5: Hill: Mrs. Kennedy és én – Hill testőri feladatokat látott el Jackie Kennedy mellett, aki a fél világra, de az ügynökre is hatással volt. Mellette volt, míg first lady volt. Szeretettel emlékezik vissza rá, és mond anekdotákat az együtt töltött időről. A kötet érdekessége, hogy nem a dallasi eseményekre, hanem az asszonyra van kihegyezve. Olvasmányos, klasszikus visszaemlékezés, jó képanyaggal.

4: Larson: Az Ördög a Fehér Városban – 1893, Chicago. Két esemény forgatja fel a város életét, alig pár háznyira egymástól: az egyik a világkiállítás, a másik az egyik első sorozatgyilkos az ország történelmében. A szerző párhuzamosan meséli el a két történetet, melyek igazából csak annyiban kötődnek egymáshoz, hogy ugyanabban az időben, ugyanabban a városban egyszerre épült egy építészeti, látványos csoda, és egy horror motel. Regényszerűen van elbeszélve, de nagyon sok tényanyaggal, tárgyilagosan. Jó a képanyaga is, és profin megmutatja az ember kétarcúságát: az építőt és a pusztítót.

3: Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól – riportkötet Észak-Koreáról. Több ember sorsát leköveti, többféle életutat bemutat. Ami közös bennük, hogy európai aggyal felfoghatatlan, ami ott történik. Az életutakon keresztül a kultúrát, társadalmat és a történelmet is megismerhetjük. Regényszerű, filmszerűen pergő eseményekkel, de sokkal több és szélesebb anyaggal, mint a múlt héten emlegetett hétnevű lányban. Számomra az a legemlékezetesebb kép, amikor a menekülő lány rádöbben, hogy Kínában a kutyák jobb ételt kapnak, mint ő otthon tanárként. Brutális.

2: Hillenbrand: Vágta – ha humorizálni akarnék, azt mondanám, ez a regény az amerikai Kincsem története. De Seabiscuit saját jogon is megérdemli, hogy emlegessem. A gazdasági világválság idején egy országnak adott reményt és erőt. A rossz felépítésű, kicsi, látszólag teljesen esélytelen lovat nem lehetett legyőzni. Hillenbrand regényszerűen felépíti a ló történetét, de közben megismerteti velünk a korszak történelmét, gazdaságát, a szereplő emberek életútját. A sport izgalma és a korszak hangulata is kipipálva. Vannak képek is benne, és sokaknak ismerős lehet a filmből is.

1: Blakeslee: Az amerikai farkas – a farkas egykor az Egyesül Államok jellegzetes állata volt. De a mezőgazdasági lobbi elérte, hogy nem maradt az állatokból az eredeti lakóhelyükön. A Yellowstone Nemzeti Park kezdett egy visszatelepítési programba, ami nem várt sikert hozott. Turistakedvenc lett a Null-Hatosnak nevezett egyed, egy nőstény, mely uralkodó falkát tudott alapítani a saját területén. A vadászatok, a kölykök nevelése, a falka kordában tartása – minden készség a mancsában volt. A történet leköveti a program történetét, regényesen a kiemelt farkas életét (nagyon kalandregényes), valamint a programmal kapcsolatos érzéseket és ellenérzéseket is. Odafigyel arra, hogy minden szemszögből objektív legyen. Ugyanúgy meg lehet érteni a kötetből, a farkasokért rajongókat, mint az ellenségeiket. Képek is vannak benne, és nagyon olvasmányos a szövege is. Az ember kedvet kap tőle, hogy maga is elmenjen farkaslesre. (A bécsi állatkertben próbálkoztam ezzel, de nem láttam egy egyedet sem. Kár, hogy a Yellowstone annyira messze van…)

Nyomozós, rejtélyes, sorozatgyilkosos, farkasemberes.

Jeremy Logan a középkorról ír történelmi kötetet, de hosszú ideje nem sikerül befejeznie. Ezért úgy dönt, elmegy egy vidéki alkotótáborba, ahol befejezi a munkát. Ám egykori barátja, egyetemi évfolyamtársa felkeresi, és a segítségét kéri. Jessup vadőrként dolgozik itt, és az erdőből holttestek kerülnek, brutálisan összemarcangolva. Szerinte nem medve, nem farkas, valami más van mögötte. Az emberek már vérfarkasokról suttognak, és él a környéken egy elvonult család, akiket hagyományosan ezzel gyanúsítanak. Logan rejtélykutatóként már sok mindennel foglalkozott, talán segíthetne itt is, hogy ne koncolják fel ártatlanul a családot, és olyan nyomokat is észrevehet, amit más nem. Logan kíváncsi lesz, beleássa magát a témába, és nem csak az erdő titkait, de egy tudós kísérleteit is leleplezi.

