- A háború jegyesei - romantikus történelmi az Alexandrától.

- Szerelem gombnyomásra - romantikus komédia a Libritől.

- A legszebb nap - thriller az Alexandrától.

- Gyilkos Hazafi - egy Patterson regény a nekem eddig ismeretlen G-Adam Stúdiótól. Bár lehet, hogy inkább riportkötet, mint regény.

- Nyolc fehér éjszaka - romantikus az Athenaeum gondozásában.

- A kötelék - Alexandra thriller.

- Az én váram - a Jók és Rosszak iskolájának legújabb része a Twister Médiától.

- Korra legendája - képregény, az animációs sorozat folytatása egyben, Szukits Kiadótól.

- A Tükrök városa - Cartaphilus vegyese, sci-fi, horror, kaland és disztópia elemei is vannak, mellesleg trilógia záró kötet is.

- A pillangó zsarnoksága - Athenaeum, és már volt a Mire várunk egy péntekében, ott részletesebb adatokat is találtok róla. https://regenyvilag.blog.hu/2018/10/19/mire_varunk_265

- Az elpusztíthatatlan Kitty O'Kane - IPC lányregényes, történelmi, romantikus.

- Mrs. Jeffries főzni kezd - avagy a Lettero újabb kötettel bővíti a kosztümös krimi sorozatát.

- Gyönyörű rossz - egy kis femi-thriller a Művelt Néptől.

- Örökké meg egy nap - James Bond kaland a Művelt Népnél.

- Elnémítva - szintén Művelt Nép, thriller.

- Te Én Minden - szintén thriller és szintén Művelt Nép.

- Az elveszett gyermek - Lottie Parker sorozat 3. része a Libritől, krimi.

- Én, a gyilkos - thriller és Művelt Nép.

- Visszatérő végzet - szerintem már megjegyeztétek ti is. Mogul thriller, ami mindig csúszik.

- Aki megszökik és aki marad - a Nápolyi regények 3. része, a park Kiadótól. Izgalmassá teszi, hogy most készült sorozat a regényekből.

- Mivel már részben kijöttek, azt a három Maxim kötetet most kiírom, amire még várunk: The Belles és Everless, ifjúsági fantasy kötetetek. A sötétség oldalai, gyerekregény mágiával fűszerezve.

- a Könyvmolyképzőnél:

• 6 hét a világ - YA.
• A pók fogságában - thriller.
• Meggyötört világ - drukkoltam érte korábban, írtam is róla, jön is! https://regenyvilag.blog.hu/2018/06/08/mire_varunk_523
• Tej és méz - versek.
• Az első csók és egyéb démonok - fantasy, YA.
• Kapcsolatpróba - kamaszos fájdalmas, és nálam ez is nagyon várós.
• Egy ropi naplója 13 - gyerekkönyv.

Ármányos, trónért küzdős, helyezkedős.

Claudius császár halott, éljen az új uralkodó! De ki is az? A császár özvegye mindenre kész, hogy saját fia, Nero fejére kerüljön a babér. Ám a halott császár fia, Britannicus, akit az uralkodásra neveltek, nehezen törődik bele, hogy mostohája mindenből kiforgatja. Mindenki tudja, még az élete is veszélyben van. A Rómába érkezett Macro és Cato sem tudnak kimaradni az eseményekből. A fia életével zsarolják Catót, akire egy gyilkosságot is rá akarnak verni, és mindkét fiatalember tábora számít rá. Apósa Britannicus oldalán van, zsarolója Nero uralmát akarja. Amikor kitör a polgárháború, a két katonának sok mindent kell mérlegelni: a letett esküket, a családjuk biztonságát és Róma érdekét is az oldalválasztáskor.

Azért meglepett, ahogy kiszámoltam, hányadik résznél jár már Cato és Macro. Nem tűnik annyinak, talán mert jó ütemben vannak a regények kiadva – piros pont a Gold Book kiadónak. De nem is ez most a lényeg, hanem: a sorozat most végre valami mást tudott nyújtani, mint amit megszoktam Scarrow eme sorozatától.

