó maga írja hozzá az elrejtett igazságokat, mert a könyvbe azok úgy vannak benne, hogy nincsenek benne.
Mit olvasunk? Egy kamasz történetét, aki talajt vesztett, és menekülne valamerre. Igazából csak teng-leng, közbe összefekszik egy lánnyal, aki ugyanolyan elveszett, mint ő. Évekkel később néz vissza, és kezdi el keresni a története mögötti másokat. És a regény egy kémregény, csak éppen ebből semmit nem írt meg. Utal, sejtjük a veszélyes küldetéseket, az emberi sorsokat, de nem erről írt a szerző.
Talán ezzel szól a szerelemről, a veszteségekről, a bátorságról. Leginkább a veszteségekről. A szereplői rengeteg mindent elvesztenek, és csak fokozatosan sejthetjük és jöhetünk rá Nathaniel múltba nézésekor, hogy ki mennyi mindent vesztett el a háború alatt.
Szóval, értelmileg felfogom a balladai szerkezet zsenialitását, a szép szöveget, és mégse szerettem ezt a könyvet. Még mindig cselekmény- és karakterközpontúság kedvelő vagyok.
Ondaatje: A háború fényei - Mint kortárs: 80% érzékeny történet és karakterek, az egész balladai homályba merítve.
Szubjektíven: 20% bár az irodalmi teljesítményt értékeltem, a történet és a vége nem tetszett.