A Child & Preston szerzőpáros jegyzi az egyik kedvenc krimi sorozatom, a Pendergast nyomozó eseteit. De a szerzők külön is aktívak, még saját sorozataik is vannak. Lincoln Child egyik ilyen önálló munkája a Jeremy Logan sorozat, melyet, újabb rossz szokásomhoz híven, nem az elején kezdtem el.

A Farkashold már az ötödik kötete a sorozatnak – magyarul a negyedik, ami megjelent. (Bosszant is, hogy még egy sorozatra akadtam, amit nem sorban és teljesen adnak ki. Miért kell részeket kihagyni?) De sokat mond, hogy minden előismeret és az előző kötetek nélkül is tökéletesen értettem és élveztem a cselekményt.

A részek, nyomozások önállóak, a szereplő magánélete, ami a háttérben lineárisan halad előre. De arra is van annyi utalás, hogy lehet érteni mindent, a karaktert is úgy kezeli a szerző, hogy nem vár el tőlünk előismeretek, ismerkedhetünk dr. Logannel innen is.

A krimi része az a típus, vagy inkáb nagyon hasonló, mint amit a Pendergast történetekben is szeretek. Van egy rejtély, valami, ami egy kis természetfeletti is szerepet kap. De nem fantasy lesz, mert a realitást keresi Logan és vele Child is a látszatok mögött. Akit érdekel a likantrópia, a Hold hatása az emberekre, arról is sok mindent megtudhat a kötetből. Ugyanakkor a tudományos része mellett korrekt krimi is, melyben Logan két módszerrel jut közelebb a megoldáshoz: tudóshoz méltóan utána olvas a jelenségeknek, így megalapozza a mi felkészítésünket is az aktuális témába (ami most a Hold és likantrópia). Valamint, beszélget az emberekkel. Mivel nem rendőr, neki sokkal többen megnyílnak, és olyanokat is megtud, amit mások nem. A tudományos ismeretei, az emberektől megtudottak pedig elvezetnek egy elmélethez, amit akciós panelekkel tűzdelve leellenőriz.

Vagyis, a cselekmény pörög, zajlanak az események, miközben vannak olvasmányos tudományos részek is, hogy okosnak érezhessük a könyvet.

Ha valami kicsit hiányérzetes nekem, a főszereplő. Jeremy Logan. Nem is igen tudom megmagyarázni, miért, de nem igazán szimpatikus, pedig tipikusan olyan hős, aki ilyen regénybe kell. Okos, művelt, érzékeny. Talán az zavar, hogy ő is kapott a nyakába egy nagy magánéleti traumát, amitől olyan nyomorult is szegény? De az is lehet, hogy csak nagyon Pendergast van a fejemben, és ő sokkal karakteresebb, mint dr. Logan.

De összességében jó kis krimi, jól felépítve – keresnem is kell az előző részeit…

Child: Farkashold – Mint krimi: 75% gyors, érdekes, szórakoztató, de hagy helyet egy kis misztikumnak is.

Szubjektíven: 70% tetszett, ahogy egy rejtély mögött a tudomány húzódik, a hős kevésbé.

Kamaszos, hősös, világot mentős, testvéres.

Luke 11 éves kiskamasz, aki megszállottan rajong a képregény hősökért, és az a legnagyobb álma, hogy egy napon belőle is hős válhat valamilyen remek képességgel. Pár évvel idősebb, a tanulásért és matekért lelkesedő bátyja nem is a kedvence. Hosszú idő óta először szerveznek közös programot, Zackkel a faházukban éjszakáznak, amikor Luke beszalad a WC-re. Mire visszaér, bátyja különös történettel fogadja: itt járt egy űrlény, adott neki 6 természetfeletti képességet, hogy mentse meg mindkettejük világát Nemeszisztől. Luke majd belepusztul, hogy nem ő lett a kiválasztott. De mivel bátyja egyedül nem boldogul, Luke tanítja ki, hogyan viselkedik egy hős, és még a küldetésekben is segít, míg próbálnak rájönni, ki az a Nemeszisz, és mik a Szupersrác kapott képességei.