Amit eddig kaptam: minimális magánélet, áldozatok a barátság nevében, rengeteg harc – köztük nagyobb taktikai, de sok kézitusa is. És a háttérben mindig volt egy kis politika is, szinte olyan jelleggel, hogy lássuk, már akkor virágzott a korrupció és a kapcsolati tőke hasznosítása. Kötetről kötetre ki lehet ezeket mutatni a sorozatban.

Most is benne vannak, de nekem jobban tetszettek az arányok. A tényleges harcászat, ha úgy tetszik, a fizikai háború csak a regény utolsó pár fejezetébe került be. Az a szokott színvonalú, de bevallom, engem nem tud lekötni. Sokkal inkább, ami most sokkal nagyobb súlyt kapott: a politikai machinációk és helyezkedés. Betekinthetünk a császári világ kulisszái mögé, és Scarrow jól érzékelteti, hogy milyen feszült lehetett ez a helyzet.

Sikerült a portréja mindkét fiatalembernek. Különösen izgalmas ezt úgy olvasni, hogy tudjuk, mi lesz a történet vége. Mennyivel jobb uralkodó lett volna Britannicus, és mennyire nem számított ez semmit. Már itt látszik, milyen karakter Nero, előrevetítik a későbbi őrületet. A regény egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor egy vacsorán Nero összeveri a mostohatestvérét – talán meg is erőszakolja – és ezt a vacsorázók végighallgatják, senki nem mer közbelépni. Ennél az se durvább, amikor végül Nero végez Britannicusszal. Komolyan sajnáltam a srácot, nagyon meg tudtam érteni, miért lázadt és vele a nemesek egy része is.

Olvasói szemmel az is érdekes volt, hogy tudja a hőseit úgy mozgatni ebben a történetben, hogy ne váljanak az őrült Nero követőivé, szimpatikusak tudjanak maradni, de nem lehetnek Britannicus oldalán sem, mert akkor a lázadás leverésekor nekik is annyi lenne. Érdemes elolvasni, mit talált ki erre a szerző!

Ami behozza a magánéleti szálat. Szerelmi szálban nagyon gyenge Scarrow, de most az apa-fiú kapcsot kell kibontania, amit sokkal több érzéssel és szerethetően meg tudott tenni. De különben megint ez a vonal a legkevesebb, még Macro és Cato barátsága is több jelenetet és súlyt kap, mint az önálló dolgaik.

Határozottan férfias stílusú, nagyon realista regény, kevésbé mesélős, mint egy Cornwell.

A sorozat olvasóinak nem kell külön ajánlgatni, de itt újak is könnyen becsatlakozhatnak.

Scarrow: A Caesarok napja – Mint történelmi: 70% a politikai hangulat és udvari élet rajza találó, építi a szerző a sorozatot.

Szubjektíven: 65% az udvar jobban bejön, mint a háború. Ebben volt ötlet, nekem tetszett.

Kosztümös, örömlányos, boldogulós, hableányos.

Mr. Hancock kereskedő, aki egy hajót szerel fel és küld áruért a világ másik felébe. Szolid ember ő, aki takarékoskodik, felesége és csecsemő fia elvesztése óta nővérei családját segíti. Ám a hajója helyett a kapitány különös tulajdonnal tér haza: hozott neki egy halott sellőt. A hajót is eladta, hogy megvehesse. Hancock eleinte nem tud mit kezdeni a lénnyel, de a veszteségét pótlandó belemegy, hogy a kapitány tanácsára kiállíttassa. Így kerül kapcsolatba egy bordéllyal, akik ki akarják állítani a hableányt. Hancock a bemutató estélyen ismerkedik meg a gyönyörű kurtizánnal, Angelicával. A nő bolondja lesz, és a szerelmében és a férfiakban csalódott nő egyre közelebb kerül a férfihoz. De képesek kitartani akkor is, amikor a balsors zúdul rájuk?

