Gyilkosságos, lelkis, rajongós, sérült.

Már a neve különleges volt, mint egy múlt századi sztárnak. Lucinda, a lány, akit mindenki szeretett és bámult a környéken. Lucinda, akit holtan találnak az udvaron, a hóban. Meggyilkolták. Három ember élete fordul fel a történtek miatt. Cameron a fiú, aki megszállottan bámulta és leste a lányt, tucatnyi rajzon örökítve meg a vonásait. Cam, akit gyanúsítottnak kezelnek, noha senkit nem bántott még, csak különcnek tartják. Jade, aki irigyelte a vele egyidős lányt. Hiszen Lucinda szép volt, és minden az övé lett, amit Jade szeretett volna: a szépség, a bébiszitterállás, és Jade gyerekkori barátjának szerelme, Zap – akit Jade is szerelemmel szeret. Russ, a rendőr, akinek meg kell találnia az elkövetőt. Akinek a sógora és volt társának a fia is gyanúsított. Kihez legyen hű? Ki ölte meg a lányt, és miért?

Igazából gondban vagyok a zsánerrel. A borítón az van, hogy ez thriller, így átvettem ezt én is, bár nem teljesen értek vele egyet. Szerintem kicsit máshol vannak benne a súlypontok, mint egy thriller szokott helyei.

Persze, értem, miért thriller. Van egy gyilkosság, amit meg kell oldani. Van három ember, akik szemszögéből megismerjük a történetet, és akik más-más okból fenyegetett helyzetben vannak, és elég nagy lelki teher van rajtuk.

De ebben a sztoriban nem a gyilkosság, nem a gyilkos személye, nem a nyomozás a lényeg! Olyannyira, hogy nem is operál a szokott krimi elemekkel. Úgy lemegy itt a nyomozás, hogy maximum azt a kihallgatást olvashatjuk mi is, amire bevitték Cameront. Különben nincs itt semmi – a gyanúsítottak, a bizonyítékgyűjtés és elemzés, az elméletek, a lány életének feltárása, mind hiányzik. Hogy thriller legyen, legalább részben nekem ezek kellenének. Éreznem kellene a bűnügy, a gyilkosság súlyát.

Helyette Kukafka a három kiemelt karaktere lelkére teszi a fókuszt. Nem a külső események számítanak neki, hanem ahogy ezeket megélik a szereplői. Nem az számít, hogy miért és kinek gyanús Cameron, hanem a fiú döbbenete és néma önvád, amikor rádöbben, azt hiszik, bántotta volna a lányt. Igazából egyikük sem a gyilkosság miatt van sokkos, feszült helyzetben. Cameron magával és az apja okozta sebekkel kell, hogy birkózzon. Jade az önelfogadással és Zap elengedésével küszködik. Irigységgel. Russ egy egész eltitkolt identitással, amivel maga sem képes szembenézni. Kukafka sem mondja ki nyíltan, de lehet a sorok között olvasni. Ugyan felesége van, akit a maga módján szeret is, de a szenvedély Lee mellé köti, aki a társa volt, és hozzá hasonlóan férfi. Nem véletlenül akarja megvédeni Cameront, aki Lee fia, és egyben Lee szakasztott mása.

A történet mégis dinamikus, mert hullámzanak a karakterek érzései, emlékei és a reakcióik. Így kevés cselekménnyel is pörgőnek tud hatni. Pszichésen is nagyon jól van megfogva.

Sokat ad a regénynek a nyelvezete is, ami egyszerre tömör és képszerűen leíró. Sok metafora van benne, néha már szinte egy szabadvers formátumát idézve fel bennem. Sok aforizma is akad, amin jókat lehet merengeni. A kedvencem be is tettem az Idézzünk! közé, ott elolvashatjátok ti is, és merenghettek! (Majd szerdán J

Tartalmas volt, érdekes is, a nagyon lelki megközelítés ellenére is tetszett.

Kukafka: Lány hóban - Mint thriller: 70% lélekrajzban, mély gondolatokban, metaforákban erős, nem nyomozós.

Szubjektíven: 85% tetszett a közelítés, a bonyolult szereplők a középpontban, a tömörsége.