Mégis, hogy akadt ez a kezembe, amikor nagyon más zsánerben keresem az olvasmányaim? Egyszerű. Rákattantam egy film beszerzésére, ami nálunk nem jelent meg, és ami Solomons regényéből készült. Ha már a film begyűjtése nehézkes, utána néztem a szerzőnek, és magyarul két kötete jelent meg. Zack és Luke két kalandja. Mivel éppen nagyon le voltak értékelve a Libriben, ezeket gyűjtöttem be és álltam neki olvasni.

És megállapítottam, hogy össze kell szednem a filmet is, mert bejön nekem Solomons humora!

A történet egy gyerekregény, de tele van csomó mindennel, ami miatt az idősebbeknek is szórakoztató lehet.

1: a rengeteg popkulturális utalás. Mivel régebbi a regény, nem teljesen a mai kínálatra utalgat, de így is tele van olyan képregényes utalásokkal, amelyeket a DC és Marvel univerzumok kapcsán jól ismerünk és megszerettünk. (Ok, DC fronton nálam nem az univerzum, hanem Nolan a mérvadó, de az itt emlegetett Batman történetekkel is elvoltam.) Ez most nagyon divatos, és a Marvel erre ráőrjítette a világot. Nem fogom tagadni, engem is. Már alig várom a Bosszúállók folytatását, de Marvel kapitányt is… és Luke ugyanilyen megszállott, alapos képregényes háttértudással.

2: pörög a cselekmény. Egy szuperhős, hát még a segédje, mindig elfoglalt és ez a testvérpáros folyamatosan benne van valamilyen helyzetben. Embereket mentenek, nyomoznak Nemeszisz után, és Luke még egy általa nem kedvelt lánnyal is barátkozni kezd, hogy megakadályozza annak a Szupersrác leleplezésére tett kísérleteit.

3: jó a humora. Nagyon sokat vigyorogtam rajta, mert sok mindent kipróbál a szerző. Helyzetkomikum, vicces beszólások, nyelvi humor – lehet válogatni, kinek mi jön be.

De mindezek mellett gyerekkönyv, nekik való szedéssel és olyan szereplőkkel, akikkel könnyű azonosulni. Nekik való nyelvezet, számukra is érthető humor és cselekmény.

A karakterek talán ezért egyszerűbbek is, de a humora ezt is feledteti. A Luke elmesélte történet beránt, sodor magával a narrációja.

Pozitív az üzenete, tetszett az ötlet, hogy nem az a srác a főszereplő, aki a szuper képességeket kapja. Hanem az öccse, aki az eszével és a tudásával maga is hős lesz.

Szórakoztató, humoros, ötletes – soha rosszabb gyerekkönyvet!

Solomons: Szuperhős lett a bátyám! - Mint gyerekkönyv: 90% vicces, jól illik a mai divatfilmek mellé, és eléggé pörgős is.

Szubjektíven: 95% bejött a humora, a sok utalása, még a cselekménye is tetszett. Folytatás?

- Visszatérő végzet - Mogul, és továbbra is tartom, hogy marad előrendelhető, lassan fél éve írogatom, hogy jön, és mindig csak tolják.

- A háború fényei - 21. század Kiadó, kis családtörténet, történelem és háború, nálam várós.

- Árnyékháború - a Libri kalandos, akciós regénye kommandósokról és terror ellenes harcról.

- Vörös hold - az Agave sci-fije.

- Eastern - Twister Média kalandos, fantasy, western kombója.

- Az utolsó - YA fantasy, szintén a Twister Médiától.

A Könyvmolyképző előrendelőknek több mindent hoz:

- Cifra palota - a Royal család következő guilty pleasure kalandja.

- A cél - az Off Campus new adult sorozat 4. része.

- Visszatérés a kis francia panzióba - romantikus.

- Gyűlölök és szeretek - fülszöveg alapján new adult, humoros-szerelmes lesz, nem bánnám, ha jó romkom lenne.

- Út a Fénybe - ígéretes pszichothriller. Mondanom se kell, várós.

A Maxim megint eltolta a regényeit, úgy tűnik, egészen novemberig.

