Bűnhődős, női, kísértett, rejtélyes.

Helen angol létére Prágában telepedett le, és él nagyon szürke, élvezetek nélküli életet. Bünteti magát, amit gazdaasszonya felismer, és piszkálja is a nőt. Ám Helen egy helyi barátja, Karel különös kéziratról mesél neki, és adja is oda egy részét olvasásra. Ezek szerint létezik egy Tanú, Melmoth, aki arra kárhoztatott, hogy halhatatlanul a Földet járja, és minden szörnyűséget, bűnt lásson és tanúsítson, amiért hazudott arról, mit látott a feltámadt Krisztus barlangjában. Helen az iratokból megismeri sok szenvedő bűnös történetét a történelem sötét fejezeteiből – holokauszt, az örmények kiirtása, Véres Mária uralkodása – akik mind érezték Melmoth fenyegető figyelmét és kísértését. Helen is érezni kezdi őt, várja, de akad pár ember az életében, akik miatt töpreng megbocsátásról, második esélyekről is.

A 21. század Kiadó elég hamar jelentkezett az írónő újabb regényével. Az essexi kígyó nem éppen olyan volt, mint amit vártam, így a Melmoth sem feltétlenül volt várós nekem. De jó kritikái vannak, ebben éreztem egy horror vonalat is, így azért elolvastam.

Annyit előzetesen is elárulhatok, hogy jobban tetszett, mint a kígyó.

Egyrészt, a történet több zsánerből áll össze. A keret egy tipikus, mai női dráma, amiben a szereplők szenvednek és boldogtalanok, és egymással beszélgetnek. Rengeteget. Ha belegondolok, az lenne a változatosság benne, hogy ki miért szenved. Mindenkinek van egy története: az egyikéből többet ismernek, a másik jobban titkolta, mi történt a múltjában. És segítenek már azzal egymásnak, hogy elmondhatják. Mintha azzal könnyebb lenne a teher, hogy már legalább titkot nem kell őrizniük. Idősebbek már mind, a legfiatalabb is negyven fölötti korosztály, ebből adódóan vannak ugyan szerelmi gondjaik, de itt már nem az a fajsúlyos. Szerencsére.

Helyette olyan modern történetek bukkannak elő, mint az eutanázia kérdése, vagy éppen a rokkanttá válás feldolgozása és a megváltozott életminőség.

Jól van megírva ez is, szinte élnek a szereplői, hitelesek, de nem ez volt az része a kötetnek, ami tetszett nekem. Hanem a levelek, naplók, a thrilleres fenyegetettség érzet, ami becsúszott velük a főszereplő életébe. Sokkal érdekesebbek voltak nekem a múltban játszódó részek, amikor történelmileg is fajsúlyos helyzetekben voltak a szereplők. A kisfiú, aki puszta irigységből haláltáborba juttatta a vele kedves családot, aki aztán próbálta jóvátenni, de egy jó tett lemoshat-e egy rosszat? A testvérpár, akik csak könyveltek, végezték irodista munkájuk, nem törődve azzal, hogy irataik örmények ezreit halállistára teszik. De sorolhatnám tovább. Perry olyan képeket fest elénk, amelyek horrorba is elmennének. A zsákokból felbukkanó halott gyerekek és csecsemők, a plasztikusan leírt máglyahalál…

De Malmoth jelenléte, aki csak szemléli mindezt némán és magányosan, az ő alakja egészen gótikus horrorba illő. Rosszabb attól a bűn, hogy valaki látja? Nem, csak az önbecsapást nehezíti meg. Ha van tanú, akkor nem hiheted, hogy meg se tetted. Ennek a pszichológiája gondolkoztatott, mert bizony az emberiség jó az önáltatásban.

Perry erős atmoszférát is teremt, a különféle részek más stílusúak, jól van megírva.

Nem könnyű olvasmány, de elég összetett, hogy lehessen benne valamit találni, bárkinek.