Ez a regény nagyon jó kritikákat kapott. Érdeklődve is álltam neki, az egyik kedvenc mitikus lényem a sellő – gondolom, kitaláltátok ebből, hogy gyerekkorom egyik kedvenc meséje a Kis hableány volt. De most eléggé fogom a fejem, mit gondoljak erről a regényről.

Azt pontosan érzem benne, miért voltak olyan jók a kritikái. Magától értetődően van benne egy olyasmi mágikus realizmus, amit a dél-amerikai klasszikus irodalomból ismerek. A természetfeletti úgy siklik bele a mindennapok szövetébe, mintha nem is valami idegen elem lenne, ha teljesen része a realitásnak. Jó, azért nem megy el annyira messze, mint a nagyok a másik kontinensen, de európai szemmel ez is több, mint amit mi megszokhattunk.

Konkrétabban, a sellő léte annyira elfogadható és mindennapi a történetben, mintha valódi lenne. Ahogy olvassa az ember, nem jut eszébe azon gondolkodni, hogy ez mese, fantasy, vagy micsoda. Mintha egy sima, kosztümös történelmi regény lenne, aminek természetes része a hableány is. Ez kifejezetten jó a regényben. Számomra annyira természetesnek hatott a mitikus lény léte, hogy az is megfordult a fejemben, hogy egy tengeri tehenet fogtak ki, és mutogattak, de aztán rájöttem, hogy ez tényleg egy sellő, csak éppen itt ez nem olyan meglepő, mint amilyen mese mai aggyal.

Mélyebbre nézve a sellő pedig valami többé is tud válni. Jelképpé. Először a szerencse, majd a balsors megtestesítője, ami mitikus keretbe foglalja a hétköznapok eseményeit. Hancock gyors meggazdagodása, Angelica szerelembe esése kurtizán létére, ráadásul egy gazdag fiatalemberrel, majd a vetélés, a halálok és őrület. A szereplők fejében is megfordul, hogy mindezért a sellő a felelős. Angelica lesz az, aki visszahúz minket a meséből a realitásba: nem kell mindig többet akarni, nem kell mesébe hinni, legyünk a saját szerencsénk kovácsa!

A történet nem sok eseménnyel jellemezhető, de a korszak egyszerre puritán és buja világát is meg tudja idézni. Nekem kicsit eszembe juttatta a Harlots című sorozatot is, hiszen itt beleshetünk a bordélyok világába, miközben az úri és felső középosztály mindennapjait is megeleveníti az írónő.

Jó érzékkel ábrázolja a szereplőit, akik emberi vágyakkal, gyarlóságokkal vannak tele, és játszmáznak. Annyira, hogy nekem kicsit sok is lett belőlük. Annyira akartam egy szereplőt, akinek nyugodtan lehet szorítani, de mindenki kapott olyan hibát, ami elidegenítette tőlem.

Igényes munka, nagyon jó a korhangulat benne, de nem nőtt a szívemhez.

Gowar: A hableány és mrs. Hancock - Mint történelmi: 80% életre kelt egy letűnt kor, szinte mágikus realizmussal. Hangulatos.

Szubjektíven: 55% nekem hiányzott egy szereplő, akit szerethettem volna. Különös világ.

Lord Phillip már idős férfiként, 2 fiú özvegy apjaként vett el egy gyönyörű, 17 éves francia nemeslányt. A szerelme belehalt a szülésbe, de a férfinak megmaradt a kislányuk, Angelique. Ő a családi birtokon nőtt fel, apja kedvenceként, a bátyjai féltékenységének tárgyaként. Ugyan a haldokló Phillip meghagyta legidősebb fiának, egyben a családi vagyon és birtok örökösének, hogy gondoskodjon a húgáról, nem bízott benne, hogy a fia tartani fogja a szavát. Így titkon a rejtett pénzét a lánynak adja, hogy abból gondoskodni tudjon magáról, ha a bátyja nem tenné.

