Rablós, tervezős, bűnözői életutas.

A G4S központja és páncélterme az egyik legjobban őrzött épület és legnagyobb zsákmányt rejtő célpont Svédországban. De eddig senki nem próbálkozott a kirablásával, nincs rá jó ötlet. A kelet-európai kapcsolatokkal rendelkező alvilági fejes, Petrovic is elsőként legálisan akar a cégből profitálni. Új, jobb pénzszállító táskákat adna el nekik, de amikor a terv nem jön be, már csak azért is szeretné kirabolni őket. Egy legendás, kutyatenyésztő szervező hozza össze Maalúf és Farhán nevű bűnözőket egy lánnyal, aki a székházban dolgozik, és akiből ki lehetne szedni egy csomó mindent. Farhán szereti a párját, akivel most várják a második babát, de Maalúf rárepül a lányra. Míg viszonyuk lesz, szedi ki belőle az adatokat is, és lassan testet ölt egy terv. De a rendőrség fülest kap, így a sikerhez a fiúknak okosabbnak kell lenni.

Megtörtént eset az alapja, de ettől függetlenül nem dokumentumregény. Ez inkább egy akcióregény, amit megihletett egy valóban elkövetett rablás. De akinek nincsenek meg ezek az előzmények, nem is fog neki feltűnni a hasonlóság. Nyugodtan lehet szórakoztató regényként olvasni, hiszen az is.

A történet több szálon vezetett, és több zsánert is ötvöz magában. Alapvetően olyan, mint egy heist movie. Van pár bűnöző, akik belevágnak a nagy balhéba. Meg van pár rendőr, akik meg akarják őket állítani. Ez a váz, és erre épülnek rá a többiek. Elsősorban a karakterisztika – a szereplők az ügybe bekerülve, készülve rá az eddigi életük és konfliktusaikat is hozzák magukkal. Sok az olyan jelenet, amiben a jelen egy eseménye visszaidézi a múltat, és mélyen megmutatják a karaktert.

Pl. a rendőr Thurn kapcsán, akit máig az motivál, hogy hiába volt okos és életrevaló, elsőszülött, mivel lett egy öccse, semmit nem örökölt a családi birtokból. Meg is szakított minden szálat, erős és független nő lett, aki harcol az igazságtalanságok és törvényszegők ellen. Vagy Farhán, akinek a jelenlegi konfliktusaiból megismerjük a történetét is. Miért küzd annyira, hogy megtartsa a szeretett nőt, milyen ígéreteket tett, és hogyan próbál megfelelni.

Így a regénynek folyamatosan van két dimenziója: a mélyebb karakterépítés és a cselekmény pörgetése. (A rablásnál pörög fel, addig és utána tart egy kényelmes, de azért nem unalmas tempót a szerző.) A kettő együtt szépen működik, és mindig le vannak vezetve az adrenalinnal telített részek. A hangsúly azért a szereplőkön van, de vannak annyira érdekesek, hogy ez nem lesz zavaró.

Tetszettek a rablásra készülős részek, ahogy a rendőrség és a bűnözők is trükköztek. Különösen bírtam, ahogy kitalálták, hogyan lassítsák le a rendőröket. (Az a lánc, kész. Filmen még nem láttam hasonlót, pedig nagy ötlet. Ott csak simán kiszórják, de ez sokkal menőbb volt.) Tényleg meg volt az a rabló-pandúr játszma, ami feldobta az egészet.

A vége azonban nem tetszett. Egy csavar a semmiből, ami értem, miért és hogyan lenne poén, de nem éreztem annak. Engem csak irritált. Arról nem is beszélve, hogy e miatt is nagyon befejezetlennek éreztem a történet végét. Most akkor mi történt?

Stílusában korrekten hozza az olvasmányos és realista keverékét, megy a zsánerhez.

Egyszer érdekes volt, de van pár pont (a vége, a cselekmény sűrítése), amitől jobban tetszene.

Bonnier: Svédcsavar - Mint heist regény: 70% akciók köré karaktereket épít, mesélős, még csavart is tartogat.

Szubjektíven: 55% nem tetszett a zárás, a cselekményt is túlnyújtotta szerintem a szerző.