Ha a héten még valami jót kiszúrok, természetesen megosztom veletek is!

Kísértetházas, titkos, érzelmes, női.

Dr. Montague komoly tudós, aki az utóbbi időszakban a természetfelettiről állított fel elméleteket. Ezeket szeretné gyakorlatban is megerősíteni, ezért keres egy kísértetjárta házat. A választása Hill House lesz, mely megépítése óta tragédiák sorát vonzza. Mintha balszerencse járna vele, és aki bekerült a körbe, a ház nem eresztené. Asszisztenseket keres, és a kiválasztottaknak, akiknek valamilyen természetfelettiben már volt részük, meghívót küld. Ketten egyeznek bele a házba költözésbe: Theodora, aki összeveszett a barátjával, és kell neki pár nap, hogy lehiggadjanak. Eleanor, aki anyja ápolónőjeként magányos vénlánnyá volt, most pedig a testvére házából szabadulna. A tulajdonos unokaöccsével kiegészülve beköltöznek, és lassan a ház megkezdi működését. Az idegeik játszanak velük, vagy valóban van valami megmagyarázhatatlan a falak között?

Az egyik kedvenc észrevételem, sokat emlegetem is, hogyha kijön egy új sorozat vagy film, aminek regény az eredetije, annak azért is örülök, mert olyan kötetek is megjelennek magyarul, amelyek mondhatni, hiánypótlóak. Elég csak a sok filmes borítóra gondolni, amelyek ilyenkor ellepik a polcokat…

A Netflix most feldolgozta sorozatra a Hill House szellemét, és meg is érkezett a regény is, amely pedig már nagyon nem mai csirke. Elég csak arra gondolni, hogy az első feldolgozása, a Ház hideg szíve még fekete-fehér film volt. És az újabb adaptáció, némileg modernizált cselekménnyel, (Az átok volt a címe emlékeim szerint) is már több éves. A regény viszont most jött ki, de nem baj – kijött, olvashatjuk!

És bevallom, én elég sajátos olvasási módszert választottam. Ez egy gótikus horror igazság szerint, sok pszichés elemmel. Én meg szinte paródiaként olvastam. Ijedezni kellett volna, én meg vigyorogtam. Főleg a párbeszédeken… annyira más a regény világa, a bemutatott kor, mint a miénk, hogy rám viccesen hatott az egésznek a miliője.

A szerző stílusa is erre játszott rá. Beszélteti a szereplőit, akik csipkelődnek, flörtölnek egymással, és persze téma a természetfölötti is. És a mai filmek miatt annyira idegennek, különcnek, még talán az elavult jelzőt is elfogadom, hat ez az egész, hogy én felfedeztem a regény humoros olvasatát. Nem a festőiségét, a lélekrajzot, hanem a mókásságát.

Mert az, amitől ma horror egy regény, alig találtam benne. Nincs igazán kísértetjárás, nincsen ijesztés, pár jelenség. Sokkal hangsúlyosabbak a lelki vetületek.

És azt valóban zseniálisan megfogja Jackson, ahogy Eleanor a ház szellemiségének rabja lesz. Mire eljut a végső tettéig, teljesen érthető lesz, miért teszi meg, amit.

Különben a már emlegetett fekete-fehér verzió nagyon jól visszaadja a regényt, nem egyszer a film képei ugrottak be, ahogy haladtam előre. Ami a szerzőnek is dicséret, mert nagyon képszerűen, hangulatosan festi meg a házat, a szereplőket, még azt a patinás miliőt is, amit a 21. század gyermekeként annyira viccesnek találtam.

Kár, hogy az a horror, ijesztés, feszültség nincs benne, amit a zsánerhez társítok. Kicsit azért sajnáltam azt is, hogy annyira jól van róla feldolgozva a film, hogy beidézte nekem magát szinte jelenetenként. De a megjelenésnek örülök, klasszikus horror regény, gótikusan.

Jackson: Hill House szelleme - Mint horror: 50% a sötét hangulat, a szereplők gondos ábrázolása, pipa. De a horror kevés.

Szubjektíven: 50% az első filmfeldolgozása jutott róla végig eszembe, így kicsit untam is.

Öntudatos, szerelmes, drámai, vallásos.