Lord Phillip halála után Angelique azonnal száműzve lesz egy cselédszobába, majd a bátyja állást szerez neki egy előkelő család gyerekei mellé nevelőként. A lány elutazik, és a gyerekeket hamar megszereti. A szüleik nem sokat foglalkoznak velük: szépek, divatosak, és a család helyett a társasági élet a mindenük. Angelique itt döbben arra rá, hogy a bátyja mennyire kiforgatta mindenéből. Szegény és távoli rokonnak hazudta, ráadásul a legtöbb tulajdonát ki sem adta, hanem megtartotta magának a ruháit is. A lány gyönyörű, felfigyel rá az úrnő fivére is, de a lány a cselédek tanácsára még időben elrejtőzik és zárkózik előle a gyerekszobában. Egy családi barát ennél tovább jut, meg akarja erőszakolni a lányt. Angelique megvédi magát, a férfiba harap, aki bosszúból azt hazudja, a lány akarta elcsábítani őt. A féltékeny úrnő ajánlólevél nélkül dobja ki a lányt.

Így Angliában nem talál állást, anyja szülőföldjére, Párizsba utazik. Itt sem lel állásra, de kisegít egy megvert és tönkretett utcalányt. Összebarátkoznak, és a lánynak merész ötlete támad. Az apjától kapott pénzből egy luxus bordélyt nyit, ahol ő a madame, de ő nem megy el senkivel. Társaságot, szórakozást nyújtanak, a lányai különlegesek, és Angelique vigyáz rájuk, jól fizeti őket, miközben maga is jól keres. Sokan udvarolnak neki, az idősebb amerikai milliomos is, aki feleségül is venné, de a lány kikosarazza John-t. De összebarátkozik a belügyminiszterrel, aki miatta jár ide. Mással sose megy el, ők beszélgetnek egymással. Thomas lesz az, aki a politikai helyzet veszélyére is figyelmezteti, így Angelique még időben zárhat és búcsúzhat el a lányoktól.

Felpakol, Amerikába indul. A hajón egy 30 éves, vagyonos amerikai ügyvéddel köt barátságot. Andrew jóképű, kedves, és nem akar elköszönni a lánytól. Ő segít neki lakást keresni, rendszeresen keresi, és hamarosan a kezét is megkéri. Angelique viaskodik magában, a múltjába beavassa-e, de végül nem teszi meg. Andrew karácsonykor viszi el az apjának bemutatni, aki felesége halála óta özvegyen él és a fia a mindene. Angelique és John döbbenten ismernek egymásra, és John teljesen kiakad. Megtiltja a fiának a nősülést és elmondja neki, hogy Angelique Párizsban madame és szajha volt.

Andrew kettesben maradva kérdezi meg a nőtől, mennyi igaz a történetből. Angelique mindent elmesél, a valóságnak megfelelően. A származását, a bátyja álnokságát, a bordélyt, ahol valóban madame volt, de férfival soha nem ment el, még szűz. Csak egy titkot tart meg: nem mondja el, hogy John is vendég volt náluk, és őt akarta megkapni. Andrew feleségül veszi, még büszke is rá, és vállalja, hogy az apja semmilyen kapcsolatot nem akar a menyével. Angelique hamar teherbe esik, és kisfiút szül. Majdnem belehal a szülésbe, Andrew eddig nagycsaládot akart, de most elég neki egy gyerek is, csak a nejének ne legyen baja. A fiú a Phillip Andrew nevet kapja, a nagyapja és az apja után. Boldog család lesznek, és amikor Andrew politikai karrierje a nő múltjának megszellőztetése miatt ér véget, Angelique jobban sajnálja, mint a férje.