Zárásul még hamar itt az a Fumax kötet, amit csak a hónap végére vártam, de már online rendelők a polcra tehetik:

- McClellan: A birodalom bűnei

Visszatérhetünk a Lőpormágusok világába! Az eredeti trilógiát nagyon szerettem, ennek is esélye van nálam. És ha jól emlékszem, Mire várunk rovatba már elmélkedtem róla korábban.

Szerelmes, testvéres, középiskolás.

Lochan 18 éves korára túl sok mindennel kell, hogy megbirkózzon. 5 kisebb testvére van, és az apjuk halála óta az anyjuk elhanyagolja őket. A fiú az, aki neveli a kisebbeket és igyekszik mindent kézben tartani. Okos srác is, írásban az egyik legjobb az osztályban, de ha figyelik, és beszélnie kellene, ledermed, sokkot kap. És az egyik tanár most elhatározta, hogy szóban is kihozza belőle a legtöbbet. És ott van még a 16 éves húga is, Maya. Lochan jóképű srác, a lányok csorgatják utána a nyáluk, és a fiúnak az egyetlen tetszik, aki tabu. A saját húga. Amikor Maya randizni kezd, féltékeny lesz. Amikor Maya megcsókolja, az értelmet túl gyorsan legyűri az érzelem. De milyen jövőjük lehetne? Van egyáltalán kiút a helyzetből?

Mesével kezdem. Ezt a könyvet nem azért olvastam el, mert kiválasztottam magamnak. Igazság szerint, amióta megjelent, messze kerültem is. Talán ez az egyetlen olyan Rázós könyvek sorozattag, melyet eszem ágába se volt kézbe venni. Aztán, pont ezt kaptam meg más könyvek mellé ajándékba. Félretettem, de tény, megszállott vagyok. Ha van egy könyvem, kivégzem, ha tudom előre, hogy mennyire szenvedek is majd rajta.

Itt pedig pontosan az történt, amit sejtettem. Bármit is ír a kritika a hátán, szerintem ez a könyv pont arról a taburól szól, amit semmi esetre nem szabadna megdönteni. Testvérek ne legyenek szerelmesek, szeretők meg pláne ne! Nem véletlenül ez az egyik legősibb tabu a történelembe! Mi lesz a következménye, ha testvérek jönnek össze? Degenerált utódok. Mutogathatnék a Trónok harcára, milyen eszelősöket hoztak össze a testvérpárok. De a történelemkönyvek is hoznak erős példákat: első unokatestvérek frigyei, és olyan Habsburgok születtek, akik szellemileg voltak nagyon megkérdőjelezhetőek, a még régebbi belterjességnél, a spanyol ágnál meg durva fizikai tünetek is lettek a szellemiek mellett. Kinek kell ez? És it kuzinok frigyéről beszélünk, nem testvérekről!

Próbálom megérteni, mégis mi vezet valakit arra, hogy olyan regényt írjon, amelyben azért drukkoltat a szerző, hogy a testvérek szerelme titokban, de szabad lehessen. Hogy lehetne az? Ez egy olyan konfliktus, amit nem lehet megoldani. Semmikor.

Vagy, úgy kellene értelmeznem, hogy arról szól, hogy egyes érzelmeknek nem lehet nemet mondani, akkor se, ha mindenki tudja, mennyire bűnösek? Könyörgöm, emberek vagyunk, nem állatok! Ne mondja nekem senki, hogy lefeküdni a testvérével bármelyik karakternek olyan leküzdhetetlen kényszer volt, amire nem lehetett nemet mondani! Pláne, hogy Maya és Lochan is értelmes, okos fiatalnak van megírva, nem ösztönlénynek.

De az igazamat támasztja alá a regény brutális vége is – még a szerző is csak úgy tudja feloldani a konfliktust, hogy valakit megöl, de ennél jobban nem mesélem el a végét. Banális, buta, értelmetlen – de utáltam a végét is!

Most még azt is utáltam, hogy milyen rendes srácok vannak ebben a regényben. A kistesók aranyosak, Lochan és Maya egy más sztoriban nagyon szerethető hősök lennének, sok szenvedéssel, de jó jellemmel – csak éppen nem testvéreknek kellene lenniük, hogy tudjak szimpatizálni velük.