Londonban, egy ortodox zsidó közösségben felbolydul az élet. A szeretett vezető, az egész közösségben nagy szeretetnek örvendő és könyvet is jegyző Ráv elhunyt. Még el sem temették, de már a közösség forrong, ki legyen az utódja. Dovid, az unokaöccse tűnik esélyesnek, de a férfinak a félénk természete és túlzottan csendes felesége aggodalomra ad okot. Dovid lesz az, aki hazahívja unokatestvérét, aki New Yorkba kezdett saját életbe. Ronit távozása szégyennel teli volt: az ortodox közösség nem tudott mit kezdeni az okos, szókimondó, és leszbikus lánnyal. Ronit hazatér, direkt húzza kicsit az emberek agyát, de azon ő döbben meg, amikor Dovid feleségében első szerelmére ismer. Esti és Ronit közt sok kimondatlan érzés feszül, mindkét nőnek szembe kell néznie az életével, érzéseivel, hitével.

Naomi Alderman nálunk az éppen aktuális bestseller regényével kezdett. A hatalom egyszerre disztópia, társadalomkritika, de még kalandregénynek is megállja a helyét. Ugyan eladási adatokat nem tudok, de nem lehettek rossz számai, mert elég hamar a kiadó folytatta az életmű kiadását.

Így érkezett a polcokra az Engedetlenség, mellyel első könyves volt az írónő, és amely azonnal felhívta rá a figyelmet. Már ebben feminista témákat feszeget, de még más a fókusz. Disztópia helyett a vallás kérdései kerülnek elő, és az életünket meghatározó döntések.

Bevallom, a fülszövegét olvasva akadtak kételyeim. Az arra volt kihegyezve, hogy a leszbikus Ronit hazajön, és szembekerül Estivel, egykori szerelmével. Vagyis a szerelmi szálat nyomták, mintha ez egy szivárvány regény lenne.

Pedig nem az! Ki is hangsúlyozom, mert biztos vannak olyanok, akik a leszbikus téma miatt nem adnának neki esélyt. Én is tartottam valami ilyesmitől, de nem kell.

Ez a regény konkrétan arról szól, hogy a vallásunk hogyan egyeztethető össze az életünkkel, és melyek azok a döntések, melyeket meg kell hozni magunkért. Hogyan lehet túllépni a bigott szokásokon, miközben nem is fordítunk teljesen hátat minden hagyományunknak. A két főszereplővel két utat látunk: Ronit, aki mindent eldobott és hátrahagyott, de mégse tud boldog lenni, mert van, ami hiányzik neki. Esti, aki pedig a saját álmait hagyta teljesen veszni, és boldogtalan ő is. Tetszett, amilyen következtetésre jut a történet: a kompromisszumot. Kell engedni, kell érte kapni valamit. Középen kell találkozni!

Benne van a történetben az ortodox közösségek kritikája. Feminista olvasattal ezeket emelném ki – nagyon durva, ahogy ezekben a közösségekben a nők másodlagos polgárok. Sok-sok kis eset van, amikor azt látjuk, hogy el vannak nyomva, és sokan teljesen önként mennek a kalitkába, elvakultan a hitükben.

Izgalmas a három fő karakter rajza is. Ronit és Esti mellett Dovid, aki mindenkinek jót tesz, miközben pontosan tudja, milyen szenvedélyek dolgoznak ellene. Ő egy biztos, nyugodt pont, akiben ott a megértés, az út, amit követni kellene. Amelyben valóban az értékek fontosak, nem a látszatok, amelyek megmérgezik a közösséget.

Összességében többet kaptam ettől a könyvtől, mint amit előzőleg el tudtam képzelni. Nem szerelmes sztori, annál sokkal komolyabb. Jut eszembe, mondtam már, hogy filmen is létezik?

Alderman: Engedetlenség - Mint kortárs: 90% tabu témák, de emberien és emészthetően. Jól megírt, elgondolkoztató.

Szubjektíven: 75% meglep, de lekötött és gondolkoztam vele. Jó szöveg és szereplők.