Az ötödik házassági évfordulójuk ünneplésére készülnek, amikor Andrew nem ér haza. Elütötte egy kocsi, belehalt. A nő majdnem belepusztul a fájdalomba, letargiába süllyed, a fia tartja életben, aki már most Andrew mása kicsiben. Az rázza fel, amikor régi dadája megírja, hogy Crispin, a bátyja tönkrement és árulja a családi birtokot. Angelique ajánlatot tesz rá, haza akarja vinni a fiát. Hiszen a másik bátyja halott, Crispinnek nem született fia, Phillip fogja örökölni a nagyapja hercegi címét. Már pakolnak össze, amikor John erőt vesz magán és elmegy a nőhöz. Ő is majdnem belepusztult Andrew halálába, és a temetésen látta először az unokáját, akitől nem bír többé távol maradni, annyira Andrew mása. Bocsánatot kér a viselkedéséért, és már képes belátni, hogy mennyire kicsinyes és féltékeny volt. Kibékülnek, és megegyeznek, John majd rendszeresen látogatja a kisfiút és a menyét Angliában.

Amikor Angelique a családi házba megy, Crispin éppen elmenőben van. Még most is ki akarja dobni a húgát, de most leesik neki, hogy Angelique vette meg a birtokot a fiának, aki örökli majd a hercegi címet is, ami ellen nem tehet semmit, bármennyire is gyűlölje a nőt. Bosszúsan távozik. Délutánra ideér Phillip is a dadájával, és Angelique végre békére lel, csak azért fáj a szíve, hogy Andrew ezt nem érhette meg.

Nyomozós, szökött gyerekes, rögeszmés.

Kate élete 2 éve a darabjaira hullott. 16 éves lánya egy nap nem jött haza, megszökött. időnként küld egy képeslapot, de jól rejtőzik, nem tudnak a nyomára akadni. Mindenki azt mondja, törődjön bele. De erre Kate képtelen. Tönkrement a házassága, már nem tudta elnézni a férje hűtlenségét, akivel egymást hibáztatták Sophie szökése miatt. Most egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozik, ahol szökött gyerekek hagyhatnak üzenetet a családjuknak. Egy este egy lány telefonál, Sophie. Az ő lánya. Akinek a hangján érzi, bajban van, meg kell mentenie. De senki nem hajlandó segíteni, ha nem is mondják ki, érzi, hogy őrültnek nézik. Néha már Kate is elbizonytalanodik, de az anyai ösztöne mindennél erősebb: a lánya bajban van, és ő meg fogja találni! Megmenti, kerüljön bármibe is, bármilyen titkot is leljen az életük mélyére elrejtve.

Kicsit bajba vagyok ezzel a regénnyel, de úgy általában a típusával is. Szívesen írnék róla mélyebben, de senkinek az örömét és meglepetését nem szeretném elrontani, esetleg egy-egy a leírás alapján kitalálható fordulattal. Bár ez valahol a regény dicsérete is, hiszen ezek szerint van egy olyan fordulata, amiért érdemes elolvasni, ami meglep, és amit nem fogok lelőni.

A címe elsőre semmit mondó. De az is simán lehet, hogy annyival jobban szeretem az eredeti angol címét, sok más regénnyel egyetemben, hogy kicsit előítéletes vagyok. Where The Missing go. Az angolban más hangsúlyt érzek, de bevallom, nem sikerült nekem se jobban visszaadni a magyar címnél, így maradjunk annyiban, ez még a korrekt címek között van.

A lényeg azonban a cselekményben lesz. Elsőre csak egy sablon femi-thrillernek látszik, amelyekkel lassan Dunát is lehet akasztani. Eltűnt gyerek, szétment házasság, egy rögeszmés anya. A regény első felében igazából egy lelki utazáson vagyunk, ahol végig követhetjük, Kate hogyan lesz egyre rögeszmésebb. Gyakran gondolkoztam azon, hogy mennyire ép még a tudata. És sajnos, nem is nagyon sikerült őt megkedvelnem. Ugyan értem, miért kellene együtt éreznem egy gyermeke elvesztésébe beleroppanó anyával, de amilyen morzsákat megtudok a múltból, nekem sokkal hibásabbnak tűnt Kate a lánya szökésében, mint a férje. Egy helikopter anya, aki élni sem hagyta a lányát.