Szóval, nem nekem való könyv. Ez egy olyan tabu, aminek elképzelni se akarom a döntését.

Suzuma: Kimondhatatlan - Mint szerelmes: 20% az érzelmi oldala rendben van, de más nem – rossz értelembe tabudöntő.

Szubjektívan: 0% annyira abszurd és borzalmas az egész, hogy nem is értem, miért írták meg.

Egy-egy regényben feltűnik egy tárgy, ami a cselekménynek is szerves része lesz, és a főhőshöz is sok szálon kötődik. Az alábbi tárgyakról melyik regény jut eszetekbe?

• borotvapenge
• toll, ami karddá alakul
• törött kard, melyet csak a tünde kovácsok képesek újrakovácsolni
• láthatatlanná tevő vevő köpeny, varázspálca és szemüveg
• körző, sakk-készlet

Tovább a megfejtésért!

Gyilkosságos, lelkis, rajongós, sérült.

Már a neve különleges volt, mint egy múlt századi sztárnak. Lucinda, a lány, akit mindenki szeretett és bámult a környéken. Lucinda, akit holtan találnak az udvaron, a hóban. Meggyilkolták. Három ember élete fordul fel a történtek miatt. Cameron a fiú, aki megszállottan bámulta és leste a lányt, tucatnyi rajzon örökítve meg a vonásait. Cam, akit gyanúsítottnak kezelnek, noha senkit nem bántott még, csak különcnek tartják. Jade, aki irigyelte a vele egyidős lányt. Hiszen Lucinda szép volt, és minden az övé lett, amit Jade szeretett volna: a szépség, a bébiszitterállás, és Jade gyerekkori barátjának szerelme, Zap – akit Jade is szerelemmel szeret. Russ, a rendőr, akinek meg kell találnia az elkövetőt. Akinek a sógora és volt társának a fia is gyanúsított. Kihez legyen hű? Ki ölte meg a lányt, és miért?

Igazából gondban vagyok a zsánerrel. A borítón az van, hogy ez thriller, így átvettem ezt én is, bár nem teljesen értek vele egyet. Szerintem kicsit máshol vannak benne a súlypontok, mint egy thriller szokott helyei.

Persze, értem, miért thriller. Van egy gyilkosság, amit meg kell oldani. Van három ember, akik szemszögéből megismerjük a történetet, és akik más-más okból fenyegetett helyzetben vannak, és elég nagy lelki teher van rajtuk.

De ebben a sztoriban nem a gyilkosság, nem a gyilkos személye, nem a nyomozás a lényeg! Olyannyira, hogy nem is operál a szokott krimi elemekkel. Úgy lemegy itt a nyomozás, hogy maximum azt a kihallgatást olvashatjuk mi is, amire bevitték Cameront. Különben nincs itt semmi – a gyanúsítottak, a bizonyítékgyűjtés és elemzés, az elméletek, a lány életének feltárása, mind hiányzik. Hogy thriller legyen, legalább részben nekem ezek kellenének. Éreznem kellene a bűnügy, a gyilkosság súlyát.

Helyette Kukafka a három kiemelt karaktere lelkére teszi a fókuszt. Nem a külső események számítanak neki, hanem ahogy ezeket megélik a szereplői. Nem az számít, hogy miért és kinek gyanús Cameron, hanem a fiú döbbenete és néma önvád, amikor rádöbben, azt hiszik, bántotta volna a lányt. Igazából egyikük sem a gyilkosság miatt van sokkos, feszült helyzetben. Cameron magával és az apja okozta sebekkel kell, hogy birkózzon. Jade az önelfogadással és Zap elengedésével küszködik. Irigységgel. Russ egy egész eltitkolt identitással, amivel maga sem képes szembenézni. Kukafka sem mondja ki nyíltan, de lehet a sorok között olvasni. Ugyan felesége van, akit a maga módján szeret is, de a szenvedély Lee mellé köti, aki a társa volt, és hozzá hasonlóan férfi. Nem véletlenül akarja megvédeni Cameront, aki Lee fia, és egyben Lee szakasztott mása.