Perry: Melmoth - Mint kortárs: 90% igényes a nyelvezet, a történet a pszicho, dráma elemeket horrorral ötvözi.

Szubjektíven: 80% meglepett, de lekötött. Emberi, ugyanakkor misztikus és tartalmas.

Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradtságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább. (Rácz-Stefán: Élni akarok!)

• Szerinted azt hiszi magáról, hogy ő Hitler?
• Vagy legalábbis az újjászületett Hitler.
• Egó – bólintott Raff is. – A nagymenő bűnöző és az ő nagy banánhéja. (Grylls: A hajsza)

Tündérfölde gyönyörű, de olyan, mint egy aranyszarvas teteme, a bőr alatt férgek rágják a húsát, bármelyik pillanatban szétrobbanhat. (Black: A kegyetlen herceg)

Arra már rájöttem, hogy egy házasság nem garantálja a boldogságot, ahogyan a mesékben történik: boldogan éltek, míg meg nem haltak, hangzik fel az utolsó oldalon, a szavak az örökkévalóságnak szólnak. De nem úgy kellene lennie, hogy a házasság szoros köteléke biztonságot nyújt, a másik pedig bár ismeri a titkaidat és hibáidat, mégis ezekkel együtt szeret? (Hendricks & Pekkanen:… és én téged el nem hagylak)

Egy anya bármit megtesz a gyerekéért. Egy anya bármit megtesz azért, hogy viszontlássa a gyermekét. Egy anya bármit megtesz. (Hidasi: Elveszve)

Látnák, hogy éltem, emlékeket gyűjtöttem, szerettem, és engem is szerettek. Itt voltam! Bármeddig is tartott… (Rácz-Stefán: Élni akarok!)

Greg uralta a vizet, a levegőt, a földet és a pénzt. A négy fő elemet, ahogy mondani szokta. (Caine: Rémteremtő)

Kalandos, nácik terveit meghiúsítós, akciós, családi gondos.

Will Jaeger véghezvitte a lehetetlen küldetést, és nem csak a nácik terveit hiúsította meg társaival, de fiát és feleségét is visszakapta. Mégsem felhőtlen a boldogsága: Luke könnyen visszailleszkedett angliai életébe, de Ruth azóta is zavart, dühkitörései vannak, és Jaeger nehezen ismeri be magának, hogy ez a nő már nem az, akit szeretett. Irina Narov iránt viszont komoly érzései vannak, amit igyekszik elnyomni. Irina közben az életét is kockáztatva bizonyítékot gyűjt, hogy Kammler életben van. Mire megszerzi, Jaeger is veszélyt fedez fel egy német bunkerbeli kirándulásakor, és Ruth is eltűnik. A csapat újra összeáll, hogy megakadályozzák Kammler tervét, mely a világból nukleáris temetőt faragna. Közben az egykori SAS különleges osztagos arra is rádöbbenhet, melyik nő mit jelent a számára.

Annyira zártnak tűnt nekem Will Jaeger története a második kötet végén, hogy nem is kicsit lepett meg, amikor felfedeztem, hogy kijött az újabb rész. Azért volt egy tippem, hogy megint küldetésre indul Will, egy új szálat nyitva a cselekményben.

Ehhez képest Bear Grylls valami olyat csinált, amit nem szeretek regények esetében. Szépen fogta magát, és újranyitotta azokat a szálakat, amelyeket már szépen lezárt. Történt valami az előző végén? Most jön belőle egy kiút. A főgonoszt a tengerben láttuk utoljára, vérezve, cápákkal körülvéve. Most kiderül, melléúszott egy tőr, és kivágta magát az életveszélyből. Will boldognak tűnt az újra megtalált feleséggel és fiával, erre kiderül, hogy a nő szellemileg komolyan terhelt, és nagyon megváltozott.