Érdekes kérdés, hogy a regény második felének ismeretében hogy állunk a helikopter anyákkal. Csak mert ebben az esetben jogos volt a túlzott féltés, akkor az a helyes viselkedés? Szerintem nem. Az én véleményem szerint nem Kate a felelős a lánya szökéséért és a helyzetért, amibe került, de ő és a túlféltő magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy a lánya erre az útra lépett. Az igazság valahol a kettő között kellene, hogy legyen. Félteni és vigyázni kell a gyerekre, de egy-egy ponton el kell engedni a kezét, hogy elkövethesse a maga hibáit, tudva, hogy van egy biztos háttere, szerető szülője, akihez fordulhat.

Nekem ez volt a regény üzenete, de térjünk vissza a cselekményre! A regény második felében megindul a nyomozás, bejön Sophie nézőpontja is, és sokkal izgalmasabbá, eseménydúsabbá válik a történet. Jobb olvasni is a két elbeszélővel. Jó fordulatok, érzelmi oldalról megfogott krimi, és Kate is sokkal szimpatikusabb nekem tevékeny nyomozóként, mint szenvedőként.

A végére már szerettem a kötetet, Stevens és Donoghue jutott eszembe róla kicsit másképp.

Rowley: Hova lettek az eltűntek? - Mint thriller: 75% jó a csavar, működik a nézőpontváltás, és érzelmileg hatásosak a szereplői.

Szubjektíven: 70% az elején nagyon nem volt szimpatikus a hősnő, de a felétől a történet jó.

A Black Friday-t remélem sikerült mindenkinek kihasználni tegnap! Én szemezgettem a kiadók és online boltok kínálatából, így nem csak új könyveim lesznek, de egy hősugárzóm és belebújós takaróm is, hogy kényelmes melegben olvashassak télen is :)

De visszatérve a könyvekre. Volt még új megjelenés hétvégére, és nagyon élveztem, hogy a Black Friday ajánlatok ezekre is vonatkoztak.

- Frear: Gyilkos kis hazugságok: már maga a fülszöveg is szórakoztatóan van megírva. E/1-ben. Maryanne eltűnt, a narrátor apja a közelben volt. Hazudott, hogy nem ismerte. Alice-t holtan találták, és apa a közelben volt. Következtetés?

- Wilke: Roofer - adott egy lány, aki szerelmes lesz. Igyekszik a szerelme közelében lenni, és ezért annak a szubkultúrának is a részévé válik, ahova a fiú tartozik. Aki egy Roofer. Vagyis, épületek tetejére szeret felmászni, a veszélyre fütyülve.

- Lee: Pacsinkó - családregény, és ami a nyugati érzületünknek a különlegesség lehet, hogy ázsiai történet. Több generáció, küzdelem a boldogulásért, tragédiák és szerelmek, miközben a történelem  is mozgásban van. Már csak arra kell rájönnöm, ki vagy mi a címbeli Pacsinkó.

- Backman: Életed üzlete - skandináv szerző, de nem a krimi vonalon halad. Három regényét nagyon szeretem, de azokról  már meséltem annyit, hogy inkább koncentráljunk az új kötetre. Ami egy kisregény. Aminek a cselekményéről még nem sokat tudni, a fülszöveg alapján köze lesz a családhoz, és ahhoz, kiért halnánk meg, és kiért adnánk oda az egész életünk. És hogy mi a kettő között a különbség? A válaszért bizony el kell olvasni a könyvet!

Kamaszos, szerelmes, városjárós.

Serena nagy tervekkel érkezik meg Párizsba, szilveszterre, egyenesen New Yorkból. Eredetileg családi út lett volna, de az anyjának tárgyaláson kell lennie, a nővére meg lelép a barátjával Barcelonába. A lány így is meg akarja csinálni a párizsi útitervét, mely a szülei egykori nászútjának újrajátszása, hogy az anyjának emlékkötetet készíthessen, ami talán enyhíti a gyászát a férfi halálának időszakában. Útitársául Jean-Luc szegődik, a nővére barátjának lakótársa, aki megakadt egy házi feladattal, és reméli, a lány mellett ihletet kap. Eleinte egymás agyára mennek, de ahogy Párizs ünnepi hangulatban megnyílik előttük, ők is elkezdik megismerni és megkedvelni egymást, talán életük bánatainak feldolgozásában is pont a másikra van szükségük.