A történet mégis dinamikus, mert hullámzanak a karakterek érzései, emlékei és a reakcióik. Így kevés cselekménnyel is pörgőnek tud hatni. Pszichésen is nagyon jól van megfogva.

Sokat ad a regénynek a nyelvezete is, ami egyszerre tömör és képszerűen leíró. Sok metafora van benne, néha már szinte egy szabadvers formátumát idézve fel bennem. Sok aforizma is akad, amin jókat lehet merengeni. A kedvencem be is tettem az Idézzünk! közé, ott elolvashatjátok ti is, és merenghettek! (Majd szerdán J

Tartalmas volt, érdekes is, a nagyon lelki megközelítés ellenére is tetszett.

Kukafka: Lány hóban - Mint thriller: 70% lélekrajzban, mély gondolatokban, metaforákban erős, nem nyomozós.

Szubjektíven: 85% tetszett a közelítés, a bonyolult szereplők a középpontban, a tömörsége.

Jellemző... van, ami csúszik, más pedig előbb a polcokra kerül.

Az egyiknek nagyon tudok örülni: a Fumax már küldi az előrendelőinek az új Orphan X regényt.

- Hurwitz: Kíméletlen - Evan Smoak újabb akcióra indul, alig várom, hogy megérkezzen az én polcomra is! Ebből kitalálhattátok, hogy én is előrendeltem. Hiába, erre a sorozatra rákattantam... csak ne legyen igaz, hogy filmesítve Bradley Cooper játssza majd Evant, annak nem örülnék.

- Cornwell: Az üres trón - az Angolszász Krónikák újabb fejezete, melyből sorozat is forog, Az utolsó királyság címmel adták nálunk. Britek, vikingek, politikai ármány és véres csaták szerelmek árnyékában, hogy eldőljön Anglia sorsa.

A Cornwell regénynek is örülök, az egyik kedvenc szerzőm, ha történelmi regénybe gondolkodom :)

Cím: A pillangó zsarnoksága

Szerző: Frank Schatzing – egyike azon kevés kortárs németnek, akinek minden megjelenő kötetére lecsapok. A Raj hatalmas kedvencem, de különben is érdekes dolgokról ír.

Műfaj: disztópia, katasztrófaregény, akció (?)

Tartalom: Afrika, népirtás. Agok, a milicista elkeseredett harcot folytat egy környéken ügyködő mészáros ellen. Kegyetlenség, emberi bűnök, iszonyat minden oldalról. De akkor valami lecsap, és mindenkivel végez válogatás nélkül. Valami ismeretlen. A világ veszélyben.

Várható megjelenés: még karácsony előtt, november legvége, vagy december eleje.

Miért várós?

• Schatzing a Rajjal kivívta nálam, hogy várjam az új könyveit.
• Érdekel, mi csap le az emberekre. A kiadott fülszöveg annyira rejtélyes, hogy késztetést érzek a megfejtésre.
• Szintén a fülszöveg a technikai fejlődés veszélyeit emeli ki a regény kapcsán, manipulációt és virtuális valóságokat, mely téma szintén azok között van, amiről szívesen olvasok.
• Tetszik a borító, legyen bármilyen csajos is ez az indok.

Sorozatgyilkosos, régészetes, nyomozós.

A Crispin Múzeum nagy dobásra készül: a leltározáskor egy múmiára bukkantak a raktárban, akire mindenki nagyon kíváncsi már. A tudósokat is izgalomba tartja, ki lehetett, és mikor élt. A röntgenes vizsgálatra meghívják Dr. Maura Isles-t is, aki szintén izgatottan várja a régészeti lelet megtekintését. Ám döbbenetükre a vizsgálatokat majd Maura lesz kénytelen lefolytatni: kiderül, nem ősi múmia, hanem egy korunkbeli gyilkosság áldozatára bukkantak, golyóval a lábában. A raktár átnézésekor pedig egy rejtett üregre akadnak, ahol aszalt női fejeket rejtettek el. Egy sorozatgyilkos a saját gyűjteményébe kezdett? Jane Rizzoli vezeti a nyomozást, aki érzi, hogy a vezető régész, Josephine valamit titkol. Jane az ügyre veti magát, és egy 30 éves történetre bukkan egy milliárdossal, szociopata gyerekek intézetével és sok régészettel.