Krimi, sok szál, így a teljesség igénye nélkül a végeredményeket mesélem el:

• Maura egy korábbi részben feltűnt férfiba szerelmes. Titokban tartják a kapcsolatuk, mert a férfi pap. A nő szeretné, ha elhagyná érte az egyházat. Jane az egyetlen, aki tud a kialakult helyzetről. Sajnálja barátnőjét, de nem mond semmit, csak reméli, Maura észreveszi majd, hogy a környezetében ki az, aki tényleg az igazi lehetne, és az nem a pap.
• Barry Frost házassága szétesik, de Jane valamennyire meg tudja vigasztalni. Frost vissza is jön a munkába, és több lényeges nyomot is ő fed fel.
• A Crispin Múzeumban három aszalt női fej, és a múmia teteme kerül elő. Az egykori dolgozók között felfigyelnek Bradley Rose nevére, akinek az apja a milliomos mecénás, Kimball Rose. A Rose család nagyon rajong a régészetért. De Bradley nem volt rendben, soha. Zaklatásért már kamaszként is feljelentették, de az apja mindenből kivásárolta. Egy olyan intézetbe tették be, ahol gazdag szülők szociopata gyermekeit igyekeztek szocializálni. Bradley itt barátkozott össze Jimmyvel, akitől még a nevelők is tartottak. Jane meggyőződése, hogy ez a páros öl és tartósít nőket.
• Josephine Pulcillo gyönyörű nő, és az egyiptomi részleg legígéretesebb régésze. A múmiában talált egyiptomi hieroglifák, a névtelen üzenetek nem direkt fenyegetik meg, de rájön belőlük, hogy valaki ismeri az igazi személyazonosságát. Josephine már a menekülést fontolgatja, amikor a harmadik halott az ő kocsijából kerül elő. Jane érzi, hogy neki van egy titka, és idővel ki is szedi a nőből.
• Még kislány volt, amikor egy férfi betört hozzájuk. Az anyja végzett vele, de a rendőrséget nem hívták. Menekülniük kellett. Jimmy Otto tört be hozzájuk, és Josephine anyja tudta, hogy Bradley bosszút állna a barátjáért. Így állandóan úton voltak és váltogatták a személyiségük. A gyilkos azonban tud róla. Megerősíti mindez Jane elméletét, hogy Bradley Rose a gyilkos.
• Amikor Josephine-t elrabolják, egy nő keresi meg a nyomozókat. Nála van a kirakós utolsó darabja. Ő elmeséli, hogy régész szakos egyetemistaként gyakornok volt egy ásatáson, melyet Kimball Rose pénzelt. Ott volt a férfi csendes, okos fia is, akivel egymásba szerettek. De ahogy a kapcsolatuk mélyült, Bradley bekattant, a nő elhagyta. De Bradley és Jimmy a nyomában voltak. Amikor Jimmy betört hozzájuk, a Bradleytől született lányát védve Medea végzett vele. Hogy hallgasson a fia tetteiről, Kimball fizetett, és azon a pénzen új életet tudtak kezdeni. Most is az a cél, hogy őt előcsalják bosszúért. Josephine nem tudja, igazából ki az apja, az anyja beadott neki egy mesét egy fiatalon meghalt francia régészről.
• Jane kikövetkezteti, hova vitték a lányt. Vissza a kezdetekhez, az iskola melletti láphoz. Még időben érkeznek, hogy megmentsék a lányt. Bradley és Jimmy nővére ott halnak meg.
• Josephine a múzeum kurátora mellett békére és szerelemre lel, ő már rendben lesz. Az anyja megesketi, hogy senkinek nem mondja el, hogy igazából Josephine – születési nevén Nefertari – lőtte le a betörőt, és nem az anyja.
• Medea vár, és meg is érkezik az újabb fenyegetés. Kimball Rose felesége elhunyt rákba, és a férfi már bosszút akar. Azon a régi estén nem Jimmy, Bradley tört be egykori szerelméhez. De mivel a felesége már akkor komolyan beteg volt, Rose nem mondhatta el neki, hogy rajongva szeretett egyetlen fia halott. Fizetett a nőnek, hogy tűnjön el, majd később a nővérének, hogy Jimmy tűnjön halottnak, míg Bradley rejtőzködik. Valójában fordítva volt. De már a nő nem él, így Kimball megölheti a fia gyilkosát. Ám Jane időben közbelép: neki leesett, hogy Jimmy volt szemben vele a lápnál, nem Bradley.
• Medea szabadon távozhat, indul is a lányához. Végre nem kell bújkálniuk, soha többé.

Rablós, tervezős, bűnözői életutas.