Korunk vezető törekvése a szórakoztató iparban, elsősorban a filmek esetében, de már regényeknél is egyre jobban, az univerzumépítés. Ha van egy sikertörténeted, annak kell folytatás, előzmény, a mellékszereplőknek külön történet, és sorolhatnám tovább. Vannak jó lehetőségek ebben, de az a veszélye is fennáll, hogy összekötnek olyan történeteket, amelyek önállóan is mennének, és csak bosszankodik az ember, miért kell valami másra rácsatolni.

Catherine Rider Csók New Yorkban kötete valahogy így van összekötve a Csók Párizsban-nal. Ha gonosz akarok lenni, akkor azt mondom, a címük az, ami a leginkább összecseng a kettőben. De kétségtelen, hogy egy univerzumban játszódnak, ennek a hőse barátnője a New York-i történet főszereplőnőjének. Ebben van egy nyúlfarknyi jelenete, és bumm, máris sorozattá lettek nyilvánítva, épül az univerzum. De ilyen esetben kérdem én, minek? Persze, business. Ha az egyik tetszett, valószínűleg a sorozat másik részét is megveszed. Engem akkor is bosszant, és ezt most ki is írtam magamból.

A történet különben romantikus ifjúsági regényhez képest nem megy át nyálasba, amit szoktam tudni értékelni. Itt úgy lesz a két főszereplő szerelmes, hogy nekem le se esett, erre mikor került sor. Ha a végén nem kezdenek el csókolózni, simán azt mondtam volna, szereztek egy jó barátot. Nekem fura, hogy egy együtt töltött nap elég arra, hogy komoly távkapcsolatot építsenek rá. De mindegy is, ez a mese része. Kellett a happy end a végére.

A cselekmény jól indul. Hozzáteszem, a kedvenc világvárosom Párizs, így egy olyan történet, aminek az alaphelyzete a város bebarangolása, nálam nyerő helyzetből indul. Az első úti cél a Louvre, és imádtam, hogy a saját emlékeim visszahozta a könyv. Ráismerni a múzeumra, a Mona Lisa élményem is hasonló, csak én azért jobban kiélveztem a múzeumot, mint Serena.

Majd a városnézés lelki úttá kezd válni, amiben a fiatalok beavatják egymást a lelki kínjukba – az egyikük apja halott, a másiké lelépett. Itt már nem a cselekmény a fontos, hanem a karakterek lelke és sebei, majd a gyógyulás. De annyira nem dráma, hogy igazán jó kamaszos fájdalmas regény lehessen. Hogy is lenne az, amikor egyetlen nap alatt mindent megoldanak? Nekem ez komolytalanná is teszi a drámát, a kalandjaik inkább olvastam volna.

Az üzenete is nagyon szájba lesz rágva a végére: éld meg a pillanatokat, nyisd meg a szíved az élményeknek és az embereknek! Carpe diem, baby!

Az elejét szerettem, aztán engem elvesztett. Műdrámának éreztem a teljes második felét.

Rider: Csók Párizsban - Mint ifjúsági: 55% a nyaralós szerelembe esős zsánert drámásítja, túltolt érzelmekkel.

Szubjektíven: 40% nekem a város olvastatta, a Louvre tetszett is, de a regény drámája nem.

Vannak regények, melyekbe egy állat a főszereplő. Némelyik ezek közül megtörtént, valódi történet, akár dokumentumregény, mások állatmesék és regények, de most még egy sci-fi is ide került.

Tudjátok milyen állat volt a lent megnevezett főszereplő?

- Ivan

- Null-Hatos

- Bailey

- Rannoch

- Portia

Megoldás, Tovább!

Orvosi kutatásos, újraélesztős, barátságos.