Ez az a sorozat, amely kevés társához hasonlóan igencsak kalandos úton jut el hozzánk. Anno, régen adtak ki belőle egy részt, de eléggé logika nélkül. Ezt ma már legfeljebb antikváriumokba lehet beszerezni. Aztán az Ulpius szerezte meg a jogokat, és ők logikusan elkezdték a sorozatot az első résszel. Amit követett a második. De aztán jött egy nagy szünet, míg elindult magyarul is a belőle készült tévésorozat, akkor filmes borítóval kihoztak egy újabb részt. De az Ulpiusnak annyi lett. Most megint költözött Gerritsen, és 4 részt is kihagyva a 7. résszel folytatódik a sorozat, más kiadónál.

Ez a sorozat különben olyan krimi, amit lehet érteni a részeket összevissza olvasva is, minden regény másik ügy. (Ok, kicsit csaltam, az első kettő összefügg, de az óta különálló epizódok.) De a magánéleti szálak összefüggenek és engem zavar, hogy kimaradtak nekem részek. Most például van Maura oldalán egy titkos szerető, aki nem tudom, hogyan keveredett az életében. Illetve, van utalás egy nyomozásra, amelyben megismerkedtek, de az pont egy olyan kötet tárgya, amely magyarul nincs. És bár a Múmia cselekményét így is értettem, a szereplőt is gyorsan el tudtam helyezni, akkor is utálom, hogy nem folyamatosan, sorban jönnek a részek!

A múmia különben jó kis krimi lett. Tess Gerritsen ráérzett, hogyan érdemes kezelnie a cselekményszálakat. Itt Maura kezdi az esetet, végzi az orvosi feladatokat, és kicsit bonctermi krimis hangulata van a kötet elejének. Majd Jane kerül a középpontba, és már a klasszikus, krimis nyomozás következik, tanúkkal, elméletekkel és adatgyűjtéssel. Külön is jó mindkettő, de azt különösen szerettem, ahogy a kettő együtt komplex nyomozás lesz, amiben nem csak egy ember old meg mindent, hanem egy rendőri csapat.

Mindehhez hozzájön Josephine szála, ami pedig thriller. Van egy múltbeli titka, most valaki fenyegeti vele. Veszélyben van, amit mi is érzünk végig, Gerritsen megteremti a feszültséget, de titokban tart minket is. Mi elől menekül a nő? Végig kell olvasni a kötetet, hogy kiderüljön.

Mert, természetesen, és ezt is szerettem, minden összefügg. Okos krimiként a szerző elhelyezi a nyomokat, mi is állíthatunk fel elméleteket, és a végére van, amin meg is lehet lepődni. Sikerélmény, volt, amit hamar kitaláltam, de annak is örülök, hogy volt meglepő csavar is.

A karakterek szerethetőek, a cselekmény pörög, Gerritsen prózája szórakoztató.

Soha rosszabb krimit, remélem, rendszeresebben és sorban kapunk még Gerritsen krimit!

Gerritsen: A múmia – Mint krimi: 85% jól szerkesztett regény, olvasmányos. Érdekes ügy mellett jók a karakterei.

Szubjektíven: 90% izgalmas volt, akadt meglepő csavar is benne, a bűnügy jól felépített.

A Gabo is elkezdte az újdonságait kiadni:

- Tejfogak - thriller egy kislányról, aki annyira az apját isteníti az anyja ellenében, hogy nyomorult nő már félni kezd a lányától. Látok benne potenciált.

- Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2018 - az amerikai párját nagyon szeretem, most nálunk is bepróbálkoznak egy ilyen gyűjteménnyel. Én drukkolok nekik, örülnék, ha több novella jelenne meg nálunk is.

- Hill House szelleme - gótikus horror, pár emberről, akik kísérleti céllal beköltöznek egy kísértetházba. Többször is filmesítették már, a könyv megjelenését a Netflix sorozatnak köszönhetjük, ami múlt hétvégén vált hozzáférhetővé. A magyar kiadás borítója különben filmes.

- A megtalált és az elveszett - Le Guin újabb novellás kötetei, két kötetes a kiadvány. Kicsit sci-fi, kicsit fantasy.