A G4S központja és páncélterme az egyik legjobban őrzött épület és legnagyobb zsákmányt rejtő célpont Svédországban. De eddig senki nem próbálkozott a kirablásával, nincs rá jó ötlet. A kelet-európai kapcsolatokkal rendelkező alvilági fejes, Petrovic is elsőként legálisan akar a cégből profitálni. Új, jobb pénzszállító táskákat adna el nekik, de amikor a terv nem jön be, már csak azért is szeretné kirabolni őket. Egy legendás, kutyatenyésztő szervező hozza össze Maalúf és Farhán nevű bűnözőket egy lánnyal, aki a székházban dolgozik, és akiből ki lehetne szedni egy csomó mindent. Farhán szereti a párját, akivel most várják a második babát, de Maalúf rárepül a lányra. Míg viszonyuk lesz, szedi ki belőle az adatokat is, és lassan testet ölt egy terv. De a rendőrség fülest kap, így a sikerhez a fiúknak okosabbnak kell lenni.

Megtörtént eset az alapja, de ettől függetlenül nem dokumentumregény. Ez inkább egy akcióregény, amit megihletett egy valóban elkövetett rablás. De akinek nincsenek meg ezek az előzmények, nem is fog neki feltűnni a hasonlóság. Nyugodtan lehet szórakoztató regényként olvasni, hiszen az is.

A történet több szálon vezetett, és több zsánert is ötvöz magában. Alapvetően olyan, mint egy heist movie. Van pár bűnöző, akik belevágnak a nagy balhéba. Meg van pár rendőr, akik meg akarják őket állítani. Ez a váz, és erre épülnek rá a többiek. Elsősorban a karakterisztika – a szereplők az ügybe bekerülve, készülve rá az eddigi életük és konfliktusaikat is hozzák magukkal. Sok az olyan jelenet, amiben a jelen egy eseménye visszaidézi a múltat, és mélyen megmutatják a karaktert.

Pl. a rendőr Thurn kapcsán, akit máig az motivál, hogy hiába volt okos és életrevaló, elsőszülött, mivel lett egy öccse, semmit nem örökölt a családi birtokból. Meg is szakított minden szálat, erős és független nő lett, aki harcol az igazságtalanságok és törvényszegők ellen. Vagy Farhán, akinek a jelenlegi konfliktusaiból megismerjük a történetét is. Miért küzd annyira, hogy megtartsa a szeretett nőt, milyen ígéreteket tett, és hogyan próbál megfelelni.

Így a regénynek folyamatosan van két dimenziója: a mélyebb karakterépítés és a cselekmény pörgetése. (A rablásnál pörög fel, addig és utána tart egy kényelmes, de azért nem unalmas tempót a szerző.) A kettő együtt szépen működik, és mindig le vannak vezetve az adrenalinnal telített részek. A hangsúly azért a szereplőkön van, de vannak annyira érdekesek, hogy ez nem lesz zavaró.

Tetszettek a rablásra készülős részek, ahogy a rendőrség és a bűnözők is trükköztek. Különösen bírtam, ahogy kitalálták, hogyan lassítsák le a rendőröket. (Az a lánc, kész. Filmen még nem láttam hasonlót, pedig nagy ötlet. Ott csak simán kiszórják, de ez sokkal menőbb volt.) Tényleg meg volt az a rabló-pandúr játszma, ami feldobta az egészet.

A vége azonban nem tetszett. Egy csavar a semmiből, ami értem, miért és hogyan lenne poén, de nem éreztem annak. Engem csak irritált. Arról nem is beszélve, hogy e miatt is nagyon befejezetlennek éreztem a történet végét. Most akkor mi történt?

Stílusában korrekten hozza az olvasmányos és realista keverékét, megy a zsánerhez.

Egyszer érdekes volt, de van pár pont (a vége, a cselekmény sűrítése), amitől jobban tetszene.

Bonnier: Svédcsavar - Mint heist regény: 70% akciók köré karaktereket épít, mesélős, még csavart is tartogat.

Szubjektíven: 55% nem tetszett a zárás, a cselekményt is túlnyújtotta szerintem a szerző.

Zárásul még hamar itt az a Fumax kötet, amit csak a hónap végére vártam, de már online rendelők a polcra tehetik:

- McClellan: A birodalom bűnei

Visszatérhetünk a Lőpormágusok világába! Az eredeti trilógiát nagyon szerettem, ennek is esélye van nálam. És ha jól emlékszem, Mire várunk rovatba már elmélkedtem róla korábban.