Sebi és Döme régi barátok. Döme titkon mindig irigyelte is barátját, akinek gyönyörű neje az ő nagy ideálja. Ennek ellenére Sebi rendszeresen csalja a nőt, és szereti mérnök barátját is ugratni a szakmájával. Döme egyik története az újjáélesztett rokonáról elgondolkoztatja az orvost. Felállít egy elméletet, mely szerint az ember olyan jól tudta magát halottnak tettetni az őskor küzdelmeiben, hogy ha ismerjük az egyéni alvás szintjeink, még a halálból is fel tudunk ébredni kis segítséggel ma is. Kidolgoz egy koncepciót, Döme gyárt hozzá speciális órákat, és a kormánnyal engedélyeztetni akarják a protokollt. Megindulnak az orvosi kísérletek, melyek során a kifutón meghalt modellt, a vízbefulladt minisztert, de akár a cigányvajdát is fel lehet támasztani, ha a körülmények nem esküdnek össze a barátok ellen, akik nem várt bonyodalmakkal kell, hogy megbirkózzanak az orvostudományi megújulás közepette.

Érdekes, hogy a PR tevékenységből inkább az ragad meg, ami nem tetszik. A könyvek esetében nagyon gyakran utálom, ahogy egy siker farvizén akarnak valamit lenyomni a torkunkon. Hány új Lány a vonaton is volt már… De van egy ritkább bosszantó eset is, amire ez a Restart remek példa lesz.

A megtévesztő fülszöveg. Itt ugyan a cselekmény stimmel, de nagyon máshogy van kihegyezve, mint amilyen a regény. Ott egy orvosi thriller, már szinte #metoo vonallal, sok filozofálással látszik. Ehhez képest ez egy fekete humorú, szórakoztató regény, egyáltalán nem az a komoly szöveg, aminek a fülszöveg alapján hittem.

Ezzel el is árultam, mi tetszett nekem ebben a regényben, még hozzá nagyon. Főleg a regény első része olyan fekete humort kapott, hogy az ember közbe nem tudja eldönteni, hogy mit kellene tennie nevetés mellett. Bosszankodjon, elmélkedjen, simán hagyja magát sodorni a cselekménnyel?

Én ez utóbbit tettem, hiszen annyira pörgetik az eseményeket, hogy rá lehet hagyatkozni. Epizódszerűen követik egymást az abszurdabbnál abszurdabb esetek. Nem egy mögött találhatunk görbe tükröt korunknak és társadalmunknak, de aki erre nem érzékeny, az simán jól szórakozhat a pergő eseményeken. Még változatosság is akad benne bőven: azért elég nagy váltás egy holland diplomata és egy cigányvajda élete és halála, esetleg feltámadása…

Abszolút nem éreztem orvosi thrillernek, mert hiába van egy orvosi magyarázat is a feltámasztó protokollra, nem érzem hitelesnek. Inkább olyasmi, ami egy Rejtő regényben bukkan fel. Viszont, a kötet végére egy másfajta thriller bontakozik ki. Megjelenik egy vetélytárs, a főszereplők minden munkája veszélybe kerül a barátságukkal együtt, és itt kapunk egy kis elgondolkoznivalót is. Megérett már a feltámadásra a társadalom? Megilletik ezt az emberek? Mert az emberi természet megmutatja magát. Sebi megijed attól, hogy a gazdagok kisajátítják a technikát. (Poén, de előképe lehetne a történet a Lopott időnek.)

A szereplőket nem elemzi túl, a gondolataikból és érzéseikből sem sokat kapunk, de mégis működtek. Emberiek, hibákkal, és lehet nekik akár drukkolni is.

Sajnálom is, hogy a végére mintha kifogyott volna az ötlet. Nekem fura is volt a zárás.

Összességében, akinek a fekete humor bejön, tudom ajánlani.

Camper: Restart - Mint sci-fi: 65% fekete humor hatja át, vannak ötletei, de a vége zavaros és kevesebb a sci-fi.

Szubjektíven: 70% humora nagyon bejött, és jókat vigyorogtam rajta. De a vége elvesztett.