A szerencse az, hogy nem nagyon magyarázza az újranyitásokat, a szereplőket meg sem próbálja érzelmileg kielemezni. Szinte azonnal beveti őket az akciók közepébe, és azokra teszi a hangsúlyt. Adrenalinnal pörget, és nem kell a logikát számon kérni tőle. Csak a magamfajta agyalósnak zavaró, hogy új történet helyett a régit folytatja, visszaerőszakolt szereplőkkel és konfliktusokkal.

Akciójelenetekben pedig erős a kötet. Az akciók, a különféle szálak hitelesnek hatnak, és természetesen megvannak azok a kiszólások is, melyeket még én is nagyon a szerzővel azonosítok, pedig a tévés műsorait nem nézem, és ezt a sorozatot leszámítva az ifjúsági sorozatait követem figyelemmel. De a kis tanácsok, vészhelyzetekre tett megjegyzések és tippek nagyon felidézték bennem, ahogy Beck is kezeli az életét és a vészhelyzeteket.

Stílusában is sokkal eltaláltabb, érettebb, mint a szerző más sorozatai. Ugyan rendszeresen megjegyzem, hogy a dzsungel könyvés és a Túlélés: teljesítve sorozat is rengeteget fejlődött az évek folyamán, de ez a regény, és ez a sorozat az, ami a leggördülékenyebb és talán a legizgalmasabban van megírva. Az, hogy nem érzem a törekvést arra, hogy a nyelvezetbe is vigyen valami ifjúságit, sokkal gördülékenyebb prózát is eredményez.

Mivel ez egy cselekményközpontú regény, a karakterekből kapunk kevesebbet. Jaeger ugyanaz, aki eddig is, ahogy a többiek is. Túlzottan fekete-fehér minden szereplő, és nagyon egyszerűek az indítékaik, így a konfliktusaik is. Még az üzenetét is össze tudom foglalni annyiban, hogy a nácik rosszak és rosszat akarnak.

De az akció a lényeg, abban ütős a könyv, korrekt kis kalandos, akciós Will Jaeger kaland.

Grylls: A hajsza – Mint akcióregény: 80% végig pörög, a szereplők egyik éles helyzetből mennek a másikba.

Szubjektíven: 70% kalandos, izgalmas, de az előző zárása után kissé erőltetettnek éreztem.

5: Hamilton: Titkos verseny – a biciklis sport megkerülhetetlen figurája volt Lance Armstrong, akinek akkor is ismerte az ember a nevét, ha különben nem követte a biciklis sport eseményeit. Hamilton az ő egyik versenytársa volt, saját jogon is név a sportban, olimpiai bajnok. De ő is a dopping csapdájába esett, és ebbe a kötetbe mindenről mesél. A csalás módszertanától kezdve a versenyekig, a nyomásról és Armstrongról is. Regényszerű, érdekes, mesélős.

4: Lee: A lány hét névvel – Lee Észak-Koreában született és cseperedett fel. Az élet nehéz volt, de mivel csak ezt ismerte, elfogadta. Nem is szökni akart, csak átruccant a határon túlra, de visszajönni nem tudott, később pedig nem lehetett – az egész családja szenvedett volna, ha visszaszökik. Újra kellett kezdenie, önerőből, és rá kellett döbbennie, milyen elnyomásban éltek addig. Amikor évekkel később lehetősége lett, a családját is kimentette onnan. Vallomásos, de regényszerűen, és európaiként sokkolóan, hogyan élnek a világ azon felében.

3: Brown: Egy csónakban – Washingtoni Egyetem, 1936. Nyolc fiú a szívét is kiteszi a közös célért. Szegény fiúk, ösztöndíjasok, akiknek az egyetemre bejutni is harc volt, és ők akarnak lenni az olimpiai válogatott. Iszonyatos munka, egy karakteres edző, majd Berlin. Joe Rantz lett központi szereplőként a fókusz, de az evezős társai, az edzések, versenyek is kiemeltek. Izgalmas sztori, amelybe sikerült beletenni a versenysport izgalmát, a tényanyagokat és az olimpia hangulatát, amely sportesemény mellett politikai demonstráció is volt.

2: Hillenbrand: Rendíthetetlen – Louis Zamperini olasz amerikai fiatalember volt, akit a gyerekkori rosszaságok megkezdte rossz útról a sport térített le. Az egyik legjobb távfutó, aki kijutott Berlinbe, felvillant, és 1940-re simán éremesélye lett volna. De kitört a háború, és a versenyek helyére a sereg jött. Bombázótisztként harcolt, míg a gépe le nem zuhant. A semmibe sodródást a japán hadifogság követte egy szadista tartótiszttel, aki élvezettel gyötörte az egykori olimpikont. Brutális könyv, elképesztő szenvedésekről, és mégis hittel teli. Regényszerű, a tényanyagokat is szórakoztatóan építi be.

1: Carlo: A Jeges – Richard Kuklinski (szakmai fedőneve volt a Jeges) nevét nem emlegetik egy sorban Mansonnal, az Unabomber gyilkossal, pedig több emberrel végzett náluk. Csak neki a gyilkosság nem belső kényszer volt, hanem szakma. A maffia bérgyilkosaként saját bevallása szerint 200-nál több emberrel végzett és tüntette el őket. 30 év a bűnben, míg rendőrkézre került. És a történeteiből megszületett ez a kötet, amit az olvasónak elég felfogni. Abszolút regényes, anekdotás a stílusa, a története pedig elképesztő. Néha horror, miket ki nem talált a Jeges az áldozatok megölésére és eltüntetésére. Miközben jó pszichopata módjára a környezete elől jól rejtette az igazságot magáról: háromgyerekes családapa, kertvárosi idill. Mi pedig levonhatjuk a tanulságot: soha nem lehet tudni, a kedves szomszéd mennyire kedves igazából.

Gondolatgépes, igazságosztós, nyomozós.

Dai, a fiatal japán tudós az apja előadását nézve merész ötlettel áll elő. Az apja olyan gépet készít, amely feltérképezi az ember elméjét, képes lesz megmutatni a gondolatait, az emlékeit. A fiú olyan gépen kezd el gondolkodni, mely életre lenne képes kelteni a gondolatot. Technikai zseni barátját, Arthurt vonja be a munkába. Mikor készen lesznek, Dai azon kezdi törni a fejét, hogy tehetnének a világgal jót. Rainey nyomozó ismert arról, hogy megoldja az ügyeit, és nem nyugszik, amíg a tettesek nincsenek rács mögött. Meg is viseli, amikor hiba kap el egy pedofilt, a bíróságon képtelenek elítéltetni a férfit. Ám ekkor különös gyilkosságok történnek: ismert bűnözők halnak szörnyű halált, a tettes emberfelettien erős, és nem hagy nyomokat. Amikor a pedofilt is valami szétszaggatja a rácsok mögött, Rainey attól tart, megelevenedik a rémálma: a technika már ott tart, hogy valaki szörnyeket képes teremteni.

Már fejtegettem, hogy mennyire nehezen viselem, amikor egy történetről valami nagyon az eszembe jut. Mintha csak annak olvasnám egy más verzióját. Most is ez a bajom, bár lehet, hogy ezt csak nagyon benne akarom látni? Az biztos, hogy én belelátom.

Volt egy anime, amiből aztán már két japán és egy Netflix feldolgozás is készült. A Death Note. Ebben egy okos, egyetemista korú srác hozzájutott egy Halállistához. Akinek beleírta a nevét, elvitte egy szívroham, de halálokat is meg tudott vele rendezni. Arra használta ezt, hogy bűnözőket kezdjen el kiiktatni. Pont úgy, ahogy ebben a regényben is történik. Még abban is érzek hasonlóságot, hogy Light kapott egy zseniális ellenfelet, L személyében. Ahogy itt is színre lép Rainey – azért L marad a zseni, és Light is okosabb volt, mint Dai, de ez már egy más történet.

A lényeg ebből annyi, hogy ahogy olvastam a könyvet, a szemem előtt a Death Note pörgött.

De akinek nincs meg ez az élmény, összességében korrekt szórakozásra lelhet ebben a regényben, ami kicsit el is gondolkoztatja az embert. Mert a szórakoztató faktor nyilvánvaló: a nyomozás krimis izgalmai, a bűnözők olyan kiiktatása, amelyet leginkább popcorn horrornak mernék nevezni. Folyik vér, de azért nem olyan naturálisan és brutálisan, hogy bárkinek rémálmokat okozzon.

A több szálon vezetett cselekmény jól megtartja a figyelmet és a feszültséget is. Nekem a Death Note miatt volt egy kép a fejemben, mi lesz a vége – rá is hibáztam – de azért igyekszik a szerző meglepetéseket is okozni, miközben pörgeti az eseményeket.

Szerettem benne azt is, hogy Dai kapott egy nagyon emberi oldalt is. Amiket majd tesz, jól ellensúlyozza, amikor szerelmes lesz és egy más érzelmi skálát tapasztal meg. Ember közelibb lett tőle a karakter, és nem lehetett simán ellendrukker az olvasó.

Az elgondolkoztató oldal részemről kettős: egyrészt, nekem is az a végkövetkeztetése, ami majd Dai apjáé is lesz. Értem, mit akart a fiú, és a gépe valahol zseniális. De vannak olyan technikák, amelyekre nem érett meg a világ. Az önbíráskodás kérdésében már nehezebb állást foglalni. Tudnék mellette, ellene is érvelni, ahogy a regény is teszi. Mindenki választhat magának szimpatikus hitvallást.

Korrekt, elég eseménydús is, de akkor is – nekem annyira Death Note érzetem volt tőle…

Caine: Rémteremtő - Mint sci-fi: 80% krimivel és horror elemekkel van feldobva, szórakoztató, de agyalós is.

Szubjektíven: 60% túlzottan emlékeztetett a Halállistára, de ezt leszámítva korrekt.

A héten sok izgalmas megjelenés lesz, íme:

- Az utolsó hazugság - női thriller a HarperCollinstól.

- A Caesarok napja - történelmi, Gold Book. Egy sorozat sokadik kötete.

- Még látlak odafenn - a Jaffa adja ki Bauer Barbi új kötetét, mely megint romantikus történelmi, ezúttal egy pilótáról.

- Farkashold - General Press kalandregény, nálam várós.

- Maradj velem - LL Kiadó, az új Leiner Laura könyv. Mondanom se kell, a héten ez a biztos vétel nálam.

-  A háború fényei - 21. század Kiadó, kicsit háborús, kicsit dráma, kicsit családregény.

- A suttogószoba - 21. század thrillere, a Jane Hawk sorozat 2. része. Ez is nagyon várós!

- Te Én Minden - Művelt Néptől femi-thriller.

- Drága kis szívem - 21. század, írtam már róla a Mire várunkba? Ott rákereshettek.

- Én, a gyilkos - Művelt Nép, thriller.

- a Maxim tologatta a megjelenéseit, de most talán jönnek az újdonságaik:

• Vigyázz, Holly Chase! YA
• Közel a horizonthoz YA
• Lehull a lepel YA
• A szultán foglya ifjúsági fantasy
• A sötétség oldalai gyerekregény
• A királynő felemelkedése YA fantasy
• Everless fantasy
• Vér és csont gyermekei fantasy
• Szövetség YA szerelmes fantasy

Szerelmes, családegyesítős, múltat jóvá tevős.

Liam Westbury 10 éve mindent maga mögött hagyott, Los Angelesbe költözött és rocksztár lett belőle. Liam Page, akiért megvesznek a nők, gazdag és mégis, valami hiányzik neki. A hírekből értesül egykori legjobb barátja haláláról, hazautazik a temetésre. A régi helyeket bejárva, az egykori sportkupákat nézegetve egy kissráccal elegyedik szóba, aki az anyjáról kérdezi, akivel csókolózott a fotókon. Liam a lánytól akarja hallani: Josie bevallja, a neve Noah, 10 éves és a fia. Ő pedig Nick menyasszonya, Noah nem tudja, hogy Liam az apja, és maradjon is távol tőlük! De Liam mindent vissza akar kapni, a fiát és a nőt is, akit mindig is szeretett, most nem engedi, hogy a családjának nyomása elüldözze.

Ezzel a regénnyel nem először találkozom. Még nagyon régen, amikor az Ulpius kiadta, akkor olvastam. Bár nem az én zsánerem, azért tetszett, és jó romantikus regénynek tartottam. Talán ezért is csillant fel a szemem, amikor filmesítették. De, jó szokásomhoz híven, film előtt olvasok. És előkerestem a Forever my girl kötetem.

A cselekmény még mindig lekötött, noha emlékeztem sok mindenre belőle. Szeretem benne, hogy nem egy tipikus love story. Liam és Josie nem omlanak egymás karjaiba, nem arról szól az egész, hogy egymásra néznek és a feltámadó szenvedély mindent újraír. Liam dolgozik azért, hogy elnyerje a lány bocsánatát. Kapcsolatot épít a fiával. Íve van annak, ami köztük történik, és így sokkal hihetőbb az a végzetes, nagy szerelem, ami fel is éled, ahogy Josie mer hinni abban, hogy a férfi most nem hagyja el. Csak az utolsó két fejezet olyan szerelmesen nyálas, amitől frászt szoktam kapni, de itt még azt is megbocsátottam, mert jó ez a páros együtt. Kamaszként is azok voltak, most is azok lesznek.

De a történet attól igazán ütős, amit flashback elemekben bont ki. Liam karaktere, a válasz arra, miért ment el. Ez egy felnőtt, romantikus regény, nagyon közel egy new adult zsánerhez, de a flash elemek egy kamaszos fájdalmas regény darabkái, amelyek nagyon mozgatták az agyam. Liam története, akit a szülei tulajdonképpen bántalmaztak. Fuldoklott, és igenis meg lehet érteni a részletekből, miért kellett elmennie, még ha ezért maga mögött is kellett hagynia a legjobb barátját és élete szerelmét.

Bár romantikus regény, akad benne csavar is. A kedvencem, amikor Liam rádöbben, miért nem tudott arról, hogy Josie terhes. Jól kiakad, meg is értem, és kellett az a rész. Rehabilitálja a férfit, és ha jóvá nem is teszi a múltat, jövője még lehet.

Szerettem az apa – fia részeket is. A gyerekek idegesíteni szoktak, de Noah jópofa karakter, és azon van a hangsúly, hogy mit jelent az apa – fia kapocs, hogyan dolgoznak érte, és a szeretet mennyire képes megbocsátani, erőt adni, jobbá tenni.

Ez is jó ebben a könyvben. Pozitív a hangulata, az értékei – jó olvasni és hinni benne.

Kicsit kutattam, és pár dolgot azonnal el tudok mondani: McLaughlin sorozatot írt, jó 6 résszel és kiegészítő novellákkal. Az alaptrilógiába még két barátjuk szerelmi története van benne, ami engem érdekelne, a 4. Az Josie és Liam középiskolás éveinek sztorija. Ha véletlenül, valaha ráakadok még, majd mesélek róla.

Akkor filmnézésre fel, aki meg szeretne egy jó love story regényt, olvasásra fel!

McLaughlin: Örökké a csajom – Mint romantikus: 90% jó szerkesztés, a történet tipikussága mellett is érdekes, a szereplők is.

Szubjektíven: 75% tetszett, ahogy kamasz és new adult is, megszerettem a szereplőit.

Szerelmes, levelezős, útkeresős, katonás.

Maritza pincérnőként dolgozik, amíg kitalálja, mit tanuljon az egyetemen, és be tudjon szállni a lakbérbe. Egy napon egy fiatal katona sétál be, akivel azonnal ellenszenvesek egymásnak, és vitába bonyolódnak. Mikor újra összefutnak, egy szenvedélyes éjjelt töltenek együtt, és megegyeznek, abban a hétben, amíg Isaiah nem megy vissza, együtt lógnak. Elkezdik megkedvelni egymást, és Maritza nem tud elköszönni. Levelezni kezdenek, és egyre jobban egymásba szeretnek. Ám Isaiah nem akar elköteleződni, és egyszer csak nem jön több levél. Maritza majdnem belepusztul. Jó fél évvel később Isaiah besétál az étterembe, és úgy tesz, mintha nem is ismernék egymást. Maritza persze nem bírja megállni, jól beolvas neki. Ezzel elindít egy olyan folyamatot, melynek végén igazán megismerheti a férfit.

Tudom, eredeti történetek nincsenek, vagy legalábbis nagyon kevés. Valami mindig emlékeztetni fog valami másra. Ennek ellenére, igenis ki szokott akasztani, amikor egy történet szinte klónja egy másiknak, legfeljebb kicsit más. A new adult történetek különben nem a kedvenceim, de ez még azzal is húzta az agyam, hogy kísértetiesen emlékeztet egy másikra – igaz, az nem new adult, hanem romantikus. A Kedves John – Sparks tollából. Csak ez nem érzelmekre, hanem inkább érzékiségre alapoz.

Bár ezt írom, ennek ellenére nem egy light pornó kötettel állunk szemben. Fontos elem, hogy a szereplők vonzódnak egymáshoz, és Isaiah bemutatásának is az a legfontosabb eleme, hogy mennyire jól néz ki. A kapcsolatuk veszekedéssel, majd ágyba zuhanással kezdődik. De utána nem ágykalandok következnek, hanem tényleg elkezdik megismerni egymást. Egyéb programjaik, ha úgy tetszik, randijaik vannak, és már szinte romantikus lett, amikor levelezni kezdtek egymással.

A szerkezete nem teljesen lineáris, az újbóli találkozástól indul a történet, és visszamenőleg ismerjük meg a kettős történetét. Benne vannak a leveleik, a randevúk, majd ezt követően kiderül az is, amit Maritza nem tudott a múltjukból.

Nem tudom azt mondani, hogy meglepő lenne a történet. A csavar eléggé kitalálható, és nem is kicsit tipikus. A fájdalmas részét pedig alig dolgozta ki a szerző. Tulajdonképpen egy szerelmes egymásra találás megold majd minden fájdalmat, amit jó 10 év alatt se tudott Isaiah feldolgozni. Nem voltam éppen oda ezért.

A karakterek is eléggé new adult regény kompatibilisek. Isaiah a tökéletes pasi, akinek elég a morc álcája alá nézni, hogy tökéletes álompasi legyen. Maritza meg a helyes, kedves lány, minden new adult hős álomlánya, aki dögös is, okos is, meg bántóan jó is. Túl álomszerűek mindketten, ha azért némi hibát el is követnek, hogy aztán még nagyobb lendülettel találjanak vissza egymáshoz.

A nyelvezete durvább, mint egy tipikus YA regényé, de finomodik, ahogy Isaiah durva viselkedése alatt feltűnik az igazi énje is.

Amit még nem bírok megállni: Renshaw írt egy álomszereposztást a regényhez. Maga az ötlet tetszik, de a szereplőivel nem tudok egyet érteni. De persze ez szubjektív…

Nem az én világom, de akinek a zsáner bejön, ellesz ezzel is.

Renshaw: Ui.: Rohadj meg - Mint new adult: 75% szerelmes, és bár a szerelem a fő témája, van cselekménye is.

Szubjektíven: 30% bár nem nyálas végig, így is érzelgősebb, mint amit elviselek.